Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-08 / 32. szám
£jegyzetek a köttyoláthati A z idegen, ha megérkezik ** Lévára, ismételten igazolva látja, hogy korunk és rendünk legfontosabb ,kötőanyaga a cement. Oj gyárak, új házak, új iskolák épülnek, új falak nőnek egyre magasabbra és az egymás mögé sorakozó napok egyre több szépséget, értéket adnak Léva több mint tizennégyezer lakosának. Fénylik a város a nap sugaras csókjaitól, a szemek ragyogásától, szépül a város az emberkéz szorgos munkájától, hangos a város a csákányok zajától, gépóriások csikorgásától. De eljön az este, amikor d nap sugarai elbújnak az éj csillagokkal hímzett köpenye mögé, amikor raktárba kerül a csákány és megállnak a gépek. Eljön az este, amikor fények gyúlnak a családi fészkekben és megreccsennek a kar ősszékék szinte hívogatva, pihenésre csábítva a fáradt embereket. És ilyenkor olyan jó kinyitni egy könyvet, olvasni, gyönyörködni, tanulni. Mennyit és mit olvasnak a lévaiak? Erre kértem feleletet a Népkönyvtár dolgozóitól: Králik Zsuzsától, Vodička Klárától és Hudec Olgától. Beszéljenek először a számok! A könyvtár könyvállománya 13 200 kötet, ennek 40 százaléka magyar nyelvű irodalom. Az 1960. esztendőben 32 951 volt a kölcsönzés statisztikai adata és a könyvtárnak 833 felnőtt és 450 gyermek olvasója van. Négy helyiség, nagyon szép olvasó-terem, nyári olvasó a parkban, könyvkiállítások, irodalmi és zenei estek, a könyveket és a könyvtár előnyeit propagáló röplapok... ez még mind statisztika, amely azt bizonyítja, hogy a könyvtár dolgozói ismerik és teljesítik kötelességüket. Jóleső érzés a könyvtárosok dicséretét leírni, de csak akkor lenne teljes az öröm, ha a város lakosai is kiérdemelnék a dicsérő szavakat. De dicséretet érdemel-e egy város, amelynek több mint tizennégyezer lakosa közül csak 833 felnőtt és 430 gyermek látogatja rendszeresen a könyvtár termeit? Dicséretet érdemelnek-e azok a lévai fiatalok, akik esténként a „mafla-sarkon" támogatják a házfalat, ahelyett, hogy a könyvek segítségével erősítenék, mélyítenék tudásukat? A kávéház és a vendéglő több és tartalmasabb szórakozást nyújt mint a könyvtár? Olyan kérdések ezek, amelyekre csak a lévaiak adhatnak feleletet! De a lévai könyvtár problémáin töprengve eszembe jut a régi klasszikus elv: audiatur et altera pars — hallgattassák meg a másik fél is. Tagadhatatlan, hogy szabad életünk tizenhat esztendeje alatt nagyon sok értékes irodalmi mű született. Viszont az is tagadhatatlan, hogy a serdülő ember életének tizenötödik évétől a huszadikig telve van kutató kíváncsisággal, rajongással, nagy hősök iránt érzett lelkesedéssel. Vajon megköt, hanem komoly, mindent feltáró regényeket. Mutassuk be a jelen szépségét, de ne száraz adatgyűjteménnyel, vagy sematikus ügyeskedéssel, hanem lelkesedéssel, szívvel, pártos igazságszeretettel. Léva, újul, szépül, gazdagodik. De úgy érzem — éppen a könyvtári statisztika alapján, Július 29-én és 30-án tartották meg Východnán a szlovák ésa morva dal- és táncünnepélyt. A nagyszerű népi táncosok ésénekesek iránt igen nagy volt az érdeklődés. A hazai népi együtteseken kívül lengyel népi együttesek is (elléptek a találkozón. Képünkön egy tipikus szlovák népi táncot látunk. SZEMTANÚ VALLOMÁSA Nyári olvasók a parkban. kapták-e mindezt a mi fiataljaink ? Adjunk hősöket a fiataloknak, írjunk érdekes, színes, irodalmilag és eszmeileg egyaránt értékes könyveket a tizenhat éveseknek — ezt követelik a lévaiak, gömöriek, dunamentiek és királyhelmeciek egyaránt. írjunk regényt — irodalmilag is értékes regényt Nálepka kapitányról, Steiner Gáborról, vagy Szabó Istvánról — írjunk a hőseinkről, de nem brosúra-Petőfi