Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-14 / 20. szám
ÚLIUS! Az egyetlenhónap az évben, amikor bőven van munka. Harmatos friss napfölkelték, rigófütty, pitypalatty a lóherében. A földművelő munkások számára megszokott dolog — meg idő sincs a gyönyörködésre. Szünet nélkül vágják a rendet. Hosszú s rozs, a marokszedők nyögve birkóznék a markokkal. Testük poros piszkos, összekarcolt. Lábuk feltörik az embertelen, nehéz munka rohamában. Csak messziről „festői" .az aratás, — meg a regényekben. Az országúton luxusautók suhannak. A szomszédos major melletti úrilakból is autó kanyarodik ki búgva, utazó táskákkal felpakolva — a bérlő családja megy fürdőbe. Tehetik! A környékbeli munkások csak rájuk dolgoznak — kenyerüket, ruházatra valójukat ők élvezik el. Egy méter rozs kiadó páronként — semmi egyéb. Ezzel kell learatni, elcsépelni. A kaszások feleségei szomorúan viszik haza hónuk alatt a tíz kiló fehérlisztet és a tizennégy kiló kenyérlisztet. Aratási szerződés nincs. A volt légionárius-tiszt hajszolja, kizsákmányolja munkásait. Most is vadul kergette el maga elől a „javítást kérő" aratókat. Ügy kell nekik! Minek kérnek. Ismerhetnék már az urakat. Jött a hír — a parlamentben a szociáldemokraták és a polgári pártok javaslatot adnak be a tagsegélyző feltételeinek megrosszabbítására. Tiltakozásul egész Szlovenszkón ellenállás, sztrájk hullámzott végig. A Mátyusföldre is eljutott. Az aratók között dolgozó elvtársaink elérkezettnek látják az időt a cselekvésre: érett a búza, pereg a szem. sürgős az aratás. Este megbeszélték a dolgot, de még nem merték egészen nyíltan bejelenteni. Csak ennyit mondanak: — Holnap le kell állnunk! Tiltakozásul. Egyúttal követeléseinket is beadjuk! A szomszéd táblákon a másik uraság jobban fizetett munkásai dolgoznak. A bérlet lejárt, a gazdag birtokos az utolsó évben „jószívűvé" vált — felemelte a járandóságot. Tehette, hiszen évekig eleget lopta, rabolta őket. Most jó hírét szeretné kelteni. Slezák aratói felhívást küldtek szolidáris megmozdulásra és tiltakozásra szólították fel őket. Nem sikerült. A munkások között nem volt párttagunk, meg sok volt a hajcsár is, a felhívást vivő elvtársunknak pofont » Ígértek — hosszú karral. Következő nap leálltak a tornóciak. Kilenc órakor leálltak Slezák munkásai is. Az elvtársak felolvasták a követelést. A tömeg, — néhány tönkrement, de még büszke kispolgár, úgynevezett „pecsovics“ kivételével — helyeselt. Küldöttséget választottak. Vitték a követelést az intézőhöz és a járási hivatalba. Határozat: addig állunk, míg a deputáció vissza nem jön. A kimerült rosszul táplált marokszedök örültek a váratlan pihenésnek — sztrájkoltak volna egész nap is. Kötényüket fejükre húzva szundikáltak a kévék mellett. A postán kopogták a tiltakozó táviratokat a betegsegélyző megrosszabbítás ellen. Félóra múlva mozgolódás támadt. Egyik „opportunista“ elvtársunknak lelkiismeretfurdalásai támadtak: „Nagy tartlót hagytunk, még egyszer levágatják velünk!" „Kipotyog a szem, ha sokáig hagyjuk lábon!“ — „Magunknak teszünk kárt, úgysem lesz eredmény“. „Hiába, az urakkal nem lehet ujjat húzni — övék a hatalom!“ A még fel nem világosított, politikailag gyengén álló munkásoknak nem sok biztatás kell. Szó nélkül, fel nem világosítják az asszonyokat az összefüggésekről. Ilyenkor nyilvánulnak meg a hibák, amikor férjeiket gátolni igyekeznek a harcban, ahelyett, hogy maguk is bekapcsolódnának a küzdelembe. Első nap: 40 csendőr — és a járási főnök támogatása! Mindhiába. A sztrájk erős, a munkások látják már kézmozdulat a felelet. Tizenhat sztrájktörőnek verbuvált becsületes munkás keze emelkedik tiltakozásra: — Ne féljetek! Le se szálltak — csak két társukat küldték oda a drótkerítéshez megtudni a részeleteket. Azután az autóról is követelés hangzik: vom qvözIs Matvus+űldi Törte i.vtrt Csurog az ötven kiló búza A cséplőgép teljes gőzzel indul — gőz feszül, az atmoszféramérők mutatója mozog. Ballam, ballam — a dob nyeli a kévéket, csurog a mag. Csurog az ötven kiló búza, néhány napra lesz kenyér a halovány, vérszegény gyerekek kezében is. Győztes kenyér, az apjuk harcolta ki, az apák, akik felelősnek érzik magukat gyermekeik jövőjéért. Hátasné belemarkol egymás után veszik a kaszát, majd kurjantanak az alvó marokszedőknek, akik bosszúsan, dagadt szemmel tápászkodnak fel. Visszatérő, elképedt elvtársaink már a tábla közepén találják őket. Káromkodás — szentségemlegetés — aztán beszámolás: a járási főnök megígérte a követelés támogatását. — Támogat? — Igen! Később bebizonyította! Aztán kitört a sztrájk. A cséplésig hátralevő időt elvtársaink még hasznosították. 54 munkás egy emberként tette le a szerszámot, tagadta meg a munkát: nem dolgozunk ingyen! Hajnali négy óra — a gőzzel telitett kazán füttye hívta az aratókat: ingyen csépelni, megtölteni a földesúr magtárját. Aki azután a munkások izzadtságát beváltja orgiákra, Monte Carlo szerencsejátékaira — aki kitépi a proletárgyerek kezéből a falat kenyeret, aki koravéneket csinál a proletárasszonyokból és csecsemőikből. Körülülték az asztagot. Lótás-futás támadt. Slezák dühösen, majd szépen beszél a bizalmiakkal, akik vasvillával a kezükben és szívükben gyűlölettel állanak előtte, keményen, hajlíthatatlanul. Egyik a földbe üti előtte a villát. A hatalmas testű volt légionárius tiszt lába reszket. Megszelídül, de ravaszul akar cselekedni. Egyszerre két elvtárs vállát is tapogatja: — Nos, tudják, mit? Maguk ketten jöjjenek be az irodába — a zöld asztalnál megegyezünk, a többi meg hadd menjen dolgozni! Az elvtársak felháborodva utasítják vissza ajánlatát: — Mi nem vagyunk szociáldemokraták! Ismerjük a zöld asztalt! Mi nem adjuk el munkástestvéreinket! Vagy ad rendes kiadót, vagy ad a százból négyet! Azzal otthagyták őt. Visszaültek az asztag mellé. Háromszor is túlíűtötték a kazánt, egy szekér szén vált már gőzzé és csepegett vissza újra a víztartályba kihasználatlanul. A cselédekkel félbehagyatták a hordást — a géphez kergették őket. Ezek a kidobástól való félelmükben, kelletlenül, de mégis rogyásig dolgoztak. Az intéző is villát fogott. A sztrájkolók mosolyogtak az erőlködésen: nem soká bírják, <— tudták előre. A reggelit, ebédet hordó aszszonyok egy része sopánkodott. — Jaj, mi lesz, ha nem kapjuk meg a részt... Érthető! Minden gond a munkásasszony nyakán van, ha az elvtársak a dolgok politikai hátterét is, már nem csak kenyérharcnak tekintik a sztrájkot. S megingathatatlanok. Nemzetközi eseményektől terhes a politikai légkör. A többi országok munkásainak bátor megmozdulásai segítségül jönnek a vecsei sztrájko.lóknak. Tanyát ütnek a temetőben A csendőrök intézkednek. Körülveszik a harcolókat. Három-négy csendőr is jut egy munkásra. A földbirtokos a középen áll. Négy elvtársat kizárnak a munkából, a többire ráordít a parancsnok: — Hátra arc, indulj dolgozni! Mrázek megfordul — a munkából kidobott négy munkás is indul a gép felé a villáért. Két-három halkan mondott erősítő szó: — Testvérek tartsatok ki! Győznünk kell. A munkások megértették, hogy nincs mit veszíteniük. A négy kommunistát csendőr kíséri ki az első kapun. Slezák vad ábrázata elégedettre csúszik: — Győztünk! Kint vannak a lázítók! Ügy látszik, hogy győztek. A tömeg már a gépnél van. Fölveszik a szerszámot, aztán egyszerre megindulnak a hátsó kapu felé. A csendőrparancsnok, meg Slezák ordít: — Jöjjenek vissza, maguk dolgozhatnak! Hátra sem néznek. Az utcán találkoznak a négy számüzöttel, akik miattuk repültek ki a munkából. Tanyát ütnek a temetőben. Nem ismernek megalkuvást. Lipót elvtárs kék szeme hideg. A rendszer elleni gyűlölet és a jövőbe vetett bizalom csillog benne. Nem fél a következményektől, biztos a dolgában. — Hiszen igazuk van! Ha sztrájktörőket hoznak, kaszával, villával állunk oda a megérdemelt részünkért. Általános helyeslés moraja a keresztek között. iák őket — Mi piszokmunkát nem végzünk! Fizessék ki a napszámot — becsaptak bennünket. Nem leszünk sztrájktörők! All a sztrájk! Pattog, villámlik a proletariátus ostora az urak nyaka körül, megfogja, fojtogatja őket. Az elnyomók, a kizsákmányolok hasa remeg az ijedtségtől, ennyi összetartás láttán. A marxizmus igazságától terhes a világ — a tizenhat „sztrájktörő" úgy érzi, mintha az egész világ munkássága ellen vezényelték volna ki őket. Az autófuvar, a „sztrájktámogatók“ fejenkénti 30 korona napszámja, a csendőrök napidíja, a hiába eltüzelt szén, a káron kívül, ez Slezák úr mai, közvetlen vesztesége. Az autó berregve megy vissza a „kommunistákkal“. A földbirtokos már újból egyezkedik. Ötperces szüneteket ad a meggondolásra. ígér és fenyeget, hogy a kárt lefogja a részből. Hát még csak az kellene! Tovább követelnek, most már azt is, hogy a két napon át, a béresek által elcsépelt gabonából is adják ki a részt, Slezák kékül, zöldül. Nemcsak azért, Hátasné, tollválogatásban és tollfosztásban — a megzsírosodott milliomosnak hat falu szegénysége dolgozik — tönkrement, sovány, barna proletárasszonyka Fénylő nagy szemeivel belenéz mindenkibe. Pergő beszédével, de még inkább okos, öntudatos szavaival legyőz mindent, kiharcol mindent. Négy szép gyereklány anyja, a munkásnők legöntudatosabb fajtájából való. A sztrájk ideje alatt nyugtalan kezéből kiesek a munka, szeretne mindenütt ott lenni. Kalászt se tud izgalmában gyűjteni, pedig már több mint egy hete, hogy a kicsépelt kalászcsomók árából fedezi a konyha szükségletét. Föl van háborodva, meg is mondja az asszonyoknak: — Ha megdöglöm is, elverem azt a gazembert, aki a sztrájktörőket hozta. Meg is teszi. Éppen szembe jön vele a faluból. Fejét forgatja, ütleg után néz — de nem talál, se kő, se tégladarab nincs a közelben. Szeme még nagyobbra nyílik — fázik, majd merj t'jyj." h'i'V' ' Másnap. Az urak más fegyverhez nyúlnak — már nem tárgyalnak, ök is bíznak magukban. Néhány asszonyától befolyásolt idősebb munkás hümmög. A fiatalok bátorítják őket. Magyarázzák, hogy ez a harc mát a végcélért, a munkások és parasztok kormányáért folytatott harcnak egyik része. A gyermekek jobb jövőéért folyó harc. Teherautókon hozták őket. A zökkenőknél összeütötték a fejüket a hazugsággal verbuvált sztrájktörők. Azt hazudták nekik, hogy sertéseket fognak kirakni. Csak így sikerült őket idehozni Gutáról. Az utcán, a drótkerítésen kívül szoronganak a sztrájkolók. Az udvaron csendőrök várakoznak. Az elhagyott cséplőgarnitúrán a lelassított szíj csapkod, a nagy keréken meg lehet olvasni forgás közben a küllőket. Percnyi csönd. A leállított teherautóból kiáradó benzin bűze a kőszén füstjével keveredik s keserűvé teszi a harcosok szájízét. Mi lesz? Jaj. Mi történik most?... Slezák és a csendőrök a helyzet magaslatán állnak. Azt hiszik: győztek !... Győztünk! Győztünk! Győztek? A drótkerítésen túl vasvillák emelkednek a magasba, kiáltás hallatszik: — Testvérek, ne vegyétek el a kenyerünket! Harcban vagyunk, nem akarják teljesítem követelésünket! Az autóból megnyugtató, tagadó mert a búzáját sajnálja, hanem munkások győzelmén dühöng. Áll az osztályharc Vecsen A földbirtokos öccse is ott lebzsel, meg a vaksi verbuváló, Slezák már enged, a kurátor is beleszól: — Megadjuk a követelést! Kapnak 50 kiló búzát és a kétnapi cséplés eredményéből a részt. Győztünk! Győztünk! Örülnek és nem figyelnek tovább az aratók. Nem gondolnak rá, hogy most még többet lehetne kicsikarni az uraktól. Indulnak dolgozni, csak még a négy kidobott elvtárs áll ott. Ügyvédjük akadt! Hátas elvtárs felesége, bátor, proletár anya felesel a csendőrökkel, szemükbe vagdossa az igazságot, bátor szavakkal, kíméletlenül: — Maguk mindig szemben állnak velünk. Akkor is, ha munkanélkülisegélyt követelünk, és most, hogy jogos részünket követeljük, megint az urak pártján vannak. Hát mit csináljunk? Ha nem kapjuk meg a nekünk járót, úgy a gyermekeinket vigyék oda, ahová akarják, én nem fogom nézni az éhezésüket Mi csak akkor vagyunk jók, mikor gyermekeinket katonáknak viszik, erre kellünk! Ágyútölteléknek' Az egyik csendőr csitítja: — Mindent megkap, csak menjen laza. A körülálló asszonyok csodálkoznak: — Hát így is lehet? így is mer valaki beszélni az urakkal, — hát nem történik semmi ? Aznap még másról is meggyőződtek. lege lesz. Táskájában félliteres cserépbögre van — kovászost vitt benne uzsonnára. Másra nem tellett. Összefogja a ruhát a bögre fölött: megnézi, elég lesz-e az ütésre. És a sovány kicsi asszony gyerekeire gondol, mikor nekimegy az erős férfi fejének — lesz, ami lesz. Érzi, hogy a düh, a bosszú nagy erőt ád. Meg a majorban történtek lelkesítették: az, hogy kitartás volt a dolgozók között, hogy a gútai munkások öntudatosan cselekedtek, hogy győztünk, hogy az urak meghátráltak. összeérnek. A vaksi hátravetett kabátban jön. ^Hátasné lódul ... balkezével belemarkol -a férfi selyemingébe, a jobbal magasra emeli a bögrét... — Te akartad elvenni gyermekeimtől a kenyeret? Te piszok! Te gazember! — már a cserepek csörögnek a rongyban. Többet nem üthetett. A vasalt nadrág eltűnik a kapuk mögött.. . Utána! ... Hátasné az ujját még a kapuhoz szorítja, azután a kislányát a hátára kapja és fut vissza elmondani, hiqy mi történt. Kiveszik a kiharcolt lisztet A faluban csak a győztes sztrájkró f s Hátasnéról beszélnek. Másnap az asszonyok a malombar találkoznak, kiveszik a kiharcolt lisztet. Az esetet elégedetten tárgyalják Hátasné agitál ő a leghangosabb. A: asszonyok lelkesednek, helyeslik Hátasné eljárását. Aztán viszik hazt a sztrájk eredményét, — hogy vacsorát főzhessenek belőle. T~r
