Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-08 / 32. szám

Jjtánu,: JCežet - $o£ovákia özlekedési rendőr nem äV az útkereszteződésnél, de az iránytáblák kifejezően útbaigazítják a tájékozatlan járókelőt. így is kilométereket gyalogolhatna az ember egyik részlegtől a másikig, ha nem sietne segítségére 'a fáradha­tatlan üzemi autóbusz, amely díjmentesen, egy köszönöm-ért szállítja az utasokat. Épület­tömbök és parkok, alagutak, irodahelyiségek és orvosi ren­delők szegélyezik az utat, hogy a háttérből még impozánsab­­ban emelkedjenek ki a vasbe­ton részlegek, az örökké füs­tölgő kémények. S minderre finom fátyolként borul a szür­kés köd, hogy sajátos lepelbe borítsa hazápk legnagyobb ko­hómüvét, az Ostrava-kunöicei Klement Gottwald Kohómüvet. Maďaran Pavel munka közben Éjjel-nappal, szünet nélkül do­bog ez a hatalmas acélszív, ütemét a dolgozók ezrei szab­ják meg. Evek múlásával ez az iram egyre lüktetőbb, egyre erőteljesebb, mintha siettetni akarná az időt, mintha várna első komoly születésnapjára. Fennállásának 10. évét ün­nepli ez évben az óriási kohó­­város. Tíz éves évfordulója al­kalmából cseh, szlovák és ma­gyar munkáskezek fonódnak össze, mint annyi éven át a munkában. S a régi dolgozók­hoz csatlakoznak azok is, akik­nek Kunöice nem állandó mun­kahelyük, de akik itt ismerked­tek meg a kohó varázsával, a nehéz, felelősségteljes, de szép munkával. A szlovákiai dolgozók százai váltják itt egy­mást, dolgoznak, tanulnak, rö­­videbb, hosszabb ideig, hogy a Kelet szlovákiai Vasmű képzett, jól dolgozó szakembereket kapjon. Többen már kassai munkahelyükön gondolnak kunöicei munkatársaikra, sokan még jó néhány hónapig lesznek osztravai dolgozók, amíg Ke­let Szlovákiából megérkezik a hívás: újabb részleget adtunk át, várjuk a szakembereket. * * * jyjunkahelyük hosszát kilo­■‘-’-L méterekre, termelését tonnákra mérik. Szénporos ar­cukból csak mosolygós szemük világít, melyet munka közben szemüveg véd, kezüket védő­kesztyűbe bújtatják. — A mi brigádunkban ne akadna? Nem is egy! Másszon csak fel azon a lépcsőn, a gép mellett találja Madaran Pavelt. Nem, talán nem is tud magya­rul, csak a neve magyaros Különben Kassa környékéről jött ide. — Nyolcadik hónapja dolgo­zom itt. Már megkaptam a gé­pészeti szakképesítésemet — kiáltja a gép mellöl. A tízórai szünetben megszűnik a gépzaj, kicsit nyugodtabban beszélget­hetünk. — A katonai szolgálat után határoztam el, hogy ide jövök. Szüleim Kassa mellett élnek, most már velem együtt várják, mikor épül fel a „mi vasgyá­runkban" a koksztelep. Amikor idekerültem, huszonegy fiatal versenyzett a koksztelepen a szocialista munkabrigád címért. Huszonkét évemmel huszonket­tediknek fogpdiak maguk közé. Gábor, a gépész, aki Kassára készül... Remélem, még itt leszek, ami­kor a címet elnyerjük. — A fizetés? 1700—1800 ko­rona, váltakozó műszakban. Szórakozási lehetőség is akad elég, lakást az internátusbán kaptunk. Hogy mi lesz a to­vábbtanulással? — Semmi — mondja hirtelen. Aztán mint aki engem meg magát is meg szeretné győzni, sorolja az ér­veket: én már így is szakember vagyok, szépen keresek, vezető állásba nem vágyom ... Szavá­ból érzem, hogy magát sem sikerült meggyőzni igazáról. Megjegyzésemre, hogy a kohó­müvekben sok lesz az olyan, aki ipariskolán érettségizett — mélyen elgondolkodik ... — Erről még majd gondol­kozom, meg a brigádban is be­szélnünk kell róla — mondja csendesen. Bekapcsolja a gépet és elővillantja fehér fogsorát. — De azért otthon nősülök, kiáltja búcsúzóul a zajban, s fejére