Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-25 / 30. szám

A VEGYI IPARBAN A harmadik ötéves terv ke­retén belül, vegyi iparunk az 1057 évi termeléshez képest az 1965-ös esztendőben hét és fél­szeresére növeli termelését. A vegyészet az egyik legfon­tosabb iparág. Bármerre né­zünk, valamilyen formában, va­lamilyen folyamatban, akarva — akaratlanul találkozunk a vegyészetiéi. Lássuk csak sze­repét napi táplálkozásunkban. A lakosság liszt-, vaj-, zsír és más élelmiszerek fogyasztása egyre növekszik, s e célból szükséges, hogy az élelmiszer kutató intézeteink dolgozói fe­lelősségteljes munkát végezze­nek. Az esetleges termelési fogyatékosságokon segíteni, mégpedig igen jelentős mér­tékben, éppen a vegytan tud. A bratislavai élelmiszeripari kutató intézet egyik tehetséges fiatal vegyész dolgozóját láto­gattuk meg munkahelyén, szor­gos munkája közepette. Beszélgetésünk során meg­tudjuk: hogy a vegytan, vagyis a vegyszerek védik meg az élelmiszereket a káros, romboló anyagoktól. Lehetővé teszik a gyümölcsök, a különféle sziru­pok, zöldségfélék és húsok konzerválását. Az élelmiszer­­ipar a vegyészet segítségével rengeteg természetes zsiradé­kot takarít meg, melynek fő­ként a szappangyártásban vesz­­szük hasznát. A fiatal vegyésznő, Materáko­­vá Viera, aki hat éve áll az A vegyészet a mai idők egyik legfontosabb iparága. Üj anyagokat ke­resünk és állí­tunk elő, élet­­színvonalunk ütemes fejlődé­sét nagyban kö­szönhetjük a kémiának. Nem csoda, ha sok fiatal különböző iskolákban ta­nulja a vegyé­­saetet és a ve­gyi iparban is ezreivel helyez­kednek el a fia­talok. Materá­­ková Viera is a vegyi iparban dolgozik. élelmiszeripari kutató intézet szolgálatában, tanulmányait to­vább folytatja a természettu­dományi fakultáson, és a ve­gyészmérnöki diplomát szeret­né elnyerni. Materáková Viera, napi figye­lemreméltó munkája mellett, derekasan tölti be a kutató intézet CSISZ üzemi csoportjá­nak elnöki tisztjét is. Ugyan­akkor készséggel közreműködik minden társadalmi munka el­végzésénél is, amelynek ered­ményeképpen az 1957—60-as év választási ciklusában került a járási nemzeti bizottságba kép­viselőnek. Dolgozó és tanuló ifjúságunk számos döntő fontosságú he­lyen állja meg vállalt megbízá­sát, mert tudatában van annak a nemes elgondolásnak: Jogo­kat élveznek, tehát kötelessé­geik is vannak, szocialista tár­sadalmunkkal szemben. WITTENBERG JÓZSEF júliusi vasárnap volt Forró júliusi vasárnap volt, a lekéri fiatalok ennek elle­nére is munkához álltak, arattak. Amikor ilyen fontos dologról van szó, nem isme­rik a vasárnapot. Égett is kezük alatt a munka. A ha­talmas piros kombájnok úgy mozogtak mint egy óriás a gabonatáblákon, lassú, biz­tos lépésekkel előre. Ezek­nek a dolgozó fiataloknak is köszönhető, hogy a lévai já­rásban a lekéri szövetkezet teljesítette elsőként a búza beadását. Hogyan sikerült így élre­­törni a lekéri szövetkezet­nek? Erre feleletet adnak a fiatalok. Eddig leginkább csak az idősebb EFSZ-tagok dolgoztak itt a mezőgazda­ságban. S a fiatalok nem sokat törődtek az EFSZ gondjaival. Most azonban megváltozott a helyzet. Sok fiatal dolgozik a mezőn, megszólalt bennük a köte­lességtudás, sokat segítettek az aratásnál is. A lekéri fiatalok nagy része mező-, gazdasági szakiskolákban tanul, de akadnak itt sokan, akik a tizenegyéves közép­iskolába vagy más szakisko­lába járnak. A tanuló fiata­lok is brigádot szerveztek és resztvettek a nagy nyári munkákban. CSERNAK ILDIKÓ, Lekér Fölszállott a páva... Gyönyörű költeményt lehetne róla írni, ódát. Hangulatos ké­pet lehetne róla festeni. Ilyen épületlebontás ritkán adódott, de újabban egyre gyakrabban megesik: eltüntetik a komáro­mi börtönt. Fölszállott, a páva a vármegye házra Sok szegény legénynek szabadulására. Igv mondja ezt a magyar népdal. A vármegyeházat is eltün­tette az idő, jobban mondva nem is a vármegyeházat, hanem a vármegyét. A börtönt pedig most bontották le. Talán már elkészültek ezzel a munkával, ezzel a nagyszerű művelettel. Szép, testes téglákat dobáltak ott a munkások, bizonyára há­zat építenek majd belőle s vál­lalták az építő-anyagért a bon­tást. Jó multszázadbeli alapo­san kiégetett téglaköltemények milyen szép rendeltetésük lesz nekik ezentúl. Házat alkotnak majd. Építő elemek lesznek egy boldog vágynak. Mennyi szo­morúságot, rejtelmet, kínt, só­hajt, láttak, értek meg ezek a téglák. Ha beszélni tudnának és látni, lenne nekik mit mondani, érdemes lenne meghallgatni. Sok mindenről beszámolnak a statisztikusok, hosszú számosz­lopokat tesznek közzé a lapok. Tudjuk, hány autó esik egy emberre, vagy tíz emberre, mennyi cukrot fogyaszt a világ, vagy mennyi alkoholt. Arról még nem olvastam, hogy hány börtönt bontottak le nálunk, mennyit szüntettek meg. Pedig az utóbbi két évben sok meg­szűnt. Sóik börtönt átalakítot­tak vagj\ lebontottak. Hát ha mi nem kaszárnyákat és börtö­nöket építünk, hanem lakóhá­zakat, iskolákat, gyárakat, kór­házakat, akkor a nevelésünknek és a rendszerünknek óriási ereje van. Egy-egy börtönbon­tás is bizonyítja a nevelésünk eredményét. Notorikus bönözők voltak a múltban, némelykor ma is akad. Ellenben az ok és az okozat között mindig szoros az össze­függés. Az évek fátyolén át ér­zékelni kell miért esett meg a múltban annyi bűntett, főleg a fiatalok között, hogy börtönbe kerültek? Az akkori létbizony­talanság állandó vagy tartós munkanélküliség bizonyára sok embernek felőrölte az idegét, elvette türelmét és olyat csele­kedtek, amiért börtön járt. Ha valaki lop, azt be kell csukni. Ma is becsukják. Dé miért lop­tak gyakran a múltban? Üzleti betörések napirenden voltak. A gazdának hét lakat alatt kellett őrizni a búzáját, mert úgyis kilopták a raktárából. Loptak búzát, hogy kenyeret ehesse­nek belőle, Baťának pedig azért törték fel a kirakatát, mert va­lakinek a lába fázott. Ma ilyes­mi nem fordul elő, akkor pedig le kell bontani a börtönt, mint Komáromban is teszik, mert lé­nyegében véve miért foglalja a helyet, miért kell fizetni bör­tönőrt és miért ne építhetné­nek a benne rejlő téglákból újabb falakat. A volt börtönnel szemben színházat, kultúrpalotát emel­tek, szállodát és zenés tánch'e­­lyiséget. Óriási ellentét. Nem­sokára zene szól majd a volt börtön szomszédságában, fiata­lok lejtik a keringőt, vagy a rumbát és eszük ágában sem lesz, hogy itt valaha börtön volt. Akik színházból jönnek majd ki, azoknak talán egy pillanatra eszükbe villan, hogy nem ötlik szemükbe a zord épület. Vasrácsok, kőfalak, át­­mászhatatlan akadályok, minek kellenének, ha egyszer meg­szűnt a létbizonytalanság és a munkanélküliség. A bűnözők száma a mi rendszerünkben egyre fogy, egyre kevesebb. Egyre kevesebb a börtön is. S azon vagyunk, hogy teljesen megszűnjön. A régi vármegye urai, ha feltámadnának bizo­nyára nagyot néznének, hogy eltűntek a vasrácsos ablakok, a porkoláb már nem tiszteleg a kapuban, új áldozatot várva. Hát így is lehet élni? — mon­daná, börtön nélkül, hol van akkor a rend és a tekintély? A rend és a tekintély bizony a mi társadalmunk minden em­berében meg van és rendsze­rünkben gyökerezik. Nem kell hát a' börtön, lebontották, csak úgy poroztak a téglák, amint fejtették ki a falából. Több sze­génylegényt oda már be nem csuknak. Valóra vált a nagy só­hajtás: Fölszállott a páva a vármegye házra Sok szegény legénynek szabadulására. BAGOTA ISTVÁN /Qhol a kék nD Id pilfpi mmmm Mii < yt# « í m ti ff-WL j Ügy kíváncsi hová folyik a maguk „Kék Dunája“ ? — mondta a mellettem ülő buka­resti német nyelvű lap az Üj Üt szerkesztője. Ez természetes is, hogy ma­gát, mint bécsit érdekli a Du­na deltája. Én azonban tilta­koztam a maguk szó ellen, hi­szen a Duna nemcsak miénk osztrákoké, még akkor sem, ha Johann Strauss az osztrákok zeneszerzője olyan híressé tet­te a szép Kék Duna keringöjé­­vel. Nem, — a Duna a német, csehszlovák, magyar, bolgár, román és a szovjet népé is. Valóban nemzeteket összekötő folyam! Ütján, amely a Fekete erdőtől a Fekete-tengerig ve­zet, sok sok érdekeset látha­tunk. tgy hát kíváncsian indu­lunk utunkra, mely a delta vi­dékén fog végig vezetni. Percnyi pontossággal érkezett meg az autóbusz, mely Tulceá­­ba vitt minket. Még indulás előtt volt egy kis időnk, meg­néztük a térképet: Tidcea kö­rülbelül ott fekszik, ahol a Du­na három ágra szakad. Egy kissé nyugatra a várostól az északi ág külön válik, ez al­kotja a Szovjetunió határát. Tulcea kisváros"jellegű, de igen jelentős. A delta gazdagságá­nak egy nagy része itt összpon­tosul, — vagyis a halak. Nagy konzervgyár és hatalmas hűtő­telep létesült a kis kikötővá­rosban, ahol forgalmas élet fo­lyik. ROMÁNIA ZÖLD ARANYA Mi nem a menetrendszerűen induló Tulcea-Szulina személy­gőzössel utaztunk, hanem egy kis motorcsónakkal. A vízen élénk az élet; kü­lönböző országok hatalmas te­iiPl Boldog vakáció, kellemes pihenés. Energiát gyűjtenek az új tanévre a pionírok. A sátortáborban bizony jól esik a nyara­lás, ha lehet, máskor is idejönnek. Bányába mennek A szénfogyasztás nő és a széntermeléshez nemcsak több gép, hanem több ember is kell. Ezt jól megértik azok a kato­nák, akik az idén szerelnek le. Ezek közül a katonák közül sokan jelentkeztek bányamun­kára. Megértik, hol segíthetnek legtöbbet a leszerelés után népgazdaságunknak. A mi ala­kulatunknál is sokan jelentkez­tek a különböző bányákba dol­gozni. Eddig példásan teljesí­tették a katonai kötelezettsé­geket, a leszerelés után pedig példásan állják meg helyüket a termelésben. A szerződéseket már aláírták és legtöbben az osztravai vagy a karvinai szénbányákba men­nek. Mivelhogy itt látják a to­vábbi jövőjüket, többen elha­tározták, hogy hosszabb ideig maradnak a bányában, mint ahogyan azt előre tervezték. Ilyen fiatalokra van szükség, mint ezek a leszerelés előtt álló katonák, akik nem félnek a munkától, oda mennek dol­gozni, ahol éppen szükség van rájuk. KMOTRlK JÓZSEF, katona. A katonák segítenek A katonák is megragadnak minden lehetőséget arra, hogy részt vehessenek a termelő munkában. A mi alakulatunk katonái az időjárással megbir­kózva serényen vettek részt például a széna-betakarítási munkálatoknál. Egy rövid hét leforgása alatt 560 mázsa szé­nát takarítottak be a Kaplý-i állami gazdaságban. A sikeres eredményhez hozzájárult min­den katona, aki a brigádban részt vett. A további eredmények érde­kében három munkacsoportot szerveztünk, amelyek verse­nyeztek egymással. Naponta így már 30—35 autó szénát hord­­tunk a szénapajtákba. Szomba­tonként és vasárnaponként pe­dig a közeli kultúregyüttesek és a gottwaldovi színjátszócso­port fellépéseit tekintjük meg. A kulturális élet is jól folyik nálunk és vígan telnek a napok. HORVÁTH ÁRPÁD, katona. — Szívesen leveleznénk Marton János, Pápa, Rákóczy út 14. Magyarország. Sportról, művészetről levelezne magya­rul húszéves vízvezetékszerelő. Vastagh Etel, Salgótarján, Karancs út 90. Magyarország. Magyarul levelezne, képeslapot, szalvétát, gyufacímkét cserél­ne, 16 éves. Pankhardt Hedvig, Baja Bu­dai N. A.-u 28/B Magyarország. Zenéről, filmről levelezne ma­gyarul, 16 éves diáklány. Szamosvölgyi Etelka, Buda­pest, II. kér. Bimbó út 169. Kü­lönféle témákról levelezne ma­gyarul, 18 éves. Forgács Borbála, Szentgott­­hárd. Hunyadi u. 31. Magyaror­szág. Képeslevelezőlapokat cse­rélne és magyarul levelezne 18 éves diáklány. Kerékgyártó Mihály, Ózd, Vörös Hadsereg út 316/III. e. Magyarország. Képeslapgyűj­tésről levelezne magyarul. Szabó Piroska, Egercsehi, Bá­nyatelep, Hevesmegye, Magyar­ország. Különböző témákról le­velezne magyarul 15 éves diák­­lány. • * • üzenetek ( Szülésznő: Az illetékes JNB szociáiis osztálya révén kérel­mezze a Szociális Ellátás Álla­mi Hivatalánál az úgynevezett átminősítést (prekvalifikácia), amennyiben egész életén át al­kalmazotti minőségben állott. Ennek alapján a hivatal beszá­míthatja járadékába összes éveit, amennyiben szociális vi­szonyai nem állnak azzal el­lentétben. herhajói, itt ott halászladikok, csónakok úsznak el mellettünk, melyben a delta torkolatának lakói ügyes bajos dolgaik elin­tézésére a városba sietnek. Itt még a postás is csónakon jár. Amint megpillantja motoro­sunkat, kihasználja az alkalmat és csónakját a miénkhez kap­csolja. Ma úgy látszik a delta vidék lakói hamarabb kapják meg a leveleket. Következő napon állomáshe­lyünk Maliuc. Mérnökök, bioló­gusok, kémikusok köszöntenek minket: Az itt nem régen léte­sült kísérleti állomás megtekin­tésére jöttünk. Az egyik mérnök elmesélte Maliuc történetét. Valamikor egy ittélő földműves« a fejébe vette, hogy ezen a helyen ter­mőföldet létesít. Abból a kes­keny szárazföldből, amely ren­delkezésére állt. Sok-sok év munkájával sikerült ezt a kes­keny földsávat kiszélesíteni. Fáradhatatlanul hordta a föl­det, ökreivel, de néha csak puszta kézzel kosarakban. Azt remélte, hogy valamikor ezen a helyen falu fog állni. Miután a földsáv ■ egy tiszteletreméltó szélességet elért, az illetőről elnevezték. Fáradságos mun­káját egy éjjelen át a Duna megsemmisítette, — a nagy mü elúszott. Ma már csak a neve maradt meg és egy kísérleti ál­lomás, néhány lakóház és egy kantín. Ma még minden kicsit kezdetleges. Egy fiatal mérnök megmu­tatta a kísérleti állomást. A delta vidékén 500 000 ha területen nád fekszik. Ez a föld legnagyobb összefüggő nádfelülete. A kísérleti telep főleg a nád aratási lehetőségé­vel, talajfelülvizsgálattal és vízanalízíssel foglalkozik, de nem utolsó sorban megfelelő gépek, kipróbálásával, azaz ter­vezésével. Legfontosabb, — magyarázta tovább a mérnök, egy olyan gé­pet tervezni, amely úgy száraz­földön, mint ingoványos talajon egyaránt mozogni tud. Már a legkülönbözőbb közlekedési esz­közöket kipróbáltuk. Legmeg­felelőbbnek egy svéd hóeltaka­­rító bizonyult. De azt is át kel­lett alakítani, mert az anyaga nehéz volt. A régi váz helyébe dúralúmíňiumból új vázat ké­szítettek, mely felére csökken­tette a traktor súlyát. A nádat Románia zöld ara­nyának nevezik. Nem is tűnik rossz elnevezésnek, ha meg­gondoljuk, hogy 100 ha terüle­ten learatott nádból és annak gyökereiből 1800 hektoliter al­kohol, 54 tonna takarmány, 300 tonna keményítő, 4000 tonna trágya, vagp 3000 tonna brikett nyerhető. Évente egy millió tonna nád gyűlik össze a delta torkolatának vidékén. Ebből pa­pírt, műselymet, periont, mű­rostos szövetet készítenek. A nád ilyen széleskörű felhaszná­lásának módját már régen is­merik. A zöld aranyat értékesí­teni csak a szocialista Románia a többi népi demokratikus álla­mok segítségével tudja megva­lósítani. Chisanában Braila mel­lett e sok gazdagság feldolgo­zására Románia, Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársa­ság és Lengyelország közösen egy hatalmas üzemet létesíte­nek. A HALAK ÉS MADARAK TANYÁJA > A Szulina ágat elhagyjuk és egy kis oldalághoz érünk. Mo­torcsónakunkat evezősre cserél­jük fel. A sűrű nádtengerben ezzel könnyebben boldogulunk. Ügy érzem, most van itt az al­kalom a Duna deltáját igazán megismerni, olyannak mint ahogyan azt elképzeltem: gó­lyák, kormoránok, pelikánok, fácánok, vadkacsák csapatostól húznak el fölöttünk. A mada­rak közül csak néhányat tudok megnevezni, mert szegényes e téren a tudásom Ezen a vidé­ken 300 fajta madár él, nehéz lenne felsorolni őket. A nap éget és mi élvezzük a világtól elvágott táj teljes szépségét. Kísérőnk valahonnan egy hálót kerít elő és rövidesen pontyo­kat, csukákat, és más különbö­ző fajtájú halat dobál a csó­nakba. Alig egy két óra eltelté­vel gőzölgő tálban egy matróz már hozza is a különleges mó­don elkészített hallevest. Sok­sok zöldség és fűszerrel készült. Addig el sem mozdul mellőlünk, míg meg nem dicsértük az iga­zán jó ételt. Revue Rund um die Welt című lap alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents