Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-29 / 35. szám
FELKELÉSI EMLEKEK 1 ombhulláskor szokatlanul ■*-' megélénkült a bratislavai Svoradov-internátus épülete és környéke. A Szlovák Nemzeti Felkelés részbeni leverése után sok-sok szomorú asszonynép zarándokolt ide az ország minden tájáról bátyusán, motyóstul, eltűnt szeretetteik után kutatva. 1944 őszén a Vöröskereszt engedélyt kapott a német megszállóktól „tájékoztató iroda“ létesítésére a Svoradovban. A csak franciául értő svájci küldött, dr. Dubois szlovák tolmács segítségével számolt be az érdeklődőknek partizán-családtagjuk hollétéről és sorsáról. Csupán olyan felvilágosítással szolgálhatott persze, amilyent ő maga kapott a Sicherheitsdienst és a Hlinkagárda vezetőitől a nagyrészt már halálra kínzott vagy tarkólövéssel elintézett antifasisztákról: „A bolsevik propaganda által megtévesztett szlovák testvéreket a felháborodott lakosság dühe elől védőőrizetbe kellett helyezni“. A sírástól és hosszú utazástól elgyötört arcok mintha kissé felderültek volna a megnyugtató, biztató szavakra. Kétség és remény között mintha örömkönny csillant volna egyik-másik parasztmenyecske szemén ... Októberesti ájtatosságra hívó harang kondult a szemközti Svoraflov-templomban. A leáldozó nap sugarai bíborvörös glóriában törtek meg a templomablak tarka cirádáin, amelyen átpiroslott az örökmécses fénye... — Tán csak nem hazudtak ezek a kettőskeresztes karszalagot viselő gárdisták, akik közül néhányon az imént fordultak be a templom kapuján — vélekedett az ünnepélyes hangulat hatása alatt egy régies viseletű, hiszékeny anyóka. — Ilyen istenfélő emberek csak nem bánthatták az ő Jožkóját, aki a német betolakodók ellen harcolt! No meg az a taljánul vagy hogyan beszélő idegenforma is derék úriembernek látszott. — Ha sejtette volna szegény, hogy egytlen fia ugyanakkor átlőtt vállal fekszik a Skalka tisztásán; kiszolgáltatva a náci fene. vadak dühének, ■ bezzeg a tíz körmével esett volna neki az istentelen farizeusoknak! De hadd mondja el tizenhét év előtti partizán-élményeit maga oJiko barátunk, az egykori favágó „baltás ember“, jelenleg a bratislavai élelmiszeripar jeles dolgozója: — •Egy hozzánk befurakodott spicli árulása folytán a németek felfedezték búvóhelyünket és egyszerűen ránkgyújtották a kiszáradt kis fenyvest. Egyesek közülünk borzalmos kínok között bentégtek, másokat menekülés közben szitává lőttek. Jómagam bukdácsolva már-már elértem a tisztás túlsó szélét, amikor lövés ért a kulcscsont alatt. A német \ fejvadászokat kalauzoló gárdista felém rohant, durván felráncigált és átadott „szövetségeseinek“. Volt még benne annyi emberiesség, hogy el-elkapott, valahányszor a vérveszteségtől öszszerogyni készültem. A völgyben felhánytak egy teherautóra, hogy csak úgy huppant bele a kocsi padlózata. Sebem kegyetlenül sajgott és vérzett, majd valamilyen lila színű ködfelhő száguldott felém: elvesztettem eszméletemet. — A végtelennek tűnő utazásra csak homályosan emlékszem vissza, hiszen többnyire önkívületi állapotban voltam. De valahányszor kissé magamhoz tértem, máris mellettem termett a vonatszerelvényünket kísérő német katonaorvos. Előttem érthetetlen módon éppoly gondos jóindulattal kezelt, mint saját sebesült honfitársait. Már-már borzalmas sejtelmek kezdtek gyötörni: hátha a sebész csak azért akar életben tartani, hogy a számos „kísérlett telep" valamelyikén azután élveboncolást végezhessen rajtam — amikor megérkeztünk a fallingposti fogolytáborba. De a német orvos ott is változatlan odaadással ápolta a rászoruló szlovák, orosz és amerikai hadifoglyokat. — Annál kegyetlenebbül bántak az SS-hóhérok velünk szlovákokkal és a szovjet katonákkal. Amíg az amerikaiak csomagot kaphattak hazulról, mozival és klubhelyiséggel rendelkeztek a „Stammlager X1IB" jelzésű táborban, addig bennünket partizánokat S.V.-vel, vagyis a lealázó „Slowakischer Vagabund" kezdőbetűivel bélyegeztek meg zubbonyunk hátán. Az oroszokat a legcsekélyebb kihágásért kikötötték, félholtra verték, napokig éhezt ették. Egy ízben hosszabb ideig nem érkezett „élelemnek" csúfolt utánpótlás a fogolytáborba, amerikai gépek bombázása folytán megszakadt a közeli Hannover városával a vasúti összeköttetés. Az állandó éheztetésm elkeseredett szovjet baj társak akkor a szemét vödrökből igyekeztek kikotorni valami „élvezhető" zöldséghulladékot, de a táborparancsnok azt is irigyelte tőlük és géppisztolyával vaktában végigpásztázta a vödrökhöz legközelebb állók tömegét. Hat halott és tizennégy sebesült vére festette pirosra a gyásztért. Csodával határos felépülésüket az utóbbiak megint csak a kifürkészhetetlen német orvos önfeláldozó ápolásának köszönhették. A míg egy ragyogó hajnalon '■ végre ránkvirradt a szabadulás napja. Egy amerikai él-harckocsi váratlanul nekilendült az útjába eső őrtoronynak, amely romjai alá temette a meglepetéstől meggémberedett gépfegyver-kezelő őrszemet. További harckocsik érkeztek, majd gépesített alakulatok. Kínzóink lefegyverzése során a tömeggyilkos Walter Wohlsangot most csakugyan „védőőrizetbebe" kellett helyezniök az amerikaiaknak, mielőtt az általa nyomorékokká vált orosz hadifoglyok vették volna „pártfogásukba". — Amikor azonban egy amerikai katona durván megragadta derék orvosunkat, hogy a többi elfogott náci haramia közé lökje, egy fiatal szovjet tiszt közbevetette magát: — Ezt az embert csak a mi holttestünkön keresztül vethetik fogságba — jelentette ki angol nyelven nyugodt, de ellentmondást nem tűrő hangon — Életmentőnket mi kísérjük haza szülővárosába, Chemnitzbe, tiszti becsületszavamra fogadom! — Miután valamennyi hadifogoly a német orvos védelmére kelt, az amerikaiak végül kénytelenek voltak engedni annyival is inkább, mivel a szovjet foglyok vasgyürüként fogták körül, tulajdon testükkel védték a sebészt. Így juttatták kifejezésre hálájukat jótevőjük iránt, ez a spóntán elismerés volt a megilletődött orvos legszebb jutalma, aki nem géppisztollyal és gyilkolással. hanem antifasiszták életmentésével, szívjósággal és mütökéssel harcolt a hitleri barbarizmus ellen. — Hogy mi történt vele? — kérdezte Jožka barátom visszaemlékezéseiből felocsúdva — Háló. páciensei tömeges tanúvallomásának, persze a haja szála se görbült meg dŕ. Hammerschlagnak, aki a mai Kari-' Marx-Stadt-ban a helyreállító sebészet tanára, Egykori táborparancsnokunk pedig — mi sem természetesebb — értesüléseim szerint a Német Szövetségi Köztársaságban él háborítatlanul. Walter Wohlsang, védtelen szovjet hadifoglyok gyilkosa, a Bundeswehr egyik rohamosztagának kiképző tisztje lett. K. H. A kelet-nyugati tárgyalások lehetősége és de Gaulle tábornok magatartása foglalkoztatja szerdán a párizsi sajtót. A Combat vezető helyen emeli ki, hogy Franciaország és angolszász szövetségesei között a szemléletbeli különbség feltűnően jelentkezik, hiába próbálta ezt jelentéktelennek feltüntetni az elmúlt héten Couve de Murville francia külügyminiszter, s hiába tagadják ma is a nyugati fővárosok szóvivői. A Liberation újból aláhúzza, hogy Nyugat-Berlin ürügyet szolgáltat de Gaulle-nak: a hidegháborús légkört akarja a francia elnök felhasználni arra, hogy elleplezze észak-afrikai politikájának kudarcát. A lap főszerkesztője vezércikkében sikraszáll Közép-Európa „elkötelezettségtől mentesítése“ és a nemzetközi szervek ellenőrizte leszerelés mellett. A franciák többsége egy napon megérti — Írja —, hogy ez az egyetlen út, amely Franciaország biztonságához vezet. Az Humanité hangoztatja, hogy igazi tárgyalásoknak kell megindulniuk a Hitler-ellenes háború győztes szövetségesei között. A lap rámutat de Gaulle tábornok „ultra“ magatartására és idézi a londoni Times-t, amely megjegyezte, hogy de Gaulle állásfoglalása nyugtalanítani kezdi Washingtont is. Bonnban újabb ádáz acsarkodás tört ki Adenauer kancellár és h jobboldali szociáldemokraták között abban a kérdésben, hogy kinek a kezdeményezésére látogatott el a múlt hét végén Johnson amerikai alelnök a Német Szövetségi Köztársaságba és Nyugat-Berlinbe. A szociáldemokrata vezetők azt állítják, hogy Willy Brandtnak Kennedy elnökhöz intézett titkos üzenete eredményezte az amerikai alelnök villámlátogatását, a CDU politikusok pedig váltig hajtogatják, hogy Johnson látogatása Adenauer közbenjárásának tulajdonítható. Vitathatatlan, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők valóban „bokros“ érdemeket szereztek maguknak az elmúlt héten a Berlin körüli hisztéria felkorbácsolásában és úgy látszik, most egész további kampányukat arra kívánják alapozni, hogy ők még nagyobb nacionalisták, mint Adenauer, mert még határozottabban sürgették az „erélyes ellenrendszabályokat". Az SPD jobboldali vezetőinek ezt a magatartását még néhány polgári kommentátor is felháborodva fogadja fgy a Spiegel főszerkesztője éleshangú cikkben ostorozza a szociáldemokrata vezetőket és rámutat: most ütött volna az ellenzék órája. Ha az SPD igazi ellenzéki párt lenne, most ki kellene domborítania az 1 adenaueri politika teljes csődjét. „Adenauer németországi politikája vereséget szenvedett Berlinben — Írja a Deutsche Woche. — De e politika képviselőjévé Willy Brandt vált éppen ott, ahol ez a politika összeomlott. Az SPD azonban nem hajlandó felelőssé tenni a CDU csődhöz vezető politikáját. Most aztán kikanalazhatja azt a levest, amelyet még Adenauer főzött“. Angliában új mozgalom született. A Conway Hall-ban rendezett gyűlésen megkezdődött a „Tárgyalásokat a berlini kérdés megoldására" elnevezésű kampány, amelynek célkitűzése széles körben propagálni a békés rendezés szükségességét és rádöbbenteni az angol kormányt, valamint a többi nyugati hatalmat, hogy Angliában senki sem akar harcolni a német revansizmusért, senki sem akar meghalni Berlinért. Augusztus 21-én pionírjaink kedves vendégekkel — az ukrán pionírokkal találkoztak Vyšné Nemecké mellett a csehszlovák-szovjet határon. VILÁGBÓL SZOLGÁLATOS macskák A londoni kl<ötő igazgatósága a férfi alkalmazottak mellett kutyákat, sőt 35 macskát is tart. Az utóbbiakat a patkányok elleni védekezésre használják fel. A heti fizetés két font, öt shilinget és hat pennyt pedig hüségpénzként kapnak. Á macskák fizetését mint bevételt és egyúttal mint kiadást számolják el. MŰTÉT ZENE MELLETT A melbournei gyermekkórház orvosai zene melett hajtják végre a műtéteket. Szerintük a zene csillapítóan hat az idegekre és főképp a nehezebb műtéteknél tartják azt fontosnak, amikor a műtét több óráig is eltart. De követőiket egyúttal arra is figyelmeztetik, hogy ne dzsessz-zenét. alkalmazzanak, mert az ellenkező hatást vált ki. SZABADALOM Japán Kinawa __ nevű szigetén a JXdt rosszul sikerült TgÄ házasságokat a következő sza- kJrfw oadalőm szerint orvosolják: az összekülönbözött házasokat lakatlan szigétre űzik. ahová csak egy takarót vihetnek magukkal. Vissza csak akkor mehetnek, ha újból felújul bennük az egymás iránti szimpátia. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a házaspá-rok többsége már a máso-' dik. de legrosszabb esetben a harmadik napon pieggondolja magát. „SZAGOS FILMEK“ New York De Miile nevű filmszínházában a oanoráma filmek mellett elkezdték a szagos filmek vetítését is. Az új szagos filmek mindig a történet környezetének jel-“' legzetes szagát terjesztik. Az elképzelés annyira eredeti, hogy az egyik sajtgyárról készült riportftlmet a szervek idő előtt kénytelenek voltak bevonni. MÉRGEZETT BÁNKÖK Angliában életveszélyes bankjegyek kerültek forgalomba. A tettesek rablás közben összetörték a trezorban elhelyezett méreggel megtöltött üveget. így fennáll a lehetőség, hogy a bankjegyek ;s megfertőződtek. Érthető, hogyha a rendőrség nemcsak a tetteseket, hanem a bankjegyeket is keresi. A karibi sakál Venezuela a nagy ellentétek öld je. A kedvező éghajlati ktí•ülmények ellenére Venezuela > és fél millió lakosa nehéz jazdaságl körülmények között Sl. Nem csodá, hisz az Ipari vállalatok, bányák és az ültetvények túlnyomó többsége az ímerikal monopólium kezén van. Képünkön a fővárosnak, üfi-acasnak Bolivárról elnevecett üzleti negyedét láthatjuk. Az országúton autó robog, benne egy kis öreg ember. Mellét érdemrendek díszítik, olyan felfújt, mint a páva. Az autó ülése gombnyomásra felcsapódik és a sofőr ülése mellett két gépfegyver... Az útkereszteződésnél a sofőr kénytelen lefékezni a kocsit, egy személykocsi állja útjukat. Abban a percben lövés dördül, s egyidejűleg az út jobb oldaláról is gépfegyverkattogás hangzik. A sofőr megkíséreli megfordítani az autót, de az út... Megszólaltatja a gépfegyvert, de már későn — a kis öreg ember, a kocsi utasa már halott. Rafael Leonidas Trujillo Molino meggyilkolásáról, két nappal a gyilkosság elkövetése után június elsején adták ki a hírt. A gyilkosság körülményeit homály fedi. KI ÖLTE MEG TRUJ ILLŐT? Egyesek azt mondják, hogy az ellenzék, és Juan Tomas Dias-t emlegetik. Olyan hírek is keringenek, hogy az ügyben az amerikai kémszolgálatnak is benne a keze. Trujillo 31 éven keresztül örvendett az amerikai monopóliumok kegyének. Az utolsó években azonban már csak „kifacsart citromnak" nézték. Tavaly az Egyesült Államok uralkodó körei még megjátszották azt a komédiát, hogy elítélik Trujillo diktátor rémtetteit és a Dominikai Köztársasággal megszakították a diplomáciai kapcsolatokat. De mindezt csak a látszat kedvéért tették. Az amerikai sajtó rögtön kommentálta a gyilkosságot és különösen kihangsúlyozták a „kommunista veszedelmet“. Sok piszkos hírt hozott felszínre Trujillo teteme. A Dominikai Köztársaságot Trujillo diktátor uralma alatt nem tekinthetjük másnak, mint egy sötét politikai dzsungelnek. Trujillo uralma Washington szerint a szabadságot és 8 haladást jelenti. Harminc éven keresztül diktátoroskodott. Az eredete is olyan sötét, mint amilyen a bőre volt. 1891-ben született. Karrierjét azzal kezdte, hogy lovakat lopott. Azután rendőr lett és a rendőrségnél lett belőle „valaki", végül ezredes1 is. Az amerikaiak juttatták hatalomra, és több szavazatot kapott , mint a szavazók száma. Rémuralma idején állandóan több mint 20 ezer foglyot őrzött börtöneiben. Trujillo gárdája éjjel-nappal garázdálkodott és agyonklnozta a békés lakosságot. Kémszolgálatot szervezett, mely ellenségeit a köztársaság határain túl is üldözőbe vette. így, például 1956-ban Jesdica tanárt — aki azzal vádolta Trujillot, hegy Szétlopkodja az állami kincstárt — New York kellős közepéről egész egyszerűen „ellopatta“. A gyűlöletes tirannussal csakis az amerikaiak „rokonszenveztek“. Trujillo jől tudta, mivel szerezze meg barátait. Washingtonban csak úgy szórta a pénzt. Amerikai barátainak luxusvillákat, autókat ajándékozott. Volt is miből. Vagyonát 800 millió dollárra becsülik. És jórészt azoknak a vagyonából harácsolta össze, akiket eltávolított. Az állam vagyonát is a sajátjának tekintette. Az ország termőföldjének túlnyomó része az övé vagy a családjáé lett. Monopolizálta a tej, hús. dohány, só és más termékek árusítását. Több iparvállalat és kéteshfrű múlató tulajdonosa volt. Minden idegen, aki kereskedelmi kapcsolatban akart lenni az országgal, kénytelen volt szerződést kötni a diktátorral, mely szerint az üzlet lebonyolítása után a haszon 10 százaléka Trujillót illeti. Üzleti ügyeibe belevonta fivéreit, fiait, leányait, a törvényeseket és törvényteleneket, és a barátnőit. Ezek magas funkciókat töltöttek be, ezredesi és nagyköveti rangba emelte őket. Az állam fővárosát Ciudad Tru.jiIlónak nevezte el^^^£rosban__2000 Timjilloszobrot állítottak fel. A kis öreg ember „nagynak" akart látszani. Mindig azt mondogatta: lemondásomról halálom után értesültök. Trujillo széleskörű rokonsága és baráti köre már biztosította a washingtoni barátokat, hogy hajlandó továbbra Is követni a jó északamerikai szomszéd tanácsait. Mindezt a Dominikai Köztársaság két és fél millió lakosságának a háta mögött követik el. De eljön az idő, amikor a terror és a rémuralom szintén Trujillo sorsára jut.________ Az Ernest Thälmann pionírszervezet 20 ezer pionírja találkozott augusztus 15-én Ehrfurtban, az NDK pionírjainak negyedik találkozója alkalmából. Képünkön a berlini pionírokat látjuk közvetlenül az indulás előtt.