Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-06-06 / 23. szám
MÁRIA JANCOVA: Csalódás Ki tudja, hogy halálakor miért tér az ember ismét vissza az édesanyjához? Talán azért, mert až anya az, akit a legjobban szeret a világon? Ezt kell Franciskának gondolnia és elfogja az ellenszenv Peter anyjával szemben. Peter is szereti az anyját. Franciska viszont nem emlékszik az édesanyjára. Az öreganya meg már nem az, ami az anya. Hogy érezte mindig, hogy a természet mennyire megrövidítette, amikor látta, hogy a többi lány mind fut édesanyjához panaszkodni,' bármi kellemetlenség is éri őket az iskolában! Az ő nagyanyja már nagyon öreg volt akkor. De Elenka öreganyja még elég fiatal! Franciska Stašová, miközben az anyósára gondolt, gyorsan hozzálátott férje ruhájának a tisztításához. A kabát belső zsebéből kivette férje irattárcáját, de valami összehajtott levélke a földre hullott. Ki írhatta neki? A levél keskeny és hosszúkás volt, rajta az írás női, feladó nélkül. Kíváncsian nyitotta fel a borítékot. „Édes Petrikem! Szívből jövő üdvözletemet küldöm az üdülőből. Itt vidám az élet, sok a fiatalember, de nekem nincs kedvem közelebbről megismerni őket. Azon az estén, amikor eljöttem, azt mondta anyám, hogy ne váljak el tőled bizonytalan helyzetben. Én azt mondtam néki, hogy csakhamar Öszszeházasodunk, mert a feleséged úgy sem szeret téged és könnyen rááll a válásra. Anyám azt mondta, nehogy aztán valami baj legyen és nekem meg kellett ígérnem, hogy egyelőre csak nálunk fogok veled találkozni, sehol máshol. De tudod én már nem bírom kiyárni, hogy mikor leszünk ismét teljesen egyedül. Milliószor csókol: a Te Gizikéd. Azonnal írd meg, hogyan állsz a válásoddal és én is rögtön megírom, ha biztosan fogom tudni, hogy úgy vagyok-e.“ Franciska Stašová döbbenten nézte a levelet. Milyen különleges papír, a széle nincs egyenesre vágva, recés és tele ujjnyomokkal. Mindezt úgy gondolta végig, mint valami idegen, tőle független egyén, ő maga mozdulatlanul állt és semmire sem gondolt. Valahogy ilyen lehet az ember, ha valami nagy fizikai ütés éri, egy pillanatra semmit sem érez. Bizalmatlanul ismét megnézte a borítékot. Arra gondolt, hogy talán nem is a férjének címezték. De igen, neki írták. Ott áll a borítékon: Peter Staš, igazgató, Erdészeti Hivatal, Zemiatská Lehota. Leült a kis padra és úgy érezte, hogy rögtön megsemmisül. Féltékenység, megalázás, szörnyűség, félelem és gyűlölet a: idegen nő iránt, mind egyszerre szakadt rá, de mindebből a féltékenység kínozta a legjobban. Mi történhetett Peterrel ? Hiszen soha, még csak össze se harajudtak! Mivel bántotta hát meg? Miféle teremtmény Nem, most képtelen lenne lehet az a nő? Vad gyűlölet és vele utazni. harag fogta el az ismeretlen — Aláírod a válást? — kériránt. Miféle lehet, hiszen rög- dezte a férje durván. tön a másik mondatban azt ír- Az asszony a szemébe nézett. ja, hogy mily sok fiatalember A férje oly furcsán nézett rá van ott! Ő ilyesmivel sohasem/vissza, hogy megrémült tőle. ingerelte Pétért... Millió csók — Aláírom — suttogta. — hogy ugorhat be ilyesminek? Odaült az asztalhoz és kezét Úgy tűnt, mintha minden szé- tehetetlenül az ölébe ejtette, pet összetaposott volna köztük Sokáig nézte férjét, még akkor ez az ismeretlen nő és most is, amikor az már bezárta madiadalmasan rávigyorogna a levélből. A szobába vezető ajtó megcsjkordult. Felemelte a fejét. Az ajtóban ott állott a férje pizsamában. ga mögött az ajtót, még akkor is ottmaradt alakja előtte. Felállott és a hálószobába ment. Az ágyak szétbontva olyanok voltak, mintha semmi sem tör-Hirtelen úgy tűnt, hogy semmi tént volna. A fehérneműs szeksem igaz, hiszen oly ismerősen rény tárva-nyitva, a felső polc, és bizalmasan mosolygott, ál- ahol a férje ingeit tartotta, lőtt ott. Amikor a férje az ar- most üresen tátongott. Elvitte cába nézett és észrevette ke- az összes fehérneműjét. És a zében a levelet, rögtön elkomorult és ellenséges hangon mondta: — Add ide azt a levelet, nem neked írták! Csendesen a kezébe adta. A férfi gyorsan összeszedte a holmiját, a kabátot, az irattárcát, a nadrágot és a hálószobába. ruháit? Igaz, azok már rég az anyjánál vannak. Üres fejjel fogott a takarításhoz. A tükrön ott áll az esküvői fényképük. Mily fiatalok rajta: ő egy kicsit meghatódva, férje kicsit büszkén, de mindkettővisszament jükön látni, hogy boldogok! Peter anyja azt akarta, hogy Csak most döbbent rá a levél templomban esküdjenek és ő teljes szörnyűségére. meggyőződése ellenére enge-Mikor és mivel bántotta meg, dett neki. A pap fagyosan véhogy így megcsalta ? gezte a szertartást, tudta róla, Sokáig ült tanácstalanul ez- hogy már nem hisz, de mindez zel az egyetlen gondolattal az agyában. Meg kell kérdeznie, hogy miért tette. Felállott és a konyhába ment. Mint mindig, most is ösztönönem zavarta őt boldogságában. Előző este még összevesztek az anyósával, amiért nem akart fehér menyasszonyin ruhában menni az esküvőre, de Peter Van valami, mit napról-napra tanulgatok és attól félek, hogy tudásom ki nem elégít, akkor sem, ha sokáig élek. A kisember apró igénye talán megelégedést szülhet, az egyszerű parányi vágya maradék nélkül teljesülhet. A jámbort, bár százszor csalódik, hiedelmei elkísérik, a vakmerő, bár zúzva, törtein, eljuthat a kitűzött célig. A nyugalomszült elemekből kevés lelt otthonára bennem, parány vagyok, de tenger érzés hullámzik minden csöppszememben. Van valami, mit napról-napra tanulok, meg nem értem mégsem: miért nem lesz az életöröm maradéktalan osztályrészem? sen hozzálátott a regpeli készí- akkor megvédte őt az anyjával téséhez. Pár pillanat múlva be- szemben és azt mondta, hoqy lepett hozzá a férje felöltözve és megborotválkozva. Feltűnt néki, hogy mily fiatal, mily O szép. Göndör haja a fésülködés után is hullámos maradt. Az asszony hangja csendes volt, csendesebb, mint ahogy akarta: — Mondd Peter, mivel bántottalak meg'én téged? Mintha már várta volna ezt a kérdést, úgy válaszolt a férje: — Sohasem szerettél teljes szívvel: az iskola, az apád és a politika mindig előbbre valók voltak néked! Én mintha nem is léteztem ... — De Peter, hiszen apa beteg volt... és ki csinálta volna azt a politikát helyette. Értsd meg, hiszen te is kommunista vagy! — Nekem már elegem volt a te gondjaidból, szeretnék már egyszer élni is! Csak most tudom, hogy mi a szerelem. Nálad mindig az utolsó helyen voltam, nála viszont az első helyen! Büszkén megfordult és a hálószobába ment. Mint akit kalapácsütések érnek, úgy hullottak rá ezek a szavak. Tehát így gondolja! És ő, Franciska azt hitte, azért nem jár haza, hogy maga egyedül, jobban ápolhatja apját a halálos ágyán. Azt hita%7meíheEJenkát ^ V‘Ue A Ny|trai Pedagógiai Intézet ' Hirtoi«*, x . . hazánk legfiatalabb főiskolája, tllll enoIá9J. fľ9‘8 Mindössze kétéves tevékenységre tekinthet vissza. Ennek ellenére már élénk és eredményes kulturális munkát tud felmutatni mind politikai, mind sport és kulturális téren. Ebben nagy szerepe van az iskola pártszervezetének, mely a CSISZ főiskolai szervezetével karöltve minden lehetőséget megad a lelkes fiataloknak. Az iskolai méretű rendezvényeken kívül, kulturális megmozdulásokat szerveznek a Nyitra melletti falvakban is. a sötét kosztüm mindig jó ha van, de a menyasszonyi ruha esküvő után már semmire se jó.. Ügy tervezték, hogy mihelyt tévúton leteszi a vizsgáit a pedagógiai iskolában, haza, Turikovra megy tanítani, ahol az új iskolában egyedül lesz és napfényes modern lakást is kapnak. Férje akkor egy ideig féltékeny volt a Zemianské Lehota-i öreg tanítóra, aki mindenben segítette mint fiatal munkástanítónőt és sok jó tanáccsal látta el. Alflcor örült ennek a féltékenységnek, mert azt hitto, hogy annak férje nagy szerelme az oka. Mindez hova tűnt? Átment a másik szobába, letörölte a port, megvetette a gyerek ágyát. Ismét elfogta a kislánya utáni vágy. Talán ő nem lesz hozzá könnyelmű. Hiszen születésétől kezdve úgy gondozta, szerette és vigyázott rá. Még az anyósa is meglágyult egy kicsit, ahogy Elenka megszületett. Elmegy a délutáni vonattal a lánya után. Lehet, hogy az anyósától megtud valamit férje szeretőjéről is. Megremegett. Kell, hogy valamivel elfojtsa magában e szörnyű fájdalmat. Kilépett a verandára, bezárta maga mögött az ajtót és átment az udvaron. Az iskolában elfogta a tanteremből áradó munkakedv. Valami jó, kedves és békés érzés szállta meg, amint végignézte a természetrajzi képeket, térképeket és diagramokat a falon. A szekrényből elővette a gyerekek dolgozatfüzeteit, leült a katedrához és elkezdte javítani a dolgozatokat. (Folytatása következik) Csurka István Májusi fagy című forgatókönyvéből a Budapest filmstúdióban filmet készít Kis József rendező. A napjainkban játszódó történet fiatalok életéről szól. A film alkotói azt boncolgatják, hogy ezek a fiatalok hogyan látják az élet értelmét. A szép, tiszta, igazi szerelmet állítja szembe az érzéki lobogással. Képünkön Moór Marianne, az egyik női főszereplő. CSAK ÍGY TO el kislánya után. Ha most itt lenne, ő is magabiztosabb lenne. De hogy megy most érte? Peter Staš kofferral a kezében tért vissza a szobából. Elégtelen tudás ZALA JÓZSEF Legutóbb a falujáró csoport tagjai Nagykéren szerepeltek, ahol színvonalas esztrádmüsorral szórakoztatták a helyi dolgozókat. A közönség nagyon hálásan fogadta a jó műsort, a szereplők nagyszerű játékát pedig szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta. — Jöjjenek el máskor is! — mondották búcsúzóul a vendégszerető nagykériek. A CSISZ vezetősége úgy határozott, hogy a műsort kibővíti és megismétli. Erre e hónap 8-án került sor a Pedagógiai Intézet diákotthonának nagytermében. Az esztrádműsort a szlovák és a magyar tagozat 500 hallgatója tekintette meg. A diákok kitűnően elszórakoztak a változatos, jó műsoron. A falujáró csoport a következő műsordarabokkal lépett fel: legújabb slágerénekeink, népdalok, Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzem, Kaszárnyába laktanyába (jelenetek), Verbunkosok, cigány- és spanyol táncok, Móricz Zsigmond: Magdaléna című kis drámája. Zenét a magyar tagozat dzsesszzenekara szolgáltatta. A diákok közül a táncban Kleisz Mária, Bocsárszky Pál, Gordon Gizella, zenekarban és jelenetekben Stirber Lajos, Fekete Zoltán, Cibulka Elemér, Mics Károly, drámában és énekben Pataki Gizella, Sidó Zoltán, Ónodi József, ill. Horváth Ágnes és Szúnyog László tűntek ki. Befejezésül Ónodi János igazgató elvtárs az egész közönség nevében köszönetét mondott a CSISZ-tagoknak fáradságos, de sikeres munkájukért, a kellemesen eltöltött estéért. A műsor után megkérdeztem Fekete Zoltánt, a kultúrcsoport vezetőjét, mik a további terveik? Elmondotta, hogy folytatják a vendégszereplést. A következő állomásuk Kolon lesz. Utána Gyímesre is ellátogatnak. — Milyen célt szolgálnak ezek a vidéki szereplesek? — Falu járó csoportunk vidéki szereplése kettős célt szolgál: útmutatást és segítséget nyújtunk a falusi CSISZ-szervezetek kultúrcsoportjainak, másrészt az iskola és az élet szorosabb kapcsolatának elmélyítésére törekszünk, hogy m nt jövő szocialista tanítók az életben ered-ARKANGYALOK BUKÁSA Érdekes könyvet hozott a posta Bukarestből: szerzője Szemlér Ferenc, az egyik legjelesebb romániai magyar költő, a Romániai írószövetség nemzetiségi osztályának vezetője, címe Arkangyalok bukása. A regény szereplői délerdélyi ma*gyár értelmiségiek a fasizmus romániai előretörésének éveiben, 1940—41-ben. A könyv számos tanulságot tartalmaz a csehszlovákiai magyar értelmiség számára is, mely hasonló kisebbségi helyzetből fejlődött szocialista hazánk egyenjogú intelligenciájává. Műfaját tekintve Szemlér könyvében az életrajzi regény elemei keverednek a társadalmi regényével. Főhőse egy társadalmi és családi problémák tengerén biztos iránytű nélkül hánykődó építészmérnök. Az író a művet még 1942. és 1944. között írta, s mostani, kissé átdolgozott kiadásának utószavában, így nyilatkozik róla: „A legtöbb olvasó számára ez a korszak szerencsére puszta történelem. Nekünk, akik átéltük, nyomasztó, olykor rettenetes emlék. Csupán a fiatalság rugalmasságával, az életösztön roppant erejével magyarázhatom, hogy az akkori testi-lelki viszontagságok közepette — menekvésként — mindegyre a tollhoz nyúltam“. Ilyen küzdelmes körülmények között keletkezett a mű, melynek hőse nem tud szabadulni a burzsoá értelmiséget jellemző ideológiai korlátoltságtól, ingadozástól, de ösztönös jobbatakarással hisz a társadalmi igazságtételben, az embertelenséget és zsarnokságot jelentő fasizmus bukásában. A társadalmi haladást képviselő erők: a kommunisták és a munkásosztály csak a háttérben és véletlenszerűen szerepelnek, ami azt mutatja, hogy az író szemlélete — az utószóban ezt maga is hangsúlyozza — még nem volt marxista, a társadalmi jelenségeket nem következetes álláspontról vizsgálja. Ez a korlátolt, — néhol utólag javított — világnézet a regény leggyöngébb oldala, amit azonban részben ment az a tény, hogy a mű első kötete egy trilógiának, melynek már a továbbfejlődést mutató második része, a Napforduló is megjelent 1959-ben, (De összehasonlítás nélkül is nehéz elképzelni, hogy ne lenne ellentmondás a marxista szempontból megírt második rész és VÁBB ményesen megálljuk helyünket — mondotta Fekete elvtárs. Amit eddig végeztek, az szép és nagyszerű. A további munkájukhoz is sok sikert kívánunk. T. A rozsnyól járásban megkezdődött a színjátszó csoportok járási versenye. Összesen hét falu kultúrcsoportja kapcsolódott be. A versenyt a szilicei Csemadok mellett működő színjátszó csoport nyitotta meg Dávid Teréza „Lidércfény“ című drámájával, Krasznahorkán. A krasznahorkai közönség nagy érdeklődéssel várta a színmű bemutatását és a megkezdés előtt színültig megtelt a kultúrház helyisége. A közönség nagy figyelemmel kísérte a jeleneteket és számtalanszor lelkes tapssal ünnepelte a szereplőket. A szereplők pedig szép játékkal viszonozták a tapsot. Különösen jól szerepelt Máté Malvin, Pácéit Magda, Várady János, Csík Teréz, Jávorszký Katalin, Kevély Miklós és Gottlíber Mária. A bemutatkozás után a pontozó bizottság kiértékelte a szereplést. Ügy találta, hogy kisebb rendezői hibáktól eltekintve, nagyon jól sikerült a bemutatkozás. MOLNÁR BÉLA, Szilice az ezt nélkülöző első kötet között.) Polgári korlátái ellenére sem vonhatjuk kétségbe, hogy az író világnézete a második világháború idején, a fasizmus elleni küzdelemben haladó jellegű volt: határozottan pellengérezi ki a vasgárdista martalőcok garázdálkodását s a magyar fasiszták konkolyhintő és nemzetmérgező tevékenységét. Előremutató tendenciát kell látnunk abban is, hogy megmutatja az akkori tragikusan összekuszált nemzetiségi viszonyok megoldásának szocialista perspektíváját — az öntudatos munkások és román hőse, Dumitru Stefan állásfoglalásában. Sajátságos erénye a könyvnek, hogy az éretlen ifjúság vérgőzös antiszemita handabandázása mellett osztályszempontból ábrázolja a zsidó származású burzsoázia, a Bergen család tagjainak, vagyonímádó kapzsiságát és korlátoltságát is. (Ez is jelenthet hasznos tanulságot a szlovákiai magyar irodalom számára.) A mű fő értékét az író erős jellemábrázoló tehetségében látjuk. Realista erővel, lélektani biztonsággal teremti meg a kispolgári és polgári értelmiség férfi és női alakjait. A zöldinges fasiszták tevékenysége, a nacionalizmus és a militarizmus szinte csak a történelmi légkört teremti meg a mű meséjéhez, melynek előterében egyéni konfliktusok: férj és feleség, szülők és gyermekek jelleméből fakadó ellentétek állnak. Viszont a személyes problémák és összeütközések mélyén határozottan felismerhetők az olyan társadalmi eredetű hibák, mint a kispolgári magatartás, a polgári előítéletek, a szubjektív életszemlélet stb. Ennek a művészi erénynek azonban árnyoldala is van: a jellemek közt megnyilatkozó egyéni ellentétek, megoldhatatlan problémák ábrázolása háttérbe szorítja a felületesebben bemutatott társadalmi bajokat s az egymás ellen uszított kis népek nemzeti tragédiáját. Pedig a téma, jelentőségénél fogva (Erdély kettészakítása s a német fasizmus uralomra jutása az egymással szembeállított nemzetiségek felett) nagy történeti epikus alkotás létrehozására kínál kiváló lehetőséget. Ezt azonban Szemlér nem alkothatta meg művészi fejlődésének felszabadulás előtti szakaszában, melyet az utószó fent idézett sorai is megvilágítanak. Külön érdekesésge a regénynek Szemlér stílusának tiszta magyarossága; még a közhasználatú idegen szavakat is kerüli: sziréna helyett pl. vészkürtöt, telefon helyett mindig távbeszélőt, fotel helyett bőr karosszéket ír. Ez a nyelvtisztaság néhol szinte már túlzóvá, puritanizmussá válik. A mű hőse az újságot a „dohánytőzsdén" veszi (163. o.), ami valószínűleg annak a kis boltnak az elnevezése, melyet egyesek magyartalanul trafiknak hívnak. (Tőzsde helyett mi inkább csak boltot írnánk.) Az Arkangyalok bukásának most. megjelent második kiadását az író kissé átdolgozta megváltozott életszemlélete alapján, s azért is, hogy világosabban megmutassa az összekötő szálakat a trilógia első és második kötete között. Amint a szerző az utószóban is hangsúlyozza, „ezek az utólagos módosítások sem a könyv eredeti felfogását, sem meséjét, sem az alakok jellemét nem érintették“. Ez a megjegyzés eszünkbe juttatja, hogy egy-két felszabadulás előtti Szlovákia magyar regény az utóbbi ét rí ben nálunk eredeti koncepcióját is megváltoztató átírással jelent meg. fa ilyen művészi hitelt rontó, nagymértékű átdolgozással szemben csupán Szemlér módszerét tarthatjuk helyesnek. CSANDA SÁNDOR
