Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-18 / 29. szám
Száműzték a uépt&gApeb Lányok a kormánykeréknél Hallgatom a szavakat és nézem a férfit, aki olg természetes hangon közli a tényt, mintha csak a kocsma pultja előtt egy korsó sört kérne. Hív, hogy nézzük meg. Dülöúton, sárga búzatáblák szélén fut 'a kocsi, porfelhő kíséri. Aratás, termésbetakarítás cséplőgép nélkül E mondat lobbantja fel emlékezetemben a gyermekkor egyik kedves nyári élményét. Micsoda örömrivalgássa! futottunk a rekkenö hőségben felvégről az alvégre és vissza, ha hírét vettük, hogy huzatjuk a „nagydobot“. Így hívtuk mi a cséplőgépet. S ott kuporogtunk az út árkáoan, hogy szemtanúi lehessünk a nagy eseménynek. mikor a keskeny hídon egy-egy parasztház udvarába begördül a cséplőgép. Ha előzőleg a gazda vastag padlókat fektetett a hidra ez külön élményt jelentett számunkra, mivel fennállt a híd leszakadásának veszélye. Ha ez bekövetkezett. akkor mi szétrebbentünk. mint a verebek s csak a szomszédos házak mellől néztük a felnőttek emelkedését. Régen volt? Dehogy is, szinte tegnap történt. Az ifjúkori élmény olyannyira közel jön, hogy szinte megdöbbent a va-E szokatlan építményt a málasi részlegen láttuk. Alsó része betonból, felső része erős «drótsövénvböí készült. Négy Qagon szalmaszecska tárolására N alkalmas. lóság: a gyermekévek csodája kiöregedett, fölöslegessé vált. Evek múltán végleg eltűnik a feledés homályában. A ma és a tegnap! Akkor a mi gyermekszemünkben a technikát a papi birtokon levő gőzgép, a cséplőgép s az ezt hajtó motor jelentette. Az öreg Ford-traktor, mely késő ősszel szakadó esőben is ott püfögött az uraság tábláján még játékainkban is különleges gépcsodának tartottuk s nem soroltuk a többiek közé. A traktor iránti különleges tisztelet nagyapáink bölcs Véleményén alapult: „nem kő neki zab, oszt mégis szánt . . “ Parasztnemzedékek eme sóvárgását másfél évtized váltotta valóra. A nyíri határban a dülöúton traktorok kerekei kavarják fel a port Acélos, búzával megtöltött pótkocsikat húznak. Mások takarmányt szállítanak a gazdaság udvarába. A zselízi állami gazdaság eme részlegén nem messze a majortól három kombájn falja a rendeket. A húsz hektáros táblának tökb mint kétharmadáról eltűntek a rendek, de a szalma sem maradt a tarlón. A részlegvezető Sztaho elvtárs barátságos képű, deresedő hajú, a nap nagyobbik részét itt tölti a táblán. Most is ott ballag a kombájn mögött. A gép Ibssan közeledik s mikor felfalja a tábla szélén lévő utolsó rendet, odakanyarodik az út mellé és megáll. Kiengedik a magot a pótkocsiba, majd Sztruhár József fellép a kormánykerék tnógé és a gép indul tovább. Levickí László a leváltott kombájnos nem marad az átmenti fák alatt, a kombájn nyomába szegődik s figyeli, hogy mikor telik meg szecskával a pótkocsi. — Első éven aratunk hárommenetesen, — mondja Sztaho elvtárs. Gépesítöink elég találóan két és félmenetesnek nevezték ei ezt a betakarítást. Valóban nem egészen hárommenetes, mert a rendrevágott búzát kombájn felszecskázza, elcsépeli és a szecskát két hatalmas csövön át egyenesen a „bárkához" hasonló fedett pótkocsiba fújja. Tehát végeredményben csak két gép a rendnyíri részlegén végzi az aratást. Csehszlovákia vegyiipari termelése a harmadik ötéves terv alatt 97 százalékkal emelkedik. Nem egészen ötszöröséről a kilencszeresére szökken az 1948 évi térfogatához képest. Hatalmas korszerű vegyi kombinátokkal gyarapszik köztársaságunk, amelyek főleg mesterséges úton előállított kaucsukkal és szesszekkel, ragasztó és festékanyagokkal, valamint sokféle formálható anyaggal gazdagítják, a feldolgozó ágazatok nyersanyag-ellátási alapját', a mezőgazdaság részére szükséges üzemanyagokkal, műtrágyával és vegyszerekkel látják el a nemzetgazdaságot. 1960-hoz viszonyítva például amint azt a harmad'k ötéves tervre vonatkozó irányvonalak megemlítik, 1965-ben az üzemanyag-termelés jó kétharmaddal, a műtrágyatermelést kétszeresével, a műrosté kétharmadával emelkedik. A vegyiipar fejlődésének jótékony hatásával az elkövetkezendő években állandóan találkozni fogunk. Ezért tulajdonít a harmadik ötéves terv akkora fontosságot neki. A vegyészet eme fejlődése szükségszerű, mert A szerelők az üzem legnagyobb teherbíró-képességű darujának szerelését végzik. a múlt hibáiból kifolyólag elmaradtunk a világszínvona1 mögött. Ezért a további ötéves terveink során gazdaságunk kemizálását még gyorsabb ütemben szándékszunk végrehajtani. Ezt szolgálják a Vágsellyén épülő Nitrogén-művek — népszerűén Duslo is. Ezen üzem egy év múlva kezdi meg a műtrágyák gyártását, hogy ezáltal is elősegítse a mezőgazdasági termelés fellendítését. Az építkezésre megérkezett a belső berendezések egy része. Sztruhár József kombájnos a zselízi állami gazdaság Állok és nézem. A jegyzetfüzetbe egyetleíi sort írok: Eltűnt a cséplőgép. CSETŐ JÁNOS Hétköznap és ünnepnap... Egy perc pihenő, Levickí László kombájnosnak szomjatoltó friss vizet hozott Marika — Ha minden jól megy, akkor egy kombájnnal naponta 5-6 hektáron végezzük el a betakarítást. Levicki kombájnos mondja ezt, aki második éve vezeti a gépét. Csupán azt kifogásolja, hogy kicsik a kocsik, s a két kombájntól a hét kocsi nem győzi elszállítani a szecskát. * * * Tornyosulnak az esőfelhők, igyekeznek a kombájnosok. A gépek fokozzák a gyorsaságot, engedelmeskednek az ember akaratának. Benn a majorban gyerekek játszanak. Rozsdás ekén ül az egyik s a többiek kiabálják felénk, hogy az a kombájnos. A bajcsi állami gazdaság jánosmajori részlegén teljes ütemben halad a gabonabetakarítás. A kombájnosok, gépkezelők, mindent megtesznek, hogy mielőbb befejezzék az aratást. A munka vasárnap sem szünetel a mezőn, három kombájn csépelte ünnepnapon is a rozsot, a gazdaság tábláján. E munkáért még külön dicséretet érdemel Furcsán Pál csoportja, akik példát mutattak a többieknek. A gazdaság kétszáz hektár gabonáját többmenetes módon takarítja be. Ez a két- illetve hárommenetes betakarítás a gazdaságnak 20—30 munkaerő megtakarítását is jelenti, mert ezek az emberek végezhetik a takarmány begyűjtését, a kertészeti munkát és a második kapálást, amit az előző években az aratás alatt rendszerint elhanyagoltak. A gazdaságban egy ifjúsági csoport is dolgozik s vállalásaikat szépen teljesítik. BALHA JÓZSEF revágó és a kombájn végzi az aratást s a cséplést. Cséplőgépre nincs szükségünk. A majoron nem hallik már a júliusi forrósáqban a cséplőgép körüli porfelhőből riadt sikoly, nem csúszik b? a sárga kalászokkal a fáradt etető kezefeje sem a kévét adogató lányok lába a dob szájába. S hogy eltűnhetett a cséplőgép, azt elsősorban a gazdaság központi műhelyének dolgozói segítették elő. Ok készítették és szerelték fel az emelő- és vágószerkezetet a kombájnra, s az ö ügyességüket dicsérik a szecskát szállító nagy kocsik is. A gát fölött sötétlő szigeti fák lombjai ósszeboruinak a Duna felöl jövő esőt jelző szellőben. Még melegen süt a nap, a napsugarakban fürdő csölosztői tá; felett azonban ólmosan ezüstös az égboit. Az embernyi magasságra megnőtt tengeri levelei is susognak a szélben, azt susogják, hogy esőt hoz a Duna felől érkező szél. Az eső után áhítozik a szikkadt föld is, ám az aratók ezúttal kivételesen más véleményen vannak Öt kombájn köröz a nagy búzatáblán, öt kombájn csépeli a renden fekvő búzát. Gyorsan halad a munka, kell is, nehogy az esőben késsen az aratás. Mint a felsorakozó tankok a csatamezőn, olyan komolysággal vonul az öt kombájn a termés-oetakarítás egyik csatameze.'én. öt kombájn szedőszerkezete emeli be a cséplőszerkezetbe a learatott búzát. Előttünk fordul be az egyik ezüstösen csillogó masina. magas vezetőülésében törékeny cseppnyi kormányos. Szeme huncutul mosolyog felénk, szinte neveti elosodálkozásunkat. Leány bizony a kombájnos, ügyes kézzel fordítja rá a nagy kombájnt a sorra következő rendre Nem is egyet, két lányt találunk a kombájnosok között. — Csápai Irén vagyok, mondja szerényen az egyik, ügyesen, fürgén kiszállva a „Zsemka“ nyergéből. — Az őszi árpát, tavaszi árpát már learattuk, most a búza van soron. Öt kombájnnal aratjuk reggel óta ezt a táblát délig megleszünk vele. A somorjai kombájnok aratnak a csölösztői határban, egyesült a két szövetkezet, hogy közös erővel, közös akarattal még jobb eredményeket érjenek el. Öt kombájnnal csépelik a nagy búzatábla termését, közöttük három ŽM gép és két szovjet, az egyik az Sz-4-es, a másik a legújabb típusú. A másik „Zsemka" nyergében a másik leány, Csápai Erzsébet. Nem, nem testvérek, csupán unokatestvérek. — Ketten vagyunk lányok itt a kombájn mellett. Hárman voltunk, — mondja tovább Irén, az idősebbik. A harmadik lány azonban, a Sipos Katalin elment Csehországba. — Ketten maradtunk, mert a többiek még húzódoznak a géptől. Közben megérkezik a másik Csápai leány is, az Erzsi. Ö még azt is hozzáfűzi, hogy a kombájn mellett pedig nagyobb a kereseti lehetőség. — Hát ezért is a kombájn mellett döntöttünk. a lányok még nem járnak egészen egyedül, bár ők is elvezetik , a behemót alkotmányt, melynek vezető ülésében még törékenyebbnek, még gyengébbnek néz ki a karcsú női test. Csápai Erzsi Kovács Pista mellett, Irén meg Kovács Laci mellett dolgozik. Hogy érdekesebb legyen, ők is unokatestvérek. Jól dolgoznak, szép eredménnyel. — Már reggel félhatkor a rS/SS/SS-'SSSSSSSSffŕSSSSS/SSSfSS/SSfSSSSS//SS/fSSSSrrSSSSfírfSfSSSSfffS/SS/-fSf//..SSŕSSSSSSS/SSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSS/SSŕ/S/S/SSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSS,/SfSSSS/SSSSSSSSSS/SJ traktorállomáson vagyunk és este kilencig hajtjuk a motort. Kell is, mert az idő sürget... Sürget az idő, a termésbetakarítás munkájában nem pihenhetnek a gépek, sem a kezelőik. Kevés még a szakember a gépesítéshez, ezért a lányokra is szükség van. Olyan lányokra, mint a Csápai-ieányok. Akik a kormánykeréknél is megállják helyüket.-s -f ELTŰNTEK A VÖDRÖK... Csápai írén és Erzsébet kombájnosok. Az Erzsi kezdte, ő már tavaly is kombájnnal aratott. Pedig ő a fiatalabb, igaz. hogy csak néhány hónappal. Az Erzsinek könnyebb, az ő édesapja a somorjai szövetkezet egyik legjobb kombajnosa. Csápai Gyula. A legjobb kombájnvezető címért folyó küzdelemben erősen versenyben van. Hát a lánýa sem lehet á legrosszabbak közt. — Amikor elvégeztük a kötelező iskolát, azután Csütörtökön egyhónapos tanfolyamot végeztünk el a kombájnvezetésben. Elvezetik bátran, igaz volt kitől példát