utolsó estéiéről — hogy az anyagi gyarapodás mögött elmarad a szellemi értékek gyűjtése. Az olvasók többsége őszhajú ember vagy meseváró gyermek, és a könyvtár termeiből hiányoznak azok, akik életük legszebb, tettekre, tanulásra, szellemi kincsek gyűjtésére legalkalmasabb éveit élik. Márpedig aki a jövő meghódítására indul, az akaratból, lelkesedésből és tudásból ötvözze fegyverét! Első lépések a könyvek között. Kulturális hírek Hjalmar Gullberg ismert svéd költő, a Nobel-díj bizottság tagja e napokban Malmőtől délre, fürdés közben vízbefulladt. ★ Eduard Liszt professzor, a bécsi jogtudományi egyetem nyugalmazott tanára, Liszt Ferenc unokaöccse és a Lisztcsalád utolsó sarja 94 éves korában elhunyt. Haláláig a bécsi Osztrák-Magyar Társaság díszelnöke volt. ★ Szovjet tudósok meghatározták az Antarktisz sziklaágyának korát. Eszerint a sziklaágy 1300 és 1900 millió év között Ahány nyelv-annyi ember Fgrenczi Zoltán, a kiváló Petőfi-biográfus levelezését nézem át a Tudományos Akadémia kézirattárában, s egy érdekes okmány akadt ma a kezembe. Varga Domokos közli 1897-ben, „ .. . elhalt édesayám, Varga Zsigmond elbeszélései és saját füleimmel hallottak, szemeimmel látottak alapján“ —, hogy miként jelent meg székelykeresztúri otthonunkban, halála előtt való napon, Í849. július 30-án Petőfi Sándor. Varga Domokos 1836-ban született, 1849-ben 13 éves volt, jól emlékszik mindenre. A vallomástevő apja, Varga Zsigmond, a székelykeresztűri Bethlen-Kemény-birtok bérlője. Varga Zsigmond neve jól ismert név a Petőfi-irodalomban. valóban az ő otthonában töltötte a költő utolsó estéjét. Maga a házigazda nem írta le soha ezt a vendéglátást, idősebbik fia — szintén Zsigmond — katona volt ekkor, szem- és fültanú nem lehetett; ezért az ifjabb fiú. Varga Domokos vallomása, amelyet egyébként négy székelykeresztúri tanú hitelesít, nem csekély fontosságú a számunkra. A vallomásból megtudjuk, hogy a Varga család nem a segesvári ütközet előtti napon — július 30-án — találkozott először a költővel: ekkor már ismerősként jött hozzájuk, ez egyike azoknak az adatoknak, amelyeket csak Varga Domokos vallomásából tudtunk meg. Három ízben volt Petőfi a Varga család vendége; először Egressy Gábor, a nagy színész és Varga Domokos által csak „Ürházi“-nak nevezett másik utitárs kíséretében jött hozzájuk: az utóbbi alatt Ürházy Györgyöt kell érteni, a költő erdélyi barátját, aki ekkor valóban honvédtiszt volt és a Székelyföldön tartózkodott. 1849. július 23-án történhetett ez a bemutatkozás, amikor a költő és Egressy Bemet és a sereget keresve szekereztek át Udvarhelyszéken. Másodszor akkor érinthette Petőfi Székelykeresztúrt, s tért be — valószínűleg július 28-án — a vendégszerető Varga családhoz, amikor már megtalálta Berecken Bemet és a sereget s velük együtt jött visszafelé. E két alkalommal csak néhány órát töltött a költő Vargáéinál, akik nem a saját házukban, hanem a birtokosok kúriájában laktak, mely később rokoni alapon- a Gyárfás családra szállt, ezért emlegetik a Petőfi-életrajzok a költő utolsó lakhelyét „Gyárfásház"-ként, holott ezt a nevet valójában csak jóval a költő halála után kapta. E két alkalommal Petőfi néhány órát töltött Vargáéknál, a harmadik látogatáskor 1849. július 30-án, egy hétfői napon, amikor újra Bemmel és a sereggel jött a városba, Segesvár alá készülve, náluk szállt meg. Bizonyos, hogy megszállhatott volna a főhadiszálláson is, báró Gamerra térparancsnok házában, de oda nem ment: „Petőfi nem szerette a magyarul beszélni is kevéssé tudó Gamerrát“... — adja meg a magyarázatot Varga Domokos. A bárót kortársai osztrák érzelműnek tartották, ugyanis császári lovastiszt volt azelőtt, a