Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-27 / 39. szám

Ct>fcCl£C

A Csehszlovák Békevédők Bizottsága prágai titkárságának az ENSZ címére hazánk dolgozói több mint 2000 határozatot küldtek. A határozatok hangsúlyozzák, hogy az ENSZ idei közgyűlése felelős a háború és béke kérdéseinek megoldásáért. Képünkön Božena Boušova elvtársnö osztályozza a titkárságra érkezett és az ENSZ-hez közvetítendő sok ezer levelet.

Az amerikai autók fényes krómozása túlméretezett szélessége és hossza igazi és talmi gazdagságról tanúskodik. Az autótulajdonosok nem azért vásárolják a kocsit, hogy gyorsabban és kényelmesebben közlekedjenek, hanem azért, hogy megmutassák polgártársaiknak, milyen magas fokot értek el a társadalmi létrán. Az autótulajdonosok mindig társadalmi rangjuk szerint vásárolják kocsijukat, kezdve a Ford, Chevrolet, vagy Plymouth-tól a Pontiac, Dodge, Mercury kocsiig. Ezekután következnek a Buick, Oldsmobile s végül a Chrysler, Lincoln és Cadillac kocsik.

Az autó büszke tulajdonosa a Dodge kocsival nagyot ugrik a társadalmi létrán, de azért munkás marad, bármilyen autót is sikerült vásárolnia.

„Hogyha a ház előtt új kocsi áll, a lakásba új berendezést, mosógépet, televízort hoznak, ez világos jele annak, hogy az „illető" előrehalad, — írja Vance Packard, az „Ismeretlen sorompók" című könyvében. Az autógyárak reklámügynökei sok

amerikainak „segítenek" abban, hogy menekülhessenek a valóságból. Hogyha nem sikerül előrejutni a társadalmi létrán, akkor kárpótlásul autót vásárol amely a szomszédok előtt illúziókat kelt az „emelkedésről".

Vance Packard könyvében betekintést nyújt a modern reklámok kulisszatitkai közé és leszögezi, , hogy a hatalmas autók jelentik Amerikában a korlátlan lehetőségek végét. Abban az Amerikában, amelybe egykor aranyásók vándoroltak, és ahol az edénymosoga- tókból lettek a milliomosok.

Amerika ábrázatát ma teljesen európai vonások jellemzik. Nemesség ugyan nem létezik, de a társadalmi rendek közötti különbségek annál kirívóbbak. Packard könyvében a társadalmi rendet és az amerikai társadalmat ilyen osztályokra bontja fel:

Az akadémiai előkelőség

1. A valóban legfelső társadalmi rétegek.

2. A majdnem legmagasabb társadalmi osztály.

Megnyílt az ENSZ ülésszaka, amelyet a nemzetközi sajtó — világnézetre való különbség nélkül a történelem legnagyobb találkozójának nevez. Alkalmas lesz-e az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatásának betöltésére? Képes-e megoldani a bonyodalmakat? Nézzük például a kongói akciót! Kezdetben úgy tűnt, hogy sikerül. Jó határozat alapján, ENSZ csapatok vonultak a volt gyarmatra, s a belga fegyveresek nagy többsége távozni kényszerült. Később viszont, mintha eltűnt volna az ENSZ hadsereg, s itt állnak a különböző érzelmű és szándékú csapategységek. Vagy gondoljunk az eddigi ENSZ gyűlések nagy többségére. Mikor összegyűlnek a küldöttségek, a nagy üveg-alumínium épület egységbe foglalja őket, de amint megindul a vita, kipattannak a véleménykülönbségek.

Szó, ami szó, a kék sisak még nem tesz senkit „ENSZ harcossá“, s azzal, hogy valaki ENSZ küldöttként a newyorki palotába lép, nem veszti el nemzeti lelkét, világnézetét, nem válik „ENSZ emberré“. Mindez azonban csak annyit jelent, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem holmi mennyország, rózsaillattal és szférák zenéjével, hanem foglalatja mindannak a jónak és rossznak, indulatnak és szándéknak, óhajnak, ami a világban a nemzetközi kapcsolatokban hat. De ennél sokkal több is; terep, a megoldások keresésére és megoldásra. Ha foglalat, nemcsak a nézet- eltéréseké, hanem a nemes szándékoké és az új felismeréseké is. A világon van a hatalmas gazdasági, politikai, erkölcsi, és katonai erővel rendelkező szocialista tábor, amely a becsületes megegyezéseknek nemcsak híve, hanem kezdeményezője is. Alakult egy sor fiatal állam, amely most lábalt ki a függőségből, nyakig van a nyomorban, az elmaradottságban, s ma szinte egyetlen vágya a fejlődés, az építés. Más országok politikusai is tudják szép számmal, hogy a háború irtózatos kockázattal jár, a békés egymás mellett élés viszont nagyon sok előnnyel. Sőt minden bizonnyal a legtöbb hidegháborús politikus is érzi a lelke mélyén, hogy pusztító tűzzel játszik.

A szovjet diplomácia valamennyi nagy kérdést az ENSZ közgyűlés elé hozta: a kongói válságot a belgák házatájáról, és a biztonsági tanácsból, a kelet-nyugati viszonyt, a csúcstalálkozóról és a leszerelés nagy tervét a genfi konferenciáról. Ezzel ezt az ülésszakot valóban a világpolitika, s a modern történelem kiemelkedő eseményévé tette. Azzal, hogy Hruscsov elvtárs személyesen jött el, s vele a többi szocialista vezető, hogy példáját követte sok más kormányfő és államfő, — az eddigi nemzetközi találkozók csúcspontjukhoz érkeztek.

Utam a kommunista sajtóhoz

(Befejezés az 1. old.)

Ezt követően a kommunista sajtóba, a Munkásba írogattam, és az ott megjelent, avagy a cenzúra folytán meg nem jelent cikkeimért nem egyszer bebörtönöztek. Ily módon jó néhány hónapot börtönben töltöttem.

Nem érdektelen ha megemlítem, hogy mily nehéz körülmények között jelent meg a pártsajtó, és hogy az újságíráson kívül mint kommunista funkcionáriusnak mennyi más munkát is kellett végezni. Miután évről évre erősebb lett a burzsoázia terrorja, a burzsoá rendszer védelmezői a rendőrség és az államapparátus mindent elkövetett annak érdekében, hogy ha már teljesen nem

tudta elnémítani a pártsaj- > ót, legalább megnehezítse és lehetetlenné tegye terjesztését. Cenzúrázták a lapunkat és így az újság nagy fehér foltokkal jelent meg. Később, amikor a lapot már kinyomták, a rendőrség egyszerűen elkobozta, hogy ne jusson a dolgozók kezébe. Ez nagyon súlyos kárt jelentett a pártnak, s hogy valamelyest ellensúlyozni tudjuk a rendőrség brutális támadását, kénytelenek voltunk olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek lehetővé tettéli, hogy minden akadály ellenére a lap mégis eljusson a dolgozókhoz. Ennek csak egy módja volt: az elkobzás előtt kilopni a nyomdából az elkészült lap példányszámainak egy részét. Nagyon nehéz feladat volt ez és valóban csak önfeláldozó és öntudatos elvtársak, ifjúmunkások segítségével lehetett végrehajtani. A nyomdában dolgozó kommunisták segítségével sokan megtettük ezt. Természetesen számolnunk kellett azzal, hogy „lebukás“ esetén tettünkért börtönbüntetés jár, amint ez meg is történt. Lopás címén ítéltek el és a büntetést börtönben kellett letöltenem. A lap kicsempészésében részt vevő ifjúmunkásokat a rendőrségen alaposan megverték. A felnőtt elvtársak hozzám hasonlóan börtönbe jutottak.

Az előbb elmondottak rövid áttekintést adnak arról, hogy a pártmozgalomban a forradalmi sajtó kiadása, szerkesztése és terjesztése terén milyen munkát kellett végeznünk. Ma erről fiatalságunk csak ily módon szerezhet tudomást. Mi, öreg kommunisták örülünk ennek, mert ez azt jelenti, hogy a mi fiatalságunknak nem kell olyan göröngyös, nehéz megpróbáltatásokkal és szenvedéssel telt utat megtenniük, mint amilyen nekünk jutott osztályrészül. örülünk annak, hogy gyermekeink, a mai fiatalság felszabadult hazában boldog és örömteljes életkörülmények között éli életét. Ez a mai élet megért minden áldozatot.

Az alsó társadalmi rétegek:

3. A korlátolt „előmenetelü" osztály.

4. A munkásosztály.'

5. A valóban legalacsonyabb osztály.

Packard érdekesen magyarázza meg az „osztály" fogalmat és elismeri, a különböző társadalmi rétegeket. Az első osztályba azokat sorolja, akik a kersekedelmi és termelési vállalatokat, bankokat, egyetemeket, a hadsereget és magas hivatalokat ' irányítják. Ezek többnyire saját földbirtokkal, részvényekkel, magas folyószámlával rendelkeznek. Ide tartoznak a kiváló szellemi munkások, orvosok, jogászok, műépítészek is, de csak akkor, hogyha befolyásos családból származnak. Feltétlenül fontosak a jó összeköttetések, ismeretségek és ha valaki spekuláción elveszti a vagyonát, akkor alámerülhet az ismeretlenség tengerében. A második vezető osztályhoz tartoznak Packard szerint a megbízható és érvényesülés után vágyakozó „stréberek". Ezek képezik az alkalmazottak „arisztokráciáját". Az „elit" és az alsó rétegek között áthidalhatatlan mélység tátong. Az úgynevezett korlátolt érvényesülési lehetőséggel rendelkező harmadik csoportot a többi hivatalnok és a munkásarisztokrácia képezi. A munkásosztályhoz tartoznak a szakmunkások, a szakszervezetek vezetői, a teherkocsik sofőrjei, a benzinárusítók, a ke- reskedösegédek — írja Packard. A legalsó osztály a nyomor szélén az amerikai nagyvárosok barlangjaiban tengődik.

Mire világít még rá az amerikai szerző? Az autómárkán kívül még más „jelek" szerint is megkülönböztetjük az „osztályokat". A ház, lakóhely környéke, társadalmi viselkedés, barátok, kapcsolatok, nézetek és a gyermekek nevelése szerint. A felső kasztok tagjai úgy vetélkednek a „rendhez való ' tartozásukkal", mint a primitív törzsfönökök ékszereikkel és méltóságuk más jeleivel. Bostonban egy igen gazdag család nem vette tekintetbe, hogy a lakóházakat arisztokratikus stílusban „illik" felépíteni, ezért a szomszédok mindenütt mellőzték a család tagjait mindaddig, míg a házat le nem bontották és a környezetnek megfelelő villát építettek fel. A texasiaknak is megvan a maguk egyéni ízlése. Az Igazgatók utcájában a házak legalább 250 ezer dollár értéket képviselnek. Mi a jellegzetességük? Színes televíziós képernyő a hálószobák mennyezetén, klimatizá- ciós berendezéssel ellátott kutyabódék, a fogadószobákba beépített ásványvíz források és szökőkutak. A ház még nem elegendő, fontos, hogy a cím is előkelőén hangozzék. Az egyik építkezési vállalat például ilyen reklámhirdetést közöl a lapokban. „Ami a legfontosabb: a címe Munsly Park. Ez több mint cím — á hagyomány és az előkelőség jelképe, ez a cím a tökéletes fényűző lakáskultúrát jelenti."

A társadalmi lépcső magasabb fokozatéihoz vezetnek a klubok is és rendkívüli fontos szerepet játszik, hogy melyik egyházhoz tartozik az illető. Minél gazdagabb valaki, annál kozervativabb legyen a magánéletében és a választásoknál is. Gyakori az egyház változtatása. A legfelső társadalmi osztályok tagjai az episzkopális egyházhoz, a presbiteriánusokhoz, gregocionalistákhoz és unita- riánusokhoz tartoznak. Szám- szerint azután a metodisták és a baptisták következnek. A hivatalnoki rétegek egy tizede katolikus, mégpedig a kevésbé előkelőek.

A felső társadalmi rétegek rendszerint nem is küldik elemi iskolába a gyermekeket. Packard kihangsúlyozza, hogy a milliomos fiacskája valóban különbözik a milliárdos gyermekektől. A főiskolákon a diákok újból csak a társadalmi rétegek szerint csoportosulnak. Amikor az amerikai professzorok európai körútra indultak, hogy a főiskolákon a demokráciát tanulmányozzák, már a hajó fedélzetén érezték, az úgynevezett demokrácia hatását. A „legelőkelőbb" egyetemek tanárait elsőosztályú fülkébe, a többit pedig másodosztályúba helyezték el. így fest a „demokratikus" Amerika.

PILLANTÁS

A Í1ULTBA

Sajtónk mindig bőven beszámol az ifjúság üdüléséről és vidám történeteket, fényképeket közöl a tábori életről, utazásokról. Ilyenkor sokszor elgondolkozunk felette, milyen is volt a sorsa a proletár-ifjúságnak az első Csehszlovák Köztársaság idején. A munkanélküliség és éhség közepette ki mert volna gondolni üdülésre vagy külföldi utazásokra?

Mégis voltak tetterős, kezdeményező ifjak, akik a haladó és kommunista ifjúság körében mindent elkövettek, hogy 1938 nyarán néhány hétre kellemessé és hasznossá tegyék egy nagyobb csoport számára az együttlétet, a táborozást. A Magyar Fiatalok Szövetségének agilis és legendáshírű titkára — a párt vértanúja — Schön- herz Zoltán mérnök és munkatársai a legnagyobb önfeláldozással dolgoztak, hogy megvalósítsák a Kysak-Obyšovce környéki, szubotnyicai táborozást. A kassai munkásturisták adták kölcsön erre a célra szerény, kis menházukat, mások a sátrakat.

Az idei sajtónappal és a kommunista sajtó 40 éves évfordulójával kapcsolatban meg kell említeni egy dolgot, amely majdnem feledésbe merült. Véletlen folytán megtaláltuk a táborban kiadott tábori közlöny egyetlen értékes, sokszorosított. már megsárgult példányát, melyet „Üj munka“ címen adtunk ki. Megmaradt a hordozható koffer-írógép is, melyen a matricát írták, élnek még a szerkesztők és a kiadó, a szervezők, sót néhány élő tanú is, akik megmenekültek a fasizmus vérzivatarából.

Hernádvölgyi tábortüzek

Huszonnyolc év után feltehetnek a kérdést, hogy mi volt az a hajtóerő, mely magyar fiúkat és lányokat Bratislavától Berehovoig kiszakított a mindennapi életből és összehozott a szubotnyicai táborban? Milyen eszme hajtotta ezeket a fiatalokat, amikor szájuktól megtakarítva rakták össze filléreiket a tábor részére. A nagy veszély ébresztette őket öntudatra, a népi felelősségérzet sokszorozta meg erejüket, amikor Szlovákián és Kárpátalján végig naptól megizzadva és zivataroktól megtépázva, sokszor kerékpáron siettek a magyar fiatalok találkozójára, ahol a fiatalság minden rétege képviselve volt. Munkásfiú és diák, gazdafiú, hivatalnok és ügyvédjelölt, tanító, földmunkás, varrónő és munkanélküli találkoztak a népi kultúra, a szabadság szeretetében és abban a törekvésben, hogy dolgozni akarnak a fiatalság jövőjének biztosítása érdekében. A tábor célja volt, hogy a MFSZ mozgalmának munkásait közelebb hozza egymáshoz, tisztázza előttük, milyen veszély fenyegeti az emberiséget a német fasizmus támadása részéről, hogyan lehet a fiatalság erejét összefogva nevelni a fiatalságot a béke, demokrácia szellemében, a köztársaság védelmére.

Felejthetetlen élmény volt a tábor résztvevői számára a szlovák-magyar testvériesülési ünnepély, az értékes előadások,

viták, légvédelmi és lövészeti gyakorlatok, sportversenyek, tábortüzek. Minderről a tábori közlöny 6 oldalán megírták élményeiket, észrevételeiket, bírálataikat. A tábort bezáró tábortűz-jelenetet Juhász Árpád jóvoltából a kassai rádió is közvetítette, a kapott honoráriumot a tábor kiadásaira fordítottuk.

kalandos utazásukat biciklin Kamocsától a táborig. Ők voltak a legjobb énekesek. A háború alatt a fasizmus alaposan megtépázta őket. A magyaror- sžági ellenforradalom idején életükre törtek és az elsők között fegyverrel védték egy maroknyi csapattal a szocializmus gyenge hajtásait.

A tiszaújlaki Jóska nem haA C'T

laborilíözém

7

%/.

a-m? yar ^aéa/a^Szőuytéüjje "cé>ö -nycúv /aéora.- /( jbaz:é'ó '7ziye, ‘

Megszólalt a tárogató, elhangzottak a búcsúszavak és a fogadalom: „Szétvisszük ennek a tábortűznek a szikráját lelkűnkben, mely világosítani fogja az utunkat, hogy soha le ne térjünk népünk szereteté- nek és megvédésének az útjáról...

Hova sodródtak az akkori fiatalok, ma már komoly családapák? Csak kevesen maradtak meg belőlük, sokan elvesztek a harcban.

Benő és Kálmán, falusi fiúk megírták a tábori közlönyben

gyott ki egy vitát sem, mindent feljegyzett, meg is írta a közlönybe. A bratislavai Műhely és a tábori tanács tagja volt. Ott esett el a csehszlovák dandár kötelékében a Sokolo- vóért folyt harcban. „In memoriam“ a csehszlovák hadikereszttel tüntették ki. Bandi, tornaijai fiú, a kommunista ifjúság egyik legöntudatosabb tagja Dukla mellett esett el.

Gyula, diák, a kassai Stúdió tagja cikkében tréfásan írta meg azt a komikus jelenetet, amikor Klári a gyakorlaton fordítva vette fel a gázmaszkot, ami nagy nevetést váltott

ki. A régi, vallásos katolikus család sarja, akinek pap fivére, zöldkeresztes nővére ellenére megtalálta a haladáshoz vezető utat, a fasizmus esküdt ellensége lett. Nem akart a Szovjetunió ellen harcolni. Bátyjával Gézával együtt átszökött, de valahol ott pusztultak el a visszavonulásnál az ukrajnai hómezőkön. Az említett Klári börtönbe került, majd megszökve mint partizán élte át a felszabadulást.

Jancsi, a bratislavai Műhely tagja, munkásfiú, szerette a sportot, arról is számol be cikkében. A háborúban be kellett vonulnia, de megtartotta fogadalmát s átszökött a szovjet hadsereghez. A SZNF idején az ejtőernyős dandár keretében harcolt hazai fronton a hegyekben mint partizán. Bös- ke varrónő volt, okos lány, szépen írta meg a lányok életét a táborban. A fasizmus áldozata lett, éppúgy mint Márta és a többiek.

A tábor gondnoka ma vasutas, a közlöny főszerkesztője miniszterhelyettes, a kiadó diplomata lett, a szervező ma újságíró, az egyik oktató történész lett. Schönherz Zoltán pedig egy zimankós októberi reggelen a Margit körúti fegyház udvarának sarkában a bitófán lehelte ki nemes lelkét. Utolsó szavai voltak: Vesszen Hitler, éljen a béke! Ahány név, mindmegannyi emberi sors! A párt neveltjei voltak mind és becsületesen kitartottak az eszme mellett, mely erőt kölcsönzött nekik a legnehezebb napokban. GREK IMRE

„ .. Felmentünk a jegyzőhöz vagy háromszázan, hogy addig nem ráegyünk el a jegyzői hivatalból, míg segélyt nem kapunk. Bezzeg, mikor kinézett az ablakon és látta, hogy még többen is vagyunk, rögtön csengetett a telefonon a járási hivatalba, s délután már oszt tották; is a lisztet.“ (MUNKÁS 1932. január 3-án.)

CSALLÓKÖZ DOLGOZÓI az alanti sorokkal köszöntötték „Az Üj“ című kommunista kultúrpolitikai folyóirat első számát:

„ .-.. Mi, csallóközi parasztok, falu szegénysége, küldjük forradalmi üdvözletünket az Útnak! !

író és munkás elvtársak, kik távol éltek tőlünk, ne feledkezzetek meg a mi életünkről, a mi bajainkról.

Akikj itt küszködünk a földdel, afy úrral, jegyzővel, zsan- dárraj,} adóvégrehajtóval, minket elfelejtett. az isten és mi sem ismerjük őt.

Csak ti vagytok bajtársak, segítők a harcban az összes elnyomók ellen, ti munkástestvéreink!“ (AZ ÜT 1931. ÁPRILIS 20.)

„A Ijapitalisták a konjunktúra idejjén éppen eleget harácsoltak össze. Mostan a rossz időkben rajtuk a sor, hogy zsíros nyereségükből valamit ide adjalak, ha csak nem akarják, hogy bekövetkezzen a katasztrófa ... “ (ROBOTNÍCKE NOVINY 1931. DECEMBER 9.)

„Az érsekújvári megyei közkórház, amelyet harminc esztendő óta bűnös mostohasággal kezelnek. Az eső beszivárog a kórtermekbe, ahova a prostituáltakat a tisztességes lányokkal és' fertőző betegekkel teszik együtt.“ (ÉRSEKÚJVÁR ÉS VIDÉKE 1927. DECEMBER 22.)