Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-11 / 28. szám
Néhány nap óta új válsággóca van a nemzetközi politikának: A Perzsa öböl »északnyugat! sarkán fekvő Kuwaiti sejkség. A kuwaiti válságot az arab államok egymás közötti ellentétei és megosztottságuk teszi ellentmondásossá és bonyolulttá. Mindenekelőtt azt kell természetesen leszögezni, hogy nem a sós sivatag hanem a homok alatt rejlő olaj miatt mozdult meg olyan gyorsan Nagy-Brittania katonai gépezete. A piciny Kuwait a földkerekség leggazdagabb olajterülete. Nagy-Britannia ellátásában a kuwaiti olaj döntő szerepet játszik: a teljes angol olajimport csaknem 40 százaléka innen érkezik. Kuwait sztratégiailag is rendkívül fontos, az angol-amerikai érdekeltségek számára. Ezeket az érdekeket egyre nehezebb szilárdan tartani, hiszen a nemzeti mozgalom — elsősorban az olajmunkások között — Kuwaitban is erősen terjed és feszíteni kezdte a feudális — patriarkális önkényuralom kereteit. A válság mögött egy bonyolult sokoldalú angol provokációs manőver rejtőzik, amelynek 'politikai főcélja az arab A Komszomolszka Pravdában nemrég igen érdekes cikk látott napvilágot, amelyben B. Kazsinszkij szovjet tudós beszámol azokról a kísérletekről, melyeket a telepátia, vagyis a gondolatátvitel terén már néhány évvel ezelőtt V. N. Behtyerev és A. V. Leohtovics akadémikusok végeztek. Ezeknél a kísérleteknél azt tanulmányozták, hogy lehetséges-e a gondolatátvitel az ember és a kutya között. V. L. Durov, az ismert szovjet állatidomító Mars nevű kutyája kitűnő kísérleti alailynak .mutatkozott. A kísérletek alapján arra a kérdésre akartak feleletet kapni, vajon a kutya teljesíti-e az állatidomltö parancsát, melyet csak gondolatban ad. Az egyik kísérletnél Durov azt a parancsot adta gondolatban a kutyának, hogy hányszor egymásután ugasson. Az ugatás számát a jelenlevőknek kellett megadni. Durov csak arra figyelmeztette őket, hogy hétnél magasabb számnál ne állapodjanak meg, mert az a veszély forogna fenn, hogy a kutya egymásutánban túlsókat ugatna, megszokna az ugatást és nem volna tekintettel az ugatás kívánt számára. A kísérletezés így zajlott le: Durov a kísérletezőkkel egy nagyobb helyiségben jött össze, és Leontovics akadémikus a kutyát egy távolabbi helyiségbe vezette be. Így tehát Durov nem befolyásolhatta a kutyát és semmiképpen sem adhatott jelt neki. Azután Behtyerev akadémikus egy cédulát nyújtott át Durovnak, arra írta fel, hogy a kutya hányszor ugasson. A jelenlevők országok közötti viszony megrontása, közvetlen sztratégiai célja pedig a Nagy-Britpnnia számára oly fontos Kuwait szilárd kézbevétele volt. Mindebből világos, hogy a probléma megoldásának feltétele az arab országok közötti józan és beható tárgyalás, hiszen csak az ilyen tárgyalások során kialakított „modus vivendi" teheti hatásossá szémbeszájlásukat az olaj és a hatalom közélkeleti gócainak megtartásáért küzdő gyarmatosítók ellen. A német kérdéssel foglalkozó szovjet emlékiratra még mindig nem készült el az amerikai válasz. A kitűzött tanácskozást elhalasztották, mert Kennedy elnök tanulmányozni akarta a válaszjegyzék tervezetének szövegét. Ügy tudják, az elnök fenntartotta magának a jogot, hogy bizonyos részletkérdésekben változtatásokat eszközöljön. Az emlékiratok a végleges szöveg elfogadása után jóváhagyás végett Párizsba küldenek a NATO állandó tanácsához. Az amerikai válaszjegyzéket előreláthatólag csak a jövő héten juttatják el Moszkvába. Az algériai népnek a francia közül sentyi sem tudta, hogy a tizennégyes számot írta fel. Durov ránézett a cédulára, egy kicsit csodálkozott a váratlan számon és valamit írt a tizennégyes számhoz. Ezután megkezdődött a kísérlet. , Leontovics akadémikus később így számolt be a kísérlet részleteiről: A kutyát bevezették a terembe és az azonnal a földhöz lapult, majd fülelt, . hétszer egymásután ugatott és lefeküdt a földre. Leontovics akadémikus azt hitte, hogy a kísérletnek már vége és helyére akarta vezetni a kutyát, az azonban meg se mozdult, megint lefeküdt, újból fülelt és még hétszer ugatott. Kisült, hogy Durov, az állatidomító, nehogy az ugatások száma túllépje a hetet, úgy, oldotta meg a feladatot, hogy két részre bontotta. A cédulára is ezt írta fel: 7 + 7. Szépen sikerült a következő, még komplikáltabb kísérlet. A kutyának telepatikus módon, szóval csak gondolatban azt a parancsot adta Durov, hogy egy más helyiségből, ahol a kutya még sohasem járt, egy ismeretlen tárgyat hozzon ki, amelyet ott elrejtettek előle. A feladat pontosan így hangzott: menjen ki a laboratóriumból, a szomszéd helyiségbe, ahol három asztalka áll. Ezek közül válassza feldarabolási tervek ellen folytatott hősies harca valamint az algériai hazafiak tüntetése és sztrájkja mindennél jobban mutatják az algériai népnek azt az eltökélt szándékát, hogy kivívja a nemzeti függetlenségét és megvédelmezi országának területi egységét. Tömérdek vér folyt július 5-én Algériában az algériai nép országos tiltakozási napján. Halált arattak a francia légiósok, ejtőernyősök és rohamrendörök golyói. De a halállal is dacoltak az algériaiak tíz és tízezrei. Amint az várható volt, az algériai nép magáévá tette az országos tiltakozás gondolatát. Az általános sztrájk szinte teljes volt Algéria egész területén. Az NDK tiltakozik az SS-ek rehabilitálása ellen a bonni államban. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a potsdami egyezményt aláíró hatalmaknak és a Hitler-ellenes koalícióban résztvett összes államoknak emlékiratot juttatott el azzal kapcsolatban, hogy a bonni hatóságok rehabilitálják az SS csapatok volt tagjait. Hazánkba érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Tíz napos szovjetunióbeli hivatalos látogatás után a Pham Van Dong vezette vietnami kormányküldöttség a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba érkezett. A prágai repülőtéren Viliam Široký miniszterelnök, a párt és kormány más képviselői és igen sok prágai dolgozó fogadta a vendégeket, akik megtekintik hazánk több nagyobb városát. ki a magas asztalkát, amelyen telefon és néhány könyv volt elhelyezve. A kutyának a könyvek közül a telefonjegyzéket kellett elővenni és bevinni a laboratóriumba. Durov így járt el: a kutya fejét a tenyere közé vette és vagy egy fél percig merően a szemébe nézett, miközben gondolatban állandóan ismételte a parancsot. A kutya először nem követte a parancsot csak amikor a kísérletet harmadszor ismételték, akkor futott a mellékhelyiségbe, felállt a hátsó lábára és mivel az asztalon semmit se talált, újból a földre ereszkedett. Azután átment a másik asztalkához, ahol több különböző tárgy feküdt, de a kutya semmihez sem nyúlt. Míg végre gyors mozdulattal a harmadik asztalnál termett, fogával kiemelte a telefonjegyzéket és behozta a laboratóriumba. A feladat helyes végrehajtásából arra a következtetésre jutunk, hogy a kutya agyában felvillant a telefonkönyvről való elképzelés, melyet az ember agya sugárzott ki. A kísérlet azt mutatja, hogy az ember átviheti a gondolatát az állatra. A kísérletek eddig ismeretlen törvényszerűségeket derítenek fel és a további kutatásra nézve nagy fontossággal bírnak. A fiatalok életéről szóló sorozatunk ötödik cikkét közöljük. Ezekből megtudjuk, hogy a XX. század első felében milyen körülmények között élnek a fiatalok és főleg milyen kérdések foglalkoztatják őket. Néhány hét múlva Moszkvában öszszejön az Ifjúsági Világfórum, ahol a különböző országok küldöttei megtárgyalják, milyen módon lehetne elmélýíteni a világifjúság együttműködését és a világ népei közötti barátságot. Hans Wunderlich, a Német Demokratikus Köztársaságban a Humboldt Egyetem állatorvosi karán végezte tanulmányait. 1S60 októberében orvostanhallgató barátjával együtt Nyugat-Németországba utazott. Hans a Szabad Német Ifjúsági Szövetség funkcionáriusa volt, azzal bízták meg, hogy a münsteri és a hamburgi egyetem diákjaival több kérdésben tárgyalásokat folytasson. Hans Wunderlich németországi útjáról csak 14 hét múlva érkezett vissza — mert fogva tartották. ~LF amburgból visszafelé jövet a vonalban tartóztattak le, így kezdte elbeszélését Hans. — Térdelj a falhoz, — ordították felém és ököllel ütöttek. Forrt bennem a méreg, természetesen tiltakoztam a támadás ellen. — Hallgasson! — Mit felesel? — Majd megmutatjuk mi, hogy mire vagyunk képesek. Néhány megjegyzést bátorkodtam tenni arról, hogy miféle Gestapo-mórlszereket alkalmaznak és miért támadják meg az ártatlan utasokat. — Pimaszság! Szemtelenség! — ezt válaszolta a titkosrendőrök vezetője. Késő éjjel átadtak a rendőrségnek. Egy piszkos, nyirkos helyiségben rámzárták az ajtót, a leltár egy szalmazsákból, egy piszkos, rongyos takaróból állt. A falakat trágár feliratok „díszítették". Magamra maradtam. Tulajdonképpen miért tartóztattak le? Ki adja majd meg erre a kérdésre a választ? Talán a hamburgi és münsteri diákok köréből jelentettek fel? Mit követtem el? Az egyetem épületében találkoztam az egyik ottani diákfunkcionáriussal. Tartózkodóan viselkedett, letompította hangját és nagyon ideges volt. — Ma délután otthon leszek. Ha ideje engedi, akkor keressen fel. Késő délután a diák barátságtalan szobájában ültünk egymással szemközt. Amint mondta, a szobáért nyolcvan márkát fizetett, a tapéta repedezett és levált a falról, csak egy ágy és két szék állt a szobában. A fatSikeres kísérlet Tizennégy hétig a börtönben lakon a „gazdasági csoda" árnyéka imbolygott. — Tudja, hogy is mondjam, nem nagyon kívánatos, hogy önnel összeköttetésbe lépjek Feltételezem, hogy nem az a diák jelentett fel. Amikor elbúcsúztunk egymástól, megkért: ne említse, hogy velem beszélt, kellemetlenségeim lehetnének ebből. Zavarban volt, de őszintének mutatkozott. Másnap átvittek a schwarzenbergi bíróság fdgházába. További élményeiről ezt mesélte: — Amikor Schwarzenbergbe érkeztünk és a cellámba vezettek, annak az óhajomnak mertem kifejezést adni, hogy minél előbb vezessenek a vizsgálóbíró elé. Már harmadik napja ide-oda hurcoltak. 24 órán belül fel kellene mutatni a letartóztatási parancsot, azt mondja a törvény. Hetvenkét óra alatt pedig már kényelmesen megtehették volna. Kisült, hogy a vizsgálóbíró se tudta, hogy Hansot miért tartóztatták le. A letartóztatási parancs, csak másnap érkezett meg. Abban annak a gyanúnak aitak. kifejezést, begy „a letartéztatett veszélyezteti a szövetségi köztársaság biztonságát. Titkos szervező tevékenységet fejt ki, hiszen tiltott szervezet, az FDJ tagja, sőt funkcionáriusa is." — A törvényellenesen és jogtalanul kiadott letartóztatási parancsot néhány hét múlva visszavonták — folytatta Hans beszámolóját. — Ezt csakis annak köszönhettem, hogy az NDK-ból özönlöttek a tiltakozó levelek. Hans Wunderlichot azonban még hetekig fogva tartották. Áttették az esserii rendőrséghez, ahol Solton főtanácsos színe elé vitték. Ott kitudódott, hogy fogalmuk sincs róla, milyen cselekménnyel vádolják Hansot és az iratok hosszadalmas átböngészése után sem lettek okosabbak. Hans csak azt tudta: az Idő múlik és ki tudja, meddig tartják még itt. Sikerült elérni, hogy barátai szakkönyveket küldhették utána. Szigorú napi programot állított össze és azt be is tartotta. Napi 6—8 órát tanult. Nehezen összpontosította magát, de igen szigorú volt saját magával szemben. Sok levelet kapott, a védőügyvédje sem tudott vele közvetlenül érintkezésbe kerülni. Ujjlenyomatot készítettek és a pontos személyi leírással együtt bekerült a Német Szövetségi Köztársaság bűnözőinek lajstromába. Hans így folytatta: Azután a törvény és igazság nevében elindították a lavinát. A kerületi bírósági tanácsos először hangosan felolvasta a nevemet, utána pedig az adataimat, majd ezt mondta: Az elfogatási parancs így hangzik: Üj parancs? Hát talán kétszer akarnak letartóztatni? A vádirat most így hangzott: Gyilkosságra bújtatás, Győzelemittasan fantasztikus történetet olvastak fel. Egy Burschel nevú egyén, aki hallotta, hogy letartóztattak, állítólag felkereste a rendőrséget és elmondta, hogy egy bizonyos napon még 1952-ben állítólag azzal keresett fel az FDJ központi tanácsánál, hogy egy valakinek, akit Fridrichnek hívnak és Bochumban lakik, a motorke: ékpárjára egy rudat kell elhelyezni, úgy, hogy az utasa feltétlenül leessen és agyonüsse magát. A további beszélgetés folyamán Hans közölte, hogy az a bizonyos Fridrich természetesen él és nem is sejti, hogy milyen „merénylet" készült ellene. Az egész történet aljas rágalom. Koholmány az egész. 'Burschel és Fridrich, amikor: eléjük tették a fényképemet, azonnal felismertek. Semmi, kétség — mondották — én vagyok a tettes. A kihallgatás még egy ideig eltartott, azután hónapok múltak el és felém se néztek. Végre 1961. január 18-án a „zöld Anton“-on átvittek Essenből Bochumba, ahol egyenesen a tárgyalóterembe vezettek. A tárgyaláson szembesítettek Fridrichvel és Burschellel. Fridrich mint koronatanú nagy csalódást okozott, mert bevallotta hogy még sohasem látott és Burschel is ugyanazt mondta. Az egész ügy botrányba fulladt és nem tudták, hogyan rázzanak le. Az ügyet a dortmundi politikai államügyészségnek adták át. Ott se volt kedvük tovább foglalkozni a . dologgal és az aktákat visszadobták. Annak ellenére, hogy bebizonyítottam ártatlanságomat, még sokáig nem helyeztek szabadlábra. Míg végre egész váratlanul egy szép napon kinyílt a cella ajtaja és három fogházőr állt előttem: szabadlábra helyeztek. így fejeződött be Hans Wunderlich utazása. Tizennégy hétig ártatlanul egyik fogházból a másikba hurcolták. Fidél Castro Kuba miniszterelnöke az elmúlt napokban sajtókonferenciát tartott, amelyen sok külföldi, többek között amerikai szerkesztő is részt vett. Fidél Castro kihangsúlyozta, hogy a kubai kormány kitart eredeti javaslata mellett; 1197 fogságba ejtett ellenforradalmárt helyez szabadlábra abban az esetben, ha az EgyesültÁllamok jóvátételt nyújt az invázió által okozott károkért Afrikai barátaink küldöttsége megtekintette a Brnói Nemzetközi Vásár kiállítási terepét. A strážnicei hagyományos népi tánc- és dalünnepségen e napokban fellépett a La Pastourelle nevú franciaországi néprajzi együttes.