Székelyföldre nősült, ahol el nem kerülhette, hogy honvédnek álljon, de a harcteret messze elkerülte, térparancsnok lett, ártatlan irodai állásba vonult, nem is történt bántódása a szabadságharc leverése után. Petőfi gyűlölte az ilyen óvatos hadfiakat, a báró hehelyett a bérlőt választotta szállásadójának. .......egyenesen apámhoz jött, több tiszttársával együtt — vallja Varga Domokos. — ... Délután Kovács Elek szintén nálunk lévő honvédhadnaggyal az apám által a Kossuth-huszárok számára eladott 13 darab ló áráért, amit apám nem kapott meg soha, kérvényt intézett Bem tábornokhoz... “ Két tiszttársa volt vele: Zeyk Domokos székely huszárkapitány, Bem jelentőtisztje és az előbb említett Kovács Elek, a Mátyás-huszárok hadnagya. Varga Rózsa, Domokos nővére, egy csokor virágot adott a házukba érkező költőnek, aki a figyelmet „egy 4-5 sorból álló, egy, kis papírra írt verssel köszönte meg, ami sajnos másnap futás és rémület közben elveszett. E vers elvesztését sajnálta szegény apám és sajnáljuk mindnyájan ma is... “ — mondja a vallomástevő. Méltán sajnáljuk mi is, hiszen ha nem téved Varga Domokos, és a pár soros vers nem a költő valamelyik régebbi müve, melyet talán csak kérelemre írt le a ház leánya részére, hanem ezt ott írta, tehát új szerzeménye — ami nem lehetetlen, igen sok ilyen alkalmi emléksora született hasonló körülmények között —, akkor ez volt Petőfi utolsó verse, amelyet nem ismerünk. Hogy Petőfi verset írt az otthonukban, ez az állítás hagyományként élt a Varga családban; Domokos bátyja, az ifjabb Varga Zsigmond is állította, apja emlékezéseire hivatkozva. Hitelesen ez ma már nem dönthető el, de egy szemtanú, Varga Domokos vallomása nagyon valószínűsíti a hagyományt. Régi jó mondás az, hogy ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy. Hiszen az anyanyelven kívül más nyelvnek az elsajátítása, ismerete lehetővé teszi az illető nemzet kultúrájának, tudományának, történelmének, művészetének megismerését. A nyelv eszköz, kapocs, közelebb hoz más népekhez, jobban elmélyíti a barátságot, kölcsönös tiszteletet, megbecsülést. Valamilyen idegen nyelvnek akár' passzív, akár aktív elsajátítása különbségtétel is a saját anyanyelv és a beszélt idegen nyelv között. A különbségtétel nemcsak a grammatikában, hanem a beszélt nyelv könnyűségének, szépségének, dallamosságának, kifejező erejének a megismerésében is. Például Puskin, Shakespeare, Villon, Hviezdoslav vagy Majakovszkij versét teljes szépségében, az eredetihez hűen csak úgy tudja tolmácsolni a műfordító, ha jól ismeri az illető költő nyelvét és azon keresztül a vers gondolati és formai szépségét, de nem utolsó sorban saját anyanyelvét is. Más nemzet nyelvének a teljes ismerete az anyanyelv tökéletesebb elsajátítását is elősegíti, kiváltképp grammatlkailag. Persze ahhoz, hogy valamely nyelvet elsajátítsuk, elsősorban ismerni kell saját nyelvünket, annak törvényszerűségeit, grammatikáját, vagyis jóval többet az általános alapismeretnél. Nemcsak a szófajokat, a mondatrészeket, az igeragozást, de a szabatos mondatszerkesztést, a szép tiszta stílust is. Éppen ezért helytelen az a téves és teljesen érthetetlen kinyilatkoztatás, hogy elég az anyanyelv tudásából az, amit a családi körben sajátítunk el. Egy művelt ember számára ez sohasem lehet elég. Az ilyen nyelvtudás csak úgynevezett konyhanyelv. Legyen az a saját anyanyelve, vagy a szlovák, cseh, német, francia nyelv. Az anyanyelv alapos ismeretének a hiánya megnehezíti a szlovák, illetve cseh nyelv tanulását is. Erre számtalan példát hozhatnék fel igazolásképpen. Ezt vallják a szlovák nyelvtanfolyamok vezetői is. Ezt hallottam a Trencsénteplicen megrendezett kísérleti