Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-03 / 1. szám
<Siposné JDászfótól Amikor a huszonnyolc éves Sipos Gyuláné, a Csemadok pásztói kultúrfelelőse a szónoki emelvényre lépett, az ótátrafüredi értekezlet résztvevői olyan csendesek lettek, mint a Tátra bércei, amelyekre már az alkony kötögette hálóját puha csendből, nesztelen éjszakai fényekből. Négy évvel ezelőtt új dolgozót kerestek a pásztói egységes földmüvesszövetkezet állattenyésztési részlegébe, és amikor nem akadt jelentkező. Sípos Gyuláné vállalta ezt a munkát átmenetileg. Azóta végzi becsületesen igyekezve, munkájával serkentve, biztatva a többieket. Ogy végzi munkáját, ahogyan azt országunk, népünk érdeke megkívánja, ahogy egy párttagnak végeznie kell. És ha néha elfárad, akkor ránéz hatesztendős kislányára, vagy az épülő, szépülő falura és ebből merít erőt, ebből merít lelkesedést. Ha sok ilyen tagja lenne a pásztói szövetkezetnek, akkor bizonyára különb eredményeket érne el, de „egy fecske nem csinál nyarat“ — még Pásztón sem! A fiatalok közül a fiúk a városba járnak dolgozni és a szövetkezeti földek csak a lányokat hívják, marasztalják. Valami baj van Pásztón nemcsak a szövetkezetben, de a fiatalok lelkében is. Valami unott közöny áll a munka és a kultúra elé olyan gátként, amit még Sipos Gyuláné odaadó lelkesedése sem tud áttörni. Mert Siposné nemcsak mint szövetkezeti dolgozó harcol a falu érdekeiért, de mint a Csemadok kultúrfelelőse is. Százkét tagja van a pásztói Csemadok-szervezetnek, százkét ember féladata, kötelessége lenne hirdetni, terjeszteni a szocialista kultúrát, nevelni az új embert, harcolni a tudományos világnézet győzelméért és a művészi alkotások segítségével serkenteni, buzdítani a falut. De úgy látszik, hogy alszik Pásztó. Nemcsak a magok alszanak a földben, de alszanak a emberszívek is, alszanak a lelkek és a tunya közöny szürke párája úszik a pirostetős házak felett. Hol a hiba, kiket lehet hanyagsággal vádolni? Hazánkban nemcsak a városokban épült és épülő gyárak ezrei várják a munkás kezeket, de a földek is. Az ipari és a mezőgazdasági munka között évről évre kisebb a különbség, hiszen a mezőgazdaság gépesítése már eddig is megváltoztatta a munka formáit, és az előttünk álló harmadik ötéves terv egyik fő feladata e gépesítés további fejlesztése. Mégis a fiatalság — többek között a pásztói fiatalok is — alig érik el az emberré-érés első pillanatait, hátat fordítanak a falunak, amely bölcsőjüket ringatta, amely nevelte, erősítette őket, s amely bizakodó, reménykedő szeretettel figyelte fejlődésüket. Hátat fordítanak a falunak, a megművelésre váró földeknek, az ember munkáját követelő rétek színes négyzeteinek és hiába áll eléjük Sipos Gyuláné és a Sipos Gyulánék ezrei — jövőjüket csak a városban tudják elképzelni, ahol véleményük szerint több a kultúra, a szórakozás. De megfeledkeznek arról, hogy éppen az ő feladatuk lenne a falu kulturális színvonalát városi siintre emelni, éppen az ő feladatuk lenne az anyagi javakban egyre gyarapodó falut kulturális értékekkel is gazdagítani. Érről beszélt Siposné Pásztó - ról, erről beszélt ez a huszonnyolc esztendős kommunista asszony a szónoki emelvényen. A sajtó és a rádió már elvitte a hírt az ország minden részébe, elvitte a hírt Pásztóra is — hírt arról, hogy Ötátrafüreden háromnapos értekezletre gyűltek össze hazánk magyar nemzetiségű kultúrdolgozói. Ezen az értekezleten dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB vezető titkára mutatott rá arra, hegy a csehszlovákiai magyar dolgozók érdekeit, a csehszlovák hazát nem a forrófejű, de a forrószívű dolgozók szolgálják. Olyanok, mint SipoSné Pásztóról, olyanok, mint a munka, a szocialista országépítés sokmilliós hadserege! Hiszem és remélem — hinni és remélni akarom, hogy ebből a hadseregből a pásztói fiatalok sem hiányozhatnak, mert az erő, amely nevelte és védte őket tettekre kötelez! PÉTERÉI GYULA Jana Hlaváčová, Rudolf Hrušinský a két kiváló cseh színész főszereplője Ahova az ördög se jár című legújabb csehszlovák filmnek. Reméljük mind a szereplők, mind pedig a film megnyeri a nézők tetszését. t Csehszlovákiai magyar főiskolások Ady-estié Prágában A prágai magyar főiskolások ez őszön megalakult irodalmi I csoportja dec. 9-én tartotta első műsoros estjét. Az „U Flekű" Emauzy termében, egyelőre még csak zártkörű közönség előtt, Ady Endre költészenének ismertetése és verseinek szavalása • szerepelt műsoron. Körülbelül 65—70 főiskolás lány és fiú jött össze, hogy jelen legyen egy sokat ígérő prágai magyar kulj túrmunka első megnyilvánulásánál. Hosszú ideig tartó próbál- i kozások és fontolgatások után, végré a mostani iskolaév elején sikerült megvalósítani nagyon sok prágai magyar főiskolás vágyát, amikor a CSISZ városi bizottsága mellett megalakít- I hattuk Magyar Kultúregyesületünket. Minden anyagi támoga- I tás nélkül meg is Indult a munka három csoportban. A tánckor 1 vezetését Simon Vera vállalta, az énekkört Reiter József, az i irodalmi kört pedig Sándor Károly főiskolás irányítja. Elsőnek az irodalmi kör lépett közönség elé. Amikor éppen Ady Endrére esett a választásunk, az a gondolat vezetett I mindnyájunkat, hogy az ő haladó szellemű költészete jó kiin- I dúló pont lesz és útmutató további munkánkban. Az esten Ady költészetét nagy hozzáértéssel ismertette \ Rákos Péter, a filozófiai fakultás magyar nyelvésze. A szavalók, Repiczky Rezső, Ibos Dezső és Sándor Károly, ha nem is I nyújtottak művészi teljesítményt, nagyban hozzájárultak Ady i költészetének jobb megismeréséhez. Az est nagyon kedves [ mozzanata volt az, amikor Sándor Károly után, aki „A magyar i jakobinus dala“ c. versét szavalta, ugyanezt a költeményt cseh [ fordításban Anna Valentová, a magyar filológia cseh anyanyel- I vű II. éves hallgatója adta elő. Reméljük a kezdeti nehézségek legyőzése után, rövidesen í sikerül olyan műsort összeállítanunk, hogy felléphetünk na' gyobb nyilvánosság előtt is. Ezzel szeretnénk magunkban az i irodalom iránti szeretetet táplálni s mások számára, ha egye- 1 lőre kezdeti fogyatékosságokkal is, de ízelítőt adni a magyar | irodalom nagyjainak alkotásaiból. SÁNDOR KAROLY, PRÁGA Mint kulturális életünk minden szakaszán, a tánc, ének- és zenekari mozgalmunk fejlesztése terén is rengeteg a tennivaló. Ének-, zene- és tánckultúránknak nemcsak a felelevenítése és megőrzése, hanem továbbfejlesztése is szükséges Az emberek ma éppúgy szeretik és igénylik az éneket, a táncot és a zenét, mint régen. Miért ne lehetnének akkor ma is jól múködó, országos viszonylatban ismert tánccsoportok, ének- és zenekarok? Minden bizonnyal a dunaszerdahelyi járásban dolgozó elvtársakat is ez a felismerés vezette, mikor elhatározták, hogy járási tánccsoportot, valamint ének- és zenekart alakítanak. A szervező munkával — mellyel tulajdonképpen az erre vonatkozó párthatározatot igyekeztek teljesíteni — nem vártak soká. Körleveleket írtak és minden lehetőt felhasználtak a csoportok megalakítása érdekében. Eredmény: a dunaszerdahelyi járásban ma már mintegy 90 tagú járási énekkar, 30 tagú járási tánccsoport és 18 tagú járási népi zenekar működik. A járási művelődési otthon keretében dolgozó énekkart LEV TOLSZTOJ: Véletlen beszélgetés Korán indultam hazulról. Könnyű a szívem, örömmel teli. Csodálatos szép reggel van, a nap épphogy kibukkant a fák mögül, harmat csillog füvön, lombon. Kedves minden és mindenki. Olyan szép a világ, hogy meghalni se akaródzik. Szavamra, nincs kedvem meghalni. Eléldegélnék még ezen a földön, ennyi szépség közepette, ennyi örömmel a szívemben. De hát ez nem az én dolgom, hanem a gazdáé. Közeledem a faluhoz; az első ház falának támaszkodva, az út mentén, hozzám oldalvást mozdulatlanul áll egy ember. Szemlátomást vár valakit vagy valamit, úgy vár, ahogy csak a kemény munkához szokott ember tud várakozni — türelmetlenség és bosszúság nélkül. Ahogy közeledem, látom: parasztember, hosszú szakálla, haja őszbecsavarodott, cserzett arca egyszerű, jellegzetes paraszti ábrázat. Nem papírszivarkát szív, hanem pipát. Köszöntjük egymást. — Hol lakik itt az öreg Alekszej? — kérdem tőle. — Nem tudom, kedves, nem vagyunk idevalósiak. Nem úgy mondja; „Nem vagyok idevalósi", hanem „Nem vagyunk idevalósiak“. Az orosz jóformán sohasem beszél egyesszámban. (Legfeljebb, ha rossz fát tesz a tűzre, akkor „én“.) A család „mi“, az artel „mi“, a faluközösség „mi". — Nem idevalósiak? Hát hová valók? — Kalugába. Pipájára mutattam. — Mennyit füstölsz el évente? Legalább három rubelt, ugye? — Három rubelt? Még anyinyiból se igen futja. — Mért nem hagyod abba? — Hogy hagynám, megszoktam nagyon. — Én dohányoztam, de abbahagytam; azóta jól érzem magam. — Elhiszem. Csakhogy szomorú az élet pipa nélkül. — Hagyd abba a pipázást, nem lesz többé bánatod. Mi abban a jó? — Az már szentigaz, hogy nincsen benne semmi jó. — Ha nem jó, abba kell hagyni. A példa ragadó: aki téged lát pipázni, maga is kedvet kap. Leginkább a fiatalság. Azt mondják majd: lám, az öreg is füstöl, nekünk annál inkább dukál. — Bizony, bizony. — A fiad is rákap, ha téged lát. — Ogy ám, a fiam is... — Hagyd abba ... — Abbahagynám, csakhogy unalmas az élet nélküle, csípje meg a kánya. Leginkább unalmamban szoktam rá. Mihelyt elunom az életemet, de úgy elunom, úgy elunom, hogy még!... hajtogatta. — Ha elunod, gondolnál inkább a lelkeddel. Felnézett rám, arca hirtelen megváltozott, figyelmes, komoly kifejezést öltött, míg addig furfangos és huncut volt, mint az olyan emberé, aki tudja magáról, hogy senkinek sem marad adósa a válasszal. — A lelkemmel? Mármint, hogy a lelkemmel törődjem? — ismételte és kutatva nézett a szemem közé. — igen, ha a lelkeddel törődöl, minden bolondsággal felhagysz. Arcára kedves mosoly derült. — Ez már szentigaz, komám. Igazat beszélsz, Az az első, hogy a lelkűnkkel törődjünk. Az a legelső. — Elhallgatott, majd folytatta: — Köszönöm komám. Igazat beszélsz. Mert ugyan mit ér ez — pipájára mutatott — semmi ez, bolondság, á lélek az első, — ismételte. — Igazat beszélsz. — És az arca még kedvesebb, még komolyabb lett. Czerettem volna folytatni a k~' beszélgetést, de a torkomat valami fojtogatta (könynyen elpityeredem vénségemre), elfúlt a hangom, elbúcsúztam hát az öregtől, és boldogan, meghatottam könnyeimet nyeldesve folytattam utamat. Hogyne örültem volna, mikor ilyen az én népem, hogyne várnám a legtöbbet, a legszebbet ettől a néptől?! Ford.: Szőllősy Klára ^i'ÜÍicélA/ \/l<nt egy óriási l’* lepedő, .úgy terül szürke a köd a szílicei fennsíkra. Az est homálya csak növeli a nyirkos köd tömöttségét A párás ablakokból kiszüremlö fény oly halavány színű, mint a haldokló ember arca. Ilyen kedvet szegó. lehangoló ősszel a szilicei est. Ezt tetőzi a szorcsogó sár is. Sár, köd, hűvös fennsíki levegő. Aki megszokta, fel sem tűnik neki. Amíg roszszalóan morgok, s óvakodva lépkedek, hogy el ne csúszszam, Mező Sándor bácsi nagyokat mosolyog bajsza alatt, s mint egy huszár oly délcegen lépked mellettem. Pedig már több a deres hajszál a fején, mint a fekete. Sándor bácsi évek óta a Csemadok helyi szervezetének elnöke. Hangja érces, szavait ízesen, gömöri dialektussal ejti ki. Tömött bajsza, dús szemöldöke felborzolódik, ha beszél. — Hát így élünk mi itt, sárban, ködben, de mégis szeretjük e tájat. — Itt hagyná-e a faluját, ha városba hívnák? — Voltam én már ottan, a Csemadok központjában dolgoztam, de szívem mindig ide vágyott. — Mi az, ami falujához köti ? — ősi erő az, meg aztán a gyermekkor sokszínű emléke, a föld, a rét, az erdő, még ez a köd is, mert ez is más, mint a városi. — Hány lakosa van a falunak ? — Ogy ezerkétszáz. — Milyen vallásúak? — Ahogy mondani szokás, vastagnyakú kálvinisták, de Kevély Miklós, a Csemadok kultúrfelelőse. ma már a vallás nem kenyere itt senkinek. Legtöbbször az üres falaknak prédikál az öreg pap. — A népi szokások? — Bennük még él. De a fiatalokban már nem. S ez elég szomorú. A népdalokat is csak mi énekeljük. A népi táncokat már csak a színpadon ropják el, de ott aztán annál szebben, s tüze-' sebben. — Milyen a szórakozás és a művelődés lehetősége? — Ezt a mozi, a rádió, a televízió adja. Az utóbbit nagyon szeretik, kiváltképp a pesti műsort. — Kultúr ház? — Van egy régi, de ez már kicsi, nagyobb kellene. — S lesz-e? — Már épül. — Könyvtáruk van-e? — Van, olvasóterem is. — S olvasó? — ősszel és télen több, mint nyáron. Értesülésem az, hogy az olvasásban sem a fiatalok viszik a prímet. — A tanítók? — Heten vannak. Nincs rájuk panaszunk. Kevély Miklós igazgató tanító a Csemadok kultúrfelelőse. ö kiváltképp sokat tesz a falusi kultúréletért. — Mi jelzi még a falu kultúréletét ? — A színjátszás. Ennek is ő a vezetője. — Az utóbbi években mii játszottak? — A Vadorzó feleségét. Éles Marika menyasszonyi fátylát, a Lidércfényt, a Nyolc hold földet és kisebbnagyobb jeleneteket adtunk elő. — Mi lesz a legközelebbi színelőadás ? — A Gyöngyös Bokréta. Ezzel benevezünk a műkedvelő színjátszók járási versenyére is. Tavaly a Nyolc hold földdel elsők lettünk. Az idén is jól akarunk szerepelni. — A tánccsoport? — Ojra szerveztük. A gombaszegi dal- és tánctalálkozón mi is ott leszünk. ll/l tg így beszélgettünk, zL* lassan megtelt a kultúrház egyszerű parasztbácsikkal, nénikkel, fiatalokkal, a Csemadok lelkes tagjaival. Százhetven Csemadok-tag van a kis hegyi falucskában. Évzáró közgyűlésre jöttek össze, számot vetettek egy évi munkájukról, melynek eredményét sikerrel nyugtázzák el. Hiszen a kultúrmunkán kívül nyolcvanezer brigádórát dolgoztak le. Az ilyen eredményes év után jólesett a közös vacsora, a kedvet adó hegy leve, a talp alá szóló ropogós cigányzene, mely elfeledtette még azt is, hogy kint sűrű köd szitál a szépséges szilicei fennsíkon. TÖRÖK ELEMÉR Teleky Miklós, Kulcsár Rezső és Ágh József, a tánccsoportot Strieženec Rudolf vezeti. Az énekkar a járási székhelyen havonta egyszer tartott összpróbán kívül szükség szerint körzeti próbákat tart Nagymegyeren és Somorján. Mivel az énekkar egymástól távollakó emberekből tevődik össze, a körzeti próbákkal az énekeseket a hosszabb utazástól kímélik meg. Hasonló a helyzet a tánccsoportnál is. A táncosok hetente BRATISLAVA I. Kedd: 10.10 A szilveszteri pionírdélután megismétlése. 12.25 Operett- és filmzene. 16.15 Kívánsághangverseny 22.15 Szórakoztató zene Szerda: 8.25 Régi szilveszteri műsorokból összeállított esztrád 11.20 Tánczene 18.15 Kívánsághangverseny 22.15 Tánczene. Csütörtök: 11.20 Zene mellett könnyebb a munka 13.10 Szovjet operarészletek 18.15 Kívánsághangverseny 22.15 Operettrészletek. Péntek: 11.15 Tánczene 13.30 Operaszólistáink énekelnek 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Fiatalokról beszélünk 22.15 Tarka zenés műsor. Szombat: 10.40 Cseh tánczenekarok műsorából 11.00 Én Afrikát nem szeretem... Paul Niger versét előadja Viliam Záhorský, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház tagja 14.10 általában kétszer tartanak próbát. Munkájukat a helyi hagyományok gyűjtésére irányítják, s a népi táncokon kívül számos, mai témájú tánckompozlciót is tanulnak. Az együttes részére már megrendelték a ruhákat és nemsokára megtartják első bemutatkozásukat. Járási tánccsoport, ének- és zenekar. Három igényes — többnyire fiatalokból álló — műkedvelő együttes. Munkájukkal minden bizonnyal a járásban működő többi műkedvelő csoportnak is segítségére lesznek és példát mutatnak. (b) l!!lllllll!!lllllllll!!ll!!!üllll!lil!i!ll!lini!llllllllllliilll;l!!lllllllilili!!!i!llllllillllllli< Operazene 18.15 Kívánsághangverseny 20.00 Tréfás zenejáték 22.15 Vidám hétvége. Vasárnap: 9.10 Ritmus és dallamok 11.00 Kívánsághangverseny 14.15 A szilveszteri esztrádmüsor ismétlése 16.20 Kívánsághangverseny 20.00 Hangjáték az ifjúság számára 22.15 Szórakoztató zene. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA Kedd: 20.00 A televízió versenye 21.30 Riport a harmadik ötéves terv kezdetének alkalmából. Szerda: 19.45 Szlovák film (Negyvennégy) Csütörtök: 20.00 Dokumentációs film. 21.30 Zene 22.00 Az anyai szív — szovjet film. Péntek: 20.00 Ostrava: A mi hazánk. Tarka Programm Szombat: 20.00 Cseh film 22.00 Komédia (Prága). Vasárnap: 20.00 A törvény az törvény — francia-olasz film 21.40 Sport.
