Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-20 / 25. szám

t Légy készen A trnavai járásban jól fel­készültek a fiatalok a nyári nunkákra. Kiindulva a járási pártbizottság határozatából, a CSISZ járási elnöksége május elején feldolgozta az ifjúságra háruló feladatokat. Közösen a gépállomással összehívták a fiatal kombájn nosok és traktoristák járási Bratislava, 1961. június 20. X. évfolyam, 25. szám Ara H0 fillér A közép- és szakiskolák, valamint a tanintézetek legjobb tanulóinak találkozása a prágai várban a párt és a kormány vezetőivel FELEDHETETLEN TALÁLKOZÓ A prágai vár festői kertjében már jóval hat óra előtt apró csoportokban érkeztek a vendégek. Fiatalok, fiúk, lányok, oly annyira különbözők s mégis illik rájuk egy közös meghatározás: az ország legjobb tanulói. Ok hatszázan a közép- és szakis­kolák, valamint a tanintézetek legjobbjai ma este Novotný elvtárs vendégei. Lassan lépkednek a gondozott ösvényen, szemlélik a kertet, várják a találkozást a házigazdával. IÖBBEN HOZTAK kicsi aján- Néhány perc alatt körülöleli dékokat, mint kollektívájuk őket a vidám ifjú vendégek szeretetének, hálájának értékes megnyilvánulását. S a kis cso­portokban röpködnek a kiváncsi kérdések. Anička Kotlanová ke­zében egy díszes dobozban, szép férfiing. A klatovi lányok készítették. Szomszédja a prá­gai Masné utcai gépipari tech­nikum tanulója díszes albumot szorongat. Ez is ajándék lesz. — Olyan jó volna már átad­ni... Annyiszor átgondoltam hogy mit is mondok, dehát mégis ... Ahány várakozó, meg­annyi a kérdés... Röviddel hat óra után megér­keznek a párt és kormány veze­tői Novotný elvtárssal az élen. gyűrűje s minden -hivatalos szokást mellőzve elkezdődik egy feledhetetlen találkozó. Bacílek elvtárs sétára hív egy kis csoportot, de bizony szinte minden lépésnél megállnak, annyi a kérdés, alig győzi vá­lasszal Aprólékosan kikérdez­geti a fiúkat terveikről. — Mezőgazdasági főiskolára készülök, — feleli Unger Dušan, — aki a michalovcei techniku­mot végezte kitüntetéssel. S íme elég egy szó és máris mezőgazdaságunk problémái a beszédtéma. A jövendőbeli szakemberek, zootechnikusok, agronómusok elmondják észre-Rajecké Teplice — az ország minden részéből június 26-tól július 5-ig több mint 2000 pionír fog itt táborozni. Itt kerül sor a pionírok találkozására pártunk és kormá­nyunk képviselőivel. vételeiket, véleményüket. Kér­déseikre a legilletékesebbek, a CSKP KB titkárai válaszoltak. — Szeretni kell a gépeket, fiúk és érteni kel! hozzájuk ... Veres Lajos úgy érzi, hogy szinte neki szólnak a biztató szavak. Őt is a gépek vonzot­ták, ezért végezte el Szepsiben a technikumot, s most a mező­­gazdasági főiskola gépészeti szakán akarja folytatni tanul­mányait. — Növelni kell a szakkép­zettséget, aki elvégezte a ta­nonciskolát. annak meg kell szereznie az érettségit is. így bíztatja a lányokat Kahuda elv­­társ, az iskolaügyi miniszter. E csoporttól néhány lépésnyire a zöld pázsiton Hendrych elv­társ a politechnikai oktatás iránt érdeklődik a fiúktól. Kopecký elvtárs a kormány utolsó üléséről beszél a körü­lötte állóknak. Öröm hallgatni szavait. „Nekünk minden téren meg kell előznünk a kapitalis­tákat, hiszen mi kommunisták vagyunk ...“ FUT AZ IDŐ. ALKONYOD1K. Beszélgetéstől hangos a kert. Igen természetes, hogy a leg­többen Novotný elvtárs körül tömörülnek. E csoportban való­ban mindenről szó esett: a ta­nulmányi eredményekről, a pá­lyaválasztáson, a szellemi és fizikai munka közti különbség eltűnésén keresztül, egészen külkereskedelmünk porblémái­­nak megtárgyalásáig. Ahogy kigyúltak a sziporkázó fények, a vendégek kultúrmű­sorban gyönyörködtek. Aztán megszólalt a zene, benépesedett a táncparkett. A jelenlevő lá­nyok közül Miroslava Cadková volt a legbátrabb, ő kérte fel először táncra köztársaságunk elnökét. A királyi vár kertjében az ország legjobb tanulói vígad­nak, szórakoznak, beszélgetnek a nép, az ország vezetőivel, oly természetesen és közvetlenül, mint odahaza a családi asztal­nál szüleikkel. S az est végén mindannyian jól emlékezetükbe vésték Novotný elvtárs búcsú­szavait: „Nagyon sok múlik a ti képességeiteken és tudástokon, hiszen a ti generációtok építi fel hazánkban a kommuniz­must!“ A csillagos ég alatti találkozó véget ért, de feledhetetlen em­lékét hatszáz fiú és leány őrzi szívében. CSETŐ JÁNOS Prága 1961. Június 16. aktíváját, ahol megtárgyal­ták a két- és hárommene­tes aratás előnyeit. A já­rásban 15 kombájnt foglal­tak el a CSISZ-tagok. Vala­mennyien vállalták, hogy bekapcsolódnak a 100 hek­tárosok mozgalmába. A járásban 23 ifjúsági kol­lektívát szerveztek meg, melyek segítenek a cséplés­­né! és a tisztításnál a má­sodik váltásban. A csoportok versenyeznek a járási CSISZ bizottság vándorzászlajáért, a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Dél-Szlovákiában megkezdődött az aratás Már zúgnak az aratógépek c sallöközben az út men­tén sárga, szürke és zöld színt játszik a kalász. A szövetkezeti tagok el­mennek egy-egy tábla mellett, megállnak, né­hány leszakított kalászt a te­nyerükben szétdörzsölnek és a magot ketté harapják. Vizsgál­­gatnak, tanakodnak magukban. Pár nap, és az őszi árpát már lehet kaszálni. A repcét szin­tén! Míg egyesek tanakodnak, vizsgálgatnak, a komáromi já­rás déli részén már zúgnak a gépek. A Dolný Peter-i EFSZ már június 12-én megkezdte az aratást. 18 hektáron vették sor­ba az őszi árpát. Hagyják, hogy pár napig száradjon úgy szépen sorban, aztán jönnek a kombáj­nok. felszedik és kicsépelik. Az árpa után a repcébe mentek. A kombájnon a CSISZ neveltjei ülnek. Szabó Dávid, Krnács Jani és Hejalós Feri. Büszke is rájuk az egész szövetkezet — mondja az EFSZ elnöke. A Dől. ný Peter-i szövetkezetben min­denki így beszél a fiatalokról. Ahol szükség van, ott segíte­nek. — Az aratás sikeres befeje­zése erkölcsi kötelességünk, — mondják a fiatalok, de van egy másik dolog is, ami vonz. Ver­senyt hirdetett az egységes földmüvesszövetkezet. Karóra, kirándulás stb. várja a leg­jobbakat, a győzteseket. Meg­látjuk, ki lesz a győztes! Dolný Peter nem áll egye­dül. Zúgnak a gépek Chotínon A: is, Bajoson is, a járás egesz te­rületén! chotíni EFSZ-ben kom­bájnokkal indultak ki az őszi repceföldekre. A i repcét nem lapátolták Iszét és a növényzetet idő előtt aratták le. Meg­kérdeztük Dekány Sándor kom­­bájnost, hogy miért? Azt fe­lelte, hogy eddig még mindig szépen arattak, csak amikor a repcét önkötözőgépekkel gyűj­tötték be, sok szem kárba ve­szett. Az idén hamarabb hozzáfog­tak a repce aratásához, mert azt akarják, hogy a kombájn kicsépéljé á szemet, aríiélymost már érett. A még nem érett szalma és hüvely állítólag le­hull a földre, azt a következő három napon belül csépelik ki, amikor a hüvelyekben a magot kombájnnal gýújtik össze. Va­jon miért csinálják ezt így? Hiszen ebből csak káruk lehet. Dél-Szlovákiában kombájnokkal csak az érett repcét gyűjtik össze. Mert csakis akkor érjük el azt, amit akarunk: veszteség nélküli begyűjtést. Megkezdődött az aratás. A mag már a zsákokba ömlik, a dél-szlovákiai szövetkezetekben elsajátítják az új technológiát és újabb tapasztalatokat sze­reznek. Június 26. és július 2- között az idén először rendezzük meg a csehszlovák nép és az afrikai népek barátsági napjait. Az ün­nepségeket országszerte a Nemzeti Front szervezetei ké­szítik elő. A következő napokban min­den kerületben manifesztáció­­kat rendeznek és ezeken meg­jelennek az afrikai országok küldöttségei is. A meghívott vendégek közül sokan már Prá­gában tartózkodnak. Ezenkívül az üzemekben beszélgetéseket rendezünk azokkal az afrikai diákokkal, akik hazánkban a főiskolákat látogatják és olyan Marafkó Imre első aratása dolgozóinkkal, akik az utóbbi időben Afrikában jártak. A barátság napjaiban ország­szerte kiállításokat, politikai, gazdasági valamint kulturális előadásokat tartanak majd Af­rikáról. A Csehszlovák Filmvállalat egész estét betöltő filmeket és rövidebb dokumentumfilmeket mutat be. Prágában, Plzenben és Brnoban Ghana válogatott futballcsapata mérkőzik a helyi futballcsapatokkal. A barátság napjai — amelyek alkalmával dolgozó népünk ro­­konszenvét fejezi ki a szabad­ságért küzdő Afrika népeivel — július 2-án a külföldi küldöttek barátsági estélyén csúcsosodik ki, amelyet a Nemzeti Front Központi Bizottsága rendez. A feketevízi szövetkezet gaz­dasági udvarán, az arató gé­pek körül nagy a sürgés-forgás. Két héttel ezelőtt a szövetkezet gépjavítói és kombájnistái az utolsó simításokat végezték a gépeken. Azóta már aratnak. A szövetkezet elhatározta, hogy a gabona 60 Vo-át kétme­netes módszerrel aratja le. A kétmenetes módszernek az elő­nyei ismeretesek. Például ta­valy a pusztafödémesi ÁG-on kipróbálták ezt a módszert. Az eredmény: egy mázsa gabona kitermelése 2.90 koronával volt olcsóbb. Az aratást 5-6 nappal hamarább kezdhették meg. A cséplőgépek munkája teljesen feleslegessé vált, s ez munka­erő- és hajtóanyagmegtakarí­tást jelentett. Azok az emberek, akiknek a cséplőgépeken kel­lett volna dolgozni, sok más fontos munkát végezhettek el. Herét kaszálhattak, trágyát hordhattak és a kertészet kö­rül sem maradt le a munka — mint más nyarakon. A gépek teljesítménye is alaposan növe­kedett. így nem csoda, ha a ga­­lántai járásban a gabona 61 %-át kétmenetes aratással ta­karítják be a szövetkezetek és az állami gazdaságok. A képen: Marafkó Imre, a kombájnos, Múcska elvtárs, a szövetkezel agronómusa és az új szovjet kombájn. Így lesz ez Fe­ketevízen is. A szövetkezet ve­zetősége nem­csak határoza­tot hozott, ha­nem minden anyagi szükség­letet is megte­remt, hogy a terv valóra vál­jon. A sürgő­­tor gó kombáj­­nosok közt fel­tűnik ügyessé­gével, de fiatal­ságával is egy aprótermetü le­gényke. Maraf­kó Imre az, a szövetkezet leg­fiatalabb kom­­bájnosa. Mind­össze 18 éves. Szinte gyerekes szeretettel fo­rog a kombájn­ja körül. Óva­tosan húz meg minden csavart, szemével meg­simogatja a sok­száz alkatréizt. Miért ez a lelkesedés? Múcska elvtárs, a szövetke­zet agronómusa mindent elárul. Marafkó Imre 1943-ban el­vesztette édesapját. A Nagy- Magyarország lázálmát hajszo­ló urak küldték a halálba. Im­re árva maradt hét testvérével együtt. Kevés volt a kenyér a családban és sok az éhes száj. Imre alig cserepedett fel, egy gatyáért, ingért és kosztért nagygazdáknál libát, tehenet őrzött, majd kapált. Mikor megalakult a szövet­kezet, éppen kijárta az iskolát és beált szövetkezeti tagnak. Ott figyeltek fel rá, mert min­denhol és minden munkában megállta a helyét. Elküldték mezőgazdasági gépesítő isko­lába, ahonnan mint szakember került vissza a szövetkezetbe. Míg iskolába járt, fizetést is kapott. Egy éven keresztül gépjavításokkal mélyítette szaktudását, míg az idén ta­vasszal új szovjet kombájnt kapott a szövetkezet. Nagysze­rű gép, sok új módosítással. Egyszerű átszereléssel kétme­netes aratásra is kitünően fel lehet használni. Ki fogja megkapni ezt a gé­pet. Ki lesz a gazdája? A szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy Marafkó Imre bi­zonyítja be rajta tudását. Ez­ért oly nagy az izgalom. Ma­rafkó Imre, a volt árva gyerek, gazdagok kicsiny, elhagyott szolgája felül a gépre és bele­­markol a végeláthatatlan bú­zatáblákba. Most magának fog aratni, mindenkinek, a szövet­kezetnek, a népnek. Most már biztosan arat. Göndör haja megcsillátnlik a búzatengerben, biztos kézzel vezeti a kitűnő szovjet kom­bájnt. Mit gondolhat, mikor hallgatja a gép egyenletes zú­gását. Mi jut eszébe, ha hát­rapillant a gép tartályába, ahol az aranyos búza garmadába gyűl? Talán a libák gágogása, melyeket másnak őrzött és ne­velt fel. Talán az a kevés ke­nyér, amit enni kapott. Vagy rongyos, foltos öltözéke és kis botja. Akkor az volt a kezében. Nagy utat tett meg Marafkó Imre. Bottól a kombájnig. Ugyanazt az utat tette meg, amit az összes faluszegény je. Az üres tarisznyától a tele tar­tályig. VADÜVICS JÓZSEF I

Next

/
Thumbnails
Contents