Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-11 / 15. szám
KÖSZÖNTIK AZ ÉVFORDULÓT TAVALY NYÄRON kezdődött az egész, amikor befejeződött az iskolaév. Pista alighogy letette odahaza a táskát, megmutatta a bizonyítványt, s máris csomagolni kezdett. Melegítő, „montérka“, fürdőnadrág, egy-két könyv találta meg helyét a kofferban. Másnap már utazott is. Brigádra ment. De nemcsak Pista tett így. Szlovákiában Pista példáját 14 500 fiatal diák követte. Valamennyien brigádra mentek, mindenki oda, ahová jelentkezett. A fiatalokat a meliorációs építkezések várták. Egyesek az autóbusztól vagy a vonattól futottak vissza a harmonikáért vagy a gitárért. A brigádon megkezdődött az igazi víg élet. Volt zene, tábortűz, sőt nem egyszer riadó is. Riadónk akkor volt — mesélik az érsekújvári egészségügyi iskola diákjai —, amikor a Garam vize el akarta vinni a sátrakat. Mikor megkérdezték a' hnúšťai diákokat, akik a likieri építkezésen dolgoztak, miért jelentkeztek a lecsapolási munkálatokra, így válaszoltak: — Ott zene is van, békazene. Fiatalos, diákos válasz ez. Mindenki jól érezte magát a nyári brigádon. A részvevők közül nem egy ott barátkozott meg a sötéttel, ott izmosodott, legényesedett, Ezek az élmények voltak az okai annak, hogy a nyári szünidei brigád csaknem valamennyi diák számára élménydűs, szép dolog, a becsület dolga lett. Mivel így néztek a brigádra a diákok, ennek megvolt az eredménye is. Kilenc kerületi, 74 járási és több száz helyi méretű meliorációs építkezésen nap mint nap büszkén lengett a CSISZ zászlaja. Hogy tisztában legyünk az eredményekkel, meg kell mondani, hogy a fiatalok lelkesedésével 9808 hektár földterület vált termékenyebbé, mert sorban összerakva 208 177 méter hosszú kanálist építettek vagy tisztítottak meg. Ez a kanális olyan hosszú, hogy össze tudná kötni Bratislavát Banská Bystricával. A diákfiatalok munkakedve nem egy esetben nyerte meg a falusi ifjak tetszését. De nem mindenütt ment ez könnyen. Eleinte csak látogatóba jöttek, kíváncsiságból. A fiúk, de különösen a lányok voltak kíváncsiak a falu határában táborozó vendégekre. A látogatásból barátság, később közös munka lett. ők is megfogták a lapátot, a talicskát, és segítettek. A 14 500 diákfiatal száma így közel 50 000-re növekedett. Különösen szombaton és vasárnap kétszereződött meg a brigádosok száma. Üzemi, falusi fiatalok és diákok együtt dolgoztak egész délig. Délután kimentek a futballpályára, este pedig jő zene mellett, (ahol nem volt zenekar, ott elég volt a rádió vagy a gramofon is) táncoltak, szórakoztak. Ezek az élmények oly gazdagok, hogy erről beszélgetnek mind a mai napig. A minap a lévai pedagógiai iskolában járva a szünetben hallottam, hogy szintén erről beszéltek. A vitát a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának határozata váltotta ki. A határozat ugyanis feladatul adja a CSISZ-szerveknek és szervezeteknek, hogy tekintsék továbbra is fő' feladatuknak a talajjavítását. Érjék el, hogy az 1961-es évben még nagyobb mértékben vegye ki részét az ifjúság ezekből a munkálatokból, legalább 9000 hektár területet tegyen termékenyebbé, építsen tíz víztárolót és készítsen egy millió köbméter komposztot. A HATÁROZAT erről a részéről tárgyaltak a múlt héten a žemberovcei fiatalok is. A tárgyalás eredménye az lett, hogy szombaton és vasárnap brigádot szerveztek és gépek segítségével 500 köbméter őket bizalommal... Fogadjuk Március utolsó napjaiban nagy volt az izgalom a korláti kétéves mezőgazdasági mesteriskola tantermeiben, folyosóin. Ez az izgalom érthető és indokolt. Hogy miért? Azért, mert ennek az iskolának .most végzett 26 tanulója nem önmagának tanul. A közösség küldte őket, hogy a tanultakkal a szövetkezeteket, az állami gazdaságokat, tehát újból a közöst segítsék. Ahogy a tanulmányi eredményekből látni, ők ezt a küldetést igen komolyan vették. Míg bent a tanteremben a vizsgáztató bizottság előtt felelnek a tanulók, szétnézünk a folyosókon, bekopogtatunk a szobákba, véleményekkel, tervekkel ismerkedünk. Lapin József, az iskola CSISZ szervezetének elnöke a legjobban felkészült tanulók egyike. Bizonyítványában csupa egyes. Pedig nem jött érettségivel. — A ragyolci állami gazdaságban dolgoztam két évvel ezelőtt mint munkás, innen jöttem az iskolába, — mondta, amikor szólásra bírtuk a vidám, magabiztos fiatalembert. Természetesen azzal a céllal .jöttem, hogy minél többet megtanuljak, hogy aztán a szövetkezetben vagy állami gazdaságban végezzem a rámbízott munkát. Tőle tudtuk meg, hogy az iskola tanulóinak mintegy' fele fiatal CSISZ-tag. Az első évben aktív kulturális munkát végeztek. Most a második évben azonban sűrűsödtek a tanulnivalók, kevés szabad idő maradt, még az esti órákat is tanulással töltötték. A CSISZ- szervezet munkája elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a gyengébb elömenetelű tanulókat kollektív tanulással segítették. S hogy milyen eredménnyel? Azt Bolcsó István mérnök elvtárstól, az iskola fiatal igazgatójától tudjuk meg. — A másodikosok átlagos tanulmányi eredménye 1,5. Ezzel a számmal valamennyien elégedettek vagyunk. A vizsgák szünetében egy csoport fiatallal ismerkedünk. A három lány, Csányi Éva, Albert Mária és Kamenská Olga, 18 éves. Egyenesen a középiskola padjaiból kerültek ide. Választásuk nem volt véletlen, hiszen amint mondják, szüleikkel alaposan megvitatták, mielőtt felvételi kérvényüket beadták volnp. Bizakodással beszélnek a rájuk váró feladatokról, s nem félnek munkahelyüktől. Hasonló kedvvel beszél a jövőről az iskola valamennyi A három lány: Csányj Éva", Albert Mária es Kamenská Olga. * * * * * * * * * * * * * ****************** komposztot készítettek. A lévai pedagógiai intézet folyosóján egy szőke magas kislány köré tömörültek társai. így beszélt: — Tavaly három hétig kilencvennyolcán dolgoztunk Gondaván. S tudjátok mi az brigádon lenni? Sátorban aludni? Tábortűz mellett énekelni, szórakozni? Eleinte mi is úgy terveztük, hogy csak két hétig leszünk. De aztán elhatároztuk, hogy meghosszabbítjuk három hétre. Az igaz, hogy a lecsapolási munka nehéz, de szép is. Dolgozol, szórakozol, és négerbarnára sülve jössz vissza. Békák? Hát presze, hogy vannak. Joli szintén félt tőlük, de amikor eljöttünk, békakollekciót hozott haza emlékbe. Beszélt a kislány, sokat beszélt. A körülötte lévő „újoncok" pedig szájtátva hallgatták. Míg az egyszerű, .mindennapi „agitációnak“ a szünet leteltét jelző csengő véget vetett, megszületett a közös határozat: felhívják a CSISZ járási vezetőséget. A következő szünetben futottak a telefonhoz. — Kérjük a CSISZ járási elnökét, Petrik elvtábsat. — Igen, a telefonnál. — Elnök elvtárs, lesz brigád ezen a nyáron is? — Igen lesz, aratási, építkezési... — És meliorációs nem lesz? — De igen, lesz. — Hurrá, akkor megyünk nyári brigádra! így köszönti diákifjúságunk Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának 40. évfordulóját. Sz. F. Lapin Józséf, az iskola CSISZ- szervezetének elnöke. fiatalja, SztanCsik György, Hala j Rudolf meg, a többiek, akik tudják, hogy hol a helyük. Mire e sorok nyomtatásban megjelennek, ezekkel a fiatalokkal már a napsütésben ragyogó mezőkön találkozhatunk. Az iskola kapui végérvényesen bezárulnak mögöttük, hogy ősszel kitáruljanak mások előtt. Ők tudással felvértezve térnek vissza munkahelyükre. Fontos, hogy bizalommal szeretettel fogadják őket a szövetkezetekben, állami gazdaságokban, és segítsék őket munkájukban. A kétéves szorgalmas tanulás után ezt megérdemlik. AGÖCS VILMOS i * tqty a oo4 (ká? ül Még 1957-ben törtéit... A komáromi hajógyár négy fiatal konstruktőrje örökösen összebújva valami fontos dolgon tanácskozott. Ojítási javaslaton dolgoztak ... Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Lehocký Adolf egyike volt a négy fiatal konstruktőrnek. Ma már mosolyogva beszél első újítási javaslatáról. Bizonyos büszkeséggel tekint vissza az elmúlt időre, a 14 újítási javaslatra, melyeket részben önállóan, részben pedig munkatársaival közösen nyújtott be. Akadt olyan javaslat is, amelyet nem fogadtak el, de ez nem szegte kedvét. A leghatékonyabb javaslatával évente 50 000 Kčs értékű „színes fémet takarítanak meg. Ha elgondoljuk, hogy a kábelek színes fémből készülnek, s hogy 1 méter 7 koronába kerül, elképzelhetjük, mennyire örültek a dolgozók az újítási javaslatnak. — Vajon mi szükséges ahhoz, hogy valaki újító lehessen? — érdeklődünk. — Nem kell ahhoz különös tehetség, — válaszolja Lehocký elvtárs — csak nyitott szemmel kell járni, figyelni a munkát, a munka - menetet, s ha számolunk, összehasonlítunk, akkor egész bizonyosan új ötleteink támadnak. Ma minden fiatal lehet újító, természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy világhírű felfedezőkké válhatunk. Nem. Nagyon sokat kell kísérletezni, próbálgatni s főként tanulni, hogy egy-egy elképzelésünket újítás formájában benyújthassuk. — £s most min dolgozik? — Üzemünkben az „újítók féléve" keretében új típusú teher- és hűtöhajók gyártására vonatkozólag adtak ki tematikus feladatokat.! Én is hozzáfogtam egy feladat megoldásához. Elméletileg sikerült is megoldani a csővezeték szabályozására szolgáló berendezés kérdéseit. Most már a gyakorlati kivi- t felezésén dolgozom. I* Az újítók nem olyan em- I*. berek, akik a műszak befe- f jezése után, amikor felbúg f a sziréna, félbeszakítják * munkájukat. A legtöbbjük odahaza tovább gondolkodik a problémák felett. S Lehocký elvtárs ezek közé tartozik. Része van abban, hogy a hajógyár az elmúlt évben újítási javaslatokkal majdnem 4 millió koronát takarított meg. B. F. SZIGORÍTOTT mm. I I # I intézkedések „A legfőbb érték az ember“ elvétől vezérelve pártunk és kormányunk az eddiginél is hatékonyabb óvintézkedések foganatosítását indítványozta olyan balesetek elhárítására, amelyek a gazdasági állatok gondozása során érhetik az állatgondozókat. A mező-, erdő- és vízgazdasági minisztérium a szakszervezetek központi tanácsával karöltve kidolgozta erre vonatkozólag az 182/1960 VB számú hirdetményt. Eszerint valamennyi mezőgazdasági üzem vezetője, az EFSZ-ek vezetősége, beleértve az egyénileg gazdálkodókat is, felelősek a gazdasági állatok körül végzett munka biztonságáért. Kötelesek az általuk megbízott állatgondozókat az említett hirdetménnyel megismertetni s a rendszabályok betartását ellenőrizni. Az állatgondozó csak 16 évnél idősebb, testileg és szellemileg alkalmas egyén lehet, akit munkahelyén előzőleg gyakorlatilag kioktattak az állatokkal való bánásmódra. Az általános, a továbbképző és a szakiskolák növendékei csak felügyelet mellett végezhetnek gyakorlati munkát az állattenyésztésben. A felsoroltakon kívül még számos más óvintézkedést foganatosítanak ellenőrző közegeink s ezek kivétel nélkül állatgondozóink testi épségét és életbiztonságát szolgálják. K. H. a üzenetek H. Ilona: Szülei útlevelére mint kísérő személyt felvehetik,' forduljon a HNB-hez. Fodrász: Fodrásziskola nem létezik. A fodrász-tanulókat üzemi iskolába küldik. ' Bánkódó: 7886 T G H: Tanuljon szorgalmasan, ne törődjön a bosszantásokkal, meglátja, ********************* akkor majd megunják. Zajtalanul gördül a fehér gyermekkocsi a sima gyalogjárón. Fiatal édesapa tálja, lassan, félkézzel. Baljában újságot tart. Egy-két lépés után meg-megáll — olvas. Mellette húsz év körüli fiú lépdel. Ő a kocsiban lépő kerekarcú csöppséget figyeli. A kicsi ölében játékbaba meg egy tarka labda. Pici kezével igyekszik mindkét tárgyat egymáshoz szorítani és felemelni. Mikor a művelet végre sikerül, megrázza az örömujjongás, de pillanat müve és máris kicsuszszant kezéből a labda. No, még egyszer, bíztatja a fiú. A csöpség ránéz, nevet és újból kezdi a kísérletezést. A sikertelenségen közösen kacagnak. Az apa csak ilyenkor pillant rájuk, figyelmét teljesen leköti a nyomtatott betű. Észre sem veszi, hogy egy idő óta mór a szőke fiú tolja és irányítja a kocsit, s hogy a kicsi sem kacag, elszenderült a játék örömei után. így mennek szótlanul egy i<Íeig. — Mihály. — Az erélyes hangra megrezdül az újság. A megszólított felnéz, összehajtja a lapot és zsebredugja. Az újságból mindössze három ujjnyi kandikál ki zsebéből, éppen csak a címe olvasható: Východoslovenské noviny. Hozzájuk csatlakozom. Ismerkedünk. A fiatal családapa Lichvar Mihály, a kocsiban szundító kisläftý- Ktetuš, de odahaza van még két idősebb, Marika és Anica. A szőke fiú Pepik Mihály, barátja, rajong a Művi kalá/iQ&oU gyermekekért, s ha szabad napja van, gyakran sétálgatnak így hármasban, de a legtöbbször még a másik két lányka is velük van. Mihály még 1953-ban a katonaévek után feljött Csehországba és rövidesen itt, Moston letelepedett. Azért szabadságra évenként hazajár s a lányt is falujából, Perinböl választotta élettársnak. Itt Üj-Űj-Moston tízemeletes korszerű internátust építenek öntött betonból. Moston az épülő városban kaptak lakást, ahová már nem jut el a felszíni bányák füstje s a lehulló korom sem. A z épülő várost megsze■zA- rették, otthonuknak tekintették. Főként Mihály. Ez nem is csoda, hiszen ő is építette és építi már több mint 7 été. Kitanult szerelő s csoportjukban még nem fordult elő, hogy ne kaptak volna teljesítménypénzt, tervüket állandóan túlteljesítik. Egy idő óta előregyártóit elemekből építik a háztömböket, sőt legújabban egy tízemeletes internátust építenek öntött betonból. — Mikor idehoztam az aszszonyt, azt hittem véglegesen letelepszünk, de már nem így lesz... — Csak nem... ? — A szőke fiú hangjából nem kíváncsiság csendül, hanem inkább valami megdöbbenés-féle, s Mihályra szegeződó tekintete a hirtelen veszedelembe jutó megrettent emberével azonos — És ... és nekem se szóltál, csak így ... Állnak egymással szemben, mindketten tolják a kocsit. Mihály jobbja a fiú vállára nehezedik. — Tegnap döntöttünk így az asszonnyal, s csak holnap, a fizetéskor akartam bejelenteni, ha ott lesz a csoport. — No, de nekem előre... a szőke fiú elhallgat s csak egy nagyot nyel. — Séta után készültem hozzátok, éppen ezért, hogy megmondjam. Aztán hirtelen idetoppantál, akkor meg nem akartam szólni, gondoltam, majd ha feljössz séta után. De látod „megtámadtak" s beszélnem kellett. — Hát nem is azért, kezdte a fiú, miközben izgatottan simogatta haját, de tudod megszoktuk, hogy előbb egymásnak mo\idunk el mindent, aztán a többieknek. Mihály igent intett, de nem szólt, csak nézte a fiút, Arra gondolt, hogy a fiú igen a szívéhez nőtt. Ott lett belőle ember a szeme előtt, a csoportban. S a korkülönbség ellenére is igazi jó barátok lettek. Most meg nemsokára elválnak... — Feltolom a kocsit s lejövök egy sörre ... — No, kiskomám, eljössz-e hozzánk brigádba? így kezdte Mihály visszatérve vidáman a beszélgetést. Nem most, majd ha lehúzod a két évet. Én is akkor jöttem Ide. Mi majd ott lakunk Perinben, neked meg Sadcán olyan házat építünk, hogy... persze csak úgy, ha megnősülsz. Nőtlenek csak egy ágyat kapnak internátusbán. — Nem szoknám én meg azt a levegőt. — Dehogynem. Tudod milyen lányok vannak nálunk? Kvetuška Moston született, de nemsokára visszajön szülőföldjére s iskolába már Kassa mellett, Perinben fog járni. — Majd megnézem ... így évődtek tovább s a nyomott bús hangulatnak nyoma sem maradt. Mihály nemsokára visszajön szülőföldjére építeni a Kelet-szlovákiai Vasmüvet, de a fiú és a többiek továbbra is barátai maradnak. Sőt az is könnyen megtörténhet, hogy két év múlva a szőke fiúval is Kassa mellett találkozunk. CSETŐ JÁNOS Othello: Négy éves magyar tannyelvű mezőgazdasági technikum a következő helyeken van: Komárom, Lelesz, Tornaija, Ipolyság. Kétéves kertészeti mesteriskola van Karván. Forduljon közvetlenül a mezőgazdasági főiskolához: Vysoká škola poľnohospodárstva, Nitra. Múzsa: A Zeneművészeti Főiskola (Vysoká škola múzických umení) Bratislava, Štúrova 7, az 1961—62-es iskolaévben lehetővé teszi, hogy az érdeklődők rendes foglalkozásuk mellett távúton a következő tanulmányokat végezhessék: Zeneszerzés, együttesek vezénylése. zenekar vezénylése, hegedű, viola, cselló, oboa, klarinét, zongora, hárfa. Jelentkezhetnek a zenei téren működő dolgozók és tehetséges zenészek. Jelentkezni 1961. április 31-ig lehet. Judit: Forduljon a következő címre: Ifjú szívek, a CSISZ SZLKB magyar népművészeti együttese, Bratislava, Karpatská 2. Ápolónő: A Zdravotnícka škola Martinban érettségizettek számára kétéves tanfolyamot nyit. Mészáros M.: Beküldött verse gyönge, közlésre nem alkalmas. Elkeseredett: Kérjük, küldje be címét szerkesztőségünkbe. R. E.: A szándéka jó, de verse nem. Túl száraz és általáno* szavakat használ, nem közölhető.
