Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-29 / 35. szám

FELKELÉSI EMLEKEK 1 ombhulláskor szokatlanul ■*-' megélénkült a bratislavai Svoradov-internátus épülete és környéke. A Szlovák Nemzeti Felkelés részbeni leverése után sok-sok szomorú asszonynép zarándokolt ide az ország min­den tájáról bátyusán, motyós­­tul, eltűnt szeretetteik után kutatva. 1944 őszén a Vörös­­kereszt engedélyt kapott a né­met megszállóktól „tájékoztató iroda“ létesítésére a Svoradov­­ban. A csak franciául értő svájci küldött, dr. Dubois szlo­vák tolmács segítségével szá­molt be az érdeklődőknek par­tizán-családtagjuk hollétéről és sorsáról. Csupán olyan fel­világosítással szolgálhatott persze, amilyent ő maga kapott a Sicherheitsdienst és a Hlinka­­gárda vezetőitől a nagyrészt már halálra kínzott vagy tar­kólövéssel elintézett antifasisz­tákról: „A bolsevik propaganda ál­tal megtévesztett szlovák testvéreket a felháborodott lakosság dühe elől védő­őrizetbe kellett helyezni“. A sírástól és hosszú utazás­tól elgyötört arcok mintha kis­sé felderültek volna a meg­nyugtató, biztató szavakra. Kétség és remény között mint­ha örömkönny csillant volna egyik-másik parasztmenyecske szemén ... Októberesti ájtatos­­ságra hívó harang kondult a szemközti Svoraflov-templom­­ban. A leáldozó nap sugarai bíborvörös glóriában törtek meg a templomablak tarka ci­rádáin, amelyen átpiroslott az örökmécses fénye... — Tán csak nem hazudtak ezek a ket­tőskeresztes karszalagot viselő gárdisták, akik közül néhányon az imént fordultak be a temp­lom kapuján — vélekedett az ünnepélyes hangulat hatása alatt egy régies viseletű, hiszé­keny anyóka. — Ilyen istenfélő emberek csak nem bánthatták az ő Jožkóját, aki a német be­tolakodók ellen harcolt! No meg az a taljánul vagy hogyan beszélő idegenforma is derék úriembernek látszott. — Ha sejtette volna szegény, hogy egytlen fia ugyanakkor átlőtt vállal fekszik a Skalka tisztá­sán; kiszolgáltatva a náci fene­­. vadak dühének, ■ bezzeg a tíz körmével esett volna neki az istentelen farizeusoknak! De hadd mondja el tizenhét év előtti partizán-élményeit maga oJiko barátunk, az egy­kori favágó „baltás ember“, je­lenleg a bratislavai élelmiszer­­ipar jeles dolgozója: — •Egy hozzánk befurakodott spicli árulása folytán a németek fel­fedezték búvóhelyünket és egy­szerűen ránkgyújtották a ki­száradt kis fenyvest. Egyesek közülünk borzalmos kínok kö­zött bentégtek, másokat mene­külés közben szitává lőttek. Jómagam bukdácsolva már-már elértem a tisztás túlsó szélét, amikor lövés ért a kulcscsont alatt. A német \ fejvadászokat kalauzoló gárdista felém ro­hant, durván felráncigált és átadott „szövetségeseinek“. Volt még benne annyi embe­riesség, hogy el-elkapott, vala­hányszor a vérveszteségtől ösz­­szerogyni készültem. A völgy­ben felhánytak egy teherautó­ra, hogy csak úgy huppant bele a kocsi padlózata. Sebem ke­gyetlenül sajgott és vérzett, majd valamilyen lila színű köd­felhő száguldott felém: elvesz­tettem eszméletemet. — A végtelennek tűnő uta­zásra csak homályosan emlék­szem vissza, hiszen többnyire önkívületi állapotban voltam. De valahányszor kissé magam­hoz tértem, máris mellettem termett a vonatszerelvényün­ket kísérő német katonaorvos. Előttem érthetetlen módon éppoly gondos jóindulattal ke­zelt, mint saját sebesült hon­fitársait. Már-már borzalmas sejtelmek kezdtek gyötörni: hátha a sebész csak azért akar életben tartani, hogy a számos „kísérlett telep" valamelyikén azután élveboncolást végezhes­sen rajtam — amikor megér­keztünk a fallingposti fogoly­táborba. De a német orvos ott is változatlan odaadással ápolta a rászoruló szlovák, orosz és amerikai hadifoglyokat. — Annál kegyetlenebbül bán­tak az SS-hóhérok velünk szlo­vákokkal és a szovjet katonák­kal. Amíg az amerikaiak cso­magot kaphattak hazulról, mo­zival és klubhelyiséggel rendel­keztek a „Stammlager X1IB" jelzésű táborban, addig ben­nünket partizánokat S.V.-vel, vagyis a lealázó „Slowakischer Vagabund" kezdőbetűivel bé­lyegeztek meg zubbonyunk há­tán. Az oroszokat a legcseké­lyebb kihágásért kikötötték, félholtra verték, napokig éhez­­t ették. Egy ízben hosszabb ideig nem érkezett „élelemnek" csúfolt utánpótlás a fogolytáborba, amerikai gépek bombázása foly­tán megszakadt a közeli Han­nover városával a vasúti össze­köttetés. Az állandó éheztetés­­m elkeseredett szovjet baj tár­sak akkor a szemét vödrökből igyekeztek kikotorni valami „élvezhető" zöldséghulladékot, de a táborparancsnok azt is irigyelte tőlük és géppisztolyá­val vaktában végigpásztázta a vödrökhöz legközelebb állók tömegét. Hat halott és tizen­négy sebesült vére festette pi­rosra a gyásztért. Csodával határos felépülésüket az utób­biak megint csak a kifürkész­hetetlen német orvos önfelál­dozó ápolásának köszönhették. A míg egy ragyogó hajnalon '■ végre ránkvirradt a sza­badulás napja. Egy amerikai él-harckocsi váratlanul neki­lendült az útjába eső őrtorony­nak, amely romjai alá temette a meglepetéstől meggémbere­­dett gépfegyver-kezelő őrsze­met. További harckocsik érkez­tek, majd gépesített alakulatok. Kínzóink lefegyverzése során a tömeggyilkos Walter Wohl­­sangot most csakugyan „védő­­őrizetbebe" kellett helyezniök az amerikaiaknak, mielőtt az általa nyomorékokká vált orosz hadifoglyok vették volna „párt­fogásukba". — Amikor azonban egy ame­rikai katona durván megragad­ta derék orvosunkat, hogy a többi elfogott náci haramia közé lökje, egy fiatal szovjet tiszt közbevetette magát: — Ezt az embert csak a mi holt­testünkön keresztül vethetik fogságba — jelentette ki angol nyelven nyugodt, de ellentmon­dást nem tűrő hangon — Élet­mentőnket mi kísérjük haza szülővárosába, Chemnitzbe, tiszti becsületszavamra foga­dom! — Miután valamennyi hadifogoly a német orvos vé­delmére kelt, az amerikaiak végül kénytelenek voltak en­gedni annyival is inkább, mivel a szovjet foglyok vasgyürüként fogták körül, tulajdon testük­kel védték a sebészt. Így jut­tatták kifejezésre hálájukat jó­tevőjük iránt, ez a spóntán elismerés volt a megilletődött orvos legszebb jutalma, aki nem géppisztollyal és gyilko­lással. hanem antifasiszták életmentésével, szívjósággal és mütökéssel harcolt a hitleri barbarizmus ellen. — Hogy mi történt vele? — kérdezte Jožka barátom vissza­emlékezéseiből felocsúdva — Háló. páciensei tömeges tanú­­vallomásának, persze a haja szála se görbült meg dŕ. Ham­­merschlagnak, aki a mai Kari-' Marx-Stadt-ban a helyreállító sebészet tanára, Egykori tábor­­parancsnokunk pedig — mi sem természetesebb — értesüléseim szerint a Német Szövetségi Köztársaságban él háborítatla­nul. Walter Wohlsang, védtelen szovjet hadifoglyok gyilkosa, a Bundeswehr egyik rohamosz­tagának kiképző tisztje lett. K. H. A kelet-nyugati tárgyalások lehetősége és de Gaulle tábor­nok magatartása foglalkoztatja szerdán a párizsi sajtót. A Combat vezető helyen emeli ki, hogy Franciaország és angol­szász szövetségesei között a szemléletbeli különbség feltű­nően jelentkezik, hiába próbál­ta ezt jelentéktelennek feltün­tetni az elmúlt héten Couve de Murville francia külügyminisz­ter, s hiába tagadják ma is a nyugati fővárosok szóvivői. A Liberation újból aláhúzza, hogy Nyugat-Berlin ürügyet szolgáltat de Gaulle-nak: a hi­degháborús légkört akarja a francia elnök felhasználni arra, hogy elleplezze észak-afrikai politikájának kudarcát. A lap főszerkesztője vezércikkében sikraszáll Közép-Európa „elkö­telezettségtől mentesítése“ és a nemzetközi szervek ellen­őrizte leszerelés mellett. A franciák többsége egy napon megérti — Írja —, hogy ez az egyetlen út, amely Franciaor­szág biztonságához vezet. Az Humanité hangoztatja, hogy igazi tárgyalásoknak kell meg­indulniuk a Hitler-ellenes há­ború győztes szövetségesei kö­zött. A lap rámutat de Gaulle tábornok „ultra“ magatartására és idézi a londoni Times-t, amely megjegyezte, hogy de Gaulle állásfoglalása nyugtala­nítani kezdi Washingtont is. Bonnban újabb ádáz acsarko­­dás tört ki Adenauer kancellár és h jobboldali szociáldemokra­ták között abban a kérdésben, hogy kinek a kezdeményezésé­re látogatott el a múlt hét végén Johnson amerikai alel­­nök a Német Szövetségi Köz­társaságba és Nyugat-Berlinbe. A szociáldemokrata vezetők azt állítják, hogy Willy Brandtnak Kennedy elnökhöz intézett tit­kos üzenete eredményezte az amerikai alelnök villámlátoga­tását, a CDU politikusok pedig váltig hajtogatják, hogy John­son látogatása Adenauer köz­benjárásának tulajdonítható. Vitathatatlan, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők való­ban „bokros“ érdemeket sze­reztek maguknak az elmúlt héten a Berlin körüli hisztéria felkorbácsolásában és úgy lát­szik, most egész további kam­pányukat arra kívánják alapoz­ni, hogy ők még nagyobb nacionalisták, mint Adenauer, mert még határozottabban sür­gették az „erélyes ellenrend­szabályokat". Az SPD jobbol­dali vezetőinek ezt a magatar­tását még néhány polgári kom­mentátor is felháborodva fo­gadja fgy a Spiegel főszer­kesztője éleshangú cikkben os­torozza a szociáldemokrata ve­zetőket és rámutat: most ütött volna az ellenzék órája. Ha az SPD igazi ellenzéki párt lenne, most ki kellene domborítania az 1 adenaueri politika teljes csődjét. „Adenauer németor­szági politikája vereséget szen­vedett Berlinben — Írja a Deutsche Woche. — De e poli­tika képviselőjévé Willy Brandt vált éppen ott, ahol ez a poli­tika összeomlott. Az SPD azon­ban nem hajlandó felelőssé tenni a CDU csődhöz vezető politikáját. Most aztán kikana­lazhatja azt a levest, amelyet még Adenauer főzött“. Angliában új mozgalom szü­letett. A Conway Hall-ban ren­dezett gyűlésen megkezdődött a „Tárgyalásokat a berlini kér­dés megoldására" elnevezésű kampány, amelynek célkitűzése széles körben propagálni a békés rendezés szükségességét és rádöbbenteni az angol kor­mányt, valamint a többi nyu­gati hatalmat, hogy Angliában senki sem akar harcolni a né­met revansizmusért, senki sem akar meghalni Berlinért. Augusztus 21-én pionírjaink kedves vendégekkel — az ukrán pionírokkal találkoztak Vyšné Nemecké mellett a csehszlo­vák-szovjet határon. VILÁGBÓL SZOLGÁLATOS macskák A londoni kl­­<ötő igazgató­sága a férfi al­kalmazottak mellett kutyá­kat, sőt 35 macskát is tart. Az utóbbi­akat a patkányok elleni vé­dekezésre használják fel. A heti fizetés két font, öt shi­­linget és hat pennyt pedig hüségpénzként kapnak. Á macskák fizetését mint be­vételt és egyúttal mint ki­adást számolják el. MŰTÉT ZENE MELLETT A melbournei gyermekkórház orvosai zene melett hajtják végre a műté­teket. Szerin­tük a zene csillapítóan hat az idegekre és főképp a ne­hezebb műtéteknél tartják azt fontosnak, amikor a műtét több óráig is eltart. De követőiket egyúttal arra is figyelmeztetik, hogy ne dzsessz-zenét. alkalmazza­nak, mert az ellenkező ha­tást vált ki. SZABADALOM Japán Kinawa __ nevű szigetén a JXdt rosszul sikerült TgÄ házasságokat a következő sza- kJrfw oadalőm szerint orvosolják: az összekülön­bözött házasokat lakatlan szigétre űzik. ahová csak egy takarót vihetnek ma­gukkal. Vissza csak akkor mehetnek, ha újból felújul bennük az egymás iránti szimpátia. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a házaspá-­­rok többsége már a máso-' dik. de legrosszabb esetben a harmadik napon pieggon­­dolja magát. „SZAGOS FILMEK“ New York De Miile nevű film­színházában a oanoráma fil­mek mellett el­kezdték a sza­gos filmek vetítését is. Az új szagos filmek mindig a történet környezetének jel-“' legzetes szagát terjesztik. Az elképzelés annyira ere­deti, hogy az egyik sajt­gyárról készült riportftlmet a szervek idő előtt kényte­lenek voltak bevonni. MÉRGEZETT BÁNKÖK Angliában élet­­veszélyes bank­jegyek kerültek forgalomba. A tettesek rablás közben össze­törték a trezorban elhelye­zett méreggel megtöltött üveget. így fennáll a lehe­tőség, hogy a bankjegyek ;s megfertőződtek. Érthető, hogyha a rendőrség nem­csak a tetteseket, hanem a bankjegyeket is keresi. A karibi sakál Venezuela a nagy ellentétek öld je. A kedvező éghajlati ktí­­•ülmények ellenére Venezuela > és fél millió lakosa nehéz jazdaságl körülmények között Sl. Nem csodá, hisz az Ipari vállalatok, bányák és az ültet­vények túlnyomó többsége az ímerikal monopólium kezén van. Képünkön a fővárosnak, üfi-acasnak Bolivárról elneve­­cett üzleti negyedét láthatjuk. Az országúton autó robog, benne egy kis öreg em­ber. Mellét érdemrendek díszítik, olyan felfújt, mint a páva. Az autó ülése gombnyo­másra felcsapódik és a sofőr ülése mellett két gépfegyver... Az útkereszteződésnél a sofőr kénytelen lefékezni a kocsit, egy személykocsi állja útjukat. Abban a percben lövés dördül, s egyidejűleg az út jobb olda­láról is gépfegyverkattogás hangzik. A sofőr megkíséreli megfordítani az autót, de az út... Megszólaltatja a gép­fegyvert, de már későn — a kis öreg ember, a kocsi utasa már halott. Rafael Leonidas Trujillo Mo­lino meggyilkolásáról, két nap­pal a gyilkosság elkövetése után június elsején adták ki a hírt. A gyilkosság körülményeit homály fedi. KI ÖLTE MEG TRUJ ILLŐT? Egyesek azt mondják, hogy az ellenzék, és Juan Tomas Dias-t emlegetik. Olyan hírek is keringenek, hogy az ügyben az amerikai kémszolgálatnak is benne a keze. Trujillo 31 éven keresztül örvendett az amerikai monopó­liumok kegyének. Az utolsó években azonban már csak „ki­facsart citromnak" nézték. Ta­valy az Egyesült Államok ural­kodó körei még megjátszották azt a komédiát, hogy elítélik Trujillo diktátor rémtetteit és a Dominikai Köztársasággal megszakították a diplomáciai kapcsolatokat. De mindezt csak a látszat kedvéért tették. Az amerikai sajtó rögtön kommentálta a gyilkosságot és különösen kihangsúlyozták a „kommunista veszedelmet“. Sok piszkos hírt hozott felszín­re Trujillo teteme. A Domini­kai Köztársaságot Trujillo dik­tátor uralma alatt nem tekint­hetjük másnak, mint egy sötét politikai dzsungelnek. Trujillo uralma Washington szerint a szabadságot és 8 haladást je­lenti. Harminc éven keresztül diktátoroskodott. Az eredete is olyan sötét, mint amilyen a bőre volt. 1891-ben született. Karrierjét azzal kezdte, hogy lovakat lopott. Azután rendőr lett és a rendőrségnél lett be­lőle „valaki", végül ezredes1 is. Az amerikaiak juttatták hata­lomra, és több szavazatot ka­pott , mint a szavazók száma. Rémuralma idején állandóan több mint 20 ezer foglyot őr­zött börtöneiben. Trujillo gárdája éjjel-nap­pal garázdálkodott és agyonklnozta a békés la­kosságot. Kémszolgálatot szervezett, mely ellenségeit a köztársaság határain túl is ül­dözőbe vette. így, például 1956-ban Jesdica tanárt — aki azzal vádolta Trujillot, hegy Szétlopkodja az állami kincs­tárt — New York kellős köze­péről egész egyszerűen „ello­­patta“. A gyűlöletes tirannus­­sal csakis az amerikaiak „ro­konszenveztek“. Trujillo jől tudta, mivel szerezze meg ba­rátait. Washingtonban csak úgy szórta a pénzt. Amerikai bará­tainak luxusvillákat, autókat ajándékozott. Volt is miből. Vagyonát 800 millió dollárra becsülik. És jórészt azoknak a vagyonából harácsolta össze, akiket eltávolított. Az állam vagyonát is a sajátjának tekin­tette. Az ország termőföldjé­nek túlnyomó része az övé vagy a családjáé lett. Monopolizálta a tej, hús. dohány, só és más termékek árusítását. Több ipar­­vállalat és kéteshfrű múlató tulajdonosa volt. Minden ide­gen, aki kereskedelmi kapcso­latban akart lenni az országgal, kénytelen volt szerződést köt­ni a diktátorral, mely szerint az üzlet lebonyolítása után a haszon 10 százaléka Trujillót illeti. Üzleti ügyeibe belevonta fivéreit, fiait, leányait, a tör­vényeseket és törvényteleneket, és a barátnőit. Ezek magas funkciókat töltöttek be, ezre­desi és nagyköveti rangba emelte őket. Az állam főváro­sát Ciudad Tru.jiIlónak nevezte el^^^£rosban__2000 Timjillo­szobrot állítottak fel. A kis öreg ember „nagynak" akart látszani. Mindig azt mondogat­ta: lemondásomról halálom után értesültök. Trujillo szé­leskörű rokonsága és baráti kö­re már biztosította a washing­toni barátokat, hogy hajlandó továbbra Is követni a jó észak­amerikai szomszéd tanácsait. Mindezt a Dominikai Köztár­saság két és fél millió lakossá­gának a háta mögött követik el. De eljön az idő, amikor a terror és a rémuralom szintén Trujillo sorsára jut.________ Az Ernest Thälmann pionírszervezet 20 ezer pionírja találko­zott augusztus 15-én Ehrfurtban, az NDK pionírjainak negye­dik találkozója alkalmából. Képünkön a berlini pionírokat lát­juk közvetlenül az indulás előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents