Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-17 / 3. szám
eaunépkönyvtárról Cseh, szlovák, orosz és magyar nyelvű könyvek között kereshet ízlésének megfelelő olvasmányt a könyvkedvelö ember a komáromi járási népkönyvtár termeiben. Tizenkilencezer' könyv valóban gazdag lehetőséget nyújt a válogatásra, különösen akkor, ha tématikai sokrétűségével egyaránt biztosítja a hatesztendős kezdő olvasó a kulturális dolgozók nem igyekeznek megszerettetni a könyvet a falu népével! Falvakban és városokban ,egyaránt követelik a szovjet, cseh és szlovák írók könyveit magyar fordításban. Ezt a követelést évek óta hangoztatjuk, azonban javulást nem észlelünk. Ideje lenne, ha könyvkiadó vállalataink végre meghallgatnák az vagy a hetven éves fáradtszemü ember szellemi igényeit. Ebben a könyvtárban felesleges feltenni a szokásos — szinte kötelező — kérdést: melyik írót, melyik müvet szeretik a legjobban? Nem lehet egy írót, egy könyvet kiemelni, mert a betűszomjas komáromiak mindent elolvasnak. Olvasnak verseket és prózát, a marxizmus-leninizmus kiaszszikusait és tudományos szakirodalmat Gorkij, Tolsztoj, Solohov, Mann, France, Wolker. Otéenásek, Hečko, Plávka vagy Karvaš könyveit ugyanúgy keresik, kérik, olvassák, mint a haladó nyugati írók müveit. És bevallhatom, hogy a komáromi népkönyvtár termeiben azokra a bratislavai „széplelkekre" is gondoltam, akik a Grandban és a Cárit ónban hirdetik, hogy nincs csehszlovákiai magyar irodalom, mert a mi íróink könyvét senki nem olvassa. Néhány hazai szerzőnk művének forgalmát szándékosan ellenőriztem és az érdeklődést a kölcsönzési időpontokat jelző pecsétek igazolták. Egri Viktor, Szabó Béla, Barsi Imre, Ozswald Árpád, Duba Gyula, Szőke József és Macs József müveinek agyonhajtogatott példányait tartottam kezemben annak bizonyítékaként, hogy a dunatáji emberek szeretik mai íróinkat és az olvasók Komáromban sem álltak meg Jókainál. Huszonhatezer ember él ma Komáromban. A járási könyvtáron kívül minden üzemnek igen szép és igen gazdag üzemi könyvtára van és a Szlovák Könyv nemzeti vállalat állandóan túlteljesíti a tervet, mert nemcsak a könyvtárakból kölcsönöznek könyveket az olvasók, de saját könyvtáraikat is gyarapítják. A komáromi járási népkönyvtár még további ötven falusi könyvtárnak nyújt módszertani segítséget. A falvakról azonban már nem írhatok ennyi jót A falusi könyvtárak tevékeny -« sége nemcsak azért eredménytelen, mert többnyire nem áll önálló, külön helyiség a könyvtár részére, de azért sem, mert olvasók kívánságait! (Természetesen értékes fordításra gondolok — mint például a „Vörös bor“ — és nem összecsapott, felületes „ferdítésre!) A riporter-munka egyik érdekes jelensége, hogy amikor már a riport utolsó sorait írjuk, akkor jönnek a legjobb gondolatok, akkor látjuk mindazt fontosnak, amit kihagytunk. A sok fontos mondanivaló közül én csak egyet említek: A komáromi járási népkönyvtár 19 000 kötet könyve kevés. Az elmúlt évben a kölcsönzés 60 000 volt. A komáromi népkönyvtár igazgatónőjével, Gálik Zsófiával együtt kérdem: mikor adják át az illetékesek a Jókai - könyvtár porosodó példányait a járási népkönyvtárnak? Negyvenezer kötet könyvet kár a falak közé zárni, amikor a falakon kívül könyvrajongó, olvasni vágyó emberek élnek! P. Gy. Szlovákiai bemutató sikere a fiatalok színpadán . . . Lilian Heiman északamerikai írónő nem volt túltermékeny alkotásaiban, harminc év alatt mindössze nyolc darabot irt, de darabjaiban kitűnően kidolgozott lélektani meglátással érzékeltette a fejlődő kapitalizmus életét az Egyesült Államokban, és annak erkölcsét, mely a pénz és vagyon utáni hajszában nem ismer apát, testvért — sőt embert sem Nem szocialista írónő, érzéke éppen abban rejlik, hogy az igazat írta meg, az életet úgy. ahogyan az van, az emberek erkölcsét, ahogy azt a pénzimádat kialakította. Lilian Heiman darabját iktatta karácsonyi műsorába a nyitrai kerületi színház, A darab címe az „őserdő túloldaláról", és 1880-ban játszódik le Alabama városában. Hubbard Mark kapitalista házába vezet, aki éppen ebben a háborúban gazdagodott meg, sóval üzérkedett a frontvonalak mögött, de más bűn, vér is terheli lelkét, melyért akasztófa járna. Erről azonban csak a felesége tud, akit épp ez a bűntudat sodor a vallási téboly abnormalitása felé. Hubbard kifelé tekintélyes ember, aki igyekszik vagyonát megtartani, mert pénz nélkül az ember nem ember, a szegénység, „nagy disznóság", és az életben az győz, aki erősebb. Három gyermeke, Benjamin, Oszkár és Regina ebben a légkörben nevelkednek, természetesen mind a három pénzt akar, és igyekeznek különböző intrikákkal egymás ellen, ugyanúgy apjuk ellen a vagyont egymás orra elől elharácsolni. De csak Regina tudja az öreg Hubbardból a garast kicsikarni, mert őt szerfelett szereti. Végül is Benjamin eszelős anyjától megtudja a titkot, és rögtön cselekszik: kijelenti apjának, vagy átadja neki a vagyont, vagy akasztófára juttatja. Az öreg Hubbard, hogy megmentse életét, kénytelen átadni a vagyont. A nyitrai színigárda valóban kitett magáért: a nehéz szerepekből mindent igyekezett kihozni. Különösen nagyszerű volt Mária Slobodová alakítása, a vallásosan eszelős anya-Lavinia szerepében, és a filmekből jól ismert Dušan Blaškovič, az öreg kapitalista alakításában. Jól játszottak Viera Strnisková Regina, Vladislav Müller Benjamin, Ľudevit Moravčík Oszkár és Alžbeta Cieľová a szende Birdie szerepében. Eliška Kovačíková a könnyűvérű Laurette szerepében túlalakította színpadi figuráját. John Bagtryt Jozef Baláž, Simon Ishamot Ján Kováčik, a két néger szolgát Jifina Rajtrová és Mikuláš Franko alakították, a két zenészt Ján Kusenča és Jozef Poljaček, az utóbbi az öntudatra ébredt zenész epizódszerepében is jó volt. Pavol Happra rendezése és színpada ezúttal is színvonalas volt, a kosztümökért külön dicséret illeti Ludmila Purkyňovát. A bemutató kulisszái mögött elbeszélgettünk a nyitrai kerületi színház Békeérdemrendes igazgatójával, Ondrej Rajniak elvtárssal, aki elmondotta, hogy a darabot a nyitrai színház mutatja be először, Szlovákiában még egyáltalán nem játszották, sőt, úgy tudja, Prágában sem, ahol egyébként sikerrel előadták az írónő másik darabját, az Őszi kertet. A nyitrai színház ezen a bemutatón egyik eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ Alig tizenhét esztendős és máris népszerű művész Lengyelországban Tuzsynszka Teresa, a legifjabb varsói filmszinésznő. Egy folyóirat pályázatára beküldött fényképe alapján a pályázaton első díjat nyert és hamarosan filmszerepet kapott az Utolsó gólya című filmdrámában. Teresa a Viszontlátásra holnap című filmben játszott utoljára. Reméljük, hogy filmszeretö közönségünk többször láthatja majd e bájos fiatal, tehetséges lengyel színésznőt. MÖZS1 FERENC: J IVAN MOJlK: A KOMMUNISTA PÁRT Kakas még szunnyad, de ő már fölkel. A bánya fölött ő indít gépeket, ö gondol veled s gyermekeinkkel, ^ ő teszi szebbé a zsenge életet. Ő fésül borzas fürtöket reggel, simítja gyöngéd szerettei, lágyan. Diákkal, ifjú munkással kel fel, s ott marad velük iskolában, gyárban. Ponyvát terít a kint álló gépre, mindennap oktat toliunkat vezetvén. Traktorral szántja földünket végre, határunk őrzi: fény ragyog fegyverén. Falusi lányok útjára fényt vet, kitárja széles szemhatár varázsát. Festő új képén ő az új élet napja — ő adja tavasz üde mását. Tanult gazdászunk s térképrajzolónk, előrelátó és pontos mérnökünk. Ö a traktoros, kitűnő vető — a hangja színében zeng a mi énekünk! (Ant. Jasné slovo, 1959/117) SÍPOS GYŐZŐ fordítása ' A gazdaságos tanulásról (Folytatás) S ez az utóbbi feladat az iskolai CSISZ-szervezeteké is. Tapasztalataink azt mutatják, hogy az iskolában az ifjúság inkább csupán a szervezési kérdésekkel (munka-brigád, táncmulatság, stb.), avagy a politikai és a tanulmányi problémák „tüneti kezelésével“ foglalkozik. Nem azt állapítjuk meg, hogy X Y tanuló miért nem tanul, hanem „kiutalnak" mellé egy „tanulőpár“-t. Márpedig ő most mit csináljon? Legyen a tanulópár ennek a rosszul prosperáló diáktársának „tanügyizsandára“ vagy pedig afféle „segéd-tanitó“-ja? Vegyünk egy példát: ha valakinek fáj a feje, még nem gyógyithatóm. A fejfájás csupán tünet. Először meg kell állapítanom: mitől fáj a feje az illetőnek, s ha ezt ismerem, meg kell szüntetnem a fejfájás okát, és megszűnik a fejfájás. Minden más eljárás tudományellenes, felületes, tüneti kezelés. Tehát, ha valaki rosszul tanul, meg kell A JO MUNKA GYÜMÖLCSE T>éntek van. Pontosan egy órakor felzúgnak az üzem szirénái. Néhány perc múlva leállnak a gépek és a kijárat felé özönlenek az üzem dolgozóinak ezrei. Elhagyják a gyárat és csak hétfőn jönnek újra munkába. így megy ez már néhány hónapja. A bratislavai Dimitrov üzemben december elsejétől ötnapos a munkahét. Szombat és vasárnap csak a tűzoltókat és az üzemi őrséget látni a gyárban. Ha pénteken odaállna valaki az üzem kijárata elé és megkérdezné a munkásokat, hogyan tetszik nekik a rövidített munkahét, nem hallana mást, mint egyhangú helyeslést, és azt már meg sem kellene kérdezni, mit szólnak hozzá a nők, akik 8 szabad szombatot nem győzik dicsérni. A sült galambok nem esnek az égből. Valamikor a bibliai korban hullott valamilyen manna, de ezt az okos emberek sose hitték el. A Dimitrov üzemnek nem egy gazdag Télapó hozta a lerövidített munkahetet. J61 átgondolt munka gyümölcse ez, melyből jelentősen kivették részüket a szocialista munkabrigád elméért versenyző kollektívák is. A kollektívákból majdcsak 50 van, melyekben az üzem majdnem minden tizedik dolgozója versenyez. Számokkal felmérni ezek jelentőségét nem könnyű. Hatásuk mindenütt érezhető, de legelső sorban a munkafegyelem fokozása és az emberek közötti baráti viszony terén. Amikor a 42 órás mnukaidőről beszélni kezdtek, egyesek csak legyingettek — hat nap alatt sem bírjuk, hát még öt nap alatt? Néhány hónapig tartott, amíg az „akarják" „akarjukká" változott. Es pont itt végeztek úttörő munkát a versenyző kollektívák. Nem volt kicsiség 9.5 százalékkal fokozni a munkatermelékenységet, minden részlegen előkészíteni a rövidített munkaidőt, átgondolni és megoldani a problémák százait, méghozzá olyan komoly problémát, amilyen a közlekedés és a villanyáram fogyasztása. A múlt év júniusától kezdődött a Dimitrov üzemben az előkészítő időszak. Ekkor zajlott le a nagyszabású üzemi ankét is, mely minden dolgozót arra szólított fel, hogy tegyen javaslatot a munkával kapcsolatban. Az ankét során igen sok javaslat hangzott el. Ezek közül már 2109-et megvalósítottak. Ps az eredmény? Kétszáznyolc ember „megtakarítása". A „240 perces megtakarítás" című mozgalomban 1962 ember vett részt. Ismét kilencven ember „megtakarítása“ lett az eredmény. Sorolhatnánk tovább. Az időveszteség csökkentése a megengedett másfél százalékra, minden részleg teljesítményi normájának ellenőrzése, az újfajta karbantartási módszer bevezetése, a műszakok közötti verseny a legjobb munkás címéért; ezek voltak azok a lépések, amelyek megteremtették az ötnapos munkaidő sikerét. Szólni kellene még a Kuznyecovova-módszer sikeréről és a Chvíla-brigád sikeréről. Mennyi türelmes munkára, találékonyságra yan itt szükség! Mindezt persze fel lehet tüntetni számokkal is. Ennyi és ennyi a megjavítottak száma, ennyi és ennyi a megtakarítottaké, öszszesen 16 000 korona havonként. De mi van a számok mögött? Ki számítja ki a Chvíla-brigád fiataljainak és a 13 ifjúsági munkabrigád viszonyát a munkához ? Beszéljünk inkább arról, ami nincs a számok mögött. Nincs ott a régi egoizmus, csak a pénz imádata, sem az óvatos — kinek nem inge, ne vegye magára — közömbösség. A munkabrigádok voltak az elsők, amelyek munkahelyeiken, beszélgetések közben, szemináriumokon terjesztették a jó ötleteket. Ilyen volt például Tibor K u d 1 a kollektívája, az üzem kísérletező részlegéről. Közben persze szem előtt tartották az üzem dolgozói a kémia fontosságát. Az új, olcsóbb, jobb minőségű anyagok felhasználását is. A CSKP országos konferen** ciája igényes, de vonzó feladatokat tűzött ki — lerövidíteni a harmadik ötéves terv folyamán a bányákban dolgozók munkaidejét negyven, a termelés más szakaszán dolgozókét pedig negyvenkét órára hetente. Csehszlovák Szocialista Köztársaságunkban az üzenlek 120 000 dolgozója munkálkodik már ilyen lerövidített időszakban. A szocialista munkabrigádok állnak természetesen az élen. Köszönet és elismerés jár nekik ezért. (ri) (AMIT MINDENKINEK TUDNIA KELL) állapítanom annak okát. Ha ezt magyart, megállapítottam, megkezdhetem a gyógykezelést. A tapasztalat azt mutatja, hogy iskoláinkon ma már kevés a léha, hanyag tanuló. A rossz előmenetelnek, a kórnak oka túlnyomórészt inkább az, hogy az iskolások szomorúan nagy száma nem tanult meg tanulni. Szánalmasan vergődik munkájában. Órákig ül egy-egy könyvvel kezében, anélkül, hogy a tananyag lényegét elsajátítaná. A számára értelmetlen anyagot mechanikusan igyekszik bevésni (bebiflázni) emlékezetébe. A „magolás“ (nem az magol, aki szóról szóra tanul, hanem az, akj értelem nélkül tanul, akár/ szóról szóra, akár nem!) sok időt igényel és nem nyújt tartós ismereteket. A tanuló könnyen elfelejti a tanultakat. Ez az oka annak az iskolai élet gyakran hangoztatott szomorú mondatának: Tanító elvtárs, én készültem. S valóban: a tanuló készült, de rosszul, mert a tananyagot nem tudja. Azért, hogy ez ne forduljon elő, többet kell beszélnie az iskolai CSISZ-szervezeteknek a tanulás Céljáról, fontosságáról és nem utolsó sorban helyes II. módszereiről. A mesék világában gyakran szerepel a varázssíp, a csodalámpa, a varázsszőnyeg, stb., amelyek birtokában minden kívánság teljesül. Egy fúvás a sípba, néhány bűvös erejű szó, s eltűnnek az akadályok. Mindez így van a mesék birodalmában, de nem a valóságban. A valóságban a tanulás komoly, nehéz munka. A nagyobb hozzáértés azonban minden munkát megkönnyít, gazdaságosabbá tesz. Ez az általános érvényű törvény a tanulásra is érvényes. Természetesen a gazdaságos tanulás szóról szóra végrehajtható receptjét megadni lehetetlen, hiszen az egyéni helyzetek, körülmények ezerféleképpen váltakoznak. Ha azonban jól megértjük a gazdaságos tanulás általános követelményeit, akkor azoknak alkalmazása mindnyájunk részére előbb-utóbb sikerülni fog. Először is: igyekezzünk minden nap ugyanabban az időben, napirendszerűen, legalább egy órával az étkezés után, beosztani az otthoni tanulást. Készítsünk magunknak erre tervet, melyben a különböző jellegű tantárgyak váltogassák egymást. Pl. délután 4-6-ig először utána matematikát, majd történelmet tanulok. Ugyanis: ebben az esetben a két humánus tantárgy (a magyar és történelem) közti számtan tanulása mintegy tevékeny, úgynevezett aktív pihenésnek számít. Mert azok a sejtcsoportok, amelyek a magyar tanulása alkalmával erősen működtek, a számtan tanulása alkalmával általában pihennek, azaz nem működnek. A történelem meg a magyar más jellegű tantárgy, mint a matematika, így más sejtcsoportokat foglalkoztat. A történelem után viszont a mértani rajz pihentető. Tehát a helyesen öszszeállított tanulási terv a fenti elvek alapján így alakul: 4—4.40 magyar; 4,40—5 matematika; 5—5.30 történelem; 5,30—6 mértani rajz. A tanulás tudatos emlékezetbe vésés. Ügyeljünk, hogy ez sose legyen mechanikus, hanem gondolati, értelem szerinti bevésés. Ne magoljuk az anyagot (ismételjük: nem az magol, aki szóról szóra tanul, hanem az, aki értelem nélkül „bifláz“), akár szóról-szóra, akár nem. Igyekezzünk tehát először is az anyagot alaposan megérteni. De az új anyagot csak akkor tudjuk megérteni, azaz az előzőkhöz kapcsolni, ha az előző anyagot jól ismerjük (csak biztos alapokra építhetünk). Ezért az a tanuló, aki az új házi feladattal összefüggő előzményeket tudja és érti, az új feladatot is könnyen megérti, ha figyelt a tanítási órán. Ezért például, mielőtt hozzáfogunk a számtan házi feladat elkészítéséhez, ajánlatos, hogy gondosan vegyük át az iskolában közösen megoldott néhány‘bemutató példát a füzetből. (Persze ehhez pontosan és gondosan vezetett füzetre van szükség). Ha így felfrissítjük az órán tanultakat, levonjuk a szabályt és már biztosan tájékozódunk, azaz értjük a tananyagot, csak ezek után fogjunk hozzá a házi feladat példáinak megoldásához. Ha rendszeresen így fognak tanulni és ismereteikben nem lesznek hiányzó láncszemek, meglátják: nem ördöngős dolog a matematika, hiszen a számok csak nullától kilencig újak, a többit csak ezekből kell összerakni. A megértett tananyag bevésésének általában három módját különböztetjük meg. (Folytatjuk) I
