Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-20 / 25. szám

Mm szárnyalt dalunk J/ özei ezer énekkari tag és 100 népi zenész adott ta­lálkozót egymásnak Zselízen. A királyhelmeriek kelet kö­szöntését hozták, Rozsnyó for­radalmi hagyományait küldte el, a Bratislauai 11 éves magyar nyi körzeti tanítói énekkart és a nyitrai Pedagógiai Intézet 1 tataijait. Az ez évi l. Központi Ének­es Zenekari Fesztiválon ezer ajak zengte épülő holnapunk himnuszát, dallal köszöntötte Forog a szoknya, száll a dal. tannyelvű középiskola a boldog ifjúság hangját szólaltatta meg az ének- és zenekari fesztivá­lon. Eljöttek a fesztiválra az egerszegiek, akik a nehéz fizi­kai munka elvégzése Után jár­tak össze esténként, hogy dal­lal tegyék szebbé a maguk és mások életét, gazdagabbá hét­köznapjaikat. Üdvözölhettük a Munkaérdemrenddel kitüntetett BRADLAN énekkart, a püspöki, a diószegi, a bátorkeszi, a pár­kányi Iskolák énekkarát, a CSEMADOK szímöi, galántai, érsekújvári, valamint a párká­kommunista pártunk dicső múltját és eredményekben gaz­dag jelenét. Az l. Központi Ének- és Ze­nekari Fesztivál keretén belül a CSKP fennállása 40. évfordu­ló jónak tiszteletére június 17- én ünnepi akadémiát tartottunk Léván. Ugyanezen a napon, né­pi zenekari fesztivál volt Zselí­zen, majd vasárnap délelőtt a legjobb énekkarok mutatkoztak be a zselízi kultúrházban, dél­után pedig a helyi park színpa­dán táncegyüttesek, szólisták, zenekarok, énekkarok szóra­koztatták a közönséget. Pozsonypüspökin A Csemadok bratislavai járá­si titkársága igen jól sikerült dal- és táncünnepélyt rendezett június 11-én Pozsonypüspökin. Olyan tehetséges csoportok ad­tak itt ízelítőt tudásukból, mint a bratislavai magyar középis­kola énekkara, a Csemadok po­­zsonypüspöki helyi csoportjai­nak táncosai és zenekara, a Csemadok gútori helyi csoport énekesei. A dal és táncünnepély legjobbjai, az oroszváriak, na­gyon tehetséges műkedvelők voltak. Akadt itt a jó táncosokon és a jó énekeseken kívül egyéb dicsérni való is, éspedig az, hogy a rendezőség igen szeren­csés módon küszöbölte ki az ünnepély nem egyszer tapasz­talt egyhangúságát. Nem kö­vette azt a falusi közönség ré­szére különösen alkalmatlan rendezési receptet, hogy csu­pán tánc- és énekszámokkal tölti ki a többórás műsort. A püspöki CsemadoK-napon jele­neteket, szavalatokat és vidám csasztucskékat iktattak a da­lok és táncok közé, és így ér­dekessé, változatossá varázsol­ták az estig tartó programot. Különösen a rádióból ismert népszerű „Bálint bátyó“ ma­­génszőmára, továbbá püspöki legfiatalabb Csemadok-tagja. a négyéves Szász Attila dalaira Még egy kis igazítás és rophatjuk mi is a táncot. Gombaszög 1961. július 1.-2. gondolunk itt, amelyek ferge­teges tapsot váltottak ki a kö­zönségből. Az énekszámok közül a bra­tislavai magyar középiskola énekkara tetszett legjobban a hallgatóságnak. A fiatal Kulcsár Tibor tanár néhány hónapos lelkes munka árán a kerület egyik legszínvonalasabb gyer­mekkarává fejlesztette ezt a pionírkőrust. Ugyancsak tet­szett a püspöki magyar iskolá­sok dalárdája is. A táncosok közül a püspökiek és az orosz­váriak aratták a legnagyobb közönségsikert. A püspökiek Göndör Marikája és Wimmer Pálja például akármelyik hiva­tásos táncegyüttesben is meg­állná a helyét. Külön kel! végül szólnunk az oroszvári ötosztályos nemzeti iskola mandolin-zenekaráról. Ezek a tíz és tizenegyéves gyermekek olyan zenei tudás­ról tettek tanúságot, hogy el­ismeréssel nyilatkoztak róluk a zeneszakértők. Persze tanító­nőjük is külön dicséretet érde­mel ezért, hiszen Kosztolnyík Arpádné éppen a püspöki ün­nepségen mutatta meg, hogy milyennek is kell lennie egy lelkes kultúrdolgozónak. Ez a fiatal asszony a tanításon kí­vül nemcsak tanítványait okJ tatja zenére, de ő tánítgatja faluja felnőtt táncosait/ és éne­keseit is. NEUMANN JÁNOS Egy martosi kislány népvlse' letben. úlius 1-én és 2-án immár harmadszor rendezi meg Központi Bizottságunk Gomba­szögön a CSEMADOK Országos Dal- és Táncünnepélyét. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy eddigi rendezvényeink Gahnbaszögön jól sikerültek. A népművészeti seregszemle, a vidék szépsége, távoli falvakból is arra bírta az embereket, hogy részt vegyenek az ünnep­ségen. Most, amikor újra a dől­és táncünnepély előtt állunk, járási bizottságunk Rozsnyón, és helyi szervezeteink vezető­ségei szervezzék meg a közös kirándulást Gombaszögre, ahol két napig szórakozással, vidám­sággal tölthetik el az időt. Köz­ben meglátogathatják Kraszna­­horka várát, a Bet léri kastélyt, a gombaszögi és a domical cseppköbarlangot. Az idei gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepély műsora, eltérően az előzőektől, egy egy­séges egészet alkot, szombat délutántól vasárnap estig. A megszokott szombat esti szín­házi bemutató helyett most Gömörben is bemutatkozik a CS1SZ KB Magyar Népművé­szeti Együttese. Műsoruk este 10 órakor fejeződik be, majd utána megkezdődik az „Őrtü­zek" című éjszakai műsor, amelyre, mint már a címe is jelzi, kint a szabadban tábor­tüzek mellett, énekkarok, táro­­gatószólók kísérete mellett ke­rül sor. Az „Őrtüzek" című mű­sorban közös forradalmi hagyo­mányainkat örökítjük meg táncban, dalban és muzsikában. jlJásnap, vasárnap délelőtt ■‘■'■L „Gondtalan gyermek­évek" címmel az iskolák nép­művészeti együttesei lépnek fel. Az ö műsoruk tükrözi a gyer­mekek mai gondtalan életörö­mét. Ezt a műsort követi a „Szabadságunkért harcoltak" című ünnepi műsor, pártunk alapítása 40. évfordulójának tiszteletére. Ebben a műsorban lépnek fel a legjobb népművé­szeti együttesek, hogy tánc­ban és dalban fejezzék ki a munkásmozgalom örökértékű hagyományait. A kétnapos Országos Dal- és Táncünnepélyt vasárnap dél­után a népművészeti együtte­sek ének-, zene- és táncbemu­tatója zárja le. Kelet-Szlovákia minden járá­sában folynak már az előkészü­letek a kétnapos ünnepségekre. A tánccsoportok, énekkarok rendszeresen gyakorolnak. Lel­kesen készül többek között a pelsőci, a füleki, a rimaszom­bati, a leleszi, a bodrogszerda­­helyi együttes, de nemcsak az együttesek, hanem a falvak népe is örömmel várja az ünne­pélyt. A CSEMADOK Központi Bi­zottsága és külön a gombaszőgi Országos Dal- és Táncünnepély rendezöbizottsága és maguk az együttesek is nagy szeretettel várják újra Gombaszögre azo­kat, akik már az előző ünnep­ségeinken megismerték, meg­szerették a népművészeti együttesek művészi bemutatko­zását. IDidá itt ara Iá / sallóköz és Bodrogköz rónáin már pirul az árpa, szökül a búza, a gabona. A ringó szőke mezőt a tűzpiros pipacsok, az azúrkék búzavirágok teszik pom­­pásabbá. Szénaillattal, búzaszaggal van tele a határ. Cso­dálatosan szép a termés, a kapások és üde zöldek, gazdag kincset gyűjtünk majd be csürjeinkbe Néhány nap, és kasza alá érik a termés, peng, suhog a kasza, dől a rend, az arató-cséplőgépekből csurog az acélos búza. Sokasod­nak a kévék, nőnek az osztagok: újabb sikeres kenyér­csatáját vívja majd meg hazánk dolgos népe. Napcsókol­ta arcú lányok, asszonyok, izmos, barnára pirult hátú férfiak, olajos testű gépek aratják, gyűjtik, csépelik majd holnapi puhabélű foszlós kenyerű iket. Egyszerre dobban az ország népének szíve, egy vágy, egy gond, egy cél hevít mindenkit: megmenteni minden szem termést! Fiúk, lányok, fel a fedélzetre, legyünk mindenkor és mindenütt az elsők. Markoljuk meg a kasza a nyelét, üljünk a traktorok, kombájnok acélnyergébe, szedjük a markot, kötözzük a kévét, csépeljünk, zsákoljunk ... Ám ne felejtsük el a napi kemény munka után mosolyt, vidám hangos kacajt lopni az emberek arcára Ki a leg­­elkötelezettebb alany e célra? Ti, bodrogközi, gömöri, csallóközi, vágvölgyi kékinges fiatalok, piroskendös pio­nírok. Tatán nincs is olyan község vagy város, ahol ne lenne meg a feltétel egy egy félórás, egy órás vidám színes kultúrműsorral kedveskedni a mezők népének. Nemrégen zajlottak le az ifjúsági alkotóversenyek, a Csemadok kultúr rendezvényei, szavalóversenyek, (ez utóbbi éppen a napokban fejeződött be nagy sikerrel Prostéjovban, 950 szavaló fiatal ajkáról hangzott el egy­­egy szép vers vagy próza, akárcsak nemrégen Komárom­ban). Szávát, kultúranyag van, s helyes, ha már most alaposan felkészülünk e nemes szórakoztató, erőt, fris­seséget, kedvet adó aratási kultúrmunkára. A jó felké­szülés fél siker. A rögtönzés kevésszer hozza meg az igazi gyümölcsöt. Az e célra szánt kultúrszámokat válo­gassuk meg alaposan. A műsoros estek legyenek tarkák, változatosak, vidámak és rövidek. Ne késő éjszakákba nyúlók. A makszimum legyen 70—80 perc. Műsoros es­téinket kezdhetjük egy szép vers előadásával, ének- vagy zeneszámmal. Adjunk elő két-három népitáncot, tréfás villámjeleneteket, de ne félórásakat. Szóval, törekedjünk a tömörségre, igazra, szépre, szórakoztatóra és lelkesí­tőre. Tp szórakoztató műsoros estek megszervezésében le­­gyeitek példamutatók a tanítók', a közép- va()y főiskolás diákok. Legyen az idei aratási kultúrbrigád igazán szép, színvonalas, s ha ezt elértük, méltán mond­hatjuk majd, hogy a munkánk nem volt hiábavaló. (te) MÁTYÁS FERENC: Búzavirág Búzavirág, búzakoszorúban, zeng a kalász, minden ágán húr van. Mintha az ég darabokra törne, csupakéken itt lenn tündökölne. Búzavirág, régi-régi emlék, nem virultál te se nékünk mindég. Végtelen volt a gróf úr világa, övé volt a föld, s minden virága. Búzavirág, te tudod, hogy éltünk, a tarlón is kibuggyant a vérünk. Csipkés szirmod hullott a nyomunkba, piros vérünk takartad sziromba. Búzavirág a lányok hajéban, szemünkben is. szívünkben is láng van. Száll a daluk a bút összetépve, úgy kötözik a búzát kévébe. Búzavirág, hogyha lenne szárnyam, szétvinném az örömöt hazámban, fütyölném a pelyvát hordó széllel, mestergerendákra írnám én fel. Haj, te virág, hallom nevetésed, örömüket a szívembe vésed. Daluk Is szebb fönn a madaraknak, s fészket a ml kastélyunkba raknak. DUBA GYULA: A szép pincérlány eljött a lány faluról a vá­rosba. — Vigyázz magadra — mond­ta neki otthon az anyja, —, légy okos! Légy nagylány! Falusi asszony az anyja, szél­fútta arcú, kérges tenyerű, a negyven évére is megöregedett falusi asszony. A haját copfba fonta és kerek kontyba csavar­ta minden reggel. A lány fejebúbján is hegyes kerek konty ült. aprócska és kissé fakó. Arcbőre fehér csak az orcái kicsattanón rózsapiro­sak, és a szája festetlen. De­hogy is gondolt arra, hogy ki­fesse. Pincérnő lett. Fekete szövet­ruhában fehér köténykében, fe­jén hófehér bóbitával levest hordott szét az ebédelöknek. Ügyesen sietett az asztalok kö­zött a párolgó levessel, bájo­san mosolygott mindenkire; olyan természetesen és egész­ségesen csinos volt. hogy a vendégek nem győzték monda­ni neki: „Helyes vagy kislány! Szép vagy kis pincérlány!" Nem sértődött meg, de.. olló, nem is szédült meg a szavak­tól. Nevetett, hogy még szebb legyen és tovább libbent a le­­vesestállal. Csak a kis kontya nevetett vissza az udvarlókra mint az elmenekült vadnyúl fe­hér farka a vadászra. Érzékeny, tisztalelkü ember a kislány. Megtörtént, hogy el­ejtett egy levesestálat. Nagyot csörrent a porcelánedény, szét­­ugrott számtalan darabba, a paradicsomleves meg szétfolyt és csurgóit be az asztalok alá, mint egy háromágú, véres pa­tak. Nézte, nézte a kislány ke­servesen, megmerevedve, nézte sóhajtozva aztán lassan meg­eredtek a könnyei, úgy zoko­gott. — Ne sírj, kislány — mond­ták a vendégek — egy leveses­tül miatt nem dől össze a vi­lág! Alig bírták megvigasztalni annyira a szívére vette az ügyetlenségét. Még egy fél óra múlva is szipogott és elcsuklott a hangja, ha a főpincérrel be­szélt. Amikor megtanulta a nagy tálcát egyensúlyozni és a ki­nyújtott jobb kát ján minden baj nélkül elvitt hat ebédet, felkerült a kávéházba, Nem pá­rolgó leves illata kísérte már az asztalok között, hanem rum, konyak és likőrök szaga. A ká­véházba jókedvű férfiak járnak, akik minden csinos nőnek ud­varolnak. Konyakot isznak, egy féldecit, kettőt, többet.. és ezt suttogják neki: „Nincs kedve este mulatni egyet, kislány? Szolgálat után..." Nevet a pincérlány, a sze­mükbe néz és kacéran nevet. — Nincs ... nincs időm. Fá­radt vagyok, aludni megyek munka után! Azért tetszik neki a dolog, hízeleg a büszkeségének. Már tudja azt, hogy szép. A tükre is ezt mondja neki. Csak a haja.. az olyan régimódi, nem divatos. A kontya... Kedvetlenül nézi a kecses, hegyes kis kontyot és az ajkát bigyeszti. — Akár csak az anyám ... — suttogja. — kész falusi nő! E ér f inak férfi is, nő is lehet a rossz angyala, nőt csak férfi téríthet le az egyenes útról. Megjelent Oszkár a kávéház­ban. Oszkár huszonnyolc éves, csinos fiatalember, vígkedélyű, nagyon szereti a kemény brau­dit és a nőket. Azonkívül szen­zációsan tud beszélni, mintha csak könyvből olvasná, és köz­ben olyan szemmel néz az em­berre, hogy maga a pillantása delejes és elragadó. Tanácstalan a lány, először életében. Nem tudja mit te­gyen. Az anyja, a falu irdatlan messzire tolódtak, hogy még az emlékük is megfakult, elszínte­­lenedett. Nincs biztos pont a számára, nincs támasza az egész nagyvárosban. Sem a neonfé­nyes utcákon, sem a villamos­­csilingelőstől hangos tereken, sem otthon, az albérleti szoba ágyában. Oszkár táncolni hívta. Zsong a kávéház, fecsegnek az emberek és őt nézik, a kis pincérlányt nézik ... apró kon­tyát nézik. De a legkitartóbban és legcsillogóbb szemmel Osz­kár nézi. Kemény brandi van előtte, szódával. Néha ránevet. Légy modern kislány, mond­ja a mosolya, az élet szép és a Grillben vérpezsdítőén kiált a szakszofon! Elmegy. Elmegy, de előbb le­vágatja a haját és modern fri­zurát csináltat. Mert a Grillben biztosan kinevetnék a kontyát. Levágatta és befestette bronzbarnára. Minden nagyon jól sikerült. Oszkár kedves fiú, tud mutatni és az összes pin­cérek ismerik. Ügy szólítják öt, mérnök úr! Ťehát Oszkár mér­nök. Milyen szép ez, mérnök és éppen vele áll szóba, vele megy táncolni. És hogyan tud tán­colni! Kész csoda. Álom, repü­lés vele a keringő a fényes parketen. Mindenki őket nézte, mindenki... Meddig tart a boldogság, egy hónapig, két hónapig? Minden­esetre ritkán tart egy életen keresztül. Különösen ha Oszká­ron múlik a dolog, mert Oszkár nyugtalan természet, vágyik az ismeretlen, az új után. Minden­ben, nőben is, — Ma ne gyere fel — mond­ja a pincérlánynak — nem va­gyok, otthon! Nem várlak. A kis pincérlány először sír azóta, mióta a levesestálat el­törte, zokog még keserveseb­ben, mint akkor. Aztán abba­hagyja a sírást és könnytelen, száraz szemmel néz belé a vi­lágba. Más a mosolya, mások a szavai, más a szája — kifestet­te — más az egész lány. Fel­tárcsázza Oszkárt. — Nem jösz értem ma este? — kérdezi. — Nem — mondja egy hang a vonal végén, nem túl messze, csak az ötödik házban és mégis mintha a világ végén lenne, — nem megyek. Nincs időm. — Jó — mondja a festettha­jú pincérlány — ne gyere. Fü­tyülök rád. Le vagy ejtve! Lecsapja a hallgatót, aztán felkap egy poharat és a földhöz vágja. Ezer darabba repülnek szerte a szilákjai. Nem sajnálja, mint akkor a levesestálat. Ru­mot visz a vendégeknek és mo­solyog. A szája mint egy véres ket­tévágott sztá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents