Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-18 / 16. szám
i brigádja“ mozgalom a munkásosztály legszélesebb rétegeit öleli fel — férfiakat és nökat, tapasztalt munkásokat. és az iskolát moat végzetteket, a nehézipar öa a közlekedés, a könnyű- és az élelmiszeripar dolgozóit". A mozgalomban jelentős szerepét töltenek be a kommunisták. A szóbahforgó kilenc moszkvai gyárban a kommunista munkabrigádban részt vevők 21.3 százaléka párttag vagy tagjelölt, 22 százaléka komszomol. Ez a közvéleménykutatás is a szovjet munkások szakmai képzettségéről műveltségéről tanúskodik A megkérdezettek nagy többsége érettségizett, 6.5 százalékuk főiskolán tanul vagy most készül a felvételire. A brigádtagok képzettsége lehetővé teszi, hogy rövid idő alatt elsajátítsák a legfejlettebb technikát. A kérdőíveket kitöltő munkások közül minden negyedik újító. Mindössze két éve, hogy a mozgalom megindult. A munkások képzettsége, lelkesedésé, és a mozgalom tömegjellege biztosítéka, hogy a szovjet munkások nagyszerű kezdeményezése újabb sikerek forrása lesz. „A kommunista munka élmunkása és brigádja“ megtisztelő cím elnyeréséért folyó mozgalom újabb lendítő erő abban a harcban, amélyet a szovjet munkásosztály vív a kommunizmus győzelméért. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történeti Intézetének munkatársai kérdéseket tettek fel kilenc nagy moszkvai gyárban a kommunista munkabrigádok tagjainak és élmunkásainak, hogy választ kapjanak arra: kik vesznek részt e mozgalomban milyen tömegeket mozgat meg. A több mint 1400 kérdőívre adott válaszokat feldolgozták és ennek eredményeiről beszámol az Izvesztyija. A megkérdezettek többsége több mint tíz éve dolgozik és közülük minden negyedik még a háború előtt került a gyárba. A mozgalom gerincét tehát a tapasztalt munkások alkotják. A meglátogatott brigádok tagjainak több mint 40 százaléka 30 évnél fiatalabb, 52 százalékuk nő. „A kérdőívekre adott válaszok Ismételten arról tanúskodnak — Írja az Izvesztyija, — hogy „a kommunista munka élmunkésa és Dfhor if críclfic A Vosztok páratlan diadalútját hírül adó nagyszerű közlemény mondatait követve, a lenini békedekrétumnak 1917 októberében az egész világra szertezengő szava után, most újra hasonlóan világtörténelmi pillanatban szólt szovjet földről a szózat a világhoz. Akkor, 1917-ben a föld első proletárforradalma győzelmének Idején. most pedig a Föld szocialista emberének első kozmoszbeli útja órájában szólt az emberi történelem legmagasabbrendú társadamát építő új kor új embere. A szovjet emberek abban a közleményben, amelyben hírül adták a páratlan győzelmet, így fordultak a világ népeihez és kormányaihoz: „A világűr meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem az egész emberiség eredményének tekintjük. ^Eredményeinket és felfedezéseinket nem háborús célokra hanem a népek békéjének és biztonságának céljaira használjuk fel... Ezen az ünnepi napón újból a béke szavával fordulunk a népekhez és kormányokhoz... Vessünk véget a fegyverkezési hajszának! Valósítsuk meg szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést!“ Ezt üzente a szovjet nép, a párt, a kormány száz- és százmillió embernek, a Főid lakóinak. Az elmúlt hetekben számos olyan jelentést közöltek a világlapok, amelyekből már kisejlett, hogy értesüléseik szerint a szovjet tudománynak már csak egy-két lépés kell ahhoz, hogy elküldje csodálatos útjára az első ürhajőst. Ám ezek a jelentősek csak körítésként szolgáltak azokhoz a kommentárokhoz és vezércikkekhez, amelyek éppen a leszerelés kérdésében foglaltak el negatív álláspontot. Elég csak a Daily Expressnek egy néhány nappal ezelőtti cikkére gondolni, amely megírta, hogy . az oroszok most sokkal több pénzt és erőfeszítést fordítanak azoknak a hatalmas rakétáknak előállítására, amelyeknek célja a világűr felkutatása“. Ez a cikk, amely néhány értelmes és néhány mondvacsinált érvvel igyekszik megmagyarázni, hogy miért tartja a Szovjetunió fontosabbnak a tudományos űrkutatást a katonai programoknál, azzal a sokat kommentált és hangsúlyozott amerikai nyilatkozattal fejeződik be, amely szinte felhívás arra, hogy a Nyugat fokozza rakéta-felkészültségét. Ez a jelentés így hangzik: „Washingtonban az Egyesült Államok hadseregének korszerűsítésével megbízott Lawrence Lincoln dandártábornok kijelentette, hogy a szovjet hadsereg legmodernebb küzdőfegyverekkel való ellátottsága körülbelül négy-ötszöröse az amerikai hadsereg ellátottságának". Mindezt azután közölte az angol lap hogy megállapította: „Hruscsov szerint... elsőbbséget kell adni a VenuskutatSsnak és az ember világűrbe való kilövésének az elriasztó haderő fejlesztésével szemben.. Ma, amikor a világ népeihez intézett felhívás mondataiban olyán határozottan és rendkívüli erővel szólal meg újra a szocialista világrendszer népeinek tántoríthatatlan békeakarata is, bizonyos megdöbbenéssel hallja az ember, hogy a nyugati világban még mindig akadnak, akik a tömegpusztító fegyverek raktározásában kívánnak versenyt folytatni, ahelyett, hogy elfogadnák a szovjet nép felhívását: használja fel az emberiség közösen a szovjet tudomány csodálatos eredményeit az emberiség békéje és boldogsága javára. Csak a minap fogadta a Figaro című párizsi lap tudósítóját B. A. Schriever tábornok, aki „az amerikai légierő űrkutatásának nagymestere“ sokatmondó címmel szerepel a francia lap riportjában. Ez az „űrkutató“ a következőt mondotta: „Én nem akarok a Holdba jutni, feladatom az, hogy katonai lövedékeket gyártsak“, Schriever ezután az új amerikai pusztltórakétáröl, a „Minuteman“-^ áradozott. (Milyen különös véletlen — vagy talán nem is az, hogy ezt a rakétát „Perc-embernek" nevezik...) „A Minuteman — folytatta Schriever - sokkal kisebb, könnyebb, mozgékonyabb mint elődei, hatósugara és atomtöltete nagyobb, mint elődeié .. Az amerikai tábornoknak ez a legfontosabb: hatósugár és atomtöltet. Milyen jó, hogy az emberiség többsége már nagyon jól tudja, hogy az efféle „percemberkék“ kora nem tarthat már sokáig. Amikor Gagarin őrnagy visszatért a Földre űrbéli útjáról, százmilliók értették meg egyszerre, hogy a történelem új korszaka új értelmet és új távlatokat ad annak a most újra rendkívüli .erővel felhangzó szovjet javaslatnak: „Vessünk véget a fegyverkezési hajszának! Valósítsuk meg szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett az általános és teljes leszerelést!" GÄRDOS MIKLÓS Néhány perccel a leszállás után * ★ * Felejthetetlen felvétel Jurij Alekszejevics Gagarinról akit a világűrbe való repülése előtt Maünovszklj marsai! pai .tócsára főhadnagyi rangról őrnaggyá léptették elő. Kepunxon i.agannt mint ko-J. A. Gagarin, a szaratovi ipariskola elvégzésével egyidejűleg sárlahdáző látjuk. KúűnŐ játé_ lil#. a helyi Aero klubban sportrepülő vizsgát is tett. káért már oklevelet is kapott. Moszkva élteti Gagarint. A lelkesedés mindenkit magával ragad. Hurrá Gagarin. A semlegesség amerikai magyarázata Dolores Ibárruri nyilatkozata a nemzeti megbékélés politikájáról Dolores Ibbaruri, a Spanyol Kommunista Párt elntíke nyilatkozatot adott a Neues Deutschland tudösitójának, melyben a több! között a következőket mondotta: Az amnesztia az életet és a szabadságot jelentené a spanyolok tízezreinek, akik sok éves emigráció után hazatérnének, ha nem lennének kitéve a rendőrségi üldözésnek. Franco tábornok kormánya azonban a spanyol értelmiség és a nemzetközi közvélemény befolyásos képviselőinek követelése ellenére sem hajlandó erre. Arra a kérdésre, hogy milyenek a kilátásai a spanyol hazafias erők nemzeti megbékélésének, Ibárruri elmondottaa nemzeti megbékélés politikájának egyik fő. célja volna megsemmisíteni „az új polgárháború" madárljesztőjét, amellyel Franco tábornok igyekszik Igazolni diktatúráját. A nemzeti megbékélés abban a formában, ahogy a kommunista párt javasolja — mondotta Ibárruri — nem jelentene osztálybékét, viszont helyreállítaná az állampolgárok közötti normális kapcsolatokat, amelyeket a polgárháború lerombolt. A