Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-04 / 14. szám

■Gird emes vo u... Március 19-én tartották meg a komáromi Magyar Területi Színházban a járási Ifjúsági Alkotóversenyt. A színházban a forgalom már pénteken élénk oult. Az egyes csoportok itt tartották meg utolsó próbájukat. Ez a nyüzsgés-forgás, szom­baton és vasárnap érte el csúcspontját. A színház hatalmas termét megtöltötte a pionírok és a CSISZ-tagok zajongása is. Ám nemcsak itt volt a nagy sürgés-forgás, de másutt is. Ugyanis a jelentkezők nagy száma miatt lehetetlen lett volna egy helyen megtartani az Ifjúsági Alkotóverseny járási fordu­lóját. Hogy ez így van, azt bizonyítják, a következő számada­tok is. A körzeti fordulókban 4326 egyén és 135 csoport vett részt. A járási fordulóba 252 egyén és 61 csoport jutott. így természetesen szükséges volt a város más, erre alkalmas hely­ségeit igénybe venni. Az Ifjúsági Alkotóverseny tarka és gazdag volt. Kiváltképp a felolvasók és a szavalok értek el nagy sikert. Ezek közül a legjobbak Lázov Júlia és Molnár Ilona, a komáromi kilenc éves alapfokú iskola tanulói voltak. De jó eredményt értek el a gépipari iskola tanulói is, név szerint Huczman András, Blasko Nóra és Nozdrovszky Péter. Tartalmasnak mondható a tánccsoportok versenye is. A já­rást fordulóban 32 tánccsoport lépett fel. Közöttük egy cigány - tánccsoport is, mely nemrégen alakult meg. E tánccsoport eredeti cigánytáncokkal lépett fel, melyeket Mituch József ''tanított be. Ha összehasonlítjuk a tánccsoportok idei fellépé­seit az előző évekével, nyugodtan vallhatjuk, hogy e téren is lényeges haladást értünk el. Ezt bizonyítja a komáromi kilenc­éves alapfokú iskola, az ógyallai mezőgazdasági technikum és a Hajógyár üzemi klub „Dunaj" tánccsoportjának fellépése is A versenybírá)cat kellemes meglepetésben részesítették a nemesolcsai kilencéves alapfokú iskola pionírjai, akik nem­csak szépen táncoltak, hanem ízlésesen„ igazi népi viseletben léptek a színpadra. A tánc témája időszerű, mai. A népek ba­rátságát, az internacionalista szellemet tükrözi vissza. Az idei versenyben feltűnt néhány szavalókórus és esztrád­­csoport is. Ez azért is örvendetes tény, mert eddig kevés ilyen csoportunk volt, kiváltképp falcainkon. Megnyugtató e cso­portoknál az is, hogy jó hozzáértéssel választják meg a műsor anyagát. A verseny kiértékelése és a győztesek megjutalmazása vasárnap volt. Az ünnepi aktuson hatalmas tömeg vett részt, mely szűnni nem akaró tapsviharral nyugtázta a fellépő cso­portok sikeres szereplését. Ez arról tanúskodik, hogy a szerep­lőknek érdemes volt fáradozni, mert a közönség elégedett volt és jól szórakozott. VARGA ERNŐ BRATISLAVA Kedd: 13.20 A tizenhatodik szabad tavasz 16.00 Kívánság­hangverseny 20.00 A dzsessz barátainak 22.00 Ritmus és melódiák: Szerda: 11.25 Népi zene 14.00 50 perc jó hangulat! 16.10 Táncritmusbán 20.00 Ju­raj Váh detektív-rádiő játéka; Csütörtök: 15.15 Szovjet dal- és esztrádműsorokból 17.05 Fiatalok félórája 20.00 Zenével az otthonba 22.10 Szlovák ope­rettekből; Péntek: 12.15 A né­pi demokratikus országok tánc­zenéjéből 14.30 Dvorák operái­ból 16.00 Népszerű koncert 20.00 A szocialista munkabri­gádoknak játszunk; Szombat: 11.25 Külföldi tánc2enekarok játszanak 13.20 Operából — operába 17.05 Tarka melódiák 20.00 Falvaink mosolya — vi­déki hallgatóink számára; Va­sárnap^ 10.00 Prágai áprilisi kabaré ^12.30 Népi zene 17.30 Tarka zenés műsor 20.00 Ber­told Brecht színdarabjának rá­dióváltozata. KOSSUTH RADIO Kedd: 12.