Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-09-12 / 37. szám
Dr. Osvaldo Dorticos Torrado, a Kubai Köztársaság elnöke e napokban látogatást tett hazáknban. Röviddel azután, hogy elhangzott a szovjet kormány nyilatkozata, mely szerint a helyzetre való tekintettel kénytelen felújítani a nukleáris fegyverekkel való kísérleteket, a washingtoni kormányzat olyan szerepben igyekezett tetszelegni a nyugati közvélemény előtt, mintha mi sem állna távolabb tőle, mint az, hogy felújítsa a nukleáris robbantási kísérleteket. A washingtoni kalondor-körök, amelyek az Egyesült Államok politikai lépéseit diktálják, már égnek a vágytól, hogy a Nevada és Üj- Mexikó államban immár hónapok óta gondosan előkészített tizenhárom nukleáris földalatti robbantást végrehajtsák. E héten a Fehér Ház hivatalosan is bejelentette, hogy az Egyesült Államok felújítja kísérleteit és így a Fehér Ház ellentmondásba került saját korábbi állításaival. Ezzel önmaga szolgáltat újabb bizonyítékot arra: a szovjet kormány mennyire helyesen és szükségszerűen döntött úgy, hogy a békeszerető országok biztonsága és a világbéke megőrzése végett megelőzi a nyugati kalandor-körök tervezett lépését. A belgrádi konferencia keserű csalódást okozott nyugaton, elsősorban Bonnban, hiszen a megjelentek nagy többsége elismerte a két Németország létezésének reális tényét. A bonni hivatalos körök a Belgrádban elszenvedett érzékeny kudarc ellenére továbbra is fenyegetőznek, hogy megszakítják kapcsolatukat minden olyan állammal, amely elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. Nehru, az India Köztársaság miniszterelnöke és Kwame Nkrumah, a Ghánái Köztársaság elnöke a belgrádi értekezleten résztvett küldöttségek vezetőinek megbízásából átnyújtott Hruscsovnak egy levelet, amelyet a küldöttségvezetők intéztek a szovjet miniszterelnökhöz. Az általános és teljes leszerelés az emberiség legsürgősebb feladata — hangsúlyozza a belgrádi nyilatkozat és kimondja, hogy az értekezlet résztvevői felszólítják a nagyhatalmakat, minden további késedelem nélkül írják alá az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. /Q barátság emlékműve Playa de Giron... Szombat este érkeztünk oda, hőrom héttel az emlékezetes amerikai invázió előtt. Rettenetesen fülledt volt a levegő, de ezt már Kuba déli partján megszokhattuk. Váratlanul érkeztünk, Fidél Castro velünk volt és megérkezésünk után elvegyült a tömegben, miközben mi elhelyezkedtünk. Túl sokat láttunk már aznap. Cienaga de Zapata új országútján robogtunk végig a déli forró- Ságban, megtekintettük a csatornákat, későn ebédeltünk, azután megbámultuk a lusta krokodílusokat, ezekből a szövetkezetnek már 1400 darabja van. A dzsungelén keresztül folytattuk az utat ingoványokon át, ahol a forradalmi kormány most alagcsövezetet épít. Eljutottunk a Karib-tengerhez Cienfuegos városkába. Az országút pora vostagon lerakodott arcunkra és betömte testünk pórusait. Üdvrivalgással vonultunk be a cabanosba, ahol zuhanyozó is rendelkezésünkre állt. &s boldogan lépegettünk a betonozott úton, amely egészen az úszómedencéig vezetett. r A fürdés egyenesen szenzációt jelenteit számunkra. Az úszómedence az országút érkezési oldala feletti domblej tön épült. És az országút mögött már látható volt a tenger, hullámai végtelen ritmusban, szabályszerűen odaverödtek a parti sziklákhoz. Láthatárunkat sejtelmesen lezárta a végtelennek tűnő tenger. A úszómedencét fények világították meg. Az oldalfalakba beépített reflektorok fénye játszadozott a víz színén. Hancúroztunk és ugrándoztunk, fejest ugrottunk, benépesítettük a medencét. Amint közülünk valaki a víz alól felbukkant, mintha csak egy valóságos néger lenne. Elég volt, ha a megvilágított vízből felemeltük a karunkat, azonnal feketének tűnt. És az olyan ember, akinek fekete a háta, a hasa pedig a megvilágított vízben fehér, bizony igen komikusán hat. Hirtelen hangok hallatszottak: Ahoj, fiúk! Csehek! A hang felé irányítottuk figyelmünket. Két alak tűnt fel a láthatáron. Mint az ürgék, gyorsan egymás után kievickéltünk a medencéből. A két fiatalembert már közrefogták a kubaiak. Mio amigo checo, — mondották a kubaiak. Az én barátom. És csak miután már elhangzottak a szokásos kérdések: Hát tt honnan kerültök ide? mi újság odahaza?, akkor mutatkozhattunk be egymásnak. Akkor tudtuk meg, hogy a jövevények hazánkbeliek. A koprivnicei Tatra üzem szerelői. Az egyiket azt hiszem Havel elvtársnak hívják. Rendbehozzák, kijavítják a mi százegyeseinket és megtanítják a kubaiakat a vezetésükre és a javításukra. — Jó, jó, de mit jelent ez a lelkesedés? — Kérdezd meg őket! És a kubaiak, mintha megértették volna a cseh hanglejtést, kézzel-lábbal valamit mutogattak: — Jó barátok, kitűnő iparosok. Nincs titkuk, mintha csak közénk tartoznának. Mindent megmagyaráznak... Segítenek, ahol kell... a mieink... hozzánk tartoznak. — Tudjátok, — mondotta az idősebb koprivnicei szerelő — tígy érezzük magunkat, mintha otthon volnánk. Együvé tartozunk. Jó kollektíva, senki se képez kivételt, senki sem pöffeszkedik. Szóval igazi kebelbarátok. És honnan tudtátok, hogy mi itt vagyunk? Nevetnek. Fidél Castro jött el hozzájuk a munkahelyükre. Míg mi elhelyezkedtünk, addig ő már végigfutotta az egész tengerpartot. A cseheket és at autószerelőket nem hagyhatta ki. Sőt. mindegyikkel kezetfogott, megkérdezte, hogy vaa falu lakosai otthonosan letelepedtek körülöttünk és megkezdődtek a kérdések és feleletek. A mi közelünkben a sofőrök kerültek, annyi szépet szerettek volna elmondani hazánkbeli szaktársaikról. Amikor már a késői órákban ágyba kerültünk, az utcáról még mindig behallatszott az ének. A fiataloknak semmi kedvük sem volt lefeküdni, Fidél Castro az úszómedencétől a vendéglőig és a klubházig, innen pedig a kikötőbe vezette őket. Meg akarta mutatni, hogy a kormány mennyi figyelmet szentel az idegenforgalom fellendítésének és az üdülőtelepek kiépítésének. Nótaszóra ébredtünk. A munkások brigádra mentek, mi pedig felkerestük kocsinkat, nem volt nehéz megtalálni a tengerparton. Fiatal kubaiak álltak körül és azon vitatkoztak, hogy karburátoros vagy gyújtómotoros. Amikor megtudtuk, hogy a koprivnicei szerelők hol laknak, felkerestük őket, útközben egy idős bácsival ismetkedlünk meg. A kubai forradalmi szakszervezet hazánkban járt küldöttsége megtekinti a krašnanyi kísérleti lakásépítkezést jón a kubaiak tanulékonyak-e, mire volna szükségük és hozzáfűzte: új vendégek érkeztek hazátokból. Az úszómedencében megtalálhatjátok őket. Gyönyörű esténk volt. A tengerpart, melyet most építettek ki az üdülők számára, visszhangzott a vidám nótaszótól. Azok a fiúk, akik itt dolgoznak, fel-alá