Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-25 / 17. szám
A szovjet ember Április 21-én emlékeztünk meg a proletárforradalom nagy stratégája és a szovjet állam alapítója. V. I. Lenin születésének 91. évfordulójáról. Élete és műve az egész emberiség történelmébe aranybetűkkel íródott, nevét kimondhatatlan tisztelettel és szeretettel emlegetik minden időkben. Április 21- én a CSKP központi, városi és kerületi vezetősége Prágában ünnepi estet rendezett Lenin születésének 91. évfordulója alkalmából. Hasonló ünnepi estet tartottak Bratlslavában is. Nyugati hírügynökségek vientienei jelentése szerint a Patet Lao-egySégek csapatmozdulatai a Luang Prabangtól északra fekvő területen és Thakhet térségében a legerősebbek. Az AP egyelőre meg nem erősített híre szerint lapzártakor a város már a Patet Lao-erők kezén van. Az AFP SEATO-köröktől kapott tájékoztatása szerint a SEATO képviselőinek tanácsa a múlt héten összeült, hogy tanulmányozza a brit javaslatokra adott szovjet választ. Nyugati jelentések szerint SEATO-körökben „remélik, hogy május 5-re létrejön a tűzszünet Laoszban.“ Eszak-Angolában a hazafiak nagyobb térséget szabadítottak fel és folyosót létesítettek Sacandica Quilosuta és Quitanda falvak környékén. A felkelők Eszak-Angolában nagyobb osztagokat szerveztek és harci műveleteiket déli irányban is kiterjesztették. Locungátói mintegy 12 kilométerre egy portugál hadoszlop a hazafiak csapdájába került. Luandában, Angola fővárosában továbbra is nagyon feszült a helyzet. A város környékén tűzharc folyik a hazafiak és a gyarmati katonaság között. A gyarmati katonaságból sok afrikai teljes fegyverzetével együtt átpártol a hazafiakhoz. Harcok folynak még a Luandától 60 kilométerre levő Caxitóban és több más helységben. AGagarin-poéma tökéletesen betölti szívünket. Nemcsak kíváncsiságot vált ki bennünk és felveti a kérdést, vajon űrutazása mit jelentett a tudomány és az emberiség számára, mit látott 302 kilométer magasságból. Maga Gagarin erkölcsi témává magasodott. Egyéniségének boncolgatása közben feltárjuk a szovjet ember vonásait, szeretnénk elsajátítani tulajdonságait, példaképük szerint szeretnénk élni és dolgozni. A. Nyikolajev tudós, aki Gagarin kozmikus magasságok, ból tett jelentéseit magyarázatokkal kísérte, rámutatott arra, hogy milyen veszély fenyegeti az űrrepülőt. „A második szovjet szputnyikon a Lajka kutya utazott a világűrbe — mondotta. Egészségi állapota szintén kielégítő volt A kardiogramm nem mutatott ki különösebb elváltozásokat. A vérkeringése és a légzése lényegében nem változott... Az űrhajóban fejlődő ellennyomás az embert mint egy formátlan masszát könnyen az űrhajó aljához lapíthatja ...“ Vajon Jurij Gagarin azért hős, mert életét tette kockára, a tudomány rendelkezésére bocsátotta magát, amely rajta keresztül akarja igazolva látni az eddig felállított elméleteket? Valóban hős, olyan ember, aki életét tette kockára az eszméért, a tudományért, annak a társadalomnak a céljaiért, melynek tagja. Ez volna minden? Gondolkozzunk csak egy kicsit a tények felett és gondoljunk arra is, hogy előbb vagy utóbb talán más ürutazó indul útnak és az talán amerikai lesz. Vajon az is hős lesz? És annak a társadalomnak jelenti majd az önfeláldozás mintaképét, amelyben él? Az öszszehasonlítás folyamán, mint már sokszor azelőtt, minőségre nézve más vonásokat észlelnénk az erkölcsi profiljában. Emlékezzünk csak vissza arra az eseményre, amely egy évvel ezelőtt ámulatba ejtette az egész világot, amikor négy szovjet katona 49 napon keresztül a tenger hullámai között élet-halál harcot vívott. Az amerikai újságírók a sajtókonferencián egyik ámulatból a másikba estek, mert a kapitalista világ számára teljesen érthetetlen válaszokat kaptak! Zigansin, az egyik katona ezt a feleletet adta a csodálkozó amerikaiaknak: „Barátok vagyunk, így neveltek minket. Tulajdonképpen semmi különösebb sem történt, a mi helyünkben minden szovjet katona így cselekedett volna“. — Tudatában van annak, hogy maguk milyen emberek? — kérdezték az álmélkodó újságírók. — Igen, egész közönséges szovjet emberek vagyunk — felelte Zigansin. A Jurij Gagarinnal megtartott sajtókonferencián a régi rendszer gondolatvilágából is felütötte a fejét ez a kérdés: „A repülésért külön jutalmat kapott?“ És Gagarin, akit az ókori Görögországban az olimpiai győztesnek kijáró dicsőséggel és elismeréssel halmoztak volna el, akiről a jövő nem. zedék számára szobrot öntöttek, egyszerűen ezt felelte: A Szovjetunió hőse címmel tüntettek ki, ez hazámban a legmagasabb kitüntetést jelenti. A rendkívüli esemény benyomása alatt a véghezvitt tette szemszögéből fürkészőleg tekintünk felé. Lelki szemeink előtt kinyílik a repülőgép kabinja és tekintetünkkel szinte elnyeljük az első ürutast, hogy magunkba fogadjuk alakja körvonalait, mert eddig csak az arcát ismertük. És a riportíró egy kedves mosolygós arccal találja szembe magát, olyan emberrel, aki szinte nem is katonás léptekkel közeleg az emelvény felé, hogy jelentse: A kapott feladatot teljesítettem. A saját sikere mögött a tudósok és tudományos dolgozók kollektíváinak sikerét látja. Hasonlóképpen mint Zigansin, ő is azt mondja: a pártnak és a Komszomolnak köszönhetem, hogy erre nevelt. Tudja, hogy mennyi bizalmat helyezett belé az a társadalom, amely felnevelte és ezért örökké hálás marad. A mi ifjúságunkat is annak a társadalomnak az eszméi vezérlik, amely Jurij Gagarint nevelte. Amikor a kisebb és nagyobb feladatok teljesítéséhez sorakozunk fel, éljünk Gagarin «gyszerű szavaival: Nu pojechali. A szabadság kincs A világ első űrutasa, Jurij Gagarin szerencsésen viszszaérkezett a földre és a világ egyhatodáról újból elhangzott a felhívás az általános leszerelésre. Ugyanakkor a tengeren túl is elhangzott egy parancs, az új Kennedy-kormány parancsa, és megkezdődött a Kuba elleni intervenció. Mily két óriási ellentétes valóság! Ám az emberiség felfigyelt. Nagy alkalom ez a mérlegelésre, az elhangzott szavak, a valódi tettek és a célok megítélésére. De a támadók rosszul számítottak. Kitartó ellenállásba ütköztek. A kiharcolt szabadság sok vérbe és áldozatba került. „Az intervenció Kuba ügye, az USA-nak semmi köze az egészhez“ — mondják a túlsó parton. Mily nevetségesen hangzik! A világ népeinek azonban más a véleménye az egészről. Amerikai agressziónak tartja az intervenciót és a legnagyobb ellenszenvet váltotta ki a világ népeiből és kormányaiból, akik a szabadságot és a függetlenséget szó szerint értelmezik. Ezért foglaltak állást mindjárt az első nap a Szovjetunió és az egész szocialista tábor kormányai és ezért fordultak az egész világhoz azzal a követelésself'hogy akadályozzák meg a Kuba elleni intervenciót. Ezért figyelmeztet a Szovjetunió, mert az imperialista kaland beláthatatlan következményeket hagyhat maga után, és ezért mondja Hruscsov elvtárs Kennedy elnökhöz küldött üzenetében: „A hadi technika és a mai nemzetközi helyzet olyan, hogy bármily úgynevezett kis háború lánc-reakciót idézhet elő a világ minden részén. Senki se maradjon kétségben a Szovjetunió álláspontja felől: minden szükséges segítséget megadunk a kubai népnek és kormányának, hogy visszaverje a Kuba elleni fegyveres támadást.“ És ez az üzenet nem volt hatástalan a ellenforradalmárok és a monopolisták köreiben. A nyugati sajtószolgálat is óvatosabb lett, lassanként visszavonták az intervenciós egységek „sikereidről szóló kezdeti jelentéseiket. Es Kuba népe győzött! Az intervenciós csoportokat a mocsárba kergette, ahová tartoznak. 1866 . máfns 1 „Bátran előre! Ünnepeljük a május elsejét, melynek történelmi jelentőségét csak évek múltán értjük majd Ezeket a prófétai szavakat a „The Alarm" című amerikai újság megsárgult lapján az 1866 os chicagói május elsejei tüntetésekről írt .cikkben olvassuk. Ez a chicagói május elseje annak idejében tüntetést jelentett a nyolcórás munkanapért. A munkások követelményét az amerikai uralkodóosztály olyan veszélyesnek tartotta, hogy az Egyesült Államok történetének egyik legkirívóbb csalásához folyamodott, amely a „heymarketi robbanás“ címen ismeretes. Maga a tüntetés minden különösebb zavar nélkül, nyugodtan folyt le. Amikor meg. a chicagói McCormick mezőgazdasági gépgyár munkásai összejöttek, hogy támogassák a munkaidő rövidítésére irányuló mozgalmat, a rendőrség megtámadta őket és a dulakodás közben hat munkást megöltek. A munkások erre a támadásra május negyedikén a Heymarket téren tiltakozó gyűléssel válaszoltak. Ez a gyülekezet is a legnagyobb fegyelmezettséggel folyt le, s Corter Harrisson őrnagy az egyik rendőrparancsnok abban a hitben tért haza családjához, hogy a tüntetők csendben szétoszlanak. A tüntetők valóban fenntartották a rendet, csakhogy 200 rendőr váratlanul támadást intézett az összegyűlt munkások ellen. Egy fizetett bújtogató bombát dobott a tömeg közé és a robbanás következtében néhány rendőr is szörnyethalt. Ezután az következett, ami Amerikában ma is napirenden van, különösen akkor, amikor a négerek lincselésére kerül a sor. A rendőrség nem a tetteseket, hanem az áldozatokat tartóztatta le. A bérenc-ügynököt sohasem fogták el. A merényletet csak ürügyül használták fel, hogy a májusi felvonulás nyolc vezérét elfoghassák. Négyet közülük felakasztottak, az egyik a fegyházban öngyilkosságot követett el, három pedig 1893-ban kapott kegyelmet. A chicagói mártírok egyike, a halálbüntetésre ítélt Albert Parsons, az ítélet kihirdetése után ezt mondta a bíráknak: „Egyetlen bűnünk, hogy a sajtószabadságért, a gyülekezési jogért és azokért a jogokért harcoltunk, amelyeket az Egyesült Államok alkotmánya minden amerikai polgár számára biztosít“. Annak ellenére, hogy ezek a polgári jogok már egy teljes évszázaddal Parsons beszéde előtt az amerikai alkotmányban gyökereztek, az Egyesült Államokban annak idején is, ugyanúgy mint ma harcolni kell értük Az amer kai négereknek az Egyesült Aliamok déli részén még mindig küzdeni kell a választójogért. Chicagóban még ma is csak a rendőrség engedélyével rendezhetik meg a május elsejei felvonulást. Chicagóban a szakszervezetek ki akarják harcolni a négerek számára is az igazságos jutalmazásra és a munkabiztonságra való jogot, az Egyesült Államokban minden néger számára meg akarják szerezni a választójogot és harcba toboroznak a békéért. A mai uralkodó körök ezt ugyanolyan veszélyesnek tartják, mint annak idején elődeik 1866-ban azt tartották veszélyesnek, hogy a munkások a nyolcórás munkaidőt követelik. C h i c a g ó a munkásharcok dicső hagyományainak városa, ahol a Munka ünnepe, a május elseje született, továbbra is a harcos május elsejék színhelye. A rendőrség mindig karhatalommal igyekszik elnyomni a májusi felvonulást és a menetet a mellékutcák felé igyekszik irányítani. Gyakran elkobozzák a zászlókat és a transzparenseket Az idei május elsejei felvonulások is az egyenjogúságért, a faji üldöztetés elleni harc, a munkára való jogért folyó harc, a nukleáris fegyverek használata elleni küzdelem, a békéért és a nemzetek közötti barátságért folyó harc jegyében zajlanak le. VILÁGBÓL PAPÍRTAKARÖK A svéd kórházakban gyap- Ijútakarók he- Jlyett papírtaka■ rókát vezettek be. A gyapjútakarókat nehéz tökéletesen tisztán tartani. A több mint 20 réteg vastagságú puha kreppapír ugyanolyan puha és meleg mint a gyapjútakarók. Hosszabb használat után vagy • beteg távozása esetén a papírtakarókat elégetik. Nyáron vékonyabb papírrétegekből készült takarókat használnak. SEGÍT A MEGELŐZÉS? Dá n i á b a n megállapították, hogy minden második iskoláslány és öt 'iskolásfiú közül négy dohányzik. A rákkutatóintézet több mint 40 iskolában végzett kutatásokat és így jött rá ezekre az adatokra. A kutatóintézet azt is megállapította, hogy az idősebb dohányosokat nehéz leszoktatni, ezért kampányt indított „az első cigaretta" ellen, amelyre a gyermekek rendszerint csak kíváncsiságból gyújtanak rá. EMLÉKBE Kennedy, az Egyesült Államok elnöke, amikor hivatalát elfoglalta, négy bankettet adott, amelyen 15 000 személy vett részt. Utólag megállapították, hogy 10 900 pohár, 600 szalvéta, 200 abrosz, 600 hamutálca, 40 tálca és egy kávéfőzőgép hiányzik. A bankett részvevői emlékbe magukkal vitték a hiányzó tárgyakat. GONDOK A MÚMIÁVAL Robert Neitzelnek, a jacksoni ^ Történelmi Múzeum (USA) .. __ szakemberének É » sok gondot okoz a gyűjtemény egyik múmiája, mert már alkalmatlan a további konzerválásra. R. Neitzel azt ajánlotta, hogy a múmiát temessék el. Kisült, hogy a „temetés“ körül Is nehézségek merülnek fel, mert a következő kérdésekre kellene feleletet adni: mikor halt meg a múmia, hogy hívják, kik voltak a szülei stb. Pontos adatok nélkül nem hajlandók eltemetni. GALAMBOK KÖLTÖZTETÉSE A nizzai városi tanács komoly határozati 'r> tot hozott. Hifi < '•* költözteti a városból a galambokat, mert már annyira elszaporodtak, hogy terhére vannak a lakosságnak. A közigazgatási közegek nem akarják a galambokat lelövetni vagy megmérgezni. Preparált kukoricát szórnak ki számukra, amelytől a galambok elalusznak és azután ládákban a Rhone folyó torkolatának vidékére szállítják őket. „JÖSZlVÜEK“ Dr. Groen holland szívspe- \k ciaüsta Izraelben végzett ku» tatásai folya- 1 " mán megállapította, hogy a beduinoknál ritkán fordulnak elő szívmegbetegedések, különösen trombózis-esetek. A szívspecialista megállapította, hogy a'Tjeduinok kevés zsiradékot fogyasztanak és nyugodt életmódot folytatnak. Véleménye szerint a szellemi túlterheltség és az izgalmak gyakran hozzájárulnak a szív megbetegedéséhez.
