Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-27 / 39. szám
Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok CSANDA SÁNDOR Dr.: figyelmeztetik a szabadságharc vezetőit, hogy ne csak a „testi", hanem a kulturális és a politikai jogokat is adják meg a szlovák népnek. Erőfeszítésük azonban hiábavaló. A magyar szabadságharc vezetői későn gondoltak a nem magyar nemzetekkel való megbékélésre. Amikor 1849. július 28-án Szemere Bertalan belügyminiszter benyújtotta a világtörténelem első nemzetiségi törvényjavaslatát, a szabadság- harc sorsa már meg volt pecsételve, a bukás elkerülhetetlen volt. J Az antológia szemelvényeinek egy része meggyőző erővel bizonyítja, hogy a társadalmi haladás élharcosai felismerték a magyar szabadságharc haladó törekvéseit és a népfelszabadítás és a feudalizmus elsöprésének programját nemcsak helyeselték, hanem megvalósítását is elősegítették. Erről tanúskodik az antológiában szereplő Jónás Záborsky Kossuth Lajoshoz c. költeménye is: Szivem örülni akar, látván, koszorúkkal öveznek, Felzúgnak szavaid, s mint tenger bősz viharától Megrendülnek az ég s a föld, és pattan a rablánc, Mely évezrede már nyomorítja a szent haza testét, S felpöffedt nemeseknek előjoga pusztul el, óh, de Nem tudom én már, sírjak-e vagy megörüljek-e ennek. Feltámadsz, szabadság, ám újabb megalázást Is hozol az idegen vérű honfiak ezrének. (Fried István fordítása) A szabadságharc bukása után, a kiegyezés korában, Gáspár Imre, majd később Mocsáry Lajos tesz sokat a magyarszlovák megbékélés és együttműködés érdekében. Az elnyomás láttán még a szlovák felkelés vezére, Húrban is a magyarsággal való együttműködés mellett szállt síkra. A Kisfaludy Társaság ekkor adja ki első szlovák népköltészeti gyűjteményét, amely azt bizonyltja, hogy a magyar értelmiség haladó része az elnyomás sötét korszakában is igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két nép kulturális kincsét. A haladó magyar értelmiség soraiból Víg madarak nem szólónak égi hangon, s nem alhatom mézillatú lágy sarjúban kinn az éjjel, csillagfénnyel betakarva; égi dalra sem ébredek hunyorogva. Ám a kedvem el nem rebben: — velem időzz! — súgja az ősz enyelegve a fülembe. Hallom, hallom zizzen a lomb, s milyen csodás, lágy csobogás hallatszik a szőlőfürtös dombok mögül, hol már köd ül, dér-zúzmara ezüst pora hinti be a leveleket, mint a permet, és megtelnek a sok szép, jó, illatozó friss gyümölccsel a kosarak. Szívemhez nősz, te kedves ősz, látod, látod jóbarátod békés szívvel, derűs kedvvel köszönt téged, mint a rétet sugarával, madárdallal, FUttyös kedvű zengő tavasz. A magyar-csehszlovák kulturális kapcsolat kutatói közül legújabban Csanda Sándor dr. jelentette meg lelkes munkájának Sgy részét Magyarszlovák kulturális kapcsolatok címen. A szorgalmas kutatómunkát dicsérő könyv antológiaszerűen mutatja be a közel ezer éves magyar-szlovák kulturális (főként irodalmi) kapcsolatokat. Az antológia anyaga számos dokumentumot szolgáltat a magyar-szlovák és a magyar- cseh együttműködésről, vagyis arról, hogy a két szomszéd nép már évszázadokkal ezelőtt a békés egymás mellett élés, sőt a kölcsönös megértés útját kereste. A feudalizmus korából ránk maradt legrégibb emlékek: a népdalok, a históriás énekek, a néphistóriák és a népballadák e magyar és a szlovák nép rokon érzéseit és vágyait szólaltatják meg. Ezek a népköltészeti alkotások arról is tanúskodnak, hogy a magyarság honvédő és szabadságharcát a szlovák nép fiai önzetlenül támogatták és a győzelem kivívása érdekében nem sajnálták vérük hullatását sem. Erről tanúskodik a Keď ja pôjdem na tú vojnu kuruckú (Ha veletek harcba megyek kurucok) c. egész Szlovákiában ismert kuruc dal és a Hármas halom megett c. Rákőczi-ének is. Az utóbbira Felső-Gömörben bukkant rá a szerző, 1957-ben. A rövid dalocska Rácz Olivér kitűnő tolmácsolásában így szól: Hármas halom megett Rákóczi nyergeltet: uram, uram, Rákóczi úr, várj meg, hej, engemet: én is hadd nyergetek! Az antológia nagyszerűen összeállított anyaga hű képet fest a két nép nemzetté érlelő- désének bonyolult, ellentétekkel terhes korszakáról. 