Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-30 / 22. szám

• •

IDÉZZÜK újra a szép szó ünnepét!

A május 13., 14-én Komáromban lezajlott országos szavalóversenyről már többször hallhattunk, olvashattunk. Olvashattunk az Oj Szó, az Oj Ifjúság, a Szabad Földműves hasábjain. Az említett lapokban megjelent cikkek azonban túlnyomó részben csupán tudósító, informatív jellegűek voltak. Megtudhattuk belőlük a kétnapos szavalóverseny műsorát, a győztes résztvevők névsorát. Tudomást szerezhettünk a rendező szervek munkájáról, gondos irányító tevékenységéről.

Ennyit kellett volna tudnunk a komáromi szavalóversenyről, ha csak a szép szó ünnepe lett volna. Azonban ez az országos méretű és jelentőségű esemény, mellyel valamennyi résztvevő a párt alapításának negyvenedik évfordulóját ünnepelte, több volt, mint a szép szó ünnepe. Olyan esemény volt, amely arra kényszerít bennünket, hogy részletesebben gondoljunk, emlékezzünk rá vissza. Mert ki ne tudna és akarna visszaemlékezni a legkiválóbb szavalókra, versmondókra. Valamennyi jelenlevő boldog megelégedéssel idézi Krista Katalin losonci szavaló bátor, megnyerő, meggyőző és magabiztos fellépését, aki első díjat nyert a negyedik kategóriában. A versenyzők és vendégek közül talán még néhányan emlékeznek Szemes Valéria somorjai tanuló határozott, átélt és nem mindennapi prózamondására, aki Fábry Zoltán „Az írástudók árulása" című munkájából adott elő egy részletet.

Bocsárszky Pál, Kopasz Csilla és még sok más szavaló és prózamondó szereplése jelentett különös élményt valamennyi jelenlévő számára, annak ellenére, hogy nem sikerült valamennyiüknek elérni első helyezést.

Az alsóosztályos tanulók közül is kiemelhetnénk néhány sikeres szereplőt. így például

Sipos Mária ötödik osztályos tanuló megnyerte kedves hangjával a szakértők tetszését. Szapu Mária is a legjobbak közé tartozott.

A legidősebbek korcsoportjának küzdelméből nagy sikerrel került az élre Földes Kovács Piroska és Czibulka Gabriella.

Miért sikerült az említetteknek élre jutniuk? Mi az oka annak, hogy éppen ők tudták megnyerni a bírálóbizottság tagjainak, a jelenlevőknek a tetszését? Úgy gondolom, az első és döntő ok abban rejlik, hogy megértették annak az író-Dr. Szjbó Rezső, a Csemadok vezető titkára, a bíráló bizottság elnöke, gratulál Kulcsár Valériának, a III. kategória győztes szavalójának

Emlékezés a véres pünkösdre

Ott, ahol 1931. május 25-én Gyevát János, Zsabka Sándor, és Túrzó István kiontott vérét itta be a föld, az emlékezés piros virágait fakasztotta ki az idei tavasz. Ezrek és ezrek gyűltek össze május 20-án és 21-én a kosúti parkban, hogy leróják kegyeletüket a gyilkos csendőrsortűz egykori színhenekik. Ezután kultúrszámokkal szórakoztatták az egybegyűlteket, majd este vidám népmulatság következett a község parkjában. E népmulatság keretén belül került sor a Csemadok rendezte Laterna Magica-szerű nagy bemutatóra, amelyen élenjáró művészek és kultúregyüttesek léptek fel a

nak, költőnek az ideológiai mondanivalóját, eszméjét,

szándékát, akinek a művét közvetítették. Közvetítésük, tolmácsolásuk módja pedig lehetővé tette a jelenlévőknek azt, hogy a lehető legszorosabban, közvetlenebben hozzákerüljenek mindannyian a szerző gondolatához, szándékához, lényéhez.

A bizonyos időközökben megismétlődő járási, kerületi és országos versenyeknek az lenne

lyén és hogy megünnepeljenek több ezernyi közönség tomboló az egyik küldetése, hogy egyre

egy boldogabb évfordulót is, azt, hogy negyven esztendeje mutatja immár szebb életük útját bölcs vezérük, a pírt.

A bratislavai kerületi és a galántai járási pártbizottság hívó szavára gyűlt itt egybe a nép. A Csemadok is bekapcsolódott a kétnapos ünnepségek megrendezésébe: országos dal- és táncünnepélyével emelte a két nap színét fényét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy eddig még soha ilyen ünnepi napokat nem látott Kosút község népe. Ott volt az ünnepségeken Michal C h u d i k elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács megbízottja, Lőrincz Gyula elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Csemadok országos elnöke, és K r a j c s i k Mihály elvtárs, a Magyar Népköztársaság bratislavai konzula.

Május 20-án a csendőrsortűz áldozatainak sírjánál kezdődött meg a kétnapos ünnepség. Itt megkoszorúzták az elesett munkás-hősök síremlékeit, majd fáklyťK-staféták indultak a járás falvaiba. Innen az újonnan épült gyönyörű művelődési otthonba vonult az ünneplősereg ahol a „CSKP negyven esztendeje" jegyében tartottak ünnepi gyűlést, Faragó Ferenc és Szigeti József járási párttitkárok mondtak ünnepi beszédet, mely után a kétnapos ünnepség egyik legmeghatóbb jelenete pergett le a hallgatóság szemei előtt. Mintegy 30 öreg kommunistát szólítottak a díszemelvény elé, s nevüket beírták a járási pártbizottság emlékkönyvébe. A kitüntetett Füzes Istvánt, Psota Ernőt, Varga Józsefet, Seres Ferencet és társait dobszóval és harsonával köszöntötték a falu pionírjai, s virágcsokrokkal kedveskedtek

tetszésnyilvánítása mellett.

Másnap zenés ébresztővel kezdődtek a további ünnepségek. Megható fejezete volt ennek a kosúti művelődési otthon falán elhelyezett két emléktábla leleplezése, melyeken márványba vésve szlovák és magyar nyelvhn ezek a szavak állanak: „A CSKP vezetésével 1931. május 25-én Kosűton a mezőgazdasági munkások nagy sztrájkot rendeztek. A burzsoázia sortűzzel válaszolt. Áldozatul estek: Gyevát János, Zsabka Sándor, Turzó István, és többen megsebesültek".

Az emléktábla leleplezése után a vendégek és a falu lakosai a parkban felállított szabadtéri színpadhoz vonultak, ahol megkezdődött a kosútiak és a környék falvai nagy ünnepi gyűlése. Itt Michal Chudik elvtárs tartott ünnepi beszédet, majd Seres Lajos elvtárs, a galántai járási pártbizottság titkára szólott magyar nyelven a többezres tömeghez. A tapssal többször félbeszakított és nagy tetszéssel fogadott beszédek után folytatódott a Csemadok országos dal- és táncünnepélye, melyen többek között a Felsőcsallókôži Népi Együttes, a trencséni 12 éves szlovák iskola, a szerediek, a vasútak bratislavai központja ifjúsági együttese és a Csemadok legjobb kultúrcsoportjai adtak elő tánc- és énekszámokat. /I késő esti órákban,, végződő kultúrfellépések ptán újabb nagy népünnepély zárta be a kosűti napokat, s bizony még éjfél körül is vidáman ropta a táncot a boldog fiatalság. Mert hát, ha az idősebb kosútiaknak meg is remeg néha még szívük a múlt emlékeitől, fiaiknak és lányaiknak a boldog élet az öröm és a vidámság jut ma már jussul.

NEUMANN JÁNOS

több legyen az olyan szavalóknak, prózamondóknak a száma, akik megértik és képesek hűen visszaadni a szerző gondolatát. Az országos szavalóversenyen örömmel állapíthattuk meg

ilyen képessségű szavalók, prózamondók létezését.

Tanúi lehettünk annak is, hogy még olyan szavaló is akad, aki nem képes hűen, meggyőzően visszaadni a költő mondását, mert nem volt teljesen tisztában az előadott költemény mondanivalójával. Jó példa volt erre a kötelező versek előadásában észlelt nagy eltérés. Ugyanannak a költerrténynek az előadása különbözött, mert minden szavaiénak különböző a hangszíne, az artikulációja, stb. Ugyanannak a költeménynek az eltérő előadása elsősorban a költemény más-más értelmezéséből ered.

Éppen ezért tartottam volna fontosnak egy rövid beszélgetésnek, esetleg egy rövid előadásnak a megrendezését, ahol valamennyi szavaló, prózamondó tudomást szerzett volna arról, hogy miből kell kiindulni egy-egy költemény, próza tolmácsolásánál. Maguk a jelenlévő költők, írók magyarázhatták volna meg előadóiknak elszavalt költeményük, elmondott prózájuk mondanivalóját. Megvilágíthatták volna írásaiknak azokat a lényeges vonásait, amelyeket előadójuk nem minden esetben tudott sikeresen megtalálni, esetleg tévesen magyarázott valamit belőlük.

A legközelebb megrendezendő versenyeken ne feledkezzünk meg a költő, író és az előadó közötti közös teljes megértés, kapcsolat kialakításának a biztosításáról. A verseny első napján megrendezett irodalmi est, az ünnepi akadémia és a tanárokkal megrendezett beszélgetés csak részben pótolta az ilyen kapcsolat kialakításának lehetőségét.

Ha állandóan gondolni fogunk a szavalógárda nevelésére, tehetséges szavalók, prózamondók számának a növelésére, akkor a jövőben megrendezett szavalőversenyek után megelégedett örömmel mondhatjuk, hogy a szép szó ünnepe számunkra egyre nagyobb ünnepet és tanulságot jelent.

SZAMOS LÁSZLÓ

Prágában újszerű színház nyílt meg. Az álarcok színházának nevezhetjük. Ján Švankmajer, Juraj Herz és Jiŕí Procházka a Színművészeti Akadémia bábszínház tanszékén végezték tanulmányaikat, amely egyedülálló az egész világon. Most figyelemre méltó kísérletet tettek. Szeretnék összekötni a bábszínházát az „igazi" színházzal. Az álarcok egész érdekes hatást váltanak ki, a fiatal szakemberek komoly sikert aratnak és az „álarc“-színház úgy látszik nem marad csak a kísérletnél.

KAFFKA MARGIT:

PETIRE JÁR

Két harcsaszájú, picike jószág,

Butácska, édes gyerektopán,

Tétova — együgyű, töndéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán.

Ébred a szívem játékos kedve,

Elborít hófehér virágeső —

Amikor látom, a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő.

Sok régi holmin, szürke íráson Ügy fut, iramlik, száz furcsa sugár,

S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:

— Tip-top! Megindult, Pétiké jár.

Még fogja erősen az asztallábat,

És nyitva az ajka és úgy kipirul!

Hős emberi lázzal, tüzes akarással E rózsarügyecske megállni tanul.

Most, — most! Elhagyja és indul előre Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!

Tip-top! S aprózva közbe megállva Roppan vitézül a törpe cipő.

Már ideér. Most nyújtja a karját,

— „Csak szaporán, okosan Peti fiam!"

S megered szaporán, — elesni nem ér rá,

Előre hajlik — s az ölembe van.

Tetszik a játék. Kezdheti újra.

A karszék mellé kerülök én,

Nagyhosszat lépne, nagyhamar elérne S fölbillen szegényke az elején.

Remeg a szája, sírni szeretne,

Szétnéz: sajnálja-é valaki?

Gondolkozik ... majd felkél szepegve S új erővel fog újra neki.

Rózsaszín ujját előretartva, J

Ý „Tip-top“! — így indul óvatosan, <

ý Halkan selypítve buzdítja magát, hogy:

X — „Csak las-san! Okos-san! Peti fiam!“ j

X *

T S elnézem hosszan, homályos srv umel, <

Borús káprázat száll le reám. '

... Tűnnek az évek ... Megöregedtem ... [

X Egyedül lakom ócska szobán. '

X S ím néha erős lépés zaja hadik,

f Jön egy daliás, ifjú legény, J

— „Te vagy? Mit adjak! Kávét-e? Kalácsot?“ ;

Tip-top, — öregesen járom körül én.

S míg sok vidám csinyjét, nagy küszködését Sorra beszéli kacagva vígan. — ;

Reszketve, ijedten suttogom én el

— „Csak lassan! !

Csak lassan, okosan, Peti fiam!“ ;

A bratislavai magyar könyvesboltban

A kultúrműsor eyyiK nagysikerű tanca

Sok-sok ember megtorpan a Mihály-kapu alatti könyvesbolt előtt. ízlésesen rendezett kirakatok csábítják a járókelőt, könyvek színpompás csokra: regények, verseskötetek, politikai művek és szakkönyvek, s az ifjúsági irodalom legújabb példányai.

Bent a könyvesboltban is roskadásig telve a polcok. Teli a bolt, de nem azért, mintha nem vásárolnának az emberek, hanem inkább azért, mert sok a könyv, mert a nyomdák ontják az ember lelki kenyerét, a könyvet. Napi szükségletté nőtt már nálunk a könyv, nemes árucikké és olcsó lett, hogy mindenki megvásárolhassa. Van is keletje, az emberek egymásnak adják a kilincset, csipegetik, vásárolják a szellemi táplálékot. Megnőtt az igény is, válogatósabbak lettek a vásárlók, alaposan megfontolják, mit vegyenek, mivel ékesítsék könyvtárukat.

Markó Lászlóval, a könyvesbolt vezetőjével beszélgetünk.

— Nem , panaszkodhatom, nincs könyvhiány — mutat a könyvespolcokra a vezető. — Újdonság is van bőven. Kétségkívül első helyen kell megemlítenem a szlovákiai magyar elbeszélők antológiáját, amely huszonnégy hazai író elbeszélését, illetve novelláját mutatja be. Akik a verseket szeretik, szívesen veszik kézbe Jlri

Wolker Huszonnégyévet élt elmű verseskötetét, amely tökéletes áttekintést nyújt Wolker kötészetéről s életművének legjavát adja az olvasónak. A verseket Monoszlóy M. Dezső ültette át magyar nyelvre. Most jelent meg a közismert szlovákiai macyar költő, Csontos Vilmos új kötete is Hiszek az emberben címmel. A kötet érett, emberi, szívhez szóló hangon beszél a ma emberéről. De az ifjúságról sem feledkezett meg a könyvkiadó — folytatja Markő elvtárs. — Mindjárt megemlíthetjük, Beczássy Judit Egyszer vagyok fiatal című ifjúsági regényét, amely az ifjúság problémáját analizálja. Most jelent meg A. V Frič Karai Pukú című Dél-Amerikáról szóló útirajza is, amely érdekes képet nyújt e távoli földrészről. Murányi-Kovács A kalóz leánya, Csernai A világ tetején címmel adta közre ifjúsági művét.

— Az egyik kirakatban csupa politikai művet láttam. Bizonyára a párt évfordulójra készítették elő? — kérdem a vezetőtől.

— igen. így van — feleli Markó elvtárs, majd hozzáteszi. — A könyvterjesztésben is ki akarjuk hangsúlyozni e negyven esztendő jelentőségét, azt a korszakot, amely felöleli azt a rendületlen harcot, amit a párt folytatott a dolgozók jogáért, jólétéért, emberibb holnapjáért.

— Milyen új politikai művekkel gazdagodott a könyvkereskedés?

— Első helyen a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó új könyvét kell megemlítenem. Régen várt mű ez, a marxizmus kiskátéja. A címe: A marxista filozófia alapjai. Csak rövid ideje, hogy megjelent, de már többszáz példány elfogyott. Nagyon fontosak politikai szemszögből nézve azok a könyvek, amelyek főképp a mai ifjúságnak mutatják be a fasizmus igazi arcát. Ilyen nagy meggyőző erővel megírt mű a német Apitz, volt buchenwaldi fogoly Farkasok közt védtelen című könyve. Buda 1945-ös ostromáról nagyszerű művet írt a magyarországi Berkes András Bunker címmel. A Horthy-korszak politikai kulisszái mögé nyújt betekintést, Szokoly Endre: ... és gömbös gyula a kapitány című leleplező műve. A varsói romok és az auschwitzi halálgyár helyén épül az új élet Lengyelországban. Erről szól Ruffy Péter dokumentációs műve, a Varsói hajnal. Meg kell még említenem, Ján Otčenášek Rómeó, Júlia és a sötétség, valamint, Rudolf Jašík A Szent Erzsébettér című könyveit, amelyek méltó sikert arattak külföldön is, — mondotta Markó elvtárs.

— Mivel készült a könyvkereskedés ,a márciusi könyvhónapra? Hallottam, hogy irodalmi előadásokat is rendeztek?

— Valóban. A Szlovák írószövetség magyar tagozatával és a Csemadokkal egyetemben néhány üzemben és iskolában könyvkiállítást és irodalmi előadásokat rendeztünk. Rendeztünk egy nagyobbszabású szerzői estet a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó és a Magyar Könyvtár részvételével.

— Még egy utolsó kérdés. Emelkedik a könyvárusítás forgalma?

— Erre határozott igennel kell válaszolnom — feleli a könyvesbolt vezetője. — Évről évre emelkedik a forgalom, de talán érdekes azt is megjegyezni. hogy elsősorban a fiatalság vásáról szépirodalmat. De nagy keresletük van a szakkönyveknek is, ami arra vall, hogy az ifjúság a szórakozás mellett erősen fejleszti szaktudását.

— Végül még azt teszem hozzá, — fejezi be Markó elvtárs — hogy az elmúlt esztendőben körülbelül egy millió koronás forgalmat értünk el. És ez a tény minden szónál ékesebben beszél.

Igen. A könyveket egyre többen vásárolják, egyre több ember barátkozik a könyvvel, a könyv oda kerül az ünnepi asztalra, a kenyér mellé. Jellemezhetnénk-e szebb szóval az írott szó térhódítását?

(des)