Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-22 / 34. szám

Augusztus 13-Sn vasárnap, a szokottnál eltérően megválto­zott NDK fővárosának, Berlinnek a képe. A kora reggeli órákban a járókelők népes tömege megelégedéssel vette tudo­másul, a plakátokon feltüntetett kormányintézkedést a béke és a lakosság érdekében. A nyugat-berlini helyzet leg­újabb fejleményeit továbbra is élénken kommentálja a világ­sajtó. A PravdáDan Kuznyecov hangoztatja: „A Német Demok­ratikus Köztársaság dolgozói tudják, hogy a küzdelemnek még nincs vége. El kel! készül­niük mindenfajta provokációra, amire elszánhatják magukat a német kérdés békés megoldá­sának dühödt ellenségei. Éppen ezért fokozzák éberségüket, még szorosabban tömörülnek szocialista egységpártjuk köré, s még elszántabban állják a béke őrségét“. A Renmin Ribao szerdai számában rámutat, hogy az NDK kormányának a nyugat-berlini határvonalon foganatosított ellenőrző intéz­kedései, amelyek összhangban állnak a varsói szerződés tag­államainak nyilatkozatával, a szocialista országok erélyes visszavágását jelentik Nyugat agresszív köreinek provokációs cselszövéseire. Kína kormánya és népe — hangsúlyozza a lap — teljesen támogatja a varsói szerződés tagállamainak e ha­tározott állásfoglalását. A Neues Deutschland vezércikke megállapítja: „Határainknak a békebontók elleni biztosítását célzó intézkedéseket jól és si­keresen hajtották végre. Ezek az intézkedések a nemzetközi légkörre eredményesen hat­nak“. A nyugati hírügynökségek kiemelik: a nyugati hatalmak •• meglehetősen vonakodva hajla­nak csak Bonn óhajaira és meglehetősen kevéssé van ínyükre, hogy „drasztikus el­lenintézkedéseket“ tegyenek. A DPA nyugatnémet hírügynök­ség keseregve idézi az ameri­kai kormánykörök véleményét: „Jólértesült körök szerint Was­hington tartózkodó magatartá­sát az magyarázza, hogy az NDK kormányának legutóbbi intézkedései nem érintik sem a nyugati hatalmak berlini jo­gait, sem Nyugat-Berlinnek az NSZK-val való összekötteté­sét". Az AP szerint a nyugati vezetők nemigen találnak ala­pot „ellenintézkedések“ meg­tételére Az amerikai hírügy­nökség úgy véli: „A jelenlegi helyzetben csak korlátozott számú intézkedésre van lehe­tőség, és még ezek is igen kétélűek. A Nyugatot érdekei Nyugat-Berlinhez fűzik és nincs köze ahhoz, ami Berlin demok­ratikus övében történik“.' A londoni Daily Herald tudó­sítója szerint a nyugati hatal­mak washingtoni megbeszélé­sén felülkerekedett az az angol álláspont, amely óva int erőtel­jes „megtorló lépések“ alkal­mazásától Berlin ügyében. A Német Kommunista Párt felhívása: Központi Bizottsága keddenfelhívásban fordult Nyugat-Né metország lakosságához. A párt felhívja a lakosságot, határozottan szálljon szembe a bonni ultrák fokozott soviniszta uszításával, indítsa meg a béke, a józan ész offenzíváját Adenauer és társai ellen. „Legfőbb ideje, megakadályoznunk a bonni ultrákat abban, hogy a kalandorháború útjára lépjenek" — hangoztatja a fel­hívás. ÜJ TÖRVÉNY... A 750 éves múltra visszatekintő Drezda, mely 1945-ben tel­jesen romokban volt, újból felépült. Képünk a város Elbára néző részét mutatja. Szinte a semmiből keletkezett a kubai mozgalom: az analfa­betizmus felszámolásának mozgalma, mely még ebben az évben célhoz ér. Képünk a kubai ifjúság manifesztációját örökíti meg Havanna utcáin. A tanulást szimbolizáló óriási ce­ruzák és a „Művelődés éve“ feliratok jól láthatók a képen. A nemzeti bizottságok jog­körének és felelősségének ki­­szélesítése után a gazdasági, kulturális építéssel összefüggő szervező és nevelő tevékenység kifejtése folyamán sor kerül a büntető jogerő kérdéseinek megoldására is. Ez főleg a helyi népbíróság megszervezésével és a büntető törvények tervbe­vett változtatásával vált szük­ségessé. Ezért a szocialista törvényességre és a jogszolgál­tatásra, valamint a népi ele­meknek a bíráskadásba való bevonására vonatkozólag, olyan törvényjavaslatot dolgoztak ki, amely lefekteti, hogy a szocia­lista rend fenntartásában a nemzeti bizottságokra milyen feladatok várnak. A nagy jelentőségű törvény­­javaslatot a Nemzetgyűlés a legutóbbi ülésén tárgyalta meg és hagyta jóvá. A fontos új törvény abból az elvből indul ki, hogy társadalmunk már a fejlődés olyan fokára lépett, amely lehetővé teszi, hogy azokra az állampolgárokra, akik megsértik a szocialista rendet, lényegesen kiszélesitjük a ne­velő hatást és korlátozzuk a megtorló jellegű intézkedése­ket. Olyan esetekben, amikor a fegyelmezetlen állompolgá­­rokra nem lehet erkölcsileg hatást gyakorolni, a nemzeti bizottságoknak továbbra is jo­gában áll a kényszerintézkedé­sek alkalmazása. A szocialista rend biztosítá­sánál a nemzeti bizottságokra és a többi állami szervre szer­vezői, nevelői és preventív te­vékenység hárul. A nemzeti bizottságok sokoldalúan fel­használják szerveiket, a taná­csokat, bizottságokat, szakosz­tályokat és aktívákat (főleg a polgári bizottságokat és a házbizottságokat) és szorosan együttműködnek majd az ön­kéntes társadalmi szervezetek­kel, továbbá az üzemek, iskolák és a szövetkezetek vezetősé­geivel. Kihágások esetén az ügyeket ezeknek a szerveknek továb­bítják, ha várható, hogy annál az állampolgárnál, aki a kihá­gást elkövette, de a többi ál­lampolgárnál is visszhangra talál. A megtorló intézkedése­ket csakis akkor érvényesítik, hogy ha a nevelő hatással köz­vetlenül nem értek el ered­ményt. Az új törvény értelmében a nemzeti bizottságra az a fela­dat hárul, hogy eltávolítsa mindazokat az okokat, amelyek a szocialista rend megsértésé­hez vezettek. A kihágások bün­tetésére vonatkozólag érvény­ben maradnak a tavaly megje­lent 91. számú kormányrende­letben lefektetett elvek. A ki­hágások megtárgyalásánál a ki­hallgatás már nem viseli magán a büntető eljárás jellegét. A kihágásokat elvben azok a nemzeti bizottsági szervek tárgyalják meg, amelyek azon a részlegen illetékesek, amely­­lyel a kihágás közvetlenül vo­natkozásban áll. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti bizottságok mellett ezentúl már nemcsak egy büntető bizottság működik majd és a kihágások megtár­gyalásánál a kitűzött feladatok biztosításával összefüggően az egyes bizottságok és a nemzeti bizottság egyes szakosztályai fognak foglalkozni. Ezentúl is lehet majd blokk­eljárást indítani, kisebb kihá­gásoknál, mert ez a gyakorlat­ban jól beváltak. Blokk-bünte­tésre akkor is sor kerülhet, hogy ha az intés kevésnek bi­zonyul és ha az állampolgár hajlandó azt megfizetni. Az eddigi gyakorlattól eltérően az eljárást akkor is el lehet indí­tani, hogy ha a tettest nem kapták rajta a tett elkövetésé­nél. Az új törvény értelmében az azokon a részlegeken elköve­tett kihágásokat, amelyek nem tartoznak a nemzeti bizottsá­gok hatáskörébe, az illetékes szervek tárgyalják majd meg. A törvény elsősorban a Közbiz­tonsági Szervek és a vámhiva­tal hatáskörét szabja meg. A nemzeti bizottságok a kihágá­sokon kívül a bűncselekménye­ket is megtárgyalja, mégpedig ott, ahol nem működnek népbí­róságok. A helyi népbíróságok­kal ellentétben, a nemzeti bi­zottságok csak kisebb bűncse­lekményekkel fognak foglal­kozni vagy vagyonjogi vitás kérdésekkel. Célszerű, hogy ezek az esetek az illetékes já­rásbíróságokra kerüljenek. Végül még kihangsúlyozzuk, hogy az új törvény nem érinti az1 állami ellenőrző hivatal és a különböző ellenőrző intézmé­nyeket, mert ezen intézmények fegyelmi joghatalmát külön előírások szabályozzák. Az új törvény hazánkban a szocialista demokrácia további elmélyíté­sét jelenti. J\émelvilág /Q 1. HOL VISELJÜK A KARÖRÄT Közeledik szeptember 9-e, a. nevezetes nap, amikor fegyveres nérrjet katonaság először lép Anglia földjére. Hitler álma a „Seelöwe“ ak­ció — a német partraszállás Angliában, — kissé késön és más formában, mint ő gon­dolta — mégiscsak megva­lósul. A NATO keretébe tar­tozó 84-es nyugatnémet páncélos zászlóalj az angol parlament nagy részének és a lakosság többségének til­takozása ellenére gyakorla­tozni fog Wales tartomány­ban. A nyugatnémet vezérkar lázasan készíti elő a négy­száz főnyi katonaságot az angliai kirándulásra. Hetek óta iskoláztatják őket. Ho­gyan kell enni Angliában? Hogyan kell viselkedni? Ho­gyan kell köszönni? Raup­­rich zászlós, angol szakértő vezeti a tanfolyamot. Sok tudnivalót tömnek a fiatal németek fejébe. Hadd említ­sünk belőle egy jellegzete­sét. — A karórát pedig mindig a jobb kezünk csuklóján vi­seljük! — hangzott az uta­sítás. — Miért? — kérdezték csodálkozva a páncélosok. — A zászlós megmagya­rázta: — Ha angol civillel talál­koztok, barátságosan nyújt­satok kezet. Előfordul majd, hogy az angol nem hajlandó kezet adni. Ebben az esetben nem jösztök zavarba, hanem ránéztek a jobbkézen elhe­lyezett órátokra, — mintha az időt akarnátok megálla­pítani ... Így fest a testvéri együtt­élés a NATO-ban. 2. NAGYRAVÁGYÓ GYEREK Vajon miről beszélhetnek odahaza a szülők és a nagy­szülők ? Macmillan angol minisz­terelnök számtalan unokája közül egyiket, a négyéves Dávidot megkérdezte egy látogató: — Mi akarsz lenni, ha megnősz ? A sablonos kérdésre a gyerek gondolkozott egy ke­veset, majd így szólt; — Német. Az egykori sek­pe*‘í‘s- aste*?n, E*massMn9SS«l«eí»i beweist; ® nác‘ Stefan Rojko war KE-KommanOaní terezíni kon­­centrációs tá­borban egészen a, parancsnok­­helyettesi ran­gig hágott. Lel­két számos gyilkosság fe­­' ketiti, de egy­kori „bajtársai­­hoz" hasonlóan csak egysze­­'‘“.ľ' . rűen „fegyör- .....•< •—....—„— nek“ adja ki magát. Ezt a hazugságot azonban számos | tanú és doku- „ mentum cáfolja meg. Hasonlót bizonyít ez a Royko aláírás­sal ellátott fényképmáso­lat is. Nehezen képzelhető el, hogy egy egy­szerű „fegyör“ döntsön a fog­lyok sorsa fe­lett. A veszélyes ember C zeptember 17-én Nyugat­^ Németországban válasz­tások lesznek. A „Bundestag“, a német parlament tagjait vá­lasztják. Jóllehet több párt indul, mégis csak két pártnak van esélye a többséget elnyer­ni. Elsősorban a jelenleg ural­mon lévő kormánypárt, a Ke­resztény Demokrata Unió, amely Bajorországban Keresz­tény 'Szocialista Unió néven szerepel — és a Szociáldemok­rata párt. Az előbbinek jelölt­je Dr. Adenauer kancellár, míg az utóbbinak Willy Brandt, Berlinnek a nyugati hatalmak által . megszállt szektorának polgármestere. így szól a hivatalos jelen­tés. Ezzel szemben a Német Szövetségi Köztársaságban már a serdülőkorban lévő fiatalok is tudják, hogy a több mint nyolcvan éves Adenauer leve­zeti a választásokat, de az új Bundestagban, még ha pártja győzne is, nem ő fog bemu­tatkozni a kancellári tisztség­ben. Akkor hát ki? Ez sem titok többé: Franz Josef Strauss, a jelenlegi had­ügyminiszter. Ez a fiatal köte­kedő, saját érdekében minden eszközt felhasználó, 46 éves államférfi ugrásra készen áll. öt éve szervezi a hadsereget és szereti a hatalmat. Könyök­léssel, szónoki vitákkal, ha kell túlzásokkal, erőszakoskodással és türelmetlenséggel, hatalma és befolyása fokozatosan emel­kedik. Ma már olyan messze tart, hogy a legmagasabb fokot akarja elérni. Legutóbbi was­hingtoni látogatása alkalmával hosszabb ideig tárgyalt Kenne­­dyvel, sőt az amerikai elnök kikérte azon amerikai állam­férfiaknak Straussról alkotott véleményét, akik az utóbbival tárgyaltak. Kennedy egyéni véleményét Straussról még nem hozták ugyan nyilvános­ságra, de bajosan felételezhe­­tő, miszerint Nyugat-Németor­­szág kancellári székébe olyan személy kerüljön, akit Amerika nem támogat. Nem titok, hogy Adenauer nem szíveli helyettesét, Erhard tanárt, akit egyoldalúnak tart s kifogásolja, miszerint nem ért a külpolitikához. Mindezek ellenére Adenauer nem lesz képes megakadályozni, hogy a gazdasági miniszter legalább átmenetileg ne üljön a kan­cellári székbe. Erre vár Strauss. Hallgat és hagyja, hadd men­jen át a köztudatba a gondo­lat, hogy „Erhard nem lesz ké­pes betölteni ezt a funkciót“. Vagyis kell majd egy állam­férfi, aki Erhardot egyoldalú­sága miatt képes lesz háttérbe szorítani. Strauss most magára gondol. A hadsereg szervezé­sén kívül külpolitikai téren is tevékenykedik. Adenauert, aki a külpolitikát irányította, túl kemény diónak tartja. A másik kulcspozíciót, a hadsereget és annak irányítását, erősen a markában tartja. A hadsereg­ben egykori Hitler-tábornokok vannak, akik jóformán csak neki köszönhetik, hogy újból érvényesülhetnek. A hadsereg tehát mögötte áll. Eszköznek fogja felhasználni, hogy a kül­politikát is megkaparintsa. Strauss nem kedveli Brenta­­nót, a jelenlegi külügyminisz­tert. Brentano Adenauer ke­gyeltje s az sem titok, hogy a kancellár távozásával Brenta­no is elhagyja helyét. Strauss azt tartja róla, hogy túl puha, határozatlan, tehetségtelen. Külföldi útjain feltűnő érdek­lődést tanúsít a külpolitika iránt és a hadügynek és kül­­ügynek egymásra utaltságát hangsúlyozza. A katonai kép­viseletek emberei külföldön reklámot csinálnak neki és ilyenkor ízléstelen módon még nagyon fiatal feleségének fény­képét is felhasználják a cél érdekében. Belpolitikailag növeli befo­lyását. Amikor a kormánypárt bajorországi tagozata nemré­gen a megüresedett elnöki székbe választotta, úgy tett, mintha nem örülne neki. Min­dent megmozgatott ennek ér­dekében, mert ez nagyon nö­velte befolyását. Olyan „vas­tag a bőre“, hogy nem hagyja magát holmi célzásokkal és megjegyzésekkel elriasztani. Brentano lehetetlenné tétele csak egyik célja. Hatalmát nö­velni csak a hadsereg tudja, éppen azért mindent elkövet a német hadsereg átütő erejének növelésére s annak érdekében sürgeti annak nukleáris fegy­verekkel való felszerelését. De még ezzel sem elégszik meg, ő szeretne mindenáron dönteni a nukleáris fegyverek beveté­séről és felhasználásáról. Szin­te mániákusan gyűlöli a Szov­jetuniót, természeténél fogva ellenzője a nyugalomnak, bé­kének, Európa békéjének. — Nemrégen „sajnálattal“ jelen­tette ki, hogy az atomfegyve­rek felhasználásáról a NATO- ban egyedül az amerikai elnök dönt. Adenauer legutóbbi was­hingtoni látogatása alkalmával kérte Kennedyt, hogy a német kancellárnak is legyen bele­szólási és döntési joga ebben a kérdésben .Ezt a gondolatot, hogy ö és a német tábornokok is beleszólhassanak az atom­fegyverek felhasználásába, egyre jobban terjeszti. Egye­lőre az együttes döntés jogát hirdeti ugyan, a valóságban azonban az egyedüli döntés jo­gát képzeli ezalatt. Ügy véli, hogy ha meglesz a beleszólási joga, idővel az amerikai elnök nélkül is dönteni fog tudni. És ha ez sikerül, akkor tulajdon­képpen „én fogok dönteni ar­ról, hol és mikor!“ Nyugat- Európának gazdaságilag leg­erősebb országában övé lenne azután a legerősebb nyugati hadsereg is. Még egy eszköz van Strauss kezében, amelyet a maga javá­ra kihasznál. Minisztériuma több milliárd márkát fordít a nyugatnémet hadsereg felfegy­verzésére. A fegyverek jelen­tős részét külföldön — Ameri­kában, Angliában, Franciaor­szágban — rendeli, amiért ezen országok fegyverkezési ipará­nak tőkései is pártolják Straussot. Miért is elleneznék, amikor sokszáz milliót keres­hetnek ezeken a rendeléseken. Ezek a céljai és eszközei ennek a veszélyes embernek. Minden kínálkozó alkalommal tehát rá kell mutatni az általa teremtett veszedelmes hely­zetre. Le kell leplezni mint bűntársat s a maga meztelen­ségében felfedni a veszélyt, amely az egész emberiségre leselkedik. Egy okkal több, amiért a lefegyverzésre kell törekedni, ez a világ béketá­borának legsürgősebb feladata!

Next

/
Thumbnails
Contents