Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-25 / 17. szám
KOVÁI LŐRINC: A Uatoutüuáedakzászlaid Milyen keveset beszélünk a párizsi kommün hőseiről. Persze, régen volt már. A kilenc évtized alatt világhatalom lett a munkásmozgalom. Mégis emlékezzünk most rájuk a munkásság nagy nemzetközi ünnepe alkalmából, mert ők mutatták meg akkor régen életükkel, halálukkal, vérük hullásával, az utat a harcra. Ők állottak oda a „kommünárdok jalához", hogy a mozgalomért ontsák vérüket ezerszámra, ők emelték először magasra a vörös zászlót úgy hogy 'az egész világ meglátta. Május volt akkor is. A döntő küzdelem hete, melyet „véres hét“-nek nevez a történelem. Munkáshősök tízezrei temetkeztek szétlőtt barikádok romjai alá, de mindig akadt, aki jelemelje az elesett hősök kezéből kihullott zászlót. Ezekben a szokatlanul forró májusi napokban már mindenki tudta, hogy a harcnak el kell dőlnie. A munkászászlóaljak, melyek eddig védekezve küzdöttek a torlaszokon, most indultak végső rohamra az ellenség ágyúi ellen, hogy széttörjék a szuronyok fojtogató gyűrűjét. Reggel volt. A nap niég a házkémények mögött bujkált, de az utca jobboldalán, a szürke falakon már meleg, piros fény ömlött. A munkászászlóalj lépése rendetlenül kopogott a széles főutca kövén. A mögöttük áramló tömeg néha összezavarta az amúgyis rendetlen sorokat. De az emberek kék munkaruhában, lapos sapkában mégis olyanok voltak, mintha egyenruhát öltöttek volna. Az arcok egyformán komoran, kicsit álmosan meredtek előre. Jacques öreg munkás volt. Bőrgyárban dolgozott Saint Denis külvárosában. Haja kihullott a mindig nedves pinceműhely bőrpenésszel fertőző levegőjében. A bőrgyáriak szinte egy szálig ott haladtak a munkászuszlóalj soraiban: öreg mesterek, sok-sok fiatal segéd, még szinte gyermek inasok, akik már ismerték a gyermekmunka pusztító átkát. Jacques levette sapkáját. Megtörölte kopaszodó fejét: — Meleg nap lesz... — mormogta és rántott egyet a kard szíján. A lépések mintha meglassultak volna. A munkások kékruhás sprai között hűvös fuvallat siklott. Egy csontos, sovány, fiatal inas vagy segéd, aki magasra emelve vitte a vörös zászlót, fölpillantott a szélben rezzenő vászonra. Az eddig ernyedten a rúdhoz simuló zászló kibomlott és a vörös vásznon egyszerre szavakká illeszkedtek a fekete betűk: „Kenyér vagy halál“. — Agyúk! — ... mormogta hangosan valaki. Keresztbe az utcán az ágyúk sűrű sora illeszkedett össze acél lánccá. Jacques kirántotta a kardját. — Kenyér vagy halál! Előre! A lépések erősebben zörrentek. A durva, cserzett tenyerekben egyenetlen sorban meredlek előre a hosszú szuronyok. Egy sovány, csontos, fiatörő lendületétől, tolta előre a zászlóaljat az ágyúk felé. — Nem lőnek! — ujjongott egy asszony. Az utca megremegett, a házak meginogtak. A torkolattüzek széles lobogó lángfüggönynyé egyesültek. Jacques szédülve tántorgott a mindent elborító füstben... a vérbeborult kövezeten alaktalan hullák hevertek. — Előre! Kenyér vagy halál! A zászlóalj szétfoszlott a 'tízesőben, de a tömeg siketen dörgéstől, belekábulva a füst kénszagú, sűrű jellegébe, zúdult tovább. A vörös zászlót egy öreg, kopott börkötényes lakatos vitte. Jacques nem gondolkozott. Ajkáról elfulladva szállott a kiáltás. Ugrálva futott előre. Jobbra-balra szuronyt szegezve, rozsdás kardokat rázva, férfiak, asszonyok, suhancok rohantak... A füstből mintha már előbukkant volna egy ágyú kereke ... a csövek furcsa, rövidnek látszó vége. A tüzérek fakó kísértetekként imbolyogtak. A kanócok lidérclángja tál munkás kiugrott a sorból, és magara emelve az elnyúlva lobogó zászlót, futott az ágyúk felé. — Ne lőjjetek katonák! — harsogott a munkászászlóalj mögött özönlő tömeg kiáltása. — Csak kenyérért megyünk. A tömeg sodortatva saját kimagasra gyűlt, megnyúlt, azután lecsapott. A mennydörgés újra megrázta az utcát. Lángfüggöny lobbant. A dörgésben nem hallotta a kartács sivítá)sát, de látta, hogy zuhan egymásra a férfiak, a fakó asszonyok, a munkától szennyes suhancok holtteste ... a füst úgy JÁN BOTTO Ján B o 11 o nyolcvan évvel ezelőtt halt meg 1881. április 28-án, éppen abban az időben, amikor verseinek gyűjteményes kiadása megjelent. Botto 1829. január 27-én született Vyšný Skalník községben. A gimnázium alsóbb évfolyamait Ožďanyban végezte el, ahol akkor Karol Kellner volt a rektor. Valószínűleg ö ismertette meg Bottót a Štúr körül csoportosult fiatalság eszményeivel. Tizenhárom éves korában meghal az édesanyja, a rá való emlékezés egész életén át kíséri, amint azt A2 első álom című verse is tanúsítja. 1844-ben Botto a lőcsei líceumban folytatja tanulmányait. Ján Francisci és Stúr további tizenhárom híve éppen akkor iratkozott át ebbe az iskolába, tiltakozásul az ellen, hogy Stűrt elbocsátották s nem engedték meg, hogy a katedrán előadásokat tartson. Francisci és társBi Stúr szellemében nevelték a fiatalságot a lőcsei líceumban és az iskolán kívül is a Jednota elnevezésű diákegyesületben. A fiatal Botto lelkesedéssel kapcsolódik be az egyesület munkájába: népdalokat és népmeséket gyűjt, színházat játszik, előadásokat tart értekezleteken, a szláv népi költészetet olvasgatja és saját maga is verseket ír Janko Maginhradský álnév alatt. Csakhamar ismertté válik és Francisci egyik levelében már ezt írja róla: „Intézetünk legjobb költője“. Költeményeiben Szlovákiáról énekel. Szlovákia mint elátkozott ország jelenik meg költészetében. Kietlen, puszta, kísérteties, mesebeli országról ír, ahol végül is megjelenik a mesebeli hős eszményi daliás szlovák ifjú képében, hogy megmentse az országot a démonikus hatalmak elöl, s elkezdi az új, örömteljes élet építését. Ez a motívum később is többször visszatér költészetében, így például a Tátra kincse című művében is. Az élethez című művében a tevékeny élet mellett tesz hitet, hisz abban, hogy a jó eszménye győzedelmeskedik. Későbbi epikub műveiben már reálisabb képekét rajzol, a víziók helyett a valóság kap helyet költészetében. így például Maginhrad regéi című művében a sok lírai kép sem tudja háttérbe szorítani a cselekmény fonalát: a gömöri Maginhrad ostromát a törökök által, a védők hösiessségét, Jiskra csapatainak megérkezését és a vár elpusztítását. A forradalom éveiben Botto Budapesten élt mint főiskolai hallgató s a pesti fiatalság radikális demokratizmusa nagy hatással volt rá. Annak ellenére, hogy személyesen nem vett részt a forradalmi harcokban s közvetlen politikai tevékenységet sem fejtett ki, mint költő a forradalom oldalára állt és csatlakozott a magyar forradalom legharciasabb művészi megnyilvánulásaihoz. Ezt bizonyítja Pochod — Menetelés című verse, melyet Petőfi híres Talpra magyar című verse példája nyomán írt. Ebben a költeményében Botto az egész nemzetet forradalmi harcra hívja fel az elnyomatás járma ellen. Az egész versben nem találunk magyarellenes hangot, sőt az utolsó versszakban — „za vlasť, národ život dám!