Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-12 / 28. szám

Az Uj Ifjúság nyári versenye Gyönyörű vidéken nem is olyan idegen a humorral, sem pedig a fű­szerrel. Aki viszont nem bírja az erős fűszert, az a pekingi szakács remekeit kapja tálalva. A csodálatos mandarinhal, a rákféleségek változatos sora, a saláták, csigák, az ínyencek­nek való cápauszonyleves csak­hamar megnyeri a vendégek tetszését és nincs olyan vendég, aki ne próbálná ki az evöpálci- kák használatát is. Az étkezés végén már meglehetős jártas­ságot mutat mindenki a keze­lésükben. A kínaiak általában nem iszákosak, pedig italféle­ségekben óriási a választék, van itt gyenge és tartalmasabb, eredeti kínai sör, édes bor. likőr és főleg rizspálinka. De elengedhetetlen a zöldszinii jázminlea, melyet rézkannákból öntenek be Víz helyett mindig ezt a teát isszák. Evés közben nem illik beszélni, itt azonban az asztalok között is kedélyes viták indulnak a vendégek kö­rében és •szinte előadásokat rögtönöznek Kína ősi kultúrá­járól. Hihetetlen, hogy a férfia­kat mennyire érdekli a kínai ételek elkészítése, mert amikor az egyik pincér készségesen tollbamondott néhány receptet, főleg a férfiak jegyeztek. Talán akad is olyan, aki kipróbálja. Például: Oroszlánfej: Finomra vagdalt sertéshúst keverjünk össze bambuszlevelekkel, keményítő­vel, tojással, sóval és borral. Gyúrjunk belőle kis golyókat, hentergessük meg keményítő­ben és palacsinta-tésztában, azután olajon süssük meg, majd qyömbéres borban újból párol­tuk. Aki Prágában jár, bizonyára nem mulasztja el, hogy >felke­resse a kínálkozó érdekességek között a kínai vendéglőt sem. M. M. Kral'ovanyban átszállunk a Suchá Hora felé induló vonatra. Azonnal egy sötét alagútba futunk, utána pe­dig tündéri panorámájával kitárul a gyönyörű árvái táj. A sziklák olyan közel van­nak a vonat ablakához, hogy az utas kezével nyugodtan elérheti azokat. Szinte cso­dálatos, hogyan fér el a kes­keny völgyben a vasút, az országút és az Árva folyó. A fenyők szinte gótikusra változtatják a sziklamagas­latokat, és az itt állandóan hűvös levegő felfrissíti az utasokat. A hegyek oldalá­ból csermelyek buzognak alá, még a mozdony is be­lőlük veszi a vizet. Pormen­tes, balzsamos levegőjű vi­dék ez. Mintha külön or­szágba, távoli tartományba került volna az ember. A hegyek okozzák ezt az ér­zést, mert a láthatárt száz, százötven méterre hozzák az ember szeme elé. Keser­ves volt itt valamikor az élet. Termőföld ? Csak a fenyő díszük itt, annyira, mintha itt lenne a fenyőfé­lék bölcsője. Ahol a folyó itt-ott szélesíti a völgyet, néhány négyzetméteren krumplit, zabot termelnek. A szobanagyságú földterület már nagy területnek számít. Elképzelhetjük, hogy a régi rendszerben mezőgaz­dasági megművelhető terü­let nélkül és ipar híján mi­lyen árva volt ez a vidék. Nem csoda, hogy a világ minden sarkában találkoz­hatunk olyan emberekkel, akik innen szakadtak el, a nagy nélkülözés arra kész­tette őket, a susogó fenyve­seket és a vízmosások áfo­nyaillatú partjait, a termé­szeti szépség nem éltette az embereket, hanem inkább kicsúfolta, átokra késztette azokat. Árva különben jó nagy terület. Ma a falvak és a kisvárosok úgy néznek ki, mintha ők diktálnák az üte­met az életre. Utcasorokról tűntették el a faházakat. Kalákába verődve, közösen építették fel az új lakáso­kat. Az itteni falvakban, ha valaki építkezik, az egész falu segít az építkezőnek. Hadd épüljön, hadd változ­zon ez a szomorú vidék — gondolják magukban az em­berek. De nemcsak a lakás­építés terén vannak itt nagy változások. Rendszerünk megszüntette a munkanél­küliséget, villany világít minden házban és rádiót hallgatnak sok helyen még a hegyi pásztorok is. A kul­túra bedöntötte a krat'o­Befejezödött a négynapos körút, amelynek során a szov­jet vendégek meglátogatták Ausztria természeti szépségek­ben gazdag tájait. Megtekin­tettek néhány fontosabb ipari létesítményt is. Az osztrák la­pok hangoztatják, hogy a szov­jet vendégekre