Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-22 / 34. szám
'VidÁm, kálóm kéé-A fiúk futballoztak, a lányok együtt elmentek fürödni. Gyeröplabdáztak. rünk, nézzük meg őket — in— A szövetkezet klubjában dítványozza. pedig minden este rendelkező- Alig egy kilométerre a falusünkre állott a televízió — szól tói hatalmas halastó, melynek közbe Párák Jancsi. Uhrik és vizén vakítóan csillog a napsu- Britka rendszeresen a sakktáb- gár. Kisebb-nagyobb csónakokla fölött mérték össze^ erejüket. ban a lányok, a fiúk vidáman Mintha a véletlen igazolni csónakáznak. Tréfálkoznak, ne-A' sakktábla fölött Gyönyörű augusztusi nap. A hőség bírhatatlan. Aki csak teheti, hűvösre húzódik. Nem így a drženicei brigádisták. Serényen dolgoznak, hogy mielőbb befejezzék a helyi rakoncátlan patakocska szabályozását. A brigádosok mindössze 19-en vannak, a Lévai Tizenegyéves Középiskolából. Tizenegy fiú és S lány. Ennyi a létszám. — Mintegy 400 folyóméteren végeztük el a szabályozási munkálatokat — mondja Turanský -Alojz, a brigád vezetője. Ezenkívül 160 órát az aratásban segédkeztünk a helyi szövetkezetben. Twanský elvtárs lévai születésű, Bátorkeszin tanító. Fiatal. A CSISZ járási plénumának tagja. A brigád vezetését néni véletlenül bízta rá a járási vezetőség. Ö maga is számos brigádon vett már részt. Ezért is sikerült úgy megszerveznie a munkálatokat, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. A 19 fiatalból négy csoportot létesített, amelyek egymással versenyeztek. — Hol az egyik, hol a másik csoport került az élre, — fonja tovább a beszéd fonalát. — A végkiértékelés azonban azt mutatja, hogy a negyedik csoport viszi el az elsőséget. Meg is érdemlik, jó munkát végeztek. Sok mindent lehetne felsorolni az elvégzett munkájukról. Sokat lehet azonban arról is beszélni, hogy hogyan, mivel is töltötték el a szabad idejüket. Mert ez sem telt el hiába. íme így vélekedik róla Nemes tanító néni: — Hetente kétszer táncestélyt rendeztünk a helyi CSISZ - szervezettel karöltve. Ezenkívül rendszeresen sportoltunk. akarná az elmondottakat, Uhrin és Britka brigádos csakugyan a sakktábla fölött „viaskodnak“. Körülöttük hárman-négyen figyelemmel kísérik a vetélkedést. Párák Jancsi pedig a harmonika után nyúl s máris felhangzik a vidám nóta ... A szobában alig vannak hatan. Azon töröm a fejem, vajon a többiek hol lehetnek. S mintha csak gondolatolvasó lenne, a kis Martinec Jóska efelöl kezd beszélni: — A többiek a lányokkal vetgélnek. Olykor-olykor még nótára is zendítenek. Hiába, vidám az élet__ — Vidáman telt el ez a három hét, mondhatom — vélekedik íitniková. — Bíz isten, otthon sem éreztem valna magam jobban, kellemesebben. Megszerettük a falusi életet. S bátran állíthatom, hogy falun is jól el lehet szórakozni, csak meg kell azt jól szervezni. — De kár is, hogy el kell mennünk — toldja meg a szót Folton Dušan. — De hát, mit lehet csinálni. Közeleg az iskolaév kezdete. Tanulnunk kell, ez a hivatásunk. Igen. Pár nap múlva ismét megszólal az iskola csengője. A diákok, köztük a drženicei brigádosok is elfoglalják helyüket a padokban. Pihenve, teli életkedvvel nekilátnak a tanulásnak. De a vidám három hétről, amelyről oly sok-sok kedves emlékkel tértek haza, még sokáig elbeszélgetnek majd. Csónakázás a halastó vizén-er-Öröm a munkából, öröm a szórakozásból A PALÄRIKOVÓI SZÖVETKEZETBEN idejében és sikeresen fejezték be az idei aratási munkát. Az aratási mulatságon mindenki csak úgy sugárzott a boldogságtól. A földeken már nem hallani a kombájnok, cséplőgépek zakatolását, de az aratásról még mindig sokat beszélnek, felidézik az emlékeket, a kollektívák és az egyének kicserélik a tapasztalatokat, elmondják, milyen volt az éjszakai munka és hogyan sikerült a gyors és szemveszteség nélküli begyűjtés. A CSISZ szövetkezeti szervezete kitüntetésben részesült és ezzel megcáfolta azt az uralkodó véleményt, mely szerint a palárikovói fiatalok csak táncolni és mulatni tudnak, a munkához már nem sokat értenek. A CSISZ szövetkezeti szervezete jól felkészült az aratásra. Karöltve az EFSZ vezetőségével, négy öttagú leánycsapatot szervezett és ezek három műszakban dolgoztak a gabona tisztításánál. A lányok szívós és lelkes munkája meglepte a szövetkezeti tagokat, de talán még ők maguk is meglepődtek az elért eredményeken. 174 vagon gabonát tisztítottak meg, ezt az eredményt csakis azért érhették el, mert szocialista munkaversenyt indítottak egymás között. Az eredményeket naponta nyilvánosságra hozták, kiírták a táblára és a helyi adó útján is népszerűsítették a kiváló dolgozókat. A fiatal gépesítők sem maradtak szégyenben. Nyolc közülük az önkötöző gépeknél dolgozott. Vanek József elvtárs társával együtt, az idén először dolgozott kombájnnal, de azért azt a vállalását, hogy 100 hektárt kaszál le, nemcsak teljesítette, hanem túl is szárnyalta. A szövetkezet nagyon dicséri a fiatal mechanikusok munkáját. Az aratásnál nyert tapasztalatokat más munkában is felhasználják. Most felkeresték a gabčíkovói teljesen gépesített brigádot és kicserélték tapasztalataikat. Az eredmény az, hogy két teljesen gépesített brigádot szerveznek. Az egyik brigádban, Vanek elvtárs vezetése mellett, komplex gépesített ifjúsági csapat is résztvesz. AZ ARATÁSBAN ELÉRT EREDMÉNYEK közelebb hoztak minket egymáshoz — mondotta Karol Bradáč elvtárs, a CSISZ falusi szervezetének elnöke — és sokban hozzájárultak ahhoz, hogy kölcsönösen megbecsüljük egymást. Már nem kételkedünk abban, hogy az adott szót betartjuk és mi is elhisszük, hogy értékelni tudják munkánkat és támogatják érdekeinket. Kellemes meglepetésben részesültünk közvetlenül az aratás befejezése után. A szövetkezet vezetősége ugyanis 8830 koronáért hangszereket vásárolt az ifjúsági szervezet számára. A meglepetést azzal fokozták, hogy az aratás befejezése után háromnapos szlovákiai körutat rendeztek a Tátrába, Kassára, Prešovra és a Dukla szoroshoz, történelmi helyekre. Megértettük, hogy a közös munka a fiatalok számára kellemes, örömteli életfeltételeket teremt. Az aratásban elért jó eredmények, a szövetkezet nyújtotta jutalmak lelkesedést váltanak ki a fiatalokban — mondotta befejezésül Bradáč elvtárs. És ez valóban így is van. A CSISZ szövetkezeti szervezete most alaposan előkészíti az évzáró taggyűlést. Még két vezetőségi gyűlést tartanak, hogy az egész kollektívát bekapcsolják az előkészületekbe. A feladatokat már pontosan felosztották. Tíz párt szerveztek, ezek az évzáró gyűlésig felkeresik a CSISZ-tagokat és a faluban élő fiatalokat. A CS1SZ- tagoknál ellenőrzik a tagsági igazolványokat, gondoskodnak arról, hogy minden CSISZ-tagnak rendben legyen az igazolványa, meghívják az évzáró taggyűlésre és elbeszélgetnek a tagokkal a szervezet távlatairól. /^zokat a fiatalokat, akik eddig még nem tagjai a CSISZ- nek, meggyőzik arról, hogy lépjenek be az ifjúsági szervezetbe. Az évzáró taggyűlésig tíz új tagot akarnak toborozni. A többi feladatot is alaposan kidolgozták. Tudják már, hogy ki és hogyan dolgozza fel a beszámolót és a határozati javaslatot. Azt is tudják, hogy ki gondoskodik a propagációról, a kulturális programról és az évzáró gyűlés után hogyan rendezik meg a mulatságot. A legnagyobb feladatot a termelési terv teljesítése jelenti, hiszen minden CSISZ-tag és minden CSISZ-szervezet bekapcsolódott abba a mozgalomba, amely az ötéves tervet négy év alatt akarja tejjesíteni. A CSISZ évzáró gyűléséig még a szövetkezet vezetőségével is alaposan meg kell beszélni, hogy a CSISZ szövetkeezeti szervezete hány fiatal traktoristát toboroz a szövetkezet számára. A harmadik ötéves terv végéig ugyanis további 35 traktorral bővül a szövetkezet traktorállománya. AZ ÉVZÁRÓ GYŰLÉSIG alaposan elő kell készíteni a szövetkezeti CSISZ-szervezet programtervezetét, amelyet meg kell tárgyalni az SZKP alapszervezetének funkcionáriusaival, az EFSZ vezetőségével és a HNB-vel, hogy azután előterjeszthessék a CSISZ évzáró gyűlésén. MN. A Szovjet Tudományos Akadémia kibernetikai tanácsának ülésén különös hangverseny zajlott le: előadtak egy egész ciklusra való zeneszámot, amelyet nem ember, hanem gondolkodó gép szerzett. A müvek elég dallamosak, harmonikusak, A „robot-zeneszerző“ nem riválisa, hanem segítőtársa az embernek — magyarázták a tudósok. Senki sem hiszi, hogy a gép művészi értékű muzsikát képes komponálni. Mindössze arról van szó, hogy a zeneelmélet közismert törvényeinek és matematikailag rögzíthető szabályainak figyelembevételével olyan gépet szerkesztettek, amely képes valamely stílus, illetve műfaj végtelen sok lehetősége közű] bizonyos menynyiségü variációt kidolgozni és lekottázni. januárjának egyik holdfényes estéjén kis, egyfogatú szán száguldott Gorki falu felé. A hőmérő aznap 30 fok alá süllyedt és a hamisítatlan orosz félben csak úgy porzott a hó a vígan csengető lovacska patái alatt. A szán utasát a falu apraja-nagyja türelmetlenül várta a helybeli iskola egyetlen osztályában. A helyiség annyira megtelt, hogy a falak alig bírták a nyomást. A vendég, aki mint mindig, most sem hagyott magára sokat várakozni, Lenin volt. Lenint orvosai ugyanis abban az időben pihenni küldték egy Gorki melletti kastélyba, de ö nem pihent, hanem ott is csak dolgozott. Többek között épp a „Parasztokról szóló tézisek tervvázlata"-t készítette és így kedvező alkalomnak tartotta elbeszélgetni a falu földműveseivel a tervezett intézkedésekről. A parasztok viszont boldogok voltak, hogy államuk vezetőjétől közvetlenül tudhatják meg, mi történik a nagyvilágban, meg az országon belül is. Mert nem volt akkor még rádió és újságot is csak igen kevesen olvashattak, hiszen a falu lakosságának nagy része írástudatlan volt. Lenin egyszerű szavakkal ecsetelte a helyzetet s elmondotta, mik a teendők, hogy „megrövidítsük az éhínség, a hideg és a nyomor periódusát". Elmondotta azt is, hogy néhány év múlva, ha lesznek majd gépek is, át fog kelleni térni a mezőgazdaságban is a nagyüzemi termelésre, mert a kicsi, egyéni gazdaságok a legelmaradottabbak, a legkevésbé kifizetődőek. Bizony, kevesen tudták ezt a hallgatók közül akkor elképzelni, kevesen értették meg akkor Lenýi tervét. Negyven év telt el azóta és az egykori kis egyosztályos iskola helyén modern középiskola áll, távolabb pedig inkább palotának mondható kultúrház, hatszáz férőhelyes színházteremmel. A kultúrház falán márványtábla hirdeti minden időkre: „1921. január 9-én a falu lakosainak beszédet mondott Vlagyimir lljics Lenin." Az idősebbek közül sokan még emlékeznek a felejthetetlen napra. Egy közülük ma a kolhoz elnöke, Bujanov elvtárs, a Szocialista Munka Hőse, a Legfelső Szovjet képviselője. Szívesen beszél a múltról, de arcán látni, Bár ezek a tyúkok nem ismerik a szabadságot, mégis jóval többet tojnak, mint az udvaron kaparászó társaik. Múlt ás jövő a valóság tükrében hogy akkor van csak inkább elemében, ha a kolhoz mostani gazdálkodásáról vagy a tervekről kell szólnia. Lenin is a jövőbe nézett — mondja — talán ő volt akkor közülünk itt az egyetlen, aki el tudta képzelni mai életünket is. A Gorki-i kolhoz kezdetei 1929-re nyúlnak vissza. Abban az évben a gazdaság leltárában három tehenet, néhány rossz bőrben lévő lovat és néhány darab ekét találtunk volna. És mi van ma? Ma a kolhoznak 1200 darab szarvasmurhája, ebből 500 tehene, 1000 darab disznaja, 40 000 darab baromfija, 33 traktora, 40 teherautója és ki tudja még, mi mindene van. Tatán semmire sem olyan büszkék Gorki lakosai, mint arra, hogy mindezt saját erejükből, állami támogatás nélkül érték el. Ügy tervezik, hogy az év végén 100 hektárra 46 darab szarvasmarha, abból 25 tehén, 50 darab sertés jut majd. Gorkiban úgy mondják szerényen, hogy gazdaságuk közepes színvonalú. Az én véleményem az, hogy igenis szerények, mert valójában az eredmények igen szépek, hiszen például 4000 liter tejet fejnek évente egy tehéntől, A zárt módszerű baromfitenyésztés bevezetésével egy tyúktól 202 darab tojást nyernek évente. Ha ezt ugyan valaki kimondja, akkor Bujanov elvtárs öszszehunyorítja szemeit, elmosolyodik és aztán csak úgy félvállról megjegyzi: „Ha túl akarjuk szárnyalni Amerikát, akkor ez még mindig kevés." Helyes érv, nagyszerű cél, és ami a legszebb, ilyen konkrétan értelmezik Gorkiban a Szovjetunió Kommunista Pártja nemrég kibocsájtott programtervezetét ... A sertéstenyésztés egyik alapfeltétele, hogy az ólak megfeleljenek a szükséges követelményeknek. Jól tudják ezt Gorkiban, ahol 1955-ben központi tűtéses, modern sertésólakat építettek. orkiban elsőként vem zették be a szilárd \Jf jutalmazást, vagy két három évvel ezelőtt és ez nagyszerűen be is vált. Ma a 760 kolhoztag átlagfizetése az iparban dolgozó munkás szintjén mozog. Mióta ez így van, megoldódott az ifjúság kérdése is. Ma lényegében véve. és az elnök szavaival élve, nincs a faluban generációs probléma. A fiatalok az adott körülmények között szívesen maradnak otthon dolgozni. Az SŽKP XXII. kongreszszusára már az év elejétől készülnek. Díszes táblák hirdetik, mivel köszöntik majd a szovjet kommunisták nagy ünnepüket. A kolhoz a kongresszus megnyitásáig 1100 tonna tejet, 150 tonna húst, másfél millió tojást, 2200 tonna zöldséget, 1100 tonna burgonyát szállít a moszkvai dolgozók asztalára. Konkrét cél és az idei jó termés a teljesítés biztosításának záloga. Negyven évvel ezelőtt, amikor Lenin először vázolta itt fel a szövetkezetesítés útját, a falu lakossága nagyrészt írástudatlan volt. Negyven év nem is olyan hosszú idő. de a fiataloknak mindez hihetetlennek tűnik, hisz az újság, a rádió és a televízió immár minden család nélkülözhetetlen barátjává vált. Az egykori írástudatlanok utódjai ma közép- és főiskolát végzett szakemberek. Ha csak a kolhoz alkalmazottjait vesszük számba, itt is 25 technikumot vagy mezőgazdasági főiskolát végzett specialista dolgozik És adjuk még ezekhez a helybeli tízéves középiskola tanítóit, az egészségügyi intézmények dolgozóit, s akkor látjuk a legjobban, milyen nagyszámú és sokrétű értelmiség dolgozik ma Gorkiban. H ét mérföldes csizmákkal ha’ad Gorki előre. Ma már csak egykori fény kép fel vételekről alkothatunk képet a falu negyven év előtti arculatáról. A mai valóság kialaku-Az 1981-es év tervezett feladatai. A kolhoz felajánlása az SZKP XXII. kongresszusára. ló körvonalakban látni véli azt, amit a Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete az elkövetkező húsz esztendőre jövendöl: „A kolhozközségek és falvak fokozatosan városi jellegű, nagyobb lakott helyekké alakulnak át, összkomfortos lakóházakkal, közmüvekkel, szolgáltató vállalatokkal, kulturális és egészségügyi intézményekkel. Végeredményben a kulturális és közszolgáltatási életfeltételeket tekintve, a falusi lakosság a városi lakossághoz hasonul.“ STRASSER GYÖRGY