“ a szlovákok harcát a szabadságért az akkori Magyarország többi népének szabadságharcával köti össze. Bottonak ezek az eszméi s lényegében Štúr és hívéinek elképzelései a politikai és társadalmi viszonyok rendezéséről sajnos nem valósultak meg az akkori viszonyok közepette. A forradalom utáni elnyomatás éveiben írta meg legnagyobb és leghíresebb művét Jánošík halála címmel. Ebben a költeményben Jánošíkot mint nemzeti hőst énekli meg. A történelem és a törvény — írja — saját maga elítélték Jánošíkot, a népi rege azonban tisztára mosta őt s mint nemzeti hős él tovább a nép meséiben. Meg kell azonban mondanunk, hogy Botto Jánošíkja nemcsak nemzeti hős, hanem egyben a költő fájdalmainak és reményeinek megtestesítője is. Dr. HOSTOK csapkodott körülöttük, mint tajték a tengerpart homokjában heverő sziklák között. — Előre! Kenyér vagy halál!! — Az elfúló kiáltás, mint a halál üzenete zörrent a füstös, kormos arcokba. A vörös zászlót most egy ősz hajú, nagyszoknyás, facipős asszony vitte. Jacques úgy érezte, hogy helyben topog. A légnyomás és valami zavaros, de szilaj életösztön mindig hátrasodorta. Lépése imbolygott. Agyában nem volt gondolat. Belebódulva a tömeghalál látásába, kiáltozott. Mögötte fekete hullámot vetett a tömeg. A munkások kékruhás, szuronyos csoportjai csak itt-ott rohamoztak. Egy suhanc husángot rázva rohant a zászlót vivő facipős öregaszszony előtt. A torkolattüzek előrecsapó csóvái mint óriás lángkarmok kapkodtak a tömeg felé. A dörgés úgy morajlott, mintha hegyek omlanának össze. A halálüvöltés belevágott az ércállatok ordításába ... Jacques megbotlott a zászló rúdjában és térdreesett. Ojjai rákapcsolódtak a rúdra ... Felugrott, Néhány lépés ... az ágyúcső ott tátongott előtte. A kanóc égő vége tüzbetűket vésett a füstbe... Nem hallotta a dörgést... Lángörvény kavargóit körülötte ... Fejetlen teste előrezuhant közvetlenül az ágyúk kerekéhez ... — Kenyér vagy halál — harsogott szilái halálmegvetéssel. A vörös zászlót egy mezítlábas suhanc vitte . . Balról, a széles, előkelő keresztutcában, amelyben eddig mint fakó hullám gomolygott a félresodródó füst, lovasok tömör sora bukkant fel. Mögötte másik ... harmadik, negyedik. Ahogy befordultak és a lovak fújva toporzékoltak a kartácstól szétmarcangolt úttesten, a hadrendjük összekeveredett. Végig az utcán, a lassan oszladozó füstben, tompán csillant a vértesek sisakja, homályosan villanlak a súlyos, nehéz kardok n ízezren vagy húszezren haltak meg akkor a vörös zászló alatt Párizs utcáin? Ki számolta meg a névtelen hősöket? Hány ezret vagy százezret nyeltek el a börtönök, a messzi elhagyott szigetek a Csendes-óceán közepén? Oj- Caledónia vagy a hírhedt Cayenne fegyenctelepei? Hányán haltak meg a hónapokon át iszonyú hőségben