jártak, dúdolgattak, nevetgéltek, énekeltek. Gitáron kísérték dalaikat, az énekeskabócák ciripelése messzire elhangzott a táng esti szellőben. A vacsorára csak éjfél körül került a sor. A vendéglátó háziúr a népi milícia tagja. Három leánya most felnőtt írástudatlanokat tanít. Fidél Castro sokáig elbeszélgetett velük arról, hogy hogyan tanítanak és hogyan lehetne még jobban tanítani. Amikor asztalhoz kerültünk, az élénk viták még akkor sem szakadtak félbe, Ezüstös, öszhajú szakállas ember volt, ragyogó tisztaságú kéje szeme örökké mosolygott. Valami nemes egyszerűség öntötte el egész lényét, nem akartuk elhinni, de úgy nézett ki, mintha koldulni menne. Valóban, egyenesen felénk tartott és valamit motyogott. Hát mégis? Mosolygott. Talán észrevette, hogy mennyire kérdőjelre nyúlt az arcunk■ Leemelte válláról a hátizsákját és narancsokat kotort elő. Narancs? Ezen a vidéken, ahol nemrégen a láp és a nyomor uralkodott. Narancsok. Kerckded narancsok. Dehogy indult a bácsi koldulni. Narancsot árult. Öt darabot adott tíz centavosért. Potom áron adta. Kínálgatta a legszebbeket és amikor rájött hogy csehszlovákok vagyunk, ingyen akarta adni. Azután egy hatalmas termetű atyafival találkoztunk, kézenfogva két göndörhajú csodálkozószemü kisfiát vezette. Sétára indultak, mentek megnézni, hogy milyen házat kapnak, hová költözködnek* A fiúk cukorkát szopogattak és az apjuk kezét szorongatták. De ki tud pórázon vezetni két ilyen csintalan legénykét. Egy őrizet len pillanatban a fiúk máris az emberek között teremtek és velük együtt kiáltották: Cuba si, Yankies no. Kuba igen... És a hatalmas termetű atyafi mosolyogva nézte, mit csinál a két kisfiú. Nem féltette őket. Hiszen most már semmi bajuk sem történhet. Ma már a négerek is élvezik a teljes szabadságot és egyenrangú embereknek tekintik őket. George és Macio, a hatalmas Sebera Terri két kis fia ma már mindent megkaphat, amiről az apja még álmodni sem mert. Mert volna talán gondolni arra, hogy egyszer otthagyja nyomorúságos sötét, nyirkos odúját és egy világos, modern házba költözködhet, ahol majd kinyújthatja a kényelmes ágyon munka után fáradt tagjait és ha kedve szottyan, odaállhat a zuhanyozó alá is ? A hatalmas termetű apa csak áll és mosolyogva elnézi két kis fiát. akik már megmondták a magúkét: Cuba si, Yankies no! Hiszen már az apjuk helyett, sgy teherkocsi vezetője, egy egyszerű, de túlboldog ember helyett is megmondták. És amikor elit,dúltunk, kedvesen integettek utánunk. Elől ott állt a hatalmas Sebera Terri, mellette a két kis fia, egy kicsit távolabb a narancsárus bácsi, a sofőrök, munkások és a többiek. Lassanként elhagytuk a tengerpartot, az üdülőtelepet, amely az első turistákra várt. És három hét múlva ide törtek be az ellenforradalmárok. A tenger felől csónakokon érkeztek és a hajók ágyúi támogatták őket. Made in USA gránátok tették tönkre az üdülőtelepet, Made in USA golyók oltották ki a boldog és megelégedett emberek életét. Az a megtermett családapa bizonyára ott állt puskával a kezében, mint egykor őse a spanyol háború idején. A gironi tengerparton emlékművet emelnek, amely a kubai nép hősiességét hirdeti majd a jövő nemzedékeknek. Ma felbúgnak a száztizenegyesek és felhangzik a munkások dala, mert felépítették újból a tengerparti üdülőtelepet és tovább építenek. A mi gépeink segítenek az építésben, a mi szakembereink segítenek a munkában. A gironi tengerparton nő a csehszlovák-kubai őszinte, szilárd barátság emlékműve is. Brazíliában Quadros elnök lemondása óta mind nyíltabbá válik a harc a Washington támogatta belső reakció és a független politikát követelő haladó erők között. A harc most Goulart alelnök elnöki beiktatása és további jogköre körül összpontosul. A rpakció az alkotmány megváltoztatásával formálissá akarja tenni az elnök tevékenységét, meg akarja fosztani kormányfői felhatalmazásától. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke e napokban üdvözlő üzenetet intézett a leszerelés, a nemzetközi biztonság és a tudományos együttműködés kérdéseivel foglalkozó VII. pugwashi tudós konferenciához. A szovjet kormányfő üzenetében rámutat, hogy a pugwashi mozgalom jelentős hozzájárulás ahhoz a harchoz, amelyet a népek világszerte a pusztító világháború veszélye ellen folytatnak. A szovjet kormány nem könnyen szánta rá magát arra a lépésre, hogy felújítja a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérleteket, de bizonyos abban, hogy ez a komoly intézkedés egy újabb világháború elhárítását szolgálja. Ijesztő történet Sör mellett ültünk és élményeket meséltünk egymásnak. Fontos volt. hogy az élmény átélt és minél ijesztőbb legyen. Az én történetem így szólt: A múlt év őszén vidékről üzleti ügyben Hamburgba utaztam. A zsúfolt hamburgi vonatban figyelmes lettem Jansonre. Három-négy méterre állt tőlem, de én azonnal felismertem, bár már idestova tizenhét éve nem láttam. A tömegből csak Janson arca vibrált szemem előtt. Tudjátok fiúk, ha embert gyűlölni lehet, hát én ezt szívből gyűlöltem. Valamikor többször voltam olyan hangulatban, hogy képes lettem volna megölni. Nagyon tudott minket gyötörni. A vesebajomat is neki köszönhetem, neki, Jansonnak, a volt őrmesteremnek. Jő lenne őt megölni, futott végig megint agyamon a gondolat. A felismerés olyan dühöt váltott ki belőlem, hogy mindenre képes lettem volna. Ordítani kezdtem. Minden szem felém fordult. A kocsiban síri csend támadt. A sűrű tömegben sikerült egyik kezemet szabaddá tenni és öklömet rázva ordítottam felé azokat a kegyetlenségeket, melyeket elkövetett ellenünk. Ő az, emberek, kiáltottam, akinek lelkiismeretén szárad az én és sok társam emberi mivolta és öntudata. A kis vörös Schulz is miatta akasztotta fel magát, ö meg csak hallgatott gúnyos mosollyal a VHAGBOL FŐK LASSZÓVAL >5 Dél-Ameriká- Y-f ban él a poda^ dóra nevű pők, amely nem sző % hálót, hanem lasszó segítségéve! fogja meg áldozatát. A lasszőja tulajdonképpen egy hosszú pókhálószál, amelyet a pók az egyik lábánál fogva tart. A pókhálószál végén ragadós golyócska van. Amikor a pókhoz valami rovarféle közeledik, akkor lasszójával az áldozatra veti magát. IKREK VAGY NEM? Egy Leonarda Shafer nevű clevelandi aszszony ikreket szült, akik talán nem is ikrek. Elsőnek leányka, nyolc’hónapra, a második gyermek — fiúcska pedig kilenc hónapra született. A clevelandi szülészeti klinika a szülészet történetében egész egyedülálló esetnek tartja. EREDETI BÜNTETÉS 1 A Finnországban eredeti bünteti tést vezettek be a gépkocsi- HUP* j vezetők számára. Szabálysértés esetén a sofőröket útépítésre küldik. Egy héttől — néhány hónapig terjedő időre. Hasonló büntetést foganatosítottak a sofőrök ellen Alsó-Százországban, ahol még külön fogházat is építettek a gépkocsivezetők számára. szája körül, ahogy szokott. Embernyúzó, kiáltotta feléje valaki. Erre aztán dühbe gurult. Tele torokkal ordította felém, hogy kár, hogy jobban nem intéztetek el benneteket, ti nyomorultak. És ha mindent akarsz tudni, most is az vagyok, aki voltam, csak sajnos ma éppen szabadnapos vagyok és így civilt öltöttem. Fogod te még lenyalni nyelveddel a rozsdát a puskádról. i«J Jlp vonat éppen befutott az állomásra és fürtökben lógó embertömeg magával sodorta őt is. Mindenki hallgatott és lehörpintette maratnék sörét. Furcsa véletlen, — ijesztő történet. A java még csak most jön — fűzte tovább a szót a mesélő. Ahogy kilépett a vonatból, még egyszer jól szemügyre vettem őt oldalról is, és tudjátok mit, az illető nem is volt Janson. A belgrádi értekezlet Az Izvesztyija belgrádi különtudósítója az el nem kötelezett országok értekezletét kommentálva rámutat, hogy azok a határozatok, amelyeket a konferencia küldöttei szeptember 5-én elfogadnak, nagy jelentőségűek lehetnek: erre mutat a vita egész menete. — Az égési emberiséget foglalkoztató nagy kérdések központi helyet foglaltak el az értekezleten — írja a tudósító. — Rendre megbuknak azoknak a kísérletei, akik az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok vezető képviselőinek erőfeszítéseit valamiféle „harmadik tömb" létrehozására akarták felhaszálni. Kudarcba fulladtak azok a próbálkozások is, hogy megmérgezik a konferencia légkörét, és „szovjeteilenes fórummá“ változtatják azt a szovjet kormánynak a nukleáris kísérletek felújításáról tett bejelentésével kapcsolatban. Mint bebizonyosodott, a küldöttek megértették, hogy a Szovjetuniót a nyugati hatalmak egyre fokozódó háborús készülődései kényszeríteték e lépésre. Washington, London, Párizs és Bonn hivatalos körei és sajtója dühöngenek, mert az értekezlet — az ö szavaik szerint — „nyugatellenes fórummá“ változott. Ami igaz, az igaz — írja az Izvesztyija tudósítója — az imperialista Nyugat Belgrádban a vádlottak padjára került. Az értekezlet részvevőinek zöme síkraszálit a német probléma rendezéséért és a „berlini válság" felszámolásáért a Szovjetunió javaslatainak alapján: Nkrumah, Nehru, Sukarno, Dorticos, Tito és más állam- és kormányfők felhívtak a két német állam létezésének elismerésére, a német békeszerződés haladéktalan megkötésére, s ami ezzel egyértelmű, a német jelenlegi határainak megerősítésére. A felszólalók követelték a demokratizálás megvalósítását, a fasizmus és a militarizmus felszámolását Nyugat-Németországban, követelték, hogy Nyugat-Németország lépjen ki az agresszív észak-atlanti tömbből. Javasolják a belgrádi értekezlet küldöttei a leszerelés problémájának megoldását. Hruscsov szovjet miniszterelnöknek azt a véleményét, hogy a leszerelésnek teljesnek és általánosnak kell lennie, az egész értekezlet támogatja. A küldöttek indítványozzák, hogy az ENSZ őszi közgyűlésére olyan javaslatokat kell előterjeszteni, amelyek a nemzetközi szervezetnek — mint a béke hathatós eszközének — megerősítését tűzik ki célul. Síkraszállnak a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-beli jogainak helyreállításáért, az ENSZ apparátusának átszervezéséért, mert az nem felel meg az Egyesült Nemzetek Szervezete feladatainak és a valóságos erőviszonyoknak — fejeződik be az Izvesztyija kommentárja.