1848/49- ben kirobbannak a nemzetiségi ellentétek! Kezdetben a szlovák írók és költők lelkesen üdvöz- lik a magyar szabadságharcot. A szabadságharctól a feudalizmus bilincseinek szétzúzásán túl a nemzetiségi kérdés igazságos megoldását is remélik. A szlovák hazafiak többször is egyre többen tiltakoznak a nemzetiségi elnyomás ellen, köztük Jókai Mór is. Az antológia szerzője külön fejezetben foglalkozik Hviezdoslav magyar kapcsolataival. A bevezetőben rámutat a nagy szlovák költő írói fejlődésére, hogyan találta meg az utat Ady plebejus költészetéhez; valamint arra, milyen hatással volt rá Petőfi és Arany költészete. H viezdoslav érdeme, hogy az első világháború után induló szlovák költők szívükbe zárták Adyt és bátor forradalmiságáért, következetes internacionalizmusáért példaképüknek tekintették. Az 1921-es év fontos határkő a magyar-csehszlovák kapcsolatok történetében. Ebben az évben alakul meg Csehszlovákia Kommunista Pártja, s megalakulásától kezdve a két szomszédos nép barátságának, kulturális kapcsolatainak elmélyítésén fáradozik. Csanda dr. a Csehszlovákmagyar kulturális kapcsolatok a két világháború között című fejezetben Szily Imre tanulmányát közli, melyben a szerző Anton Straka emlékének adóz. Az értékes tanulmány érdem szerint méltatja Anton Straka közvetítő szerepét, rámutat arra, hogy ő hívta fel József Attila, Illés Gyula, Szabó Lőrinc és mások figyelmét a cseh és a szlovák irodalom kitűnőségeire. A következő fejezetben a szlovákiai magyar írók közvetítő szerepét méltatja a szerző, majd a Magyar-szlovák kapcsolatok a felszabadulás után című utolsó fejezettel új életünk baráti, szocialista kapcsolatait mutatja be. Az antológia egyes fejezeteit rövid, rendszerint egyes korszakokat átfogó tanulmányok vezetik be. A bevezetők és a szemelvények lebilincselő módon vetítik az olvasó • elé a magyar és a szlovák nép haladó kulturális kapcsolatainak történetét. Az antológiában előforduló régies vagy idegen kifejezéseket gazdag szómagyarázati rész teszi érthetővé. A z antológia összeállítása úttörő tett a magyarszlovák kapcsolatok kutatásának történetében. A szerző tartalmas, tömör tanulmányaival és a szemelvények jó megválogatásával teljes képet nyújt a magyarszlovák kulturális kapcsolatokról. Az antológia anyaga meggyőzően bizonyítja, hogy a két szomszédos nép kultúrájában milyen sok közös vonás és társadalmi harcában mennyi közös érdek van. BARTHA TIBOR I. L. CARAGIALE: ÉRETTSÉGI A mikor reggel kiléptem a ház kapuján, egyenesen elém gördült egy hintó, amelyben egyik jó barátnőm, Galiopi Georgescu ült. Tiszteletteljesen köszöntöttem az asszonyságot. De bezzeg, alighogy észrevett, napernyőjével erősen oldalba lökte kocsisát, így adta tudomására óhaját: álljon meg. — Kezét csókolom, Georgescu nagysága — mondtam és közelebb mentem. — Magához jövök — felelte zavartan az asszony. — Hozzám? — Igen... kérem hallgasson meg! ! ? ' — Hallgasson meg, tegyen egy baráti szívességet... Szorultságban ismered meg barátodat — majd most meglátom, mennyire a mi barátunk. — Örömmel, ha tehetem, Georgescu nagysága ... — Teheti ! ... Ne mondja, hogy nem ... Mert én tudom, hogy teheti... Meg kell tennie! — Elvégre, miről is van szó? — Maga ismeri... tudom, hogy ismeri! — Kit? hogy Galiopi Georgescu nagyságának három gyermeke van: Virgilius, Horácius, és Ovidius. Virgíüus a jogi fakultás harmadik évfolyamát látogatja, Horácius a másodikat, Ovidius pedig a fakultás első évfolyamára akar beiratkozni. Ovidius most érettségizik, a líceum hetedik osztályába jár és annak- ellenére, hogy nagytehetségű gyerek, minden tantárgyban jó — Georgescu asszonyság szerint — a magaviseleté körül baj van. — Képzelje el — mondja indulatosan az asszony. — Üldözik a fiamat! Tönkreteszik a karrierjét! És amilyen érzékeny ... Még képes megsemmisíteni magát... Tudja, mit mondott? Anyuka, ha elvesztek egy évet, megölöm magam !... Amilyen elszánt, kitelik belőle. Képzelje el, elégségest kapott s neki kitűnőre van szüksége... és miért éppen magaviseletből?... Maga ismeri Ovldiust kiskorától. Tudja, hogy neveltem! — Igazán szépen! — Hallott már ilyet, éppen magaviseletből... Üljön be kérem. — Barátja magának ... tudom, hogy barátja! Ne is mondja, hogy nem barátja !... — Ki? — Popescu, tanár a filozófián. — Ami igaz az igaz, ismerjük egymást, de azt nem állíthatom, hogy olyan igen jó barátok lennénk. — No ezt ne mondja, én tudom... — No és ? — Üljön be hozzám a hintóba azonnal, elhajtatok hozzá és beszél vele Ovidius ügyében. Az olvasónak illő tudnia, Kulfúrkrónika Hemingway új regénye: A Life című amerikai folyóiratban jelenik meg rövidesen először Ernest Hemingway új regénye. A veszélyes nyár a címe, s két spanyol torreádor, Dominguin és Ordonez múlt nyáron nagy feltűnést keltett versengésének történetét dolgozta fel. Az új Hemingway-regény könyvalakban csak jövőre lát napvilágot. A Magyar Pen Club intézőbizottságának legutóbbi ülésén Sőtér István elnök beszámolt a Nemzetközi Pen brazíliai kongresszusáról. Az intéző bizottság megvitatta a Magyar Pen Club programját, amelyben szovjet, angol, cseh és szlovák költői est, továbbá egy Heming- way-vita szerepel. A Magyar Pen Club ezután is a magyar irodalom külföldi kapcsolatainak kiszélesítését tekinti legfőbb céljának. Thomas Mann összes műveinek kritikai kiadása: A két Németország tudósainak együttes munkájával készül Thomas Mann összes műveinek kritikai kiadása. A sorozat végén a nagy német szerző műveinek bibliográfiája is megjelenik. A néger művészek első fesztiválja: Jövő év januárjában tartják meg Dakarban (Mali állam) a néger művészek első nemzetközi fesztiválját. A mali kormány védnöksége alatt, a mali írók és képzőművészek tevékeny közreműködésével az első világméretű felvonulás hozzá akar járulni a négerek felszabadításának ügyéhez. A lenge nyár mily messze már: áldott heve nem hinti be gyöngyharmattal a tárt mezőt. Szeptember 25-én nyílik meg a 22 bratislavai fiatal képzőművész kiállítása a városi képtárban. Ezt mondta és helyet adott maga mellett. — Nem lenne jobb, Georgescu nagysága — mondom neki — hogyha Georgescu úr maga menne a professzorhoz? Tudja... Georgescu úr köztiszteletnek örvendő ember... az apja... Én mégiscsak idegen vagyok... — Nahát, ez szép! Georgescu! Nem ismeri Georgescut, milyen könnyelmű a gyerekekhez? Általa sem Hrácius, sem Virgilius nem lennének a fakultáson ... sőt mi több, nem is érettségiztek volna ... Üljön mellém, kérem. — Köszönöm. Nincs szükségem a hintóra, gyalog megyek, Georgescu asszonyság. — Ugyan, amikor hintóm van... üljön csak fel kérem. Nem tehettem mást, felültem és elindultunk. — Hova megyünk? — kérdeztem Galiopi asszonytól. — A professzorhoz. — Nem tudom, hol lakik. — Ne törődjön vele... én tudom! Jobbra hajts, kocsis! — parancsolta az asszonyság és megint erőteljesen oldalba lökte napernyőjével. — Gyorsabban! Meglökte jobbról, meglökte balról, aztán megint jobbról, megint balról. Végül hátbavág- ta a kocsist s az megállította a lovakat: — Nézze — mondja az asz- szonyság — azok a sárga házacskák az üzlet mellett: bemegy az udvarba, a ház hátul a jobboldalon ... Ott lakik. Én itt megvárom. K iszálltam a kocsiból és az úton sűrűn kértem az istent, hogy a professzort ne találjam otthon. Bementem az udvarba, a lakáshoz értem és kopogtam. Az úr nem hallgatta meg kérésem: a professzor úr otthon volt. Hogy is kezdjem?... Általános dolgokról kezdtem beszélni: — Popescu barátom, a mi iskoláinkon nagyon különös előírások és fejezetek vannak... Egyformán súlyt helyeznek minden tantárgyra s ez árt a fejlődésnek, akarom mondani, a haladásnak. Mert, elvégre, mit akar az iskola csinálni az ifjú nemzedékből, amely mint tudja, az általános műveltséget keresi, hogy művelt polgárrá váljék társadalmi tevékenysége minden szakaszán. A professzor értetlenül nézett rám. Folytattam: — Láttam például lehetetlenségeket iskoláinkban. Láttam kiváló tehetségű gyerekeket, akik mint ismétlők még egy évi tanulásra voltak Ítélve azért, mert nem volt tűrhető osztályzatuk zenei nevelésből vagy testnevelésből... Fontolja meg jól, egy évet késni azért, mert a gyerek nem Ismeri fel magát a tornában vagy a zenében. El kell ismernie, hogy lehetetlenség lenne öntől is, ha történetesen olyan ifjúnak engedne elveszteni egy évet, akinek a jogi tanulmányokhoz tehetsége van ... csupán magaviseletből nem felel meg. Mert mi köze a magaviseletnek az ügyvédi foglalkozáshoz, amelyre az ifjú akarja képezni magát? Nem így van? Mondja! A tanár rám meresztette szemeit és még kevesebbet értett az egészből. Ahogy elnéztem az arcát, értetlen ábrázatát, rájöttem, hogy ilyen nagy kerülőt véve sosem érek célba. Egyenesen kell törnöm célom felé. — Nézze, Popescu barátom, mellőzzük az elvi kérdéseket. Tudja, minek jöttem mágához? — Nem tudom. — Eljöttem megkérni önt, hogy ... Georgescu Ovídiusnak, akinek tegnap magaviseletből elégségest adott, adjon kitűnőt ... — Ne mondja, hogy nem teheti! Tudom, hogy teheti! Meg kell tennie! — De akkor a többinek is meg kell adnom az egyest! — Adja meg mindegyiknek! — Jó, de ... — Ne mondja, hogy nem teheti! Tudom, hogy teheti! Meg keli tennie! Adja meg mindegyiknek . . Ezek a gyerekek mind jobb családból valók! — Jól van. Ha jobb családból valók, akkor egyest illik adni mindegyiknek. — Megígéri ezt nekem? — Professzori becsületemre! Megkönnyebbülten távoztam, Georgescu asszonyság már nagyon nyugtalanul várt. — No, mi az eredmény? — Mi ? ... mindegyiknek kitűnőt ad. — Hogyhogy mindegyiknek? — Természetesen ..., mert mindegyik jobb családból való. — Hogy érti ezt, hogy jobb családból? — Mint Ovidius. — Nem értem! — Mondom, mindegyiknek jobb jegyet ad. — Ovídiusnak is? — Elsősorban neki! Mindegyiknek kitűnőt ad magaviseletből, mert mindegyik jobb családból való. D élután levelet kaptam Georgescu asszonyságtól. Értesített, hogy Ovidius megkapta a kívánt jegyet... és meghívott vacsorára. Érthető, hogy ilyen magasztos meghívást nem utasíthattam vissza. A vendéglátás nagyszerű volt. Pezsgőt ittunk Ovidius egészségére, akinek sok sikert kívántunk a karrierjéhez. Galiopi asszonyság öröme betetőzéseképpen buzgón megcsókolgatta fiacskáját, hogy a vizsga egyelőre véget vetett gyötrelmének. — Oh — sóhajtott fel a boldog matróna és töltött a poharamba: — Meg vagyok mentve! Végre-valahára ezt a vizsgát is megcsináltam! Fordította: MÄCS JÓZSEF