a végtelen óceánon át sodródó deportáló hajók vaksötét belsejében ? Hány holtra borult a halottas zsák durva vászna és ragadta az óceán örök homályába a lábsúly? Hányán pusztultak el a trópusok alatt a kényszermunka telepeken és hányán tértek vissza? Hány névtelen sír rejtőzik az őserdő szélén, vagy az Ördögsziget sárgás vörös furcsa sziklái alatt ? Mi, a munkásmozgalom harcosai ezt pontosan tudjuk, mert szívünk urnájában őrizzük a hősök örök hamvait. Most, mikor lágy májusi fuvallat lebegteti azokat a zászlókat, melyeket munkáskezek emeltek kartács záporba Párizs, Issy, Valenciennes véráztatta utcáin, gondoljunk rájuk, s legyünk erősebbek, mint ők. RADIO' Jókedv, öröm, ilyen a mi fiatalságunk. Ügy-e szép? Szocialista módon élni, dolgozni, ez a jelszava fiataloknak a farkasdi Erő, egészség, szépség: boldog ifjúság. Mosolygó arcú kékinges fiatalok »999999999999999991 BRATISLAVA Kedd: 13.20 Kedvelt melódiák 16.00 Kívánsághangverseny 18.00 Fiatalok stúdiója 20.00 A dzsessz és a tánczene kedvelőinek; Szerda: 12.05 Táncmelódiák tarka műsora 16.10 Tánczene 17.20 Félóra népi zene 20.00 Jan Koplowitz: A szerelem megtalál, rádiójáték; Csütörtök: 15.15 Szovjet szerzők esztrádműsorából 17.05 Egy óra a fiataloké 18.10 Élmunkások kívánsághangversenye 21.15 Tavaszi kabaré vidéki hallgatóink részére; Péntek: 13.20 Dalok, melyeket május elsején fogunk énekelni 16.00 Külföldi és hazai esztrádzenekarok műsora 18.00 Kívánsághangverseny 21.00 Szimfonikus koncert Mozart és Brahms műveiből; Szombat: 13.20 Az operák világából 14.30 Vidám népi zene 17.05 Szórakoztató melódiák 21.00 Egy óra jókedv, tánczene; Vasárnap: 13.30 Mezőgazdasági dolgozóinknak játszunk 16.20 Táncoljatok velünk 17.00 Sportközvetítés 19.45 Holnap mindenütt táncolnak majd. KOSSUTH RÄD1Ö Kedd: 13.20 Tánczene 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Élőszóval — muzsikával 18.00 Zara Doluhanova és Paul Robeson énekel; Szerda: 13.20 Katonadalok, kurucdalok, csárdások 15.55 Részletek Miljutyin operettjéből 20.25 Tánczene 22.25 Tavaszi éj, könnyű zene; Csütörtök: 12.15 Színes népi muzsika 14.25 A Szovjet Rádió esztrádzenekara játszik 18.10 ,,A szív hangjai“. Budapest — Moszkva — Párizs — Roma — Varsó sanzónjaiból 19.10 Donizetti: Don Pasquale. Vigopera; Péntek: 14.00 Rakétadalok 16.40 ’Dalok a békéről 17.15 ötórai tea 18.30 A Magyar Rádió esztrádzenekara játszik; Szombat: 13.05 Szív küldi szívnek szívesen 14.35 Élőszóval — muzsikával 18.00 Nagy mesterek muzsikájából 19.35 Könnyű hangszerszólók 20.25 Nevess baleset nélkül. Vidám zenés műsor közvetítése az Ikarusz Gyárból; Vasárnap: 11.00 Tánczene 14,25 Közvetítés a Hollandia — Magyarország világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzésről 18.40 Könnyű zene 22.25 Tánczene. TELEVÍZIÓ Kedd: Kíváncsi kamera — ifjúsági adás 20.00 Tízszer válaszolj! — kvízverseny; Szerda: 20.00 Nincs hiány melódiákban — tarka zenés műsor; Csütörtök: 20.00 Tíz éve történt — egy való esemény dramatizált formában; Péntek- Román operett: Esküvő Besztercén; Szombat: 15.50 ČSSR — Mexikó, labdarúgó mérkőzés közvetítése 21.45 Vörös tinta — magyar film;. Vasárnap: 14.00 Vizisíszlalóm közvetítése 2.0.00 Májul elseje üdvözli május elsejét.
