Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-27 / 26. szám

/ MAFIA JANCOVÄ: Csalódás s. Apának bizonyára még nehe­zebb volt o helyzete, amikor meghalt fmyu és egyedül ma­radt velem, apró lánnyal, mun­ka nélkül. Csak most döbbent rá, hogy soha egy szót se szólt Péterről, se jót, se rosszat. De Peter csodálta öt: Imponált neki, hogy apósa régi kommu­nista. A vonatban összeakadt azzal az öreg tanítónővel, akihez gya­korolni járt tanulás közben. Segítette őt, a fiatal munkás­­tanítónőt ez az öreg kolléganő, hogy tévúton minél előbb befe­jezze a tanulmányait. Szinte szülői módon gondoskodott róla. Most is nagyon kedvesen maga mellé szólította a vonaton. Rög­tön az iskolája felől kezdett kérdezősködni, őszintén örült, hogy Franciska jól boldogul az egyosztályos iskolában, amitől minden fiatal úgy irtózik. Franciskának jólestek e tapasz­talt, öreg tanítónő elismerő szavai, aki egész életében nem ismert más szeretetet, csak azt, amit az elsőosztályosok iránt érzett. A járás tanítói már a járási kultúrotthon előadótermében voltak. Franciska Stašovát a járási pártbizottság titkára Janák a folyosón fogadta. Az volt az érzése, hogy a titkár reá várt. Valahogy mindig az volt a be­nyomása, hogy ez a sovány, nyugodt arcú ember nyugalmat és bizalmat áraszt magából. Most mégis meglepődött, ami­kor remegést érzett a tiszta hang mögött, ahogy üdvözölte őt. Azt hitte, hogy a titkár el­hunyt apjára emlékezett vissza hirtelen. Hiszen olyan fiúi sze­retettel ragaszkodott mindig hozzá. És a beszéde is, amit apja temetésén mondott, min­denkit megrendített. Azóta nem látta. Öregedő arca most mint­ha elcsigázott lenne. — Stašová elvtársnő, lennél szíves majd a szünetben bejön­ni a titkárságra? Szeretnék veled négyszemközt beszélni. Franciska Stašová meglepő­dött. Miért négyszemközt ? És miért a titkárságon, miért nem Mt-*- járási kultúrotthonban? — Elmegyek titkár elvtárs, — válaszolta —,de nem mondanád meg, hogy miről van szó ? — A férjedről. — Jó, ott leszek. Tehát már ők is tudják! De miért akar a titkár vele beszélgetni? Hiszen, ha Péterről van szó, vele kéne, hogy beszél - jen. Az előadóteremben az öreg tanítónő mellé ült, aki helyet foglalt számára. Egy fiatal tanító tartott elő­adást a Micsurin-körök munká­járól. Neki nem sok haszna volt ebből az előadásból, mert alig kezdte el Turikovban a taní­tást, az iskolakertet azonnal átalakította Micsurin-kertté. A gyerekekkel apja foglalkozott nagy szeretettel. A gyerekek is Száz évvel ezelőtt Prágában halt meg Pavel Jozef Šafárik, a szlovák nép nagy fia, akit munkássága ismertté tett az egész világon, de különösen a szláv országokban. A Csehszlo­vák és Szlovák Tudományos Akadémia, a prágai, bratislavai és kassai egyetem az évfordu­ló alkalmából tudományos kon­ferenciát hívott össze, amelyen a hazai szakembereken kívül részt vettek a népi demokrati­kus országok szlavistái is. A konferencia Prágában kezdő­dött, majd három napon át Bratislavában folytatódott, és végezetül a konferencia részt­vevői felkeresték Šafárik szü­lőfaluját, Kobeliarovot, ahol emlékünnepélyen vettek részt halálának százéves évfordulója alkalmából. Šafárik irodalmi munkásságát mint 19 éves diák kezdte meg Kézsmárkon. Görög, latin és német verseket fordított, és csakhamar saját verseivel is jelentkezett, amelyeket 1014- ben ki is adott. Később Német­országban Jénában tanult s ott határozta el, hogy életét a szla­vista tudománynak szenteli. A szlavisztikában találta meg éle­tének és munkájának értelmét o szerették öt, mert közvetlen volt és nagy odaadással végez­te munkáját. Viszont ö szigo­rúbb volt apjánál, de kellett is, hogy az legyen, mert öt évfo­lyam járt hozzá egy osztályba. Hová jutott volna fegyelem nélkül? A következő évben már úgy állítottd össze a tanren­det, hogy télen a legkisebbek csak tízre járjanak iskolába és így a reggeli két legjobb órát a nagyobb diákok tanítására fordította. És mi történt! A ki­csik már kilencre odaállítottak és ö nem hagyhatta künn őket a hidegben. Egész hónap kellett hozzá, amíg a szülőkkel meg­értette, hogy pontosan tízre küldjék gyermekeiket. Mennyi­re meglepődött, amikor a tan­­felügyelő azt mondta, hogy a Szovjetunióban is úgy taníta­nak az osztatlan iskolákban, mint ő. Nagyon büszke volt er­re és eldicsekedett Peter előtt is, de az sohasem mutatott na­gyobb érdeklődést a munkája iránt. Sőt nem egyszer az volt az érzése, hogy idegesíti, ha az iskoláról beszél neki. Ebben az időben a legszívesebben a kis­lányával foglalkozott, aki akkor volt a legszebb korban, éppen beszélni tanult. Fokozatosan leszokott róla tehát, hogy az iskola ügyeivel Peterhez for­duljon és így mindketten ma­gukban tartották a dolgaikat. Apja éppen akkor alakította Turikovon a szövetkezetét. Pe­ter nem hitte, hogy sikerülni fog az egész. De a falu lakosai bíztak az apjában, tudták, hogy nem akar nekik rosszat és bár­mikor kiáll értük a járáson. Most igen örülnek, hogy elsők­ként gyűrték le a nehézségeket, amivel néhol még ma is küsz­ködnek. s ezért fogadta el az újvidéki pravoszláv gimnázium igazgatói állását (1819—1833). Itt kezdte tanulmányozni a szláv régisé­geket és irodalmi emlékeket a gazdag városi és kolostori könyvtárakban. Šafárik először a szláv nyelvek és irodalom történetére összpontosította fi­gyelmét. Hatalmas művében, amelyet németül írt meg (Ge­schichte der slavischen Litera­tur und Sprachen nach allen Mundarten) — A szláv Iroda­lom és nyelvek története vala­mennyi nyelvjárás alapján cím­mel több mint félezer oldalon pontos képet adott a szláv De Peterre mindig úgy néz­tek Turikovon, mint valami úr­ra. Franciska sóhajtott. Az öreg tanítónő csodálkozva nézett rá. Zavarában Franciska az előadóra nézett. No, ezt jól megcsináltam: egy szót sem jegyeztem meg az előadásból! ' A szünetben átment a járási titkárságra. A vezető titkár az asztala mögött ült, amikor be­nyitott hozzá, felállott, az egyik fotelbe ültette és valami után kutatni kezdett egy nagy dosz­­sziéban. Idegesnek látszott. Tehetnének ide valami virá­got — állapította meg, és a fiatal gépírónöre gondolt elé­gedetlenül, aki az előszobában ült. A titkár egy levelet húzott elő a dossziéból. — Nézd Stašová elvtársnő, a férjed levelet küldött hoz­zánk, hogy egész télen át nem törődtél vele. Amikor haza­ment, még meleg étellel se fo­gadtad és hogy már néhány hónapja nem éltek együtt. El akar válni tőled. Franciska érezte, miként hal­ványul el az arca és hogy re­meg az ajka. — Titkár elvtárs ,— mondta szinte suttogva — hiszen jól tudod, hogy apám súlyos beteg volt. A férjem maga döntött úgy, hogy az anyjához költözik és a kislányomat magával vitte, amikor látta, hogy közeleg apám halála. A titkár felállott az asztal mögül és egy fotelbe telepedett vele szemben. — Nehogy azt hidd, Stašová elvtársnő, hogy valamit is ad­tunk erre a levélre. Pletyka az egész: meleg étel meg miegy­nemzetek irodalmának történe­téről. Elsőként mutatta meg, hogy a szlávok nyelvükben, Iro­dalmukban és történelmi szem­pontból egységet alkotnak. Szlavisztikai tevékenységét ké­sőbb Prágában folytatta, ahol a Klementínumban a könyvtá­rosi tisztséget vállalta el. Itt dolgozott, kutatott tovább, és gyakori fejfájás kínozta mint az Ojvidéken szerzett maláriá­nak következménye. Második korszakalkotó műve a Sloven­ské starožitnosti a Szláv régi­ségek, amely könyvében ezer oldalon a szlávok eredetével, ősi településeivel és múltjával foglalkozik. A mű nagy sikert aratott egész Európában s min­denütt felfigyelt rá a tudomá­nyos világ. Lefordították orosz, lengyel, német, francia nyelvre s a szlavisztikai tudománynak ma is alapkövét képezi. Harma­dik jelentősebb műve a Slo­vanský národopis, A szláv nép­rajz, amely 1842-ben jelent meg térképpel iliusztrálva. Ez a munka szemléltetően demon­strálta a szláv világ erejét és nagyságát, megteremtette az előfeltételeket a szláv etnográ­fia és folklór alapjainak lera­kásához éppen abban az időben, amikor Stűr a szlovák nemzeti kultúra felemelkedéséért har­colt és szlovák irodalmi nyelv kialakítására törekedett. más! Amit tettél, nagy önfel­áldozás volt: iskola, beteg apád és a falusi szervezet... A le­velet más célzattal írták. Mi is hibát követtünk el, amikor hoz­zájárultunk Staš elvtárs igaz­gatói kinevezéséhez. Azt gon­doltuk, hogy már nem gyerek és nem fog a fejébe szállni a dicsőség. És tudod, hogy a nők rögtön körülrajongják az új igazgatót. Nagyon bosszant a dolog. De azt hiszem, hogy még semmi se késő. — Titkár elvtárs ... A titkár félbeszakította. — Tudod, mi férfiak ezen a téren nem vagyunk angyalok. Azt az elválást ne vedd valami komolyan. Gyereketek van és ö szereti a gyereket. Igyekezned kéne, hogy megtaláld hozzá az utat. Az a lány korántsem olyan, hogy tartanod kéne tőle. — Titkár elvtárs ... A titkár intett a fejével, hogy ne szakítsa félbe. — Nézd, jó lenne, ha írnál neki! Levélben az ember néha többet elmondhat, mint, élőszó­val. És lehet, tényleg úgy érez­te, hogy már nem szereted. Ne hagyd rögtön elveszni az első alkalommal, nehogy később bántson a lelkiismeret, hogy nem tettél meg mindent érte, ami módodban állt. Kevés olyan férfi létezik, aki legalább egy­szer meg ne bántaná a felesé­gét. Franciska magába szállott. — És aztán — a titkár arca szinte könyörgővé vált — tu­dod, hogy néznek ránk kommu­nistákra az emberek. Még el sem válnátok és máris ujjal mutogatnának rátok az embe­rek: „Látjátok, ezek a kom­munisták!“ Ez náluk a családi élet tisztelete!" Staš elvtárssal még én is beszélek, de előbb veled akartam beszélni. Jó len­ne, ha mindenekelőtt te írnál neki. — Írok neki, titkár elvtárs. De szeretném tőled megkérdez­ni, — arca elpirult — hogy is­mered-e azt a... — Természetes, hogy isme­rem, Stašová etvtársnő, éppen ezért ajánlom az egészet. Ott dolgozik nála a hivatalban. Most üdül. Már van egy gyereke, de úgy látszik, hogy az'nem nagy gondot okoz neki. Nem rossz lány, csak könnyelmű. Végül is — sokkal több az ilyen eset, mint gondolnád. Tehát ne ítéld meg olyan szigorúan a férjedet. Sok függ a körülményektől és az első pillanatban tényleg úgy tűnt, hogy te is az oka vagy. (Folytatása következik) Sztravinszkij Igor, világhírű zeneszerző és karmester, aki az USA-ban él. elhatározta, hogy 80. születésnapját óhazájában, a Szovjetunióban fogja megün­nepelni. A londoni régiségvásár érde­kességei közül kitűnik egy 1760-ból származó „-automati­kus" állóóra. Ez a légnyomás­változások kihasználásával fel­húzza önmagát. Sophia Loren, az ismert film­csillag a jövő színházi idényben a párizsi „Theatre de France“ színházban lép fel Anoui! egyik drámájában. Az amerikai Yale Egyetem zeneműtárában megtalálták Haydn eddig elveszettnek vélt operája kéziratát. A forradalom alatt Šafárik a Prágában ülésező szláv kong­resszus elnöke volt. A forra­dalom után régi, kedvenc té­máihoz tért vissza a régi cseh és délszláv irodalommal fog­lalkozott, tanulmányozta a cseh nyelvtant és nyelvemléke­ket. Életének utolsó évtizedé­ben sok tanulmánya jelent meg Cirillről, Metódról, Simeonról, amelyek nagy érdeklődést vál­tottak ki különösen orosz, de más szláv nyelvtudósok köré­ben is. Több ízben állást foglalt a szlovák irodalmi nyelv kérdé­sében is, mindig Józan és mér­sékelt hangon. Mindebből láthatjuk, hogy Šafárik milyen nagy és sokol­dalú személyiség volt. A szlo­vák nép nemzeti Öntudatának kialakításában barátjával és munkatársával, Ján Kollárral együtt nagy szerepet játszott, de mint a nemrég megtartott Šafárik-konferencia több kül­földi felszólalója is megemlí­tette, az egyes szláv nemzetek mind magukénak tartják Šafá­­rikot, aki hozzájárult nemzeti kultúrájuk felvirágoztatásához. A kis gömöri falu szülöttét a szláv újraébredés időszaka nagy gondolkodójaként és tudósa­ként tisztelik. Dr. HOSIOK I. Maxim Gorkij halálának 25. évfordulójáról emlékezünk meg. Gazdag irodalmi öröké, meleg érző egyéniségét, az ember ere­jébe és az élet szépségeibe vetett hitét tükrözi, azt a szen­vedélyességet és ádáz harcot, melyet élete végéig vívott min­den ellen, ami az életet és az embert sorvasztja és letiporja. „Tettekre, tettekre van szük­ség“ — halljuk Gorkij hangját még a Nagy Október előtti időkből. „Szavakra van szükség, amelyek úgy hangzanak, mint a vészharang hangja és felver­né, mozgósítaná a tömegeket, megrázkódtatná a világot“. Gorkij útja azonos volt a tö­megekével: — a társadalom legaljáról indult el és része volt abban a harcban, amely megte­remtette a jobb és igazibb világot. Azokhoz az országokhoz tar­tozunk, ahol Gorkij műveinek a kiadóvállalatok és az olvasó­tábor is a legnagyobb figyelmet szenteli. 30 kötetben most ad­ták ki hazánkban a nagy író regényeit, elbeszéléseit, színda­rabjait. Nemrég- láttak napvi­lágot a könyvpiacon Gorkij ösz­­szegyűjtött levelei is. A kötet 670 levelet tartalmaz. Közvetlen hangú leveleiből látszik tglán a legjobban, milyen sokoldalú személyiség volt, milyen érde­kes és szétágazó volt a baráti köre. Figyelemmel kísérhetjük, hogy a nagy író mennyi időt szentelt a fiatal tehetségeknek, leveleiből megtudjuk, hogy a kezdő írókat hogyan irányította és nevelte. Megismerkedünk Gorkij gondjaival, bánatával, baráti körével, kezdve Tolsztoj­tól, Csehovtól egész Romaine Rollandig. Levelezése megvilá­gítja a forradalmi mozgalomban való részvételét, a Leninhez fűződő kapcsolatait és az ellen­téteket is. A forradalom előtti levelezése megvilágítja, hogy Gorkij milyen ádáz harcot foly­tatott a dekadens művészet ellen. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után írt leve­leiből látjuk, hogy milyen sok­oldalú tevékenységet fejtett ki a haladó művészet népszerűsí­tése érdekében. Levelei nyomán figyelemmel kísérhetjük harcát az új Oroszországért, az új vi­lágért, az új emberért és iro­dalomért, melyet harci eszközül használt fel. Ha már elolvastuk a Gyer­mekéveimet és beleéltük ma­gunkat a kis Aljosa Pesková lelkivilágába, legszebb olvas­mányainkhoz az Artamanovo­­kat, az Anya című regényét soroljuk és színpadon már lát­tuk az „Éjjeli menedékhelyet“, akkor Gorkij már bennünk él, senki el nem veheti tőlünk. Levélgyüjteménye azonban még teljesebb képet nyújt nemcsak a nagy íróról, hanem Gorkijról az emberről, aki annyira sze­rette az embereket és mindazt, ami megnyitja az utat a telje­sebb, gazdagabb és szebb élet felé. SZERGEJ SZMIRNOV: Fiatal szovjet költő verse NAGY ÉS KICSI 0 költő, a lány — csak egyszerű földi lény. Ifjak és szerelmesek. Lábuk alatt hajlott a zsenge fű s fénylett a hold az útjuk felett. ö, az extravagáns teremtés, súgta : — Most mindent neked adok én — tied legyen a kék világmindenség, a Tejút s az esthajnali fény! Köszönöm... — szólt mosolyogva a lány s felette pirultak a csillagok. S pajkosan megkérdezte azután: Valami földi ajándékot inkább nem kaphatok? A költő ajka nyílt mosolyra itt, míg átölelte gyengéden a lányt: — Nézd, a reklámok fény-virágait neked adom, mint mesés csodát.- A pályaudvar fénye, mozdonylámpa, s a fényszóró is a tied legyen!... Csöndesen felsóhajtott a lányka: Egy gyöngyvirágot adj inkább nekem ... KULCSÁR TIBOR fordítása v­­_________ -■< Pavel Jozef Šafárik

Next

/
Thumbnails
Contents