Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-04 / 27. szám

\

WJUI Jiwwm l»>—m MM». jUWV»ML«.»

Megrendülve vettük hírül MAJOR SÁNDORNAK, drága elvtársunknak, kommunista pártunk régi harcosának tragikus halálhírét, örökké emlékezni fogunk rá: a kommunistára, az emberre. MAJOR SÁNDOR elvtárs a burzsoá köztársaságban, a Horthy fasiszta rezsim alatt is igazszívű, bátor harcosa volt pártunknak. Több mint 10 évig volt főszerkesztője a Szabad Földművesnek. Itt is kommunistaként, emberként végezte munkáját. Szívünkben mély fájdalommal búcsúzunk elvtársunktól, barátunktól, kollégánktól.

Gibraltár a brit gyarmati birodalom egykori bástyáját jelentette. A régi rend nyoma természetesen még mindig látható. A tisztek és a gyarmati előkelőségek az árnyékos villanegyedekben laknak, míg a munkások családjukkal együtt barakkokban nyomorognak.

Hruscsov űjabb beszédében, amely szerdán a szovjet-vietnami barátsági gyűlés alkalmából a Kremlben hangzott el, nemzetközi kérdéseket érintve, ismét szóbahozta a német békeszerződést és Berlint, s néhány megjegyzést tett az ezzel kapcsolatos nyugati álláspontról. A szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy a Nyugat álláspontja nélkülözi a józanságot és a valóságos nemzetközi erőviszonyok helyes felmérését. Ezt a megállapítást alátámasztják a legfrissebb hivatalos nyugati megnyilatkozások is, amelyekre szerdán került sor.

Hruscsov nyomatékosan megmondta, hogy a Szovjetunió is tud az erő helyzetéből beszélni, amennyiben erre rákényszerül, s lesz mivel válaszolnia a béke és az együttélés ellenfeleinek.

Személyenként, mindenkinek...

A CSISZ-szervezet csakis akkor teljesítheti küldetését, hogyha minden tagja kiveszi a részét a tevékenységből és hozzájárul a sikerekhez. Tapasztalataink azt mutatják, hegy a tagokat konkrét feladatokkal kell megbízni. A felelősségteljes munka a legjobb nevelőeszköznek bizonyult. Kiszélesedik a fiatalok látóköre, sok tapasztalatra tesznek szert és elmélyül az öntudatuk. Régi igazság, hogy a CSISZ akkor nyújtja a legtöbbet a tagoknak, amikor a legtöbbet kívánja tőlük. Ezért nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy minden tagot külön-külön lehetőleg konkrét feladatokkal kell megbízni.

A kisebb szervezetekben a funkcionáriusok részéről nem nehéz ezt az elvet pontosan betartani. A funkcionáriusok kénytelenek mindenkit befogni a munkába, mert különben nem is tehetnének eleget az előírt feladatoknak. Azokban a szervezetekben, ahol már sok tag van, ott is úgy kellene megszervezni a munkát, hogy minden tagra jusson valami feladat. A funkcionáriusok részéről több kezdeményezést, jobb szervező és politikai munkát, főként azonban több leleményességet várunk.

A CSISZ teslanižnai alapszót vezetének körülbelül

550 tagja van. Ha következetesen érvényesíteni akarják az elvet, — minden CSISZ-tagnak konkrét feladatot — akkor nemcsak a CSISZ összüzsmi vezetősége, hanem a részlegszervezetek részéről is több aktivitást várunk. Milyen körülményekre legyünk tekintettel, amikor a tagokat feladatokkal bízzuk meg? Természetesen elsősorban legyünk tisztában a tagok szellemi fejlettségével. Az idősebb, tapasztaltabb tagokat nagyobb, igényesebb feladatokkal bfzzuk meg, és természetesen a fiatal és kevésbé tapasztalt tagokat kisebb és kevésbé igényes feladatokkal. A CSlSZ-tagokat sohase terheljük meg, mert a nehezen teljesithető feladatoktól a fiatalok visszariadnak és gyakran elvesztik a kedvüket. Mindig legyünk tekintette! a fiatalok egyéni érdekkörére, hiszen jól tud. juk, hogy minden fiatalnak megvan a maga érdeklődési köre, sokan a sportot kedvelik, mások meg a könyveket, a zenét helyezik előtérbe, akadnak olyanok, akik szívesen rajzolnak, versekkel próbálkoznak, írói tehetséget éreznek magukban, sok fiatal pedig örömmel foglalkozik a technikai kérdések megoldásával. így tehát sose feledkezzünk meg a fiatalok érdeklődési köréről és vegyük természetesnek azt,

hogy a jő futballista, aki egyúttal jó szervező is, testnevelési versenyeket szervezhetne, vagy más hasonló tevékenységet fejthetne ki és akkor ne bízzuk meg az énekkar megszervezésével.

Amikor a fiatalokat konkrét feladatokkal bízzuk meg, ne veszítsük szem elől a CSISZ-szervezet tulajdonképpeni feladatait. Azt hihetnénk, hogy ez egész természetes, és mégis milyen gyakran tapasztaljuk, hogy még ezen a téren is sok hibát követünk el. A kitűzött feladatoknak természetesen összhangban kell lenniük a CSISZ küldetésével. Amikor érvényesítjük azt a jelszót, hogy minden CSISZ-tagnak konkrét feladatot, akkor bizony nagyon körültekintően kell eljárnunk és még sok olyan szempontot kell szem előtt tartanunk, amiről ilyen rövid áttekintés keretében még meg se emlékezhetünk. A felettes szervek, s különösen a CSISZ járási vezetőségei nyújtsanak mindig segítséget az alapszervezeteknek.

Ha a CSISZ-szervezetek érvényesítik ezekét az elveket, akkor olyan körülményeket teremtenek, melyek között minden tag bebizonyíthatja aktivitását és azt, érdemes arra, hogy a CSISZ tagja legyen.

PAVEL LOMÉN

A nyugati részről tapasztalható hidegháborús hangulatkeltés azonban korántsem tükröz valami szilárd és egységes nyugati álláspontot. A német békeszerződést illetően elhangzanak józan vélemények is. Hruscsov Montgomery tábornok javaslatát emeli ki ezek közül. A nyugati hatalmak között mindenesetre állandó tanácskozás folyik, de a szovjet javaslatra adandó nyugati válasz még nem készült el. Hruscsov legutóbbi beszéde erőteljes csapást mér arra a nyugati propagandakísérletre, hogy a Szovjetunió javaslatát fenyegetésnek minősíti. Hruscsov félreérthetetlenül kimondta: „A Szovjetunió és barátai egyet akarnak és ez a béke megerősítése, s a nemzetközi helyzet javítása Európában“.

A beszédből világosan kiderül az is, hogy a Szovjetunió kormánya derűlátóan ítéli meg a helyzetet. Igaz, hogy a nemzetközi reakció és a nyugat-német revansiszta erők teljesen oktalanul mesterséges lehűlést idéznek elő, de Hruscsov kihangsúlyozta, hogy az európai légkör bizonyos lehűlése után a feszültség enyhülése következik.

Úgy látszik, hogy még mielőtt enyhülne a feszültség, az európai légkör bizonyos „lehűlésének" szakaszán kell átjutnunk.

A HRUSCSOV-BESZÉD ELSŐ VISSZHANGJA

Az amerikai hírügynökségek részletesen ismertették Hruscsov beszédét és kihangsúlyozták, hogy Kennedy elnök és Hruscsov szovjet miniszterelnök csaknem egyidőben beszélt Washingtonban és Moszkvában. Mindketten hangsúlyozták, hogy megvan a lehetőség a tárgyalásokra a Kelet és Nyugat között. A tárgyalások feltételeiről a két vezetőnek más a véleménye — írják, de mindketten egyetértenek abban, hogy a berlini kérdést meg lehet vitatni. ha sikerül megfelelő alapot találni.

A francia fővárosban nagy érdeklődéssel fogadták Hruscsov elvtárs beszédét és kiemelik, hogy a Szovjetunió a békére, az általános és teljes leszerelésre törekszik.

Az angol sajtó Hruscsov beszédének azt a részét emeli ki, hogy meg kell kötni a békeszerződést a két ngmet állammal. Hangsúlyozza továbbá a beszédnek a Kennedyvel folytatott tárgyalásokra és a laoszi kérdésre vonatkozó megállapításait is.

Kubai élmények

A fiatalok életéről szóló sorozatunk negyedik cikkét közöljük. Ezekből megtudjuk, hogy a huszadik század első felében milyen körülmények között élnek a fiatalok, és főleg milyen kérdések foglalkoztatják őket. Néhány hét múlva Moszkvában összejön az Ifjúsági Világfórum, ahol a különböző országok küldöttei megtárgyalják, milyen módon lehetne elmélyíteni a világifjúság együttműködését és a világ népei közötti barátságot.

* -k *

A legnagyobb élményünk és benyomásunk Kubában az a megállapítás, hogy az ottani emberek egyáltalában nem félnek. Nem félnek az

amerikaiaktól, nem félnek az inváziótól, nem félnek a bombáktól és repülőgépektől, egészen egyszerűen semmitől sem félnek. Magabiztosak és öntudatosak. Hiszik, hogy azt, amit kiharcoltak, már senki sem veheti el tőlük és még csak nem is izgatja őket az a gondolat, hogy egy hatalmas földrész néz farkasszemet velük, ahol annyi erő van felhalmozva és ahol annyira gyűlölik a kubaiakat.

Milyen büszkén hordozzák a női milicisták a fegyvert, s ha rájuk nézünk, máris látjuk, hogy olyan erőt képviselnek, amelyet már nem lehet feltartóztatni. Ha az ellenség mégis arra vetemedne, hogy megtámadja Kubát, akkor az utolsó kubai nő is puszta kézzel védelmezné hazáját.

Ezzel nem mondtunk sok újat, hiszen még a reakciós újságírók is megírták, de mégis óriási élményt jelent számunkra a kubai ember magatartása.

A repülőgépen nem tudok aludni. Amikor Kuba felé repültünk, egész éjjel a repülőtársaság egyik alkalmazottjával beszélgettem, reggel megmutatta a pilóták kabinját. A rádiós hangját hallottam. Éppen New-Yorkot hívta: „Igen, itt a helyzetünk... “ Megkérdeztem, vajon az amerikaiak, akik a légi forgalom lebonyolítását figyelik, ne kezdenek-e mégint valamibe. Ezt a választ adták: Hát csak próbálják meg! így

kezdődött az első beszélgetésem egy kubai kollektívával.

Beszéltek hazájukról, a forradalomról, a földreformról, a lakástulajdonról, megmagyarázták, hogy a pilóta fülkéjében mire valók az egyes fogantyúk és azután először pillantottam meg Kubát a radar ernyőjén, s végre elénk tárultak a sziget partjai.

Már másnap megismerkedtem a pacsangával. Olyanféle, mint a Csa-csa, mindenki táncolja, mégpedig úgy, ahogy a kedve tartja, csak az a fontos, hogy megállás nélkül, állandóan táncolja.

Mosolyognak • és vidáman táncolják a pacsangát a kubai fiatalok, a forradalom és a szocializmus jelszavait ütemezik. A gúnyversek közül, melyeket az ellenségnek szánnak. sokat idézhetnénk, de többet közülük nem nyilvánosan..

Három napig nem tudtam felfogni ,mit jelent a „Checa, checa". Ugyanis ezt kiáltják, amikor valakin felismerik, hogy idegen és főként csehszlovákiai. Akkor jöttem rá a szó jelentőségére, amikor meglátogattam a csehszlovák kiállítást. Mi csehszlovákok valóban nagyon népszerűek vagyunk Kubában, mindenki lelkesen üdvözöl és beszélni igyekszik velünk.

Amikor ingoványos vidéken jártunk, melyet most szárítanak ki, a vezető magyarázólag

ezt mondta: évszázadokon keresztül mocsarak és lápok takarták ezt a tájat, míg nem jöttek a szovjet mérnökök — majd hirtelen hozzáfűzte — és a cseh mérnök is, természetesen.

Arra a helyre is elmentünk, ahol az amerikai intervenció olyan siralmas kudarcot vallott. Láttuk a lelőtt amerikai repülőgépeket, megnéztük azokat a helyeket, ahol azelőtt házak álltak, ahol boldog családok éltek és most már csak szakadékok tátonganak. Láttuk egy kubai áruló házatájékát, amelyet amerikai bombatalálat ért. Öszszejöttünk munkásokkal, akik úgy ahogy voltak, porosán üdvözlésünkre jöttek.

Láttunk lápokat, melyeket már terv szerint felszárítanak, láttuk a cukorgyárat, ahol Fidél az invázió idején a vezérkarral tanácskozott és mindezt Karosa jelzésű cseh autóbuszunkkal jártuk végig, amelyben zavartalanul, vidáman és gyorsan tettük meg az utat a rekkenő hőségben.

A kubaiak cseh dalt akartak hallani és legnagyobb meglepetésükre elénekeltük nekik a „Adelante Cubanost“. Utána még más kubai forradalmi dalokat adtunk elő és csak azután zendftettünk rá hazánk népdalaira.

A végén persze csa-csát táncoltunk a szállodában, amely az amerikaiaké volt, mint minden, ami kényelmet és fényűzést jelent. Ide jártak az amerikaiak víkendre. de most hiába keresnénk a frakkokat és a fényűző peleríneket, csak vidám mili-Az afrikai országok küldöttei június 27. Bratislavában jártak. Dr. Ľudovít Vaškovič mérnök, a nyugatszlovákiai kerület KNB afelnöke a vendégeket megismertette a kerület ipari és mezőgazdasági termelésének fejlődésével, valamint a dolgozók kulturális életével.

A KNB alelnöke a baráti találkezé emlékére emléktárgyakat nyújtatt át a kedves vendégeknek.

A turnovi könyvnyomdába ritka vendégek érkeztek. Riahi Habib és Chebbi Mohamed tuniszi nyomdászok nemcsak a nyomda megtekintésére jöttek ide, hanem ittmaradnak egy teljes évig, hogy megtanulják a csehszlovák gyártmányú nyomdagépek kezelését. Képünkön Viera Drbohlavová és Chcbbi Mohamed prospektusokat nyomtatnak a libereci munkavásárra.

cista egyenruhába öltözött lányok forgolódnak most itt. A kubaiak nem sokat adnak az öltözködésre. Nincs is arra szükségük. A lányok többnyire nadrágban járnak és olyan csinosak és ízlésesek, mintha a testhezálló hátul cipszes ruhában a mi divatunk szerint forgolódnának

Kicsit elkalandoztam — de ez nem is lehet másképp. A pazar luxusszállodában nem voltunk egyedül. Ott lakott még vagy 400 fiú, azt mondták, hogy valami oktatáson vesznek részt. Beszélgetni

kezdtem velük az én sajátos spanyol nyelvtudásommal. — Hová való vagy? — Csehszlovákiába. — Ott Prága a főváros, ugye? — szólt közbe egy 13 éves fiúcska s amikor végre én is kérdést tehettem fel, megkérdeztem: ti oktatáson vagytok? — Mi maestrosok — úgy mondják tanítók, nevetgélnek. Ha szabad megjegyeznem, ti tacskók, kit fogtok majd tanítani. .

— No, az adultosokat — az írástudatlan felnőtteket fogjuk majd tanítani.

A nyári szünidőben ezek a fiatal lányok és fiúk — egyesek alig tíz évesek — szintén hozzájárulnak a terv teljesítéséhez, mely szerint Kubában egy éven belül már nem lesz analfabéta.

Fidél fényképe előtt megálltunk. Egy fiú rámutatott és ezt mondla: Tudod, nagyon nagy ember — emlékezz csak vissza a szavaimra. Nagyon nagy ember. — A fiút Rafaelnek hívták. Az Oriente tartományban lakik és csak attól tartott, hogyha majd Prágából írok neki egy levelezőlapot, akkor nem lesz otthon, mert a hegyekbe megy. És akkor a lapot csak későbben kapja meg?

Másnap valaki megkérdezte, hogy mióta vagyok már Kubában. Gondoltam egy nagyot és ezt feleltem: már régen. Valóban, hogy lehet egy-két nap alatt ennyi mindent látni és megélni? Egy napja, vagy talán már egy éve, vagy egy hete, hogy itt vagyok? Magam sem tudom.

I