Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-02 / 18. szám

Két nyugat-németországi per

Az idásebb mozilátogatők, akik átélték a Hitler-fasizmust, bizonyára emlékeznek még az egykori csinos német filmcsillagra és rendezőre, Hitler „udvari filmsztárjára“, Leni Riefenstahl-ra. Eleinte sokat fotografált táncosnő és filmszínésznő volt, végül pedig ő rendezte „az ezeréves birodalom“ számára a náci propaganda dokumentumfilmjeit. Röviden, a hitleri propaganda egyik kimagasló egyéniségének számított.

És ez a nő a múlt hónapban mint felperes jelent meg a bíróság előtt. Beperelte Heiser, svéd antifasiszta filmrendezőt, aki a nácizmus borzalmairól öszszeállított dokumentumfilmjébe („Mein Kampf“) felhasznált néhány ifiéiért valamelyik Riefenstahlfilmből. Ügy látszik a Führer propaganda-hölgyének kevés volt az a jövedelem, amit virágzása alatt juttattak neki és még ma is keresni szeretne a régi dicsőségen. A legérdekesebb azonban a dologban, hogy jól számított. Perét megnyerte. A nyugatnémet bíróság elismerte jogigényét és Heisert 50 000 márka átutalására ítélte.

Még felháborítóbb az Oberhauser-eset Schleswig Holsteinban. Dr. Hertha Oberhäuser orvosnő, az egykori ravensbrücki tábor kórházában mint sebész működött, s ma a bíróságon követeli, hogy magánrendelőt nyithasson. 1946-ban mint háborús bűnöst csak azért nem (telték halálra, mert nő, pedig Donéiért nem egy halált érdemeit volna. A koncentrációs táborban lengyel asszonyokon végzett kísérleteket. Erőszakos törésekbe vagy vágott sebekbe cserepeket, homokot, esetleg fürészport szórt, aztán várt, hogyan reagálnak a páciensei. Az áldozatok borzalmas kínok közt vergődtek és amikor az orvosnő számára mint kísérleti nyulak már használhatatlanná váltak, benzininjekciókkal küldte őket a másvilágra. Egy Dr. Mit' scherlich nevű német orvos, aki a nürnbergi perről könyvet írt, így jellemzi dr. Herta Oberhausert: „A tárgyalás folyamán ez a nő védelmében még sajnálkozását sem fejezte ki tetteiért“: A nyugat-németországi viszonyokra jellemző, hogy az említett könyvről, melyet az olvasók néhány nap alatt szétkapkodtak, egyetlen újság sem írt méltatást.

Dr. Hertha Oberhäuser a szövetségi köztársasági hatóságok jóindulatából öt év után kiszabadult és hamarosan állást is szereztek neki a Kiel melletti Stocksee-ben, ahol az evangélikus egyház poliklinikáján alkalmazták. Mivel azonban keresetével nincs megelégedve, magánrendelőt szeretne nyitni. Iratokat szerzett magának, miszerint ő .áttelepített“, aminek alapján az illetékes hatóságokhoz folyamodott, hogy engedélyt kapjon privát praxis folytatására. Az ügyről valahogy tudomást szereztek az angol orvosok, akiknek szövetsége az angol sajtó hasábjain felháborodottan tiltakozott. 4 tartomány belügyminisztérium Schleswig-Holsteinban kényszerítve érezte magát a már kiadott engedélyt visszav;onni. A ravensbrücki hiéna azonban nem hagyja magát, és most a bíróságnál keresi „igazát“.

A Netzov kastély (Neubrandenburgban), most az NDK Állami Falusi Együttesének nyújt otthont. A fiatal táncosokat felkereste a 87 éves M. Kruse, aki bemutatja, hogy fiatal korában hogyan táncolták a mecklenburgi népi táncokat.

Amilyen váratlanul és hirtelen robbant ki a szélsőjobboldali ultra-tábornokok algíri puccsa, olyan gyorsan voltak kénytelenek eltűnni a színtérről a felelőtlen kaland szerve-^ zői. Algírba április 25-én este tíz óra után bevonultak a kormányhű egységek, elfoglalták a város stratégiailag fontos pontjait és mire az elmúlt napok handabandázó szájhősei felocsúdtak, már szedhették is sátorfájukat, ötnapos dicstelen uralmuk véget ért. A gyors változást ezután legfeljebb néhány komédiában illő jelenet követte: az algíri fórumra hálóingben és pizsamában felvonult ultrák „Algéria francia“ kiáltozása, eszeveszett kétségbeesésük, hogy ügyüket „elárulták“, de ez a helyzeten már mitsem változtatott. A „hős" tábornokok eltűntek és valahol bujkálnak a felelösségrevonás elől.

Az elmúlt napok eseményei rengeteg tanulság levonására adnak alkalmat a francia kormányzat vezetőinek — ha egyáltalán akarnak okulni a történtekből. Az alapvető tanulság természetesen az, hogy a köztársasági intézmények leghivatottabb és leghatározottabb védelmezői a dolgozó tömegek. Az élő forradalmi hagyományok a legkritikusabb percekben szólították csatasorba a megedzett munkásosztályt, amely megmutatta erejét.

A másik tanulság, hogy az algériai kérdés rendezetlensége súlyos rákfenéje az egész mai francia közéletnek, politikailag, katonailag, gazdaságilag és

morálisan is bomlasztőan hat,

k k k

Gyermekházasságok

Genfben egy nemzetközi

konferencián 18 ország nődelegátusai a házasság nemzetközi törvényeit vitatták meg. A nemzetközi értekezlet ■ eredetileg azt a feladatot tűzte ki, hogy nemzetközi érvénnyel megszabja a házasságkötés minimális korhatárát. Sok országban a

házasodás alsó korhatára rendkívül alacsony és egyelőre nincs rá mód, hogy ezek a,körülmények megváltozzanak.

A konferencia ezért kompromisszumos megoldást fogadott el: a házasságok alsó korhatáraként a betöltött 15. életévet „ajánlják". Ez természetesen

nem azt jelenti, hogy ideálisnak tartják a 15 éves korban kötött házasságot. Ezzel csupán irányelvet akarnak szabni azoknak az országoknak, amelyek még alacsonyabb korban engedélyezik a házasságokat. A koferencián kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a lányokat helyenként már 14 éves korban férjhez adják, s a törvény erre lehetőséget ad.

(Arbeiter Zeitung)

a romlás levegőjét árasztja maga körül. A puccsisták elsődleges célja — egyebek között — az volt, hogy fait accompli-jukkal a legsúlyosabb akadályt gördítsék a küszöbön álló, a békés rendezésre hivatott tárgyalások útjába, megakadályozzák a fegyverszünet elérését és a politikai rendezés alapjainak lerakását.

De Gaulle-nak kemény kézzel, határozott szigorral fe kell sújtania a/ nehéz napokat okozott gonosztevőkre, nem úgy, mint tavaly tette az akkori puccsistákkal, akiket futni engedett. De Gaulle számára itt az alkalom, hogy véglegesen megsemmisítse az ultrák maradék erőit, a hadsereg nélküli tábornokokat. S ezzel párhuzamosan őszinte megegyezési készséggel kell megkezdenie az eviani tárgyalásokat, amelyeknek útjából most már remélhetőleg valóban elhárultak az akadályok. Az április 24-én csatasorba állt francia milliók ezekután még jobban számon kérik a tetteket és nem engedik meg, hogy a kormányzati

vezetők a Bourbonok példáját kövessék, akik mitsem felejtettek és mitsem tanultak.

A kubai helyzet az ellenforradalmi kísérlet leverése után is aggodalomra ad okot. Kennedy elnök szinte szünet nélkül tanácskozik a republikánus párti vezetőkkel és a Demokrata Párt tekintélyes embereivel, így Rockefeller New York-i kormányzóval folytatott megbeszélést a kubai helyzetről. A kormányzó a megbeszélés után kijelentette, hogy helyesli Kennedy álláspontját és felszólította az amerikaiakat, támogassák az elnök által hozandó intézkedéseket. Johnson alelnök Kennedy megbízásából Truman volt elnököt kereste fel. A megbeszélés után közölte, hogy Truman helyesli a „bátor politika alkalmazását a nemzetközi válságokban“. Az amerikai katonai előkészületekre mutat az is, hogy a haditengerészet a Földközi-tengerről a Kuba környéki vizekre irányíttota át a Shangri La nevű repülőanyahajót Az amerikai flotta nagy erőinek tüntető összpontosítása veszélyes kardcsörtetés, s a Kubával szemben megnyilvánuló állandó fenyegetésnek nem lehet más magyarázata, mint az, hogy az Egyesült Államok visszatér a háborús szakadék szélén táncolás dullesi politikájához.

Rosszkor jött Adenauer

Deprimáló már az első benyomás is, amelyről pedig azt tartják, hogy igen fontos. Néhány vacogva tisztelgő katona, üdvözlő szavak, didergő újságírók, akik azt várják, hogy valami rendkívüli történik, vagy valami rendkívülit mondanak. De nem történik semmi rendkívüli. Rusk hűvösen barátságos, mint egy professzor, aki egy híres akadémikust fogad. Másnap, amikor Adenauer a Fehér Házba megy az első megbeszélésre, a hűvösség, a tartózkodás, a tárgyilagosság még jobban érződik. Időközben történt ugyanis valami, ami ugyan semmiféle kapcsolatban sem áll az aggkor és az ifjúság eme találkozójával, mégis kedvezőtlenül befolyásolja. Közben ugyanis a szovjet Jurij Gagarin egy űrrakétában körülrepülte a Földet és szerencsésen visszaérkezett. Amikor kocsija a Fehér Ház elé ért, a kamerák és mikrofonok előtt még ott állt Mr. Webb, az amerikai űrkutatási bizottság igazgatója, s tehetetlen gesztusokkal magyarázta, miért és miképpen maradt le Amerika. Az utolsó \pillanatban, amikor a gépkocsivezető már a főbejárat elé irányítja az autót, egyik újságíró, aki éppen Amerika elmaradásáról jegýezgetett, mégis észrevette a kancellár kocsiját. „Te jó isten, itt jön most még az Adenauer is" — mondta.

(Die Welt)

Sorstársak

Salvatore Amoretti olasz munkanélküli férfi minden reményét egu elfogott galambba helyezte. Lábára cédulát kötött, s ezen megírta, hogy hosszú idő óta hiába járkál munka után. „Ez az utolsó esélyem, hogy valaki megszán engem“ — írta. — „Munka nélkül állok, sürgősen dolgozni szeretnék. Segítsen rajtam, aki megtalálja a galambot és a cédulát".

Sajnos, a kis madár küldetése csalódást hozott. Hosszas keringés után Leopoldo di Vívónál kötött ki, aki szintén olyan nyomorúságban, munka nélkül tengeti éfetét, mint Salvatore Amoretti. Az volt minden, amit de Vivo tehetett, hogy a galambot visszajuttatta sorstársának, hogy legalább

egyszer csillapíthassa éhségét a madárból.

(Süddeutsche Zeitung)

VILÁGBÓL

Macmillan: Az ég nagyon sötét és a Föld mintha egyre vörösebb színbe burkolózna.

LEITATÜTT HALAK

Az alkoholisták ® “ scotlandi versenyén különös dolog történt. Az egyik munkás az alkoholszállítás közben a folyóba bukott és vele együtt 300 liter skót whisky a vízbe került. A verseny igazgatóját felmentették tisztes funkciójától. A halászok viszont másképp vélekedtek e napról Könnyűszerrel nagy zsákmányra tettek szert.

KÜLÖNÖS KONKURRENCIA

Két szaigoni vendéglő-tulajdonos már hoszszabb idő óta viszályban állt egymással. Közülük az egyik bankettot adott 400 vendége számára. Ellenfele viszont 700 ezer frankkal vesztegette meg gyűlölt konkurrense főszakácsát. így került a méreg a 400 vendég ételébe. Eredményképpen mind a négyszázan kórházba kerültek, a fös/akács és a megvesztegető főnök pedig a zárdába.

