Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-06 / 36. szám
<Szilézia költ // • Alain BOMBARD: o/e. Ha Petr Bezruő nevét halljuk, megdobban szívünk. Lelkesedünk érte, mint ahogy lelkesedik a Beszkidek alján dolgozó osztravai bányász, vasöntő, munkás és földműves. Hiszen Bezruö az ö költőjük volt: a sziléziai nép költője. 1960. szeptember 15-én ünnepeljük születésének 93-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból szóljunk pár szót munkásságáról és életéről. r Petr Bezruő (családi nevén Vladimír Vaíek) 1867-ben született. Postahivatalnok volt. Életének nagy részét a sziléziai bányászok között töltötte. Megdöbbentette nehéz életük. Látta a szociális felszabadulásukért folytatott küzdelmüket, a nemzeti függetlenségükért vívott harcukat. Elhatározta, ő is tesz valamit „szent“ ügyükért. Tiltakozó szavát először regényben akarta felemelni, de érezte, a próza nem felel meg természetének. Eélt, hogy nem tudja majd elég erővel visz- szatükrözni a nemzeti elnyomatást, a kétségbeesett sziléziaiak harcát. Ezért fájdalmát, gondolatait versbe sűrítette. De milyen versekbe! Költeményei csupa tűz, csupa erő: a nép költeményei. Első verseit a „Cas“-nak küldte be, Petr Bezruő álnéven (bezruő magyar jelentése kéznélküli, gúzsbakötött). Öt évig nem tudódott ki, hogy kit rejt ez a név. Versei óriási visszhangra találtak a nyomorgó nép körében. Bennük volt a bányász szénportól terhes sóhajtása, a földműves kérges tenyerének izzadtsága, a nyomorgók panasza. Tömör, de oly sokat mondó hatalmas hangja leleplezte a nép ellenségeit. így született meg az a 45 költemény, amely „Sziléziai dalok“ Címen jelent meg egy verseskötetben. Ez az egyetlen verses - kötet, mely Bezruő életművét tartalmazza, olyan visszhangra talált, hogy abban az időben nem volt költő, kivel annyit foglalkoztak volna, mint Bezruő-dl. „A bányász" című költeményében nemcsak az osztravai bányászt szólaltatja meg, hanem felemeli tiltakozó hangját az ország minden részén dolgozó bányász mellett. Vádolja a kapitalizmust, mely halálra dolgoztatja a munkást, ki annyit sem tud keresni, hogy családját eltartsa. Az asszony titokban a grófhoz megy kenyérért könyörögni, hogy gyermekei ne pusztuljanak éhen. A büszke bányászt harag önti el, amikor megtudja, hogy felesége megalázkodott, jól tudja, a gróf hajthatatlan. De azt is tudja, hogy egyszer a bányászok „felemelik csákányukat“ és akkor, akkor megroppan a gróf úr csontja, akkor másképp lesz. A versben kemény, súlyos szavak és gondolatok sorakoznak: olyanok, mint a bányászok. Bezruő versei akkor cselekvésre buzdítottak, ma gyönyörködtetnek. Hiteles írott emlékek a múlt rendszerben élő nép nehéz életéről, elnyomásáról. Költeményeinek hatalmas hangja nemcsak a cseh irodalomban szólalt meg, hanem a szovjet, magyár és más irodalomban is. Petr Bezruő példakép, a „Sziléziai dalok" pedig fogalom. Olvassuk verseit és tanuljunk belőlük. OZORAI KATALIN Kulturális hírek Szvjatoszlav Rihter, a világhírű szovjet zongoraművész októberben az Egyesült ÁlIIa- mokban és Kanadában huszonöt hangversenyt ad részben önálló műsorral, részben zenekari kísérettel. A Franciaországban vendégszereplő román népművészeti csoport nagy sikert aratott népdal- és népitánc műsorával a Bretagne tartományban rendezett hagyományos népművészeti fesztiválon. Az ismert amerikai író, Albert Maltz Krakkóban gyűjt anyagot készülő új regényéhez. A regény témája az auschwitzi haláltábor. Az UNESCO kiadásában megjelenő Index TranslatioÖnkéntes hajótörött Lebilincselő beszámolójában saját útját Írja meg, amelyet egyedül tett meg az Atlanti Óceánon keresztül „Eretnek“ nevű kis felfújható gumicsónakján. A francia orvos ugyanis elhatározta, ő maga bizonyltja be a világnak, hogy az a szörnyű statisztika, amely egyetlen év hajótöröttjei pusztulásának ijesztően magas számáról beszél, a minimumra csökkenthető, ha az áldozatok nem vesztik el lélekjelenlétüket és nem adják át magukat a félelemnek és kétségbeesésnek. Merész elhatározás fogant benne: gumicsónakra száll és keresztül szeli az óceánt, anélkül, hogy ivóvizet vagy élelmet vinne magával, amelyek a legtöbb esetben bizony nem állnum adatai szerint évről évre növekednek a könyvfordítások számai. A fordítások majdnem háromnegyed része szépirodalmi mű. Az 1958-as esztendő adatai szerint, csak úgy mint az előző években, a Szovjetunió van az első helyen a lefordított művek számát tekintve 4458 művel. Az USA 953 fordítással, Anglia 971 és Franciaország 1324 fordítással szerepel akimutatásban. A legtöbb fordítást évek óta Lenin művei érték el, második helyen ezúttal Shakespeare művei szerepelnek. Henryk Sienkiewicz világszerte híres regénye, a Quo vadis megjelent japán nyelven Mikuszowska fordításában. nak a hajótörött rendelkezésére. Társat keresett és talált is egy világvándor angol személyében. Hosszú előkészületek után mégiscsak csónakba szállt társával. Vittek ugyan magukkal lepecsételt dobozokban némi élelmiszert, de kikötötték, hogy ezeket csak végszükség esetén bontják fel. Az első napokban bizony hal is alig akadt horogra, szomjúkat pedig a sós tengervízzel kellett oltaniuk. Később fogtak halakat, de gyomruk csak nagyon nehezen tudott megbarátkozni a nyers hús élvezetével. A halak víztartalmát kipréselték, hogy legalább néhány csepp édesvízhez jussanak, hiszen jól tudták, hogy szomjan, ivóvíz hiányában sokkal hamarabb PETR BEZRUC: ik bányász, Én ások, én a föld alatt ások, mint kígyó szikrázó bőrét, bálványokat fejtek, ások, Lengyel-Osztrava alatt ások. Mécsem kialvóban, homlokomba hullt izzadságtól csomós, megkuszált hajam, szemem elönti ecet és epe, erem s koponyám teteje füstölög, körmöm alól piros vér csereg, én ások, én a föld alatt ások. Széles csákányom az érbe vágom, ások a Szalmovkán, én Rychvadban ások és Pjetvalban ások. Az asszony Codula mellett fázik és jajgat, éhes gyermekek sírnak ölében, én ások, én a föld alatt ások. Szikrázik az ér, szikrázik a szem, én Dombrován ások, én Orlován ások, Poremban ások és Lazy alatt ások. Fejem fölött lovak patája dübörög, a gróf jár a falun, kezével hajtja a lovat a grófné, rózsálló arca nevet. Én ások, emelem a csákányt, az asszony sápadtan a kastélyba megy, kenyeret akar, emlőjéből kiszáradt a tej. Az úr jószívű, a kastély sárga kő, a kastély alatt az Osztravica megtörik dörögve. A kapuban két fekete nöstényeb morog. Miért ment a kastélyba kérni, kuhyorálni? Terem-e rósz úr mezején bányász gyermekének? Én Hrusovban ások és Michalkovicében. Mi lesz fiaimból, mi lesz lányaimból, ha holtan hoznak, majd a föld alól? Fiam tovább fog ásni és ásni, Karvínban ásni s a lányom — mi a bányászlányok sorsa? Hát ha egyszer belevágnám mécsem az aknába kiegyenesítném görnyedő nyakam, összeszorítnám balkaromat s kilépve egyenest, félkörben a földtől az égig fölemelném csákányom és szikrázó szemem ott az isteni nap alatt? JÓZSEF ATTILA fordítása pusztul el az ember, mint éhen. Az angol lelki erejét megtörte a délfrancia partoktól a Gibraltári szorosig tartó út. Amikor Bombard Tangerből tovább akarta útját folytatni, hiába várta a csónaknál angol társát, az többé nem jelentkezett. Nehéz lelki küzdelem után tehát egyedül ült be az Eretnekbe. Az afrikai Casablancából vágott neki a mérhetetlen óceánnak a Kis Antillák szigetcsoport irányában. Egyetlen összeköttetése a világgal kis rádióvevőkészüléke volt, de az út közepe táján az is felmondta a szolgálatot. Teljes magányosság szakadt rá és kísérte ötvenhat napon keresztül a legváratlanabb és legkülönbözőbb veszélyek között. A viharok is meglátogatták. Több méter magas hullámóriások játszottak az Eretnekkel és táncoltatták, minden pillanatban az elsüllyedés veszélyével fenyegetve. A legnagyobb kínt azonban az égető napsugarak kínzó foťrósága okozta. Többheti hányattatás után azonban végül mégiscsak feltűnt minden hajótöröttek álma, a szárazföld, melyet végső elcsigázottságában már nem is remélt meglátni. Alain Bombard bebizonyította, hogy az ember a legmostohább körülmények között is, alkalmazkodik környezetéhez, ha nem ragadja magával a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése, a minden józan meggondolást megbénító félelem. A munkát eredeti fénykép- felvételek teszik élvezetesebbé, lenyügözőbbé. Alain Bombard nem író. Közvetlen előadásmódja, élményeinek feszültsége azonban feledtetik az olvasóval ezt a néha érezhető tényt. STRASSER BÉLA * ★ * BRATISLAVA I. KEDD: 1040 Az örömteli életért 12.40 Népdalok 13.10 Pilótáinknak 16.40 A bolgár zene hete 18.00 Kívánsághangverseny 17.30 Fiatalok világa 20.00 Olimpiai híradó 20.30 Ha elhagysz _ SZERDA: 11.00 Lengyel költők versei» 12.03 A bolgár zene hete 14.05 Kellemes délutánt 15.05 Iskolásoknak 16.30 Halló, itt Róma! 18.15 Kívánsághangverseny 21.00 Szülők iskolája: CSÜTÖRTÖK: 10.40 Népdalok 13.10 Lengyel népi zene 14.05 Kellemes délutánt 16.15 Tánczene 17.00 Népdalok és táncok 18.00 Mezőgazdasági dolgozóink kívánságára 20.00 Halló, itt Róma 20.30 Rádiójáték: PÉNTEK: 11.30 Jő hangulatban 12.03 A bolgár zene hete 13.10 Uj idők dalai 15.00 Olimpiai híradó 17.30 Pioníroknak 20.30 Bányászainknak, a munka hőseinek; SZOMBAT: 10.35 Szórakoztató muzsika 12.03 Népdalok 13.10 Vidám hétvége 14.00 Pionírok délutánja 18.00 Asszonyoknak 19.25 Olimpiai híradás 20.15 Tánczene 21.00 Olimpiai híradó VASÁRNAP: 9.00 Katonáink életéből 9.30 Körhinta 11.00 Kívánsághangverseny 13.00 Földműveseinknek 17.30 Sport 20.00 Olimpiai játékok 21.05 Az ismeretlen pilóta emlékműve ... TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA KEDD: 14.55—18.30 Olimpiai híradó 20.00 Bányászaink műsora 22.00 Olimpiai játékok: SZERDA: 17.30 Legkisebbjeinknek 19.30 Az automatizáció- ról 20.00 Szerzőink alkotásai; CSÜTÖRTÖK: 19.30 Ifjú szemmel 20.00 Bankrot... rádiójáték 21.30 Tudjátok, hogy ? ... tudjátok hogyan? — tudományos film; PÉNTEK: 19.30 Ivan Brovkin civilben — szovjet film 21.05 Olimpiai játékok; SZOMBAT: 16.30—20.00 Római híradó 20.30 Nemzetközi eseményekről; VASÁRNAP: 9.30 Földműveseinknek 14.30 Brnoi jelentés — a megnyitásról 20.40 A halált Engelchennek hívják! — filmbemutató. BUDAPEST, KOSSUTH RÄDIÖ KEDD: 10.25 Verbunkosok 11.00 Milyen az ifjúság? 15.10 Egy falu egy nóta 17.15 Szív küldi... 19.30 Halló, itt Róma 20.30 Évről-évre; SZERDA: 11.15 Tánczene 12.50 Vízválasztó 14.00 Napfényes ősz 16.00 Élőszóval — muzsikával 17.50 Házavatás 19.00 Magyar nóták 20.55 Gyermeknevelés; CSÜTÖRTÖK: 10.10 Várakozó özvegyek 11.20 Látogatás rokonnépeknél 12.1Q Népdalcsokor 16.10 Egy falu — egy nóta 17.55 Lányok, asszonyok 21.05 Mario és a varázsló ... PÉNTEK: 11.00 Magvetés 12.10 Tánczene 15.45 Sólymok vére — bolgár népballadák 16.15 Népdalok 17.15 Szív küldi. „ 20.30 Tánciskola; SZOMBAT: 11.00 Szólj, szabadság! 12.10 Magyar nóták 12.45 Mit olvassunk? 13.50 Szív küldi... 17.50 Gondolat... 20.30 Két vidám félóra; VASÁRNAP: 8.20 Szív küldi... 9.10 Ifjúsági rádiójáték 12.15 Magyar nóták 15.00 Cukrászdában 16.50 Irodalmi levél 17.45 Kincses Kalendárium 20.10 Bajazzők. A z ezüstösen csillogó füzeSE sek csodálatos ívben nyúlnak le a kanyargós szőke Tisza lankás partjára. A töltésről nézve olyan az egész Ti- szatáj, mint egy roppant fűz- fabirodalom. Széles mosolygó nyugalom, csend árad széjjel a lombok felett. A hajlatokban vizerek csörgedeznek, a Tisza egy-egy holtága. A Kupacs haragoszöld tükrén megannyi vízibogár hemzseg, s a partján pedig vidáman mosolyognak a sárga virágcsillagok. A Kupacs- ról egyébként — mely amolyan kerek tó-féle — azt tartják, hogy feneketlen. Vize tiszta, mint a kristály. A távolból vidám füttyszó hangzik, csak ez és egy-egy tücsök ciripelése veri fel a ti- szaparti csöndet. Óvatos, lassú léptekkel gázolok a buja fűben, s végtelen gyönyörűséggel fürösztöm meg magam az Alföld százféle növényének édes illatában. A füzeseken túl hatalmas gyümölcsös terül el, a kilencven hektárnyi Tisza-kert. A fák hűvös gallyain hamvaskék- húsú szilvák sütkéreznek, és mohón szívják magukba az augusztusi nap tüzét. Az édes gyümölccsel terhes fák között feltűnik a fütyörésző ember is, kopott, napszítta kalappal a fején, hatalmas fütyköst szorongat a kezében. Mellette lépked feketeszőrü pulikutyája is. Lehajlott, virágot szakított, és módosán a kalapja mellé tűzte, a hervadtat pedig könnyedén eldobta. Felnézett az égre, majd hosszan kémlelt jobbra- balra, egy néhányat lépett még előre, majd megállt, mellén keresztbefonta izmos karját és várt. — Jónapot — köszönök. — Sok el kelne belőle, mert amondó vagyok, akkor nyár a nyár, ha olyan langyos a Tisza vize, hogy én is megfürödhe- tek, de az idén még a lábamat sem áztathattam meg, mert olyan cudar hideg. Így kezdődött az ismerkedésem Éles Péter bácsival, a hetvennégy éves „kertpásztorral". Kényelmesen lehevertünk egy terebélyes szőke körtefa alá. Hogy miért szőke és nem sárga, ő erre azt a választ adja: — Azért, mert a Tisza se sárga, hanem szőke. Messziről kell nézni, akkor szőke, s ha messziről szőke, akkor közelről is az... Egyszerű a Péter bácsi logikája, de meggyőző és van benne valami, mert a szőke Tisza partján nem lehet sárga a körte, csak szőke. — Hány éve őrzi Péter bácsi a Tisza-kert gyümölcsösét? — Négy éve — A hetvenet hol élte le? — Ha megengedi, előbb rágyújtok, mert így jobban fog az eszem. Kényelmesen tömködi meg pipáját, közben emlékeinek tarsolyában kutat. Szemében furcsa fény csillog, szemöldöÉles Péter bácsi az illatos szőke körtefa körlevelű lombja alatt. két erősen összevonja, ki tudja, hét évtizede roppant mezejének melyik elburjánzott részén ballag most. — Már megvan. Hét éves koromtól kezdve egy pólyáni gazdánál szolgáltam: disznót, tehenet, libát őriztem. Tizenkét- éves koromban elszegődtem Fejszéstanyára komenciós béresnek. Húsz évig voltam ott, közben a háborút is megjártam, srapnellszilánkot is kaptam. Tizennégy évig a kétszázholdas Petrik Pista szolgája voltam. Majd nyolc évet Tar- esi Péternél tudtam le. Utoljára az öreg Petriknek gyara- pítottam az ezer holdját. A háború után meg a csernői állomáson napszámoskodtam. Négy éve itt vagyok Kistár- kányban kertpásztori minősítésben. — Mire emlékszik vissza a legszomorúbban ? — Jóformán az egész életemre, mert higgye meg, nem ismertem én az életből mást. mint az örökös robotot, meg a nélkülözést. Csak egy pár éve élek igazán, erre már mondha tóm, hogy élek. — Tud-e Péter bácsi írni. olvasni. — Nem nagyon, a nevem ugyan leírom, de a betűvetés egyéb mestersége nékem idegen. Hiszen nem járhattam én iskolába, két okból is: Télen azért, mert nem volt gúnyám meg csizmám, máskor meg dolgozni kellett. — Moziban volt-e már? — Öt vent öl eljárok oda is az asszonnyal, olykor-olykor színdarabra is. Öt éve rádiónk is van, abból értesülök a világról. S ha már itt tartunk, megmondom, úgy ahogyan van, nékem nem tetszik ez a német. Már megint áskálódik, rosszban sántikál. — De a német sem egyforma — mondom én. — Nono, van benne valami, mert a magamfajta biztosan nem akar vérontást, az urak akarják azt, mert a háború úri politika, az is volt mindig, tizennégyben is. — Az atombombáról hallott-e már valamit? — Arról beszél a rádió is a legtöbbel. Kutyaportéka lehet, ha annyit beszélnek ellene. Japánra már egyszer le is dobták, s az hírlik, még most is halnak meg tőle. Nem is ajánlom én azzal játszani. Elment annak az esze, aki háborúskodni akar vele. Azért mondom, mert én még legalább száz évig szeretnék élni... S e szavaknál felcsillan gesztenyeszínű kun szeme, szája mosolyra húzódik, s kivillan a tengerisárga két fogsora. — Hány foga hiányzik? — Csak három. — Volt-e már valaha orvosnálr — Csak amikor megsebesültem. Azóta színét sem láttam. — Tudja-e Péter bácsi, mi az a költő? — Versfaragó, poétaféle, mint Petőfi vót. — Hallott-e már más költőkről is? — Valami Arany és Jókai nevezetűről... — Mi a véleménye a világról? — Az, hogy az a világ, ami nálunk van, megfelel a szegény embernek. Kár, hogy ilyen későn találták ki. Maguk, fiatalok már jobban hasznát veszik .,. IJ át igen, mi, fiatalok! “ Mennyi erő, remény és szépség van e szóban.' Ize, zamatja, költői szépsége van, mint a tiszatáji szőke körtének, melynek színét, ízét soha sem feledem el, mint ahogyan azt sem, hogy a fiatal szó kötelez is. Kötelez, itt a Tisza, a Duna vagy a Moldva partján, a Szajnánál, a Missisippinél, a Volgánál, a Jang-ce-nél, kötelez azért, hogy az Éles Péterek ne hét évtized után kóstolják meg az élet jobbik izét, és ha már egyszer megkóstolják, hadd élvezzék még sokáig, oly békés, csendes napokon át, mint e verőfényes tiszaparti nyári nap volt, itt, a füzek, ét az illatos szőke körték csöndes birodalmában. TÖRÖK ELEMÉR
