Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-08 / 32. szám

Voszfolc-2 a viláofirben LAPZARTA UTÁN ÉRKEZEIT 1961. augusztus 6-án moszkvai időszámítás sze­rint 9 órakor (közép-euró­pai időszámítás szerint 7 órakor) á Szovjetunióban Föld körüli pályára felbocsá­tották a Vosztok-2 elneve­zésű második szputnyikúr­­hajót. A Vosztok-2 szputnyikür­­hajó pilótája German Sztye­­panovies Titov repülöörnagy — űrhajós, a Szovjetunió állampolgára. A repülés célja: tanulmányozni a hosszú tartamú Föld körüli repülés hatását az emberi szerve­zetre és visszatérni a Föld­re; tanulmányozni az ember munkaképességét hosszú ideig tartó súlytalanság ál­lapotában; előzetes adatok szerint a szputnyikürhajó pályája megközelítőleg egyezik az előzetes kiszámított para­méterekkel; a Föld felszínétől mért legkisebb távolság 178 km; á maximális távolság 257 km. A szputnyikürhajó kezdeti Föld körüli keringési ideje 88.6 perc. A Vosztok-2 szputnyikürhajó súlya a hordozórakéta utolsó foko­zatét leszámítva 4751 kg. Titov elvtárs űrhajóssal kétoldali rádiókapcsolatot tartanak fenn. Az űrhajós életfeltételeit biztosító fedélzeti berende­zések kifogástalanul mű­ködnek. German Sztyepanovics Titov jól érzi magát. Következő számunkban részletesen foglalkozunk a Vosztok-2 űrhajó útjával. Bratislava. 1961. augusztus 8. X. évfolyam. 32. szám A háború száműzése, az örök béke megteremtése, a kommunizmus küldetése VÉGET ÉRT MOSZKVÁBAN A VILÁGIFJŰSÁGI FÓRUM T-'1 «&> J A szovjet sajtó szelleme­sért „Három nővér" -nek nevezte Gina Lollobrigi­­dát, a neves olasz film­­színésznőt és szovjet kolleganőit. Elena Biszt­­rickáját és Tatjána Szamoljovát. A három világhírű fUmszínésznöt a II. moszkvai nemzet­közi filmfesztivál baráti légköre nővérekké ol­vasztotta. tésnapját mezőgazdaságunk egyik szocialista hőse, akitől sokan vehetnének példát. Igaz, soká lesz az még, hogy dolgozóink javarésze ezt a példát kövesse. A születés­napok, az István, a Pál, a János, a Mihály és főképp a József -nap poharas megün­neplése nem tűnik el egyik napról a másikra. Nem is kell, hogy eltűnjék, mert a jó munkát végzőknek joguk van a szórakozásra, ünnep­lésre. Ám, ha a sürgős mun­ka megkívánja, el kell ha­lasztani a poharazgatást, a szórakozást. Máskorra, ami­kor az idő nem sürget, ami­kor a jólvégzett munka után jól esik a szórakozás, az ünneplés. Egyre több azoknak a száma, akik más módját, szocialista módját találják meg az ünneplés emlékezetére. A sportolók között már sokan voltak a múltban is azok, akik nagy eredménnyel „rukkoltak“ ki egy-egy nevezetes napon, de miért ne követhetnék ezt a példát dolgozóink? A szo­cialista munka hősei. A Bí­zik Pistáék, a Szabó Andrá­sok, Borsányi Miklósok, a Baríalos Gézák, Tuzsincsin Vincék, Füssy Imrék. Baku­­tár Jánosok és a többiek, akik nagyszerű teljesít­ménnyel segítették elő az aratás sikerét. Oj ifjúsá­gunk szocialista példaképei. /rí ^e2C*íe> trrvég mindig folytatja. Rója a ki­lométereket a kombájn, kör kör után következik. Irgal­matlanul nagy a szövetke­zeti tábla, van mit körözni benne. Régen lebukott már a Nap a láthatár alá. sötéten bólogatnak az útszéli fák. A sötét árnyékok egyre job­ban összefolynak a palári­­kovöi háztetőkkel, a szán­tás szürkeségével. Csendes a határ, messzire elhallat - szik a kombájn zaja. Ezt a muzsikát hallgatja Bízik Pista, a kombájnos, pedig ma más muzsikát is hall­gat hatna, poharazgatás köz­ben. Születésnapja van. ak­kor sem ítélhetné el senki ha nótázgatna, huzatná a ropogós csárdást, meg a szép hallgatót. Hogy Most van a nap lemenőben, meg a Rámás csizmát visel a ba­bám, vagy Gyere rózsám a tarlóra kihúzathatná, hogy Kocsmárosné száz itce bort ide az asztalra, mert hiszen a születésnapon ugyan ki venne rossznéven egy kis koccinlgatást. Ám Bízik Pisla másképpen ünnepel. Aratás van, sürget a termés nem érünk -á koccintgatm Kora hajnalban kelt, hat órakor szállt nyeregbe és este tízig körözött a gabo­natengerben. Kitartással, keményen, erős akarattal. Munkateljesítménnyel, — csúccsal ünnepelte a szüle­A tranzisztorokat általában a legmodernebb, hordozható rádiókészülékekkel kapcsolat­ban ismerjük. A félvezetők azonban utat törnek a tudo­mány és technika más ágaza­taiba is. Az utóbbi időben az egészségügyben nyertek alkal­mazást. A roánovi Tesla tudomány­­technika: társaság üzemi rész­lege megoldotta az operációk­nál a szívverés hang általi el­lenőrzését. és már el is készí­tették a tranzisztoros erősítők prototípusát. A súlyos operá­cióknál, amikor feltétlenül szükséges a páciens szívveré­sének állandó ellenőrzése, a beteg csuklójához kétkapaci­­tásos szondát erősítenek. A szívverés változást idéz elő a szonda kapacitásában, ezeket elektromos vezetők segítségé­vel hangjelzésekké alakítják át, melyeknek erőssége szabályoz­ható. Az operáló orvosnak így nincs szüksége a segédkező egészségügyi személyzet jelen­tésére. Saját maga hallja a páciens szívverését s állandóan ellenőrzi állapotát. Ezt a képet már szinte történelmi felvételnek tekinthetjük. Akkor készült, amikor a Farkastorokban épülő Slovnaft üzem megindult. Az új kőolaj feldolgozó-üzemet erről a helyről szinte egy gombnyomásra irányítják. Mlynek mester kitünően érti a dolgát, a Szovjetunióban Bakuban szerezte tapasztalatait. Csolka Árpád, egy közeli falu lakosa, az üzem első dolgozói­hoz tartozik. A Slovnaft üzem már 1965-ben 65 százalékban fedezi hazánk benzin-, hajtóanyag-, aszfalt- és folyékony gáz-szükségletét és jó elhelyezkedési lehetőséget nyújt, majd a fiatalok számára. Az ezüstösen fénylő ropa-vezetékek és tankok szinte fan­tasztikusan érdekessé teszik az egész tájat. „A PÁRT ÜNNEPÉLYESEN KI­JELENTI: A SZOVJET EMBE­REK MAI NEMZEDÉKE KOM­MUNIZMUSBAN FOG ÉLNI!“ Ezekkel a páratlan horderejű szavakkal fejeződik be a Szov­jetunió Kommunista Pártjának most közzétett programterve­zete, az emberi történelem egyik legkimagaslóbb okmánya. Miért olyan rendkívüli jelen­tőségű ez a dokumentum? Miért nem túlzás még az sem, hogy az emberiség útjelzőjé­nek nevezzük? Forgassuk csak vissza kissé az idő kerekét. Nem egészen hat évtizeddel ezelőtt, 1903 júliusában, alig félszáz forra­dalmár gyűlt össze Brüsszel egyik külvárosában, egy elha­gyott raktárhelyiségben, hogy megfogalmazza az első párt­programot. Milyen volt akkor Oroszor­szág? És milyen volt a világ? Az orosz birodalomban, „a népek börtönében" tombolt a cári és a földesúri elnyomás. Az elmaradottság és a zsar­nokság sötét árnyéka terpesz­kedett a hatalmas országon. A muzsikok és a munkások a nyomor, a nincstelenség béklyóiban vergődtek. A kör­nyező világban pedig az impe­rialista rablók farkastörvénye uralkodott. A gyarmati rabság öröknek és megingathatatlan­nak látszott. S az imperialisták marakodása a koncért már méhében hordozta az első vi­lágháborút. MILYEN MA A SZOVJETUNIÓ? ÉS MILYEN A VILÁG? Szovjet földön felépült a szocializmus. A szovjet nép dicsőséggel és páratlan hősies­séggel állta ki történelme leg­nehezebb tüzpróbáját, megvív­ta a Nagy Honvédő Háborút. Hallatlan nehézségek, önfelál­dozás és áldozatkészség árán megteremtette a világ legfej­lettebb iparát, legkorszerűbb fegyveres erejét, élre tort a technikában és a tudományban, vörös zászlót röpített a Holdra és feltárta az ember előtt a kozmosz kapuját. A környező világban pedig kialakult a szo­cialista országok testvéri kö­zössége, amely a Sárga-tenger­től az Elbáig terjed. Egész sor gyarmati nép rázta le láncait, végpusztulás előtt ál! az impe­rializmus egyik tartópillére, a gyarmati rendszer, szüntele­nül növekszik és erősödik a forradalmi munkásmozgalom, végsőkig kiéleződött a tőkés rendszer általános válsága. Az emberiség tavaszát hir­deti a moszkvai okmány. Még csak az első kezdeti hullámverése zajlik annak a széleskörű visszhangnak, ame­lyet az SZKP programterveze­te világszerte kiváltott. Hiszen a moszkvai okmány egy egész történelmi korszak, a kapita­lizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának mozgató­erőit, társadalmi, gazdasági és politikai tényezőit, s a kom­munizmus megvalósításának távlatait elemzi. „MINDEN AZ EMBER NEVÉ­BEN, AZ EMBER JAVÁÉRT!" — idézi a programtervezet a párt jelszavát. Lehet-e enné! nemesebb, lel­­kesítőbb jelszó ? Két megvalósult program, hat évtized odaadó, hősi, ál­dozatkész munkássága és harci tapasztalata, a Szovjetunió, a szocialista világrendszer, a forradalmi munkásmozgalom diadalmas fejlődése a biztosí­ték arra. hogy a harmadik program ugyanúgy tettekké válik, mint az előzőek — meg­valósul a kommunizmus felépí­tése az egész emberiség bol­dogsága és békéje javára. Mert a béke — a program alfája és ómegája. A szocialis­ta forradalom első szava a béke volt, és a kommunizmus felépítésének programja mesz­­sze hangzó szóval hirdeti: „A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommu­nizmus történelmi küldetése“. A programtervezet magasz­tos célkitűzéseit azonban szí­vós és kemény harcban kell valóra váltani. A kommuniz­mus, a béke és a bőség gyö­nyörű világa nem hull az ölünkbe. A mi holnapunkat is felvá­zolja az SZKP programterve^ zete, amikor rámutat; A szo­cialista világrendszer országai előtt megnyílik a távlat, hogy egyazon történelmi korszakon belül, többé-kevésbé egyidejű­leg térjenek át a kommuniz­musra. A Szovjetunió népei a kommunizmus építésével utat törnek az egész emberiség számára. AZ ÜT KÜZDELMES. HARCOK­KAL ÉS MEGPRÓBÁLTATÁ­SOKKAL TERHES. De bevilágítja a tévedhetetlen útjelző, a marxizmus-leniniz­­mus igazságának ragyogó fé­nye, eiigazít az SZKP és a nemzetközi munkásmozgalom történelmi tapasztalata, amely­nek históriai summázaf.a a most közzétett programtervezet. Bízik István muzsikája Az ifjúság - harcos erő múlt hét csütörtökén véget ért az Ifjúsági Világfórum tanács­kozása. A fórum részvevői kiáltvánnyal fordultak az egész világ ifjúságához A kiáltvány­ban hangsúlyozzák: nyílt vitá­ban arra az egységes meggyő­ződésre jutottak, hogy a fóru­mon megvitatott kérdések mindenki számára jelentősek. A főrum részvevői tudatosít­ják a békeharc jelentőségét A fórum részvevői elítélik a kolonializmust, az idegen te­rületeken létesített támasz­pontokat, s követelik az álta-Hangsúlyozzák, hogy az ENSZ- nek biztosítania kell a békés együttélés létrejöttére s a ko­lonializmus felszámolására ho­zott határozat megvalósítását. A fórum részvevői végezetül felhívják az öt világrész fiatal­jait, egyesítsék erőiket a de­mokratikus szabadságért, a há­ború, a kolonializmus és az imperializmus nélküli világért folytatott harcban. A felhívást a fórum részve­vői lelkes tapssal és „Béke, barátság" felkiáltásokkal fo­gadták.

Next

/
Thumbnails
Contents