Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-04 / 14. szám

?k vasember

éé

Kertész utcai lakásán kerestem fel Száraz József elvtársat. Felesége és három gyermeke otthon volt, csak a családfő hiányzott.

— Rettenetes ezzel a Jóskával, — fogadott ajtót nyitó felesége — alighogy bekapta az ebédjét, mái s rohant a szerkesztőségbe Menjen csak utána, legalább addig is pihen, amíg magával beszélget.

Ügy is volt, ahogy közvetlen modorú felesége mondta. Íróasztalán tucatnyi levél, gépírónője szorgalmasan gépelt, Száraz elvtárs diktált. Csak amikor befejezte a diktálást, mondotta:

— Most már beszélgethetünk ...

Száraz elvtárs zömök, szélesvállú, kerekarcú, örökké mosolygó szemű ember. Arcvonásai kemények, mint az olyan emberé, aki sok bajt, nehézséget, verést, megpróbáltatást élt át már életében. Gyermekkorát, ifjúságát az embertelen rabot, a pofonok özöne és a gazdagok iránti gyűlölet jellemzi. Iskolába csak ősztől tavaszig járt, mert amint elolvadt a hó, kapával és ásóval kellett felcserélnie a kedves palavesszöt. Bár ö gyermeknapszámot kapott, mégis két sort kellett kapálnia, míg a felnőtteknek egyet. Hiába, akkor az így volt. A gyermek munkáját semmibe sem vették. Igaz, a felnőttekét sem becsülték sokkal jobban.

A sok napszámoskodás után beállt suszterinasnak. Ekkor kapcsolódott be a mozgalmi életbe is. Inas korában futárként szaladgált egyik sztrájkőrségtől a másikig, hogy hírt adjon a sztrájk állapotáról és arról, ha valakit lefogtak. Ekkor mát eljárt az ifjúmunkások szervezetének zajos gyűléseire is, sőt részt vett a május elsejei tüntetéseken, ahol már ö is kiálthatta: Munkát, kenyeret és jogot a népnek!

Később Komáromba majd Bratislavába gyalogolt szerencsét próbálni. Keserves esztendők voltak ezek is, keservesek voltak azért, mert alig akadt munka, éhbérért kellett gürcölnie, tüdőgyulladással, húsz fokos hidegben fáskamrában hálnia. De a sok baj mellett öröme is volt, mert mellette

*

állt a párt, melynek oldalán már ő is harcolhatott a nép, az ifjúság boldogabb holnapjáért. Majd bekapcsolódott a Vörös Szakszervezetbe, később a Komszomol illegális munkájába. Tüntetett, röplapokat osztogatott, száz falut is bejárt, nevelt és toborzott. így nem csoda, ha a fiatal Száraz hamar szálka lett a rendórkopók szemében, akik nem egyszer letartóztatták és megverték. Egyszer például azért verték nyolc napig gumibottal, mert az iparosokat lazította sztrájkra, tüntetésre. A bratislavai inasoknak abban az időben nem volt iskolaépületük, s így különböző helyeken tanították őket. Egy ilyen tanórán csípték el a gyújtószavú susztersegédet.

Már csönd van a Gorkij utcai szerkesztőségben, csak ketten vagyunk az esti félhomályban. A csendet a telefon éles berregése töri meg, — a felesége keresi.

— Ha nem haragszik, be kell fejeznünk a beszélgetést, mert nekem még csomagolnom kell, hajnalban utazom fürdőre, gyógykezeltetni magamat.

Elbúcsúztunk, de én hadd mondjak el még valamit Száraz elvtárs harcos, kom.munista életéből. Sztrájkok, bérharcok, munkanélküliség, ilyen állapotok között vette hírét a spanyolországi polgárháborúnak. Már elejétől nagy érdeklődéssel olvasgatta a polgárháború híreit, majd megszületett benne az elhatározás:

— Steiner elvtárs, küldjön engem is oda, közös ügy ez nekünk, az én karomra is szükség van ott, géppuskás voltam a hadseregben.

Es néhány hét, néhány hónap múlva egy új hős neve tűnt fel a Madrid alatti jároméi fronton: a „vasember". 6 volt az egyik leghíresebb géppuskás a nemzetközi Inter-brigád katonái közül. Madrid mellett például az ellenség 20 ezer katonája hagyta ott a fogát. S ha erre az iszonyatos csatára emlékeznek az életben maradt fegyvertársak, elvtársak, sohasem felejtik el a „vasember" hőstettét. Óriási túlerővel, tankokkal támadtak a fasiszták. Száraz elvtárs egyedül feküdt egy hatalmas hullahegy tetején, haláltokádó géppus-TÖBB KÖNYVBORÍTÓT

kájából egyre lőtt, kaszálta az ellenséget. Hőstettéért, kemény, harcos kiállásáért kapta meg a főhadnagyi rangot. Később századparancsnok-helyettessé nevezték ki. így volt, régen volt, s ha újra kellene kezdeni, Száraz elvtárs minden gondolkodás nélkül vállalná az üldöztetést, a harcot.

Ám ami volt, az már a múlté, mert a küzdelmes élet után eljött végre az 1945-ös boldog felszabadulás. Az ember azt hinné, hogy a sok szenvedés után megpihen a hős, de Szárgz elvtárs újra ott áll a már szabad haza fáradhatatlaq építői között. Dolgozik, agitál, elsőnek megy oda, ahol buzdítani, lelkesíteni kell a fiatalokat. Egyik komoly, lelkes dolgozója, harcosa a CSISZ-szervezetnek. 1949— 50-ben szorgalmasan dolgozik a CSISZ Központi Bizottságában. Alapító tagja az Űj Szónak, az Űj Ifjúságnak. Ma, az Űj Szó egyik dolgozója, ahol becsületesen és kommunistához méltóan végzi munkáját. Legnagyobb öröme az, ha jót tehet az embereknek. Igen, a munka szeretete, a segíteni akarás, a becsületes, harcos helytállás, ez volt tegnap, ez ma és ez lesz holnap is Száraz elvtárs kommunista hitvallása! (N. J.)

D imaszombatban, az ódon-*-*• vármegyeházától alig kőhajításnyira húzódik meg szerényen a Járási Népkijrlyvtár, mely kívülről bizony elég kopott színű. S talán ezért is lapui úgy meg csinos háztársai között; az ember azt hinné, hogy ötig sem tud számolni. Ám amilyen rideg kívülről, olyan vonzó belülről. S nemcsak a példás rend, a tisztaság, a polcokon kacéran sorakozó könyvek, a kerek kisasztalkák, fotelok teszik vonzóvá a könyvtár belsejét, hanem a csinos könyvtárosnő szívélyés magatartása, kedves, vendégszerető mosolya is. Ebből a’ mosolyból minden könyvbarátnak kijár, aki bekopog a könyvtár ajtaján. Alig teszem be magam mögött az ajtót, máris hallom a csicsergő női hangot.

— Mit parancsol?^

— A vezetőnőt — mondom. E kérésemre a mosolygó arc egy árnyalattal komolyabb lett — gondolom a csalódástól, mert bizonyára bennem is egy újabb könyvbarátot látott.

A vezetőnő neve Miklová Zlata. Csak egy éve, hogy átvette a könyvtár vezetését. Szóval újdonsült vezetőnő. Szlovákul beszélgetünk, kérdéseim rövidek, ő is a kérdésekhez méri a feleletet.

— Hány könyvük van?

— Tizennyolcezer. Az év végéig huszonegyezer lesz.

— Elégedett a könyvtár Olvasótáborával ?

— Általában igen.

— Hány könyvet kölcsönöznek ki évente?

— Tavaly 32 044-et. (Ezt csak úgy fejből mondja, s látva, hogy egy kissé furcsálom, már nyúl is a katalógus után. mire én megnyugtatom, hogy elhiszem, amit mond.)

— Hány állandó tagja van a könyvtárnak?

Kulturális hírek

Kaliforniából hazahozták Heinrich Mann, a nagy német Író urnáját és e napokban Berlinben helyezték el. Március 27-én töltötte volna be 90. életévét.

★

Az Egyesült Államokban olyan televíziós készülék-rendszert vezettek be, amelynél egy megállapított pénzegységért meghatárolt időre lehet csak élvezni a televíziós műsorokat.

★

A Szovjetunióban érvényesülni kezd az . az elv, hogy a falusi műkedvelő együttes a legközelebbi hivatásos színház „kulturális szputnyikjává“ válik, és a hivatásos színház véd— Ezerötszázhatvan. Év végéig szeretnénk elérni az ezerhétszázat

— Hány ebből a fiatal olvasó?

— Ötszázhúsz.

— Tehát a felnőttek egyszer annyian vannak. S meg tudná-e mondani, milyen az olvasók számaránya a különböző foglalkozásokat számba véve?

— Igen. Vegyük például a fiatalokat. Az 52Ó állandó tagból 276 diák, 172 munkás és sajnos csak 25 földműves, a többi pedig különböző értelmiségi dolgozó.

E sorok Írása közben újra fellapozom jegyzetfüzetemet és úgy érzem, meg kell szakítanom a párbeszédet, hogy egykét gondolatébresztő sort lejegyezzek.

ÍZ omolyan el kell gondolkod** nunk afelett, hogy miért oly kicsi a könyv utáni érdeklődés a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében. Pedig ma már minden faluban van könyvtár. Igaz ugyan hogy kultúrforradalmunknak ez is egy sommás eredménye. Ám hadd tegyem mindjárt hozzá azt is, hogy a könnyebb része is ez,volt. De most jön a nehezebb feladat: a könyveknek olvasót szerezni. Ezt pedig csak szívós, célszerű és folyamatos neveléssel érhetjük el. Igen ám, de a nevelésnek több formája és módszere van. Az egyik ilyen jó módszer például az olvasóestek rendezése. Az eddigi példák azt jelzik, hogy ha egy olvasóestet, illetve ankétet alaposan előkészítettek,

Először is rendezzünk több olvasóestet vidéken, másodszor tanítóink minden egyes CSISZ- és Csemadok-összejövetelen hívják fel a jelenlévők figyelmét erre vagy arra a könyvre. Miért ne lehetne például a helyi hangos híradóban hetente legalább kétszér egy-egy szép regényt vagy verseskötetet röJ viden ismertetni, perszé azt, amelyik a könyvtárban is kapható. Újságjaink is sokkal többet írhatnának a könyvről. Akár kritika, esszé vagy ismertetési formában. Ezt a rádiónak is címezem A hazai magyar nyelvű lapok közül ez ideig az Új Sző tett e téren a legtöbbet. Kövessük példáját mi is. Persze az olvasás megszerettetésére van számtalan más forma és módszer is, talán még jobbak is a fenntebp említetteknél. és ha van, éljünk vele és adjuk hírül másoknak is. De ahogyan a rimaszombati példa is jelzi (s ezzel térjünk vissza a népkönyvtárba) a jól megszervezett olvasőest félsikere a kör.yvharátok szerzésének.

— Hány olvasóestet rendezett a rimaszombati járás az elmú't évben — kérdem újra a vezetőnőtől

— Helyben többet mint tizet, s vidéken 96-ot.

— $ hány lesz az idén’

— Szombatban eddig hat volt, s vidéken 48 S hogy év végéig hány lesz, erről még nincs teljes áttekintésünk mivel sok község még nem jelezte, hogy miről és hány irodalnökséget vállal a vidéki műkedvelő színház felett.

Budapesten hangszóróval felszerelt könyvtárakat rendeztek be a vakok számára. A könyvtárban többezer magnetofontekercset helyeztek el, amelyekre a magyar és a világirodalom remekeit vették fel. A szövegeket a legjobb művészek olvassák.

•k

Világszerte feltűnést keltett az a hír, hogy Tanganyika- Oldoway vidékén 600 000 évnél régebbľ csontvázmaradványra bukkantak. Ezek lennének az eddigi legrégibb ősember-maradványok.

A könyvesbolt előtt.

az estnek gyümölcse, eredménye is volt. Például a rimaszombati járásban Feleden, Rimaszécsen, Sajógömörben, Ozsgyániban stb., minden irodalmi est sikerrel végződött.

Vagy itt vannak a hazai magyar Írók, költők szerző-estjei. Ez is valami, de sajnos csak valami, és nem teljes eredményt jelző tett. Hogyan látom én e kérdés teljesebb megoldását.

mi estet rendez. De 150 biztosan lesz.

tt„ázötven. Ez a szám bizony kevés, hiszen a rimaszombati járásnak madjnem annyi községe van. A könyvbarát szerzéshez pedig több irodalmi est is kell. Lesz-e több a rimaszombati járásban? A vezetőnő igennel felelt. Higgyünk neki.

TÖRÖK ELEMÉR

Jtu&z (A/QjQA/

(Folytatás)

A lány felállt;

— Gyere . . kikapok, ha sokat kések ...

Endrisnek nem akaródzott feltápászkodni.

Többet ígért neki az „egyedüllét“, kettesben. LassaA Izonban fölszedelőzködött. Szorosan, egymás mellett álltak.

— Nos — mondta és arra várt, hogy Endris mikor veszi fel a tarisznyát.

— Nos — ismételte halkan Endris és feléhajlította az arcát. A lány fürkésző tekintettel pillantott végig rajta, aztán egyszerre, hangosan kacagott. — Mindez a fiú arcába hajtotta a vért.

— Buta liba vagy... — mondta, majd mindketten megragadták a nyúlcsemegét és megindultak hazafelé. Endris az egész úton ki sem nyitotta a száját, csak a kapu előtt adta oda a borítékot:

— Tulajdonképpen mindössze azért jöttem, hogy visszaadjam a kenyeredet. Veled csak az evésről lehet beszélni.

Azzal elment

Az iskola ebben az időben már tűrhetetlenné "kezdett válni. Az új tanár tartotta a legtöbb órát. Mindennek, amiről beszélt, volt valami katonás, kemény, ellentmondást nem tűrő ritmusa. Hatvan érettségi tételt mondott eddig tollba és megkövetelte, hogy valamennyientudják a birodalmi himnuszt. Egyszer még az énekórára is betoppant. Az iskola vegyeskórusának abba kellett hagynia a gyakorlást, a tanár úr maga ült a zongorához és rekedt, érdes hangján előadta a Hcrst-Wessel dalt

Az iskolában mindenki úgy érezte magát, mintha egy szűk gallér fojtogatná.

Amikor a náci egy alkalommal befejezte előadását az ősi törzsjogről és az északi faj jellegzetes tulajdonságairól, még egy ideig ottmaradt az osztályban. Aztán aktatáskájából szétqsztotta a „Volk und Rasse“ című képes folyóiratot, majd leült:

Endris kinyitotta a nyomtatványt. Az első fénykép majdnem elállította a lélegzetét. Gyorsan keresztüllapozta és felindultan nézte a többit is. Mind eg,- és ugyanaz.

Meztelen, fehérbőrű Brunhildák, erősek és

terebélyesek, mint a tenyészkancák, s a képek

a férfiakat is úgy ábrázolták, ahogy áz isten megteremtette őket. A szövegközti részben pedig tudományos fecsegés volt olvasható annak a nemzetnek a jövőjétől, amely a tenyészkancáknak eme istállóiban születik.

C" ndris szétnézett. A többi padban is becsukták a folyóiratot. Most már csak a németet nézte és nem vette le róla szemét. A többiek így adták a tanár tudtára, mi a véleményük erről a mocskolódó, hivatalos lapocskáról. Egyszerre azonban lapozás helyett zizzenés hallatszott. Az egész osztály Endris padja előtti hely felé fordult.

— Szentséges Krisztusom, ez a buta liba ...

Endris elvörösödött, és a barom náci éppen az ő arcának zavarában gyönyörködött. Érezte, hogy tennie kellene valamit. Felindultan állt fel, kitépte a lány kezéből a lapot majd a sajátját is mellé téve, a katedrához lépett és a tanár elé helyezte. Az osztály csoszogó léptekkel lett tele Valamennyien ugyanezt cselekedtek.

A fasiszta iratait visszahelyezte aktatáskájába és meg sem várva a csengetést, eltávozott. Ettől a pillanattól kezdve azonban mindenki tudta, vagy sejtette, kihez van szerencséjük. De a tanárnak is volt annyi esze, hogy felismerje a helyzetet és már meg is volt az elgondolása, miképp bánjon el velük.

Ezután minden órája azzal kezdődött, hogy Endris padjára ült és kikérdezte a leckét. Meg-megfogta Endris vállát, lehunyt szemmel hallgatta a feleletet és vontatott, enyelgő énekléssel mondta: „Na gut... sehr gut“.

Endris ilyenkor nem érezte jól magát, de biztos volt benne, hogy egyszer, talán nem is olyan soká elérkezik a kenyértöres ideje.

Délután újra megvárta a lányt mikor a vászontarisznyával útnak indult. Visszafelé újra

a folyóparton jöttek, most szárazra húzott hálójával és csónakjával inkább a halászt figyelték, aki azzal foglalatoskodott, hogy egy vasalóban fújtatott faszén melegével kátrányt kössön a korhadó deszkák eresztékei közé. A lánynak még nevethetnékje is támadt, mert a halász, akárcsak a mama varrónője, benyálazott ujjával próbálgatta a vasaló melegét.

A fák koronájának szűrőjén már nem tört át

a légelhárító üteg csillogása. Csak egy csíkosra festett-bódé előtt imbolygott az őr árnya.

— Te!... — mondta Endris hirtelen megszakítva a csendet.

A lány riadtan fordult feléje.

— Én egyszer.. egyszer, agyonütöm ezt a hitleristát... Megfigyelted-e, hogy simogatja az államat? Akárcsak egy kis'ányét... Azt hiszi, hogy a markába kaparinthat...

A lánynak zavarában tágra nyíltak a pupillái. é

— Ugyan, mit tehet neked?... Semmit... Meglátod.

Endris a füvön feküdt. Felemelte fejét és azt mondta:

— Szegény nagyapámnak zúg a füle. Szüntelenül zúg és azt hallja, hogy valahol tankok közelítenek. Szombaton együtt üldögéltünk, egyszerre se szó, se beszéd, a földhöz szorítja fülét és ezt mondja: .Hallgasd meg te is fiam. Azt hiszem, már^gyúk is szólnak. így dörög, ha közeledik 3 front. .Jönnek fiam az oroszok ... Hej, jó lesz akkor annak, aki megéri..."

A fiú feje újra beletemetkezett a sovány, ■ városi fűbe.

— Mikor jönnek? .. Soká jönnek?...

A lány ott ült felette. Semmi sem jutott eszébe, amivel tudtul adhatta volna érzéseit. Egy mozdulattal magához rántotta a lány fejét, odanyomta a fűhöz, hallja ő is a föld dübörgését, amely majd a háború végét jelenti.

Ezen a héten Endris szüleitől az érettségire új öltönyt kapott. Apja régi, esküvői ruhájából készült. Endtis egy szögre akasztotta, az ágyával szemben, hogy egy pillanatra se feledkezzék meg: mi következik...

Az éjszaka azt álmodta, hogy apja fekete ruhájában oltár előtt állt. Övat isan járt-kelt benne, nehogy foltot ejtsen rajta, megfordult még a holešovice-i kertészet üvegházai között is. Megtömte a vászontarisznyát, szüntelenül keresett valakit, aki nagyon hiányzott neki és kétségbeesetten gyömöszölte » répaleveleket, amelyek minduntalan kitüremlettek a tarisznyából. Egészen az őrházig jutott, ahol a lány űtán érdeklődött. A katona csendes mosollyal megfogta Endris állát és ő is simogatni kezdte.

I