Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-25 / 30. szám
FIATALOK Mjd T □ □□□□□□□□□ A nyári napok dús folyama szikrázva, csillogva hömpölyög a végtelen idő tengerébe. A hétköznapokat tettek díszítik, fiatal izmokat késztet alkotó, gazdagító mozdulásra a lelkesedés, keményen perdül a búzaszemekbe zárt kenyér és ízes gyümölcsök terhével áldottak a fák. Nyár van. Valamikor egy hónappal ezelőtt kezdődött, amikor az iskolákból kacagva léptek híz utcák napfénytől forró köveire a fiatalok, dús kortyokkal nyelték az izzó sugarakat és nagyot nyújtóztak a csillagok felé. A ligetfalusi középiskolában, a XI. A-ban Fück Ilonka alig várta az iskolaév végét. A kapu előtt még felharsant a szokásos „szeptemberben találkozunk“ és két nap múlva Fück Ilonka már a Kovosmali nemzeti vállalat ligetfalusi üzemében dolgozott. Munkával kezdte a nyarat, mert Ilonka nemcsak középiskolai tanuló, nemcsak a matematikát és a fizikát tanulja, hanem a vasesztergályosok munkáját is igyekszik elsajátítani. Karcsú, leánykeze nemcsak a töltőtollat szorítja, de biztos mozdulatokkal fűrészeli a vasat és a pont forrasztás szakmai fogásait is jól ismeri. Három hétig dolgozott a Kovosmaltban és ma már a bőröndjét csomagolja, mert néhány nap múlva elutazik Taksonyba. Mert szép a város és szépek a vasárnapi délutánok a Kultúra és Pihenés parkjában, kellemesen simogat a Lídó selymes vize. de azérí jó érzés felülni a vonatra és elmenni — ha nem is messze — elmenni egy faluba, ahol traktorok dohognak, ahol a föld népe gyiiiti szorgos kezekkel magtárba az ember kenyerét. Ilonka csomagol és közben nem gondol arra-, hogy egy év múlva érettségizik ... illetőleg egy percig az is eszébe jut Mert a ruhák fölé két kötet könyvet tesz a bőröndjébe: Anna Karenuiát és Melville Moby Dick-jét. Ez már a jövő iskolaév anyaga. Lesz idő az olvasásra a •taksonyi rokonoknál. Persze nem reggel kezdi. . . reggel elmegy a szövetkezetiekkel a földekre segíteni, ismerkedni emberrel és növénynyel, kutatni a szűkszavú földforgatók problémáit, érezni örömüket és töprengeni j/ondjaik felett. Csak amikor az út szélén őrködő harsak felöl a kaptárok felé szállnak a méhek, amikor fehérhajú és ráncosarcú emberek ülnek a kapuk előtt várakozó ikszlábú padokra, amikor az istállók felöl az esti fejőst végző lányok és asszonyok víg dala csendül, akkor lehel elbújni a kert illatozó virágai közé, egy könyvvel a kézben, pihentetni a testet és lelket és néha-néha álmodozva hallgatni a bohém tücskök hegedűstavát. És amíg Fück Ilonka középiskolás diáklány a bőröndjét csomagolja, addig Fister Miroslav első éves kőműves-tanuló is a nyár örömeire gondol a Pozemné stavby nemzeti vállalat bratislavai internátusában. Természetesen hazamegy anyukához, meg az öt testvérhez Stupavára. Azután amikor megjön az édesapja a stupavai cementgyárból, elmeséli milyen szép és eredményes volt ez az esztendő. Mennyi mindent tanult és milyen sokat akar még tanulni, hogy jó kőműves, igazi mester váljék belőle. Fister Mirko még csak tizenöt esztendős. Mutáló hangja csapong a mély és magas hangok között, gyermekarcán már egy-két legénypihe is kiütközik, kicsit büszke, kicsit zavart, kicsit gyerek, kicsit kamasz ... tizenöt esztendős. Piros1 fülekkel jelel a kérdésekre. megrémül ’ a gondolattól, hogy fényképét az újságban közlik és csak halkan beszél a nyári tervekről. Nem véletlen, hogy ez a tizenöt esztendős Fister Mirko is először dolgozni akar. A stupavai Egységes Földműves Szövetkezetben jelentkezik munkára Nem pénzért — dehogy. Csak segítem akar, segíteni szeretethöl. lelkesedésből, mert úgy érzi, hogy ez ma kötelesség. csak egy érték van: a jól végzett, a közösségért, a hazáért — mindnyájunkért végzett munka. Nyár van. Aranyszínű kenyértermő, gyümölcshozó nyár. Alig egy hónappal ezelőtt elindultak a fiatalok az iskolákból a földek felé, a padokból a munkahelyekre, építkezésre, javításra váró termőföldek göröngyeire, gépek zajától hangos üzemekbe dolgozva tanulni, alkotva pihenni, nyáridöben gyűjteni napfényt a testbe, tudást, élményt az agyba, engedelmesen mozduló fiatal izmokkal építeni az utat a jövő felé. Nyár van. Fück Ilonka középiskolás diáklány Taksonyban és Fister Miroslav ipari tanuló Stupaván hajol majd a magtermö rögökre — egymástól távol, de egyazon célért. Nyár van! Forró ez a nyár. Napfénytől és a fiatal szívek lelkesedésétől. Nyár van és építik ezrek, tízezrek ... nyáridöben. a jövőt fiatalok P. Gy. Gábor Miklós és Tatjána Szaamoljová az Alba Regie című új magyar film főszereplői. A moszkvai filmfesztivál Jelenet a csehszlovák ,,A béklyó“ című filmből. A „Mamloc professzor“ című NDK-film egyik jelenete. Azután persze még sok más terve is van. Kirándulás, úszás, játék a testvérekkel és ... és az sem szégyen egy tizenöt esztendős „férfi" számára, ha egy kicsit segít az édesanyjának. Ismétlem: nem véletlen, hogy Fück Ilonka és Fister Mirko, a középiskolás diáklány és az ipari tanuló első gondolata a munka. Nem véletlen, mert ez a jövő felé törő nemzedék már tudja, hogy csak egy igazság van: a dolgozó ember igaza, A moszkvai filmfesztivál ünnepélyes megnyitójára ez évben július 9-én került sor a moszkvai Sport palotában. Az eddigi tájékoztatók szerint 52 ország vett rajta részt. Moszkvában ez alkalomra új nagyszabású, minden igényt kielégítő filmszínház épült. A vetítéseket itt. más mozikban, és az időjárásnak megfelelően a szabadtéren tartották A gazdag programban a szokásnak megfelelően /veisenyen kívüli bemutatókra-'úgynevezett retrospektív szerűtekre, kirándulásokra és a filmgyárak megtekintésére is sor került. Ami pedig a nevezéseket illeti, íme a lista: A vendéglátó Szovjetunip Grigorij Csuhraj nagy érdeklődést kiváltó „Tiszta ég“ című alkotását mutatta be, amelynek főszereplője Jevgenyij Urbanszkij, s a fiatal leningrádi Nyina Drobiáeva. Franciaországot Armand Gatti műve, a „Zárt terület" képviselte. Az izgalmas, lélektanilag gondosan motivált történet egy német koncentrációs táborban játszódik. Olaszország a sportrajongók igényeit elégítette ki Romollo Marcelli-nek a f-ómai olimpiáról készített „A nagy olimpia" című dokumentum-filmjével. Anglia egy századeleji társadalomrajzzal pályázott a Nagydíjra. Kenneth Hughes rendező müvének címe: „Oscar Wilde bűnpöre". Címszereplője Peter Finch. Partnerei a nálunk is is. mert James Mason és Yvonne Mitchell. Finch, valamint Kenneth Hughes egyszersmind tagjai voltak az angol delegációnak Moszkvában. Japánból a „Hiroshima gyermekei" alkotójának Kaneto Shindo forgatókönyvírónak és rendezőnek egy rendkívül érdekes dialógusnélküli műve „A sziget“ érkezett. A Német Szövetségi Köztársaság, akárcsak 1959-ben ismét Kurt Hoffmann filmjét mutatta be — versenyen kívüli vetítésen —, amely a derűs hangulatú „Spessarti fogadó“ folytatása. Címe: „Kísértetkastély Spessart-ban". Női főszereplője Liselotte Pulver. Ausztria zenés filmet választott.- Arthur Maria Rabenalt rendező művének címe: „A nagy kívánsághangverseny“. Mexico a Juan Galvó-t, Maria Felix filmjét hozta a sok közül. A vígjáték műfaját a filmek képviseltek „A botrány a leánygimnáziumban" című komédiával. Lengyelország fesztiváli reménysége Jan Rybkovsky rendező feszült légkörű megsjallási története volt, a „Ma éjszaka meghal a város.“ Központi hősét Andrej Lapicki alakítja. Csehszlovákia Karel Kachyn új munkájával pályázik. A falusi értelmisíg problémáit fejtegető életkép címe: „A béklyó.“ A bolgár művészek 1943 nehéz esztendejét idézik az „Amikor mi fiatalok voltunkéban. A Kínai Népköztársaság filmje a „Forradalmár család" volt. Témáját a polgárháború korából, 1927 feszült napjaiból merítette. Románia a „Szomjúság“ című falusi tárgyú drámát mutatta be a nemzetközi közönségnek. Az „Égi raj“ alkotói jugoszláv művészek. Az NDK fesztivál filmje a „Professzor Mamlock“ volt. Rendezte: Konrád Wolf. A kubaiak játékfilmje az „Elbeszélés a forradalomról." Falun játszódik a svédek fesztiválfilmje, a „Bjüllerbjun fiai“. Dánia, akárcsak 1959-ben újra Preben Filipsen rendező alkotását mutatta be. „Az utolsó tél" a fasiszta-ellenes dán földalatti ellenállás hősi küzdelmét örökíti meg. Vietnam játékfilmjének címe: „A tűz a második vonalban“, Norvégiáé: „A nagy fogás“. A magyar filmművészetet az Alba Regia új magyár film képviseli. í!WieWJWlC*BS (Folytatás) Ezen az estén, mikor a fogorvos lakása felé mentünk, fütyörészm kezdtem a sötét úton. Nagynénim, aki mindig karonfogott, ha együtt mentünk, megszcitoita a karomat. — Megjósoltam, hogy a mi levegőnk meggyógyít!... Reggel szebonek tűnt a völgy, ködkoszorú és a keserű laput rágó kiskacske. mint máskor, s megláttam a virágok fölött a lepkéket, melyekről azelőtt nem vettem tudomást Folyton a karórámat neztem, s délelőtt megkérdeztem Erzsi nénitől, nincs-e a házban egy rendes fürdőnadrág. A szekrényfiókban talált egy sötétptros nadrágot Fehér inget öltöttem, és kivasaltam a pantallómat. Délután sokáig jésülködtem a tükör előtt . . Alkonyaiig vártam a medence mellett, de Magda nem jött ki Felöltöztem, s kezembe vettem a nedves nadrágot. Másnap délelőtt sokáig beszélgettem a fehérköpenyes fűszeressel, aki a boltajtóban állt. Először álltam meg a bolt előtt, pedig mindig nagyot köszönt, amikor kijöttem a kapun. Az állomás mögött a gesztenyefák alatt gyerekek golyóztak. Kikerültem őket és a léckerítés felé sétáltam. — Minek menjek be? — mondtam magamban. — Biztosan nem akar velem találkoz- VERES JÁNOS: ni... Mikor lenyomtam a kilincset, eszembe villant, hogy talán az apja ellenzi ismeretségünket. Az udvaron és a kis előszobában senki sem volt. Bekopogtam a konyhaajtón, de nem jött válasz. Kinyitottam az ajtót. Magda a lavór fölé hajolva mosakodott, kis világoskék nadrág volt rajta. Halkan felsikoltott és maga elé kapta a törülközőt. Visszahúzódtam az előszobába. — Menj be a szobába, — mondta belülről. — Rögtön jövök. A szobában példás tisztaság volt. Az éjjeliszekrényen kis rádió állt, lyukashímzésü, keményített terítő volt alatta. Az ablakon át megláttam Magda anyját, aki a kertből jött bejeié. Magdán szűk fehér ruha volt, bőrén szappamllot lebegett, fülénél nedvesek voltak a karikás hájpihék. — Ne haragudj, hogy rádnyitottam, — mondtam zavartan. — Nem tesz semmit, — mondta. — Miért nem ülsz le? — Csak azért jöttem, — mondtam, — mert tegnap nem jöttél ki. Nem szeretem a homályos dolgokat Ha nem akarsz velem találkozni, mondd meg nyíltan. Arcán megjelentek a gödröcskék. — Anyám beküldött a városba, — mondta. — Este jöttem Földrengés után haza. Nézd, mit vettem magamnak! — Fehér fürdősapkát húzott ki a fiókból. — Délután kijössz? — Persze. Ülj már le. Leültem a rádió mellé. — Vegyél süteményt, — mondta és kitakarta a tálat. — Köszönöm. Bejött az anyja, nagyon kedvesen beszélt és 5 is süteménynyel kínált. Hamar kiment, mert látta, hogy zavarban vagyok. — Sohasem láttam ilyen szép lányt, — mondtam, amikor magunkra maradtunk. Elpirultam s ereziem, hogy a torkom kiszáradt. Ő is elpirult, bekapcsolta a rádiót.-Halk zene szólt, odakint bárány bégeteft. A rádión egy könyv feküdt, fedelén kis rúzsfolt látszott. Az ablaknál állt, felkeltem és odamentem hozzá. Szája halványpiros volt, a ruhakwágás fölött üdén fénylett a teste. Átkaroltam és megcsókoltam. Csöppet sem védekezett, de nem viszonozta a csókot. Átfogta a derekamat és a vállamhg z támasztotta a homlokát. Meghallottam, hogy az apja bejött az előszobába. — Mennem kell, — mondtam. A kapuig kísért, de nem mert rámnézni, a kapulécet babrálta. — Délután találkozunk, — mondtam. . Beszaladt a házba. Azt hittem, integetni fog, de nem jött az ablakhoz. Egy ideig néztem a golyózó gyerekeket. Az egyiknekJ-yukas volt a tornacipője, kiállt' belőle a nagyujja. Még egyszer visszanéztem az ablakra, aztán elindultam a poros úton ... Ettől kezdve minden délután találkoztunk. * * * Egymás mellett ültünk a medence szélén. Kezét a combja alatt tartotta, néha megmozdította a lábát a vízben. A cement forró volt. — Mondjak kínrímeket? — kérdeztem — Mondjál. — „Ott szemben a teátrummal rendelt egy úr teát rummal“. Jóizüen nevetett. — Még nincs vége. „De mire a tea kész lett, eltörött a teakészlet“. — Mi az a teátrum? — kérdezte. — Színház. — Az almafa tele volt zöld gyümölccsel. Hogy mondják a mozdonyt másképp? Tudnod kell, mert vasutas a papád. — Nem tudom. — Gőzpöfögészeti tovalöködönc! Hanqosan kacagott. — Én pedig megtanítlak egy dalra, — mondta. — Figyelj csak: Fehéréknél ég a világ, sütik már a rántott békát, zimi-zum, zimi-zum, recefice, bum, bum, bum! Vizet fröcskölt rám és beugrott a medencébe. Haja nem volt felfűzve, beleért n vízbe. Leereszkedtem a párkányról, néhányszor végigúsztam a medencét. A lócán ültünk, s Magda megkérdezte, hogy miért szeretem. — Mert szép vagy, — mondtam. — És kedves vagy . .. S te engem ? — Mert hosszú szempillád van. Megfogtam a kezét. A nagy melegben hamar megszáradtunk ... — Keresek érett almát, — mondta. Felugrott és eltűnt a bokrok közt. Hasrafeküdtem a lócán. Hátamat perzselte a fény, orrom tele volt a nyár és Magda illatával. Hirtelen megfordultam, mert metsző hideget éreztem áttiizesedett hátamon. Magda állt fölöttem. kezében rozsdás német rohamsisakkal. A maradék vizet a cementre öntötte. — ján Chalúpka Kilencven évvel ezelőtt Brezno városában halt meg 1371 júliusában Ján Chalúpka, Kollár és Šafárik kortársa. Lényegében ugyanazok a szociális és ideológiai körülmények formálták személyiségét, mint említett két nagy kortársáét... Chalúpka irodalmi müve azonban sok tekintetben különbözik Šafárik és Kollár alkotásaitól. Két nagy kortársát csakhamar megismerte az egész szláv világ, Ján Chalúpka müvei azonban csak a szlovák nép körében találtak visszhangra. Ennek ellenére ma fokozott érdeklődéssel foglalkozunk munkásságával. Irodalmi hagyatékában legértékesebb az a kilenc színdarab, amelyet 1830-tól egészen haláláig írt... Már az a tény is, hogy a szlovák írók közül elsőnek határozta el magát színmüvek írására, bizonyítja, hogy mennyire tisztán látta a művészeti alkotás szociális feladatait.., Ján Chalúpka felismerte, hogy éppen a drámairodalomnak van a legnagyobb hatása a népi tömegek öntudatára, hogy a jó és időszerű színházi művészet egyben az élet iskolája is ... Chalúpka nézeteinek az igazát az élet bizonyította be. Kocúrkovo című színdarabja a szlovák műkedvelők színészet elindulását tette lehetővé. E színmű kiadója Gašpar Belopotocky ezt a darabot ajánlotta a mikulási műkedvelőknek, akik azt sikerrel elő is adták. A siker után aztán rendszeresen és tervszerűen rendeztek további műkedvelő előadásokat. Mikulás példáját csakhamar követte a többi szlovák város és falu is. Chalúpka darabjaiban az akkori társadalom ráismert saját magára, olyan típusokkal találkozott bennük, amilyeneket a valóságban is látott. Találgatták, vajon melyik várost vitte színpadra. Mindez hozzájárult színmüveinek sikeréhez. Chalúpka harcos volt. Harcolt az akkori társadalom hibái ellen gyakran a támadó, kegyetlen szatíra eszközével. Szatírája haladó és nevelő jellegű mindazokban az esetekben, amikor a való élet jelenségeinek megfigyelésén alapszik. A nagyzoíást, a kispolgári korlátoltságot, az elnemzetlenítést ostorozza. Természetes volt, hogy színművei nagy hatással voltak a korabeli és későbbi szlovák irodalomra is. Nevetett és átfutott a medence másik oldalára. Fejére tette a sisakot. Beugrottam a vízbe és átúsztam hozzá. Szalutált, aztán bedobta a sisakot a bokorba. Ujjaival fésülte kócos haját. — Egyszer lefényképezlek, amikor fésülködsz, — mondtam karbafont kézzel. — Megengedem ... A nap már jóideje lebukott, s mi még mindig a lócán ültünk és átkarolva tartottuk egymást. Magda szeme barnábbnak látszott, mint máskor. — Fázom, — mondta egyszerre. Levettem a bokorról az ingemet, mosolyogva tűrte, hogy ráadjam. Felállt és járkálni kezdett előttem az ingben, mely a combját is eltakarta. Leültem a lócára, az ölembe ült és megcsókolt. — Mennünk kell, — mondta. A fürdőtrikó száraz volt, rávettük a ruhát és kézenfogva elindultunk. Én vittem a piros táskát, Magda fűszálat tépett és meg csiklandozta a nyakamat. — Leérettségizem, állást szerzek és feleségül veszlek, — mondtam. — Jó, — felelte, — már tudok fózni. — Ugye, te valamelyik meséből léptél ki? — Gyerek vagy ... Gyere, bemegyünk a házba. (Folytatjuk)
