Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-11 / 28. szám

Néhány nap óta új válság­góca van a nemzetközi politi­kának: A Perzsa öböl »észak­nyugat! sarkán fekvő Kuwaiti sejkség. A kuwaiti válságot az arab államok egymás közötti ellentétei és megosztottságuk teszi ellentmondásossá és bo­nyolulttá. Mindenekelőtt azt kell természetesen leszögez­ni, hogy nem a sós sivatag ha­nem a homok alatt rejlő olaj miatt mozdult meg olyan gyor­san Nagy-Brittania katonai gé­pezete. A piciny Kuwait a földkerekség leggazdagabb olajterülete. Nagy-Britannia el­látásában a kuwaiti olaj döntő szerepet játszik: a teljes angol olajimport csaknem 40 száza­léka innen érkezik. Kuwait sztratégiailag is rendkívül fon­tos, az angol-amerikai érde­keltségek számára. Ezeket az érdekeket egyre nehezebb szi­lárdan tartani, hiszen a nemzeti mozgalom — elsősorban az olajmunkások között — Ku­­waitban is erősen terjed és fe­szíteni kezdte a feudális — patriarkális önkényuralom ke­reteit. A válság mögött egy bo­nyolult sokoldalú angol provo­kációs manőver rejtőzik, amely­nek 'politikai főcélja az arab A Komszomolszka Pravdában nemrég igen érdekes cikk lá­tott napvilágot, amelyben B. Kazsinszkij szovjet tudós be­számol azokról a kísérletekről, melyeket a telepátia, vagyis a gondolatátvitel terén már né­hány évvel ezelőtt V. N. Beh­­tyerev és A. V. Leohtovics aka­démikusok végeztek. Ezeknél a kísérleteknél azt tanulmányozták, hogy lehetséges-e a gondolatát­vitel az ember és a kutya között. V. L. Durov, az is­mert szovjet állatidomító Mars nevű kutyája kitűnő kísérleti alailynak .mutatko­zott. A kísérletek alapján arra a kérdésre akartak fe­leletet kapni, vajon a kutya teljesíti-e az állatidomltö parancsát, melyet csak gon­dolatban ad. Az egyik kísérletnél Du­rov azt a parancsot adta gondolatban a kutyának, hogy hányszor egymásután ugasson. Az ugatás számát a jelenlevőknek kellett meg­adni. Durov csak arra fi­gyelmeztette őket, hogy hétnél magasabb számnál ne állapodjanak meg, mert az a veszély forogna fenn, hogy a kutya egymásutánban túl­sókat ugatna, megszokna az ugatást és nem volna tekin­tettel az ugatás kívánt szá­mára. A kísérletezés így zajlott le: Durov a kísérletezőkkel egy nagyobb helyiségben jött össze, és Leontovics akadémikus a kutyát egy tá­volabbi helyiségbe vezette be. Így tehát Durov nem be­folyásolhatta a kutyát és semmiképpen sem adhatott jelt neki. Azután Behtyerev akadémikus egy cédulát nyújtott át Durovnak, arra írta fel, hogy a kutya hány­szor ugasson. A jelenlevők országok közötti viszony meg­rontása, közvetlen sztratégiai célja pedig a Nagy-Britpnnia számára oly fontos Kuwait szi­lárd kézbevétele volt. Mindeb­ből világos, hogy a probléma megoldásának feltétele az arab országok közötti józan és be­ható tárgyalás, hiszen csak az ilyen tárgyalások során kiala­kított „modus vivendi" teheti hatásossá szémbeszájlásukat az olaj és a hatalom közélkeleti gócainak megtartásáért küzdő gyarmatosítók ellen. A német kérdéssel foglalko­zó szovjet emlékiratra még mindig nem készült el az ame­rikai válasz. A kitűzött tanács­kozást elhalasztották, mert Kennedy elnök tanulmányozni akarta a válaszjegyzék terve­zetének szövegét. Ügy tudják, az elnök fenntartotta magának a jogot, hogy bizonyos részlet­­kérdésekben változtatásokat eszközöljön. Az emlékiratok a végleges szöveg elfogadása után jóváhagyás végett Párizs­ba küldenek a NATO állandó tanácsához. Az amerikai válasz­jegyzéket előreláthatólag csak a jövő héten juttatják el Mosz­kvába. Az algériai népnek a francia közül sentyi sem tudta, hogy a tizennégyes számot írta fel. Durov ránézett a cédu­lára, egy kicsit csodálkozott a váratlan számon és vala­mit írt a tizennégyes szám­hoz. Ezután megkezdődött a kísérlet. , Leontovics akadémikus később így számolt be a kí­sérlet részleteiről: A ku­tyát bevezették a terembe és az azonnal a földhöz la­pult, majd fülelt, . hétszer egymásután ugatott és le­feküdt a földre. Leontovics akadémikus azt hitte, hogy a kísérletnek már vége és helyére akarta vezetni a ku­tyát, az azonban meg se mozdult, megint lefeküdt, újból fülelt és még hétszer ugatott. Kisült, hogy Durov, az állatidomító, nehogy az ugatások száma túllépje a hetet, úgy, oldotta meg a feladatot, hogy két részre bontotta. A cédulára is ezt írta fel: 7 + 7. Szépen sikerült a követ­kező, még komplikáltabb kí­sérlet. A kutyának telepati­kus módon, szóval csak gondolatban azt a parancsot adta Durov, hogy egy más helyiségből, ahol a kutya még sohasem járt, egy is­meretlen tárgyat hozzon ki, amelyet ott elrejtettek elő­le. A feladat pontosan így hangzott: menjen ki a labo­ratóriumból, a szomszéd he­lyiségbe, ahol három asztal­ka áll. Ezek közül válassza feldarabolási tervek ellen foly­tatott hősies harca valamint az algériai hazafiak tüntetése és sztrájkja mindennél jobban mutatják az algériai népnek azt az eltökélt szándékát, hogy ki­vívja a nemzeti függetlenségét és megvédelmezi országának területi egységét. Tömérdek vér folyt július 5-én Algériá­ban az algériai nép országos tiltakozási napján. Halált arat­tak a francia légiósok, ejtőer­nyősök és rohamrendörök go­lyói. De a halállal is dacoltak az algériaiak tíz és tízezrei. Amint az várható volt, az algériai nép magáévá tette az országos til­takozás gondolatát. Az általá­nos sztrájk szinte teljes volt Algéria egész területén. Az NDK tiltakozik az SS-ek rehabilitálása ellen a bonni ál­lamban. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a pots­dami egyezményt aláíró hatal­maknak és a Hitler-ellenes ko­alícióban résztvett összes álla­moknak emlékiratot juttatott el azzal kapcsolatban, hogy a bon­ni hatóságok rehabilitálják az SS csapatok volt tagjait. Hazánkba érkezett a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. Tíz napos szovjetunióbeli hivatalos láto­gatás után a Pham Van Dong vezette vietnami kormánykül­döttség a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságba érkezett. A prágai repülőtéren Viliam Ši­roký miniszterelnök, a párt és kormány más képviselői és igen sok prágai dolgozó fogadta a vendégeket, akik megtekintik hazánk több nagyobb városát. ki a magas asztalkát, ame­lyen telefon és néhány könyv volt elhelyezve. A kutyának a könyvek közül a telefon­­jegyzéket kellett elővenni és bevinni a laboratóriumba. Durov így járt el: a ku­tya fejét a tenyere közé vette és vagy egy fél percig merően a szemébe nézett, miközben gondolatban állan­dóan ismételte a parancsot. A kutya először nem követte a parancsot csak amikor a kísérletet harmadszor is­mételték, akkor futott a mellékhelyiségbe, felállt a hátsó lábára és mivel az asztalon semmit se talált, újból a földre ereszkedett. Azután átment a másik asz­talkához, ahol több külön­böző tárgy feküdt, de a ku­tya semmihez sem nyúlt. Míg végre gyors mozdulat­tal a harmadik asztalnál termett, fogával kiemelte a telefonjegyzéket és behozta a laboratóriumba. A feladat helyes végrehaj­tásából arra a következte­tésre jutunk, hogy a kutya agyában felvillant a tele­fonkönyvről való elképzelés, melyet az ember agya su­gárzott ki. A kísérlet azt mutatja, hogy az ember át­­viheti a gondolatát az állat­ra. A kísérletek eddig isme­retlen törvényszerűségeket derítenek fel és a további kutatásra nézve nagy fon­tossággal bírnak. A fiatalok életéről szóló sorozatunk ötödik cikkét közöljük. Ezekből megtud­juk, hogy a XX. század első felében milyen körülmények között élnek a fiatalok és főleg milyen kérdések fog­lalkoztatják őket. Néhány hét múlva Moszkvában ösz­­szejön az Ifjúsági Világfó­rum, ahol a különböző or­szágok küldöttei megtár­gyalják, milyen módon le­hetne elmélýíteni a világif­júság együttműködését és a világ népei közötti barátsá­got. Hans Wunderlich, a Német Demokratikus Köztársaságban a Humboldt Egyetem állator­vosi karán végezte tanulmá­nyait. 1S60 októberében orvos­­tanhallgató barátjával együtt Nyugat-Németországba utazott. Hans a Szabad Német Ifjúsági Szövetség funkcionáriusa volt, azzal bízták meg, hogy a mün­­steri és a hamburgi egyetem diákjaival több kérdésben tár­gyalásokat folytasson. Hans Wunderlich németor­szági útjáról csak 14 hét múlva érkezett vissza — mert fogva tartották. ~LF amburgból visszafelé jö­­vet a vonalban tartóztat­tak le, így kezdte elbeszélését Hans. — Térdelj a falhoz, — ordították felém és ököllel ütöttek. Forrt bennem a mé­reg, természetesen tiltakoztam a támadás ellen. — Hallgasson! — Mit fele­sel? — Majd megmutatjuk mi, hogy mire vagyunk képesek. Néhány megjegyzést bátor­kodtam tenni arról, hogy mifé­le Gestapo-mórlszereket alkal­maznak és miért támadják meg az ártatlan utasokat. — Pimaszság! Szemtelenség! — ezt válaszolta a titkosrend­őrök vezetője. Késő éjjel átadtak a rendőr­ségnek. Egy piszkos, nyirkos helyiségben rámzárták az ajtót, a leltár egy szalmazsákból, egy piszkos, rongyos takaróból állt. A falakat trágár feliratok „dí­szítették". Magamra maradtam. Tulajdonképpen miért tartóz­tattak le? Ki adja majd meg erre a kérdésre a választ? Ta­lán a hamburgi és münsteri diákok köréből jelentettek fel? Mit követtem el? Az egyetem épületében találkoztam az egyik ottani diákfunkcionáriussal. Tartózkodóan viselkedett, le­tompította hangját és nagyon ideges volt. — Ma délután ott­hon leszek. Ha ideje engedi, akkor keressen fel. Késő dél­után a diák barátságtalan szo­bájában ültünk egymással szemközt. Amint mondta, a szobáért nyolcvan márkát fize­tett, a tapéta repedezett és levált a falról, csak egy ágy és két szék állt a szobában. A fa­tSikeres kísérlet Tizennégy hétig a börtönben lakon a „gazdasági csoda" ár­nyéka imbolygott. — Tudja, hogy is mondjam, nem nagyon kívánatos, hogy önnel összeköttetésbe lépjek Feltételezem, hogy nem az a diák jelentett fel. Amikor el­búcsúztunk egymástól, meg­kért: ne említse, hogy velem beszélt, kellemetlenségeim le­hetnének ebből. Zavarban volt, de őszintének mutatkozott. Másnap átvittek a schwarzen­­bergi bíróság fdgházába. To­vábbi élményeiről ezt mesélte: — Amikor Schwarzenbergbe érkeztünk és a cellámba vezet­tek, annak az óhajomnak mer­tem kifejezést adni, hogy mi­nél előbb vezessenek a vizsgá­lóbíró elé. Már harmadik nap­ja ide-oda hurcoltak. 24 órán belül fel kellene mutatni a le­­tartóztatási parancsot, azt mondja a törvény. Hetvenkét óra alatt pedig már kényelme­sen megtehették volna. Kisült, hogy a vizsgálóbíró se tudta, hogy Hansot miért tar­tóztatták le. A letartóztatási parancs, csak másnap érkezett meg. Abban annak a gyanúnak aitak. kifejezést, begy „a le­­tartéztatett veszélyezteti a szö­vetségi köztársaság biztonsá­gát. Titkos szervező tevékeny­séget fejt ki, hiszen tiltott szervezet, az FDJ tagja, sőt funkcionáriusa is." — A törvényellenesen és jog­talanul kiadott letartóztatási parancsot néhány hét múlva visszavonták — folytatta Hans beszámolóját. — Ezt csakis an­nak köszönhettem, hogy az NDK-ból özönlöttek a tiltakozó levelek. Hans Wunderlichot azonban még hetekig fogva tartották. Áttették az esserii rendőrség­hez, ahol Solton főtanácsos szí­ne elé vitték. Ott kitudódott, hogy fogalmuk sincs róla, mi­lyen cselekménnyel vádolják Hansot és az iratok hosszadal­mas átböngészése után sem lettek okosabbak. Hans csak azt tudta: az Idő múlik és ki tudja, meddig tart­ják még itt. Sikerült elérni, hogy barátai szakkönyveket küldhették utána. Szigorú napi programot állított össze és azt be is tartotta. Napi 6—8 órát tanult. Nehezen összpontosítot­ta magát, de igen szigorú volt saját magával szemben. Sok le­velet kapott, a védőügyvédje sem tudott vele közvetlenül érintkezésbe kerülni. Ujjlenyo­matot készítettek és a pontos személyi leírással együtt beke­rült a Német Szövetségi Köz­társaság bűnözőinek lajstromá­ba. Hans így folytatta: Azután a törvény és igazság ne­vében elindították a lavinát. A kerületi bírósági tanácsos elő­ször hangosan felolvasta a ne­vemet, utána pedig az adatai­mat, majd ezt mondta: Az el­fogatási parancs így hangzik: Üj parancs? Hát talán két­szer akarnak letartóztatni? A vádirat most így hangzott: Gyilkosságra bújtatás, Győzelemittasan fantasztikus történetet olvastak fel. Egy Burschel nevú egyén, aki hal­lotta, hogy letartóztattak, állí­tólag felkereste a rendőrséget és elmondta, hogy egy bizonyos napon még 1952-ben állítólag azzal keresett fel az FDJ köz­ponti tanácsánál, hogy egy va­lakinek, akit Fridrichnek hív­nak és Bochumban lakik, a mo­torke: ékpárjára egy rudat kell elhelyezni, úgy, hogy az utasa feltétlenül leessen és agyonüs­se magát. A további beszélgetés folya­mán Hans közölte, hogy az a bizonyos Fridrich természete­sen él és nem is sejti, hogy mi­lyen „merénylet" készült elle­ne. Az egész történet aljas rá­galom. Koholmány az egész. 'Burschel és Fridrich, amikor: eléjük tették a fényképemet, azonnal felismertek. Semmi, kétség — mondották — én va­gyok a tettes. A kihallgatás még egy ideig eltartott, azután hónapok múl­tak el és felém se néztek. Vég­re 1961. január 18-án a „zöld Anton“-on átvittek Essenből Bochumba, ahol egyenesen a tárgyalóterembe vezettek. A tárgyaláson szembesítettek Fridrichvel és Burschellel. Fridrich mint koronatanú nagy csalódást okozott, mert beval­lotta hogy még sohasem látott és Burschel is ugyanazt mond­ta. Az egész ügy botrányba ful­ladt és nem tudták, hogyan rázzanak le. Az ügyet a dort­­mundi politikai államügyész­ségnek adták át. Ott se volt kedvük tovább foglalkozni a . dologgal és az aktákat vissza­dobták. Annak ellenére, hogy bebizonyítottam ártatlanságo­mat, még sokáig nem helyeztek szabadlábra. Míg végre egész váratlanul egy szép napon ki­nyílt a cella ajtaja és három fogházőr állt előttem: szabad­lábra helyeztek. így fejeződött be Hans Wun­derlich utazása. Tizennégy hé­tig ártatlanul egyik fogházból a másikba hurcolták. Fidél Castro Kuba miniszterelnöke az elmúlt napokban saj­tókonferenciát tartott, amelyen sok külföldi, többek között amerikai szerkesztő is részt vett. Fidél Castro kihangsúlyoz­ta, hogy a kubai kormány kitart eredeti javaslata mellett; 1197 fogságba ejtett ellenforradalmárt helyez szabadlábra ab­ban az esetben, ha az EgyesültÁllamok jóvátételt nyújt az in­vázió által okozott károkért Afrikai barátaink küldöttsége megtekintette a Brnói Nemzet­közi Vásár kiállítási terepét. A strážnicei hagyományos népi tánc- és dalünnepségen e na­pokban fellépett a La Pastourelle nevú franciaországi nép­rajzi együttes.

Next

/
Thumbnails
Contents