illeszti fekete barett­sapkáját ... JJovák Magda szepességi lány. Tavaly ilyenkor — amikor még az erdőbe járt al­kalmi munkára — aligha gon­dolta, hogy hatvanegy nyarán a kunöicei kohóműben megke­resi a havi ezerháromszázat... Még szerencse, hogy megér­kezett az a bizonyos levél az itt élő unokanóvérétól s egy szép napon útnak indult. Szülei és testvérei csendes örömmel várják lányuk levelét, örülnek szerencséjének, melyet maga kovácsolt. Különösen várják az írását, amióta egy bizonyos Gábor neve is bekerült a so­rokba. Gábor Rozsnyó környéki ma­gyar fiú. Ö is a katonaság titán jött Osztravára, dehogy bánta meg! Elvégezte az üzemi mun­kaiskolát, képzett gépész, az 1800-at ö is felveszi havonként. — S nézze csak, milyen érdekes a mi munkánk! Hogy egy kicsit piszkos? Mire való a víz? — Kassára ? — Készülünk, természetesen. Amint felépül a koksztelep, megyünk. Magda és Gábor tudják, mer­re irányul útjuk. Hogy együtt vagy külön-külön érkeznek-e oda, azt az idő dönti el. Egy biztos: amíg itt vannak, becsü­letes osztravai munkások, s mindkettőjük útja a Kelet­szlovákiai Vasmű felé vezet. K. M. s}­­» aj­a-53-a- a­­a­­a­­a­­a­­a­­a­­a­­a­-K * * -s <t-is -t* -Ct -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it -it ■it i Szlovákiának a harmadik ötéves tervben új, eddig még sohasem tapasztalt fellendülésben lesz része, melynek következményei kihatással lesznek az ország anyagi jólétére és kulturális felvirágoztatására is. Szlovákiában a harmadik ötéves tervben az ipari ter­melés emelkedése 60 százalékkal magasabb lesz, mint 1937-ben volt az egész termelés Öt év alatt megnyolc/ szorozza a háború előtti színvonalát és ez után az irt év után Szlovákia területén az ipar majdnem tizen­nyolcszor annyit fog termelni, mint amennyit a mün­­chenelőtti köztársaság idején produkált. Képünkön az épülő szeredi nikkelkohó egyik részlege. Napjaink parancsa: MAGASABB SZAKKÉPZETTSÉGEI! Aki a Losonc járásbeli Perse községen vo­nattal utazik keresztül, bizonyára rajta felejti tekintetét a vasútállomás melletti zöldségker­tészet rendben sorakozó paprikáin, paradicso­main. káposztáin meg a többi zöldségféléken. Már így, a vonatból is az a gondolata támad a szemlélőnek, hogy ebben a községben jó kezekben van a zöldségfélék termesztésének irányítása, gondozása. Amikor aztán Bene József elvtárssal, a nem­zeti bizottság titkárával közelről is módomban volt megtekinteni a vitaminok e „tárházát“, a kertészetről alkotott előzetes véleményem még inkább megerősödött. — Ezt a rengeteg termést az a hét-nyőlc asszony, aki most a kertészetben dolgozik, le sem győzi szedni — kockáztattam meg egy me9jegyzést a titkár címére, látva a tömött fürtökben sárguló paradicsomot, paprikát. — Ezzel a kérdéssel már a nemzeti bizott­ság tanácsa is foglalkozott és elhatároztuk, hogy a szezon idejében egy 10—15 tagú CSISZ- brigádot szervezünk a diákokból, akik majd nap mint nap gondoskodnak a termés leszedé­séről, — válaszolja a titkár. Mintegy „előlegképpen“, két fiatallal már meg is ismerkedhetünk. Agócs Erzsébet és Pavlik Zsuzsa a zöldbab szedésével vannak elfoglalva. Fürge kezeik nyomán egyik láda a másik után telik meg. — Szép termés ígérkezik — állapítja meg Toporko Iván kertész, aki messze délen, Bul­gáriában tanulta a „vitamintermelés“ titkait, s tudását a persei közösben gyümölcsözteti. — Eddig már 25 ezer korona bevételünk van, de még hátra van a paradicsom, a paprika, rpeg a dinnye. Ezekből külön-külön 30 ezer korona bevételt várunk. Ha valami nem jön közbe, akkor a tervezett 100 ezer koronát bőven meg­haladjuk .,, AGÓCS VILMOS Agócs Erzsébet és Pavlik Zsuzsa a kertészetben. 