Í0 Jó ebédhez szól a nóta 14.30 Tánczenekarok pa­rádéja 18.45 Hangversenyfan­tázia 20.10 A Veréb-utcai csa­ta, rádiójáték; Szerda: 12.10 Operarészletek 15.40 Könnyű zene 18.30 Magyar nóták 20.30 Tánczene; Csütörtök; 14.25 Könnyűzene 17.15 Zenekari mu­zsika 18.00 Szív küldi szívnek szívesen 20.20 Közvetítés a Madách Színház Kamaraszínhá­zából: A pék (színmű három felvonásban); Péntek: 14.35 Liszt-zongbraművek 17.15 Öt­órai tea 19.20 Részletek Verdi Traviata c. operájából 20.30 Zenés piknik; Szombat: 14.00 Yves Montand énekel 15.10 Élőszóval — muzsikával 19.05 Margarita Wologyina, a szovjet filmművészet legújabb re­ménysége. A fiatal művésznő rendkívül tehetséges, szorgal­mas, a szakemberek sikerekben gazdag jövőt jósolnak neki. Apud oi faíta L'lgondolkozva loholok a reggeli utcán s egyszerre csak vállam-a üt 'valaki. — Szervusz öreg fiú, ezer éve nem láttalak’ — recsegi egy borízű hang s én ijedten pislo­gok az előttem álló alakra.' — Hát nem ismersz? — har­sogja kissé sértődötten s hosz­­szú karjával meglappogatja há­tamat. — Nini, Kecsege Tónii Bo­csáss meg — dadogom — de úgy elgondolkoztam, hogy észre sem vettelek. — Nem baj, öreg fiú, nem baj, fontos az egészség — mondja Kecsege és laposakat pislant. — Látom, jó kedved van, biztosan édesdeden aludtál — mondom higgadtan. — Még az se legyen, mikor pénz áll a házhoz. — Csak nem? — Hát nem is tudod? Hol élsz barátom? Hiszen erről be­szél az egész város. Negyven­ezret nyeltem a sportkán. Ép­pen most megyek a bankba a pénzért. — Ne mond? Hát ez igazán nagy szerencse. Burokban szü­lettél, kedves barátom. — Abban én, öregem. De tu­dod mit, gyere velem egy perc­re, belépünk ide ä Kispipába, mert erre inni kell. — Nem. most nem mehetek, bocsáss meg, sürgős dolgom van. — Lári-fári, majd elintézed később. No, gyere, gyere, fel­hajtunk egy-két pohárkával! — s megragadva karomat már vonszol is tv\aga után. — Kérek egy lityit a jobbik­ból — mondja a pincérnek és jókedvűen elnyujtózik a széken. Megjön a bor. koccint gátunk. — Enni is kéne valamit, meg kell a bornak ágyazni — szól Kecsege s két tányér pörköltet hozat. Felderül az ábrázatom. — Mégis csak rendes fiú vagy te, Kecsege barátom! — Hiszen ismersz — húzza szélest e a száját és még egy liter bort rendel. Mikor az is elfogy, azt mond­ja Kecsege. — No, de most már illene felkelni... Izé, nincs némi ap­rópénzed, tudod nem hoztam magammal, hiszen úgyis felve­szem a nyereményt. Fizesd ki kérlek a számlát, s most mind­járt eljössz velem a bankba, aztán visszakapod. — Kérlek, hogyne, paran­csolj! Fizettem és kibotorkáltunk a korcsmából. A Szabó-család 20.30 Nevetni kell... Vidám zenés műsor, Rátonyi Róbert konferál; Va­sárnap: 15.00 Szív küldi szív­nek szívesen 15.55 Kincses Ka­lendárium 17.30 II. félidő. Köz­vetítés bajnoki labdarúgómér­kőzésekről 20.50 Vasárnapi melléklet — vidám zenés mű­sor. TELEVÍZIÓ Kedd: 20.00 Film-tarkabarka, Szerda: 20.00 Átvitel a prágai városi színházból, Mesterházi darabja: Monika; Csütörtök: 17.30 Ifjúsági kvíz-verseny 20.10 Csillagok, NDK—Bolgár kooprodukciós film, Péntek: 19.45 Mezőgazdasági adás 20.00 Magyar film: A harangok Ró­mába repültek; Szombat: 15.30 Sportközvetítés: Dukla Praha— Baník Ostrava, labdarúgómér­kőzés 20.00 Tavaszi magazin, tarka műsor; Vasárnap: 19.40 Német televíziós játék, Apitz Bruno regénye nyomán. — Hát akkor szervusz — nyújtja a kezét Kecsege. TÖRÖK ELEMÉR: Ha kérdi a szív Búsan bőg az ólban a jószág, tavaszi friss szellő fésüli már a zsenge határt, derékig fehérbe öltöztek a fák is, jószagú illattal teli tág mezőkre hív már a munka és serkent az égi madarak dala, hogy jókedvvel és hittel vessük el magját kenyerünknek, s ha kérdi a szív, milyen lesz a ho'nap? új remények bíbor fénye festi be, amilyet áhit a lelkünk — feledd majd, és ő lesz az űr ött: az Ember, s a tiszta szabadság világít. Podbrezován Mit bánom én, hogy megfogyott az almafák árnyas lombja, Szívemet nem az elmúlás hervadó bús színe fonja Be: tavaszi kedvvel nézek a rőt-szőke messzeségbe, Hol tizenkét nyjrga kémény pöfékel az őszi égre. Megütödve bámultam rá: — No és a pénz? — Milyen pénz? — Hát nem veszed fel a nye­reményt ? — Ja, a nyereményt. No, ne izélj! Ha nem tudnád, április elseje van. Röhögve csap a vállamra, az­tán könnyedén felugrik a villa­mosra. (des ) ü jféltájt riadt fel. Kezdett félni a tanártól. •*-i. Aztán újra eiszundikált, majd újra fel­riadt. A félelem és a gond itatta át egyre el­mosódó álmát. Atkozott kor ez, gondolta magában, s eltökélte: valahogyan átvergődik a veszedelmeken. Reggel nekiült a tanulásnak. Az asztalán levő naptár pünkösd közeledését jelezte. Ott­hon már rábeszélte a molnárnét, hogy adjon a kislánynak lisztet. Mindketten készülődtek már az utazásra. Az út olyan kellemes élmé­nyeket ígért, hogy nem vágyódott annyira szétverni a német fejét. Talán, esetleg az ün­nepek után, de most még nincs itt az ideje a kenyértörésnek. Mindennap eljárt a kislánnyal a kertészet­hez. Egyszer, már alkonyat felé, Endris belé­pett annak a bérháznak sötét folyosójára, ahol a lány lakott. Már elbúcsúztak, a fiú még nem mozdult. A lány a fal mellett állt, amelyen megtört az elsötétítő papírral bevont pislákoló lámpa gyér fénye. — Miért nem mégy hát? — kérdezte a lány erélyesen. Aztán a fal felé fordult és homlokát nekitámasztotta a vakolatnak. Endris érezte, hogy a lány már nem elégszik meg azzal, amit eddig kapott. Most ölelte át először. Endris az utazás előtti napon két jegyet vá­sárolt és elhatározta, hogy a lányt bemutatja édesanyjának is. Már nehezen tudta sorsát el­képzelni nélküle. A vonatnál kellett volna találkozniok. Endris az iskolából indult, amikor leszaladt a lépcsőn, a kapuban szembetalálta magát a némettel. A tanár ott állt a folýosó sarkában, mellette egy zsineggel összekötözött csomag, benne az iskolai dolgczatfüzettekkel. Kezénél fogva magához húzta és ezt mondta: — Segítsen nekem. Endris. ezeket hazavin­ni... * A fiatalember azonban nem mozdult. A tanár maga emelte fel a füzeteket és feléje nyújtot­ta. A fiú megfogta, de amikor kiléptek az épü­letből, érezte, hogy ebben a furcsa pillanatban befejezi iskolai tanulmányait. És most nem is sajnálta azt, hogy a lány már várja a vonatban. Az pedig végigjárta az összes kocsit és a fiút kereste, ami nem volt könnyű dolog azon a zsúfolt szetelvényen. Még akkor is re­ménykedett, hogy találkozik vele, amikor át­szállt egy autóbuszra, s meg volt győződve, hogy a mezőn, valamelyik megállónál, egy sereg ismeretlen ember között felszáll Endris és nevetve magyarázza, miért késett. Megkérdezte az autóbusz vezetőjét, merre találja meg a malmot. Távol a falu épületeitől, egy erdő közepén szállították le, amely a hold­fényben a borostyánkő fényévei világított. A malom lakatlannak látszott, csak a gép­termekből hallatszott a masinák zúgása. Nem mert mindjárt belépni. Egy párszor el­­füttyentette még Endris hívójelét és várt, hogy a sötétben nem válik-e el egy fa törzsétől a fiú alakja. em történt semmi. Belépett a konyhára. Az asztal mögött iratok, könyvek, kimu­tatások. A molnárné hatalmas termete a pislo­gó lámpa fénygúlájái an valószinütlenül kövér­nek látszott. Amikor megszólította és kiejtette Endris nevét, felállt asztalától, ránézett a ko­pott, nagy bőröndre és a fejét csóválta: — Nagyobb bőröndőt nem talált otthon, kis­lány, mi? ... Majd felemelte és csípős hangon folytatta: — Hogyan mented az irhád, kislány, ha ül­dözőbe vesznek az állomáson? Hiszen olyan gyönge vagy, mint az árnyék! A molnárné az asztalra dobta a bőrpndöt, felnyitotta és gondosan megvizsgálta a belse­jét. — A faluban vagy itt, nem szállhatsz fel vo­natra, kislányom. Nem záratom be magam miattad. Két állo’mást gyalogolsz az erdőben, a kereszteződésnél szállj fel. Megmondtam Endrisnek is ... Azt hittem, veled jön ... No, de ez a te dolgod. Mutasd a kezed!... Vizsgálódva szemlélte a lány apró, vékony ujjacskáit. — Kiszakad, míg odaérsz. Elég lesz húsz kiló is. és megmutatta a szekérutat, amely az erdő mélyébe veszett. — Ebben az irányban menj, kislányom, és nézz nagyon a lábad alá. A lány egyik kezét zsebkendőjével kötte be. a másikat meg sáljával, nehogy felhorzsolja bőrét a bőrönd érdés fogantyúja és a kinccsel kilépett az épületből. Fárasztó volt "az út. Már csak azért cipelte megát és terhét, mert meg kellett találnia Endrist. Az erdei úton jött vele szemben. Amikor felismerte a mozgásáról, szembefutgttak és megölelték egymást. Eddig aggódott érte és csak most kezdett rá haragudni. Kiszabadítot­ta magát karjai közül és bekötözött tenyerét mutatta, s mérgében sírni kezdett: — Idesüss... idesüss... Endris a lány mellé ült. Már hajnalodott. Az erdő, a fű és. az út sok­színű ruhát öltött a sötétből előbukkanó táj a szürke és a fekete új árnyalataiban jelent meg. A lány csak most vette észre a fiún az ün­neplő ruhát, és amikor felemelte fejét, észre­vette azt is, hogy véres az arca. Sötét, barnálló folt tarkította a homlokát is. A vi'ágosság felé fordította a fiú fejét és gyengéden megérin­tette széthasadt szemöldökét. — Onduškám, mi történt veled?... Ki tet­te?... És miért vetted fel az ünneplő ruhát?... Hirtelen eszébe villant valami, felugrott és , tenyerébe rejtette arcát. — Te szentséges isten ... te készülsz vala­mire... Mire készülsz? Megölted? — Nem. De alaposan elvertem. Az iskolába ezek után nem térhetek vissza, és itt sem ül­hetek sokáig, mert rámtaíálnak. Édesanyám a Beszkidekből való, fivéreim is ott élnek. Valahogy eljutok oda. A lány kétségbeesett. A fiú vigasztalni kezd­te: A lány sóbálvánnyá meredten nézett rá. Utá­na nézett, majd megindult. Aztán hirtelen elébe futott és elállta az útját. — Nézz rám! Endris szemében könnycseppeket látott. A lány, mikor úrrá lett fájdalmán, nyugodtan és gyengéden kérlelte Entynst: — Tedd le. Még van egy órányi időnk. Esőkabátját a fű szélére terítette. Itt bú­csúztak el. Nem tudhatták, hogy mennyi időre búcsúz­tak. Egy évre, vagy erőkre. Ez az óra azonban olyan ajándék volt, amelynek emlékéből sokáig élhet az ember. Pasztellszínűvé és világossá vált a reggel. A messzeségből az autóbusz motorja hallat­szott. — Menned kell — mondta Endris, közben felkelt és felemelte a bőröndöt. A lányból most tört ki zokogás. — Tedd le... teéd le...! kiáltott Endrisre. Aztán maga szaladt ,oda, felkapta, a patak feletti szakadékhoz lépett és a mélybe vetette. Nézte, hogy gördül le a sziklás lejtőn és mi­lyen fehér csíkokban ömlik belőle a drága liszt. Zabálj háború! . . Torkig vagyok veled! Aztán visszaért Endris mellé. A motor már a kanyarban köhögött. t'ndris még összenyalábolt egy köteg baju­­szos perjefüvet, koszorúvá formálta és átkötözte egy szál virággal. A lány hajába tűzte és csendesen ezt mondta­— Most már a menyasszonyom vagy... Aztán megfordult és elindult az erdő sűrűje felé. f A lány még nézett utána egy ideig. Valami történt. Az élet értelme változott meg. Nem Ondráš volt ez már, hanem egy meglett férfi. Alakja fel-felbukkant még a fák törzsei között, fejük felet felriasztott madarak szárnycsatto­gása hallatszott. Sötét érettségi ruháját viselte. A háborúba ment benne ... (Fordította: SZŰCS ISTVÁN) — Gondolj arra, hogy bevonultam katonának. És ez igaz is Endris felemelte lz elhagyott iisztesbőrön- Éjfél után a molnárné kiengedte a lányt1 döt. a kiskapun, amely nem volt annyira szem előtt — Gyere ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents