Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-31 / 44. szám

E szép és divatos szoknyák közül vá­laszthat ,.ERIKA“ és „TAPSI“. A 3. mo­dellt „SZÍNHÁZ" -nsk küldjük. Finom szövetből vagy dü­­seszőől csináltassa és feltétlenül legyen hozzá egy fekete blú­za is. „TAPSI“ tavaszi ru­határ összeállítását kérte, de azt hisz­­szük, tévedett és őszire gondolt. írja meg, hogy kérésének eleget tehessünk. I Milyen legyen a modem otthon ? I Sokszor halljuk azt az igen téves nézetet, hogy modern lakásba, modern bútorok­hoz a kép fölösleges. Nem így van. A kép díszíti a lakást, bensőséges hangulatot kölcsö­nöz neki. A hangsúly azonban azon van, milyen képek valók a modern lakásba? Az értékes, márkás olajfestmény minden lakásba illik és szép. Modern bútorokhoz viszont nem illenek a régi, kacskaringéig díszítésű ú. n. blonde! képkeretek. Ha tehát van régi, értékes festmé­nyünk — vagy módunkban van beszerezni — csak arra ügyel­jünk, hogy a keret megfeleljen a bútorhoz. (Persze a képet nem lehet 'akármilyen keretbe tenni, de bő választékban kap­hatók olyanok, melyek illenek a régi képhez és a modern bú­torhoz is. (Sajnos, ezt írásban nem részletezhetjük, kérjük ki az elárusitóhelyen lévő szak­ember véleményét.) Persze anyagi körülményei nem mindenkinek engedik meg, hogy értékes olajfestményeket vásároljon. Ez nem is baj. Ve­hetünk szép vízfestményt, gra­fikát, esetleg jó reprodukciót. Ne válasszunk komor, sötét színű képeket, a világosak de­rűssé teszik a lakást. Kerüljük a kutyákat, lovakat, az ú. n. csendéletet (gyümölcsöstál) áb­rázoló és hasonló témájú képe­ket. Legjobb, ha egy sorban akasztjuk, a nagyobbakat kis­sé feljebb, a kisebbeket lejjebb, de sosem több sorban egymás „17 éves lá­nyok“: Láthatat­lanban nehéz vé­leményt mondani. Levelük szerint valóban maguk­nak van igazuk, mert egy diák­lánynak mindig jobban Vilik a sima, rövid haj, mint a hosszú, amiben tartós qndolálás van. (17 éves lányoknak tartóshul­lám egyáltalán nem való.) Azt azonban, hogy maguk mit ne­veznek egyszerű sima frizurá­nak, azt mi, akik nem ismer­jük magukat, nem tudjuk meg­állapítani, hogy valóban iga­zuk van-e. Lehet tehát, de nem biztos. írásban csak annyira szorít­kozhatunk. ne legyen egy diák­lány frizurája na- ss: gyón „feltupíro­­zott", s túlságo­san homlokba fé­sült. Persze nem viselhetnek mind­annyian egyforma frizurát, hiszen rém mindenkinek áll jól egy és ugyanaz, de azért mellékelt képeink útbaigazításul szolgál­hatnak. felett. Tudni kell, hogy a fény­képek, falon függve, csakis há­lószobába valók. Lakószobában ízléses tényképtartókban he­lyezhetjük el őket. Ami a dísztár­gyakat, vázákat illeti, két dolgot tartsunk szem előtt: ne zsúfol­juk velük tele a lakást, és ne te­gyük őket üveg mögé, v. i. vit­rinbe. Persze, gondosan kell ki­választani is, előnybe helyezve a modern formájúakat és min­tájúikat. Mi legyen a szép díszpárnák­kal és horgolt térítőkkel? Száműzzük őket a modern la­kásból? Szó sincs róla. Egy szép horgolt terítő mindenütt szép, csak a mintája ne legyen — amint azt a függönyöknél is megjegyeztük — rózsás, gyü­mölcs és hasonló mintájú. Dísz­párnát készíthetünk bármely kézimunkával (keresztöltés, ke­lím, stb.) de főleg modern, egyenes vonalú mintákra töre­kedjünk. Amikor a lakás otthonossá téte­léről Írunk, nem hagyhatjuk’ ki a virágokat és szo­banövényeket. Bár erről már ír­tunk, ismét hang­súlyozzuk, hogy a szépen ápolt szo­banövény és né­hány szál virág a vázában, egyike a legszebb la­kásdíszeknek. S végül, néhány sort a fal­festésről, ami ugyancsak hoz- 1 zajárul, hogy a lakás derűs, barátságos legyen. Ne riadjunk vissza a pasztellszínek alkal­mazásától, sőt attól sem, hogy a szoba minden falát más szí­nűre festessük. A színek meg­választásánál tekintetbe keli venni a szobában alkalmazott színeket, hogy ezekkel össz­hangban legyenek. Kgdves olvasóink, ehnúlt szá­mainkban folytatásokban közöl­tük, milyen legyen a modern lakás. Hogy miért írtunk mind­erről, miért hangsúlyoztuk, hogy modernül berendezett la­kásban lakjunk? Mert nagyon sokan, magától értetődően mo­dern ruhákat viselnek, de hú­zódoznak attól, hogy modern bútort vásároljanak. Pedig ez mind a rendbentartás, kényelem és pihenés szempontjából a legjobban megfelel a mai em­ber követelményeinek. Még annyit, hogy a lakás be­rendezésénél minden háziasz­­szony a legjobban érvényesít­heti ízlését, kényelemvágyát és praktikusságát. i! A t űrkutató tudósoknak ** ugyancsak felhalmozó­dott a munkájuk. Nemrég még jogosan panaszkodtak, hogy nagyrészt csak találgatásokra vannak utalva a csillagászat, az asztrofizika, az asztrobiolóqia és a kozmikus orvostudomány területén. Most pedig már any­­nyi anyag gyűlt össze, hogy feldolgozásához évekre lesz szükség. A kísérleti adatgyűjtés való­ban kozmikus, éggel ha­lad előre. A • -.rn'ányos szak­­folyóiratok még nyomdába sem adták a Jurij Gagarin Űrrepü­lése által szerzett adatokat, és máris ott fekszenek a kutatók asztalán a kilométernyi film­es magnetofonszalagok, jelen­tések, grafikonok, vázlatok German Tyitov útjáról, a szov­jet ember második űrutazásá­ról. • Második? De hiszen senki sem mondja Magellánról. hogy ő volt a második számú újvilá­gi utazó csak azért, mert Ko­lumbus már járt előtte az Új­világban ! Nem, German Tyitov is első. Ő az első. aki több mint 25 órát töltött a világűrben, több mint tizenhétszer kerülte meg bolygónkat. A FEDÉLZETEN MINDEN RENDBEN MEGNYÍLT az ut a holdra A világ feszült várakozással figyelte ezt a 25 ólát. German Tyitovot és a többi szovjet űrhajóst sokoldalúan készítik elő az űrrepülésre. A fel­- i' 10zus u otnanyos 1- |<észülési program centrifuga-gyakorlatokat, változatos testedzést fogial magában, és mes­éT^éklő égb^lton^eg'y eniberi terséges körülmények között szoktatja hozzá az űrhajóst az űrrepüléshez. kéz alkotta „lakott" csillag úszott, amely kiszámított csi­gavonalban többször megkerül­te a Földet. A csillagon csak egyetlen ember „lakott.“ Tyi­tov a földi élethez hasonló éle­tet folytatott: dolgozott, pi­hent, evett, aludt, tornagya­korlatokat végzett. És míg Ju­rij Gagarin repülése azt bizo­nyította be, hogy az ember ki­repülhet az űrbe, és ott ered­ményesen dolgozhat, addig German Tyitov utazása kétség­telenül igazolta, hogy az ember a világűrben is megtarthatja a normális életrendet a munka, a pihenés és az alvás szabályos váltakozásával. A repülés egy napig tártott. A nap életünk alapegysége: 24 óra alatt pereg le az ember életfunkcióinak egy teljes kör­forgása. És ha az űrhajó lehe­tővé teszi a biztonságos életet egy teljes napra, ez azt jelenti, hogy huzamosabb ideig is lehet benne tartózkodni. Ennek a lehetőségnek a meg­teremtéséhez sok ezer ember zsenialitására és munkájára volt szükség. Képzelhetjük, mennyire örültek ezek az em­berek, amikor Tyitov életvi­dám hangon üzente az űrhajó­ból: „A fedélzeten minden rendben!“ „A fedélzeten minden rend­ben!“ Ez azt jelenti, hogy a hajó kabinjában meleg és vilá­gos van, jó a levegő, az űrha­jós kényelmesen dolgozhat. „A fedélzeten minden rendben!“ Ez azt jelenti, hogy kifogásta­lanul működnek a rövidhullá­mú és ultrahullámű leadóké­szülékek, kitűnően funkcionál a hajó önműködő és kézi irá­nyítószerkezete. „A fedélzeten minden rendben!“ Ez azt je­lenti, hogy ízletes a pilóta koz­mikus tápláléka, kényelmes a ruházata. „A fedélzeten min­den rendben!“ Ez azt jelenti, hogy az orvosok, kohászok, rá­diósok, lakatosok, csillagászok, vegyészek és szakácsok mun­káját siker koronázta a csilla­gok felé vezető nagy úton. Pedig roppant nehézségek­kel kellett megküzdeni. Ponto­san meg kellett szabni az űr­hajó útját, meg kellett hatá­rozni a leszállás módját és helyét, ki kellett számítani a repülés időtartamát. Figyelem­be véve a sugárzási övezetek magasságát, a napsugárzás erejét, valamint azt a követel­ményt, hogy az űrhajót a kon­tinensek többségéről meg le­hessen figyelni, a legapróléko­sabb gonddal állapították meg a fellövés időpontját, a röppá­­lyának a Földtől való távolsá­gát és a Föld tengelyéhez vi­szonyított hajlásszögét. Ezt a lenyűgöző pontosságot világszerte kellőképpen érté­kelték. „Az oroszok pontosan megadott körzetben, 450 mér­földre Moszkvától délre juttat­ták vissza a Földet 17-szer megkerülő, percenkint 300 mérföld sebességgel száguldó űrhajót. Ékesszóló bizonyítéka ez annak, hogy az oroszok ki­tűnő és bonyolult irányító és ellenőrző rendszert teremtet­tek“ — irta az amerikai New York Mirror. A lap józanul megállapította, hogy „German Tyitov 25 órás repülése meg­győzte a Pentagon legmaka­csabb kételkedőit is arról, hogy Oroszország messze elhagyta az Egyesült Államokat az űr­kutatásban“, és azon a napon, amikor a 2. számú szovjet űr­hajós több ízben körülrepülte a Földet, az amerikai űrkuta­tási program vezetői „arra a komor következtetésre jutot­tak, hogy Tyitov eredménye után úgyszólván lehetetlen megakadályozni Oroszországot abban, hogy elsőként küldjön embert a Holdra.“ MEGTEREMTETTÉK A HOLD­UTAZÁS FELTÉTELEIT Természetesen a súlytalan­ság állapotát, amelynek megis­meréséhez ez a csodálatos űr­repülés jelentősen hozzájárult, még sokáig fogják tanulmá­nyozni. De azt már ma is min­denki tudja, hogy German Tyi­tov jókedvűen, frissen tért vissza példátlan 25 órás útjá­ról. készen arra, hogy újabb utazásokat tegyen a világmin­denség mélységeibe. Meggyő­ződhettek erről azok a földi megfigyelők, akik az űrrepülés idején a televíziónál -ültek,' meggyőződhetett erről a sok millió ember, aki a televíziós készülékek ernyőin látta a szovjet űrhajóst a moszkvai ünnepélyes fogadtatáson és a sajtókonferencián. A tudósok ezt a következtetést vonták le: a hosszantartó súlytalansági állapot nem akadályozza az emberek űrutazását. A „Vosztok-2“ űrhajó 25 óra alatt olyan távolságot tett meg, amennyi elegendő lett volna ahhoz, hogy eljusson a Holdra és visszatérjen a Föld­re. Bátran mondhatjuk tehát: German Tyitov utazása meg­nyitotta az emberiség útját a Hold felé. AZ ŰRUTAZÁS ELŐTT Nem sokkal az űrrepülés előtt, amelyről a Földön még sokat fognak írni és beszélni, sike­rült találkoznom German Tyi­­tovval. Erre az űrhajósok „szo­kásos“ edzései közötti szünet­ben, egy tágas teremben ke­rült a sor, ahol zajos társalgás folyt, biliárdgolyók ütődtek össze, szólt a rádió. Az egyik sarokban néhány ember az Alan Shepard repüléséről szóló cikket olvasta. Ezek a fiúk már látták Jurij Gagarint fel­repülni ás visszatérni másfél­órás kozmikus útjáról; most pedig az egy napos útra induló German Tyitov búcsúztatására készültek. Mégis érdekes volt számukra az amerikai „vetélý­­társ“ tizenhatperces ugrása. Tyitov félrehúzódva ült, va­lamilyen könyvet olvasott, mintha az égvilágon semmi kö­ze sem lenne a kozmikus kér­désekről folyó beszélgetésbe*: És amikor arról kérdeztem, v mikor találkozhatnánk vissrá­­• térése után, csak ennyit mon­dott nyugodtan: — Felrepülök, visszatérek, majd megbeszéljük akkor. Ez az „akkor“ azt jelentette, hogy az űrrepülés után. A lel­kesedés vihara után, amely vé­gigfutott az egész világon. „Akkor“, vagyis a győzelem után, amely ezer és ezer em­ber munkájának jutalma. Az űrhajós jól tudta, hogy milyen bonyolult és nagy feladat vár rá, aki egyike az űrutazást megvalósító sok ezer ember­nek. És ő is, mint a többiek, nyugodtan, szerényen, szorgal­masan készült a feladat végre­hajtására. Mert a munka adott szárnyakat az embernek, a munka vezeti el a boldogság­hoz és a csillagokhoz. A TUDOMÁNY cu a technika VILÁGÁBÓL 3 élelmiszeripari technológiai főiskolán tudo­mányos kutatólaboratóriumot és tanszéket szerveztek annak tanulmányozása céljából, mi­lyen módon lehet kukoricából különféle értékes tápanyagokat készíteni. Az első harminc végzős növendék nemrégen védte meg diplomamunkáját. Szovjet szakemberek külön­leges műszert szerkesztettek, amelynél nagyobb távolságból is ellenőrizni lehet a szív mű­ködését. Egy sisakba szerelt hordozható rádióadó kardio­­gramon feljegyzi a sportoló szívműködését. Radioaktiv izotópokkal mű­ködő műszerek segítségével teljesen automatizálják az összes termelési folyamatokat az üzbég nyersgyapotfeldolgo­­zó üzemekben. Az atomsugár­­zás felhasználásán alapuló ké­szülékek szabályozzák a pneu­matikus szállítóeszközök mű­ködését, megóvják a berende­zéseket a szennyeződéstől, utasítást adnak a gépek elin­dítására és megállítására. Lengyelországban bölénye­ket kereszteznek szarvasmar­hával. Az eddigi kísérletek rendkívül jó eredménnyel jár­tak. Az újfajta szarvasmarhá­nak a bőre is sokkal jobb mi­nőségű. Klmikaiiag alkalmazható, új öblítőszert talált fel, s ezzel fájdalommentes technikát fej­lesztett ki az ember veséjében levő kövek tökéletes eltávolítá­sára von Sengbusch professzor, a hamburgi Max Planck Intézet kultúrnövénytermelési osztá­lyának igazgatója. Szovjet szakemberek a fagy­­veszély ellen kétféle különle­ges védöszerrel permeteztek gyümölcsfákat és bokrokat. A mínusz 9 fokos tavaszi fagyok előtt bepermetezett gyümölcs­fák háromszor annyi termést hoztak, mint a permetezetlen növények. Anekdoták Feleség súgva a férjéhez: — Béla, tizenhármán ülünk az asztalnál! Férj: — Ugyan szívem, csak nem vagy babonás? Feleség: Nem, de csak tíz személyre főztem. Tanán: — Miért olyan ide­ges? Talán fél a kérdéseim­től? Diák: — Attól egy csöppet sem. A feleleteimtől félek. — Reggel, ha bejövök a műhelybe mindig ül és nem dolgozik Miért teszi ezt? — Mester elvtárs, itt olyan nagy lárma, hogy so­sem hallom, amikor bejön. Fiatalasszony: — Férjecs­­kém, ma egészen egyedül főztem! Férj: — Szép, akkor egyél is egészen egyedül! OJ fFJÚSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságénak lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražské S. — Telefon 445-41. — Postafiók 50. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne él, Bratislava, ni. Nár povstania 41. — Előfizetés egy évre 51,20 — Terjeszti a Posta Htriapazolgálata. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. K—07*19721

Next

/
Thumbnails
Contents