Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-05-02 / 18. szám
Még akkor is A minap a terebesi mezőgazdasági iskolában jártam. A folyosó izguló, feketeruhás emberekkel volt tele. Vizsgáztak. Kíváncsian szólítottam meg az egyiket. Mint utólag megtudtam, Diladi Mihály, a Zemplénske Hradiste-i szövetkezetből jött az iskolára. Már vizsga után volt, s szívesen szóba elegyedett velem. Már nem éppen fiatal, harmincnégy éves. Odahaza a sertéstenyésztő csoport vezetője volt. Ma viszont diák, tanul szorgalmasan. Szövetkezetük még nagyon fiatal, hiszen 1957-ben alakult. Egyelőre nem tud nagy eredményekkel dicsekedni. ' Mivel látta, hogy nagy hiány mutatkozik szakemberekben, elhatározta, hogy tanulni fog. Itt bővíti most gyakorlati tudását az elméletivel, elsajátítja az új munkamódszereket, és megismeri a korszerű gépesítést. Kérdésemre, hogy mit választana, ha újra tizenöt éves lehetne, röviden válaszolt: „Csakis a mezőgazdaságot... !" PALÄGYI LAJOS Diákok szülők«? iskolapadokban Vannak új és régi iskolák, vannak középkorúak, sőt ittott közép korabeliek is. Vannak szépek és kevésbé szépek, modernek és ósdik, és mégis minden iskola hasonlít valamennyire egymásra, mert nem az épület, (nem becsülöm le jelentőségét) teszi az iskolát iskolává, hanem azok, akik falai között élnek, a tanítók és a diákok. Az ők kölcsönös kapcsolatai teremtik meg a légkört, ők nyomják rá az élet bélyegét a rideg falakra. Nálunk mindenki járt hoszszabb vagy rövidebb ideig iskolába, és annak idején mindenki szemében az iskola volt a legtekintélyesebb intézmény. És bár az iskolából kikerülve a felnőtt ember még számos fontos és kevésbé fontos intézménnyel teremt kapcsolatot, az iskola tekintélye mégiscsak tovább él maradandóan benne. Lehet, hogy túlzottan szubjektív állítás ez, bizonyára személyi okok is közrejátszanak, de én bevallom, hogy bár az iskolapadoknak hosszú évekkel ezelőtt búcsút mondtam, ma is felcsigáz egy felelő osztály izgalma és lehiggaszt az órák közti folyosók csendje. Ezekkel az érzésekkel léptem át az ipolysági mezőgazdasági technikum portáját is. Meglepetések csak azután következtek. SZÜLÖK ISKOLÁJA Április 22-23-án a mezőgazdasági technikum megrendezte a mezőgazdasági ifjúság napjait, melyre meghívta a járásban lévő többi testvériskolát is, elsősorban azoknak sportolóit és kultúrcsoportjait, mondván, ne legyen hiány a nemes versengésben és a szórakozásban sem. Természetesen az ilyen eseményrôľ a szülök sem hiányozhatnak. S mivel az iskola diákjai nemcsak Ipolyság környékéről valók, hanem szép számmal vannak a távoli Gömörből, és másik irányból Érsekújvár vidékéről, így a szülők közül bizony sokan órákig rázatták magukat a vonatokon és autóbuszokon, míg a helyszínre érkeztek. Viszont ilyen a szülő, nem riad vissza az áldozatoktól sem, ha a gyerekéről van szó. Igaz, nem panaszkodhattak, mert az iskola vezetői, az igazgató, a tanárok és Huncsík Antal gazdasági felelős — a diákok Toncsi bácsija — a házigazdák vendégszeretetével gondoskodtak a szülők kényelméről és ellátásáról. Épp folyt a szülői értekezlet. Osztályok szerint, a padok tele tekintélyes bácsikkal, és kissé megriadt kendős nénikkel. Hiányzó alig van, a katedránál az osztályfőnök ábécé-sorrendben ismerteti a fiúk és lányok előmenetelét, viselkedését, erényeit és