kommunista párt javaslata előkészítené a talajt a Francoellenes erők esetleges megegyezéséhez. A nemzeti megbékélés politikája alapot szolgáltatna arra, hogy egyesült erővel döntsék meg a diktatúrát és békés úton valósítsák meg Spanyolország demokratikus átalakítását. számít hatnak. Tisztjeik . korruptak, akik csak jó pénzért, szép autókért, villákért és csinos barátnőkért harcolnak. Az amerikai katonai támogatás keretében ugyanis ez volt a hasznuk. így aztán könnyen kiszá míthatő, meddig tarthat még Noszavanék egész dicsősége. A VII. flottának tehát Isméi ki kellett futnia. Most azonban már nem elnyomni szándékoztak a laoszi függetlenséget hanem „megmenteni“. Kennedy elnök Washingtonban a sajtó képviselői és a televízió közönsége előtt egy nagy térképre mutatva kifejtette, hogy a Szovannah Phumát támogató szovjet segítség veszélyezteti Laosz semlegességét. A felkelők címére küldött fegyverszállítmányok ezzel szemben a „semlegesség biztosítását" szolgálják. A szovjet szállítmányoknak tehát azonnal meg kell szűnniük, de az amerikaiak folytatódjanak. így képzeli el az USA elníll a laoszi semlegességet, és amennyiben ebbe a Szovjetunió bele nem egyezne, Amerika tengerészgyalogságot meneszt Laoszba. A laoszi ügyet Kennedy különben próbatételnek jellemzi. És ebben igaza van. Arról van ugyanis szó, beváltja-e ígért tét az új elnök, mely szerint nem kívánja folytatni a választási harcok folyamán általa oly gyakran ostorozott Eisenhower-Dulles-féle külpolitikai irányzatot. Most azonban kiderült hogy ez az irányzat nem változott: Egy kis polgárháború nem árthat, ha~az USA-nak valahol nem felel meg egy semleges kormány, esetleg egy kisebb háború, sem ha a polgárháború nem úgy végződik, ahogy Ők azt elképzelték. Amikor Kennedy átvette hi, atalát, maga állapította meg, milyen mélyre süllyedt Amerika tekintélye a világ előtt a rövidlátó, kardcsörtetö Eisenhower-DuIles irányvonalú politika következtében. És hogy majd ő — Kennedy, változtat ezen a politikán Aztán parancsot adott a Vll. flottának, hogy fusson ki Laosz felé... És ez lenne az új amerikai külpolitika irányvonala? A régi csatahajók, tengerészgyalogság ... erőszak! Időközben — ahogy a legutóbbi napokban értesülünk — a kedélyek Washingtonban lecsillapodtak és a VII, flotta visszahúzódott támaszpontjaira. Közben ugyanis Moszkvában is mondtak egyet-mást. Felkelő Pionírok Szövetsége Négy hónappal ezelőtt a keletázsiai partok mentén állomásozó amerikai VII. flotta hirtelen kifutott, hogy megmentse Laoszt a semlegességtől. Mert ez a semlegesség — ahogy akkor Washingtonban magyarázták — nem más, mint „veszélyes kommunista cselszövés“. Ezért: Le a laoszi semleges kormánnyal! És az USA polgárháborút zúdított Laoszra. Néhány jő pénzért megvesztegetett laoszi herceg és tábornok, felszerelve amerikai tankokkal és ágyúkkal, taiföldi és délvietnami zsoldosoktól követve Vientina ellen vonult és rommá lőtte a fél várost. De aztán változás következett. A puccsisták hatalma nem ért el olyan messzire, mint nehéz tüzérségük lövegei. Második offenzívájuk, amellyel az egész országot szerették volna hatalmukba keríteni, összeomlott, mert időközben a kormány és a Pathet Lao egységei segítségért folyamodtak. Néhány hete már, hogy a lázadók mindenütt visszavonulnak és verést verés után kapnak. Az imperialista-bérenc tábornokok jól tudják, hogy a néptömegek támogatására nem Az Ifjú Kubai Felkelők Szövetsége, a kubai ifjúság egységes ifjúsági szervezete mellett ezekben a napokban megalakultak az első pionírszervezetek. A kubai pionírszervezet a népi forradalom tiszteletére a Felkelő Pionírok Szövetsége nevét vette fel. A pionírszervezetbe 7-13 éves korú iskolásgyerekeket vesznek fel. Azok a pionírok, akik betöltik 14, életévüket, beléphetnek az Ifjú Kubai Felkelők Szövetségébe. Gíulio Fernandez és Margarita Romez első kubai pionírokat vendégül látta a Kubai Köztársaság elnöke, Osvaldo Dorticos és a forradalmi kormány elnöke, Fidél Castro. A SZOVJET MUNKÁSOK mozgalma