Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-30 / 22. szám

Szülői. szeretet Valószínűleg minden szülő jól ,.akarja“ nevelni gyer­mekét. Sokszor azonban csak az akarat marad meg, a nevelés, bizony félrecsűszik. A. helyes gyermeknevelést álta­lában két véglet akadályozza: a kényeztetés és a túlzott szi­gorúság. S bár a szülő mind­kettőt jól gondolja, e végletek­nek mindkét esetben a gyermek látja kárát Az a gyermek, akinek szülei mindent megengednek, minden vágyát vakon teljesítik, azért, mert „szeretik“, — mindenkitől ilyen bánásmódot vár, márpedig ez lehetetlen. Erre a gyermek még kicsi korában, a bölcsődé­ben, óvodában, iskolában rájön (nem beszélve felnőtt koráról!), látja, hogy másoknak is van akarata s nem lehet mindig ép­pen az ö akaratát teljesíteni. (Különösen akkor, ha kívánsága jogtalan!) Ez persze fáj, hiszen otthon nem létezik jogtalan vagy fölösleges kívánság — s úgy érzi, ellenségesen bánnak vele. Az ilyen fájó érzésektől megkímélheti a szülő gyerme­két, ha szeretetét azzal bizo­nyítja be, hogy nem engedi, ha a gyermekből követelődző zsar­nok váljék, aki megszokta min­den kívánsága teljesítését. A kívánságok megtagadásá­nál viszont arra kell vi­gyáznunk, ne essünk a másik végletbe. Helytelenül jár el ugyanis az a szülő is, aki szeretetét túlzott szigorúság mögé rejti, aki szigorral akar tiszteletet és tekintélyt szerezni magának. így persze legtöbbször csak félelmet keltenek a gyer­mekben, aki már remegni kezd szülője pillantásától is. Gyermeket nevelni nagy fele­lősség, hiszen a jövő nemzedé­ket neveljük. Türelem, megértés és a szülői szeretet igazi, józan bebizonyítása kell hozzá. Olyan szeretet, amely embereket, a jövő szocialista embereit neveli. M ost, a nemzetközi gyer­meknap alkalmából, gon­dolkozzunk el ezen, lássuk be esetleges hibáinkat, legdrá­gább kincsünk, gyermekeink ér­dekében. és gyermeknevelés . X legkisebbek divatja A gyermekek helyes és Délszerű öltöztetése nem Is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. A gyermek ruhájának el­sősorban is praktikusnak, könnyen moshatónak, va­­salhatónak kell lennie, továbbá ügyelni kell, hogy ne gátolja a moz­gásban. nyugodtan játsz­hasson benne. Emellett ízléses is legyen, mert a gyermekeket már kicsi koruktól fogva a jó Íz­lésre kell nevelni, és eh­hez a ruházkodás is hoz­zájárul. Vigyázni kell viszont, hogy a gyermek ruhái ne legyenek cifrák, túlcicomázottak, hanem mindig egyszerűek. A leggyakoribb kislányruha díszítést, a masnit alkal­mazhatjuk, de csak mér­tékletesen és akkor más disz a ruhán ne legyen. Ne járassunk kislányokat selyemben, szilonban, a szépen megvarrett mo­sóruha (vászon, puplin, batiszt, karton, stb.) sokkal megfelelőbb. Ne válasszunk gyermekru­hára „nagyos“ mintát, legszebb a pettyes, csí­kos, kockás vagy az apró virágos. Az egyszínű ru­hák szép és finom dísze az ízlésesen alkalmazott kézimunka, (keresztöltés bordűr, stb.). 1. „Elegán^“ kislány­ruha. A szoknyát két fodor képezi, a kezek ki­vágást, puffos ujjakat és a fodrok szélét cakk vagy farkasfog díszíti. 2. Hosszában csíkos kis­lányruha, elöl keresztben csíkos beállítással, far­kasfog díszítéssel. 