gyengeségeit egyaránt. Büszke szülői pír a dicséret eredménye, lesütött szemek, a bírálat nyomán. Vajon magukba szállnának-e a kamaszok, ha ezt láthatnák — tettem fel magamban a kérdést. A második osztályban az osztályfőnöknő, Makrainé tanárnő, plasztikus képet fest minden növendékéről. Ahogy mondani szokták,-belelát a veséjükbe is. Itt-ott egy-egy anyai szív a szokottnál is jobban ellágyul, és szeretne valamit bitangoló csemetéi védelmére felhozni, de ez ritkaság. A légkör általában kritikus. Nincs kétség a tanárok igazságérzete felől. Sőt, különösen az édesapák még több szigort kérnek. Ők az erős kéz elvének hívei. — Jó az ilyen nevelési tapasztalatcsere — mondják többen. — Sok minden kiderül, apróbb és nagyobb diákcselek. Megbocsáthatok és elítélendők. Itt van egy az utóbbi közül. Megrongálódik valami az,internátusban, természetesen az iskola saját költségére megjavíttatja, de a nebuló ugyanakkor hazaír, küldjétek pénzt, a gyerekek elrontották a vízvezetéket, nekünk kell rehdbehozni. A szülő megijed, nehogy „szegénynek valami baja legyen“, s inkább mélyen a zsebébe nyúl. így is születik egy kis privát pénz. A diákok több mint 70 százaléka ösztöndíjas. Akadt olyan fiú is, aki nagyapját „pumpolta meg“, pedig neki az öregségi járandósága kisebb, mint az unoka ösztöndíja. Ez még annak a szellemnek á csökevénye, melyben egykor apáink írták haza a császári és királyi hadseregből, hogy elszakadt a csatárlánc, a katonáknak kell megjavíttatni, küldjétek egy kis pénzt... Általában a tanulmányi eredmények nem rosszak, csak bajok mutatkoznak még a nyelvtanulás körül. A technikutn igazgatója joggal panaszkodik egyes általános iskolák előkészítő munkájára. ÉRETTSÉGIZŐK Az ipolysági mezőgazdasági technikum ebben az évben lesz öt éves. Az első érettségizők kint vannak már az életben. Egy esetet kivéve hűek maradtak a mezőgazdasághoz. Ez bíztató jel, arról tanúskodik, hogy az iskola jól felkészítette őket hivatásuk teljesítésére. Most készül az érettségire a második évfolyam. Valószínűleg itt sem lesznek nagyobb problémák az elhelyezkedés körül. Akik idáig kitartottak, elég komolyak arra, hogy az életet is komolyan vegyék. A négy év alatt bizony számbelileg megfogyatkozott az osztály. Az első és a második évfolyam volt a választóvíz, az egykori 38-ból most 25-en állnak majd az érettségi vizsgáztató bizottság előtt. A jövő tervei készen vannak. Öten készülnek a nitrai mezőgazdasági főiskolára, köztük az osztály legjobb diákja, Pál Enikő, aki még bizonyítványán sohasem látott kettest. Egy jövendő állatorvosa és két jövendő közgazdásza is van az qsztálynak. A végzősök zöme már most a mezőgazdasági gyakorlatra készül. Többen visszatér-Épülő gyárrészleg nek szülőfalujukba, mint Hegedűs Magda, aki a nagyfalusi 500 hektáros szövetkezetnek lesz majd a zootechnikusa, vagy Vadkerti László, aki szintén haza készül az udvardi szövetkezetbe. Huszonöt fiatal mezőgazdász, huszonöt életút egy céllal, a« saját és mezőgazdaságunk jövőjének biztosítására. STRASSER GYÖRGY Alkotók dicsérete Köszöntik az évfordulót Az alistáli szövetkezetben tervbe vették három olyan kollektíva megalakítását, amelyek bekapcsolódnak a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. A kertészetben már megalakult az ifjúsági kollektíva, amely versenyez a címért és a CSKP megalakulásának 40. évfordulóját szép kötelezettségvállalással köszöntik. A kilenc tagú brigád két fiú kivételével nőkből áll. A pártszervezet és a szövetkezet vezeitősége minden segítséget megad a brigádnak, hogy a versenyben a lehető legjobb eredményt érjék el. A kollektíva vállalta 150 brigádóra ledolgozását, s úgy tervezik, hogy tapasztalatszerzés céljából meglátogatják a kvetoslavovi kertészetet, védr.ökségi üzemüket. Ügy szervezik meg a munkát, hogy tervüket egyenletesen teljesíthessék, és nagy súlyt helyeznek a munka minőségére. A brigád tagjai olvassák az előre kijelölt szakkönyveket és az elolvasott anyagból megbeszéléseket tartanak. Ügy tervezik, hogy elolvassák Zápotocký elvtárs Vörös fény Kladno felett című könyvét és erről is beszélgetést rendeznek. A szövetkezet vezetősége a terv túlteljesítése után prémiumot biztosít a brigádnak. Ha a kertészet tervezett bevételét, 184 ezer koronát túlteljesítik, akkor az ezen felüli bevétel 10 százalékát prémiumként kapják meg a brigád tagjai. Ha sikerül 100 százalékos tervteljesítéssel csökkenteniük az önköltséget, akkor a megtakarított mennyiség 30 százalékát kapják a brigád tagjai. Minden remény megvan rá, hogy az ifjúsági brigád a nyár folyamán szép eredményeket ér el a címért folyó versenyben. BARTALOS IGNÁC Alig néhány éve, hogy lerakták az alapokat s ez évben befejezéshez közelednek az építkezési munkálatok. A Vág partján. Szereden épül az új nikkelkohó. Kőművesek, betonozok, ácsok, szerelők csoportjai versenyeznek az elsőségért, tervük határidő előtti teljesítéséért. E nemes vetélkedésnek, a szocialista munkaversenynek köszönhetik, hogy határidőre elkészülnek az egyes épületek és részlegek. Az épülő üzemben hét kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért. Vállalásaik értéke, melyekkel a CSKP alapításának 40. évfordulóját köszöntik, több ezer korona. Az ifjú mester, Sipos munka közben X Ifjú kőművesek csoportja Petrovsky elvtárs vezetésévei szép eredményeket ér el a szocialista munkabrigád ^ címért folyó versenyben. Szabad emberként 7\T apbarnított, tagbaszakadt •Ĺ' ember ZSEBIK Sándor, a körtvélyesi szövetkezet mezőgazdásza. Mindössze 41 éves, de a múlt keserűségéből, nélkülözéséből neki is bőven kijutott. Már gyermekkorában látástól vakulásig dolgozott édesapjával héthektáros gazdaságukban, majd később a háború évei nehezítették meg életét... — Talán még 12 éves sem voltam — kezdi —, amikor már meg kellett fognom az eke szarvát, hogy én is segítsek megkeresni kis családunk számára a mindennapi kenyeret. A harmadik ötéves tervben az egészségügyi gondoskodást az eddiginél még nagyobb mértékben a betegség megelőzésére irányítjuk, különösen nagy figyelmet fordítunk a gyermekekről, anyákról és a serdülőkről való gondoskodásra. Egészségügyi intézményeink ágyainak száma 1965-ig közel 11000-el nő. Ezt főként új létesítmények építésével érjük el. Emiatt gyakran hiányoztam az iskolából, pedig szerettem tanulni. Nyáron arattam, tavaszszál és ősszel kaszáltam a szénát, a sarját. Amikor 14 éves koromban kikerültem az iskolából, apám elé állottam azzal a kéréssel, hogy tovább szeretnék tanulni. Legalább a kétéves mezőgazdasági iskolát szerettem volna elvégezni. De ó csak ennyit mondott: „Nincs pénzem a továbbtanulásodra. Parasztnak nem kell az iskola. Lásd be fiam, nem tehetem ...“ Mindez rég volt, de Zsebik elvtársat a visszaemlékezés is elszomorítja. Milyen élet is volt az? Reggel négykor kelni kellett az ökröket legeltetni, aztán dolgozni velük estig, este pedig ugyancsak legeltetni. De hiába volt ez a nagy igyekezet, a család mégis szűkösen élt. — Kamasz koromban vasárnaponként a nővérem csizmájában jártam — emlékszik vissza. — Hogy nekem is csizmát vegyenek, erre nem jutott; így mondogatta apám, de én csak félig tudtam fölfogni szavait. Gyakran töltöttem az időt olvasással, sőt még néha este a fonóban is olvastam. így teltek, kergették egymást a nehéz évek. Majd később még keserűbb napokra virradt. Kitört a háború ... Besorozták ... Komiszba öltözött. Mielőtt a frontra ment volna, megnősült. A háborúból a felszabadítás után került haza. S kis gazdaságában tovább folytatta a nehéz munkát. — Végre 1952-ben mi is megalakítottuk a szövetkezetei, amelyben könyvelő lettem — mondja fölvidult arccal Zsebik elvtárs. — Engem választottak meg könyvelőnek, de négyhónapos ténykedésem után rájöttem, hogy szaképzettség nélkül ez nehezen megy. A következő évben Kolozsnémán részt vettem egy háromhónapos tanfolyamon. Itt végre megmutathatta tudásszeret étét, akaratát. Az 53 résztvevő közül tizedmagával kitüntetéssel végzett. Ezt követőén még két évig könyvelősködött, majd elnök, később mezőgazdász lett. Aztán 1958-ban beiratkozott a Somodi Mezőgazdasági Mesteriskolába. — A tanulás nem volt könynyü — mondja Zsebik elvtárs. — Reggel hatkor mentem, és délután kettőkor jöttem haza, de nem tanulhattam, hanem a szövetkezetben kellett elvégeznem a mezőgazdász teendőit A késő esti órákban jutott idő csak a tanulásra. Gyermekei, a két leány és a fiú is, édesapjuk révén megszerették a mezőgazdaságot. Az idősebbik lány, Sárika, a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola III. osztályát látogatja. A fiú hatodik osztályos. Talán belőle mezőgazdasági mérnök, mezőgazdász vagy zootechnikus lesz. Előtte már nyitva állnak az iskolák kapui, nem úgy, mint édesapja előtt. — De én sem hagyok fel még a tanulással, — folytatja Zsebik elvtárs. — Ősszel én is beiratkozom a Tornaijai Mezőgazdasági Iskola egyéves tagozatára, s lányommal együtt, egy iskolában, egyszerre fejezzük majd be a tanulást. Mily öröm lesz ez mindkettőnk számaira!... p /me, egy ember a sok közül, akinek a felszabadulás tette lehetővé a tanulást. Munkájuk mellett fáradtságot nem ismerve tanulnak, mert tudják, hogy csakis nagyobb szaktudással lehet a mezőgazdaságban is többet és olcsóbban termelni. Ősszel Zsebik elvtársék szövetkezete is egyesül a környező szövetkezetekkel, és ezáltal mintegy 2500 hektárra szaporodik a földterületük. S ezért akar tanulni. A mezőgazdaságunknak számos szakképzett fiatalra van szüksége — mondja határozottan Zsebik elvtárs. — Ezért azt ajánlom a fiataloknak, hogy éljenek a lehetőséggel és tanuljanak. Ne féljenek a mezőgazdaságtól, a falutól. Ha jól gazdálkodunk, szépen is keresünk. Attól se riadjanak viszsza, hogy néhány nem helyesen gondolkodó idősebb nincs bizalommal hozzájuk. Tanuljanak, legyenek mindenkor úttörői az új termelési módszerek bevezetésének. Szabad emberként valósítjuk meg mindazt, amiért egykor apáink harcoltak, s ami mindnyájunk közös vágya. NÉMETH JÁNOS
