Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-31 / 5. szám
Kassáról ■J7- assán az újonnan megalakult művészet-pártolók köre célul tűzte -ki a város dolgozóinak sokirányú kultúrfejlődését A különböző kultúrmunkásokkal (zeneszerzők szövetségével, képzőművészekkel, a szlovákiai írók szövetségével) karöltve megteremti a szorosabb kapcsolatot a dolgozókkal. Lehetővé teszi, hogy a dolgozó tömegek tízezrei jó zene hallgatásával, könyvolvasással, képzőművészeti kiállítások, szín. házak látogatásával töltsék el szabad idejük nagy részét. ☆ A közlekedés, a távösszeköttetés kiszélesítése is nagyban hozzájárul Kassa város dolgozói életének, munkájának könnyebbé tételéhez. Ezt nyugtázzák a következő adatok is: A magántelefonok száma eléri a hatezret. Kassán ma már több mint ötezer családnak van televíziós készüléke. A közeljövőben a drótvezetékes rádió hallgatóinak száma 5800-ról 12 000-re emelkedik. ☆ A harmadik ötéves tervben rohamosan gyarapodik a város ** és környékének ipara is. S ezzel egyetemben Kassa lakosainak száma is. Ez teszi szükségessé a villamos-, autóbuszjáratok bővítését, gyorsítását. E célból kettős vágányú villamosjárat lesz: az Engelsz, a Csermely úton és a Kuzmány körúton. Rövidesen elkészül a gyorsvillamos-vasút Kassa és Saca között, mely meggyorsítja a Kelet-Szlovákiai Kóhoműben dolgozó munkások, hivatalnokok utazását. A lakosság igényét, jobb életét biztosítja az ez évben felépülő 300 négyzetméteres fedettuszoda, továbbá az új modern mosoda, melynek évi kapacitása 738 tonna fehérnemű kimosása lesz. Kibővítik a zongorák és más billentyűs hangszerek javítását és hangolását, bútor és más háztartási tárgyak javítását. A rokkantak népi szövetkezete színes fényképek és filmek előhívásával megkönnyíti a filmamatőrök munkáját. ☆ A bányászati, kohászati és nehézgépipari fakultások CSISZ- bizottságai gyakran foglalkoztak az egyetem hallgatóinak kultúréletével. Számos vita után a CSISZ főiskolai bizottsága kidolgozta a kulturális élet négyéves terhét, melyet a tanulócsoportokkal is megvitatott. Például az első évfolyam hallgatói vitát indítanak a nemzetiségi kérdésről. A második évfolyam hallgatói megtekintenek két filmet, színelőadást, melyet meg is vitatnak majd. A harmadik évfolyam hallgatói egy mai tárgyú könyvet és zenei kompozíciót vitatnak meg. Továbbá megtekintenek néhány operettet és a Kassai Zenei Tavasz hangversenyét. A terv utolsó évében oeszélgetést rendeznek képzőművészekkel és közösen vesznek részt kerületi képzőművészeti kiállításokon. A különböző kultúrakciók látogatása után az akciókban részt vett minden hallgató, igazolványt kap. Hisszük, hogy a kassai főiskolásoknak e nagyszerű kezdeményezése visszhangra talál más egyetemi és főiskolai hallgatók között is. S ezzel, is teljesebbé válik kultúrpolitikánk célkitűzése, hogy főiskolánkról irodalmat, művészetet is ismerő és szerető jó szakemberek kerülnek ki (te) PETRIK JÓZSEF: rw Őrségben Máskor is szoktam: a virrasztás őselemem, csakhogy most kaszárnya-bejárat az őrhelyem. Kilenc lépés egyik saroktól a másikig, ez itt rend, a nyomok a lábat maguk viszik. Néha megállók: nem gépezet, ember vagyok! Körülfigyelnek ártatlan kis törpe-zajok. Minden nesz-foglyom s okát nyomban felkutatom — csali a te apró lélegzésed nem hallhatom. Olyan lett, mint egy régi május lehelete, amely szemem illatpárával lehelte be. — Be jó is lenne: felszárító friss fuvalom: a békét tudva ott pihenni oldaladon .. ! De ha most én és ezren mások: bajtársaim, akik kilencet lépünk egymás lábnyomain, s félmásodperces lépttel mérjük az éjszakát, — ha félreállnánk — ki tudja, mi szakadna ránk!?... Tán hallanálak: görcsös jajjal kiáltanál... — nem akarom ezt, hát virrasztók a kapunál! MÖZSI FERENC: rWVWTTTTTTTVTV A gazdaságos tanulásról (Az önnevelés és az önismeret kérdéseiről) (Folytatás előző számunkból) A tanulás: igen fáradságos munka, melyhez hozzá kell saját magunkat edzenünk. Kezdjük ezt apránként. Tanulás előtt készítsünk tervet és igyekezzünk ezt szigorúan betartani. Ne húzzuk, halasszuk a tanulás előtt az időt, azért, mert sehogy sem akarődzik elkezdeni a tanulást. Gyújtsunk lelkierőt, mert ma, holnap meg holnapután terv szerint nekilátni a leckének, sok lelkierőt igényel, de hetek, hónapok múlva majd minden különösebb nehézség nélkül >'s elvégezzük már ezt a munkát. A kezdeti szakasz nehézségeit vállalnunk kell. Ehhez önfegyelmezésre van szükségünk, de ne feledjük: fokozatosan, teherbírásunkhoz mérten szoktassuk magunkat a gazdaságos tanulásra. Az első héten a pontos napirendszerű leckekezdést és pl. a táska elrendezését követeljük meg önmagunktól. A második és harmadik héten igyekezzünk pl. a szlovák nyelvvel foglalkozni tervszerűen és rendszeresen, egy hónap múlva, amikor már a napirendszerű tanulás szokásunkká edződött, igyekezzünk a magyart és történelmet vegyes tanulási módszerrel ..megtanulni“, majd fokozatosan térjünk rá a jegyzeteléses olvasásra és így tovább. Summásan összefoglalva: a gazdaságos tanulás alapfeltéte. le a céltudatos figyelem, a napirendszerű, tervszerű tanulás otthon, de az iskolában is. A tanulási idő odahaza általában ne haladja meg a három órát. Ne készüljünk csupán a „nehéz“ napokra, néha 5—6 órát, máskor meg semmit, hanem tanuljunk rendszeresen minden nap, egyenletesen elosztva a hét minden napjára a munkát. Ha ennyi idő alatt nem „megy fejünkbe“ a lecke, ne préseljük azt erőszakkal bele (hiszen a zsákolást sem lehet a végtelenségig erőltetni!), mert annak nagy ára lesz: az újonnan megtanult tananyag az előzőleg megtanult anyagot mintegy kitolja a helyéből. Azaz, azt is elfelejtjük, amit már tudunk. Az új tananyagot mindig kapcsoljuk az előzőkhöz. Az, aki az új leckével öszszefüggő előzményeket tudja, érti, az az új anyagot is megérti. S ha érti az anyagot és azt tanulta a tanuló, ne féljen letenni a könyvet kezéből a tanulásra betervezett idő eltelte után. Ilyenkor —, de általában minden nap — reggel ismételjük át az előző nap tanultakat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy ez a rész váratlanul egészen jól megy. Ugyanis az éjszakai alvás, a pihenés jót tett: a pihent agyvelőben elrendeződött a tegnap még kusza tananyag. Mert: ami nehéz a fáradtnak, azt a pihent erejű munkás könnyűszerrel elvégzi. S ha elismerjük, hogy a tanulás is munka, akkor a munkára érvé. nyes törvényszerűségekkel is számolnunk kell. * * * „Szegényes tudás a puszta könyvtudás! Díszül szolgálhat csak, de építeni nem lehet rá". Az új iskola, melynek alapjait az 1960. december 15-én életbe iktatott új iskolatörvény rakta le, harcol a verbális, formális tudás ellen. Minden ismeretnek, melyet az új iskola nyújt, az élet alaposabb megismerését kell szolgálnia, szoros kapcsolatban kell lennie mindennapi életünkkel. Ma már általános érvényű lett az a régi közmondás: A jó pap holtig tanul. Éppen ezért, mert ma már mindnyájunk részére szükségszerű törvényként állította elénk a rohamos fejlődés az állandó továbbképzést, ismernünk kell a tanulás legalapvetőbb törvényeit. Ilyen például az, hogy ne tanuljunk egyfolytában a végkimerülésig. Egyegy tantárgy között (45—60 percenként) tartsunk pihenőt. Ez a pihenő ne legyen sem rövid, mert akkor nem pihentet, sem hosszú, mert akkor viszont kiesünk a munkalendületből. Általában az 5-15 perces szünet pihentet a legjobban a munkalendület elvesztése nélkül. Persze nem mindegy, hogy ezt a szünetet mivel töltjük. Ne olvassunk izgalmas kalandregényt, ne hallgassunk idegtépő sportközvetítést, mert ez gátolja a már említett „tananyag-leülepedést“. Jóízűen fogyasszunk el ebben a pihentető szünetben egy almát, készítsük elő a tanuláshoz szükséges segédeszközöket, vagy csomagoljuk be tankönyveinket. A jól végzett munka feltétele az ellenőrzés. Éppen ezért, ha végzünk egy-egy tantárggyal (vagy egy nagyobb fejezettel), mondjuk azt fel önmagunknak, könyv nélkül. Ha meggyőződtünk arról, hogy itt-ott megakadunk, igyekezzünk ezeket a részeket átismételni, azaz: gondolati emlékezéssel bevésni. — A gyakorlatlanok, ha elakadnak, rögtön segítsék ki magukat a könyvből, a tapasztaltabbak viszont csak a teljes lecke felmondása után nézzék meg, mi esett ki emlékezetükből. Az ilyen próbafelmondás nagyban elősegíti a gazdaságos tanulást, mert már a lecke olsasása, tanulása közben arra kell gondolnia a tanulónak, hogy ebből az anyagból a tervezett 40—50 perc múlva vizsgáznia kell. Mégpedig a legszigorúbb „tanár“: saját magunk előtt. Az ilyen (lehetőleg hangos, sőt egyes pszichológusok tanácsa szerint tükör előtti) próbafelelés gyakorlatot szerez a felidézésben. Ebből az alkalomból kell megemlítenünk a gazdaságos tanulás még egy fontos követelményét: ismerjük meg önmagunkat, főként, hogy melyik emlékezeti típusba tartozunk. (Folytatjuk) Csendes tanulás közben. Rádió BRATISLAVA I. KEDD: 11.10 Jó hangulatban 14.10 Tánczene 15.25 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Kívánsághangverseny 20.00 Hanglemezek SZERDA: 11.20 Jó hangulatban 13.10 Kedvelt melódiák 14.10 Hanglemezek 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Cach: Az én néném, a te nénéd, — vígjáték CSÜTÖRTÖK: 11.20 Jó hangulatban 12.25 Fúvószene 1310 Operazene 14.10 Kedvéit melódiák 16.15 Szovjet esztrádzene 18.15 Kívánsághangverseny 20.30 Kellemes este zene mellett PÉNTEK: 11.15 Tánczene 13.00 A Moszkvai Rádió összeállítása 18.15 Tánczene 21.00 A békéről énekelünk 22.15 Helyszíni közvetítés a Csehszlovák Rádió és Televízió V. reprezentációs báljáról SZOMBAT: 10.40 Tánczene 11,20 Szórakoztató zene 13.10 Vígan fejezzük be a hetet 14.10 Operarészletek 17.10 Hangverseny fiataloknak 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Dallal és tánccal a világ körül VASÁRNAP: 9.10 Tánczene 10.00 Körhinta — vidám zenés összeállítás 11.00 - Kívánság hangverseny 12.30 Népi zene 15.00 Kívánsághangverseny 20.00 Karel Stanislav: Az ellopott hang — rádiójáték. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ KEDD: 20.00 Tízszer felelj SZERDA: 19.45 Sehnal: Isten veled, esős város — televíziós játék CSÜTÖRTÖK: 20.10 Tilos a leszállás — cseh film PÉNTEK: 20.05 Valasi dalok és táncok SZOMBAT: 20.00 Esztrádműsor 22.15 A kölyök — magyar film VASÁRNAP: 20.00 Strauss: Denevér — operett. BUDAPEST, KOSSUTH RÁDIÓ 14.00 A munkásmozgalom régi dalaiból 15.30 Élőszóval — muzsikával 19.25 Shakespeare: Téli rege — vígjáték SZERDA: 20.30 Szimfonikus hangverseny CSÜTÖRTÖK: 1210 Könnyű zene 15.50 Szív küldi szívnek 17.15 Tánczene 20.30 Lipcsei találkozás SZOMBAT: 10.30 Szovjet operett- és filmzene 18.35 Szív küldi szívnek 20.30 Barátságos arcot kérek — vidám műsor VASÁRNAP: 12.15 Jó ebédhez szól a nóta 17.10 Kincses Kalendárium 20.20 Rose: Tizenkét dühös ember — dráma. A<z érsM*Út oldala Aki figyelemmel kíséri falvóink és kisvárosaink kultúráiét ét, az elsősorban csodálattal és tisztelettel adózik az egyszerű emberek áldozatkészségnek, akik napi munkájuk után a meleg otthon testetlelket pihentető csendje helyett elindulnak a Művelődési Ház felé, hogy műsorokat állítsanak össze, szöveget tanuljanak, próbáljanak, hogy embertársaikat megörvendeztessék, s a szocialista kultúrát elvigyék faluba és kisvárosba egyaránt. Azonban éppen abban látom a műkedvelők elsőrendű hivatását, jelent és jövőt -formáló tevékenységét, hogy a „szocialista kultúrát" terjesztik — illetőleg ezt kellene terjeszteniük. Mert a valóságban, sajnos, a csoportok nagyobb része megfeledkezik erről és nem tudja vagy nem akarja elhagyni a múlt hagyományos módszereit: „Adjunk egy jó operettet — az biztos siker"! Hogy ez így van, arról meggyőződhetünk, ha elolvassuk a műkedvelő-színjátszók előadásairól szóló híreket. Marica grófnő, Csárdáskirálynő, Bob herceg és Gül Baba — mind biztos siker, mind keresett és közkedvelt zenés darab és a színjátszók vágyainak csúcspontja. Elismerem, hogy a fent említett operettek zenéje szép, fülnek-szívnek egyaránt kedves, de vajon mit nyújtanak tartalmilag a ma emberinek? Vajon milyen elgondolás teszi sikert arat! A csehszlovákiai műkedvelő-csoportok fő feladata hazánk határain belül — népünk eredményeinek — és esetleg az elkövetett hibáknak bemutatása, dicsérete vagy bírálata. Es itt elérkeztünk az érem másik oldalához: írnak-e a csehszlovákiai magyar írók olyan mai tárgyú, szórakoztató vígjátékokat, amelyeket a műkedvelők (tehát nem hivatásos színészek, nincsenek gazdag díszletek, kosztümök, maszkmesterek stb.) előadhatnak? A válasz: igen, írnak! Igaz, hogy nem írnak eleget, igaz, hogy sokszor megfeledkeznek a műkedvelők korlátozott anyagi és személyi lehetőségeiről — de írnak. És reméljük, remélhetjük, hogy egyre több jó színdarab áll majd műkedvelő színjátszóink rendelkezésére. De ne várjunk csak zenés vígjátékokra! Nem igaz az az állítás, hogy falcainkban csak a zenés vígjátékkal lehet sikert aratni! A komáromi Csemadokszínjátszók a „Vitézek és hősök" bemutatásával legalább olyan sikert arattak (a falvakban is!) mint a Marica grófnővel! És végül: miért ír az író ? Ír azért, mert lelkesedik és lelkesíteni akar, mert különös tehetsége látni és láttatni a szépet, mert hirdetni akarja a jelen gazdagságát és a jövő ragyogó fényeit. ír az erkölcsi sikerért, az összeverődő tenyerek csattanásáért és azt hiszem Dallal, tánccal szükségessé, milyen atavisztikus hatás indokolja azt a görcsös erőfeszítést, amellyel műkedvelőink minden ósdi, elavult, tartalmatlan, még a szellemi élet perifériájáról is kitiltandó megzenésített limonádészövegeket klasszicizálni akarják? Ismétlem, nem a zene ellen tiltakozom! Szép és helyes lenne, ha falusi kultúrcsoportjaink egy-egy zene-est keretében ízelítőt adnának például Kálmán Imre zeneműveiből! De a bárnő-hercegnő romantika, vagy a Bob-úrfi-féle szívtiprók fantasztikuma — nem illeszthető be a szocialista kultúra keretébe, amely pozitívumokat követel! De hírt kapunk azokról is, akik a kompromisszumos megoldás hívei. A Párisi vendég, a Kaviár, vagy a Bástya-sétány 77 című színdarabok beiktatása műkedvelőink műsortervébe „a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad" irány bizonyítéka. De újra felmerül a kérdés: mennyit mutatnak be ezek a művek a mából, mennyivel teszik gazdagabbá, szebbé az emberi lelkeket, hogyan mutatják meg a távlatot és főként: milyen kapcsolatban állnak a csehszlovákiai szocialista kultúrával és általában a szocialista kultúrával? Déli határainkon a televízió segítségével figyelik a budapesti televíziós műsorokat és bizony sok esetben „átvesznek" egy-egy jelenetet, mert az „olyan vicces". Csak arról feledkeznek meg, hogy ami Budapesten Rátonyi Róbert vagy Fónay Márta előadásában humoros, szatirikus, hatásos, szellemes és érthető — az nálunk — egy délszlovákiai kisvárosban még tehetséges műkedvelő előadásában is csak olyan sikert arathat, mint amikor a társaságban elkezdik mesélni, hogy két vigéc utazik a vonaton, mert a felvetett és a szatíra erejével kicsúfolt probléma szigorúan budapesti jellegű, tehát csak lokális hatása van! Általában műkedvelő színjátszóink igen sokat kacsintgatnak Budapest felé. nyilván azzal az elgondolással, hogy ami ott siker, az nálunk is bizonyosan vidámabb az élet. természetes, hogy ezeken kívül joggal várhat bizonyos anyagi elismerést is. Sajnos, az utóbbival baj van. Azt hiszem a baj nagyságát legjobban egy konkrét esettel bizonyíthatom. Körülbelül egy évvel ezelőtt Sipos Jenő és Tories János közös müveként megszületett a „Dalol a nyár" című zenés vígjáték, amely a gutái színjátszóknak nemcsak sok tapsot, de pénzt is jelentett — értesülésem szerint mintegy 80 000 koronát. A törvény értelmében a szerzőket ebből 10 %, azaz 8.000 korona illeti meg. Ezzel szemben Sipos Jenő saját bevallása szerint eddig 362 (háromszázhat - vankét!) koronát kapott a gufaiaktól! Senki nem vitatja el a műkedvelőktől a bankett örömét vagy egy külföldi utazás jogát! Ünnepeljenek és utazzanak, hiszen dolgoznak, feláldozzák szabad idejüket vagy az alvásra szánt idő egy részét a siker érdekében — azonban istherjék el, hogy az író sem egy nap alatt írja a darabot, ő is megérdemli az erkölcsi elismerésen kívül az anyagi elismerést is, mert hónapokon át éjszakázott, vergődött, töprengett, amíg megírta művét! Közép-Európában új formákat keresnek a színjátszás művészei. Büszkén állíthatjuk, hogy éppen prágai színházaink képviselik ma a leghaladóbb irányt és művészi színvonaluk, igényességük egyre emelkedik. Büszkék vagyunk a bralislavai, martini és kassai színházaink, vagy a komáromi MATESZ egyre nagyobb sikereire is. Ha a csehszlovákiai színművészet tizenöt szabad esztendejére tekintünk vissza, akkor szinte úgy látjuk, hogy évszázadokat fejlődtünk. És ez a fejlődés — színművészetünk esztétikai és eszmei fejlődése kötelező példa a műkedvelő-színjátszók részére is! Ismétlem: csodálattal és tisztelettel adózom a műkedvelőszínjátszók áldozatkészségének és azt hiszem az irántuk érzett halát azzal fejezhetjük ki legjobban, ha segítünk eltávolítani a fejlődésüket gátló hibákat! PÉTERFY GYULA