3. Kis­fiú „öltöny", csíkos vá­szonból. Öv nélkül is vi­selhető. 4, Kisfiú öltöny egyszínű vászonból, csí­kos gallérral. 5. Kislá­nyoknak is praktikus a kötényruha; mintás anyagból, fehér blúzzal, olyan „mint a cukor“. 6, Érdekes szabású játszó­nadrág, a vállrész cakko­­zott. 7. Kantáros kötött­ruha 1-2 éves kislánynak (megfeleld méretben ké­szítve 4—5 éves korig szép.) A pontos leírást az érdeklődőknek levél­ben küldjük el. „ANTIK ZONGORA": A zongorát úgy kell elhelyez­nie, hogy különálló része legyen a szobának. Ez nem nehéz, hiszen a zongorát többnyire úgyis a sarokba állítják. Tegyen rá világos csipketakarót, így -nem fog úgy elütni a szoba világos bútorzatától. KÖVETKEZIK: A „SANTA MARIA" óceánjáró kalandos útja óta a nyugati imperializmus hívei ideges je­­szültséggel figyelik Portugália legnagyobb afrikai gyarmatá­ban, Angolában a gyors egymás­utánban lezajló eseményeket. Éppen két esztendeje, hogy Angola kormányzója fölényes nyugalommal jelentette ki: „Itt nálunk különösebb problémák nem nagyon vannak. Angola része Portugáliának, alkotmá­nya Portugália alkotmánya, ugyanaz a központi kormány igazgatja és az anyaország tör­vényei érvényesek itt is“. Basil Davidsonnak, az „Afrika ébred" c. könyv szerzőjének ezeket mondta: „Angola a paradicsom egyik sarka". Ez a Davidson azonban nem osztja a kormányzó úr nézetét, amikor a már említett könyvé­ben kifejti: „Különös paradi­csom ez az Angola! A Luandá­ban székelő bennszülöttek kér­déseivel foglalkozó hatóság ira­taiból vettem ki, hogy az ún. contratadosok, azaz kényszer­­munkások száma 379 000. Ezek a contratadosok pedig nem mások mint rabszolgák. Szerin­tem Angola a paradicsomnak az^ a sarka, mely közelebb fekszik a pokolhoz a földkerekség min­den más pontjánál“. A történelem különös játéka, hogy a legrégibb és legzüllöt­­tebb gyarmati birodalom tartja magát a leghosszabb ideig. A kis Portugáliának gyarmati fej­lődése 1415-ben, a marokkói Ceuta kikötő elfoglalásával kezdődött. De portugál hajósok már 100 évvel azelőtt is vitor­láztak Afrika partjai mentén. 1420 és 1430 közt elfoglalták a Kanári- és az Azori-szigete­­ket, 1460-ig a Zöldfoki (Cap Verde) szigetcsoportot. Amikor látták, hogy a szigetekre tele­pített hazai földművesek nem nagyon bírják az éghajlatot, megszállták Guineát, ahonnan négereket deportáltak az új gyarmatokra. A 15. század vé­géig a portugál hódítók meg­erősített kikötök egész láncola­tát építették ki Marokkótól egészen a kínai Makaóig. Közben azonban kemény ve­­télytárs lépett a porondra. Kolumbus Spanyolország szol­gálatában felfedezte az ameri­kai kontinenst, és a két szom­szédos állam közt elkeseredett harc indult a világuralomért. A két kormány közt végre is a pápa döntött, amennyiben az Azori-szigetektól keletre fekvő, Európán kívüli országokat Por­tugáliának, a nyugatra fekvő­ket pedig Spanyolországnak ítélte. Akkoriban természetesen nem nagyon gondoltak arra, hogy a föld gömbölyű és a két gyarmati hatalom hajósainak találkozniuk kell, akár keletre, akár nyugatra vitorláznak. Ter­mészetesen összeütközésre sor is került, amikor egy Indiába tartó portugál vitorlás Brazíliá­ban kötött ki, anélkül, hogy megsértette volna