6/0/ Q X6/V\Jh/6/ szovjet kombájn úgy fúrja magát előre a dúskalászú búzával megra­kott tarlón, mint valami szörnyeteg. Gyomrában el­tűnnek a vastag rendek, mintha éhsége csillapítha­tatlan lenne. Ahogy köze­ledik, kirajzolódnak karcsú vonalai, járása kecses és jámborul szótfogadó. A kombájn nyergében két fiatal ül. Napbarnította ar­cukat belepte a por, de sze­mükben a boldogság tiszta fénye ragyog. Berecz Béla traktoros már öt év óta dolgozik a füzes - gyarmati szövetkezetben. S ez alatt az öt év alatt be­bizonyította, hogy bárhová állítják, bármilyen munkát bíznak rá, kötelességét ma­radéktalanul teljesíti. így tanulta a CSISZ szervezet­ben és a munkásember be­csülete is ezt diktálja. A szövetkezet vezetősége éppen ezt a szempontot vette figyelembe, amikor az új szovjet kombájn megér­kezett. Kire bízhatta volna, ha nem éppen Berecz elv­­társra. Most, amikor a búzatábla szélén erről beszélgetünk, őszintén bevallja, hogy kis­sé félt a géptől, de félelme alaptalan volt. A gép keze­lése könnyebb, mint az ed­dig ismert kombájnoké és üzemzavar nélkül működik. S így lett ő a füzesgyarmati szövetkezetben a kétmene­­tes aratás úttörője. Berecz elvtárs a segéd­­kombájnos személyében jó munkaerőt kapott. Koncz Irénke, ez a nyúlánk terme­­leány ép­pen olyan jól megállja a helyét, mint maga Berecz elvtárs. Jól megértik egy-' mást és ez meg is látszik szemük csillogásán. — Amint hallom, meny­asszony-vőlegény? — így én. Pajkosan összenevetnek, mint két csintelen gyerek. A boldogság ott bujkál a szemükben. — Igen, feleli Béla. Ha közbe nem jön valami, szep­tember 9-én megesküszünk. TELJESÍTENI a harmadik ötéves terv feladatait határ­idő előtt, annyit jelent, hogy a szövetkezetek ás állami gazda­ságok biztosítják a termelés tervszerű növekedését. Viszont e feladatok megvalósítása megköveteli, hogy a termelést irányítók és maguk a termelők is a munkához szükséges gépe­ket és egyéb eszközöket a le­hető legésszerűbben használják fel. Amellett hogy többet kell termelniük, olcsóbban kell elő­­állítaniok az egyes mezőgazda­­sági termékeket is. Márpedig ezt csak úgy érhetik el, ha ők maguk is állandóan bővítik szaktudásukat. Most, amikor a mezőgazda­ságban is mind nagyobb teret hódít a gépesítés, az új techno­lógia, elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy a modern nagytelje­sítményű gépek kezelését tö­kéletes hozzáértéssel végezzék, hogy ezek élet-időtartama a lehető leghosszabbra nyúljon. A gépesítés mai fokán már korántsem elegendő néhány­­hetes tanfolyam, amely jogosít bizonyos jármű vezetésére. A mezőgazdaságban a traktoro­soknak egyben képzett javítók­nak kell lenniük. Csak úgy tudnak gépükkel nagy teljesít­ményt elérni, ha az apróbb — Milyen eredményeket ér el gépével? — tudakolom tovább. — Iparkodom minél előbb befejezni a munkát, mert az idő rosszra fordulhat és akkor a gabona veszendőbe menne. Napi teljesítményem 7-8 hektár. De többet is szeretnék elérni, mert áz aratás ideje alatt legalább 150 munkaegységet akarok biztosítani. A továbbiakban megtu­dom még, hogy részt vesz a kombájnosok .járási verse­nyében. Szeretne az elsők között végezni. Most számá­ra minden perc drága, ez­ért nem is tartóztatjuk to­vább. L elzúg a kombájn mo­■*? torja s a kormány­kerék mögé most Koncz Irénke ül. A gépóriás neki is éppen úgy szót fogad, mint Bélának. Amikor elbúcsúzom tőlük, magammal viszem az erős meggyőződést, hogy eljö­vendő közös életüket éppen olyan biztos kézzel fogják irányítani, mint ezt a gép­óriást. f ANDRISÉIN JÓZSEF J géphibákat saját maguk képe­sek a helyszínen kijavítani. A traktorosoknak, éppúgy, mint a növénytermesztő és ál­lattenyésztő csoportok tagjai­nak, számtalan lehetőségük van szaktudásuk bővítésére. A ta­pasztalatok azt mutatják, a CSISZ falusi szervezetei sok helyen nem törődnek azzal, hogy a szövetkezetben dolgozó fiatalok egyéni kívánságaiknak megfelelően tanuljanak. A kü­lönböző iskolákba történő ki­választást a szövetkezet veze­tősége intézi, ha ugyan szív­ügyének tartja, hogy növeked­jen a megfelelő szakismeretek­kel dolgozók száma. Sok he­lyen persze éppen „a funkció féltésből“ kifolyólag inkább nem küldenek fiatalt iskolába. S éppen ezeken a helyeken kell a CSISZ vezetőségének a szö­vetkezet vezetősége elé ter­jeszteni terveit, elgondolásait. Minden CSISZ-szervezetben tervet kel! kidolgozni a fiata­lok szakképzettségének növe­lésére. A terv megvalósítása képezze a vezetőség egyik leg­főbb feladatát. KÜLÖNÖSEN NAGY FI­GYELMET kell fordítani a két­éves tanulőotthonokba való to­borzásra. E tanulási formának az eddiginél sokkal jobban el kell terjednie. Ennek érdeké­ben a CSISZ-szervezetek, vala­mint a járási vezetőségek az. eddiginél sokkal többet tehet­nének. A tanulóotthonokba folytatott toborzás jól halad a komáromi, a dunaszerdahelyi és a trencséni járásban. Na­gyon elmaradt a terv teljesíté­sében a nagyszombati járás, ahol a toborzás tervét még 30 százalékra sem teljesítették. Hasonló a helyzet a közép- és keletszlovákiai kerület több járásában is. HOGYAN ÉRHETŐ EL JAVULÁS EZEN A TÉREN? Elsősorban is a CSISZ-szer­­vezet vezetőinek minden falu­ban meg kell beszélniük a szakképzettség növelésének a kérdését a szövetkezet vehetői­vel. Legjobb lesz, ha közösen határozzák meg, kik azok a fiatalok, akiket különböző is­kolákba lehetne küldeni. Sze­mélyesen kell beszélni az olyan fiatalok szüleivel, akik befe­jezték az általános iskolát, mert a legtöbbször a gyerme­kek szülői rábeszélésre hall­gatva nem tartják megfelelő­nek a mezőgazdasági tanuló­otthonokban való tanulást. E téves nézetük helytelenségéről meg kell győzni őket. Ma minden szövetkezetnek saját magának kell gondoskod­nia megfelelő szakmunkásról és biztosítani azt, hogy a ve­zetők megfelelő szakismerettel rendelkezzenek. A szakemberek létszámának állandó növelése egyik előfeltétele a termelés növekedésének. A nyugatszlo­vákiai kerületben jelenleg egy mérnökre hat ezer hektár és egy technikusra ezer hektár mezőgazdasági földterület jut. A kerület tervei szerint a szakemberek létszámának nö­vekedésével 1970-ben egy mér­nökre átlag 400—500 hektár és egy technikusra 100—150 hektár mezőgazdasági földte­rületnek kell jutnia. E terv va­lóra váltását az eddiginél sok­kal hatékonyabban kell elő­segíteni a CSISZ-szervezetek­­nek, és a szövetkezetek veze­tőinek sokkal nagyobb felelős­séget kell érezniük a szakem­­bér-képzés biztosításáért. {'☆☆☆☆*☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆ ☆☆☆☆☆☆☆ A zselízi állami gazdaság zálogosi részlegén Magyar Károly és Szládecsek István (a képen) már közel tíz éve gondozzák lelkiismeretesen a sertéseket. Szorgalmas munkájukkal igye­keznek növelni a jelenleg elég alacsony súlygyarapodást. luauuiuil *- ** * * *■*»•■«**« IHULtJU U J n (• 14.L/Í IX t Ifiül tyuil Ctyt/HWUHWU.WV • • * Vitaminok „tárháza“ AH o ľ nonnr> inrócVioli Panco IznTcónon \ir~t_ c tiirJócof o nnecrti Irö-TÄtKnn --

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents