Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-09-06 / 36. szám
z elmúlt napokban egy osi bányászvárosban jártam, a hegyekkel koszo- j i rúzott Rozsnyón. Néhány f I évtizeddel ezelőtt még öreg, megtöpörödött város benyomását keltette. Szűk utcáin munkanélküliek ténfe- regtek, de akik dolgoztak, azok sem festettek jobban. Fáradt, fásult, éhes bányászarcok jellemezték az akkori életet. Nos, ma nyoma sincs ennek. A város megfiatalodott, kitelt, megterebélyesedett. Oj, szépvonalú bányászlakások fogják meg az ember tekintetét, modern iskolák, tetszetős középületek. Az emberek arcáról megelégedés sugárzik, a mindennapok békéje, csendes öröme. De álljunk meg egy percre és forgassuk vissza a város múltjának krónikáját. Vegyük például kezünkbe az 1937-es Munkás- és parasztnaptárt, amelyben többek között egy riportszerű írást találhatunk; a címe egy szó, csak ennyi, hogy: Rima. Rozsnyóról szól, a rozsnyói bányászok sorsát idézi komor, 'nehéz szavakkal: „A város szegény. Ipara nincs. A föld is kevés. És a kevés föld kevés kenyeret terem ... Maradnak a bányák. Ez a vidék ütőere. Ércben gazdag a föld. Sok a munkaképes kéz. Csak éppen kenyér van kevesebb, mint amennyire okvetlenül szükség lenne... Kevés a munka. Nagyon kevés a kenyér.“ Igen. Huszonhárom évvel ezelőtt alig jutott kenyér a rozsnyói bányásznak. De a bánya urai azért jól éltek. „Az Ürikaszinó disztagjai és díszes tagjai a bányák részvényeseiből regrutálódtak. A rozsnyói úritársaság a bányák urai körül rakodott le. Körülöttük halmozódott fel a jó élet. És a bányák győzték szállítani ezt a jó életet... Aztán jött a krízis. A részvényesek és igazgatók jóléte megmaradt. KRÓNIKA Megmaradt a jólét, a raccsolás, az Ürikaszinó... A bányák egyre kevesebb kenyeret adtak azoknak, akik termelik mindazt, ami urakká teszi a bányászok urait. A munkásokat el- bocsájtották, Akik maradtak — 13 napot dolgoznak — s akik dolgoznak, annyit keresnek egy hónap alatt, mint amennyi például a Rima igazgatójának félnapi jövedelme. Az ö keresetük nem csökkent. Mert ők nem akkordban dolgoznak ... A kenyér elfogyott. A kiskereskedők és kisiparosok tönkrementek. A falvak, ahová visszakerültek a bányászokká vedlett faluszegényei, nem bírták el az új terhet.“ Ma tisztességesen keresnek a rozsnyói bányászok s nyugodt életet biztosítanak családjuknak. De 1937-ben bagóért kellett dolgozniuk, amint azt a régi riport is felemlíti. „A profit megmaradt. A profit megnőtt. Mert a munkások a válság előtti béreik egyhar- madát kapják... A válság fegyver lett a bányatársaságok kezeiben. A fegyvert odatartják minden munkás mellének; Nézd: a sok munkanélküli ki van éhezve. A munkanélküliek munkára várnak. Dolgozni fognak — bármilyen feltételek között. A bányászok tehát robotolnak, gürcölnek, hajszolják magukat. Ügy negyven éves korig, aztán elmennek az orvoshoz — köhögnek. De ezen az orvos még akkor sem segíthetne, ha akarna, pedig meg sem kísérli. A tüdővész üzemi betegség, úgy sem lehet gyógyítani. Mert ennek csak egy orvossága van: Emberi munka — emberi élet. Ezt pedig nem az orvos írja elő.“ A felszabadulás óta sok-sok egészséges, kényelmes báA komáromi járásban lévő gyulamajori állami gazdaságban jól tudják, hogy a silókukorica gyors és ■ veszteség nélküli betakarítása az állattenyésztés fejlesztésének egyik követelménye. Ezért jó munkaszervezéssel biztosítják, hogy a si- lókotnbájntól a takarmányt pótkocsikkal szállítják a silógödrökbe. Ezt a fontos munkát a gazdaság dolgozói éppoly szorgalommal végzik, mint az aratási munkálatokat. Nekik köszönhetjük A balázsfai szövetkezetben — az elnök Szőcs Lajos elvtárs szavaival élve — kevés a munnyászlakás épült. Rozsnyón. A bányászok gyermekeit kitárt karral fogadják a bányásziskolák, főiskolák, egyetemek. A múltban bizony nem így volt, azt a krónika is tanúsítja. tnekre Jól megtömött pénztárcák kísérik. És a jól megtömött pénztárcák kitartanak az első sorok gyermekeinél 8-10 évig, amíg ott nem hagyják az egyetemet, hogy beüljenek az apáik irodáiba.“ A második és harmadik sor gyermekei nem járnak az egyetemre. És a gimnáziumi út sem okoz fejtörést nekik. A rozsnyói gimnáziumba egyet „A bányák körül két világ len egy rimái bányászgyerek él egymás mellett... A kolónia. Három sor ház. Az első sorhoz széles autóút vezet... A főfelügyelő, felügyelők, íő- hutmanok, hutmanok sora. Nem rossz sor ... Széles lakások. Szép lakások. Virágos kertekkel, lugasokkal — kényelemmel. A másik két sor a bányászok sora. 140 bányászlakás. Száznegyven egyszoba, konyhás lakás. Néha hat emberrel egy lakásban ... Kis szoba, kis konyha. Udvar nélkül, lugasok nélkül, levegő nélkül. Sok gyerekkel, közös klozetokkal. Az első sor — teniszpályák. Fényűzés. Gyakori kirándulások a nagyvilágba. Az első sor virágos, ápolt, gondtalan ... Az első sor gyermekei finom gyerekek, elegánsak, gondozottak, gondtalanok. A gimnáziumba fiáker viszi őket és az egyetesem jár... A havi 2-300 koronás keresetből csak krumplira telik. A napi 2-300 koronás alapkeresetből tanult embert csinálnak még az agyalágyult- ból is. Az első sort a második és a harmadik sortól egy pár lépcső választja el csak — és egy egész világ.“ így ír, így idéz az ismeretlen cikkíró a Munkás- és parasztnaptár hasábjain 1937-ben. Amit mond megdöbbentő és tanulságos. Ma, amikor szocialista társadalmunk megbecsült munkásai nagy ünnepük, a bányásznap megünneplésére készülnek, nem árt felidézni a múltat az ifjú nemzedéknek, hogy ezt megismerve még jobban megbecsülje mindazt, amit a jelen nyújt számára. —des— A bányásznemzedéknek minden lehetősége adva van, hogy jól felkészülhessen jövendő hivatására. KEZDEMÉNYEZŐK A komáromi járásban a CSISZ járási vezetősége az alapszervezetek kötelezettségvállalásait figyelembe véve tervet készít, s aprólékosan kidolgozza, miképpen segítsen a járás ifjúsága a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésében. A CSISZ széleskörű járási vezetőségének ülésére meghívják a legnagyobb szövetkezetek elnökeit, az állami gazdaságok igazgatóit, valamint több szakembert és közösen vitatják meg, hogy melyik szakaszon milyen formában segítsen az ifjúság a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésében. HÍRADÁS Alig néhány nap választ el a Brnoi Árumintavásár megnyitásától. A vásár területe már most is egy megbolygatott hangyabolyhoz hasonló. Még naponként érkeznek szállítmányok, különböző gépek és kiállítási tárgyak, külföldről és belföldről egyaránt. A technikai személyzet főként a pavilonokban dolgozik. Itt még nincs teljes áttekintés. Nézzünk tehát széjjel inkább kint a pavilonok között. A NYITOTT TÉRSÉGEN olyan gépek kerülnek bemutatásra, amelyeknek nem árt az időjárás változás. A Z pavilon körül találjuk- ismert üzemünk, a STROJEXPORT legújabb gyártmányait; a különböző teljesítményű szivattyúkat. A legújabb vasúti kocsik, mozdonyok és emelődaruk szintén itt kaptak helyet. Szomszédságukban a MOTOKOV gyártmányait, a legújabb típusú személygépkocsikat és motorkerékpárokat láthatjuk. A motorkerékpárok rajongóit bizonyára ide vonzza az akadály-verseny-pálya, a- melyen versenyzők mutatják be a hírés csehszlovák motor- kerékpárokat. A baráti országok közül a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyar- ország, Lengyelország, Bulgária különböző gyártmányú gépeit láthatjuk itt. A kiállításon részt vevő 26 ország közül a Szovjetunió kiállítási térsége a legnagyobb. A mezőgazdasági gépek iránt érdeklődők is sok gépet láthatnak. A hazai, a szovjat és a magyar gyártmányok mellett itt találhatjuk Anglia, valamint a Német Szövetségi Köztársaság több nagy vállalatának gyártmányait. A személyautók szerelmesei szintén itt találják meg több világhírű cég legújabb gyártmányú kocsiját. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG részvétele a Brnoi Árumintavásáron évről-évre nagyobb. Ez évben tizenegy magyar külkereskedelmi vállalat 1300 négyzetméter csukott és 350 négyzetméter nyitott kiállítási é'O' osÁwi/sfatdwi... _ -- - - — 5 lemre méltó kiállítást nyi- , ^ tottak meg. E kiállítás új- ^ § donság az eddig megrende- ^ izetekkel szemben és „élő^ ^ mezőgazdaságnak“ lehet ^ ^ nevezni. A huszonkilenc^ \ Imü í-ni-íifl * A í í í n f irolncrié orJ S I tétlenül tekintsék meg. s 'tSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSS/SSSSASSSSSSS* kaerő. Ennek ellenére — s ez már érdekes — a járásban az aratási versenyben a hatodik, begyűjtésben pedig a második helyre került a szövetkezet. Ez meg hogyan lehet? Nem történt itt csoda. A becsületes, szorgalmas munka meghozta gyümölcsét. S ebből a munkából a fiatalok lényeges részt vállaltak. Fáradságot nem ismerve dolgoztak mindannyian. Az aratási munkákban a Duna- szerdahelyi Tizenegyéves Iskola harminctagú brigádja, és a kommunális üzem dolgozói segítettek nekik. A fiatal traktorosok, Bartalos Kálmán és Stemmer József nem ismertek pihenőt, éjfélig, vagy ha kellett, tovább is dolgoztak. A balázsfai szövetkezet tagjainak szorgalma az aratási munkák elvégzése után sem csökkent. Igyekeznek minden munkát határidőre elvégezni. A faluban szorgalmáról jól ismerik Berényi Rozália dohányos csoportját. A tizenháromtagú csoport versenyez a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért. A szövetkezetben a dohány és a kukorica is kiváló termést ígér. S ez nem a véletlen müve, hanem a szövetkezeti tagok szorgalmas munkájának eredménye. A huszonkét éves Ivan Tr- navský alig egy hónapja volt boldog családapa, amikor újabb örömteli esemény érte. Igaz, ez sem jött váratlanul, hiszen már egy év óta készült rá, de most, mégis meglepetéssel ismételgeti magában a hírt: brigádunk megkapta a szocialista munkabrigád címet! Akkor a csillagos májusi estén tizenöten támaszkodtak a hajó korlátjához, s szótlanul nézték a vízre vetődő fényeket. Sok estét töltöttek már így hajón, amikor az éj csöndjét csak a hullámok csobogása törte meg. Vontatóhajójuk a Duna nevét viseli, s rendszerint három kövekkel, homokkal megrakott uszályt vontat. Elszállítják a Duna medréből felszedett kavicsot, homokot, a szükséges helyre, főként gátépítésekhez, hogy biztonságos hajóút ja legyen a különböző országok hajóinak. A hajó küldetése az elmúlt években sem változott — nem mondhatjuk ugyanezt a hajón dolgozók éleiéről. Az 1936 óta szolgálatot teljesítő Skandera gépmesternek és Moncmann másodkapitánynak bizony már jónéhány évtized nyomja a vállát, de mégis úgy érzik, hogy fiatalok. Hatással van rájuk a környezet, hiszen a legénység tizenöt tagja közül tizenhárom fiatal. A kis kollektíva František Pleškura vezényletével indult versenyre 1959 májusában, s egy év alatt megszerezték a ..elmet". A terv egyenletes teljesítése, az önköltségek háromszázalékos csökkentése, és az egyéb gazdasági feladatok mellett kiválóan teljesítették a „szocialista módon élni" jelszó követelményeit is. Vállalásuk egyaránt vonatkozott vízre és szárazföldre. Először mégis a vizen próbálkoztak teljesítésével. Ennek komoly oka volt. Azok számára, akik naponta járják a Dunát, ismerik minden kanyarulatát, a partját szegélyező falvakat, erdőket, végtelen hosszúnak tűnik az utazás. S az ö szá—s— Három teherrel megrakott uszályt vontat a „Duna“ hajó. mukra nem is utazás ez, hanem munka. S vajon mit tesz egy hajóslegény, ha már unja magát? A boros- vagy pálinkáspohárhoz fordul, ha nem akad társa, aki idejében másfelé terelje a figyelmét. Azóta hogy a könyv — szinte észrevétlenül — utat talált a hajóra, az említett unaloműző szerek elvesztették varázsukat. A közmondás úgy tartja, hogy a jó könyvnek nem kell cégér, — ez itt sem kellett, — de kellett Ivan Trnavský CSISZ-titkár, aki kéthetenként huszonöt ősével hordta a könyveket a szervezet könyvtárából. A kis kollektíva alakult, formálódott, a közös képtár és színházlátogatások után másnap a hajón volt miről beszélgetni. Az említett helyekre rendszerint családtagjaikkal mentek — így kerülték mindig közelebb egymáshoz. Mikor egyszer Komáromnál kikötöttek, s ott éppen doktor Mrkos előadását hirdette a hangszóró, úgy vélték, nélkülük meg sem történhetne az előadás. Mindannyian elmentek. S mindamellett még maradt idejük segíteni társuknak házat építeni, egy másiknak kukoricát kapálni és a védnökségük alatt lévő čuňovói szövetkezetben kétszáz munkaórát ledolgozni. A kis kollektíva szorgalmas munkájával elősegítette, hogy a Duna-Vág szervezet már júliusban teljesítette a második ötéves tervnek a folyamok és erőművek karbantartására előirányzott feladatait. Épp ezért számukra természetes, hogy már a harmadik ötéves terv feladatait mérlegelik. * * * A hajó csendesen úszik, nemsokára hazaérkeznek. Iván Trnavský szolgálata is végetér, zárt kapuk mögül iininRiíiiiiiinHffliwniiiinti!iiiHHiinniRnMniininiiiufl!iHiiiHMNiiiif[ területen mutatja be gyártmányát. A szerszámgépek, a műszer-, valamint a híradástechnikai kiállítás nagy érdeklődésre tarthat számot. — Külkereskedelmi kapcsolataink a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal évről-évre bővülnek, — tájékoztatott doktor Linder László, a Magyar Kereskedelmi Kamara íöosz- tályvezeló-iielyettese, aki már a kiállításon tartózkodik. Majd így folytatta; — Csehszlovákia részesedése Magyarország külkereskedelmében 12 százalék és Magyar- ország részesedése Csehszlovákia külkereskedelmében hat százalék. Magyarország majdnem ugyanannyi árut szállít Csehszlovákiának, mint ameny- nyit tőle kap. A két szomszédos baráti ország árucseréje 16-szor nagyobb, mint 1938- ban volt.. Célunk, hogy ez az árucsere még szélesebb skálájú legyen. Ezt a célt szolgálja a Brno! Árumintavásáron való részvételünk is — fejezte be nyilatkozatát doktor Linder László. A kiállításon meggyőződhetünk arról, hogy a két ország között milyen szoros a gazdasági együttműködés. Ha figyelmesen megnézzük a legújabb magyar gabonakombájnt, láthatjuk, hogy motorját nálunk, Koprivnicén, csehszlovák dolgozók készítették. De számtalan egyéb példa is akad. Az elmúlt tíz év alatt a gazdasági együttműködés keretében átadtunk Magyarországnak 400 technikai dokumentációt és 300-at ők adtak nékünk. Segítettünk villanyáram átadásával bővíteni és fejleszteni a magyar alumíniumipart is. A két ország közötti kölcsönös gazdasági együttműködés kiszélesítését biztosítja az év tavaszán megkötött csehszlovák—magyar hosszúlejáratú gazdasági szerződés. Ennek értelmében 1961—65-ig a III. csehszlovák és II. magyar ötéves terv idején az árucsere évi átlaga fiO százalékkal lesz nagyobb, mint az 1958—60-as évi átlag. A magyar ipar fejlettségét a kiállításon az újtípusú autóbusz, az Ikarusz 45, dömperek, röntgengépek, újtípusú kombájn, FC-100 centrifuga, a beton szilárdságát vizsgáló berendezés és sok más gyártmány bizonyítja. (cs) Ivan Trnavský CSISZ-titkár, a brigád könyvtárosa. nem figyeli továbbb a vonta- tókötelet. Összeszedi ruháját, sportzsákjába rakja. A könyv, amit az úton olvasott, — Neumann: Hatan voltak... — leg- fölülre kerül. Otthon befejezi az olvasást, mert holnaputánra a szakácsnak ígérte. A hajó eléri a kikötőt. Felesége és öthónapos kislánya, Szilvia a szokott helyen várja. A kicsi még nem sejti, hogy miért veszi körül olyan szeretettel az a tizenöt ember, akik már hajókirándulásra is elvitték háromhónapos korában. Majd ha felnő, megtudja, hogy ő tulajdonképpen a brigád gyermeke. Alig egy hónappal előzte meg azt a napot, amelyen Pleskuráék megkapták a szocialista munkabrigád címet, azért, mert bátor hajósokhoz méltóan szocialista módon dolgoznak és élnek, K. M.
