Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-10 / 2. szám

A huszonkétéves Ady Endre 1899. január 24-én mint a Debreceni Hírlap munkatársa ae. jelzéssel Haladunk? címmel világpolitikai szemlének is be­illő rövid cikket Irt a lapba. Napirenden volt akkor Fran­ciaországban az Ördögszigetre száműzött Dreyfus kapitány perének újrafelvétele, ami kö­rül a harmadik köztársaság po­litikai és katonai reakciósai a Zola vezette haladó tábor tá­madásának kereszttüzébe ke­rültek; beszéltek a cári diplo­mácia fantasztikus „örök bé­késtervéről. erről a belpoliti­kai helyzetet álcázni hivatott kezdeményezésről; végül hat hét előtt, 1898. december 10-én aláírták Párizsban az Pszak­­amerikai Egyesült Államok és Spanyolország között folyó há­borút befejező békekötést, amellyel Kuba szigete a mo­narchikus és haldokló spanyol gyarmattartás kezéről egy pol­gári köztársaság tőkés imperia­lizmusának rendelkezése alá került. Ady nem riportszerűen fog­lalkozott ezekkel a világpoliti­kai érdekességü jelenségekkel, hanem körszemléjüket éles tár­sadalomkritikai megjegyzések­be süríti a faj- és az osztály­­gyűlölet folyamatban levő hir­detőiről, a gigantikus fegyver­kezésről, a militarizmusnak egész Európára nehezedő nyű­géről és a polgároktól bókolást követelő dölyfjéről; a gloire nemzetének képtelenségéről ha­tározni arról, hogy rehabilitál­jon-e egy ártatlanul elítélt em­bert, vagy hagyja fegyencként pusztulni; a parlamentarizmus képtelenségéről, hogy a saját burzsoá mivoltán felülkereked­ve fecsegés helyett tettek kez­deményezője legyen a minde­nütt mutatkozó súlyos társa­dalmi bajok orvoslására. Ady mindjárt cikkének har­madik sorában rátér arra a változásra, amely Kubával esett az említett spanyol—amerikai háború befejezésével. A spanyol ültetvényes-ura­lom miatt mutatkozó kubai né­pi elégedetlenség adott az Uni­ónak ürügyet arra, hogy a nyu­gatindiai szigetvilágból kiszo­rítsa a spanyolokat s azután a hozzákerült Kubában tőle függő diktátorokat hagyjon Amikor megnéztük a Terüle­ti Színház legutóbbi bemutató­ját, különösen arra figyeltünk fel, hogy Pavel Rímsky, a Szlovák Nemzeti Felkelés Szín­házának rendezője, milyen ele­gáns könnyedséggel fogja ösz­­sze szereplőit, és Topaze tanár úr is — Turner Zsigmond alakításában, — milyen gondo­san kidolgozott, nemcsak ötle­tes, hanem mindig megokolt játékelemeivel, hogyan tudta művészi színvonalra emelni szövegének mélyen emberi, élő és összetéveszthetetlenül egy­szerű figuráját. ízületeire felboncolni egy szerepet különleges színészi tehetségre vall, erre csak vér­beli színművész képes. Éppen abban domborodik ki művésze­te, hogy észrevétlenné tudja tenni szétbontó, de, egyszer­smind egységbe foglalt munká­ját, s úgy varázsol új embert a színpadra, mintha valóban az életrekeltett figura váratlan és ötletszerű visszahatásainak, cselekedeteinek lennénk tanúi. Szellemes, mulatságos, ízlé­ses az előadás, de talán helye­sebben azzal értékelhetjük, hogy a játék művészi igényt, gondolati tartalmat tükröz és a sorban pergő jelenetek válto­zatos sokasága leköti a nézőt. A pagnoli mondatok belopóz­­nak az emberi lelkiismeret rej­tett zugaiba, s a néző gondol­kodni kényszerül. Bár Pag­­n o 1 mester vígjátékának „nincs szatirikus éle, nem tá­madja ő kívülről, más szem­szögből a huszas évek francia kispolgárát, közéletét, csak jó­kedvűen elmókázik saját vilá­gának fertelmességei felett". S bár Topaze tanár úr maga is csirkefogóvá aljasul (sőt végül, szinte indokolatlanúl Tamisc tanár úr is), Pagnol csak ne­vet mindezen és mókásan akar­ja megnevettetni közönségét is az akkori francia társadalmi állapotok züllött, romlott éle­tének feltárásával. Korrajz és miliőrajz halad párhuzamosan • rendezői elgondolás alap­SAS ANDOR uralmon, a szigetet az unióbeli cukortrösztök vállalatainak te­lepévé tegye, alkalomadtán mu­tatkozó újabb forradalmi meg­mozdulást letörjön, s katonai imperializmusa számára tá­maszpontot biztosítson rajta. Idézni érdemes szó szerint, amit Ady Endre Kuba sorsáról 1899-ben megállapít. „Túl az Óceánon egy szabad­ságáért küzdő maroknyi népnek segítségére sietett egy óriás, hogy, miközben szabadító hé­rosz gyanánt ünnepük, rátegye a lábát a szabadságon nem so­káig ujjongó gyereknép nya­kára.“ A maroknyi nép: a kubaiak, az óriás: az Egyesült Államok. IVt iközben a burzsoá világ ■L'-* hivatalos közvéleménye szabadságos republikánus és demokrata tettként dicsőítette a sziget elhódítását a spanyol monarchiától, Ady felismeri és ki meri mondani, hogy a ku­baiak számára nem terem sza­badság a fölszabadítók oldalán. Ebben a felismerésben benne van a prognózis a kubai nép jövőbeli magatartásáról, ami­nek ma a gyarmattartók elleni küzdelemben tanúja az egész világ, mert a kubai nép nem akar beletörődni a kizsákmá­­nýoltságba. A liberális polgári frazeoló­giához tartozott a 19. század végén a haladásnak önelégülten és szakadatlanul hangoztatott dicséret^. Ady Endre azonban fel merte egy kormánypárti lapban sorol­ni azokat a tényeket, amelyek szöges ellentétben álltak a va­lóságos haladással. Utalt a társadalom mélyéből felszűrődő morajlásra, melyet a burzsoázia nem akart hallani, de Ady még a távoli Kubában megszólalva is hallotta. „Az egész társadalom befog­ja fülét, hogy ne hallja — ol­vassuk Adynál — millió nyo­morult nyöszörgését, mely kezd összeolvadni a jövő századok megváltást hirdető zenéjével.“ Ezt a megváltást a polgári illúziókból kibontakozni kezdő Ady kétségtelenül a szocialista társadalom építését vállaló dol­gozó néptől, a proletariátustól várta, s éppen ez a várakozás csillant fel a most idézett so­rokban. Huszonkilenc éves volt Ady, amikor 1906-ban az Üj versek megjelenésével költői magáratalálásának bizonyságát adta. Azonban a Haladunk ? cí­mű cikk tartalmából és meg­írásának módjából az tűnik ki, hogy jóval előbb csaknem ké­szen mutatkozik már közírói prózájának nagy eredetisége, politikai villámokossága és nyugtalanítóan érdekes tömör­sége. Milyen mélyre és messzi-MÖZSI FERENC: re tekintő volt a világesemé­nyekre ügyelni kezdő fiatal új­ságírónak a szeme. Ennek kö­szönhette, hogy 1899 végén Debrecenből egy nagyváradi lap szerkesztősége köti magához, hiszen fel kellett figyelni cik­keire. Adyt a társadalmi földren­gést