Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-27 / 26. szám

y sellz utcáit meggyfák és *■■“ diófák szegélyezik. Ár­nyékukban szőke barna hajú, tűzpiros arcú, üde szép lányok sétálnak. Ismerkednek Zselíz városával. Bodrogköz, Gömör, Csallóköz küldte őket. Itt van­nak a nyitravidéki magyarlakta falvak fiai, leányai is, kik da­lolni, táncolni, ünnepelni, taní­tani, szórakoztatni jöttek; hir­detni nemzeti kultúránkat — a proletár nemzetköziséget, a testvéri együttélést a szlovák nép fiaival. Az Ifjú Szívek zenekara. Itt voltak népi zenészeink is, kik először vettek részt a CSEMADOK országos kultúr­­seregszemléjén. Magyar nóták­ból, verbunkosokból, csárdások­ból, népdalokból adtak ízelítőt Zselíz zenekedvelő közönségé­nek. A CSEMADOK fennállása óta első ízben rendezett ilyen nagy­szabású színvonalas, országos ének- és zenetalálkozót. Igaz, hogy a CSEMADOK-nak társ­rendezője is volt: a Népmüve­­lödési Intézet. Az efféle társ­rendezést üdvözölni kell. így kell ezt: közösen, jól, szépen megrendezni a hazai magyar nemzetiségű dolgozók kultúr­­találkozóit. E közös erőnek, munkának, ha nem is teljesség­gel nyugtázó az eredménye, de mindenesetre szép és még szebb reményeket jelző és máris ered­ményes. E kétnapos dal-, zene- és tánctalálkozónak voltak egé­szen "kimagasló müsorszámai is. Gondolok itt elsősorban ßzijjár­tó Jenő hazai magyar zeneszer­zőnk Békét akarunk című lírai, himnikus dalkompozíciójára. Ezt a hatalmas erejű himnikus dalt ezer énekesből álló gyer­mek és felnőtt vegyesénekkar adta elő a szerző vezényletével. A dal szövegét Weörös Sándor írta. Zeneszerzőnk teljesen megértette és átélte a költő mondanivalóját. A vers szép lírai sorokkal kezdődik. íme: LÉVÁN Pártunk negyven éves jubi­leuma tiszteletére a Csemadok Központi Bizottsága szervezé­sében a Csehszlovák Rádió ma­gyar osztálya s a Csemadok komáromi és lévai helyi cso-Nyílj szép tulipán, vágyjál nap után, Most kél ládd-e a reggel, Ifjú seregünk, bátor menetünk, Indul hajnali kedvvel... „A békét akarunk" szívet megkapó, szemet könnyeztetö dal előadását szűnni nem akaró tapsorkán fogadta. Az együttes kétszer énekelte el, s a hálás közönség harmadszor is köve­telte e gyönyörű dal megismét­lését. Hatását leírni nehéz, hal­lani kell a dalt. Az ének szép lírai akkordokkal kezdődik, majd fokozatosan átcsap a him­nikus hangba. E dal valóban a Béke himnusza. Nagyon jó és összeforrott együttes a tanítók Párkány körzeti vegyes énekkara is, Lengyelfalusi Miklós vezetésé­vel. A párkányi együttes fő erőssége a tisztán csengő kiej­tés. De nem is ez a lényeg, meg különben sem célom zenei szak­kritikát írni egyik vagy másik együttesről, már csak azért sem, mert ez a zeneszakértők feladata, végezzék hát el ők. Egyet azonban én is hírül adok: kell, nagyon kell az efféle dalos, zenés találkozó, kell azért is, hogy tudjuk, mink van, mit csi­náltak kultúrmunkásaink, taní­tóink, hogy lemérjük népnevelő kultúrmunkánk eredményét. A jóból, a szépből tanuljunk, a rosszból, a gyöngéből okuljunk, hogy holnap, holnapután telje­sebbet, jobbat és szebbet ad­hassunk népünknek. Jó, össze­mek, de még nem is felnőtt nyitrai magyar főiskola vegyes énekkarát is, mely szintén jól szerepelt, jelesre vizsgázott. Kopasz Elemér énekkarvezetö jó munkát végzett. Kiváltképp jó volt Bárdos Lajos Táncol a rózsám és Erdős Dezső Dal a szabadságról című dalának előadása. Lényegében a szépre, jóra törekvés jellemzett minden egyes felnőtt énekkart. Itt kell megemlítenem a Munkaérdem­renddel kitüntetett nagyszom­bati Bradlan énekkari is. Ez az együttes igazán kiforrott, mű­vészi teljesítményt nyújtott. Minden elismerés és dicséret megilleti őket. Maradandó és szép élménnyel Figyelem! Kezdünk! mégis a bratislavai magyar ti zenegyéves és a pozsonypüspö ki kilencéves magyar iskola énekkarai voltak a legjobbak. Ám itt is a gyermekkarok kö­zös fellépése aratta a legna gyobb közönségsikert. Eülnek szép, szívnek öröm volt hallgat­ni őket. Az együttest Schleicher László vezényelte, köszönet jó munkájáért. TZ asárnap délután van, for­' rón csurognak a napsu­garak. Az ég tiszta, igazán nyári meleg van. És micsoda nyári nap ez! Dalos, táncos, zenés ünnepi nap. Tízezer kiváncsi szórakozni, örülnivágyó ember ül a zselízi park rögtönzött né­zőterén: hallgatja, nézi, csodál­ja a szebbnél szebb dalokat, a pergő táncosokat, a forgó leb­­benő szoknyákat, a tempera­mentumos magyar csárdásokat, miket hajdan nagyapáink, nagy­anyáink is ily tüzesen roptak borgózösen, örömükben vagy éppen bánatukban, hogy meg­nyugtassák vadul dobogó, ke­serűséggel teli szívüket. Ropták a táncot akkor, ropják ma is. A tánc régi, a táncosok újak. Tüzesszemű, szép boldog fiata­lok, a szebb holnap építői, örök békét, szabadságot vágyók. Igen, ez és ilyen a mi fiatalsá­gunk. Tíz- és tízezer fiatal ne­vében zengte itt ezer torok: „Zendülj ének, zendülj zeneszó, Hangod messzire szálljon, Hirdesse dalunk: békét akarunk, Békét mind e világon. Munkás a sereg, harctól se remeg, Népért küzdeni jöttünk, Munkánk ütemén, felkél a remény: A gyermekkórus összfellépése. forrott énekkar az egerszegi, ajándékozták meg a hallgatókat a rozsnyöi, a galántai is. Ide a gyermekkarok is, bár itt ne­sorolhatjuk a már nem gyér- héz a különbség -tétel, de talán Lebbent, forgott a szoknya. portjának tagjai akadémiai elő­adást tartottak Léván, s az ün­nepi bemutató feledhetetlen élményt nyújtott a résztvevők­nek. Nagy Jenő sikeres összeállí­tásban és bravúros rendezésben érzékeltette itt a harcos múltat s a dicsőséges jelent. Az első képben a kegyetlenül kizsákmányolt munkásság és parasztság sanyarú sorsa ele­venedett meg előttünk, a má­sodikban az elnyomatás elleni lázadás s a felszabadulásunkért vívott harc — a harmadik kép­ből pedig a felszabadultság ér­zése sugárzott a nézőkre. A szereplők mélyen átérezték Sellyéi József, Szabó Béla s más harcos írók és költők mondani­valóját, s — kisebb hibáktól eltekintve — kiválóan feleleve­nítették munkás- és . paraszt­hőseiket. A közreműködő pio­nírok, a bratislavai Tizenegy­éves Magyar Tannyelvű Iskola énekkara, s a nagyhírű Bradlan­­együttes ugyancsak dicséretet érdemelnek. A jól összehangolt műkedve­lő-csoportok elismerésre méltó igyekezete mellett külön ki kell emelni a rendező munkáját. Nagy Jenő modern színpadi eszközökkel, fény- és zenei ha­tásokkal, nagy szakértelemmel s szinte utánozhatatlan ügyes­séggel oldotta meg feladatát. (Kg.) A győztesek átveszik a babérkoszorút. Kulturális hírek Solti György, a frankfurti operaház karmestere a jövő idényben a világhírű londoni Covent Garden (operaház) ve­zető karmestere lesz. Gornoslov bolgár falu mellett, Plovdiv közelében a XI. és XII. századbeli bizánci időkből szár­mazó, 786 darab aranypénzt ta­láltak, amelyek súlya több mint 3 kg. Gafin Miklós magyar szárma­zású énekes fellépését London­ban „Korunk nagy tenoristája“ címen hirdetik. Hivatalos adatok szerint a vi­lágon élő, összesen mintegy 540 millió 5—14 éves gyermek közül csupán 272 millió jár is­kolába és tanul meg írni-olvas­­ni. D. Sosztakovics, a kiváló szovjet zeneszerző már tizenkét szimfóniát szerzett. Az utolsót a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére írta. Ennek első tétele Lenin talál­kozását a munkásokkal érzékel­teti, a második rész a november 7-i eseményeket, a harmadik a fehérgárdisták elleni harcot, a befejezés pedig a forradalom győzelmét dicsőíti. Az olaszországi Cataniában egy régi ház padlásáról egy / # * * « PALYAZAT A Szlovákiai Politikai Könyvkiadó magyar szer­kesztősége pályázatot hirdet politikailag fejlett és politikai munkában jártas kiadóvállalati szerkesztő állására. Előnyben részesülnek főiskolai végzettség­gel és szerkesztői gyakorlattal bíró pályázók, azon­ban a főiskolai végzettség nem feltétel. A kérvé­nyeket kérjük beküldeni kiadóvállalatunk címére: Slovenské vydavateľstvo politickej literatúry, ul. Československej armády 29. Bratislava. 0 + * + 0 * e 0*0*0*0*0*0*0*0*0*0*»*»*« Békét véd a mi öklünk“. TÖRÖK ELEMÉR Stradivari készítette mesterhe­gedű került elő. A jókarban lévő, kincset érő hangszeren az 1726-os évszám és Stradivari mester kézjegye látható. Athén főpolgármestere fel­kérte az angol kormányt, szár­maztassa vissza azokat a már­ványszobrokat, amelyek egykor a Pantheont díszítették és je­lenleg a British Museum birto­kában vannak. Az angol kor­mány a kérést elutasította. A szobrokat 1799-ben szerezte meg a török szultántól, amikor Görögországot a törökök tar­tották megszállva. Ghánában 1963-ig elkészítik az akan nyelvjárásból alakított, egységes nemzeti nyelven írt első tankönyveket. Alexandria kikötőjében Egyip­tom római korszakából szárma­zó nagy értékű szobrokat, szar­kofágokat és művészi kivitelű márványtárgyakat hoztak fel a búvárok. va. J. Keret és tartalom Június tizenhatodikén olyan vidáman mosolygott az öreg Nap a búzaföldekre, hogy szinte hallani véltem a ma­gyarbéli határban a tömött ka­lászokra hulló aranyszínű csó­kokat. Előttem lüktetett a falu: Magyarbél. Egykori keretei már régen kitágultak nemcsak köz­jogi, anyagi, de szellemi érte­lemben is. A Csáky grófok szol­gáinak ükunokái csak az utolsó három esztendő alatt 93 új csa­ládi házat építettek, a szövet­kezeti tagok közül ketten Spar­takot vásároltak és további öt magyarbéli lakos azért bosz­­szankodik, mert még mindig nem kapott autó-kiutalást, hol­ott a kérvényük már a hivatalos szervek előtt fekszik. A régi múltat csak a több mint két évszázados templom hirdeti, amely ott áll a falu főutcáján, sötéten és nehézke­sen. Ismétlem: a keretek kitágul­tak. Minden második házban televízió, minden házban két­­három kerékpár, rádió és egyre több hűtőszekrény, porszívó, zenegép, magnetofon — ko-, runk és rendünk otthont szépí­tő alkotása kerül a pirostetős házakba. A szövetkezet hétszáz hek­tárnyi földjén pedig kalász nyújtózik, szemek keményed­nek, érlelődnek, hogy erővé, életté váljanak, izommá, hússá, vérré változzanak, betöltvén a természet rendelését. A szövetkezeti gépállomáson már sorakoznak a gépek és ve­zetőik várják az indulási pa­rancsot. Barázdás arcok és mo­solygó legényszemek nézik sze­relmesen a növekvő kalászt és a férfikarokban kaszalendítő ősök maggyűjtő lelkesedése remeg. Oj rendünknek szép szokása, hogy nemcsak gépek erejével könnyíti az új kenyér szorgos gyűjtőinek munkáját, hanem dallal, tánccal, zeneszóval, rit­­musos köszöntőkkel, szép mí­ves szavak melegével lelkesíti, erősíti és dicséri őket. A magyarbéli szívekben az elmúlt negyed évszázad emléke még nem vált elfelejtett, po­rosodó múlttá. Még emlékeznek 1936-ra, amikor Péter Pál nap­ján agyba-főbe verték a mező­gazdasági sztrájk vezetőit. Amikor még a kulákfattyak is csendőrruhába öltöztek, hogy a nagyvendéglő udvarán korbács­csal és furkósbottal véssék a nincstelenek testére az egyház és tőke véres törvényeit. A magyarbéliek úgy tervezik, hogy 15 felnőtt és 40 gyermek vesz részt az aratási kultűrbri­­gádban, úgy tervezik, hogy vi­dám táncokkal, harmonikaszó­val, énekkel At zenekarral kö­szöntik az új kenyér begyűj­tőit. Ez azonban csak terv, olyan terv, amelyet még csak papírra rögzítettek, még azon töpreng­tek, hogy műsorfüzet hiányá­ban miből állítsák össze az ara­tási kultúr-brigád műsorát!? A szemrehányás jogosult (ezen az úton továbbítom az illetékesek­nek). A magyarbéli példa nem el­szigetelt jelenség. Szövetkezeti dolgozóink lelkesedve és felké­szülten várják az aratást, de falvaink szellemi vezetői (tisz­telet a kivételeknek) gyorsan összecsapott sablonmüsorokkal akarják megoldani a rájuk rótt feladatokat. Magyarbél egykori keretei kitágultak. A Tripartitum bi­lincsverő szelleme kísértett 1945 húsvét vasárnapjáig. Azóta a keret a szocialista társadalmi rend, amely a szálló évek alatt megtelt új házakkal, új bútor­ral, gépekkel és ízes étellel, nyugodt álommal és mosolygó, dundi gyermekekkel — a sza­bad élet kincseivel, szépségé­vel, egyre gyarapodó értékei­vel. De a magyarbéli aratók jo­gosan kérhetik, sőt követelhe­tik, hogy munkájukat, ne ad hoc-müsorokkal köszöntsék, hanem azzal a szeretettel, azzal a tisztelettel, amely a kenyér­csata katonáinak lendületet, erőt ad a még jobb munkára. A földforgató ember szíve, izma egész éven át az aratás napjaira készül, tehát a falvak szellemi vezetőitől is elvárhat­juk, hogy ezekre a napokra ala­posan felkészüljenek. Akkor majd a terv — a szel­lemi keret megtelik értékes — korunkhoz és rendünkhöz mél­tó tartalommal! , PÉTERFY GYULA r----------— ------—.......... - 11 < > TÖRÖK ELEMÉR: Nyári impressziók ARATÁS A keleti ég szürkülő nagy kapuján előpirul a rőthajú nap mogorván, s arany almát dobál a táj kuksoló bokraira. Előttem lebeg a tarka rét illatosán. Arat a gép: bőségesen gyűl a kéve sárga tarló tetejére. Lovasszekér zörög a csöndben a sugaras fényözönben. AKÁCOK Fehérfürtös vén akácfák integetnek már messziről rég nem látott vándoruknak, hányszor pihent meg árnyukban fáradt testem, s mint a szőlőt szemeztem hab-virágukat. És hallgattam a méhek halk zümmögését ahogy szálltak fürtről-fürtre mézéhesen, s hunyorogtam fel az égre, mely mint ejiy nagy kristálypohár mosolygott le rám fényesen. TRAKTOR Zsíros tested, két hatalmas kerekedet nézem a nagy szabad ég alatt vidáman. Ütemesen zakatoló hangod elvész a lilaszint játszó est hús alkonyában. Kékesszínű, petrószagú fodrosodó füstbokrétád, mint az árnyék követ csendben, hortyogó és dohogó vad trilláiddal dübörögj át messzehangzó énekemen. ALKONY A sárguló búzaföldek végtelenjén nesztelenül surran bíbor köpenyében a tarlószagú esti kósza szellő s harmatot hint a föld tarka szőnyegére. •_______________ ■ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents