Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-17 / 3. szám

Szocialista módon élni és dolgozni

»-♦<>—e»-*» -*a

Prágában a Kongresszusi Palotában január [ 19-től 21-ig tartják a szocialista munkabrigá- | dók országos értekezletét. Itt találkoznak az élenjárók, a legjobbak, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Hazánkban az elmúlt évben j 31 000 kollektíva versenyzett a szocialista I munkabrigád címért. E kollektívák jelentősen I hozzájárultak népgazdaságunk fejlesztéséhez. I

A fontos értekezleten 1220 küldötten kívül még 100 szakszervezeti és ifjúsági funkcionárius is részt vesz. Az értekezleten igazán méltóképpen képviselve lesznek az ifjúsági kollektívák, mivel jóformán minden harmadik küldött CSISZ-íag lesz. Az értekezlet jelentős állomása a szocialista munkabrigád mozgalom fejlődésének.

Éjjeli műszak

IRENKE

J

Kolecsány Irénke a tornó . ci állami gazdaságban dol-| gozik, huszonhét növendék-© állatot gondoz. De nem a régi módszerek szerint, hanem szabad istállóban, ahol" a nehéz és piszkos munkát o a gépek végzik el. A trágyát" a buldozér tolja ki az istái-,> lóból, a takarmányt meg" egyenesen a traktor pótko-J, csijáról szórják az állatoké elé. Irénkének nincsenek, > széltől kifújt kezei, a takar-u mányhordástól megtört vál-,, lai. Ezért olyan csinos. Nemi > emlékezünk rá, hogy a kapi-^ , talista társadalomban egy,, fiatal mezőgazdasági munkáslány hasonló külsővelrendelkezett volna. Akkori > nagyon is meg lehetett kü-' * lönböztetni a diáklányt, az, ► elárusítónőt, meg a falusi" leányt. Ma már mind nehe-,, zebb felfedezni az ilyen lá-< > nyok közötti különbséget. ,, Irénke fiatal társnőivel'' együtt még tavaly brigádot,, alakított és bekapcsolódtak' * a szocialista munkabrigád,, címért folyó versenybe. Ma< > már a büszke cím tulajdo-,, nosai. Nevét kiváló munka-, > jáért beírták a járási párt-4 , bizottság becsületkönyvébe,, > s fényképét is beragasztott ( ták. Tagja a gazdaságban,, működő CSISZ-szervezet vezetőségének, és a gondjaira]] bízott növendékállatoknál napi 67 dkg súlygyarapodást] J ér el. Hogy jár-e iskoláiba? Ez természetes. Hiszen teftj-] [ ja a szocialista munkabrigádnak. ''

VADOVICS JÓZSEF"

— Kip-kop — hallgatom a dróthuzalokról aláhulló vízcseppek koppanását, majd lassú esti sétám ezt is feledteti, és csak az elkésett, hazafelé siető gépkocsivezetők figyelmeztetnek —, bár egyre ritkábban, — hogy az épülő óriás környékén járok. A Duna felől szálló köd hol bezárja fátylát, hol pedig kitárja. Es így váltakozva bújnak elő és tűnnek el a nagyváros fényei. Azután lassan minden elcsendesedik

Az alig egy éve felépült házak között járok és képzeletem játéka mit sem törődik a bokáig érő sárral, melyet taposok,

A nap lement,

Eljött a csend,

Szellöűzött Felhők között Merengve jár A holdsugár,

Nem várok tovább. A csengő hangja megszakítja a versmondást. Szabó László, az idősebb nyit ajtót, s tessékel a jól fütött szobába. — Ép jókor jött, a műszak előtt vagyok, tízre megyek, — mondja kissé álmosan, — s látom, hogy nemrég kelhetett csak fel.

— A feleségem, megszokott már — ’ teszi hozzá nevetve,

PRÁGÁBA KÉSZÜL

majd egy pillanat múlva még

— Oj lakónegyed és mellette _ félhangosan,

mindjárt hatalmgs gyártelep. —

Igen, mindez valóság, kézzelfogható. S talán éppen azért nem törődöm a sárral sem, melyben hosszú percek óta járok.

A gyérfényü lámpa alatt jegyzetfüzetem után nyúlok.

Ján Šimkovič, Szabó László, Peter Vozár, Halász János stb. olvasom régebbi és újabb ismerőseim neveit. Bár az idő elég kései, nyolcat mutat az órám, mégsem habozok tovább. A 18- as számú blokkot keresem. Szabó László lakása felé tartok. A figyelőlyukon fény szűrődik a folyosóra és az ujjam már a cselbgő gombján van, de egy refleks2; mozdulattal visszatartom magam.

Deresre húzzák a gazembert, Bűnét botokkal róni le; Lopott, rabolt, és tudj’

az ördög,

még mit nem mívele,

De ő kiált ellenszegülve: „Hozzám ne nyúljatok! Nemes vagyok ... nincs »

nemesembert Botozni jogotok.“

Belülrql hallatszik gyermekhang, nyilván leckét tanulnak.

— Kisfiam azt a másikat olvasd már, tudod melyikre gondolok.

— Es újból megszólal a kedves gyermekhang.

A Nyugatszlovákiai kerületből 140 küldött vesz részt a szocialista munkabrigádok országos értekezletén. A küldöttek között találjuk Kiss Ilonkát, a palásti EFSZ kertészetében dolgozó szocialista munkabrigád vezetőjét is. Ez az ifjúsági kollektíva a versenyző kollektívák közül a lévai járásban a mezőgazdaságban elsőként nyerte el a büszke címet. Ilonka készül Prágába, hogy beszámoljon eredményeikről, s hogy újabb tapasztalatokat szerezzen

Egy jövendő mezőgazdászról

A cigányok rendszerint a falu végén laknak, halastó vagy valamilyen patak partján. Egyszóval ott adtak nekik helyet, ahol a földesúr már hasznát nem vette a mert vagy kiöntött

M

Ruszó Zoltán

vagy pedig mocsaras volt a tó környéke. A sajógömöri cigánytelepülés is csak abban különbözik a többitől, hogy lakói nem vízpartra, hanem a hegyoldalba szorultak.

Itt született Ruszó Zoltán is 19 évvel ezelőtt. S habár gyermekkora első éveit a háború megzavarta, a későbbi évek annál örömtelibbek voltak. Számára is kinyílt az iskola kapuja. Zoli élt is a lehetőséggel. Sikeresen befejezte a nyolc évet a középiskolán, aztán — mint az apja, — a szövetkezetbe ment dolgozni.

Két évig ette a szövetkezet kenyerét. Jól dolgozott, mindenki megszerette. Egy napon aztán azt kérdezték tőle a szövetkezet vezetői, hogy nem lenne-e kedve mezőgazdasági tanonciskolába járni.

— Hát már miért ne! — válaszolta Zoli. — A tanulás még senkinek sem ártott meg.

És Zoli elment tanulni.

Eltelt az első év. A szünidőben a szövetkezet szőlőjében segédkezett az apja oldalán, aki vincellér. Aztán jött a második év. Zoli szorgalmasan tanult. A záróvizsga után Kiszling igazgató elvtárs megelégedett mosollyal nyújtotta át neki a tiszta jeles bizonyítványt. S mellé a következő szavakat fűzte:

— Jó lenne, ha a tanulást tovább folytatnád a kövecsesi mesteriskolában.

S ő megfogadta igazgatója tanácsát. Beiratkozott az említett iskolába, ahol most a többi fiatal s idősebb társával a mezőgazdasági termelés „titkaival“ ismerkedik, hogy azt, amit megtanul, majd az életbe kilépve hasznosítsa.

— Mit szóltak szüleid a továbbtanuláshoz ? — kérdeztem kíváncsian.

— Gondolkodtak rajta — mondja —, de nem soká. „Eridj, ha kedved tartja, jelentette ki apám, de aztán nehogy szégyent valljunk veled!“

Alig pár hónap telt el a tanévből, de már most bátran állíthatjuk, hogy Zoli állja a „sarat". Erről tanúskodnak Kmoskó igazgató elvtárs szavai is.

— Kitesz magáért a gyerek. Meg vagyok tanulásával elégedve. Hisz á legjobbak közé tartozik. Csak az a fontos, hogy továbbra is ilyen szorgalmas maradjon.

Igaz, még csak az első évet járja, de azért megkérdeztem tőle, hogy mik a további tervei. S íme a felelet;

— Ha elvégzem a mesteriskolát, a Komáromi Mezőgazdasági Technikumba szeretnék jutni. Aztán pedig mezőgazdásznak valamelyik szövetkezetbe. Hadd lássák, hogy a múltban sokat rúgott cigányból is lehet ember, még mezőgazdász is, csak akarat és kitartás kell

Ír O 7 7 r\

NÉMETH JÁNOS

megtoldja — az új környezetben. Ezek pedig a gyerekek. Az egyik, a fiú, harmadikos, a legkisebbik ősszel lesz csak elsős.

A leány pedig már nagy, ötödikes, — kacsint felé hamiskásan.

— Jaj, apu, nehogy elfelejtsem, szólal meg a kislány —

— még ezt írd alá. Es' Szabó László könnyedén nyúl a toll után. — No végre — mondja nevetve — szlovák tollbamondásból már másodszor kettes. Jól van, jól, csak így tovább kislányom. — De akkor már nézd meg ezt is apu, a holnapi leckém. — Oj emberek születnek — olvassa Szabó László

— Óh te szamár

— ugrik fel az ifjabb Szabó a szőnyegről. — Csak gyerekek születnek, még azt sem tudod? és fürge mozdulattal meghúzza nővére copfját és a hálószobába fut. így a visszavágás elmarad, már csak azért is, mert Szabó mama elrendeli a takarodót.

— No — mondja Szabóné, —

ez a nap is eltelt. — És nyilván az előbbiekre gondol, mert elneveti magát .és magyarázkodni kezd. — Unalmas volt egyedül a varrás, — ö a könyvet bújja — és férjére mutat — hát szóltam a gyereknek, olvasson nekem is míg varrók, így került sor a versekre. De ha nincs munkám, magam is szívesen olvasok, szeretem a szép verseket. Ügy csinálok, mint a többiek. A férjem szak- ? vizsgára készül, és már a ve- f rebek is csiripelik, hogy az f üzemben már mindenkitől meg- f követelik a ... ?

„Oj emberek születnek", ju- ", tott eszembe mindjárt a kis \ ötödikes házi feladatából idé- \ zett mondat. „Oj emberek szü- í leinek“, ismétlem többször egy- ? más után.

És Szabó László az éjjeli műszakra készül. A könyvek már helyükre kerültek, a polcra. Kipihenve, frissen várja a műszak kezdetét, sőt nem is várja be, egy órával hamarabb indul a gyárba, mint azelőtt. Csoportjába több új munkás került. És legalább úgy szeretné kezdeni mindjárt az év elején, mint ahogyan a múlt évben végezte, méltóan kollektívájához. Mert hogy is történt? — Az üzemi részleg gyűlésén voltunk mindnyájan a csoportból, és ott adták tudtunkra, hogy munkacsoportunk 1960 decemberében kiérdemelte a szocialista munkabrigád címet. Hát ezért sietek most is korábban az új munkatársak közé. Segíteni kell nekik. SÁRKÁNY ÁRPÁD

Az utolsó negyedév a tervteljesités szempontjából még jó néhány üzemben gondot okoz. Ilyenkor hozzák be a három negyedév elmaradását nagy hajrával, hogy teljesíthessék az üzem évi tervét. Az Északcsehországi Vegyipari Üzemben Jana Hejduková ifjúsági kollektívája kezdeményezte a tervteljesítést eredményező mozgalmat. Jana ifjúsági brigádja versenyez a szocialista munkabrigád címért. A kollektíva példáját követte a többi csoport is, így sikerült az üzemnek az elmúlt év utolsó negyedévének tervét 100.7 százalékra teljesíteni. Képünkön az ifjúsági brigád tagjai, akik örülnek, hogy' kezdeményezésük ilyen szép eredményhez vezetett.

Nőnek a.z alapok

A komáromi hajógyárban a szerkesztési osztály dolgozói a harmadik ötéves terv folyamán 4 435 000 koronát takarítanak meg a „Harmadik ötéves terv alapja“ mozgalom keretében. A feltüntetett megtakarítási értéket főként a hajótérségek újrendszerű átdolgozásával, a hengerelt anyagokkal való takarékossággal, újítási és ésszerűsítési, valamint egyéb műszaki és szervezési intézkedésekkel érik el.

Az ötödik üzemrészleg operatív tervezési osztályának dolgozói, Szilárd elvtárs és Lovasová elvtársnő újítási javasla-i. -v' *» -a* »■- ^ v... -w s, ... „

tok beadásával 1961. június 30- ig 10 000 koronát takarítanak meg.

A második üzemrészleg tervezői is szép vállalást tettek. Sárkány elvtársnő újítási javaslatokkal és műszaki tervezési intézkedésekkel évente 2300 koronát, Berkes elvtárs 2600 koronát, Nitrai elvtárs pedig 3000 koronát takarít meg.

A komáromi hajógyárban mind az ifjúság, mind az idősebb dolgozók körében nagy megértésre talál a „Harmadik ötéves terv alapja" mozgalom, és a vállalások állandóan növekednek. —K—

Júlia Vecserova, az ivanovoi textiikombinát szövőnője, teljesítményével meghaladta a hétéves terv végére előirányzott tervet. Vecserova a szövőgépek mellett új munkamódszerrel dolgozik, tanácsára a gépeken is több újítást eszközöltek. Az üzem kiváló dolgozója lett, s ekkor elhatározta, hogy átmegy a legrosszabb munkahelyre. E részlegen a gépeknél nem teljesítették a tervet. Rövid idő alatt új munkamódszerével teljesítette tervét, s most már e gépeken is olyan teljesítményt ért el, amilyet csak 1965-re, a hétéves terv végére terveztek. Példáját több szövőnő követte az üzemben és mozgalmat indítottak a hétéves terv határidő előtti teljesítéséért. Vecserova tavaly megkapta a Szocialista Munka Hőse címet.

Képünkön Vecserova, az ivanovoi textilipari iskola ötödéves tanulóival beszélget munkamódszereiről.

Rájuk lehet számítani

— Mikor jelentkeztünk a személyzeti osztályon, azt mondták, hogy Bubeníček lesz a csoportvezetőnk, menjünk a raktárba, ott megtaláljuk. Előre örültünk, hogy ilyen jó helyet sikerült kifogni. A fiúk, akikkel először találkoztunk az építkezésen, véleményükkel egészen kétségbeejtettek: no, jó helyre mentek! Dolgozhattok szakadásig és a fizetés néhány korona lesz. Abból a csoportból már többen megléptek. Itt egyedül a szállításnál lehet keresni... Ha engem oda helyeznének, rögtön itthagynám Kralupyt.

Ilyen és hasonló vélemények meghallgatása után csak összenéztünk és mentünk tovább. Még odahaza, amikor jelentkeztünk, tudtuk, hogy nem lakodalomba jövünk, hanem egy éves brigádra.

így emlékezik megérkezésük első óráira Pepik és Franta, a kpt brnói ifjú esztergályos.

Mikor a fiúk megtalálták a kijelölt helyet, elcsodálkoztak. Megállapították, hogy az említett raktárak még csak a terven léteznek. Egyelőre ásni kell, a sáros földet, majd betonozni, lerakni az alapokat.

A huszonhat éves Bubeníček az épülő kaucsuk-üzem legfiatalabb mestere, a raktárakat jóformán a semmiből kezdte építeni. A kijelölt helyen még csak villany sem volt, nekik kellett kiásni az első egy méter mély gödröt a villanyoszlop számára. Persze gépekről egyelőre nem lehetett beszélni. Később megérkezett a báger, s ez aztán segített. A fiúk ásták az

árkot, közben feljött a talajvíz, de ők dolgoztak tovább. Az agyagos föld ráragadt a szerszámra, s még a gumicsizmára is. Dagasztották a sarat s néha úgy érezték, hogy ők maguk is végleg beleragadnak.

A legnehezebb munka akkor következett, amikor a báger kiásta a tízszer öt méteres gödröt. Nekik kellett volna tovább mélyíteni, de két nap alatt két méter magasra szökött fel a gödörben a talajvíz.

— Hozzátok a szivattyúkat. Néhány nap múlva jönnek a betonozok, addig el kell érni a kívánt mélységet. így intézkedett Bubeníček, a fiatal mester.

A szivattyút elhozták, de rövidesen megszűnt működni. Futottak villanyszerelőt keresni, de bizony nem találtak a környéken. így a fiúk maguk javítgatták a motort, s ez bizony eltartott három óra hosszát. Ez idő alatt újból annyi víz gyűlt össze a gödörben, amennyi a szivattyúzás megkezdése előtt volt.

— Fiúk, mi lesz itt az éjjel?

— kérdezte a mester. De to* vább nem folytatta, látta, hogy mindannyian eléggé kimerültek a munkában.

— Dolgozunk tovább. — S mindannyian ott maradtak.

4ki dolgozott építkezésen, el tudja képzelni, mit jelent gyér világításnál egy olyan hatalmas gödörből kidobálni a vizes kavicsot.

— Valóban korszerű ez a raktár, még a szél sem ér, és milyen magasan van a padlása! A fiúk tréfával igyekeztek elűzni a fáradságot. Dolgoztak s viccelődtek, a fáradságról nem szóltak egy szót sem. Lassan múltak az órák. A .szivatytyú motorja mind gyakrabban elhallgatott. Ilyenkor mindig felmásztak a létrán a gödör fenekéről és javították: hatan, hatféleképpen. Egyikük sem villanyszerelő, de a végén mégiscsak engedelmeskedett a motor. Egy-egy javítás fél óráig is \eltartott, s ez idő alatt emelkedett újból a gödörben a víz.

Ahogy kivirradt, alig ismertek egymásra. Még két ilyen nehéz éjszakájuk volt s végre megjelentek a betonozok.

A fiatal mester végignézett a fiúkon, ahogy ott állt a fülig sáros csoport a kiásott gödör, a jövendőbeli raktár mellett. S valami nagyot akart mondani. Köhintett is kétszer egymásután, de aztán hirtelen melege lett, s szótlanul kezet rázott a fiúkkal. Ez a meleg, elvtársi kézszorítás mindennél többet mondott...

fEzek a fiúk sohasem beszél“ tek egymás között hősiességről, önfeláldozásról. Helyettük a tettek beszéltek, az elvégzett munka, a szorgaloffi hűen visszatükrözte gondolkodásmódjukat. Műszak alatt vagy műszak után, s nem egyszer éjszaka, megfogták a csákányt, a lapátot és mindig odamentek, ahol szükség volt rájuk. — s—