Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-07 / 19. szám

Leningrad elő- V városában, '4 Krasznaja Sze- \ lóban N. G. Ko- V marov mérnök 4 vezetése alatt '4 egy egészen új­­fajta tejauto- \ matát létesítet­­tek. A berende- é zés a Zsdanov t szovhoz tejter- é melését dolgoz- t, za fel, mégpe- $ dig csaknem í teljesen auto- f matikus mód- t szerrel. A pasz­­tőrizálás, töltés ^ s az elszállítás, r szintén a gépek t dolga. Minden J művelet egy j irányító asztal J mellől történik. T A tej a fogyasz- J tokhoz a képen ;j is látható, igen J olcsó műanyag- ? dobozokban ke- ? rül. A használat ^ után természe- \ tesen a. dobozt > 'ldobják. A Kozmosz színei + NAZIM HIKMET á prilis 12-én, szerdán reggel nyolc óra tájban, festő barátom, Abidine telefonja zörgetett fel Harpe utcai kis szállo­dámban. „Egy szovjet ember a Kozmoszban! Most mondta a rádió." Én az ágyam­ban, ő a telefonnál várta az új híradásokat, többet akartunk tudni.­­­­...........................­A CSISZ-SZER VEZETEK BEN NAGY AKTIVITÁS ELŐZI MEG A CSKP ALAPÍTÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJÁT fl párt útja-a tapasztalatok forrása A brnoi Ján Sverma üzem az egész világon ismeretes kiváló Zetor traktorairól. Az üzem gyártásszalagjáról nap mint nap egyre több traktor hagyja el a gyárat, hogy szövetkezeteink­ben s külföldön is segítsenek a föld megmunkálásában. Elektronikus rendőr Moszkvában, az Armjanszkij utca és a Bogdan Hmel­­nyickij utca ke­reszteződésénél kis fémláda látható az egyik ház kapuja melletti falon. Az ember elmegy mel­lette. és észre sem veszi az egyáltalán nem feltűnő, bo­nyolult berende­zést. A járókelők számára láthatat­lan vezetékcsápok húzódnak a ke­reszteződéshez, és ott az aszfalt alatt helyezkednek el az úgynevezett kon­túrok. Az elektro­nikus gép ezek se­gítségével számlál­ja meg, hány autó • halad egy irány­ban, és hány arra merőlegesen, majd vilámgyorsan „megfontolja“, me­lyik irányba cél­szerűbb a jármű­veket előbb ke­resztül engedni, és megadja a jelző­lámpának a meg­felelő parancsot. A ház kapuja kö­rül csend és nyu­galom uralkodik. Még a fiúk is — akik pedig a világ legkíváncsibb te­remtményei - meg­feledkeznek arról, hogy a házban éj­jel-nappal, szaka­datlanul dolgozik az „elektronikus rendőr“. Havonta egyszer kijön ide egy mérnök, és fel­nyitja a láda tete­jét, hogy ellenőriz­ze a műszert. Ilyen­kor a gyerekek, sőt még a felnőttek is, belepillantanak a berendezés belse­jébe, ahol — mint csillagok az égen — rejtélyes szik­rák villognak. Az első tapaszta­latok arról tanús­kodnak, hogy a ki­bernetikát sikere­sen fel lehet hasz­nálni a nagyvárosi forgalom szabályo­zásához. A kiber­netika a kutatóin­tézetekből immár kilépett az utcára. Tíz óra lehetett, amikor be­jött hozzám a szobaasszonyom. Kis, szőke, francia nő, szemei feketék s egy kicsit mindig szomorúak. Korábban elmond­ta, hogy csecsemőjét elvesztet­te a háborús menekülésben. Tekintetéből az első pillanat­ban mérhetetlen feszültség su­gárzott. Tudta, hogy a Szov­jetunióban élek és szovjet ál­lampolgárnak tekintett. Moso­lya ragyogott, amikor hozzám fordult: „Most már nem lesz többé háború! Gatulálok Önnek,' de ön is gratulálhat nekem. Nem lesz többé háború. Mene­külés sem. Nem félek többé“. A Venus-rakéta felbocsátása után felkeresett otthonomban a moszkvai rádió riportere. Megkérdezte: „Melyik ország mondhatja majd elsőként ma­gának a Kozmosz utasát?“ Azt válaszoltam: „Szovjet ember lesz. Szovjet embernek kell lennie. Nem lehet másként. Nem vagyok misztikumra hajló lélek, de hiszek a történelem logikájában. Ez a logika azt mondja nekem: a Putyilov-mű­­vek munkása 1917-ben csiz­mástól, sisakba bújtatott fejjel, vállán puskával behatolt a Téli Palotába. Szükségszerűen az ő fiának keil átlépnie a Kozmosz határait, más csizmában, más sisakban, de puska nélkül. Az apa megtette az első lé­pést, hogy népének és az egész emberiségnek valóra váltsa a társadalmi igazságosság és a földi boldogság reményeit. A fiú dolga, hogy továbbmenjen ezen az úton a célig, még a Kozmoszba is. Hruscsov első szavai, azé áz emberé, aki a Téli Palota győztes nemzedé­kéhez tartozik, mindig az em­beriség boldogságát és á békét idézik. Ezért, amikor a kis francia szobaasszony azt mond­ta nekem: nem lesz többé há­ború — én hittem neki. Kom­munista vagyok, büszke vagyok és vallom, hogy az én pártom küzd a világon a szent sza­badságért, a jólétért — az én pártom1 ez. S amikor Jurij Ga­­garinnak, ennek a volt kom­­szomolistának, a párt ifjú tag­jának rakétája elszakadt a Földtől, s amikor ő a pártot kö­szöntötte, kozmikus útját azo­nosította a párt eszméivel — én hittem benne. Hiszem, hogy a Kozmosz fel­fedezése nagy hatással lesz a művészetekre. Az ürutas első elragadtatott üzenete a Föld­re: „Miiyen csodálatos!“ Majd megpróbálta leírni a látott ala­kokat és színeket. Beszélt a feketében elhintett aranyról, a feketébe és kékbe váltó na­­rancsszínrő] — mintha Matisse­­kép lett volna. A Kozmosz vi­dám. Gagarin jókedvűen be­szélte el, hogy kipróbálta a súlytalanságot. Az első ember volt. aki teljesen szabadon érezte tagjait. Vajon nincs-e itt ellentmon­dás? A tudományos haladás nem szorítja-e második helyre a művészeteket? Gagarih mi­előtt a Kozmoszba indult, Mo­­liére-t olvasott. És biztos va­gyok benne: ha megkérdik tő­le. szereti-e a költészetet, sze­reti-e a muzsikát, azt feleli: imádom. Elképzelem, hogy a Marsra vagy a Venusra tartó utas a rakétában Majakovszkij és Ara­gon verseit olvassa, s amikor kitekint a kis kémleiőablakon, Matisse színeit csodálja a vi­lágűrben. Számomra a Koz­moszba megnyílt út az emberi­ség tömegeinek tette hozzáfér­hetővé a művészet alkotásait, mert minden lépés a technika előrehaladásában egy lépés a kommunizmus felé. (Részlet a költő meg­jelent cikkéből) A május elsejei menetben a CSISZ-tagok transzparenseket hordoztak, ezekre írták fel, mennyire teljesítették a CSKP 40. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeket. A nagy év­forduló ünnepségeire gondosan felkészülnek, járási és kerületi találkozókat rendeznek, elsősorban olyan helyeket választanak ki, amelyek valami vonatkozásban állnak a munkásmozgalom­mal. AZ ELSŐ ÚTIRÁNY: KLADNO A Kladno-vidékiek bejönnek a járási székhelyre, megtekin­tik a várost, melyet Antonín Zápotocký regényéből jól is­mernek, felkeresik a munkás­­otthont, Zápolariyt. a városhá­zát. Brezován, az ismert parti­zánfészekben is összejövetelt rendeznek, ahonnan egykor oly súlyos csapást mértek a parti­zánok a megszállókra. A CS1SZ középcsehországi kerületi ve­zetősége ötven hasonló akciót indít. Nagyon érdekesen állít­ják össze a programot, sport­­rendezvényekkel, pionírolimpi­­ászokkal, táborozással, dales­tekkel és mulatságokkal tar­kítják a műsort. A NEGYVEN EVES KRÓNIKA FELETT A Mladá Boleslav-i járásban a CSISZ-tagok segítettek a já­rási párttörténeti kiállítás elő­készítésében. A kiállítást köz­vetlenül a májusi felvonulás után nyitottak meg. A fiatalok­nak most alkalma nyílik arra, hogy szemléltető módon megis­merkedjenek a párt történeté­vel. A kiállításon sok érdekes anyagot láthatunk a munkás­­mozgalmi harcok Mladá Boles­lav-i eseményeiből. Érdekesek a AZNP, Tiby és a LIAZ üzemek fellendítésére irányuló távlati tervek. KÉT IFJÚSÁGI ÉPÍTKEZÉSRE KÉSZÜLNEK A CSISZ prágai kerületi szer­vezete a szocialista munkaver­seny keretében új feladatot tű­zött ki: Všetatyban hozzáfog­nak az új ifjúsági meliorációs építkezéshez. A brigádosok má­sik csoportja pedig a kralupyi ifjúsági kaucsuk-üzem építésé­ben nyújt segítséget, ahol majd állandóan 100 brigádos dolgo­zik. A nymburki és benešovl járások vezetnek a brigádosok toborzásában. A CSISZ alap­szervezetei júniusban ünnepé­lyes tagsági gyűlésre jönnek össze, a fiatalok körükben üd­­vözlik majd a CSKP legidősebb tagjait. TONNÁK ÉS KILOMÉTEREK A mosti vasútállomáson Ba­­lažovič elvtárs vezetésével fia­tal mozdonyvezetők brigádja dolgozik. A CSKP alapítása 40. évfordulójának tiszteletére azon igyekeznek, hogy mozdo­nyaikkal minél több szenet vontassanak el. A nagy évfor­duló már több csúcseredmény megdöntésére ösztökélte őket. Az elmúlt napokban érdekes kezdeményezést indítottak, melynek lényege, hogy egy műszak alatt kétszer fordulnak meg a Most-Ostí n/Labem-i vonalon. Az Ústi n/Labem-i állomás fiataljai is szép eredményekkel dicsekedhetnek. Az évforduló tiszteletire újítási javslatokat nyújtottak be a biztonsági be­rendezések és jelzöállomások tökéletesítésére. MINDEN AZ EMBEREKEN MÚLIK ' A CSKP KB legutóbbi határo­zata a vasúti közlekedés töké­letesítéséről arra ösztökélte a Havlíčkov Brod-i vasutasokat, hogy maguk körül jól körülnéz­ve fokozzák a közlekedés gaz­daságosságát- így május else­jétől a Havlíčkov Brod-Nym­­burk-j vonalon a tehervónátpk kalauz nélkül közlekednek, a vonatvezető biztosítja az ő ed­digi feladatkörét is. Sok gondot okoz a vagonok gyors kirakása is, hogy a ren­delőknek ismét üres kocsikat bocsáthassanak a rendelkezé­sére. A szén elszállításánál ez különösen komoly probléma. Az északcsehországi szénbá­nyászati körzetben ezért szá­mos helyen megalakították a CSISZ ellenőrző őrjáratait az említett kérdés gyors megoldá­sára. Az őrjáratok jelentései­nek és javaslatainak nyomán most önkéntes brigádokat szer­veznek a vagonkirakodás meg­gyorsítására. • FIDÉL CASTRO NYILATKOZA­TA A NEKI ÍTÉLT ĽENIN­­BÉKEDlJIÍÖL Nagy megfisztelés Mint arról a napilapokból ér­tesültek olvasóink, az elmúlt napokban kihirdették az 1960- as' Lenin-békédij nyerteseit. Köztük van Fidél Castro kubai miniszterelnök is. Fidél Castro .a kitüntetéssel kapcsolatban így nyilatkozott: „A népek közötti béke erősíté­séért nekem ítélt Lenin-díjat nem mint személyes kitünte­tést fogadom, hanem mint az egész népemet ért megtiszte­­lést. .A Lenin-békedíj elnyerése mélyen meghatott mindannyi­unkat. Megígérjük, hogy a jö­vőben is fáradhatatlanul har­colni fogunk az imperializmus, a, gyarmati rendszer, a kizsák­mányolás és a háború ellen, a békéért. Mindent megteszünk, hogy méltók legyünk annak a Leninnek a nevét viselő kitün­tetésre, aki mindig küzdött az ember felszabadításáért, a bé­kéért." különös • fgf Isárgult jegyzetfüzetből kitépett papírlapul kezdődött a történet. Bé­­lohrad lázneban a nyolcadik osztály m A egyik tanulója hozta el az iskolába. Az édesanyja az ostronvérici szénrak­tár hulladékai között találta a papír­lapot. A sárga papíron cirillbetüvel írt szöveg volt olvasható: „A. A. Larin, született Ibii­ben, Boleto községben, Cserepelszki járás, Tul­­szki körzet. 1942 februárjában vonult be, 1942 júniusában Rosztovnál hadifogságba esett.“ Ki írta ezeket a sorokat ? Ki az a A. A. La­rin? Hogy került ez a régi jegyzetlap ide? Ilyen és hasonló kérdések zaklatták jel az osz­tály nyugalmát. Tudjátok mit, mondták töb­ben — írunk erre a címre! Hátha valami köze­lebbit is megtudunk a szovjet katona sorsáról. Talán él valamelyik ismerőse vagy barátja és lehet, hogy még választ is adnak. Az osztály megírta a levelet és feszült fi­gyelemmel leste a választ. Es valóban válasz érkezett. A gyerekek ér­deklődéssel körülállták a postást, amikor a szovjet bélyegekkel ellátott levelet kézbesí­tette. Nagy volt ám az örömük, mert a levelet maga A. A. Larin írta. Kapkodtak a levél után, alaposan szemügy.-e vették, mert valóban szép írás volt: „... városuk közelében fekszik Myšteueš, kérem adják át a falu lakosságának meleg üd­vözletemet és fejezzék ki hálámat azért, hogy megmentették az életemet. Amikor sikerült megszöknöm a fasiszta fogolytáborból, abban a faluban bujkáltam. A németek jónéhányszor alaposan átkutatták a falut, de a becsületes jó eseji emberek eldugtak. Fahasábok közé búj­tattak és néhányszor a kéménybe is. Larin elvtárs levelében beszámolt a család­járól is. A nagyobbik fiát Koljának hívják, a nyolcadik osztályba jár. Vitya a kisebbik ötö­dikes. Jó tanuló mind a kettő, nagyon szeret­nének levelezni csehszlovákiai pionírokkal. A bélohradi gyerekek kapva kaptak az al­kalmon és elhatározták, hogy nemcsak A. A. Larin elvfársnak, hanem a két fiúnak is írnak. Jana Urbanova, az osztályfőnöknöjük el­mondta, hogy e napokban felkeresik Myste­­vešt, hogy beszéljenek azokkal, akik annak­idején Larin elvtársat bújtatták. A jegyzetfüzetből kitépett 16 éves elsárgult lap méltó helyet nyer a pionírok krónikájában. Bratislava, 1961, május 7. X. évfolyam, 19. szám Ára 60 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents