Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-01 / 31. szám

TV aprói napra változik a ’ csallóközi róna képe. Ko­paszodik, színtelenedik a határ. A tájfestö mind ritkábban márthatná ecsetjét az arany­sárga színbe, bár alig egy hete a tájképen még ez a szín volt az uralkodó. Hullámzó gabona­tábla, sárga telt kalász, mind gyérebben bukkan elő az út mentén. A szalmapetrencék is kénytelenek búcsút mondani a tarlónak. Legtöbbjüket gép szállítja a tábla szélére és hal­mozza kazalba. Ezeket a frissen rakott kazlakat fésüli aztán a hirtelen jövő északi szél s nem egyszer „kikezdi" a sar­kakat, mit sem törődve azzal, hogy okot szolgáltat a falu né­pének a kazalrakók becsmére­­lésére. Az alig két hete dúló vihar sok helyütt valósággal széjjel­terítette a kombájnok után maradt szalmát. Az egyik agro­­nómus meg is jegyezte tréfá­san. A vihar olyan figyelmez­tetés-forma volt azok számára, akik csak a szemmel törődtek, de a szalmával és a tarlóhán­tással már kevésbé. A marcelháza-i határban, ahogy a szövetkezet elnöke Wider man elvtárs mondja le­­parancsolják a szalmát a tarló­ról a dübörgő lánctalpasok, me­lyek a tarlóhántást végzik. Bizony az idén kemény munkát végeznek a szalma összehordok is. Itt a falu szélén a hatalmas rozstáblán is szaporodnak, sü-Hétfői pillanatkép rűsödnek a szalmapetrencék a kombájnok után. Az embermagasságnyi rozsot két kombájn aratja. Az egyik már jónéhányat kerül, a másik most kezdi az aratást. Még most is nedves egy kicsit a szalma a vasárnapi szemerkélő eső után nagy a reggeli harmat. A kombájn-vezető közepes­­termetű barna fiatalember Bakulár Kálmán. — Az unokabátyámat kere­sik? Ott van a tábla túlsó szé­lén. Jól megy neki, mondja csendesen őszinte elismeréssel. Egy „százassal" előttem jár. A marcelházai szövetkezetben egy gép kivételével minden gé­pet fiatal kombájnos vezet. Kálmánnak sincsen oka sze­rénykedni, mert ma ő is eléri a 200 hektárt, pedig csak másod éve kombájnos. A másik kombájn meg-meg­­áll valahogy lassan közeledik a tábla széléhez. Elébe megyünk. Áll a gép, hallgat a m.otor. — Bedöglött, — így fogad kicsit keserű mosollyal Bakulár János, a kombájnos. A hatalmas rozs megpróbálja a gépet. Ezért küldték ide a két új kombájnt. A többiek a zabot vágják. János magasnövésű erős fia­talember, aki 25 nyarából az utóbbi hatot a kombájn kor­mánykereke mögött töltötte. Kála a gépismerethez a szak­tudáshoz hat év tapasztalata párosul s ez meglátszik telje­sítményén. Ő és Borsányi Mik­lós a bajcsi állami gazdaságban egy vonalban haladnak az élen a CSISZ kombájnosok versenyé­ben. Mindkettőjük teljesítmé-V'ZCZjrrr-r-z'/-■*?■■/j-r-, ty" * Bakulár János, a marcelházai szövetkezet kombájnosa egyike Szlovákiában a legjobb ifjú kombájnistáknak. nye vasárnap érte el a 315 hek­tárt. János gépétől 72 vagon, Miklósétól 62 vagon gabonát szállítottak raktárba a trakto­rok. Látszólag az elsőség mér­lege János javára billen, de ha figyelembe vesszük, hogy Bor­sányi a rendrevágott gabonát csépelte, mert kétmenetesen arattak, akkor azt mondhatjuk, hogy egyenlő eredményt értek el. — E héten dől el az elsőség kérdése, s e hét számomra nem a legjobban kezdődik, — bosz­­szankodik kicsit Bakulár János. Pedig jó lenne elérni a 400 hek­tárt, szólal meg Kovács Teri a segédkombájnos, akiben János ügyes segítőtársat talált. A szövetkezetnek még 200 hektár gabonája vár levágásra, így a hét folyamán Bakulárék még jónéhány hektárral szapo­ríthatják teljesítményüket. S bár a bajcsi állami gazdaság­ban befejeződött az aratás, Borsányi Milósnak lehetősége nyílik növelni a learatott hek­tárok számát a naszvadi és perbetei szövetkezet tábláin. E két fiatal kombájnos jár élen a versenyben s magas tel­jesítményük titka egy mondat­ban elárulható: alapos szaktudás gép-szeretet és szorgalom jel­lemzi mindkettőt legjobban.es -Ma elképzelés, HOLNAP VALOSAG A VEGYIPAR fellendülése új utakat nyit az ipari termelés számára. A kemizáiás mélyen behatol a kohóiparba, az építé­szetbe, uralja a textil-ipart, tért hódít a mezőgazdaságban is. A vegyipar kapacitásától és fejlettségétől függ a technikai színvonal emelése. A harmadik ötéves terv rendkívüli figyel­met szentel a vegyipar fellen­dítésének. Vegyiparunk a kö­vetkező öt éven belül kétszer akkorára nő. mint ma és nem­zetgazdaságunk egyik legfon­tosabb ágát képezi. Különösen Szlovákiában nyílnak új távla­tok egymás után, épülnek a hatalmas vegyészeti kombiná­tok. mmt a bratislavai Slofnaft, a vágsellyei DUSLO-üzem, a homonnai KAPRON nemzeti vál­lalat. v Vegyiparunk fellendítését jó­részt a szovjet olaj behoza­talának köszönhetjük, amely lehetővé teszi a hajtóanyagok, műanyagok, műrost termelését. A legnagyobb érdeklődés a plasztikai anyagok és szálak termelését kíséri. A makro­­molekuláris anyagok termelé­sében érjük majd el a legna­gyobb növekedést. Megkezdjük a kaucsuk, polietilén, poliészter és más új műanyagok terme­lését. Szlovákiában jövőre három hatalmas műanyag-gyár építé­sét kezdik meg. Mégpedig No­­vákyn, Likieren és Nyitrán. A legnagyobb a nyitrai üzem lesz, ezért ezzel behatóbban foglal­kozunk. Az üzemben több ezer dolgozó kap munkát, az új üzem terv szerint már 1965-ben ké­szül el. Az üzemek Nitra váro­sától délkeletre a város szívé­től légvonalban 6 km-nyire Dolné Krškany és Ivanka pri Nitre mellett építik. Az építés­re kiszemelt telep jelenleg még mezőgazdasági célokat szolgál. Síkságon fekszik és ez olcsóbbá teszi az építkezést. Az új üzem vasúton és az országúton' is könnyen hozzáférhető. Az a kö­rülmény, hogy az új vegyészeti üzemek Nyitra városához közel építik fel semmiképpen sem kifogásolható, mert a termelés folyamán keletkező hulladék­víz és az esetleges kipárolgá­sok az emberi szervezet szá­mára teljesen ártalmatlan. A BIOVETA üzem légvonalban 1500 m-nyire fekszik majd az űj üzemtől. Az építkezés maga több millió koronába fog kerülni és két szakaszban valósul meg. Üj vasútállomás létesítését is tervbevették és felépült egy negyvennyolc la­kásból álló település, üzemi szálloda, iskola, bölcsőde, óvoda. Az új üzemben évente több ezer tonna nyersanyagot dol­goznak fel. A PVC anyagból csöveket, felszerelési alkatré­szeket, építkezési kellékeket, a polietilénből foliókat. csoma­golóanyagokat használati tár­gyakat, sportcikkeket, játéko­kat gyártanak. A nyersanyagot Bratislavából, Strázskéből, Par­­dubicból szállítják majd az új üzembe, a kész áru nagýrészét a hazai piacon értékesítik és külföldre is szállítják. AZ ÜZEMBEN a legmoder­nebb technológiai menetet ve­zetik be, a termelés teljesen mecha nizált úton megy majd véghez, a gépeket analizáto­rokkal szerelik fel, amelyek le­hetővé teszik, a technológiai menet pontos ellenőrzését és a legkisebb változást is jelzik. A diszpécser-szolgálatot a leg­újabb módszerek szerint bo­nyolítják le, úgy, hogy egyszer­re több munkaszalaggal is ösz­­szeköttetésben állhatnak. Az üzemeltetéshez szükséges vil­lanyenergiát a nyitrai ERZ szolgáltatja, amely 1964-ig épül fel. Az új üzem dol­gozóit majd a Fatra és a Plastimat üzemben részesítik szakkiképzésban. Az üzem terv­rajzát csak most e napokban fejezték be, de az építkezés már a jövő év elején kezdik meg. Az űj terméket már 1965- ben megjelennek a piacon és szebbé, kellemessé teszik az életünket. A műanyagból ké­szült padlózat megkönnyíti majd a háziasszonyok munká­ját, az új háztetők, ablakrámák, az úi műanyagból készült ajtók olcsók és tetszetősek lesznek. Műanyagból készülnek majd tányérok, evőeszköz, díszmű­áru, sőt még szobrok is. A műanyag századában élünk. Megszoktuk és megszerettük már az új anyagot, büszkeség­gel tölt majd el bennünket, hogy a sok szép műanyagból készült holmi jórésze nálunk Nyitrán készül. MA MÉG gyanútlanul lépked a barázdabillegető a rét kellős közepén, ahoi majd az űj üzem épül, de nemsokára vége a me­zei idillnek, a nyúlak hancúro­zásának, mert megjelennek a bágerek és megkezdődik az építkezés. M. J. ■ ■ ■ ■ Szívesen leveleznénk Höllich Katalin Budapest, II. kér. Házmán u. 5 sz. Sportról, zenéről levelezne magyarul, képeslapokat cserélne, 17 éves diák. Balogh Mária, Szentgotthárd, Hunyadi u. 51 sz. Magyarország. Magyarul levelezne bélyeggyűj­­tésröl, 18 éves diák. Barabás Emma, Boncodfölde, u. p. Bagodirtenyéd, Magyaror­szág. Zenéről és egyéb témáról levelezne magyarul, 18 éves. TESTVÉREK A bagotai szövetkezetben vendégek érkeztek. A mi­nisztérium a kerület és a járás vezető funkcionáriusai álltak a búzatábla szélén és nézték a feléjük közeledő kombájnt. A nap perzselő melegét csak a gyenge szel­lő tette elviselhetővé. A kombájn lassan elérte a tábla szélét, megállt. A kormánykerék mögül mint lovas a nyergéből egyetlen ugrással a földön termett a vezető: Tuzsincsin Vince. Vidám munkaszerető 28 éves fiatalember. Emília a test­vére 19 éves falusi lány a segédkombájnos. A testvérek július 25-ig kombájnjukkal 401 hektáron aratták le a gabonát s így Vince a komáromi járás s az egész nyugatszlovákiai ke­rület legjobb kombájnosa lett. A vendégek is azért jöttek, hogy a két fiatalnak szorgalmas munkájukért pénzbeli és tárgyi ajándéko­kat nyújtsanak át. Az ajándékok átnyújtása után baráti beszélgetés kez­dődött. A vendégeket sok minden érdekelte: hogyan tudott ilyen teljesítményt elérni, milyenek a további tervei stb. ? S ekkor a fia­talember kicsit megilletőd­­ve, de határozottan arról szólt, hogy számára a leg­nagyobb ajándék kérésének teljesítése lesz: kértem, hogy vegyenek fel párttag­jelöltté — mondja szeré­nyen. Már az egyetlen rövid mondatból következtetni le­het Vince jellemére. Ilyen becsületes fiatalemberekre szüksége van a pártnak, s mire e sorok megjelennek, addigra bizonyára az egész párttagság egyhangú szava­zással fogadja soraiba a fia­tal kombájnost. Vince szűk­szavú s ha az eredményei­nek titka felől érdeklődünk, mindössze ennyit mond: is­merni kell a gépet, meg szeretni is, mert a gép a maga módján legalábbis olyan érzékeny, mint mi em­berek. A Tuzsincsin testvérek szövetkezetükben befejezték az aratást és kombájnjukkal útra kelnek, hogy segítsenek Csehországban a tachovi já­rás szövetkezeteinek. Bizony még itt is le kell vágniok néhány hektárt, hogy telje­síthessék vállalásukat 550 hektár learatását. VENDEL MIKLÓS DANIEL FUTEJ elvtárs, a CSISZ Szlovákiai Központi Bi­zottságának elnöke, és Jaroslav Hlinický a CSISZ nyugatszlová­kiai kerületi vezetőségének titkára meglátogatta Szlovákia két legjobb ifjú kombájnosát, Borsányi Miklóst, a bajcsi álla­mi gazdaságban és Bakulár Já­nost, a marcelházai szövetke­zetben. Az említett két fiatal konibájnista halad az élen Szlo­vákiában, a CSISZ kombájnosok versenyében és mindketten már több mint 300 hektárról csépel­ték ki a gabonát. Jó munkájuk­ért mindkettőjüknek átnyújtot­ták a Becsület Oklevelét és jelvényét. miiiiiimiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiHii Bízik István, a palárikovói álla­mi gazdaság kombájnosa, a kezdeményező, aki versenyre hívta az ország kombájnosait. JDuket szavak balzsamával... A bratislavai Mickiewicz ut­cában, a Metropol kávéházzal szemben szürke épülettömbök emelkednek ki a sétány zöld­lombos fái közül. Reggeltől estig szirénázó mentőautók ro­hannak át a kapun, emberek sietnek az épületek felé, láto­gatók, vagy betegek, reggeltől estig és estétől reggelig suhan­nak gyors léptekkel a folyosó­kon a gyógyászat fehérköpenyes tudósai, hogy enyhítsék a kínt: tudással, csodálatos gépek, új találmányok erejével és... pu­ha szavak balzsamával. A riporter megáll a kórház kertjében és töpreng — merre menjen? írjon egy műtétről, vagy számoljon be a belgyógyá­szok igyekezetéről? Vajon az orvostudomány melyik ága a legnehezebb? A riporter elindul az első emeletre, az Egyetemi kórház idegklinikája felé. Hatvan ágyban hatvan beteg ember. Hatvan kínlódó test, hatvan szenvedő fej és hatvan reménykedő szív. amely fénye­ket gyújt a szemekbe, amikor az orvosok megállnak az ágy előtt. — Ugye meggyógyulok... ugye meggyógyítanak? Ugye ismét mehetek dolgozni és ül­hetek vidám mosollyal a csalá­dom körében? Kérdések, amelyek a szemek­ből villannak az orvosok felé, kérdések, amelyek tele vannak a félelmet is legyűrő remény­kedéssel és amelyre csak egy, erőt és bizakodó derűt adó vá­lasz van: a puha szavak balzsa­ma. Az orvos is ember. A fehér köpeny nem mentesíti a fizio­lógia szabályai alól és mégis a szemlélő úgy érzi, hogy Újházi doktornő karcsú magas alakja szinte sugározza a nyugalmat. A szemlélő úgy látja, hogy Stern doktornő szemében ott villog, melegít, simogat a mo­soly és miközben dr. Böhm dócens a tudós nyugodt hang­ján beszél az ideggyógyászat­ról, a riporter meghallja a hang rezgésében az ember szeretet, a segíteni vágyás csodálatos modulációját. A kapitalista és fasiszta Szlo­vákiában nem volt külön ideg­gyógyászat. A tőke urai külföl­dön kezeltették semmittevéstől fáradt idegeiket és a nincstele­nek amúgy sem tudták volna megfizetni a kórházi kezelés költségeit. A múlt romjain azonban fel­épült a jelen. És éppen itt, a bratislavai Egyetemi kórház ideg-klinikáján idézni kell a múltat. Idézni kell a szabadság­­szülő harcokat/ mert a máért, a jelenért áldozta fel életét a klinika néhai vezetője KHvy professzor, akit koncentrációs táborban pusztított el a teuton fenevad, mert a máért, a je­lenért harcolt dr. Böhm tanár­segéd a szlovák partizánok hős seregében, mert a máért, a je­lenért szenvedte végig a da­­chaui koncentrációs tábor po­koli kínjait a mindig mosolygó dr. Stern Sarolta. Amikor harcolni kellett har­coltak — fegyverrel, szavakkal és akik átélték a harcok véres korát, akik visszatértek ismét harcainak. Csak a harc formája változott. Akkor — a múltban: ölni kellett. Ma: gyógyítanak. A szocialista egészségvédelem egyik legszebb, legerősebb bi­­zonylténa ez a klinika. Elektro­­monograph, elektroencefalo­­graph, cramograph, tomograph, pyrothermikus berendezés — milliós értékek, a modern gyó­gyászat gépi vívmányai — mind az embert szolgálják. A bioké­miai és mikrobiológiai labora­tóriumok. az új diganosztikai módszerek, bel- és külföldi gyógyszerek közül a legjobbak, leghatásosabbak — harcolnak a szenvedés a betegség ellen. Azonban a beteg test és kü­lönösen a beteg idegek gyógyí­tását nem végezhetik el a gépek — orvos nélkül. És a bratisla­vai ideg-klinika egyik legna­gyobb pozitívuma, az eredmé­nyek, a gyógyítás terén elért biztató sikerek legfontosabb tényezője az a tíz orvos, aki ezen az osztályon dolgozik. Tíz orvos, aki — ért túlzás nélkül állíthatom — lemondott a ma­gánélet örömeiről. Tíz ember, pki nem ismeri a törvények által szabályozott munkaidőt. Tíz ember, aki nem jár szín­házba, moziba, koncertre vagy uszodába, mert hiszen a pihe­nésre szánt órákat felhasznál­ják tanulásra és tanításra. Há­romszáz orvostanhallgatót kell bevezetni évenként az ideggyó­gyászat rejtelmeibe, figyelem­mel kell kísérni a kül- és bel­földi szakirodalmat, mert az ideggyógyász számára nincs megállás, nincs stagnáció, mert aki megáll, az elmarad. Bármerre jártam a hazában, bármerre figyeltem orvosaink önfeláldozó munkáját, minden­hol éreztem, hogy a gyógyászat Gyógyít az orvos . nemcsak tudományos irányban fejlődik. De talán éppen a bra­tislavai idegklinikán dolgozó orvosokat ajánlhatnám annak, aki vésővel vagy tollal szeretné megörökíteni a „szocialista or­vost" jövő korok számára. Mert csodálatos az a lelkiismeretes­ség, amellyel a betegek napi ötszöri étkezését ellenőrzik, hogy utána egy kibernetikai szakkönyvbe mélyedjenek. Cso­dálatos az az akarat, amely le­­küzdi a lehetetlent is, amely nem ismer „reménytelen“ ese­teket. Csodálatos az a tudás­vágy. amely kielégíthetetlen és csodálatos az az ember szer etet, amely mindig mosolygóvá, min­dig biztatóvá varázsolja arcu­kat. Hatvan ágy, hatvan szenvedő test, hatvan beteg ember. Csal­lóközi földműves, füleki vasesz­tergályos, egyetemi tanársegéd és trnavai kazánfűtő a villany­telepről fekszenek a napfényes szobákban és körülöttük figye­lő, de mindig mosolygó szemek­kel, gyors, de halkra fogott léptekkel mozognak az ápoló­nők, beteg, ideg gyulladástól bénult testüket gyengéden eme­li a kerekes hordágyra a fárad­hatatlan Froló bácsi, hogy mie­lőbb a tudós gépek minden bajt meglátó fényképező lencséi elé kerüljenek. És felcsendül az orvos megnyugtató hangja: ne féljen, meggyógyítjuk! Reggeltől estig és estétől reggelig suhannak gyors lép­tekkel a folyosókon a gyógyá­szat fehérköpenyes tudósai, hogy eyihítsék a kínt: tudással, csodálatos gépek, új találmá­nyok erejével és ... puha szavak balzsamával. PÉTERFY GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents