Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-05 / 36. szám

Akiket dicsérni kell Tanévnyitó: örömök és gondok jelentősége egyre nagyobb, hi­szen az állattenyésztést jelen­tősen kiszélesíthetik a jő ku­koricaterméssel. Csehországban a kukorica termesztéséhez nin­csenek olyan kedvező feltéte­lek, mint nálunk Szlovákiában, ahol egyébként a termesztési technika is fejlettebb. A ter­méshozamok kielégítőnek ígér­keznek, most már tehát a be­gyűjtés megszervezése a leg­fontosabb feladat. S ebben je­lentős szerepet vállalhatnak az ifjúsági szervezetek, főleg a teljesen gépesített ifjúsági bri­gádok. —s —f — Fiatalokat keresnek? — Menjenek a kertészetbe. így válaszolnak a legtöbb szö­vetkezet irodájában. Van, ahol bővebb a válasz: van­nak még a növénytermesztő és dohányos csoportban is néhányan. — Az állattenyésztésben? — Ugyan kérem, oda nem mennek a mai fiatalok. — De miért? Erre a kérdésre a legtöbb­ször vállrándítással felelnek a szövetkezetek vezetői. Márpedig a mozdulat igazán nem elegendő arra, hogy megoldják a kérdést. Nincsenek gépek, s ün­nepnap is dolgozni kell. így okolják meg a legtöbb he­lyen a lányok az istállóktól való idegenkedést. S bizony egy egész sor szövetkezet­ben ezt a megokolást évről évre halljuk. Pedig ha mind­két fél akarja, nagyon szé­pen egy nevezőre lehet hoz­ni a vezetők kérelmét a fia­talok kívánságaival. A szö­vetkezeti gazdálkodás ered­ményeinek növelése s főképp az állattenyésztés fellendí­tése megkívánja, hogy mind több fiatal vállaljon munkát e fontos szakaszon. Persze nem volna helyes, ha a fiatalok ölhetett kézzel várnák, míg a szövetkezetek vezetősége ideális munkakö­rülményeket teremt szá­mukra. Nem szabad elriad­niuk a kezdeti akadályoktól, viszont a vezetőknek meg­értéssé! kell viseltetniük a fiatalok kérelmei iránt. Hi­szen természetes, hogy a lá­nyok csak géppel hajlandók fejni s megkívánják azt is, Csáki Mária és Egri Ilonka, a két legfiatalabb fejőnő. A GÉPEKÉ LEGYEN A DÖNTŐ SZŐ A Kis-Kárpátok tövében, a csallóközi rónákon, az érsekúj­vári zsíros földeken már régen elcsöndesedett a kombájnok, a cséplőgépek búgása, raktárakba került a kenyérgabona. . Bízik Istvánok nem szálltak ki á 'kombájn nyergéből, hanem elindultak oda, ahol legsürgő­sebb volt a segítség és tovább folytatták a körözést pirkadat­tól, be a késő éjszakába. Fá­radhatatlanul köröztek a bez­­nói állami gazdaság tábláin is, messze északon, Mladá Boles­lav mellett. Ott is régen lebu­kott az augusztusi nap a látó­határ mögött és a sötétlő égen már régen kivillantak a csilla­gok, a Bízik-fivérek kombájnja azonban még mindig járta a beznói állami gazdaság nyolc­hektárnyi tábláját, és a vágó­­gerendely zizzenve tarolta le a szőkére érett búzatengert, a­­melyet az augusztusi meleg napok érleltek be kenyérnek­­valóvá. A nyolchektárnyi búzatáblá­val a Bízik-fivérek hatszáznál is több hektárt arattak le. Olyan területet, amelyet még nemrégiben is az aratók egész ' serege takarított be. Bízikék kombájnja megkönnyítette az aratást a Mladá Boleslav-i ha­tárban is. Nagy gonddal ke­zelték SZK 3-as kombájnjukat, és csak a gondos karbantartás­nak köszönhetik, hogy ennek az egyetlen kombájnnak a ga­ratjából 140 vagón gabona ke­rült a magtárakba. Csaknem 1500 kilométeres utat futott be a kombájn a különböző táblá­kon, 1500 munkakilométert tett meg a gép aratás közben. Mezőgazdaságunk szocialista hősei fáradhatatlanul járják gépükkel a szövetkezeti és ál­lami gazdasági táblákat, de már nem sokáig, az aratás be­fejezés előtt áll, még a leghi­degebb éghajlatú területen is elcsöndesedik a kombájnok zú­gása:- Elcsöndesedik, hogy he­lyet adjon a mezei munka egyik újabb dalának, a tengeri beta­karításában dolgozók énekének, hogy azután a cukorrépa beta­karításával befejeződjék az idei szüretelés. A tengeri és a cu­korrépa betakarítása is nagy feladat. Sőt mi több, ez a mun­karészleg még nincs annyira gépesítve, mint az aratás, te­hát az ifjúsági brigádoknak még nagyobb lehetőségük nyí­lik, hogy követhessék Bízik Istvánék példáját. A tengeri" Szakképzettséget szereznek! Mint minden évben, úgy az idén is szeptemberben meg­nyíltak az iskolák kapui. Az iskolaköteles ifjúság mellett azonban ma már igen sok fel­nőtt dolgozó is bekapcsolódik a tanulásba. Nem véletlen, hogy a rendes napi munkafeladatok elvégzése mellett sokan gon­dolnak a tanulásra, mert a fej­lődés mai tempója mellett sen­ki sem mondhatja el, hogy eleget tud és nincs szüksége semmi újra. Ma már olyan ipa­ri, mezőgazdasági és tudomá­nyos módszerekkel dolgozunk, amelyek nagy szakértelmet kí­vánnak meg a dolgozóktól. Ezt tudatosították a komáromi ha­jógyár dolgozói is és 445-en határozták el, hogy bekapcso­lódnak a tanulásba. A komáro­mi Hajógyár igényes úszómű­veket gyárt külföldi és belföldi használatra, az üzemben kor­szerű berendezések vannak, így igen helyes, hogy a dolgozók is haladnak a korral. Hirvík István, az oktatási osztály dol­gozója elmondotta, hogy ebben az iskolaévben a legtöbben — összesen 219-en a gépipari kö­zépiskolán, 67-en távútón a fő­iskolákon folytatnak tanulmá­nyokat. Az üzemi műszaki is­kolára 39-en jelentkeztek. Örömteli az a tény, hogy 180 dolgozó a munkások koréból kerül az iskolapadokba. Nem maradnak le a női alkalmazot­tak sem, akik közül 69-en ta­nulnak. Évről évre emelkedik azok­nak a dolgozóknak a száma, akik bekapcsolódnak a tanu­lásba. Például 1954-ben össze­sen 16-an végeztek az egyes iskolákban, a múlt évben pe­dig már 78-an. Nem egy csa­ládban mind a két házastárs tanul, mint például a Bozka, Bőgi, Hrivík, Kasala házaspá­rok és még többen mások. Az iskola az életre, az újabb és igényesebb feladatok megisme­résére készít elő, éppen ezért nagyon örömteli az a tény, hogy nemcsak az iskolaköteles ifjúság, hanem az üzemek dol­gozói is bekapcsolódnak a ta­nulásba, hogy még jobban, tö­kéletesebben tudják teljesíteni azokat az igényes feladatokat, amelyek az országépítés terén várnak rájuk. (k. 1.) az illetékes helyen megrendel­ni. Fölöslegessé válik az izga­lom és a hajrázás, ha mindenki a maga helyén és idejében pontosan teljesíti feladatait. A MAI FIATALOK szeretik az új iskolát, amely már nem húzódik meg a templom árnyé­kában és nem az a kaszárnya­szerű épület, amely kínosan kerülte a lehetőségét annak, hogy önállóságra nevelje a fia­talokat. Az iskolaépületek min­dig magán viselték a társadal­mi-termelési feltételek jelle­gét és a kor pedagógiai elmé­letei szerint épültek fel. Épí­tészeink és pedagógusaink most kísérleti iskolák építésén fáradoznak és kutatják, hogy milyen iskolatípusok felelnének meg a legjobban a mai köve­telményeknek. Bratislava — Prievozon most szeptember el­sején nyílt meg egy ilyen kí­sérleti iskola, amely nemcsak építészeti szempontból hozott új megoldásokat, hanem az is­kola belső életének megszerve­zése terén is. Ebben a ragyogó, napos, jól szellőztethető isko­laépületben már nem tolonga­nak a folyosón a tanulók, mert a folyosók célszerűen vannak elhelyezve. Minden tanterem két oldalról kapja a világossá­got, a természettudományi la­boratóriumok és a politechni­kai műhelyek mindig ugyan­azon az emeleten nyernek el­helyezést — ez gazdaságosabb és célszerűbb is. Az osztályok inkább szélesek, mint hosszúak, ez akusztikai szempontból elő­nyös és így tulajdonképpen senki sem ül „hátul“. A tanter­mek vidám, élénk színűek, a padok lemosható műanyagból készültek, újszerű a pad fel­szerelése is. Ebben a padban a tanuló már nem ülhet görnyedt háttal és nem izeghet-mozog­­hat a helyén. A figyelmetlen tanulókat nem lehet felírni a fekete táblára, mert a tábla világoszöld. A kréta pedig na­rancsszínű. A legújabb kutatá­sok szerint az ilyen berendezés a legmegfelelőbb. Ez az iskola kísérleti célokat szolgál és mindenütt persze nem lehet ilyen épületeket feállítani, idő­vel azonban biztosan ehhez ha­sonlóak lesznek az új iskola­­épületek. Egyelőre elégedjünk meg azzal is, hogy az építkezési szervek ez év végéig még 50 iskolaépületet adjanak át. A gyermekek türelmetlenül vár­ják az új iskolát. Ök már biz­tos a kommunizmusban fognak élni és ezért alaposan kell ké­szülniük. MICHAL MÁRTA A termelés hatékonyságának növeléséért! ÉRTÉKES TAPASZTALATCSERE Okos elgondolást valósított meg a nőbizottság, hogy meg­szervezte a mezőgazdaságban dolgozó nők szlovákiai értekez­letét. Összehívták a legjobba­kat, a szocialista munkabrigá­dok vezetőit, egyes tagjait, hogy elmondják véleményüket, kicseréljék tapasztalataikat. A mezőgazdasági termelés fellendítése megkívánja, hogy a nők, akik a szövetkezetben dolgozók számának közel felét képezik, tevékenyebben vegye­nek részt a termelés növelésé­ben. A harmadik ötéves terv előirányozza, hogy a mezőgaz­dasági termelést az elmúlt év­vel szemben 33,5 százalékkal kell növelni. Ez a szám azt jelenti, hogy növelni kell a hektárhozamokat s a jelenlegi 1749 liter helyett 1965-ig 2300 liter fejési átlagot kell elérni. Ezen feladatokat nem minden szövetkezet váltja valóra rend­szeresen. Ezt abból is látni, hogy a húsfelvásárlás tervét csak 96 százalékra teljesítjük. Márpedig, ha most, a harmadik ötéves terv első évében nem teljesítjük az előirányzott fela­datokat, akkor a következő években nehezebb lesz pótolni a lemaradást, mivel a terv év­ről évre lényegesen növekedik. Szlovákiában minden állami gazdaság és a szövetkezetek­nek közel kétharmada vállalta a harmadik ötéves terv egyes mutatóinak határidő előtti tel­jesítését. A mezőgazdasági dol­gozók vállalásainak értéke majdnem kétmillió korona. MIRŐL BESZÉLTEK A LÁNYOK? A sókszelőceí szövetkezet baromfifarmján egy női kollek­tíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. A szövet­kezetét meglátogató nők ala-Beszélgetnek a baromfigondozók, vendégek és vencéglccúk. Kubicska Mária — balról a második — a csoport munkájáról beszél. A szelőcei szövetkezetben szép sertésállományt értekezlet résztvevői. láthattak az posan érdeklődtek a kollektíva munkája iránt. Glenba Rózsi és Pribecki Mária rögtön össze is hasonlították az ő munkájukat meg a nagyfödémesi farmot az itt látottakkal. És mivel mind­ketten fiatalok, gyorsan meg­barátkoztak a vendéglátó lá­nyokkal. Kubicska Margit, Lau­ra Zsuzsu és Micsek Ica öröm­mel beszéltek munkájukról. S bizony beszélgetés közben szó esett a takarmányelkészí­téstől egészen a tojásbeadási terv teljesítéséig mindenről. Búcsúzáskor mindannyian úgy találták, hogy nagyon hasznos az ilyen tapasztalatcsere. A TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁÉRT A szelőcei szövetkezetben a nők ízelítőfélét kaptak a ter­melés hatékonyságának felül­vizsgálásából is. A szövetkezet­ben most végzik e munkát. Az általános áttekintés világos képet tár az egész tagság elé, pontosan megtudják, hogy egy­­egy korona befektetése meny­nyit jövedelmez. E kimutatás alapján aztán az egyes terme­lési szakaszok dolgozói megvi­tatják, mit kell tenniük, hogy olcsóbban termeljenek. Remél­jük, hogy az értekezleten részt vevő nők felhasználva a látot­takat a saját szövetkezetükben szintén elősegítik a tartalékok feltárását, a termelés haté­konyságának növelését. hogy egy szobájuk legyen a farmon, ahol átöltözhet­nek A gondoskodás és a pénz, amit a fiatalok mun­kahelyének kellemesebbé tételére fordítanak, többszö-Lukács Emília, a szocialista munkabrigád címért ver­senyző kollektíva vezetője, munka közben. rösen megtérül. Hiszen, ha jobb kedvvel dolgoznak, eredményeiknek is növeked­ni kell. — Törődni kell a fiatalok­kal, hiszen a mi gyerme­keink, Ezt az elvet vallja és valósítja meg a dióspatonyi szövetkezet vezetősége. — S az eredmény? Nincs a szövetkezetben olyan mun­kaszakasz, ahol ne találnánk fiatalokat. Náluk nem „fájó pont“ az állattenyésztés sem. Ahol 3—4 éve alig volt fiatal, most egész lánycso­portot találunk. A fejőgépe­ket lányok, fiatal asszonyok kezelik, s azt, aki fejes ide­jén bekukkant az istállóba, vidám zeneszó fogadja. A szövetkezet vezetősége tás­karádióval ajándékozta meg a csoportokat s így a fejő­lányok muvkaközben is hall­gathatják 4 zenét, A szövetkezet vezetősége nem panaszkodhat rájuk, dolgoznak mind szorgalma­san. De nemcsak dolgoznak, hanem számolnak is, főieg akkor, ha olykor-olykor el­beszélgetnek a városban dolgozó barátnőikkel. S bi­zony a kereset mérlege már a fejőlányok javára dől el. Többet keresnek havonta, mint a városba járó barát­nőik. Természetes, hogy kedvvel dolgoznak, s ennek legjobban a szövetkezet ve­zetősége örül. íme így táp­lálja a vezetők gondossága a fiatalok munkakedvét és ebből az egyetértésből a kö­zösnek, nekik saját maguk­nak van a legtöbb hasznuk. MENNYI KÉSZÜLŐDÉS és izgalom előzte meg mindenütt az iskolák megnyitását. Izgul­tak a kis elsősök, akik most lépték át először az iskola kü­szöbét, a nagyobb diákokat se hagyta hidegen a tanítás meg­kezdése, de izgultak az iskolai szervek is, hogy idejében elké­szüljenek a tatarozási munkák­­•s ,'p,'eiez’'''k az új iskola­­épületeket. Talán nincs is olyan iskola, amely ne lepte volna meg növendékeit valami újjal. Nagy az öröm a tanulóifjúság körében, ahol már „csak“ dél­előtt járnak az iskolába, ahol a napközi otthont új épületben helyezték el vagy új a torna­terem. Hát még milyen nagy a boldogság a vadonatúj iskola­­épületben. Szakembereink mondják, hogy az idén 33 mil­lióval nagyobbak a befekteté­sek és 692 tanteremmel több épült, fel mint tavaly. Az ör­vendetes emelkedés dacára építészet; szerveink nem tel­jesítik feladataikat és most szeptember elsején 11 iskolát nem adtak át rendeltetésüknek. A nyugatszlovákiai kerületben túllépték a tervet, de a közép­­szlovákiai és keletszlovákiai építkezési vállalatok adósak maradtak. A vereknyei, nádszegi, de­­méndi gyerekek és másutt is, hiába várták az új iskola meg­nyitását, szomorúan csalódtak. Régi igazság, hogy amit egy gyermeknek megígérünk, azt mindig pontosan tartsuk be. Milyen ember nő fel abból a gyermekből, aki látja, hogy a felnőttek csak hitegetik és nem váltják be szavukat. A duna­­szerdahelyi és rimaszombati építkezési szervek úgy látszik nem a gyermekeknek ígérték meg az iskola építését és azt hiszik, hogy a felnőttekre „szabad" rossz befolyást gya­korolni. A bratislavai, nyitrai, érsekújvári építkezési szervek­nél a dolgozók még nem fe­lejtették el a saját gyermek­korukból, hogy mennyit szen­vedtek az osztályok túlzsúfolt­sága miatt és még tudják, mi­lyen rossz a délutáni órákban már fáradtan figyelni a tanító előadását, késő este hazakerül­ni és esetleg még messzi gya­logútat megtenni. NECSAK AZ ÉPÍTKEZÉSI szervekben keressük a hibát. Az iskolaépületek építésének késlekedése gyakran a helyi szervek és a lakosság hibájából ered. Az előkészítő munkáknál gyakran a helyi igazgató-taní­tók tartják vissza a javaslatok előterjesztését. Ügy látszik azt tapasztalták, hogy új isko­lába mindig új igazgató is jön. Több mint 35 esetben fordult elő, hogy késlekedtek az elő­készítő-munkákkal. Az embe­rek gyakran spekulálnak a tel­kekkel is, például Vrbovón a pap kertjét akarták megmen­teni a parcellázás elöl és ezért nem tudtak megállapodni az iskolatelekben. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a helyi nemzeti bi­zottság mellett aktívan műkö­dik az építkezési bizottság és szép számmal vannak képvi­selve a fiatalok, ott gyorsan és időben tető alá kerül az új is­kola. A tanítók részéről is több kezdeményezésre volna szük­ség. Malatinban az igazgató­tanító felesége önzetlenül vál­lalta, hogy főz a kőműveseknek és azok aztán valóban dereka­san nekiálltak a munkának. Pliešovecen a fiatalasszonyok kezďeményezésére az asszo­nyok is segítettek az iskola építésénél. Társadalmi munká­val több helyen valóban sokat végeztek el. Tudjuk, hogy a hajrámunka fabatkát sem ér. Strakonicén például csak két évvel ezelőtt készült el az iskola és már most súlyos ezresekbe kerül­nek a javítások. Az iskolák bel­ső berendezésénél sem hasz­nálják ki mindig a tervgazda­ság nyújtotta előnyöket. Nem tudatosítják, hogy ha 1962. szeptember elsején új iskolát akarnak megnyitni, akkor a padokat vagy más felszerelést már 1961. szeptember 8-ig kell

Next

/
Thumbnails
Contents