Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-02 / 18. szám

h harcos múlt emlékei Haja őszülőfélben, szeme s arca mosolygós, mozgása fiatalos. így lehetne nagyjá­ból jellemezni DEMETER Bálint elvtársat, a Rima­­szombati Járási Építészeti Vállalat dolgozóját, a párt veterán harcosát. Oly ma­gabiztosan ül íróasztala mö­gött, mintha egész életén át egyebet sem tett volna. Pe­dig csak a felszabadulás tette ezt számára lehetővé. Azelőtt ? Munkanélküliség, koplalás volt az osztályré­sze, azért mert szegény, nincstelen földönfutó volt, mellé pedig ízig-vérig kom­munista. — A szociáldemokrata pártnak már 1920-ban tag­ja lettem — kezdi emléke­zését Demeter elvtárs. — Nem azért, mert nagyon ínyemre lett volna ez a párt, de hát más párt nem volt a munkásság részére. Mint szélsőbaloldali tevé­kenykedtem az említett pártban, Réty, Hronec és a többi elvtársakkal. A párton belül sokat vitatkoztunk, s az 1921-es év elején már láttam, hogy kenyértörésre kerül a sor. örültem neki. Később, május 15-én gyűlést hívtunk össze, amelyen nyíl­tan feltártuk a szociálde­mokrata párt vezetőinek áruló politikáját. Ezen a gyűlésen határoztuk el, hogy Rimaszombatban is megalakítjuk a munkásság igazi pártját, a kommunista pártot. Az első vezetőség, amely­nek tagjai Demeter, Réty I. Povinszki, Szájban, Kovács és Réty László voltak, azon­nal munkához látott. Az el­ső évek minden nehézség nélkül teltek el, csupán egy­két kisebb mezőgazdasági sztrájk szervezésére össz­pontosult a munkájuk. — Az ötödik kongresszus," amelyen Gottwald elvtárs is a Központi Bizottság tagja lett, lényeges változást ho­zott szervezetünkben is — folytatja Demeter elvtárs. —■’ A párt bolsevizálása volt ekkor nekünk is a fő célunk. Aztán jött a gazdasági vál­ság, a munkanélküliség ... Szava elakad, de csak egy rövid pillanatra. Aztán újra folytatja emlékezését. — Az 1932-es évben csuk­tak le először azért, mert vezettem és szerveztem a földmunkások sztrájkját, harcát a nagyobb darab ke­nyérért. 14 napot kaptam, de ez még csak jobban fo­kozta munkaakaratomat. — Harminckettőben Širo­ký elvtárs is járt nálunk, — mondja örömtől kipirult arccal. — Mi szerveztük meg az egész terület funkcioná­riusai részére a kéthetes illegális politikai iskolát a Vincze-testvéreknél. Az elő­adó, mondanom sem kell, Široký elvtárs volt. Egyszerre elkomolyodik. Az örömbe üröm vegyül. — Akadtak olyanok is, akik árulásra vetemedtek. Így történt meg, hogy ami­kor az egyik alkalommal a munkásotthonba délután 5 órára tiltakozó gyűlést hiv­atunk össze, hogy végigvo­nuljunk a városon, valaki elárult. Réty elvtársat el­fogták. A tömeg megindult. Csendőrökkel találta magát szemben ... De hiába fenye­gettek a szuronyok, a fel­villanyozott tömeget nem tudták megállítani. Három vagy négy csendőrnek kény­szerfürdőt rendeztek a Ri­mában. Aztán jött a Horthy-rend­­szer könyörtelen uralma. Számukra minden felvidéki kommunista volt, s ha tény­leg megtudták az igazi kom­munista nevét, hát akkor ... pofonok, deportálás, munka­­nélküliség volt az osztályré­sze. De a kommunistákat nem lehetett megtörni, foly­tatták az illegális munkát. — Ezekben az években Suhovics elvtárs volt Pest, Kassa és közöttünk az ösz­­szekötő — folytatja. — Az egyik elvtárs, akivel talál­koznia kellett, elszólta ma­gát, elfogták, kivégezték. Helyette Klein elvtárs lé­pett, kit hamarosan depor­táltak. Az összeköttetés megszakadt, de nem soká, s én vettem át ezt a veszé­lyes feladatot. — A fasiszták lába alatt ekkor már nem volt biztos a talaj Szlovákiában sem. Mi is a partizánmozgalom­mal vettük fel a kapcsola­tot, mivel köze! volt a ha­tár. Sokat órák hosszat kel­lett kúsznom, vagy egy helyben feküdnöm. A közös munka gyümölcsözött. Szá­mos hadmozdulatra sikerült idejében figyelmeztetnünk a szlovák elvtársakat. Elkövetkezett végre a fel­­szabadulás boldog perce is. A városba tette a lábát a vörös hadsereg első katoná­ja. Ezekre a napokra így emlékszik vissza Demeter elvtárs: — Már az első napon felkeresett a városparancs­nok. Megbeszéltük és meg­szerveztük közösen az első nemzeti bizottságot, hogy a felszabadított városban hoz­záfogjunk az új élet formá­lásához. Mivel foglalkozik ma De­meter elvtárs? Becsületesen dolgozik a járási építészeti vállalatnál, anyagellenőri minősítésben. Az üzemi pártszervezet elnöke. Eljárt felette az idő, de mit sem törődik vele, bírja még erő­vel, egészséggel. Vágya pe­dig az, hogy még ez évben megvehessen egy »Spartak« személykocsit. Aztán már, amint mondja, nem bánja, ha nyugdíjba is kell mennie. Az estéket sem használja pihenőre, hanem sorba láto­gatja a CSISZ-alapszerveze­­teket, hogy a fiataloknak elbeszélje a harcos múlt emlékeit. (meth) BRATISLAVA Kedd: 12.15 Együtteseink mű­sorából, Kivánsághangverseny 18.30 Szórakoztató zene 20.00 Dzsesszbarátok részére; Szer­da: 13.20 Népdalok és táncok 16.30 Táncritmusban 20.00 An­tonín Dvofák — Vítézslav Ve­­jafka: A világ ifjúságáért! Rá­diójáték Marx életéről 21.30 Tánczene; Csütörtök: 13.20 Operamelódiák 17.05 Egy óra a fiatalok részére 18.10 Kíván­sághangverseny 22.00 Operett­részletek; Péntek: 13.30 Én szerelmem — dalok Prágáról 16.00 Esztrádzene 18.00 Kíván­sághangverseny 21.00 Smetana: Az eladott menyasszony, opera három felvőnásban; Szombat: 13.20 Melódiából — melódiába 15.15 Tánczene 20.00 Falvaink mosolya — szórakoztató műsor vidéki hallgatóink számára 21.30 Tarka zenés műsor; Va­sárnap: 11.25 Táncritmusban 13.20 Szlovák operett-melódiák 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 A bástya, Peter Karvaš színdarabjának rádióváltozata. KOSSUTH RÄDIÔ Kedd: 13.40 Napsütésben----­Könnyű zene 15.10 Egy falu — egy nóta 17.15 Élőszóval — muzsikával 18.00 Magyarnóta és népdalest; Szerda: 14.00 Ope­rarészletek 18.30 Táncdalok 20.25 Juanita csókja. Részletek Miljutyin operettjéből 22.25 Népdalcsokor; Csütörtök: 14.00 Az orosz forradalom dalaiból 18.05 Szív küldi szívnek szíve­sen 19.00 Közvetítés a Vígszín­házból: Huncut kísértet, víg­játék három felvonásban; Pén­tek: 14.35 Bocsánat... Könnyű zene 17.15 ötórai tea 18.45 Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik, Zala Tóth Erzsébet énekel 20.25 Hét pofon. Rádió­játék Aszlányi Károly regényé­ből; Szombat: 13.05 Szív küldi szívnek szívesen 15.10 Élőszó­val — muzsikával 19.05 A Sza-IjuzjM&cJb év&SeJl 2mgá ab bó-család 20.25 Vicc nélkül... Zenés vidám szombat-este; Vasárnap: 15.00 Májusban egy pádon 16.00 Kincses kalendá­rium 17.10 Helyszíni közvetítés a Jugoszlávia — Magyarország válogatott labdarúgómérkőzés­ről 19.16 Tánczene. TELEVÍZIÓ: Kedd: 15.25 Intervízió: A Ke­rékpáros Békeverseny 19.30 Köztünk a tenger — szovjet film: Szerda: A megszakított dal, csehszlovák-szovjet film; Csütörtök: 20.00 Irodalmi kul­túrműsor a párt alapítása 40. évfordulójának tiszteletére; Péntek: 17.50 Intervízió: A Ke­rékpáros Békeverseny közvetí­tése 20.15 Alekszander Tvar­­dovszkij: Vaszilij Tyorkin, dra­matizált poéma; Szombat: 15.25 A Kerékpáros Békeverseny 5 útszakasza 20.40 A győzelem útján, — szemelvények Jan Drda elbeszéléseiből; Vasár­nap: 16.30 Sportközvetítés 20,00 A viszontlátásra holnapután — esztrádműsor. Az utóbbi év legnagyobb film­sikerei közé tartozik a Ján Otčenášek elbeszélése nyomán készült Tavaszi szellő, a fősze­repben Libuše Švormovával és Karel Hőgerrel (Felső ké­pünk) Második képünkön jele­netet látunk az Otakar Vávra rendezésében készült Rendőri zárórából. DOHÁNY TIBOR Öröm hullámzik, a zsongó — virágos völgyekben az utcákon, a széles tereken. E hajnali virradat olyan, mint a sikló napsütés, a május selymes párnáin. A villogó, ringó sorfalak, felfelé ívelnek, hogy olthatatlan friss anyai csókokkal köszöntsék, a derűs varázs napot! A suhogó lobogók, hangos békés vihara, könnyedén illannak és mint a vízözön szét — fröccsen, a meleg szívekbe. Munkások milliói ujjongva zúgnak, mert ez a vér — piros orkán erősödik, az enyhe langyos tavaszi aranyfényben. Az acél — öklök ügy emelkednek, mint a buzogányok, a ragyogó csillagokig, bátran, büszkén, áhítattal hűen, egymást forró baráti öleléssel. Minden! tisztán szárnyokon leng az izzó tátongó kék egében! Századunk a világ — ébredezés kemény korszaka. Földről szív — sugarakkal üzennek a messzeségbe, a szűz — bolygóknak. Lágyan, illatosak a fák és velük vígak az utcák, mert lépésről lépésre boldogan, nevet a világszabadság! A nap békés szikrái melegítik a testeket, még dübörögve menetelnek a munka izomerős győztesei: Táncolnak, énekelnek, mint a csintalan gyermekek, hogy örök örömünneppel pecsételjék meg, a hosszú életet, a békés jövőt! Színes virágcsokrok repdesnek az ablakokból és hullatják a szirmaikat, mint a szeles tavaszi zápor, hogy üdvözöljék a fényhatárig, a győzedelmes béke májust. 'Vizenhat évesek, mint a szabadság Akkor születtek, amikor a vadul növő pipacsok és som­­kórók még vérben álltak és a repeszdaraboktól sérült fák törzsein messzire világítottak a fehérlö sebek. Akkor szület­tek. amikor az emberszíveket szorongató rémület elolvadt a keletről vonuló zíszlók piros fényében. Akkor születtek, amikor az emberiség újra ta­nulta az életet! Tizenhat évesek, mint a sza­badság! Tizenhat esztendős a barna­fürtű Mitkó Terézia a püspöki EFSZ inasiskolájának tanulója. Pravdát és a Szabad Földmű­vest olvassa és tizennyolc ru­hája van. Es otthon a kertben kapott egy darabka földet, ami az övé, amibe ő ülteti a virá­gokat, hogy pirosodjanak, mo­solyogjanak, hogy szebb legyen ez a jószagú, édes tavaszi vi­lág. Töt ténelmi regényeket és szovjet szépirodalmat olvas és úgy rajong a faluért, ahogy csak ilyen tizenhat esztendős ember-remény tud rajongani. A szántóföldek illatáról beszél, az ekekések alatt széthulló zsí­ros göröngyökről, a napfényben úszó búzatáblákról és arról, hogy az élet nagyon szép. Ar­ról beszél, hogy az édesapja vasúti munkás és öt gyermek számára vágja le az édesanya keze a kenyér szeleteit. És be­szél szerényen, csendesen, kis­sé piros arccal a kitüntetéses bizonyítványról és arról is, hogy márciusban 118 korona fizetést kapott a szövetkezet­ben. Valami szép kis nyári anyagot vett magának és azt édesanyja megvarrja, hiszen tizenhat éves már a Tériké és a pelyhesállú legénykék már el-elsétálnak a virágokkal telt kertecske előtt, amikor tavaszi napáldozat idején hosszúra nő­nek az útszéli jegenyék árnyai. Tanul, olvas, fejlődik, kóstol­gatja az élet ízeit és sötét, ra­gyogó szeme álmodozva, ter­vezgetve nézi a szántóföldeken dohogó traktorokat. Igen, ezek az életadó földek már várják, hívják és ő érzi, tudja milyen szép, milyen gyö­nyörű termelni az ember ke­nyerét! Tizenhat évesek, mint a sza­badság! Máder Igor mosolygó ka­maszarca is ellágyul, amikor a jövőről beszél. Jövőre már be­fejezi az inasiskolát és dolgozni kezd. Havi nyolcszáz korona lesz a fizetése, mert jól fizeti a BEZ n. v. azokat, akik alapo­san elsajátították az elektro­mechanika nehéz tudományát. Nyolcszáz koronát kap majd havonta és elvégzi az iparisko­la esti tagozatát. De azért nem mond le a sportról sem, hiszen már most is a Slovan evezős­­csoportjának tagja. Ma még csak másodéves inas. Havi het­ven koronát kap. Abból ötven koronát visz a takarékba, mert nyáron majd túrára indul a Máder-család. Igen ... még azt is el szeretné mondani, hogy télen nyolcnapos sítúrán is volt és minden költséget a vállalat viselt, ezt ő jutalomként kap­ta, mert azt mondják igyekvő, jó munkás és kitüntetett tanu­ló. , És a napfény megcsillant Máder Igor haján amikor arról beszélt hogy ... „ugye itt van Gagarin őrnagy eredménye ... kérem ránk, jövendő elektro­mos szakemberekre igen nagy feladatok várnak az űrrepülés terén is!“ rongy-focira, a lyukas cipőre és a „griidon" töltött nyarakra? Emlékeztek még a nyomor sa­­vanykás szagára, az örök pénz­telenségre, az örök vágyakozás­ra a szebb és a jobb után? Tár­saim! Pokoli kínokat átszenve­dett negyven évesek, emlékez­tek még tizenhat éves sze­gény magunkra, végtelen re­ménytelenségünkre? Mert én azt idézgettem magamban, amíg ennek a tizenhatéves Má­der Igornak a szavait figyel­tem ... „mi jövendő elektro­mos szakemberek... feladatok az űrrepülés terén... Én tu­dom, hogy ez a mi inasiskolánk évi két millió koronába kerül az államnak... ez kötelez!“ Igen Máder Igor — kötelez! Es most utólag bevallom Ne­ked, hogy irigyeltelek. Irigyel­tem mai tizenhat évedet és egyben örültem, hogy ilyen az életed. Örültem annak, hogy annyi benned a hit. a bizalom, az akarat! Jövőbe nő a terme­ted és jövőbe nőnek a vágyaid Máder Igor, és így helyes, mert Tied — Tiétek a jövő! Tizenhat évesek, mint a sza­badság! A bratislavai magyar tan­nyelvű iskola tizedik osztályá­ban készül az életre Czafik Emma. Öt gyerek közül négy lány és a négy lány között azt hiszem ez a kedves, csendes­­szavú kisiány a legmosolygó­­sabb. Nem beszélgettünk hiva­talosan. Megkértem: csacsog­jon. És Czafik Emma beszélt Arról, hogy a CSISZ-tagja, hogy a számtan nem megy úgy. ahogy szeretné, hogy nyolc új­ságot olvas, hogy nagyon tet­szett neki Egri Viktortól a Szí­vet cserélni nehéz és Solohovtól az Emberi sors. Arról beszélt, hogy rádiójuk van és kará­csonyra televíziót vesznek, gyógyszerész akar lenni és a vegytan a kedvenc tantárgya. Nagyon sok ruhája van, lehet úgy tizenöt is, és Petőfi a ked véne költője Az elmúlt nyáron három hétig meliorációs brigá­don volt és most már ismét készül, mert közeledik az is­kolaév vége. A/Tég egy év és Czafik Emma-‘■'■L ott menetel majd társai között, talán néhány könny­csepp is ikihull a szeméből, amikor felcsendül a diákéletet búcsúztató „Gaudeamus . ■ De kilép majd az iskolából és elindul a főiskola csillogó la­boratóriuma felé. Es huszonkét esztendős korában felölti a fe­hér köpenyt és rávillantja mo­solygó szemeit a nehézkesen lépegető öreg paraszt asszonyra, akinek reumás tagjait olyan puhán simogatja majd ez a mosoly, mint az az orvosság, amit Czafik magistra kever a fehér tálacskában. így lesz? Igen! így döntött, így képzelte az életét, ez a vágya és annak teljesülnie kell — hiszen ti­zenhat esztendős — egyidős a szabadsággal! Teri, Igor, Emma — három arc, három tizenhat éves em­ber a tizenhat évesek seregé­ből. Agyuk emlékörzö rekeszei­ben nem súlyosodnak a nyomor emlékei, piros, nevető szájukat nem szorítja össze a bánat görcse, fiatal ínyük nem vásott el híg levesek izomsorvasztó ízein, lelkűket nem nyomta sárba az évszázados babonák kesernyés füstje. Akkor születtek, amikor az igazságért küzdő ember letö­rülte arcáról a vért és verejté­ket, végignézett a kormos ro­mokon és azt mondta: itt új hazát kell építeni! Akkor szü­lettek, amikor ágyúk füzében olvadtak szét a bilincsek! Ak­kor születtek, amikor a vörös harcosok ökle szétzúzta a rab­ságot és a félelmet! Tizenhat évesek, mint a sza­badság! PÉTERFI GYULA 1936-ra? Akkór volt-mik mi 16 esztendősök. Emlékeztek még a

Next

/
Thumbnails
Contents