Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-14 / 20. szám

ÚLIUS! Az egyet­lenhónap az évben, amikor bőven van munka. Harmatos friss napfölkelték, rigófütty, pitypa­­latty a lóherében. A földművelő mun­kások számára megszokott dolog — meg idő sincs a gyönyörködésre. Szünet nélkül vágják a rendet. Hosszú s rozs, a marokszedők nyögve birkóz­nék a markokkal. Testük poros pisz­kos, összekarcolt. Lábuk feltörik az embertelen, nehéz munka rohamában. Csak messziről „festői" .az aratás, — meg a regényekben. Az országúton luxusautók suhannak. A szomszédos major melletti úrilakból is autó ka­nyarodik ki búgva, utazó táskákkal felpakolva — a bérlő családja megy fürdőbe. Tehetik! A környékbeli mun­kások csak rájuk dolgoznak — kenye­rüket, ruházatra valójukat ők élvezik el. Egy méter rozs kiadó páronként — semmi egyéb. Ezzel kell learatni, el­csépelni. A kaszások feleségei szomo­rúan viszik haza hónuk alatt a tíz kiló fehérlisztet és a tizennégy kiló ke­nyérlisztet. Aratási szerződés nincs. A volt lé­gionárius-tiszt hajszolja, kizsákmá­nyolja munkásait. Most is vadul ker­gette el maga elől a „javítást kérő" aratókat. Ügy kell nekik! Minek kér­nek. Ismerhetnék már az urakat. Jött a hír — a parlamentben a szo­ciáldemokraták és a polgári pártok javaslatot adnak be a tagsegélyző fel­tételeinek megrosszabbítására. Tilta­kozásul egész Szlovenszkón ellenállás, sztrájk hullámzott végig. A Mátyus­­földre is eljutott. Az aratók között dolgozó elvtársaink elérkezettnek lát­ják az időt a cselekvésre: érett a búza, pereg a szem. sürgős az ara­tás. Este megbeszélték a dolgot, de még nem merték egészen nyíltan be­jelenteni. Csak ennyit mondanak: — Holnap le kell állnunk! Tiltako­zásul. Egyúttal követeléseinket is be­adjuk! A szomszéd táblákon a másik ura­ság jobban fizetett munkásai dolgoz­nak. A bérlet lejárt, a gazdag birtokos az utolsó évben „jószívűvé" vált — felemelte a járandóságot. Tehette, hiszen évekig eleget lopta, rabolta őket. Most jó hírét szeretné kelteni. Slezák aratói felhívást küldtek szoli­dáris megmozdulásra és tiltakozásra szólították fel őket. Nem sikerült. A munkások között nem volt pártta­gunk, meg sok volt a hajcsár is, a fel­hívást vivő elvtársunknak pofont » Ígértek — hosszú karral. Következő nap leálltak a tornóciak. Kilenc órakor leálltak Slezák munká­sai is. Az elvtársak felolvasták a kö­vetelést. A tömeg, — néhány tönkre­ment, de még büszke kispolgár, úgy­nevezett „pecsovics“ kivételével — helyeselt. Küldöttséget választottak. Vitték a követelést az intézőhöz és a járási hivatalba. Határozat: addig állunk, míg a deputáció vissza nem jön. A kimerült rosszul táplált ma­­rokszedök örültek a váratlan pihenés­nek — sztrájkoltak volna egész nap is. Kötényüket fejükre húzva szundi­káltak a kévék mellett. A postán kopogták a tiltakozó távi­ratokat a betegsegélyző megrosszab­­bítás ellen. Félóra múlva mozgolódás támadt. Egyik „opportunista“ elvtársunknak lelkiismeretfurdalásai támadtak: „Nagy tartlót hagytunk, még egyszer levágatják velünk!" „Kipotyog a szem, ha sokáig hagyjuk lábon!“ — „Ma­gunknak teszünk kárt, úgysem lesz eredmény“. „Hiába, az urakkal nem lehet ujjat húzni — övék a hatalom!“ A még fel nem világosított, politi­kailag gyengén álló munkásoknak nem sok biztatás kell. Szó nélkül, fel nem világosítják az asszonyokat az összefüggésekről. Ilyenkor nyilvá­nulnak meg a hibák, amikor férjeiket gátolni igyekeznek a harcban, ahe­lyett, hogy maguk is bekapcsolódná­nak a küzdelembe. Első nap: 40 csendőr — és a járási főnök támogatása! Mindhiába. A sztrájk erős, a munkások látják már kézmozdulat a felelet. Tizenhat sztrájktörőnek verbuvált becsületes munkás keze emelkedik tiltakozásra: — Ne féljetek! Le se szálltak — csak két társukat küldték oda a drótkerítéshez megtud­ni a részeleteket. Azután az autóról is követelés hangzik: vom qvözIs Matvus+űldi Törte i.vtrt Csurog az ötven kiló búza A cséplőgép teljes gőzzel indul — gőz feszül, az atmoszféramérők mu­tatója mozog. Ballam, ballam — a dob nyeli a kévéket, csurog a mag. Csurog az ötven kiló búza, néhány napra lesz kenyér a halovány, vérszegény gye­rekek kezében is. Győztes kenyér, az apjuk harcolta ki, az apák, akik fele­lősnek érzik magukat gyermekeik jö­vőjéért. Hátasné belemarkol egymás után veszik a kaszát, majd kurjantanak az alvó marokszedőknek, akik bosszúsan, dagadt szemmel tá­­pászkodnak fel. Visszatérő, elképedt elvtársaink már a tábla közepén találják őket. Káromkodás — szentségemlegetés — aztán beszámolás: a járási főnök megígérte a követelés támogatását. — Támogat? — Igen! Később bebizonyította! Aztán kitört a sztrájk. A cséplésig hátralevő időt elvtársaink még hasz­nosították. 54 munkás egy emberként tette le a szerszámot, tagadta meg a munkát: nem dolgozunk ingyen! Hajnali négy óra — a gőzzel telitett kazán füttye hívta az aratókat: in­gyen csépelni, megtölteni a földesúr magtárját. Aki azután a munkások izzadtságát beváltja orgiákra, Monte Carlo szerencsejátékaira — aki kitépi a proletárgyerek kezéből a falat ke­nyeret, aki koravéneket csinál a pro­letárasszonyokból és csecsemőikből. Körülülték az asztagot. Lótás-futás támadt. Slezák dühösen, majd szépen beszél a bizalmiakkal, akik vasvillával a kezükben és szívükben gyűlölettel állanak előtte, keményen, hajlíthatat­lanul. Egyik a földbe üti előtte a vil­lát. A hatalmas testű volt légionárius tiszt lába reszket. Megszelídül, de ravaszul akar cselekedni. Egyszerre két elvtárs vállát is tapogatja: — Nos, tudják, mit? Maguk ketten jöjjenek be az irodába — a zöld asz­talnál megegyezünk, a többi meg hadd menjen dolgozni! Az elvtársak felháborodva utasítják vissza ajánlatát: — Mi nem vagyunk szociáldemok­raták! Ismerjük a zöld asztalt! Mi nem adjuk el munkástestvéreinket! Vagy ad rendes kiadót, vagy ad a százból négyet! Azzal otthagyták őt. Visszaültek az asztag mellé. Háromszor is túlíűtötték a kazánt, egy szekér szén vált már gőzzé és csepegett vissza újra a víztartályba kihasználatlanul. A cselédekkel félbe­hagyatták a hordást — a géphez ker­gették őket. Ezek a kidobástól való félelmükben, kelletlenül, de mégis rogyásig dolgoztak. Az intéző is villát fogott. A sztrájkolók mosolyogtak az eről­ködésen: nem soká bírják, <— tudták előre. A reggelit, ebédet hordó asz­­szonyok egy része sopánkodott. — Jaj, mi lesz, ha nem kapjuk meg a részt... Érthető! Minden gond a munkás­asszony nyakán van, ha az elvtársak a dolgok politikai hátterét is, már nem csak kenyérharcnak tekintik a sztrájkot. S megingathatatlanok. Nemzetközi eseményektől terhes a politikai légkör. A többi országok munkásainak bátor megmozdulásai segítségül jönnek a vecsei sztrájko­­.lóknak. Tanyát ütnek a temetőben A csendőrök intézkednek. Körülve­szik a harcolókat. Három-négy csen­dőr is jut egy munkásra. A földbirto­kos a középen áll. Négy elvtársat kizárnak a munkából, a többire ráor­dít a parancsnok: — Hátra arc, indulj dolgozni! Mrázek megfordul — a munkából kidobott négy munkás is indul a gép felé a villáért. Két-három halkan mondott erősítő szó: — Testvérek tartsatok ki! Győznünk kell. A munkások megértették, hogy nincs mit veszíteniük. A négy kommunistát csendőr kíséri ki az első kapun. Slezák vad ábrázata elégedettre csúszik: — Győztünk! Kint vannak a lázítók! Ügy látszik, hogy győztek. A tömeg már a gépnél van. Fölveszik a szer­számot, aztán egyszerre megindulnak a hátsó kapu felé. A csendőrparancsnok, meg Slezák ordít: — Jöjjenek vissza, maguk dolgoz­hatnak! Hátra sem néznek. Az utcán talál­koznak a négy számüzöttel, akik miattuk repültek ki a munkából. Tanyát ütnek a temetőben. Nem is­mernek megalkuvást. Lipót elvtárs kék szeme hideg. A rendszer elleni gyűlölet és a jövőbe vetett bizalom csillog benne. Nem fél a következmé­nyektől, biztos a dolgában. — Hiszen igazuk van! Ha sztrájk­törőket hoznak, kaszával, villával ál­lunk oda a megérdemelt részünkért. Általános helyeslés moraja a ke­resztek között. iák őket — Mi piszokmunkát nem végzünk! Fizessék ki a napszámot — becsaptak bennünket. Nem leszünk sztrájktö­rők! All a sztrájk! Pattog, villámlik a proletariátus ostora az urak nyaka körül, megfogja, fojtogatja őket. Az elnyomók, a kizsákmányolok hasa remeg az ijedtségtől, ennyi összetar­tás láttán. A marxizmus igazságától terhes a világ — a tizenhat „sztrájk­törő" úgy érzi, mintha az egész világ munkássága ellen vezényelték volna ki őket. Az autófuvar, a „sztrájktámogatók“ fejenkénti 30 korona napszámja, a csendőrök napidíja, a hiába eltüzelt szén, a káron kívül, ez Slezák úr mai, közvetlen vesztesége. Az autó berregve megy vissza a „kommunistákkal“. A földbirtokos már újból egyezkedik. Ötperces szü­neteket ad a meggondolásra. ígér és fenyeget, hogy a kárt lefogja a rész­ből. Hát még csak az kellene! Tovább követelnek, most már azt is, hogy a két napon át, a béresek által elcsé­pelt gabonából is adják ki a részt, Slezák kékül, zöldül. Nemcsak azért, Hátasné, tollválogatásban és toll­­fosztásban — a megzsírosodott mil­liomosnak hat falu szegénysége dol­gozik — tönkrement, sovány, barna proletárasszonyka Fénylő nagy sze­meivel belenéz mindenkibe. Pergő beszédével, de még inkább okos, ön­tudatos szavaival legyőz mindent, ki­harcol mindent. Négy szép gyereklány anyja, a munkásnők legöntudatosabb fajtájából való. A sztrájk ideje alatt nyugtalan ke­zéből kiesek a munka, szeretne min­denütt ott lenni. Kalászt se tud izgalmában gyűjteni, pedig már több mint egy hete, hogy a kicsépelt ka­lászcsomók árából fedezi a konyha szükségletét. Föl van háborodva, meg is mondja az asszonyoknak: — Ha megdöglöm is, elverem azt a gazembert, aki a sztrájktörőket hozta. Meg is teszi. Éppen szembe jön vele a faluból. Fejét forgatja, ütleg után néz — de nem talál, se kő, se tégla­darab nincs a közelben. Szeme még nagyobbra nyílik — fázik, majd me­rj t'jyj." h'i'V' ' Másnap. Az urak más fegyverhez nyúlnak — már nem tárgyalnak, ök is bíznak magukban. Néhány asszonyától befolyásolt idősebb munkás hümmög. A fiatalok bátorítják őket. Magyarázzák, hogy ez a harc mát a végcélért, a munkások és parasztok kormányáért folytatott harcnak egyik része. A gyermekek jobb jövőéért folyó harc. Teherautókon hozták őket. A zök­kenőknél összeütötték a fejüket a ha­zugsággal verbuvált sztrájktörők. Azt hazudták nekik, hogy sertéseket fog­nak kirakni. Csak így sikerült őket idehozni Gutáról. Az utcán, a drótkerítésen kívül szoronganak a sztrájkolók. Az udva­ron csendőrök várakoznak. Az elha­gyott cséplőgarnitúrán a lelassított szíj csapkod, a nagy keréken meg lehet olvasni forgás közben a küllő­ket. Percnyi csönd. A leállított teher­autóból kiáradó benzin bűze a kőszén füstjével keveredik s keserűvé teszi a harcosok szájízét. Mi lesz? Jaj. Mi történik most?... Slezák és a csendőrök a helyzet magaslatán állnak. Azt hiszik: győz­tek !... Győztünk! Győztünk! Győztek? A drótkerítésen túl vas­villák emelkednek a magasba, kiáltás hallatszik: — Testvérek, ne vegyétek el a ke­nyerünket! Harcban vagyunk, nem akarják teljesítem követelésünket! Az autóból megnyugtató, tagadó mert a búzáját sajnálja, hanem munkások győzelmén dühöng. Áll az osztályharc Vecsen A földbirtokos öccse is ott lebzsel, meg a vaksi verbuváló, Slezák már enged, a kurátor is beleszól: — Megadjuk a követelést! Kapnak 50 kiló búzát és a kétnapi cséplés eredményéből a részt. Győztünk! Győztünk! Örülnek és nem figyelnek tovább az aratók. Nem gondolnak rá, hogy most még többet lehetne kicsikarni az uraktól. Indulnak dolgozni, csak még a négy kidobott elvtárs áll ott. Ügy­védjük akadt! Hátas elvtárs felesége, bátor, pro­letár anya felesel a csendőrökkel, szemükbe vagdossa az igazságot, bá­tor szavakkal, kíméletlenül: — Maguk mindig szemben állnak velünk. Akkor is, ha munkanélkülise­gélyt követelünk, és most, hogy jogos részünket követeljük, megint az urak pártján vannak. Hát mit csináljunk? Ha nem kapjuk meg a nekünk járót, úgy a gyermekeinket vigyék oda, ahová akarják, én nem fogom nézni az éhezésüket Mi csak akkor vagyunk jók, mikor gyermekeinket katonáknak viszik, erre kellünk! Ágyútölteléknek' Az egyik csendőr csitítja: — Mindent megkap, csak menjen laza. A körülálló asszonyok csodálkoz­nak: — Hát így is lehet? így is mer valaki beszélni az urakkal, — hát nem történik semmi ? Aznap még másról is meggyőződ­tek. lege lesz. Táskájában félliteres cse­répbögre van — kovászost vitt benne uzsonnára. Másra nem tellett. Össze­fogja a ruhát a bögre fölött: megnézi, elég lesz-e az ütésre. És a sovány kicsi asszony gyerekeire gondol, mi­kor nekimegy az erős férfi fejének — lesz, ami lesz. Érzi, hogy a düh, a bosszú nagy erőt ád. Meg a majorban történtek lelkesítették: az, hogy kitartás volt a dolgozók között, hogy a gútai mun­kások öntudatosan cselekedtek, hogy győztünk, hogy az urak meghátráltak. összeérnek. A vaksi hátravetett kabátban jön. ^Hátasné lódul ... bal­kezével belemarkol -a férfi selyemin­gébe, a jobbal magasra emeli a bög­rét... — Te akartad elvenni gyermekeim­től a kenyeret? Te piszok! Te gazem­ber! — már a cserepek csörögnek a rongyban. Többet nem üthetett. A vasalt nadrág eltűnik a kapuk mögött.. . Utána! ... Hátasné az ujját még a kapuhoz szorítja, azután a kis­lányát a hátára kapja és fut vissza elmondani, hiqy mi történt. Kiveszik a kiharcolt lisztet A faluban csak a győztes sztrájkró f s Hátasnéról beszélnek. Másnap az asszonyok a malombar találkoznak, kiveszik a kiharcolt lisz­tet. Az esetet elégedetten tárgyalják Hátasné agitál ő a leghangosabb. A: asszonyok lelkesednek, helyeslik Há­tasné eljárását. Aztán viszik hazt a sztrájk eredményét, — hogy vacso­rát főzhessenek belőle. T~r

Next

/
Thumbnails
Contents