vennick. Fehér Károlyné, a szövetkezeti pártcsoport elnöke és az ellenőrző bizottság elnöke, már azelőtt is jó eredményt ért el a kombájnos aratásban. Most is felkapaszkodik az egyik gép kormánykereke mellé, hogy ki ne essen a gyakorlatból. Persze A vödör meg a vasvilla épp úgy hozzátartozott az istálló fogalmához, mint maga a vályú mellett röfögő sertés. A kollektivizálás e'ső idejében mindössze annyi változás történt e téren, hogy a tágas, fehér istállókban megszaporodtak a moslékos kannák. A gondozók verejtékező homlokkal cipelték a takarmányt, az abrakot, továbbra is kannákban a sertések vályújába. Később ez a munkafolyamat csak annyiban változott, hogy nem kézben vitték, hanem kocsin tolták a kannákat a vályúk elé, Sokhelyütt ma is hasonlóképpen etetnek, s a gondozók a vezetőkkel együtt nagyokat sóhajtanak az új technika után. Többen érdeklődnek, próbálkoznak újításokkal, de sokan vannak, akik várják, hogy majd alakul valami „szerv", amely elintézi az új technika meghonosítását. Ez a várakozás igazán reménytelen. Az ilyenek többet nyernének, ha széjjelnéznének egy kicsit járásukban és saját szemükkel megszemlélnék a már gépesített istállókat. Bizonyára kedvet kapnának istállóik átalakítására. Nem is szólva arról, hogy a gondozók munkájának megkönnyítése mellett nagyarányú önköltségcsökkentést, a munkatermelékenység növekedését, ezt követően anyagi jövedelmük növekedését is elősegítenék. Nem teljesen elfogadható azon indoklás sem, hogy nem lehet szivattyút, t^-tályokat, és egyéb nedves etetéshez szükséges csöveket beszerezni. Annyi bizonyos, hogy a felszereléseket még nem csinálják tömegesen, de azok, akik utána járnak, minden bizonnyal megszerzik. S nem föltétien szükséges az istálló átszereléséhez, hogy benne trenden vadonatúj legyen. Ezt bizonyítja az úszori állami gazdaság példája is, ahol jóformán használt anyagból készítették el az új berendezést. Az egyik farmukon, Kisszarván, már befejezéshez közeledik a 900 férőhelyes istálló teljes gépesítése. Az átépítés Kis igazgató elvtárs javaslata szerint történik, s felhasználták még az öreg tüzifecskendő szivattyúját is. A 600 férőhelyes istálló egyik felében már gépek készítik a takarmányt a nedves etetésre. Vas bácsi 450 darab sertést gondoz gombnyomásokkal. Ha az istálló másik felébe is felszerelik a gépi berendezést, akkor egymaga vállalja 90G darab sertés gondozását. — Azelőtt hárman gondoztunk 600 darabot, s bizony gyöngyözött a homlokunk, mikor befejeztük az etetést. S hogy milyen munka volt a takarmány elkészítése, arról jobb nem beszélni. Most meg csak bekapcsolom a motort, kinyitom a szelepet, megengedem a vizet, és készül a takarmány. Én meg csak nézem, hogyan jut a csöveken keresztül a vályúkba a takarmány. Nincs szükség kannára, sőt, vasvilla sem kell, az ól tisztítását horológép és vízsugár végzi. Kis bácsi gyermekkora óta a majoron él. le tudja mérni a változást. Tizenegy éve gondoz sertéseket, s most, hogy gépesítették az istállót, 56 évét meghazudtoló gyorsasággal sajátította el a bonyolult szerkezet kezelését. Ottsétálgat az ólban, irányítja a szerkezete* felügyel 900 darab sertés etetésére, s mikor elzárja a motort, mindössze annyit mond: — Ezt is megéltem. Eltűntek a kannák ... Ahogy itt állunk az istállóajtóban, s szemlélődünk, az jut eszembe, hogy a gépeket anynyira kedvelő fiatalokat csak úgy tudjuk megnyerni a szakmának, ha minden-istállóból eltűnnek a vödrök, s teljesen gépesítik a sertésólakat..