hozó forradalom viharma­darának szokás nevezni. E viharmadár szárnyalásának és röptének a jövő felől tájé­koztató jósereje van, amint ezt a kubai nép helyzetéről 52 esz­tendő előtt elhangzott véleke­dés és kommentár bizonyítja. Ha 1899-ben kevés hozzáértő, kevés augur akadt Debrecen­ben, aki a viharmadár szárny­bontásának értelmét felfogta, mi ma — több mint félszázados messzeségből — annál teljesebb csodálattal adózhatunk neki. Gazdaságos tanulásról (Tanuljunk Az utóbbi két-három hét­­^ ben több iskolát látogat­tam meg és mindenütt, ahol csak módomban állt, elbeszél­gettem az iskolai CSISZ-szer­­vezetek vezetőségével. S ha visszagondolok a rimaszombati, érsekújvári, komáromi vagy pedig a kassai iskolás fiatalok­kal folytatott beszélgetésekre, jól eső érzéssel tölt el az a tu­dat, hogy az ifjúság a szocia­lista élet vidámkedvű, nyíltszí­vű, öntudatos formálója. Van azonban egy témakör, melyről aránylag ritkán esett szó a be­szélgetések során: a tanulás. A félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem, sokat be­szélgettünk a tanulmányi ered­ményekről. Pl. a kassai Iparis­kola ügyesen megszervezett tanulmányi versenyét valóban nagyra értékeljük, ^sőt á rima­­szombati 11 éves iskola tanuló­párjainak szép munkáját is meg kell dicsérnünk, de magá­ról a tanulásról, bizony ritkán esett szó. Ogy vagyunk ezzel, mint az az orvos, aki csak ar­ról beszél, hogyan kell a betfeg testrészt meggyógyítani és megfeledkezik arról, hogy sok­kal könnyebb lenne azt — he­lyes felvilágosító munkával, preventív gyógykezeléssel — megóvni a megbetegedéstől. Ez a tanulóifjúság munkájára vo­natkoztatva azt jelenti: tanul­junk meg tanulni. Ezzel igen meg tanulni) sok sikertelenségnek vehetnénk elejét. Hiszen hányszor halljuk ezt az őszinte, szomorú mon­datot egy sikertelen, ötös fele­let után: Tanító elvtárs, én ké­szültem ... Igen, ez igaz. Az a tanuló ké­szült, de az anyagot nem tud­ta, márpedig minden osztályzat értéktelen számjegy csupán, ha azt nem fedi a tudás aranyfe­dezete. A tanuló mestersége a tanulás, s vajon nem követel­jük meg minden szakmában minden dolgozótól, hogy mes­terségét jól sajátítsa el? Bi­zony megköveteljük. És meg­követeljük ezt a tanulóifjúság­tól is. Valószínűleg mindnyájan so­kat olvastak már a sajtóban az iskolaügy napjainkban végbe­menő, forradalmi átszervezésé­ről. Mi ennek a lényege és mi e forradalmi átszervezésből az ifjúság feladata? Az új iskolá­ban a tananyag lényegesen több, mint a régi iskolában. A tudományok, a technika hatal­mas fejlődése az iskolai tan­anyagot is hatalmasan felduz­zasztottá. Ha ezt meg akarjuk ismerni — márpedig ezt köve­teli tőlünk az élet, az automa­­tizáció, a mechanizáció, a ki­bernetika alkalmazása, stb... — akkor ezt — többek közt — a tanítás és a tanulás gazdasá­gosabb módjával érhetjük el. (Folytatjuk) Topaze tanár úr levizsgázott Jelenet a harmadik képből: Turner Zsigmond — Topaze, Nagy Eszter Susy Curtois. hangjával, s a szereplők is szervesen illeszkednek bele a színpadon pergő élet zuhatagá­­ba. Ezáltal a szerzői mondani­való is megkapja a maga hang­súlyát. Pagnol szenvedélyes társadalombírálata; Topaze jel­lemének és sorsának az elalja­­sulás felé való zuhanása; a pénzzel tartott hatalom trágár helyzete adja meg Rímsky ven­dég-rendezőnek a lehetőséget, hogy az egykori „Topaze“-nak határozottabban szabja meg szatirikus élét, és a mi, m a i értelmezésünkben, ne csak mókázzék és nevettessen, ha­nem figyelmeztessen is arra, hogy hová vezet a kapitalista társadalom megvesztegethető, korrupt életmódja. Rímsky rendezésé: valóban igényes és a mű színvonalának szellemé­ben szatirizáló, tragikusan ko­­médiázó vonalvezetésében érik időszerűvé. Modern és eredeti tehát ez a rendezés. Céltudato­san használja ki a színpad va­lamennyi lehetőségét. Fényha­tásokkal dolgozik, színekkel húz alá lényeges mondanivaló­kat és a figurák mozgása a változó ütemezésben szokatla­nul erős veretével nagy hatás­sal van a közönségre. A rende­ző és a címszereplő elválaszt­hatatlan összjátékában a ko­mikumot nemcsak a helyzetek, vagy csupán a jellemek rajza hordozza, hanem az izzó szö­veg szellemessége (Kolozsváry Grandpierre Emil nagyszerű fordítása); az analitikus sze­repfelfogás és az embernek realisztikus értelmezése adja. Rímsky a lélekrajz mesterének bizonyult ebben a rendezésben. Egy-egy finom motívummal meglepő, forró színpadi pilla­natokat nyújt. A színpadtér Zora M a t h o - nová munkája. ízléses kosz­tüméinek nagyszerű, ötletes színhatása összhangban van a rangos rendezéssel. A szereplők legtöbbjeinek tehetsége, komédiázó kedve te­szi, hogy ez a lélektanilag el­mélyült és mégis vidám, gon­dolatgazdag tragikomédia re­mek szórakozást is jelent. S mégis a színészi alakítások közül, mint ahogy már említet­tük, kiemelkedik Turner Zsig­mond. Turner — Topaze tanár úr alakját telibetaláló gesztu­sokkal, sok apró jellegzetes já­tékkal teszi hitelessé. Vállalja sorsának jellemzését s azono­sul vele. Suzy Gurtois szerepének me­rész ívét nagyszerben fogja át Nagy Eszter. Teljes drá­mát éreztet — teljes embert rajzol. Elena Andrejevna után ismét bebizonyította, hogy ízig­­vérig színművésznő. Suzy-ja nem közönséges, mert nem egy kaptafára húzott megbé­lyegzett nőt alakít. Sőt ésszerű tud lenni piszkos üzleteiben is, s így a néző nem eleve ítéli el, hanem végső eredményében mondja ki felette vádló ítéletét a behízelgő, képmutató visel­kedése felett. Palotás Gabriella (Vergnio­­les-né), Sípos Ernő (Muche), Lengyel Ferenc (Roger), Hat­vani László (Tamise) a kor le­vegőjét hitelesen árasztják. Ezeknek a figuráknak bohém derűjét, önszeretetét, meg­vesztegethetőségét egységes portrékba foglalják össze. Gyurkovics Mihály (Tisztelet­reméltó aggastyán) és Fazekas Imre (Castel-Benac) alakjainak egész habitusában, már külső megjelenítésével, arcuk sajátos vonásaival is készen tudják hozni színpadi énjüket. Udvardi Anna — Narátora nem olvad bele szervesen Marcel Pagnol komédiájában annak ellenére, hogy T a r i c s János zenei betétjei érdekesek és hatáso­sak. A szereplő gárda többi tagja is becsületesen, sőt nagy igye­kezettel tette meg a magáét. SZUCHY M. EMIL AZ IFJÚSÁG ÁBRÁZOLÁSA AZ IRODALOMBAN Számtalan irodalmi áramlat, jelentős (és kevésbé sikerült) irodalmi alkotások tömege igyekszik visszatükrözni: ho­gyan él, vívódik, keresi jövendő életútját a )ÍX. század dereká­nak ifjúsága. Tanúlságos ankét zajlott le erről az Inosztranna­­ja Letyeratura szerkesztőségé­ben. Ennek anyagából ragadunk ki néhány részt az ifjúság áb­rázolásáról az irodalomban. LÁZADÁS A „SEMMI“ NEVÉBEN Sokat beszéltetnek magukról, heves viták középpontjában ál­lanak a „beát-ek“ a fiatal fran­cia egzisztencialisták és az an­gol „dühödt ifjak“ amerikai rokonai. A társadalmi normák­nak fittyet hányó magatartásuk és ultramodern művészeti ter­mékeik, tiltakozást, sőt rémü­letet fejez ki az őket körülvevő világ embertelensége, perspek­­tívátlansága láttán. Megdöbbentő erővel fejezi ki e fiatalok érzését a „beat“ ge­neráció egyik tehetséges fiatal tagjának, Geensbergnek Sikoly című poémája. Ez az önkínzó, őrületben fogant költemény az amerikai életet iszonyú láz­álomnak tünteti fel. Nem is emberek: egyedül a szenvedés érzékeltetésére érzékelt ideg­csomók támolyognak benne Amerika-szerte. A menekülés egyetlen útja az öngyilkosság — íme ez az Amerikában nagy vitákat kiváltott Sikoly végső kicsengése. SZILÁRD IDEÁLOKAT KERESNEK Az ezernyi ellentmondástól tépett Japánban is nyugtalan forrongásban lévő fiatal író nemzedéket találunk. A fiatal japán írók nagy részére jel­lemző tulajdonság, hogy szen­vedélyesen keresnek a maguk számára valami szilárd ideált. Ma még azonban legtöbben a teljes ideálnélküliség, a re­ményt tagadó pesszimizmus álláspontjára jutnak el. ÚJ ÉLET — ÚJ IFJÚSÁG Az utóbbi években merészeb­ben kutat a fiatal szellem, kri­tikusabb szemmel vizsgálja az apák tapasztalatait, önállóan Ijeresi a maga helyét a szocia­lizmus építésében — írta nem­régiben a fiatalokról František Burianek. Többségük éppen azért hamarabb és helyesebben találja meg helyét ismeri fel találja meg helyét, ismeri fel is, akik a kispolgári életforma bűvkörébe kerülnek, vagy a mindenben kételkedő szkepti­cizmus álláspontjára helyez­kednek. Ezt a három féle fiatalt állít­ja elénk Pavel Kohout a Három nővér, a kommunista Libuša, a folyóparti házikó rózsaszínű álmaiban éldegélő Paula és a tizenhétéves mindenben kétel­kedő Petra alakjában. Roppant bonyolult feladat a kor szocialista építő fiatalját életszerűen, művészi kifejező erővel, érzelmének gazdagsá­gában, fejlődésének sokoldalú­ságában ábrázolni. A szovjet irodalom után a csehszlovákiai irodalom egyre közelebb jut e bonyolult probléma megol­dásához. Még régebben az ifjú­ság életével foglalkozó művek szinte egyedüli konfliktusa ab­ból adódott: hogyan, válik egy ilyen vagy olyan oknál fogva rossz behatások alatt álló pasz­­sZív fiatal a szocializmus aktív építőjévé. Ma a konfliktusok életesebbek, gazdagabbak, ár­­nyaltabbak. Nagyon érdekes például J. Kríz: A nagy magá­nyosság című regényének hőse, a fiatal Martín Součeknek az életútja. Martin egy jó ügyet — egy elmaradott szövetkezet elmaradását — kezdetben hibás eszközökkel, erőszakos modor­ral, éles kirohanásokkal próbál szolgálni és munkában tévedé­sekben tanulja meg: jó ügyet is csak jó módszerekkel, szo­cialista emberekhez méltó esz­közökkel lehet méltóképpen szolgálni. így alakul ki jelleme, így válik a szocializmus kiváló fiatal építőjévé. Martin Souček és Libuša, vagy Ondrej, Ján Proházka re­gényének fiatal agronómus hőse — különböző egyénisége, hibáktól, fogyatékosságtól nem mentes emberek. Alakjuk, az irodalmi műben ábrázolt fejlő­désük, az olvasó mélységes ér­deklődését és rokonszenvét váltja ki, mert korunk egyik legnagyobb jelenségét: a szo­cialista emberré válás folyama­tát tükrözi. (t) BRATISLAVA I. Kedd: 11.10 Jó hangulatban 12.25 Filmzene 13 10 Operarész­letek 14.10 Szórakoztató zene 15.25 A Moszkvai Rádió össze­állítása 16.15 Kívánságkoncert 20.20 Barátaink dalaiból Szerda: 11.20 Tánczene 13.10 Nagy mes­terek müveiből 14.10 Szórakoz­tató zene 18.15 Kívánságkon­cert 19.00 Robbanás az acél­gyárban — detektív rádiójáték. Csütörtök: 11.20 Jó hangulat­ban 12.25 Fuvószene 14.10 Szó­rakoztató zene 15.15 Szovjet esztrád melódiák 18.15 Kíván­ságkoncert 20.00 Szatirikus összeállítás. Péntek: 11.15 Tánc­zene 13.00 A Moszkvai Rádió összeállítása 13.30 A bratislavai Nemzeti Színház szólistáinak műsorából 14.10 Szórakoztató zene 16.15 Valcerek 18.15 Kí­vánságkoncert 20.20 Szimfoni­kus koncert. Szombat: 10.40 Tánczene 11.20 A menüettől a rumbáig. 12.25 Szovjet és ha­zai együttesek műsora 13.10 Vidám zene 14.10 Operarészle­tek 15.00 Szatirikus összeállítás 18.15 Kedvelt melódiák 20.00 Vidáman és kritikus szemmel — közvetítés a Keletszlovákiai Vasművek nyilvános esztrád­­műsorából 21.00 Dolgozóink kö­zött — közvetítés a bratislavai Béke-üzemből. Vasárnap: 10.00 Körhinta — vidám összeállítás 11.00 Kívánságkoncert 12.30 Népdalok 14.15 A szilveszteri esztrádműsor megismétlése 17.00 Tánczene 18.20 Kívánság­koncert 20.00 Drda: Beszélge­tés az ördöggel 22.15 Tánczene. BUDAPEST KOSSUTH RÄDIÖ Kedd: 10.30 Régi népdalok 12.10 Tánczene 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Élőszóval — muzsikával 21.05 Emlékezés Somlay Artúrra. Szerda: 10.35 Szívesen hallgatunk 17.15 Szív küldi szívnek 18.30 Új hangle­mezek Csütörtök: 11.30 Könnyű zene 13.20 Szovjet operett- és filmdalok 18.06 Szív küldi szív­nek 19.00 A postamester — közvetítés a szegedi Nemzeti Színházból Péntek: 10.10 Ope­rettrészletek 15.50 Szív küldi szívnek 16.40 Dalok az ifjúság­ról 17.15 ötórai tea 20.50 Az 1960-as év könnyűzenei műso­rából. Szombat: 10.30 Operett­részletek 13.00 Szív küldi szív­nek 15.10 Élőszóval — muzsi­kával 20.30 A szilveszteri kaba­­rémüsor megismétlése. Vasár­nap: 12.15 Népi zene 14.00 Szív küldi szívnek 17.10 Kincses Ka­lendárium 18.10 Könnyű zene 20.20 Tánczene. A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 19.30 Ifjúsági adás — fiatalok kávéháza 20.15 Tudja — nem tudja, filmrészletek. Szerda: 20.00 Alzsír — televí­ziós játék. Csütörtök: 20.00 Lorenz Darrant vallomása — nyugatnémet film. Péntek: 19.45 Tarka összeállítás filmekből. Szombat: 17.00 A legmagasabb szám— szovjet film 20.00 Szó­­rakozató műsor 21.12 A becsü­letes tolvaj — szlovák film. Vasárnap: 20.00 ČSSR — Len­gyelország — sportközvetítés 21.00 A medve — televíziós játék.

Next

/
Thumbnails
Contents