Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-30 / 22. szám

Mmtsata“ Hilf loü Több mint kétezer főnyi tiltakozó tömeg vonult fel az amerikai Polaris búvár­­naszád-támaszpont, Holy Loch kikötője elé. A kikötő előtt valóságos tengeri és szárazföldi csata fejlődött ki. A tüntetők né­hány kisebb csoportja csó­nakokba ült és kétmotoros bárka kíséretében igyeke­zett megközelíteni a Proteus amerikai búvárnaszád-anya­­hajót, amelynek legénysége gőzszivattyúk magasnyomá­sú vízsugarait zúdította a tüntetőkre. Néhány tüntetőt, aki a Proteus oldalára igye­kezett felkapaszkodni, nehéz szögekkel, csavarokkal és más vasalkatrészekkel do­bállak meg az amerikaiak és dorongokkal sújtottak ke­zükre, amikor a Proteus horgonyláncaira kapaszkod­tak. Az egyik tüntetőnek mégis sikerült az atomle­­szerelési mozgalom jelvé­nyével díszített zászlót ki­tűzni a Proteus horgonylán­cára. A rendőrség motoros bár­kákkal követte a tüntetőket és csónakjaikról vagy a Proteug láncairól visszarán­­cigálta és letartóztatta őket. A polgári sajtó részletesen ismerteti a Polaris-csatát és hangjából világosan kiderül az amerikaiak brutalitásának elítélése. Rapp amerikai ka­pitány, a Proteus parancs­noka kijelentette a Daily Mail tudósítójának: „Pompá­san mulattunk. Többet ért, mint bármely cirkuszi ko­média. Mindnyájan halálra kacagtuk magunkat arra a gondolatra, hogy ezek az alakok 560 mérföldéi bandu­koltak, csak azért, hogy a vízbe dobáljuk őket. Iga­zán felejthetetlenül jó mu­latság volt“. lllUlllilllllllilll Indulás előtt Ficza Magda Takács Klára Németh Benedikta Mikus Éva Mi már a jövő héten nem megyünk iskolába, mert íz érettségire készülünk, mond­ták a lányok a bratislavai Puskin utcai leányinternátus­ban. Egy kicsit vagy nem is olyan kicsit nyugtalanok voltak. Nem is kellett nógatni a be­szédre, idegesen, gyorsan per­gett a szó. Egyszerre tódult fel bennük az intézetben töltött négy év élménye és meghatot­­tan idézték fel a sok kedves emléket, az első naptól kezdve, amikor vidékről feljöttek a fő­városba és kis kofferjükből, ki­rakodtak. Gyorsan elmúlt ez az idő, most várjuk az érettségi napját — mondják, — örülünk, hogy már kikerülünk az életbe, de szomorúak is vagyunk, hogy szétszéledünk... Olyan jó volt itt, annyira összeszoktunk, olyanok vagyunk, mint egy nagy család... Szinte félve pislognak egy­másra, a búcsú gondolata set­­teng már közöttük. Vagy talán félnek kilépni az élet kapuján? Vajon tudják ezek a fiatalok, hogy mi is az az élet ? Maguk­tól eszükbe se jutott volna ne­hézségekre gondolni. Felfigyel­nek, amikor Gajdoš elvtár snö­vel, az internátus igazgatójával arról beszélünk, hogy a régi időkben a fiatalokra az érettsé­gi után milyen bizonytalanság, sokszor munkanélküliség várt. Hallgatnak, iskolásán, szépen elmondják, tudják, hogy vala­mikor az érettségizőket nem helyezték el azonnal és nem válogathattak a főiskolák kö­zött, mert csak a jómódú szü­lők engedhették meg, hogy a gyermekeik főiskolára menje­nek. Hallomásból tudják, hogy a tehetség nem volt elég. A szülök valamikor ezt mondták: Menj ennek és ennek, hogy jól keressél és jobb életed legyen, mint nekünk volt. Tanulj, hogy úr lehessél. Ma meg ezt mond­ják: Jól van, menj ennek és énnek, ha ez érdekel, mert csak akkor leszel boldog, ha azt csi­nálod, amihez kedved van. Erezzük, mi a különbség? Ülünk a lányokkal és a jövőről beszélgetünk. Német Benci na­gyon örül, hogy a nagymegyeri állami gazdaságba megy köny­velőnek. Örül a falusi életnek, hiszen ma már alig van különb­ség a falu és a város között. Már nem is lesz vakációja, azonnal be kell lépni, várnak rá. Takács Klári, az újságíró fő­iskolára igyekszik, irodalmi pá­lyázaton is díjat nyert és a ta­nárai is bíztatják. Méry Terka elmondja, hogy Dunaszerda­­helyre kerül állásba, minden vágya, hogy szabad idejében a CSISZ-ben fejtsen ki tevékeny­séget. Nagyon szeret foglalkoz­ni a pionírokkal, már otthon is megszokta, mert küenc kisebb testvére van. Hindulják Olga a lányok szerint már kész zon­goraművész. A múlt héten nagy sikerrel szerepelt a konzerva­tórium végzett növendékeinek hangversenyén. Suk Tavasz című müvét adta elő. Apja az EFSZ- ben dolgozik. Olga a Zenemű­vészeti Főiskolára megy, a Szlo­vák Filharmonikus Zenekarba szeretne kerülni. Mikus Éva az iparművészeti ipariskolában érettségizik, meg­mutatta diploma-munkáját, falragasz, stilizált űrutazót áb­rázol. Éva reklámgrafikával szeretne foglalkozni, nagyon tehetségesnek mutatkozik és a Képzőművészeti Főiskolára ké­szül. i t át igen, olyan pályára LÉ mennek, ami érdekli őket. Nem aszerint választják meg életpályájukat, hogy hol lehet jobban keresni Mi minden pá­lya jó elhelyezkedést és biztos keresetet nyújt. Mai tizennyolc évesek. Eddig csak az volt a gondjuk, hogy tanuljanak, ezentúl pedig az, hogy megta­nuljanak élni. A férjhezmenést valami nagyon messzi távlat­ként említik. Többen szerelme­sek, de férjhezmenésre egyelő­re nem gondolnak. Sok levél fut be az internátusba, szól közbe Gajdos igazgató, bizonyára sok közötte a szerelmes levél. Előtte nyugodtan lehet be­szélni, olyan végtelen megér­téssel és meleg szeretettel csüng a lányokon. Többet mon­danak el neki, mint a mamá­nak. Ha a Fiú megjelenik az utcán, az internátus ablakaiban azonnal felbukkannak a szőke, barna leányfejek. Az interná­tusbán 120 lány lakik. Számít­suk csak ki, hányszor futnak a lányok az ablakhoz, amikor a Fiú megjelenik. — Nálunk egyetlenegy meny­asszony se akad az osztályban — mondja Ficza Magda. No, a menyasszonyság és az érett­ségi tételek úgy tudjuk, hadi­lábon állnak egymással — vagy talán nem? Erre már nem adnak választ, mert könyveikhez sietnek. Kü­szöbön az érettségi. Majd azu­tán adják meg a feleletet a „nehéz“ és „legnehezebb" kér­désekre. MICHAL MÁRTA Méry Terézia Hindulják Olga Ifjúsági Világfámra — Közös alapot találni a széleskörű, de különböző lehetőségű közös munka számára, minden eltérő nézetre való tekintet nélkül. — Ez a nagyszerű gondolat jellemzi az ifjúság világfórumának létrehozását. — Ez a gondolat aljból a reális megállapításból ered, hogy mellettünk más ifjúsági szervezetek is léteznek, hogy a velük folytatott együttműködés hasznos lenne, különösen a béke számára, — jelentette ki az Indiai Ifjúsági Föderáció főtitkára. És valóban, a jalaslat, mely szerint az egész világot átfogó vita indulna el az ifjú nemze­dék jelenlegi problémáinak megvitatására, széleskörű visszhangra talált az összes kontinens ifjúsága kö­zött. Július 25-ig, amikor is a világfórum megkezdi Moszkvá­ban működését, nem egész két hónap van csak hátra, de már nyilvánvaló, hogy több, mint 80 ifjúsági szervezet elküldi meg­bízottait a találkozóra. Európa, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália legnagyobb és egyút­tal legtekintélyesebb ifjúsági szervezetei lesznek ott. A Fórumot például Indoné­ziában az Ifjúság Nemzeti Frontja készíti elő, mely magá­ban foglalja az egész ország ifjúsági szervezeteit. Japánban megalakult a Fórum nemzeti bizottsága. Equador és Bolívia legnagyobb ifjúsági szervezetei is bejelentették részvételüket a Fórumon és a szervezetekben az előkészületek jegyében fo­lyik a munka. Hasonló a helyzet Kolumbiában, Brazíliában és Peruban is. Itt is Moszkvába készülődnek. És a szovjet fővá­rosban találkoznak a volt fran­viii IVM Adenauer: „Hallatlan, Globke már tizennégy napja szabadságon van és még mindig nem nőtt ki a könyökükön ez a történeti" cia Afrika leányainak és fiainak vezetői is. Az ifjúság világfórumának gondolata visszhangot váltott ki számos politikai és társadal­mi tényező körében is az egész világon. De hasonlóan nyilatko­zott számos nemzetközi szerve­zet is. Nemcsak a Demokra­tikus Világifjúság Föderációja és a Nemzetközi Diákszövetség, hanem az UNESCO ifjúsági in­­stitútja és mások, mint például a Nemzetközi Békeinstitút és a Keresztény Diákok Világszö­vetsége is. A Világfórum állandó titkár­ságára a legkülönfélébb ifjúsági szervezetek jelentették be részvételüket. Moszkvában a legkülönbözőbb felfogású néze­tek és a legeltérőbb ifjúsági rétegek képviseltetik magukat. Katolikusok és mosziimok, libe­rálisok, szocialisták és kommu­nisták, diákok, munkások és parasztok. Hosszú lenne a név­sor, ha mind felsorolnánk azo­kat, akik részt kívánnak venni és véleményt akarnak nyilvání­tani Moszkvában. És ez mind mind az ifjú nemzedék problé­máinak megvitatását, az együtt­működést és a békét szolgálja. — Azoknak a fontos kérdé­seknek a komoly megvitatását segíti elő, melyek az ifjúságot érintik, — jelentették ki az ausztrál békevédők képviselői N. Chalmers és G. Anderson. — És a Fórum gondolata elsősor­ban is ezért talált oly kedvező visszhangra az egész ifjúság körében. Mindamellett az a legfonto­sabb, hogy Moszkvában a leg­különbözőbb elképzelések talál­koznak, hogy a fiatalok a leg­szabadabban tolmácsolhatják nézeteiket, amihez hasonló ed­dig még nem volt, mert az ifjúsági találkozók is más jelle­gűek voltak. Ezzel szemben a Fórum munkajelleget kap. Kü­lönböző bizottságok és komisz­­sziók alakulnak, melyek külön­­külön vitatják meg az egyes kérdéseket. Egyes szervezete­ket ugyan megbíztak a beszá­moló elkészítésével, de azt nyílt vita követi, hogy a felmerülő problémákat a lehető legjobban tisztázhassák és teljes egységre jussanak bizonyos kérdésekben, hogy ezekből megfelelő végkö­vetkeztetéseket vonhassanak le. Már a Fórum előkészítése is megmutatja, hogy az ifjúság milyen széles rétegeit mozgó­sítja, hogy hány kérdés vár megvitatásra az ifjúság köré­ben. Ilyenek például: a gyar­mati elnyomás és következmé­nyei, a gazdasági expanzió, munkaalkalom, tanulási lehető­ség, a női egyenjogúság stb. Az Ifjúság Világfórumának nem küldetése vitázni az egyes országok társadalmi rendszere fölött, vagypedig kompromisz­­szumot kötni egyes ideológiai irányzatok között, hanem ellen­kezőleg, közös nevezőre óhajt jutni a haladásért és a békéért folyó harcban. Nyilvánvaló, hogy Moszkvában olyan ifjúsági szervezetek is találkoznak, me­lyek nem táplálnak egymás iránt különösebb bizalmat. De ez a találkozás nem az egymást elválasztó szakadékok tágítását, hanem a mindkét fél számára elfogadható az együttműködést szolgáló alapok megteremtését szolgálja. Am az Ifjúság Világfórumá­val kapcsolatban egyéb vélemé­nyek is felmerülnek Nem min­denkinek tetszik a közeledés lehetősége. Ezért több ország­ban a Fórum jelentőségét csök­kenteni igyekeznek Azt szeret­nék, ha minél kevesebb ifjúsági szervezet venne részt a talál­kozón. Például Afrikábap a Fó­rum nevében is hasonló „dele­gáció“ jár, mely bizalmatlansá­got igyekszik kelteni a talál­kozó iránt. Hasonló a propa­ganda egyes európai és ameri­kai országokban. De mindezek ellenére is vonzó a Világfórum gondolata az ifjú­ság körében. Nem hisznek a auy huicucu. iicm i hamis agitátoroknak és nem engedik, hogy valaki is meg­akadályozza a nagy találkozót, molv 07 oúÓct ifin noír»7oHplí akadályozza a nagy találkozót, mely az egész ifjú nemzedék sorsára gondol. A BÉCSI TALÄLKOZÖ ELŐ­KÉSZÍTŐ megbeszélései szívé­lyes légkörben, főként a bécsi amerikai nagykövetség épületé­ben folytak le. A megbeszélé­sekről egyik fél sajtófőnöke sem adott ki hivatalos közle­ményt. Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke az osztrák hivatal­ban tárgyalt, James Rowley, a Fehér Ház titkosszolgálatának vezetője a bécsi rendőrfőigaz­gatóságon tartott megbeszélést. Ezt követően a Hruscsov — Kennedy találkozást előkészítő valamennyi szovjet, amerikai és osztrák hivatalos személyi­ség az amerikai nagykövetség holzmanngassei épületében ta­lálkozott. Bécsi diplomáciai kö­rökben jó előjelnek tartják — jelenti MTi tudósítója —, hogy Matthews, az Egyesült Államok bécsi nagykövete a közös meg­beszélések után a fotóriporte­rek pergőtüze közepette egé­szen az utcán várakozó autójáig kísérte a Szovjetunió nagykö-Evianban, a Genfi tó partján május 20-án megkezdődtek francia-algériai tárgyalások. Képünkön az algériai ideiglen kormány tagjait látjuk, akik a tárgyalás után elhagyták ^ épületet. vetét és szívélyesen elbúcsú­zott tőle. ☆ A GENFI TIZENNÉGYHA­­TALM1 ÉRTEKEZLET LÉNYE­GÉBEN BEFEJEZTE A LAOSZI KÉRDÉS ÁLTALÁNOS VITÁJÁT. Az általános vitában megfi­gyelők véleménye szerint kiraj­zolódtak egy lehetséges meg­egyezés főbb elvei, de egyes delegációk változatlanul igye­keznek összekuszálni a fronto­kat. A Pravda szemleírója megál­lapítja, hogy a genfi értekezlet normális munkáját a laoszi lá­zadók is fékezik. Laoszban az összetűzések feszült légkörét alakítják ki, s genfi szabotázs­tevékenységük bizonyos nyugati reakciós lapokat arra indít, hogy a genfi tárgyalások zsák­utcába jutásáról cikkezzenek. Az effajta híreszteléseknek csak az lehet a célja, hogy el­nyújtsák a genfi tárgyalásokat, s mialatt a tanácskozás részve­vői meddő vitákat folytatnak, a katonai provokációt szervezők átcsoportosítanák és megerősí­tenék szétzilált katonai erőiket és újabb kísérletet tennének arra, hogy Laoszt katonai esz­közökkel bevonják az agresszív SEATO-ba. .Az ilyen aknamun­kának véget kell vetni — álla­pítja meg a Pravda szemleíró­­ja. ☆ A KAIRÓI LAPOK JELENTIK: Az EAK fővárosában június 5-én előkészítő ülést tartanak a semleges országok csúcsérte­kezletének összehívásával kap­csolatban. Az A1 Ahram című lap szerint eddig a következő országok fejezték ki azt a szán­dékukat, hogy részt vesznek az értekezleten: India, Jugoszlávia, Indonézia, Burma, Ceylon, Irak, Kambodzsa, Afganisztán, a Kongói Köztársaság, Marokkó, Algéria, Szudán, Ghana, Mali Köztársaság, Guineái Köztársa­ság, Szomália, Brazília, Kuba, Etiópia, Nepál, Szaud-Arábia é» Mexikó.

Next

/
Thumbnails
Contents