Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-20 / 38. szám
Az I. labdarúgó liga Az újonc győzött a bajnok ellen va—Jednota Trenčín 3:2 (1:1), (0:3), Spartak Sokolovo—Spar- Slovan Nitra—Slovan Bratisla- tak Trnava 3:1 (2:0), Baník va 0:4 (0:3), ČH Brno—Dyňa- Ostrava — Tatran Prešov 2:1 mo Praha 1:3 (0:2), Spartak (1:1), Spartak Hradec Králové Stalingrad — Dukla Praha 1:5 —SONP Kladno 2:4 (0:3). Ez a pillanatfelvétel az olimpia kiilöndíját nyerte el. A pályán 200 m -síkfutásban az olasz Berruti (jobbra) és a francia Ge- nevay robog a célba. Egész egyszerű kép lett volna ez, a fotoriporter sikerét azonban a galamb biztosította, mely pár lépéssel a futók előtt szállt le a pályára. Az I. labdarúgó-ligában szombaton és vasárnap már a hatodik őszi fordulóra került sor. Az eddigi fordulók lefolyásából több örömteljes megállapítást lehet tenni. A csapatok zöme idegen pályán is már nem „bentonvédelmi“ taktikával fut a pályára. Ez megmutatkozik a csatársorok szép és gólbő játékán, továbbá a játékvezetők — több új fiatal játékvezető besorolása által — erősen kezükben tartják a játékot, szigorúan büntetik a szabálysértéseket, nem riadnak vissza a büntetőrúgások megítélésétől sem és így az állandóan növekvő számú nézőközönség színvonalas, élvezetes játékot lát. A fegyelmi bizottság Is "eredményesen dolgozik és azokat is bünteti, akiket a játékvezető ugyan nem állított ki, azonban veszélyeztetik játékukkal az ellenfél játékosok épségét Az idegen pálya a hatodik fordulóban nem bizonyult „biztos talajnak", hisz a hazaiak csak három, míg a vendégek négy mérkőzést nyertek. A kapusok 32-szer halászták ki a labdát a hátuk mögül és ez több mint 4,5 gólt jelent átlagban egy mérkőzésre. Itt már góiszüretröl beszélhetünk. A gólarány 12:20 és a pontarány 6:8 a vendégek javára. Hat fordulóból még korai lenne végkövetkeztetéseket levonni. Azonban már most megállapíthatjuk, hogy a bratisla- vai Červená hviezda és a prágai Dukla a legkomolyabb esélyesek az elsőségre. Rögtön mögöttük következik az Ostrava és a Trnava szerdán, szepTippelj velünk 1. Dynamo — Ostrava X 1 2. Trnava — ČH Brno 1 3. Trenčín — Sokolovo X 1 4. Kladno—ČH Bratislava X 2 5. Slovan — Hradec 1 6. Dukla Praha — Nitra 1 f 7. Prešov — Stalingrad 1 8. Liberec — Osti 1 ' 9. Motorlet — Plzeň X 1 10. Vítkovice—Pardubice X 2 11. ČH B Bystrica—Košice X 2 12. Stalingrad — Krakov 1 2 13. Žižkov — Sp. Brno 1 14. Ratiškovice—Prostéjov 1 / így kellett volna Sportka: 1, 3, 19, 24, 37, 47 Sazka: 122211221112 ********** tember 21-én esetleges győzelme esetén hazai pályán a bratislavai Červená hviezda ellen, megerősíthetné helyzetét az élcsoportban. Még két-há- rom forduló kell, hogy kialakuljon az élmezőny. Már csak a bratislavai Červená hviezda veretlen, és szombat óta, a prágai Dynamo győzelme után Brnoban az ottani ČH ellen, már nincs csapat pont nélkül. A liga meglepetései közé tartoznak az újoncok. A Kladno idegen pályán győzött a bajnok Hradec ellen és a Jednota Trenčín a múlt heti győzelme után ugyancsak a bajnok Hradec ellen, Bratislavában is a Červená hviezda ellen megállta a helyét és csak legszorosabb vereséget szenvedett. A prágai Dukla nagyszerű formában játszik és a legkiegyensúlyozottabb csapatnak bizonyúl. A bratislavai Slovan gyenge kezdés-után úgylátszik magára talált és megérdemelten magas győzelmet aratott Nitrán. A prágai Dynamo hagyományosan győzött Brnoban. A prešovi Tatran Ostravában jól kezdett, sok jó helyzetet nem használt ki és a végén mind a két pontot Ostravában hagyta. A trnavai Spartak sorsát két szabadrúgásból esett gól pecsételte meg. EREDMÉNYEK: ČH BratislaEgy középkorú férfi siet egy szikár, olajosbőrű atléta felé. Tízszer is elmondja egymás után az üdvözlő szavakat. Ba- rátilag átöleli a fiút és megszorítja a kezét: „Édes fiam, Abebe.“ — Már reggel óta folyton mondtam, hogy senki le nem győzheti. Ismerem én öt jól. Megmondtam neki, hogyha betartja taktikai utasításomat és nem ragadtatja el magát, akkor senki sincs ezen a földön, aki előtte futhat be a célba — így lelkendezik Onni Niskanen, Abebe Bikila edzője nagyszerű taníványáról, aki óriási meglepetésre szerezte meg maratho- ni futásban az olimpiai bajnoki címet. — Az első pillanattól kezdve hittem benne. Alig négy hónapja irányítom edzéseit, de amikor először láttam futni, tudtam, hogy kivel állok szemben. Ez volt az első igazi nagy nemzetközi küzdelme. Csak attól az egytől féltem, hogy esetleg eltaktikázza a versenyt. De a fegyelem itt is fegyelem maradt. Bikila a császári testör- ség tagja és mint ilyen megtanulta a fegyelmezett magatartást — folytatta az edző. — Sokan nem is hiszik el, hogy Abebe tulajdonképpen még csak három éve atletizál, holott már 28 éves. De már akkor a hosszú távokra specializálta magát. Etiópia magasfekvésií vidékein nagyon nehéz futóterepek vannak. Otthon olyan terepen futotta többször is ezt az erős 42 km-t, ahol a pálya szintkülönbsége 250 m volt a római 90-nel szemben. Az indulás előtt röviddel megrendezett válogató versenyen ilyen nehéz pályán a marathoni távolságot 2:21:33 alatt tette meg. Már akkor tudtam, hogy első lesz. Képességeinek felső határától azonban még messze van. Tokióra lesz igazán nagy formában és hiszem, hogy addig megdönti Zátopek egyórás futásában elért világcsúcsát is. Két év múlva az Afrikai Játékokon sokan meglepődnek majd az etiópiai atléták fejlődésén. Már most is sok az Ígéret, ők azonban majd csak négy év múlva Tokióban fognak igazán bizonyítani. — Sokan kérdezték tőlem, hogy mindig mezítláb fut-e Bikila. Nos, nem mindig! Ha a terep nem elég egyenletes, akkor nem kockáztat! Cipőben fut. Az azonban biztos, hogy mezítláb szívesebben és köny- nyedébben fut. Az olimpián is kérte, hogy mezítláb futhasson. Ez több magabiztonságot adott neki. Itt szeretném még elmondani, hogy sokan azt kérdezték: vajon a hetedik helyen befutó Abebe Wakgira testvére-e a bajnoknak. Nos, nem testvére, még csak nem is rokona. „Abebe" ugyanis keresztnév, még hozzá nagyon elterjedt keresztnév és ez tévesztett meg egyeseket. * ****•*********-************* A iái olii a üt Iéséóé na A római olimpiai játékok befejezése alkalmából a Népsport munkatársa beszélgetést folytatott M. Peszljakkal, a Szovjet Sportszervezetek és Sportegyesületek Szövetségének elnök- helyettesével és kérdéseket tett fel neki általában a XVII. olimpiai játékokra, valamint re vonatkozólag. M. Peszljak t szokat adta: A XVII. nyári olimpia megítélésem szerint nagyszerű eredménnyel zárult és az emberi társadalom jelentős kulturális eseményévé tudott válni — mondotta bevezetőül és utalt rá, hogy az olimpia beváltotta azokat a reményeket, amelyeket N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió miniszterelnöke az olimpiai játékok kezdete előtt a résztvevőkhöz intézett felhívásában kifejezett. — A római olimpia az egész világ sportoló ifjúságának nagy ünnepe volt — folytatta. — Ismét bebizonyosodott, hogy az olimpiai gondolat erős gyökeret vert az emberi társadalomban, jelentősen hozzájárul a különböző népek közötti egyetértés fokozásához és igen jó iskolája a sport fejlesztésének. A római játékok is bő alkalmat nyújtottak a sportolóknak mind a baráti kapcsolatok kialakítására, mind a fontos szakmai tapasztalatok megszerzésére. Tehát a római olimpia kitünően segítette a sport fejlődését világszerte. Érthető ez, hiszen a római olimpia ä legnagyobb szabású volt az eddigiek közül. Nyolcvanöt nemzet küldötte el legjobbjait a játékokra, s ez a forma egyben azt is mutatja, i szovjet sportolók szereplésé- i kérdésekre a következő válahogy az öt kontinens lakossága arányosabban képviseltette magát, mint bármikor az eddigi olimpiákon. Különösen örvendetes volt, hogy megjelentek a római olimpián olyan afrikai és ázsiai országok sportolói, amelyek csak nemrég léptek az önálló fejlődés útjára. Még örvendetesebb, hogy ezeknek az országoknak a sportolói meglepetésszerű sikereket értek el a versenyeken és ezzel is tanúsították, hogy országukban komoly haladást tett a sport- mozgalom. A sportvilág például nagy érdeklődéssel fogadta, hogy a marathoni futás klasz- szikus számát egy eddig ismeretlen etiópiai futó nyerte. Őszintén reméljük, hogy az elkövetkező években ezeknek az országoknak a sportmozgalma még szorosabban felzárkózik a világ élvonalához. — Mi a véleménye a játékok szervezéséről és rendezéséről? — Általában tekintve a szervezés, a versenyek előkészítése és rendezése jó volt. A sportemberek őszinte megbecsüléssel ismerik el a vendéglátó olasz nép és az olasz sportmozgalom nagy erőfeszítését, amellyel lehetővé vált, hogy e nagyszabású verseny zavartalanul, programszerűen pn jó üa vált bonyolódjék le. Technikai vonatkozásban ugyan egyik-másik sportág versenyeinél talán voltak kisebb-nagyobb fogyatékosságok, de ezek az összképen nem változtattak lényegesen. Végeredményben a római olimpia új lépést jelentett a világ sportkultúrájának fejlődéséhen, és ha mellőzzük a csangkaj- sekista tajvani sportvezetők egyébként hatástalan provokációját, akkor elmondhatjuk, hogy a római játékok az igazi sportbarátság és a teljes sportszerűség szellemében zajlottak le. — Beváltotta-e a szovjet sportolók szereplése a hozzáfűzött reményeket? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a szovjet sportolók szereplésével teljes mértékben elégedettek vagyunk. Minden okunk megvan erre, hiszen sportolóink nagy sikereket értek el és megmutatták, hogy országunkban állandóan fejlődik a sport. A szovjet versenyzők már Mel- bourne-ben is jó eredményeket értek el és a nem hivatalos pontversenyben elsők lettek. Rómában azonban sportolóink túlszárnyalták még mel- bournei sikereinket is. A szovjet sport, a gyeplabda kivételével minden sportágban képviseltette magát és versenyzőink összesen 43 arany-, 29 ezüst- és 3I bronzérmet szerezve kerültek az első helyre. Hogy mit jelegt ez az eredmény, azt legjobban -talán azzal tudom érzékeltetni, hogy a szovjet olimpiai csapatból minden második versenyző helyezést ért el és minden harmadik éremmel tért haza a Szovjetunióba. Sikerünk természetesen nagy örömet váltott ki a szovjet népben, mert a szovjet sportolók eredményeiket az eddigi legnagyobb olimpián érték el. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok sportolóit különös gonddal készítették fel a küzdelmekre és a visszavágás gondolatától fűtve még bizonyos soviniszta jelszavak alkalmazásától sem tartózkodtak, Minket sem a felkészülés, sem a versenyek során nem vezettek olyan célok, hogy felsőbbrendűségünket akarjuk bizonyítani a sportban. Országunkban a sportolók száma meghaladja a húszmilliót és ahol ilyen tömegek sportolnak, ott mindig nagy számban vannak kiemelkedő tehetségek, akik a világversenyeken is meg tudják állni a helyüket. Kielégítően jól szerepeltek vívóink, kajakozóink, evezőseink, nagy előrehaladást mutattak lovasaink, vitorlázóink, kerékpárosaink. Csalódások is értek bennünket. Az olimpiai küzdelmek megmutatták, hogy van egy sportágunk, amely messze van a nemzetközi élvonaltól és ez az úszás. Levonjuk a tanulságokat és mindent elkövetünk, hogy ebben a sportágban is számottevő fejlődést érjünk el. Egyénileg szeretném kiemelni Sahlint, kiváló tornászunkat, aki négy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett, J. Vla- szov új súlyemelő világcsúcsát, Bolotnyikov, Savlakadze, Ru- gyenkov szép győzelmét. Fontosabb-e a szerelem? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez VÁLASZOK A „TAPASZTALT LÁNY“-NAK Amikor elolvastam a hozzászólását, nagyon meglepett, hogy egy tanult lány, egy tanítónő ilyesmit tud írni. A maga véleménye meggyőzött arról, amit már idehaza a mi falunkban is tapasztaltam, hogy az érettségizett lányok egy része lenézi a fizikai dolgozókat. Pedig ma nem aszerint becsülik és értékelik az embereket, hogy van-e érettségijük, vagy nincs, hanem az elvégzett becsületes munka után. Engem az döbbentett meg, hogy ön tanítónő, aki gyermekeket nevel. Hogy tudja őket arra nevelni, hogy becsüljenek meg és szeressenek minden munkát, ha sajátmaga ilyen nézeteket vall? S mindezt miért? Csak azért, mert egy fiúban csalódott. Én azt hiszem, hogy amit a fizikai dolgozók címére írt, azt a saját címére írhatta volna. A három jó barát leveléhez pedig annyit szeretnék hozzászólni, hogy addig ne ítéljenek el senkit, míg önmagukat nem vizsgálták meg. Űk is hibásak, hogy csak az érettségizett lányok társaságát keresik, s lenézik a nem érettségizetteket. Ha továbbra is úgy fognak viselkedni, nem lesznek boldogok soha. Egy kiszolgált katona Nagyon meglepődtem a Tapasztalt lány kevésbé tapasztalt ajánlatain. Nem hittem volna, hogy a szocializmusért folyó harc dicső befejezése után egy fiatal . tanítónő ilyen téves nézeteket valljon. Soraimban a Tapasztalt lánynak szeretnék válaszolni téves nézeteire. Túlságosan megfeledkezett magáról és esetleges csalódásának hatása alatt olyan gondolatai támadtak, melyek nem csak tévesek, de helytelenek. Egy ember szerint akar- kimondani ítéletet sok más ezer és ezer felett. Ügy látom, mielőtt papírra vetette sorait, nem eléggé fontolta meg és megfeledkezett visszatekinteni a múltra, megvizsgálni saját tetteit.” Szerintem az nem hőstett, hogy érettségi után barátságunk fennmaradt. Talán nekünk, akiknek volt alkalmunk fokozni iskolai képzettségeinket, nincs jogunk barátkozni nem érettségizett lányokkal vagy fiúkkal. A továbbiakban harcot emleget. Szerintem túlzott mértékben romantikus lélek lehet. De emellett még megfeledkezik arról is, hogy a közös célért folyó harcban egy ember célt el nem érhet. Elismerem, hogy a nevelő munka megbecsülést és elismerést érdemel, de nem értem, milyen alapon képzel valaki magáról olyat, hogy az ő személyével akar a másik hencegni. Utána túl elhamarkodott vádat emel a dolgozó fiatalok ellen. Ha ~Qn nem is, de sokan megegyeznek következő nézetemmel: lumpolásnak csak könnyelmű és gyenge akaraterejű emberek hódolnak. Remélem beismeri hibáját, hogy a megvetést érdemlő „erények" nem csak érettségi nélküli embereknek a tulajdonságaik. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az életben mind tanítónő szerepel. Az iskola padjaiban társadalmunk legkisebb tagjaival foglalkozik, akiktől a jövőben sokat várunk. Vegye fontolóra azt a tényt, hogy a világ második szocialista országában élünk. A küzdelem ezzel azonban még nem ért véget, a továbbiakban egész emberekre van szüksége szocialista társadalmunknak. Jobbnál jobb eredményeket csak akkor érhetünk el, ha a jövő harcosainak kellő alapokat adunk. Ez pedig bizonyos mértékben az ön feladata is. A fiatalságot politikai nézeteiben is ki kell képeznünk, de ha téves nevelésben részesülnének fiataljaink, semmi esetre sem teljesíthetnék szocialista társadalmunk egyes követelményeit. HÍV. Nagy felháborodással olvastuk a „Tapasztalt lány" hozzászólását a három jó barát leveléhez. Csodálkozunk, hogy eav érettségizett tanítónőnek ilyen véleménye van a fizikai munkásokról. Kérdezzük, hogy szocialista társadalmunkban van-e különb- fiiikai és a szellemi munkás kozott?, és eavál- talán milyen ifjúságot nevel az ilyen gondolkodású tanítónő, amikor az úi iskola- ^"fszer eiőírja, hogy a tanulóifjúsággal a fizikai munkát szerettessük meg’ „Ezek vagytok ti, fizikai munkát végző fiúk" írja ledelábel?’ de vajon v‘selke- déSfve* sajat maga rontot- a7? ,el a fizikai munkással hai 'smeretséget, állandóan íoľtát Fő8 érettsé9'zett aki mn f9y íiatal tanitónő, aki most egy érettségizett fiú menyasszonya, nem le- hct annyira tapasztalt, hogy akalanos.tsa véleményét! ™efr* az °. esete vélemé252 S.mr t csak ritká* tordul elő az életben és megjegyzendő még, hoov az érettségizett fiatalemberek nagy részé fizikai munkát végző családokból kerül ki Szerintünk a mai szocialista séoSa»h°im e9y na9y közösszellem- -mncs különbség között .L ® i Zikai nttmkás kozott, szocialista államunkban megszűnt az osztálymunkásCSak 6£Jy iétezJk- a munkás, es az mindeov Műszón'1*8-’ Vagy szellemi’. Mi szellemi munkások vagyunk, férjeink viszont fizihe!vhoIrUnl^át végeznek a helybeli szövetkezetben Elmondhatjuk 14—15 éves házasságunk után |S ho boldog házaséletet élünü SenJen megértjük egy-’ tífk t- hAZt 1S rne9állapítot- ben ér°9y 3 kövezetünkben elő egyes ismert érettségizett férfiak emberi érä.%s, unt az ember értékét nem minden esetben az iskolák száma határozza meg, hanem az élet értelmének tisztán látása. Ajánljuk minden fiatal lánynak, hogy élettársa megválasztásánál ne azt nézze, hogy fizikai, vagy szellemi munkás-e az illető, hanem hallgasson a szívére. Tisztelettel: Két asszony.