egyhetes szlovák nyelvtanfolyam hallgatóitól is. Egyébként a nyelvtanfolyamot a népművelési intézet magyar osztálya rendezte Dr. Kocka István és Ricko Béla vezetésével. Mondom — e tanfolyam csak kísérlet volt ahhoz, hogyan lehet az idősebb magyar nemzetiségű dolgozókkal leghamarább elsajátíttatni a szlovák nyelv legalapvetőbb elemeit, másodsorban pedig, hogy milyen módszerekkel taníttassák meg velük a szlovák, illetve cseh nyelv legnehezebb részeit, mint például a hímnemü, nőnemű, semlegesnemü főnevek ragozását, pontos használatát a beszélt és írott nyelvben. Hiszen a magyar nyelvben nincsenek ilyen vagy olyan nemű főnevek, ilyen vagy olyan esetek, s nyilván, hogy ezeknek a helyes ragozása, használata okozza a magyar nemzetiségű dolgozók számára a legnagyobb nehézséget. Vagypedig a lágy „i“ és a kemény „y“ betűk helyes használata. A tanfolyam eredményes és jó volt. Az előadások is színvonalasak voltak. Persze az eredmények teljességét csak akkor mérhetjük le igazán, ha a tanfolyam vezetői majd részletesen beszámolnak tapasztalataikról, vagyis arról, hogy jók-e, helyesek-e azok a módszerek, amelyeket az egyhetes tanfolyamon sajátítottak el. Reméljük, hogy ezen az egyhetes, úgynevezett kísérleti tanfolyamon résztvett tanítók becsülettel és lelkiismeretesen végzik majd feladatukat, s így idősebb magyar nemzetiségű dolgozóink is elsajátítják a szlovák, illetve cseh nyelv alapvető szabályait, melyek megkönnyítik e két nyelv tanulását és ezáltal, mint már említettük, teljesebb emberré válhat, azaz műveltebb és inteligensebb lesz, mert egy nyelvvel többet beszél. Tágabb lesz az ismerete, a tudása, ami számára mindenkor csak plusz. Ha így fogjuk fel a nyelvek tanulását, akkor sokkal hamarabb és könnyebben tanulunk meg nemcsak szlovákul, de más nyelven is. Zuzana Fisárková HüiniHiHHKUIsHiSHiüllUmmnfnHHHfHinHflHHnnnHHiHUnHHHiHHSHHHISiHa Hogy milyen Zuzana Fičárková, a huszonegy éves filmszínésznő? Mint a többi fiatal lány. Csinos, kedves, szeret táncolni, szereti a jó zenét, sokat sportol, kitűnően úszik. Jelenleg a libereci színház tagja, de előzőleg egy évig játszott a plzeni J. K.'Tyl Színházban. Itt olyan együtteshez tartozott, amelyik igényes a rendezővel szemben, és olyan rendezők keze alatt formálódott, akik tökéletes játékot követelnek az együttestől. A fiatal színésznő sokat, nagyon sokat tanult ez alatt az egy év alatt és az itt kapott „útravalót" azóta állandóan felhasználja és tökéletesíti. Hogyan került a filmhez? Kezdetben csupán néhány másodpercre, mcjd néhány percre jelent meg a filmvásznon, az Ostravai gyorsban és a 105 % alibi-ben. Az „igazi" filmezés akkor kezdődött, amikor Václav Krčka öt választotta az Osení (Vetés) főszerepére. Ezt megelőzően ugyan már játszott nagyobb szerepet a Hetedik Kontinens-ben. Lelkesen beszél erről a szerepéről, pedig a felvételek alatt nem volt könnyű dolga. Térdig állt a sárban, a filmtechnikusok hektoliter számra öntötték a vizet a szereplőkre. Nem hagyja szó nélkül a filmben szereplő CSISZ-tagokat alakító ifjúsági kollektívát, akik otthonuktól távol, nehéz körülmények között építik az új életet. Azután beszél a színházi próbákról, a Bara\dov-Liberec-i utazásokról, a Marie Majerová regénye alapján forgatott „Folyóról, ahol a nap süt", melynek főszereplője Lenka Bilanská mellett sokáig kérdőjel volt. Ki kapja meg a szerepet? Végül is i. az intelligens, fiatal, őzre emlékeztető ártatlan szemű színésznő, Zuzana Fisárková neve került a kérdőjel helyébe. S ó beváltotta mind Marie Majerová, mind Václav Krčka rendező elképzelését. Eljátszotta, s úgy játszotta el szerepét, hogy a cseh filmeken bemutatott legjobb alakítások közé tartozik.
