Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-06-06 / 23. szám
EULTUmSAKSU BEMUTATÓ UTÁN Érdekes bemjtatő tanúja lehetett a minap a párkányi színház közönsége A Tizenegyéves Középiskola színjátszó csoportja előadta Jankovich Ferenc Az aranypróbás legény című mesejátékát. Főhőse egy halászlegény, aki hosszú viszontagságok után döbben rá arra, hogy a boldogságot számára csak a béke és a tiszta szerelem biztosíthatja. Az előadást Steiner Márta rndezte. Rendezése főként a jelenetek kidolgozásával tűnt ki. Bár egyes jelenetek, pl. az előjáték búcsú jelenete, az aranyeső jelenet stb. könnyen csábíthattak volna giccses, szentimentalista túlzásokra, ám a rendező biztos kézzel kerülte ki a darab buktatóit. Külön dicséret illeti a nagy tömeget mozgató vásári kép rendezéséért. A zenekar jő teljesítményt nyújtott Bngán Dezső vezényletével, összetétele azonban nem a legszerencsésebb. Hiányoznak a fúvós hangszerek. A táncok (Hajdúk Márta, Romszauer Lídia és Béres István koreográfiája) mind szervesen illeszkedtek bele a darab hangulatába. A díszletek (Bitter Károly) jól kihasználva a kis színpad adta lehetőségeket, jó teret biztosítottak a szereplők játékának. A szereplők egytől egyig dicséretet érdemelnek. Jól oldották meg feladatukat és a rendező elképzeléseit póntosan követve, tehetségük legjavát nyújtották. Kü'ön elismerést érdemel beszédtechnikájuk, hiszen ez a műkedvelő színpadok leggyengébb oldala. Mindent egybevetve jó és értékes előadás volt. Minden iskolai színjátszócsoportnak követendő példaként szolgálhat bátor darabválasztásuk, (ugyanis verses darabról van szó), és merész szakításuk a műkedvelő előadások káros hagyományaival. -0A. Filmfesztivál Bratisiavában A Dolgozók XII. Filmfesztiválja felülmúlja az eddigi filmszemlék színvonalát. öt- hazai filmet mutatnak be. Kachyňa Bilincsek című detektív-filmjét. Amikor gyenge az alibi című vígjátékot és a Holdról potytyant le című filmet. A Szovjet Film Szegelová Repüljetek galambok című érdekes filmet küldött és a lengyelek Sienkiewicz Keresztes lovagok című regénye nyomán forgattak filmet. Bemutatják a Két emelet boldogság című magyar vígjátékot és több nyugati ország filmalkotását is. Olaszország Visconti ,Rocco éá testvérei című filmjét küldte, a Német Szövetségi Köztársaság pedig Staudte Búcsú című filmjét, Kramer haladó amerikai rendező Menekülés című filmjét is látjuk majd. A bemutatott filmek vetekedhetnek egy nemzetközi filmfesztivál műsorával is. Az előkészületek már folynak. Kassán a Východoslovenské noviny naponta film-mellékletet közöl, Zsolnán a járási lapok rendkívüli kiadásokat adtiak ki, Brnoban külön filmhíradó és Bratisiavában 28 oldalas képes filmújság jelenik meg. A városok központjában külön jegyelővételi irodákat rendeznek be. A fesztivál rendezői mindent elkövetnek, hogy a közönség megismerkedhessen a legértékesebb hazai és külföldi filmekkel. Radovan Lukavský és Jiŕina Švorcová a Bilincsek című új cseh filmben. A szovjet filmművészetet a Szánjatok galambok című film képviseli a bratislavai filmfesztiválon. Képünkön a darab főszereplői, Lesa Loktyev, Szergej Plotnyikov és Szvetlána Szavelovová. A két emelet boldogság című új magyar film főszereplői, Töröcsik Mari és Szabó Gyula. □ □□□□□□□□□ Az előadás két főszereplője: Sánta Rózsi — György és Tóth Géza — Ambrus A fiatalok színháza A fiatalok színháza március- tályharca. Ez már az a munkásban a világhírű orosz író Mak- säg, amelyet nem tud megtészim Gorkij „Ellenségek“ című veszteni a burzsoázia minden művét mutatta be, melyet pár- fondorlata, amely már tudja, tunk negyvenedik évfordulójá- hogy övé a biztos jövő. nak tiszteletére tanult be. A nyitrai előadás igyekezett — Gorkij a darabot az 1905- kihozni a darab minden értékét, ös forradalom tapasztalatai Ez különösen az első, főként alapján irta — mondotta Ondrej pedig a második felvonásban Rajmak elvtárs, a nyitrai szín- sikerült, a harmadik f elvonás - ház békedíjas igazgatója. Ez a ban az előadás lendülete esett, színdarab az 1917 előtti prole- Igor Ciel rendező általában tárirodalomnak is egyik legér- igyekezett jó munkát végezni tékesebb alkotása. Erősért for- és sok jó alakítást láttunk, radalmi szellemű, éppen ezért mint Jakob Bardin szerepében iktattuk be ünnepi műsorunkba František Kabrhelt, felesége pártunk negyvenedik évfordu-TatjánaszerepébenVieraStrnislója alkalmából. A darabot kü- ková Hasprovát, a szellemeskelönben igen régen nem játszót- dó generális szerepében Dušan ták már szlovákiai színpadon, Blaškovičot, Szkrobotov, az s így felújítása épp a negyvene- agyonlőtt igazgató szerepében dik évforduló idején eleven erő- Jozef Poljačeket, szangvinikus vei hat. felesége Kleopátra szerepében A darab, mint az a címből is pedig Olga Hudecovát. Szkrobokíviláglik, az osztályharcot mu- tov öccsét, az államügyészt, aki tatja be egy gyár viszonyai a harmadik felvonásban a munközt. A gyárnak két tulajdono- kásság vezetőjét letartóztatja, sa is van, a kíméletlen Szkrobo- Vladislav Müller játszotta, tov, aki a gyárat le akarja Riabcovot Dušan Králik, Grekoállítani, hogy így térdre kény- vöt Eudevít Moravcík alakította, szerítse a bérharcot folytató Ján Kováčik Zachar Bardin szemunkásságot és a puhább szívű repében inkább a jószívű kapi- Bardin. Ám csak a módszereik talistát játszotta meg, mint azt, mások, a céljuk azonos — a akinél a jószív csupán azért munkásság kizsákmányolása! jelentkezik, mert így könnyeb - A darabban felvonulnak az orosz ben tud eljutni a munkásság burzsoázia különböző típusai, kizsákmányolásához. Az asszoa szenilis nyugdíjazott generá- nyakra bukó pajzán bajszú listái egészen Tatjánáig, a szí- csendőrkapitányt (aki azonban nésznöig, aki szimpatizál ugyan a munkásokat üti és veri) Jozef a szocializmussal, de félti ké- Dóci alakította. Nádját a fiatal nyelmes életét és megtorpan, leányt, akit a munkásság olda- A darabban határozott kontű- Iára sodort tiszta emberi szíve, rokkal jelentkezik az öntudatra Eliška Kováéiková játszotta ébredt orosz munkásság ősz- MÁRTONVÖLG\l LÁSZLÓ FÄBIÄN ZOLTÁN: Füzek alatt Nagy fűzfák voltak ott, bontott hajú szomorúfüzek. Hoszszú, lehajtó vesszeiken serkedt a lomb. Virágoztak. Illatukat végigúsztatta a parkon a szél. Nehéz volt ez az illat, édes