igen jó benyo­mást tett Ausztria ipari fej­lettsége. A vendégek és a kísé­retükben levő osztrák hivatalos személyiségek, élükön Raab kancellárral — vidám hangu­latban töltötték ezeket a napo­kat. A lapok egyébként, még a barátságtalan beállítottsá­gúak is mint az Express, a Kurier és a Presse elismeri, hogy az osztrák közönség min­denütt rendkívül szívélyesen fogadta a szovjet miniszterel­nököt és kíséretét. Itt is meg­ismétlődött, ami Hruscsov amerikai és franciaországi lá­togatása idején történt: A kez­deti, mesterségesen „fagyasz­tott" légkör feloldódott és Hruscsov személyes varázsa, közvetlensége és nyílt szóki­mondása áttörte a protokoll- korlátokat. Az út minden állo­másán nagy és lelkes tömegek várták és egyre nagyobb töme­gek. Érdekes megemlíteni, hogy Salzburgban volt leglelke­sebb hangú a fogadtatás. Éve­ken át ebben a városban volt az amerikai katonai- és propa­gandaszervek főhadiszállása, még ma is intenzíven érezhető az amerikai befolyás a város életében. Itt jelenik meg Ausztria legagresszívebb NA- TO-barát lapja, a Salzburger Nachrichten, ez a lap igyeke­zett a legbuzgóbban rontani a légkört Hruscsov látogatása előtt és közben is. Hogy milyen eredménnyel, ezt egyebek kö­zött maguk, a lap szerkesztői is megítélhették abból a lelkes fogadtatásból, amit a salzbur­giak rendeztek Hruscsovnak és kíséretének. Általában meg le­het ítélni az osztrák közhangu­latban bekövetkezett kétségkí­vül előnyös változást abból is, hogy az amerikai szolgálatban álló lapok hangja egyre inge­rültebbé válik. Eltekintve azoktól a szemé­lyes megbeszélésektől, ame­lyekre útközben nyilván sor került Hruscsov miniszterelnök és Raab kancellár között, s amelyekről csak találgatások jelennek meg a sajtóban, a Szovjetunió miniszterelnöke két ízben érintett fontos politi­kai kérdéseket. Felhívta az osztrákok figyelmét arra, Hogy a nyugat-német revanspolitika terveiben változatlanul szere­pel az Anschluss. Az osztrák függetlenség biztosítása szem- pontjából is lényeges, hogy megfékezzék a Nyugat-Német- ország uralkodó köreiben egyre agresszívebben jelentkező re- vansszellemet. Hruscsov másik politikailag fontos kijelentése az osztrák semlegességre vo­natkozott. A szovjet miniszter- elnök megismételte, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja és támogatja Ausztria semle­gességét, és hozzátette: „A Szovjetunió nem nézné tétle­nül, ha megsértenék Ausztria semlegességét“. Biztosra vehető, hogy a két ország kulturális kapcsolatai­nak elmélyítésére az eddiginél nagyobb lehetőségek nyílnak. A gazdasági kérdésekről Hrus­csov vidéki körútja alatt is folytatták tanácskozásaikat Becsben a szakértők. Egységben és barátságban A spartakiád-látogatők min­den alkalmat kihasználtak, hogy megnézzék Prága nevezetessé­geit, a kiállításokat és kultu­rális programokat. Tömegesen felkeresték az „Egységben és barátságban" című kiállítást, amely a Csehszlovákia 1960 el­nevezésű kiállítás egyik része, de nem a kiállítás telepén, ha­nem az U Hybernű kiállítási termékben nyert elhelyezést. A kiállítás anyaga szorosan összefügg Csehszlovákia kelet­kezésével, fejlődésével és sike­reivel, hiszen a csehszlovák­szovjet kapcsolat, szövetség és barátság dokumentumait mu­tatja be. És jó! tudjuk, hogy Csehszlovákia a Szovjetunió testvéri segítsége nélkül soha se érhette el a mai sikereket. A kiállítás mindenki számára sok érdekességet nyújtott. Tör­ténelmi áttekintést nyertünk a hazánk népei és az orosz nép között fennálló legrégibb kap­csolatokról. Már a .Premysl uralkodócsalád idején is igazi baráti kapcsolat állt fenn ha­zánk népei és az orosz nép között. A vonzalom a megújho­dás korszakában és a népi for­radalmi megmozdulások idején mindig fokozódott. Különösen az 190S-ÖS forradalom talált visszhangra hazánkban. Az első világháború idején még köz­vetlenebb lett a kapcsolat, ha­zánk fiai közül sokan orosz fogságba estek és részt vettek a fiatal szovjet állam védetme- zésében meg a fehér hadsereg elleni harcokban. A Szovjet­unióban alakult az első hadse­reg, amely az új Csehszlovákia megalakításáért harcolt. A kiállítás történelmi része Hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításával végződik. Megtudjuk, hogy a szovjet kor­mány az első Csehszlovák Köz­társaság Idején kölcsönt nyúj­tott és 1945-ben a szovjet kormány kijelentette, hogy a kölcsönadott 20 milliárd Kčs-t a csehszlovák nép szá­mára nyújtott ajándéknak te­kinti. Milyen különbözők voltak szövetségeseink. A háború Ide­jén Londonban székelt a cseh­szlovák kormány és még nem la olyan régen az angol kor­mánynak törlesztettük azokat a kölcsönöket, melyeket a há­ború alatt nyújtott. Más érdekes dokumentumból megtudjuk, hogy a szovjet ka­tonák hazánk részlegesen fel­szabadított területein 500 ton­na lisztből sütöttek kenyeret, hogy azt az éhező nép között osszák fel. A szovjet ejtőer­nyősök harcaira vonatkozó do­kumentumok között van egy okmány, melyet egy szovjet tiszt talált meg, mely szerint Prágát a levegőbe akarták rö­píteni a fasiszta németek. Sze­rencsére a szovjet hadsereg még idejében érkezett meg. Sok érdeklődő nézegeti min­dig Nyikita Hruscsov levelét, aki a Nagy Honvédő Háború idején a voronyezsi fronton összeköttetésben állt Ludvik Svoboda ezredessel, a csehszlo­vák hadsereg szervezőjével. Olvastuk Hruscsov elvtárs le­velét, amelyben Kijev város felszabadítása idején gratulált a csehszlovák hadseregnek. Még egy Hruscsov-levelet lát­tunk a kiállításon, melyben az 1960-as újév küszöbén jókíván­ságait tolmácsolja a Csehszlo­vák-Szovjet Barátsági Szövet­ség tagsága számára. Az SZKP és a CSKP közötti együttműködés dokumentu­mainak kiállítási termeit a ha­zánkban kiadott marxista-leni­nista és szovjet irodalom kiállítása zárja le, majd a je­lenlegi gazdasági együttműkö­dést megalapozó szerződésekbe nyerhetünk betekintést: a kő­olaj szállításáról szóló szerző­désbe, a két ország mezőgaz­dasági minisztériuma közötti szerződésbe mely szerint a szovjet ipar 8052 traktort szál­A világvárosok példája nyomán Prágának is van már kínai ven­déglője, ahol Európa szívé­ben ízelítőt ka­punk nemcsak a hamisítatlan kínai nemzeti ételekből, ha­nem megismer­kedünk kínai barátaink szo­kásaival is. Amint belé­pünk, meglep a gondos, sőt mű­vészt belső épít - kezés. Az ere­deti kínai búto­rokkal berende­zett étterem, a kárpitok, képek, melyek Kína tá­jait, való színüt lenül érdekes hegyalakulatokat, mesebeli új kínai falvakat, felhőkbe burko- lódzó hegyeket, csodálatos lit le. Elolvashattuk a szovjet kormány levelét, melyben konkrét segítséget ajánl fel a szintétikus kaucstikipar fej­lesztésében és láthattuk, az 1960—65-ös évekre vonatkozó hosszúlejáratú gazdasági szer­ződéseket, melyek majd nagy mértékben hozzájárulnak ah­hoz, hogy teljesíthetjük a har­madik ötéves tervet. A kiállítás szemléltető módon bemutatja a kommunista mun­kabrigádok és a szocialista munkabrígádok sikeres akcióit, a szocialista tudomány és technika távlati terveit, és a proletár nemzetköziség elvén alapuló együttműködés ered­ményeit. A kiállítás legújabb doku­mentumait a táviratok, hatá­rozatok és levelek ezrei képe­zik, amelyekben hazánk népe nap mint nap kifejezésre jut­tatja, hogy egy emberként lel­kesen támogatja a Szovjetunió békepolitikáját. Azt, hogy bé­kében akarunk élni az egész világgá! és testvéri szeretetben a szovjet néppel. Olyan kiállítás ez, amelyen a történelmi dokumentumokon kívül megtalálod talán a ti helyi CSISZ-szervezetetek, vagy talán a saját leveledet is, mindnyájunk béketörekvésének kifejezésre juttatását. bambuszerdőket ábrázolnak, valóban idegen légkört terem­tenek. De az asztalokon a régi kínai edények és ismeretlen rendeltetésű tálacskák már az első percben ismerősöknek tűn­nek. Csakhamar otthonosan ér­zi magát az ember és érdeklő­déssel veszi kezébe az étlapot. A kínai konyha állítólag a vilá­gon a legrégibb hagyományokra tekint vissza. Költők éneklik Érdekességek — Mi történt? — kérdezte valaki a bécsi Imperial szálló közelében egy rendőrtiszttől, amikor az rohamlépésben szel­te át az utcát. — Hruscsov „meglépett" — felelte izgatottan, szinte visz- szatartva lélegzetét. A szovjet miniszterelnök elkerülte az „őrök" vizsla szemét és reggeli sétára indult. — Nyikita valóban merész, hogy felügyelet nélkül az em­berek közé megy — mondotta valaki a szálloda előtti álldogá­lók közül. „Látni, hogy ö hem egy perzsa sah". * Hruscsov elvtárs ausztriai látogatása alatt történt. Vil- lachban, az osztrák rádió egyik mérnöke, egy szocialista, szét­lőtt Lenin-mellszobrot adott át Hruscsovnak. Elmesélte, hogy 1942-ben mint frontharcos Minszk mellett egyszer megfi­gyelte, hogy az SS-katonák azzal szórakoztak, hogy Lenin mellszobrát vették célba. — Lelkem mélyéhöl felhábo­rított a fasiszta német katonák barbársága. Az erősen megsé­rült Lenin-szobrot sikerült megtalálnom, magamhoz vet­tem és drága emlékként meg­őriztem. És most, ez a megcsonkított Lenin-szobor Hruscsovval visz- szatér a Szovjetunióba, talán Minszkbe. meg a kínai ételek izét, zamat­ját, hatalmas fóliánsokban van­nak lefektetve a receptek. Cseh pincérek tolmácsolják a kínai szakácsoknak a vendé­gek óhaját. A hatalmas Kíná­ban minden vidéknek megvan a maga specialitása. Aki a fű­szereset szereti, az a s-cs- chuani szakács föztéböl kap. Ez a szakács pedig arról híres, hogy nem takarékoskodik sem M. M. Nem is olyan távoli, vanyi kaput és megmutat­ta, hogyan kell virágot fa­kasztani a nedves sziklákon. Istebnén kohászati üzem épült, a felsőbb részeken pedig elkészült a hatalmas árvái duzzasztógát. Kubín- ban és más helyeken is új üzemek épültek. Mokrádon elektrotechnikai gyártmá­nyokat készítő üzem épült. De van ennél még híresebb gyár is a vidéken. Találjuk el, hogy hol van! Annyit el­árulhatunk, hogy televíziós vevőkészülékeket gyárt, 1948—49-ben épült. Eleinte az üzemben fehérneműt ké­szítettek, néhány évvel eze­lőtt azonban megszüntették a textilgyártást. A gyér be­rendezését kicserélték és azóta itt készítik a jóminő­ségű televíziós vevőkészü­lékeket. Nemcsak a belföldi szükségletre hordják innen a készülékeket, hanem még exportra is jut belőle. A hegyek között ma sem növekedett a termőföld te­rület. A szikla nem válik humusszá, a fenyő nem adja meg magát. Nem is fontos, hogy ezért nehezteljünk a felhőket súroló lucfe­nyőkre. Fa és papíriparunk szilárd bázisát képezik az itteni erdők. Az erdő és az idevalósi emberek jó bará­tok lettek, megértik egy­mást. Azelőtt úgy néztek az erdőre, mint valami kenyér­rablóra, aki a gyermek ke­zéből veszi el a falatot az utcán. Gondolták, hogy az erdő az oka, hogy nincs ter­mőföld. A faóriások pedig a különböző uradalmaknak, bérlőknek terpeszkedtek az oldalakon és hajlatokban. Ma, nem számít az erdő, mert a tettrekész munka­erőt fogla.lkoztatja az ipar. Szebbnél szebb üdülőhelye­ket, vikendházakat építenek az üzemek a hétvégi pihe-. nők számára. Bizony a cseh országrészekről is gyakran jönnek ide kiránduló fiata­lok. A gyönyörű vidék ma már nem a régi nyomor tanyája, hanem a szépség, a kellemesség, a boldogítói érzés hona. Olvasóink bizonyára tud.«< ják, hogy Szlovákiában még televíziós készülékeket is gyártanak. Sok családban kedvelik a Mancs vevőké­szüléket, és rövidesen meg­ismerkednek ennek javított utódával az Oravan televí­ziós készülékkel. Ennek már a neve is elárulja, hogy fent gyártják az Árvában. A ver­seny részvevőinek feladata megírni hol gyártják Szlo­vákiában a Manes és Oravan készüléket. Megkezdődött a CSKP országos konferenciája. A prágai vár Spanyol-termében július 5-én megkezdődött a CSKP országos konferenciája. Képünkön a konferencia résztvevőit látjuk. Abdel Karem Benjelol a ma­rokkói iskola­ügyi miniszter a marokkói olimpiai bizott­ság elnökével együtt megte­kintették a Csehszlovákia 1960 Prágában rendezett kiál­lítást. A marok­kói vendégek igen nagy lel­kesedéssel nyi­latkoztak Cseh­szlovákia fejlett iparáról. o

Next

/
Thumbnails
Contents