ÜJ MERCEDES A PÁPÁNAK

A nyugatnémet Mercedes autóx9yár különleges V-jhső' szerkezetű autót gyártott XXIII. János pápa számára. Az autó a pápa javaslata szerint készült el. A hátsó ülés helyébe beépítették a pápai trónszéket. Eddig azonban még ismeretlen, hogy XXIII. János milyen utakra szánja rá magát az új Mercedesben.

ÉRDEKES KLUB

r

vérségi ivozrarsaság Nederghofen nevű vá- ‘ rosában érdekes klub létesült. Az „Orr-klub“-nak csak megfelelő nagyságú orral rendelkező lehet a tagja. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy az elnök csakis a legnagyobb orrú lehet. Az utolsó elnöki pályázaton a pálmát egy 7 és fél centi hoszszú és négy és fél centi széles orral rendelkező űr nyerte el. Egyébként a klub történetében ez a legnagyobb rekord.

ÖSSZKOMFORT

A francia igazságügyminisztérium olyan börtönt építtet, mely a foglyok számára otthoni kényelmet biztosít* Az építészeti tervben szerepel egy nagy moziterem, stadion, úszómedence és egy farm létesítése is.

Hogy ki kapott nálunk Munkaérdemrendet? Néhány évvel ezelőtt Lancsarics Józsát tüntették ki ezzel a magas kitüntetéssel. A bratislavai MDŽ cérnagyárban az üzemi bizottság irodájában hallottam először ezt a nevet. Idős, őszbe vegyülő asszonyt képzeltem hozzá Rendszerint azt hisszük, hogy ezzel a kitüntetéssel az érdemdús dolgozó életművét értékelik ki.

Míg várakoztam, az irodahelyiség falait díszítő statisztikai kimutatásokat . nézegettem, a számsorok között könnyű kiigazodni. , A munkásosztály legyőzhetetlen fegyverével, a munkátaI tesszük emlékezetessé a CSKP alapításának 40. évfordulóját" — mondja a felirat, majd pontokba foglalja d feladatokat, üzemi egységekként más-más célokat tűz ki.

A májusi ünnepségekre készülődik az üzem Néhány virágszál és a lenge kárpit milyen ünnepélyessé varázsolja a szürke irodahelyiséget.

— Én még nem szerepeltem újságban, mondja a belépj koszorúba font hajú üde fik-Egy

tál nő, annyi közvetlen melegséggel, hogy a legszívesebben azonnal Jóskának szólítottam volna. — Kit érdekelhet az én életrajzom? — Hiszen körülöttem száz meg száz ilyen hasonló fiatal lány él. Egyszerű munkáslány vagyok, de mert ma megbecsülik a nyinkát, — kitüntettek. Igaz, ott' kellene kezdeni a történetet, hogy Pácon, Trnava mellett egy kis faluban születtem. Apám földhözragadt szegény munkás volt. Bére nem volt elég élelemre, ruhára, nyolc leánygyermeket kellett eltartania. Ennyi éhes szájra a gyerekeknek is csakhamar gürcölni kellett. Még egész kislány koromban segítettem anyámnak és én is hímeztem. Anyám sohase panaszkodott, szótlanul az asztalra tette azt a néhány koronát, amit ß hosszú átvirrasztott éjszakákon hímzett térítőkért kapott. Állandóan gyulladásban volt a szeme. Sírni talán sohase láttam, legfeljebb olyankor, amikor valamelyikünk kirepült a házból, de akkor is inkább örömében, mint bánatában. De ez már sokkal később történt, a felszabadulás után, amikor

a s o k k

sorban útnak engedett bennünket.

Újsághirdetésre jelentkeztem

a bratislavai cérnagyárba és azóta itt dolgozom. Persze annakidején nem laktunk még ilyen kényelmes szép internátusbán, nem állt rendelkezésünkre ilyen elegáns klubhelyiség és a legmodernebben felszerelt orvosi rendelő. A tekercselő gép mellé tettek, megszerettem és megtanultam a gyári munkát. Tanulni kezdtem, a csoportvezető és a művezető csakhamar felfigyelt rám. Elég hamar megindult az ifjúsági mozgalom és én a félszeg falusi leány új otthonra találtam az üzemben ... Különös érzés volt részt venni az első CSISZ-gyúléseken, problémákat felvetni és ráébredni arra, hogy megvilágosodnak az összefüggések, megérted az ifjúsági szervezet célkitűzéseit, a párt feladatait és előtérbe kerül a közösség. Nem érdekeltek már a falusi lányos ügyek, a könnyű szórakozások. A gyár egyetlen nagy családdá formált minket. Egyéni életem háttérbe szorult. Tagja lettem az üzemi bizottságnak és a munkatermelés

• • •• 1

ozul

emelése kötötte le figyelmemet. Elmondhatom, engem már valóban a CSISZ nevelt.

Szövetségbe léptünk a hronovi cérnagyárral, ekkor jártam először hasonló üzemben mint a mienk. Figyeltem, hogy dolgoznak náluk és rájöttem, hogy a tekercselés mennyivel gazdaságosabban történik. Miért ne csinálhatnánk ezt nálunk is?

Hazajöttem és addig próbálkoztam, míg rájöttem a hronovi fonónők sikerének nyitjára.

Hosszas volna elbeszélni, milyen nehezen győztem meg a mestereket az új munkamódszer előnyéről.

Beszéd közben elakad — kizökken a nyugalmából, de azután újból ömlik belőle a szó.

— Fáj, hogy nem tudtam tovább tanulni 'gényeim és tudásom nincs még egyensúlyban. Milyen egyszerű lett volna, ha műszaki rajzot készíthettem volna és kidolgozhattam volna a munkamenet technológiáját.. De végre sikerült. Az újítási javaslat bevált és üzemünk munkatermelékenysége 14 százalékkal emelkedett.

— Igen. tompítja le a hangot, — és azután kaptam a Munkaérdemrendet. Álomszerű volt az egész. A prágai vár dísztermében találtam magam. Vakított a fény. alig tudtam megkülönböztetni az arcokat. Mellettem híres zenész, opvostanárok vették át a kitüntetést, és azután rám került a sor, az ismeretlen fiatal munkáslányra. A köztársasági elnök elvtárs meleg tekintete és kézfogása bátorított, és új munkára, újabb harcra buzdított.

Sohase felejtem el azt a pillanatot. Igen ... Ma megbecsülik az egyszerű emberek munkáját, s ha valaki szorgalmas és igyekvő, felkarolják és segítik. Milyen jó ma fiatalnak lenni! Ha nem lenne karomon az aranyóra, melyet a kitüntetéskor kaptam és nem őrizném a szekrény alján a sok értékes ajándékot, azt hinném, álmodtam az egészet. Ügy látszik minden ember életében akad olyan esemény, amikor kissé hőssé válik. Pedig nem vagyok hős. csak szeretem a mai életet, megértem a nagy eszméket, felfogom a ránkváró nagy feladatok jelentőségét.

És amikor lezárult a „hősi esemény“, milyen megnyugtatóan szép volt egyszerű hétköznapi emberré válni. Bíbelődni a cérnaorsőkkal, teljesíteni a napi normát, eljárni a pártgyűlésekre, irányítani a munkacsoportot, hiszen védnökséget vállaltam felettük. Tanácsot adni Žilinská Jutkának, Konečný Máriának, Achberger Ilonának, Kiss Ancsinak, mert versenyben állunk a szocialista munkabrigád címért. Most bevezetjük a harmadik műszakot, be kell tanítani a lányokat, át kell adni a tapasztalatokat. Nincs arra idő, hogy megálljunk és a „babérokon“ pihenjünk — mondja Józsa.

Ugy-e untattam történetemmel? — mondja búcsúzóul.

— Nem, nagyon érdekes volt.

Egyéni történet, de azért tipikus is, mert sok száz és száz fiú és leány életrajzában hasonló mozzanatokra találunk.

Egyéni történet, mert nem minden kortársában van meg az a szilárd céltudatosság és akaraterő, amely Lančarič Jőzsa életútját jellemzi, jóllehet minden fiatal előtt „szabad" a jelzés ezen az úton.

Milyen jó, hogy ilyen lehet Lančarič Józsa száz és száz kortársának életrajza.

MICHAL MÁRTA