és méhzsongással volt tele. De ez most nem hallatszott. A pallókból összerótt színpad előtt zenekar játszott. Felcsendült a lányok ajkán: Felülről fúj az őszi szél. Csörög a fán a falevél. Es meg-megbokázó léptekkel sorjáztak be a táncosok a színpadra. A lányokon harangozó, súlyos szoknya, kis piros csizma: a fiúkon feszes, fekete nadrág, mellény. A füzek alatt a fiú nyugtalan lett. Megromlott dudorászó jókedve. Az előre elkészített, kötekedő szavak fonákjukra fordultak, s értelmüket vesztették. A felvonuláson úgy beszélték meg a lánnyal, hogy itt találkozunk, korán délután, amikor a műsor kezdődik. Es még mindig nem jött. Ugyan rózsám, hová lettél? Már két este el nem jöttél. A fiú rágyújtott. Két szívás után ellökte; ízetlen volt a füst, fullasztó. Délelőtt még úgy gondolta, nem is fontos neki a lány, unaloműző játék csak, most meg a szorongás: talán nem is jön, s akkor... Akkor megérkezett a lány. ő is ideges volt és bosszús. Máskor gyerekesen kedves, egy kicsit mindig incselkedön mosolygó arca sértett volt, indulatos. De ettől csak megszépült; villogott nagy, aranybarna szeme, kétfelől az arccsontján kipirult az áttetsző, fehér bőr: — ... komiszkodott velem. Azt akarta, hogy ... Es suttogva szidta, szidta az egyik művezetőt, aki szemtelen volt, bizalmaskodó, s azt akarta, hogy ővele töltse a délutánt. A fiú figyelte. Néhány mondat után azonban kihullajtotta magából a szavak értelmét. Nem érdekelte sem a művezető, sem a szemtelensége. Az volt a fontos, hogy itt van a lány, itt van végre vele, s hallhatja. Hallhatja az ingerültségtől asszonyivá ércesedö, kedves, vékony hangját. Váratlanul nevetni kezdett. — Te ezen nevetsz? — támadt neki a lány. — Nem ezen nevetek. — Hát min? — Azon. hogy micsoda veszekedős vénasszony lesz belőled. — Pukkadj meg! — rántotta fel telt vállát a lány. Haragudni szeretett volna, de inkább folytatta: — Kezd ott nekem sugdosni. „Most mit rebeg!" — kérdeztem tőle. „Azt hiszi, a hangos szót nem értem?!“ — Gyerekes diadaľal elnevette magát: — Olyan lett a képe, mintha míniummal mázolták volna be. Valaki az előttük levő fa alól hátrapisszegetz. Lassú volt a tánc, méltóságteljes. Ringlak a lányok, csapódott súlyos szoknyájuk a piros csizmaszárhoz; a fiúk leszegték a fejüket, aztán felvágták, és döndült alattuk a palló: Nem estem én a verembe, Véled estem szerelembe. A szélső fűzfa alatt ketten álltak, két férfi. Az egyik fiatal volt és a műsort figyelte; a másik szemben vele, háttal a színpadnak, nem hagyta, mind beszélt hozzá. Szikkadt arcú, szíjas. korosabb ember volt, a kezében üres, habosszélű söröspohár — Mert egyszer minden aszszonnyal megesik az ilyen; igaz-e? — mondta, aznap délután már ki tudja hányadszor. — Kérdeztem tőle: „Aztán, ha megbocsátanék, mi lenne?" A nyakamba akart ugrani. „Apukám!" azt mondta és rítt. De azért nem szóltam rá semmit; hagytam, hadd ríj jón, igaz-e? szék is neki valamit: igaz- e? Egypár cipót már vettem, de még valamit. — Üres, habos poharába■ nézett, s megkérdezte: — Eljön velem egy pohár sörre? A fiatalember a fejét rázta. — Jöjjön, na! De ő nem ment; boldog nekiereszkedéssel a fűzfa göcsörtös, vastag törzsének támaszkodott. Maradt az öregember is. A másik fűzfa alatt a lány meg a fiú most nem beszélt. A táncot nézték. A fiú együtt dúdolt az énekkarral, lába megmegrándult, kezét meg-megemelintette. — „Nékünk a szerelem nem elég." — De ezt már mondta. A lánynak. És nézett rá. Csönd lett. Hiába váltott át a zene, az ének a gyorsra, hiába ropogott fel a színpad a talpak alatt, ők csak a csöndet hallották. De ezt nagyon. Furcsa volt ez a csönd, torkot szorító. Próbálták elhessenteni. Hiába. Akár a vákuum, szívta, szívta ki belőlük, amit annyira el A fiatalember már kívülről tudta a történetet. Sőt. hátulról visszafelé. Kövérkés, szeplős arcán bosszús fintor, két tömzsi karja összekulcsolva és bal kezén a körmöt rágta. A szikkadt arcú öreg folytatta: — Azért most már hazahívom. Hiába, tavasz van, na. Veakarták már mondani egymásnak, hogy szinte már nem is akarták. Kerek az én szűröm alja. Piros selyemmel kivarrva. Szavak. Nem voltak szavak. A fiú a lány kezéhez ért. Éppen csak az ujjai hegyével. A csuklójánál. Erezte az áttetsző, kék erek halk verését. Azután az erek barázdáján végig simította a kis kerek kézfejet, a megmegrebbenő ujjakat, Amikor a körömház holdas ivéig ért, a lány széjjelebb nyitotta a kezét s ujjai közé fogta a fiú ujjait. Könnyedén, melegen. Repült az ének, akár a szoknyák, és zengett. Porzott a színpad. — Mit vegyek még neki, mondja? — kérdezte a szikadt arcú öreg. — Maga olvasott embernek látszik, biztosan jobban ért az ilyesmihez, igaz-e? A fiatalember mártír tekintettel körbefordította szeplős, kövér arcát: látják-e, mit gyötri itt ez az ittas vénember? Senki sem ügyelt rájuk, mindenki a táncot nézte, a színesen kavargó színpadot. — Vegyen egy nájlonkombinét — mondta végül. — Olyat, ami átlátszik? — Éppen olyat. — Nem veszi az azt magára, mit gondol. Mert tisztességes asszony az azért, igaz-e, hogy ez megesett vele. Nem mondom, fájt kegyetlenül, mintha innen szakadt volna ki valami. Ki mennyit bír el, annyit ér, igaz-e? — Megint üres söröspoharába pillantott: — Nem jön velem, na? — Nem. — Szívesen fizetném. Nagy pénzt kaptam tegnap, nagy pénzt. — Elővette kopott bőrtárcáját: — Jutalom pénz, igaz-e, azért, mert én ács vagyok, zsaluzó, azután ..; Közben már ment a bódék felé, ahol a sört mérték. Egyedül. De azért mondta tovább, magának. Pengett a cimbalom, rikoltott a klarinét, magasba szárnyalt a hegedűk hangja és az ének: De ők még mindig nem hallották. A fiú meg a lány. Álltak az illattól terhes, lehajtó fűz alatt. Kezük egymásban. Már szorosan. A lány szólalt meg először: — Ogy féltem a mai naptól. — Miért ? — Nem tudom. Féltem. — Tőlem? — Tőled?! — mosolyodon el. Majd: — Magamtól. — És lehajtotta a fejét. A fiú az álla alá nyúlt, maga felé emelte az arcát: — Nézz rám! Szemük, akár a feneketlen kút, fölöttük a fűz, mint egy gótikus katedrális. Akkor ocsúdtak fel, amikor felcsattant a taps. — Szeretlek! — kiáltotta a fiú, bele a zajba. A lány nem szólt semmit. Hirtelen oldalra billentette a fejét, s megcsókolta a fiút. A nyakát, a füle alatt, aholv vert, lüktetett az ér. Közben is tapsolt.