a Vatikán rendelkezését. A kis európai ország világha­talmi álma azonban szertefosz­lott, amikor a nagyhatalommá fejlődött Anglia, Franciaország és Hollandia az erősebbek jogán részt követeltek maguknak a világ javaiból. A nagy gyarmati birodalomból már csak töredé­kek maradtak meg. A legna­gyobb tartomány, Brazília 1889- ben független államnak nyilvá­nította magát. Megmaradt tehát a két nagy afrikai tartomány, Angola és Mozambik és néhány apró sziget vagy félsziget. Ezek a gyarmatok 1930-ig katonai közigazgatás alatt ál­lottak. A portugálok azután itt-ott korszerűbb módszerek­kel a franciák példáját követ­ték. Egy 1949-ben írt jelentés ezekről a bevált módszerekről így számol be: „A bennszülöt­teket megbüntettük, a felkelő mozgalom tűzfészkeit elfojtot­tuk. A missziós mozgalmat fo­kozottabb térítési kampánnyal fejlesztjük. A megszállás teljes és végleges, a gyarmati hatóság biztosan ül a nyeregben“. És hogy megelőzzön minden füg­getlenségi megmozdulást, Sala­zar diktátor Lisszabonban egy­szerűen elrendelte a gyarmatok egyesítését az anyaországgal. Az Afrika nyugati részében \ "'V ■ / üEEEUra e's q technikai üMEtiaaSD ROSSZABBODIK AZ ÉGHAJLAT? Utóbbi időben egyre gyakrab­ban hallani: „ez az idő nem ér semmit“. Már régen nem volt rendes tél és a forró nyarat csak elbeszélésekből ismerjük. Hogyis van az a jelenlegi idő­járással és mit mondanak a meteorológusok ? A meteorológusok zöme azt állítja, hogy az emberek igé­nyesebbek lettek és mindig szép időt szeretnének. Ha a századeleji följegyzékeset az utóbbi évek meteorológiai ada­taival összehasonlítjuk, kitűnik, hogy nagy eltérés nem történt. Ha a tavalyi nyár kedvezőtlen volt, az előző nyarak viszont szépek voltak, így a többévi átlag alig tér el. A hőváltozások legmegbízha­tóbb mutatója a sarkvidéki jég­hegyek. Nőnek vagy kisebbed­nek aszerint, hogy a rájuk hul­lott hótömegekre milyen erővel jutnak a napsugarak. A XX. században azt észlelhetjük, hogy a jéghegyek fogynak, — ami azt jelenti, hogy a meleg átlaga emelkedik. 1958-ben azt hitték, valami változás áll be, mert különösen a norvégiai jéghegyek nőni kezdtek. Ekkor egyesek meghúzták a vészha­rangot, mondván, az emberiség elterülő Angolában elférne Por­tugália Spanyolországgal, Fran­ciaországgal, Belgiummal, Hol­landiával, Svájccal és. Luxem­burggal együtt. Ezen az óriási területen mindössze négy és félmillió afrikai bennszülött és 80 000 európai él. A 32 000 km­­nyi úthálózatot évszázadokon keresztül kényszermunkások építették, hogy katonai szem­pontokból könnyebben tarthas­sák kordába a bennszülötteket. Az őslakosság legfontosabb élelmiszere a kukorica, foglal­koznak azonban gyapot ter­mesztésével is, amiért a portu­gálok szégyenletes árakat fizet­nek és busás haszonnal adják tovább a világpiacokon. Az eu­rópai nagybirtokosok kávét, szizált és cukorrépát termelnek és európaiak ellenőrzik az or­szág erdőgazdaságát is. Nagyon gazdag Angola ásványi kincsek­ben és különösen a második világháború óta igyekszik az amerikai monopoltöke befész­kelni magát ebbe az országba. A lisszaboni kormány hivata­los elképzelése gyarmati lakos­ságuk részére az asszimiláció. Mit tapasztalhatunk azonban Mozambikban, ahol a lakosság két osztályát ismerjük? Az első polgári kategóriát a „civilizál­tak“ alkotják, azaz 33 000 por­tugál, a többi európai és mint­egy 5000 polgárjogot élvező néger. De hogyan állapítják meg ezt a „civilizációt“? A polgár­nak igazolnia kell, hogy portu­gál nyelven Ir és olvas, hogy hithű katolikus, európai élet­módot folytat és tisztességes keresettel bír. A másik kategó­riába a már említett 5000 kivé­telével 6 millió néger tartozik, a „nem civilizáltak“, akik az asszimiláltak igazolványára nem tarthatnak igényt, nem mutat­kozhatnak este 9 óra után az utcán a fehérek szórakozóhe­lyeit, mozijait nem látogathat­ják, és gyermekeiket sem küld­hetik az iskolába. Az öt évszá­zados uralom asszimilációjának egész eredménye tehát 5000 „civilizált“ néger. -A már említett Basil David­son Angolában tanulmányozta egy újabb jégkorszak előtt áll. A következő év ezeket a felte­véseket megdöntötte, mert a jéghegyek olvadása folytató­dott. Grönlandban a jéghegyek évenként néhány száz méterrel kisebbednek, Szibéria északi része az utóbbi években néhány hónapig hajózható, Antarktisz­­ról is jelentik, hogy a jéghegyek apadnak. Mivel a jéghegyek apadása gyorsul, arra gondolnak, nem valami külső körülmény okoz­za-e ezt. Az atombomba robba­násokat nem lehet okolni, mert a jéghegyeknél mutatkozó tünet már a század eleje óta tart. De külső behatásról mégis szó van. És pedig CO2, a széndioxid el­terjedésében kel! a magyaráza­tot keresni. Mint ismeretes a széndioxid visszatartja az ibo­lyántúli sugarakat, ami által a földet egy meleg réteg bo­rítja. Mérések és egyéb vizsgá­latok megállapították, hogy a földréteg felett a széndioxid mennyisége nő. Ez érthető is, mert hisz a világon évenként kb. egy milliárd tonna szenet és naftát égetnek el. Elméleti számítások szerint az iparoso­dás folytán annyi széndioxid gazdagította a réteget, hogy az átlagmeleg 0,5 fokkal emelke­dett. Földünkön a tüzelőanya­gok felhasználása óriási mére­a kényszermunka módszereit, amelyek még a rabszolgakeres­kedelem korszakából maradtak meg napjainkig. Csodálatos a gyarmati hatóságok arcátlansá­ga, amikor a bennszülöttek iránti „emberbaráti“ magatar­tásukkal dicsekednek! Ha egy portugál vagy más európai, vagy amerikai vállalkozónak munkaerőkre van szüksége, a hatósághoz fordul, mely a feke­téket hivatalosan megállapított díjszabás ellenében bocsátja rendelkezésére — azaz eladja őket a vállalkozónak. Az ár: a hat havi munkabér tízszerese. Két francia újságíró, a Gosset - fivérek kiszámították, hogy a portugálok évenként 100 000 „önkéntes" munkást szállítanak a transzváli aranybányák részé­re és további 40 000-t Rhodé­­ziába. Elképzelhető a tiszta ha­szon nagysága ezek után a szál­lítmányok után. Ezek a már szinte törvényszerű praktikák tragikus módon gátolták a nép nemzeti és szociális öntudatá­nak fejlődését. Súlyosbít ja a helyzetet az a tény is, hogy a néger lakosság elenyésző ki­vétellel analfabéta és védeke­zésre képtelen. De ma már Lisszabonban is tudják, hogy szervezett mozga­lom ellen kell harcolniuk, mely „Angola egyesült népének“ ne­­vezi magát. E mozgalom először 1955-ben hirdetett nyílt harcot a kényszermunka ellen. A rab­szolgatartók megijedtek és hozzáfogtak a koncentrációs táborok építéséhez. A nyílt harc Angola függetlenségéért 1959 óta folyik. A bebörtönözött af­rikaiak száma állandóan emel­kedik és nagyon sok néger ér­telmiségit halálra kínoztak már. De a börtönök hiába telnek, a nagy afrikai kontinensen nem képezhet kivételt Angola, sem Mozambik. A napisajtó ma már szüntelenül portugál katonai akciókról számol be. Az egykori paradicsom a por­tugál rabszolgatartók számára rövidesen elrothad és Angola, Afrika egyik legnagyobb orszá­ga, elnyeri függetlenségét. S. M. tekben sokszorosodik, s felte­hető, hogy 2000-ben kb. tízezer milliárd tonnát fog kitenni, ami azt jelenti, hogy az átlaghő­mérséklet 2 fokkal emelkedik majd. A Scientific American c. fo­lyóiratban egy Plaso nevű tudós is azzal az elmélettel foglalko­zik, miszerint bolygónkon a hő­változást a széndioxid mennyi­ségében beálló változás okozza. A széndioxid mennyiségében mutatkozó változások nagyon lassan haladnak, mivel az óceá­nok mint szabályozók lépnek fel. A tengerek vizében nagy­­mennyiségű széndioxid van, és így, ha a levegőben hiány mu­tatkozik, azt a \engerek vizéből pótolják és megfordítva, ha a levegőben széndioxid-túlten­­gés mutatkozik, a tengerek a széndioxid bizonyos részét felhaszálnak. Amint látjuk, az éghajlati változásokat természeti ténye­zők okozzák, de mivel ezek ha­tása lassan mutatkozik, az ég­hajlati változások is lassúak és így nehezen észlelhetők és fi­gyelhetők. ★ ☆ ★ ☆ ★ Mekkora a Vatikán vagyona? A Vatikán nagyságához mér­ten a világ egyik leggazdagabb állama. Az állam feje, a pápa egyúttal a áilág egyik legna­­gyobbszabású üzletének vezető­je. A Vatikán üzletét fantaszti­kus eréllyel vezeti. Játszik az amerikai részvénytőzsdén, be­ruházza anyagi eszközeit a nyu­gati világ sok vállalkozásába; Olaszországban igen nagy ipari vállalkozásokat mondhat ma­gáénak; vagyona általános becs­lés szerint, jelenleg 5 milliárd fontra tehető. Eelhasználhatják a Vatikán diplomáciai előjogait és rendel­kezésükre áll a mindig kész ügynökök hatalmas hadserege; bíborosok, püspökök és megbíz­ható katolikus laikusok. Tájé­koztató szolgálata akkora, hogy ilyennel nem rendelkezett még a Rotschild bankház se műkö­désének első, agresszív, úttörő szakaszában. Kérdés, vajon okos dolog-e a Vatikántól, hogy pénzügyileg továbbra is fenntartja a teljes titokzatosságot ? Vannak azonban a Vatikán­nak egészen „modern" vonásai is. így például ma reggel elvit­tek engem a Szent Péter bazi­lika bárjába. Igenis a bazilika bárjába. Itt mindent lehet inni, a skót whiskytöl kezdve a ginig, sőt, kapható úgynevezett „ausztráliai rum" is, amellyel kapcsolatban a bármixer elmon­dotta, hogy Triesztben palac­kozzák. A felvétel a Skandináviában lévő Abrekke gleccser fogyását mutatja. ŰJ IFJÚSÁG - a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská P. - Telefon 415-41 — Postafiôk 30. — Főszerkesztő Szóke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nôr. povstania 41. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Kéziratokat nem drzünk meg és nem adunk vissza. ’ K-05* 11211

Next

/
Thumbnails
Contents