Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-30 / 35. szám

Magasra csapolí az olimpiai láng Róma, augusztus 25! — El­érkezett hát ez a nap is! Az ezerszer megálmodott pillanat teljes valóságában pompázik. Alig hihetóen szép minden ... Tulajdonképpen a felsőfokú jelzők is kicsik, hogy vissza­adhassuk velük a római hangu­latot... Csodálatos, felejthe­tetlen .. Elkoptatott frázisok. Mégis nehéz lenne e frázisok nélkül beszélni ezekről a nagy napokról. Róma egyetlen láza­san dobogó szív most és olyan ünnepélyes, mint minden. Az emberek integetnek egymásnak mint régi jóismerősök, minden­ki jókedvű, mert mindenkit magával ragadott az olimpia. Elérkezett a XVII. Nyári Olimpiai Játékok ünnepélyes megnyitásának ideje. Százezer ember tolong az olimpiai sta- diönba vezette VIA OLIMPIC- án, hogy részt vegyen ezen a mesés ceremónián. Az egyik sarkon a római rendőrség dísz- gárdájának néhány tagja áll. Egyenruhájuk a középkort idé­zi. A hatalmas sisak, a még hatalmasabb vállrojtok olyanná teszik viselőjét, mint egy kö­zépkori lovagot. A másik sar­kon ott állnak világosszürke egyenruhában az olimpia szer­vezői, akik készségesen kalau­zolják az idegeneket, de aztán őket is elkapja az olimpiai láz, pillanatok alatt elengednek mindenkit, menjen, amerre •kar, mert őket is csak az alul­járóban fel-feltűnő színes for- maruhájű sportolók érdeklik. MÁR TOMBOL A TÖMEG, tapsol és várja, hogy felbuk- kanjék az első tábla, várja, hogy a felvonulással megkez­dődjék a nagy találkozók sora, a XVII. nyári olimpia. A Már­vány-stadionhoz vezető alagút bejáratánál feltűnik az első táblavívő. A hagyományok sze­rint Görögország csapata nyit­ja meg a sort. összesen 84 or­szág küldöttsége vonul fel a díszpáholy előtt. Pontosan egy óra öt percig tartott a látvá­nyos, színpompás, egészen jól rendezett, pergő felvonulás. Ott álnak a felvonult csapa­tok a stadion zöld füvén, me­lyet szépen ékesít a vízzel gaz­dagon áztatott futópálya tég­lavörös színe. A stadion hirde­tőtábláján hirtelen fény villan fel, egymás után gyúlnak ki a sárga fénnyel világító betűk, amelyek a Pierre Coubertinnek tulajdonított örökbecsű jel­mondatot hirdeti: „Az olimpiá­kon nem a győzelem a legfon­tosabb, hanem a részvétel, ahogy az életben is nem az a fontos, hogy ki nyer, hanem, hogy ki küzd becsülettel.“ Az elhangzott megnyitó be­szédek után háromszor egymás után harsan fel az olimpia jól ismert szignálja, majd megje­lennek az ausztrál sport kép­viselői, hogy átadják az olim­piai lobogót az olasz sporto­Mitárult el a márványlap Az öt színes olimpiai karikával megjelölt kékfehér tár­sas gépkocsiból szénfekete arcú, gyönyörű növésű férfiak ugráltak ki. Egy kissé széttekintettek maguk körül — és ez elég volt arra, hogy pillnatok alatt csicsergő fiatalok serege kezükben fehér jegyzőkönyvvel körülvegyék őket. A zöld melegítőruhán sárga betűk elárulták őket: ETIÓPIA. Az abeszín atléták egyike gyengéden megsimogatta az egyik kis nevető arcú római polgár haját — és scampo- lójára arany olimpiai jelvényt tűzött. Ezután az afrikai atléták e kis csoportja útnak indult a fahér mozaik sétá­nyon a Stadio Olimpico első bejárataihoz. A büszkén ki­emelkedő márvány obeliszk után, melyen a MUSSOLINI DUX fukar felirat volt olvasható, szalma lábbelijük az első nyomokat hagyták maguk után az úttest apró mozaikjai­ban, melyek ügyesen alakították az antik játékok érdekes sporttémáit. Az olasz tolmács kénszeredetten mosolygott meglepett tekintetükön. Némelyikük egy kissé hosszabb ideig időzött a félkörbe ívelő felirat előtt: DUCE ANO, DUCE ANO (vezérünk, vezérünk). Az egyik abeszín nő hirtelen az olimpiai rendező jelvé­nyét viselő férfihez fordult és karcsú karjaival élénken gesztikulálva a széles utat szegélyező márvány oszlopra mutatott. A tolmács igyekezett közönyös nyugalmat erő­szakolni magára. Nem tudni vajon „sikerült-e“ neki az olasz feliratot bizonyos lelki nehézségek nélkül angolra fordítani. Az oszlopon a következő szöveg volt kivésve: V. MAGGIO MCMXXXVI CONQUISTA DI ADDIS ABBÉBA (1936 május 5-én elesett Addis Abbéba). A forró Afrika fekete lakóinak arcáról nehéz kiolvasni a korukat. Azonban bizonyos, hogy eme hős ország igény­telen atlétáinak nem egyik tagja borzalomtól, kimeresztett tekintettel aézett 24 évvel ezelőtt szerencsétlen anyja szemébe. A fehér Addis Abbebát a rémisztő fasiszta bombázók bombáinak robbanásai rázkódtatták meg. Az újkori római imperátor hordái „civilizációt“ terjesztettek az abeszín császár Haile Szelasszié testvérei között. Eszébe jut-e a kis római polgárnak a Duce fasiszta dik­tatúrájának e szégyenteljes kora, ha meglátja scampoló- ján az arany olimpiai jelvényt ETIÓPIA felírással? lóknak. Két oldalán tengerész gyalogosok menetelnek, a kö­zönség tapsol, ünnepli az olim­pia megnyitásának eme nagy pillanatát. Aztán lassan a ma­gasba emelkedik az olimpiai stadion jobb sarkában felállí­tott ÁRBOCRÜDON AZ OLIMPIAI ZÁSZLÓ, hogy közel három héten át hir­desse: ez a stadion a központja a XVII. Nyári Olimpiai Játékok eseményeinek. Eme ünnepi esemény lezaj­lása után háromszor megdör­dülnek az olimpiai stadion tő- szomszédságábn elhelyezett ágyúk, majd magasba engedik a galambokat. Az Olimposz-ról, az antik kultúra másik honából megérkezik az olimpiai láng — Rómába. Fiatal atléta fut vele körbe, majd a stadion legma­gasabb pontján a kandeláber­hez érkezik a fáklyával és meg­gyújtja a tüzet. Magasra csap az olimpiai láng... Félkörben felsorakoznak a zászlóvivők. Piros, kék, sárga, fehér színek veszik körül az olimpiai ötka­rikával díszített hófehér emel­vényt, amelyre Adolfo Consoli- ni,' az 1948. londoni olimpia bajnoka lép fel és valamennyi sportoló nevében leteszi az olimpiai esküt. A zászlóvivők visszatérnek helyükre és megkezdődik az elvonulás. Legalább annyi taps­sal, mint a bevonulás. Zeng, zúg az „evviva“. Az éljen ki­áltás. Az olaszok ünnepük a sportolókat. Hullámzik a ma­gyar lányok fehér, rakott szok­nyája, szinte világít az olaszok kék kabátja. Raffer Johnson fekete kezében meg sem rez- dül az amerikai csillagos lobo­gó. Feltűnik a pakisztániak fe­hér fövege ... a közönség tap­sol, integet. Van abban valami jelképes és imponáló, ahogy a szovjet zászlóvivő, Vlaszov félkézben emeli magasra a sarló-kalapá­csos vörös zászlót. Taps, taps és újra csak taps. A sportolók is tapsolnak inte­getnek ,.. Másnap, pénteken aztán megindultak A NAGY, MINDENT ÄTFOGÖ VETÉLKEDÉSEK. Nincs egy pillanatnyi megállás, nincs egy pillanatnyi szünet az edzőpályákon, játéktereken. Eremények és számok, percek és tizedmásodpercek híre csak úgy rajzik a levegőben. Ember legyen, aki mindezt követni, ellenőrizni tudja. Az egyes versenyekre na­gyon hátrányos befolyást gya­korol az irtózatos hőség. Szom­baton délután a hőmérő ár­nyékban 42 fokot mutatott. Ez megmutatkozott a gyengébb látogatottságon is. A verseny­zők rossz közérzetükről pa­naszkodtak. A dán kerékpáros Jensen tragikus halálát további napszúrások esetei követték. Az előfutamok, elődöntők után már döntőkre is sor ke­rült. Több olimpiai érem már tulajdonosára talált. Pénteken és szombaton a következő or­szágok szereztek érmeket: Olaszország: 3 arany, Németor­szág: 1 arany, 4 ezüst és 1 bronz, Nagy-Británnia: 1 arany, 1 bronz, Ausztrália 1 arany, USA 2 ezüst, Szovjetunió 3 bronz és Brazília 1 bronz. A szerzett pontok szerint a hely­zet a következő: Németország 31, Olaszország 21, USA 17, Szovjetunió és Hollandia per 14, Nagy-Britannia 11, Ausztrá­lia 9, Brazília 5, Magyarország, Kanada és Svédország per 2, Románia 1. AZ ELSŐSÉG KÉRDÉSE a Szovjetunió és az Egyesült Államok között dől el. Sport­szakértők általános véleménye szerint a Szovjetunió az esé­lyesebb. A további helyekért komoly küzdelem alakul ki a nagyon erősnek ígérkező egye­sített német olimpiai csapat, a hazai Olaszország és Magyar- ország között. Megnyitották az I. Műrepülő Világbajnokságot A vajnoryl sportrepülötéren vasárnap aug. 28-án hivatalo­san megnyitották az I. Műre­pülő Világbajnokságot. Az Un­Tippelj velünk 1. Ostrava — Dukla X 2 2. Prešov — Slovan X 1 3. Stalingrád — Kladno 1 4. Nitra — Trenčín 1 5. Hradec — Trnava X 1 6. ČH Bratislava—Dynamo 1 7. Kbely — Motorlet X 8. Č. Budejovice — Tábor 1 9. Žižkov — K. Hora 1 10. Kr. Pole — VŽKG X 2 11. Otrokovice—Gottwaldov 2 12. Martin—B. Bystrica X 13. Prostéjov — Sp. Brno 2 14. Prešov — Sokolovo 1 I így kellett volna Športka: 13, 15, 29, 34, 40, 47 Sazka: 2 2X2121X11X2 nepélyesen kidíszített repülő­tér tornyán transzparens volt kifeszítve a „Békéért és barát­ságért" jelszóval, négy nyel­ven, ami kifejezi a világbaj­nokság küldetését. A repülőté­ri épületek előtt kilenc nem­zet zászlóját lengette a szél az árbócrudakon. Néhány perccel 15 óra után 100 000 néző előtt elhangzott az I. Műrepülö Világbajnokság szignálja. A megnyitó ceremó­nia után nagy nemzetközi re­pülőnap következett. A repülő- nap műsora a vitorlás, ejtőer­nyős és motoros repülők egyé­ni és csoport akrobatikus mu­tatványaiból állt. A nagy nem­zetközi repülőnap óriási sikert aratott és minden várakozást felülmúlt. Minden előfeltétele megvan annak, hogy az I. Mű- repülő Világbajnokság nem­zetközi téren is a csehszlovák sport további átütő sikerét je­lentse. Megismerte Amerika varázsát Csodagyerekek. Ötjük rend­szerint mintha borotva élen ve­zetne. A tehetség hanyagságra, felületességre csábít, az ingyen szerzett sikerek fáradságos munka kellő adagja nélkül még a legcsodásabb reménységeket is könnyen a másik oldalra, a szakadékba rántja. Dobay Gyula még mint kisfiú kirándulásra ment szüleivel. A tikkasztó nyári hőségben megengedték a szülei, mert nem tudott úszni, hogy lubickolhat a kis tó partján. Gyula ment. Egy rövid idő múlva kissé mé­lyebbre ment és ott próbálko­zott mint azt a felnőtteknél látta. A szülök megrökönyödé­sére és örömeli büszkeségükre kraul úszással egyenesen a tó másik partjára vette az irányt! Az edzők egymást előzték meg hízelgésben, hogy a „cso­da" tehetséget saját részükre megkaparintsák. Dobay serdü­lése folytán állandóan javította teljesítményeit. De sokkal több­re vitte volna, ha tehetségét becsületes edzéssel fejlesztette volna. így is mint tizenhét éves bekerült a magyar olimpiai csa­patba. Amidőn 1956-ban Mel- bourneba utazott, már jól fize­tett állása, saját szépen beren­dezett lakása volt Budapesten. És hajlama a bohéméletre... Melbourneban az úszómeden­cében nem ért el sikert. Más gondokkal volt tele a feje. Magyarországról elszármazott árúlók, emigránsok Ígéretekkel lepték el a fiatal fiút. Nagy amerikai turnét, karriert, jó szerepet a filmnél, hegyet-völ- gyet Ígértek. Dobay elhitte. Edzőjének is hitt, aki ugyan­csak elárulta hazáját. Dobay nem szállt be a repülőgépbe, melyen Melbourneból Budapest­re kellett volna visszatérnie. Az edző felhajtott magának egy úszó edzői állást, azonban Do- bayval, akit mint lusta embert ismert, tovább nem törődött. Alaposan neki kellett gyürköz- nie, hogy megszolgálja a fize­tést, és nem, hogy nyakéira ve­gye a „lusta emigránst“. Dobay aztán nagyon közelről megismerte „megálmodott pa­radicsomát". Megismerte Ame­rikát a valóságban". Mint raj­zoló dolgoztam Los Angeles­ben. Rögtön az uszoda mellett laktam. De az amerikai élet irama annyira agyonhajszolt, hogy még álmomban sem jutott eszembe az úszómedence. Na­ponta láttam az uszodát, azon­ban soha nem úsztam benne. Pokoli dolog volt ez". Néhány hét múlva levelet irt haza. Vissza akart térni. „Hiá- nyoetak szüleim, barátaim — és a úszómedence. A legjobb dolog a világon!" Hazatért. Ismét versenyezni kezdett. Rövid időn belül szép eredményeket ért el. Jó állása volt. Hajlama a bohéméletre megint kezdett megmutatkozni. Néhányszor látták éjjel az ut­cán. Természetesen alkohol má­morban. Vétkezés után büntetés következett — fegyelmit ka­pott. Versenyzés betiltását. Ezúttal azonban már nem mint fiatal fiú, hanem mint férfi válaszolt: kemény edzé­sekbe fogottá Egyúttal szorgal­masan tanult. Befejezte tanul­mányait a technikán. „Nagyon emberi módon bántak velem a klubban. A világban szerzett tapasztalatok után meg tudom már ezt becsülni". Az eredmények megmutat­koztak. Elvitathatatlanul Dobay Gyula ma a magyarok első szá­mú olimpiai reménysége, hisz ez a fiatal gyorsúszó éppen az országos bajnokságon ért el ra­gyogó teljesítményt és 100 m gyorsúszásban 55.8 mp idővel Európa-rekordot állított fel. Huszonhárom éves korban ez szép eliramodás a jövőbe. Min­denki hiszi, hogy úgy Rómában, mint az életben megállja a he­lyét. És az olimpián már megállta a helyét. Már magában az a tény, hogy mint egyetlen euró­pai bekerült a világ legjobb úszóival a döntőbe nagy siker­nek számít. A döntőben elért eredményével (az ötödik leg­jobb úszó a világon) ezt a si­kerét csak betetőzte. Fontosabb-e a szerelem? Hozzászólások a három jóbarát leveléhez A BOLDOG HÁZASSÁG NEM A FOGLALKOZÁSON MÜLIK Figyelemmel kísérem a hozzászólásokat a három jó barát leveléhez, s bizony szomorúan állapítottam meg azt a tényt, hogy egyesek csak autós doktorral vagy mérnökkel tudják elképzel­ni a boldog házaséletet. Pe­dig nagyon tévednek. Nem kell azt gondolni, hogy nők részéről nincs igazi szere­lem és fordítva. Nem lehet sem a lányokat, sem a fiú­kat hibáztatni, ha valamilyen házasság nem sikerül. Job­ban meg kell gondolni mind­kettőnek előre, hogy mi az a házasélet, mert bizony sok probléma, nehézség van a házaséletben, amit csak úgy lehet megoldani, ha szeretet és megértés köti össze kettőjüket. Saját tapasztalatomból írok. Egy éve mentem férj­hez és őszintén mondom, mielőtt menyasszony lettem, nem kérdeztem meg vőlegé­nyemtől, van-e érettségije meg autója. Dacára annak, hogy egyik sincs, mégis na­gyon boldogok vagyunk és megértjük egymást, őszin­tén szólva eddig egyáltalán neTn gondoltam arra, hogy — bárcsak lenne autója vagy inkább lenne doktor. Csak most, hogy hozzászó­lásokat olvastam, jutott eszembe. Minden lánynak, aki még nem választotta ki élete párját, azt tanácso­lom, ne azt nézze, van-e autója, érettségije, hanem hogy rendes, becsületes ember-e, s főként, hogy szeretik-e egymást? Mert hiába az érettségi, ha sze­retet nincs. Autót vehet mindenki, aki becsületesen dolgozik, de boldogságot venni" nem lehet. Egy boldog fiatalasszony KÉT TÖRTÉNET Nem akarok definíciókat, tételeket formálni a szere­lemről, csupán két kis tör­ténetet mondok el, ame­lyekből az olvasó majd ma­ga vonja le a tanulságot. — Néhány hónappal eze­lőtt, egy vasárnap haza akartam utazni szülőfalum­ba. A sors mostohán bánt velem, a csatlakozás nem kedvezett. Nyitrán néhány I őrát kellett várnom a kö­vetkező járműre. Az időt valami kellemes szórakozás­sal akartam eltölteni, ezért elhatároztam, hogy elme­gyek a szokásos vasárnapi tea-délutánra, amelyet az Ifjúság Művelődésházában szoktak megrendezni. Elha­tározásomat tett követte és néhány perc múlva ott áll­tam a tömött táncterem aj­taja előtt. Bent már nem lehetett ülőhelyet találni A folyosón kerestem, közel az egyik ajtóhoz, ahonnan jó kilátás mutatkozott a táncoló párokra. Nemsokára történt valami, Három diáklány helyet kért az asztalomnál, ők sem fér­tek a táncterembe. Az egyi­ket felkértem táncolni. Tánc közben megtudtam, hogy az egészségügyi iskola növen­déke és negyedikes (ma már ápolónő). ő viszont megtudta tőlem bányász ml- voltomat. Nagy érdeklődést tanúsított a bányászok éle­te és a bányászat lránt. Mondanom sem kell, hogy szeretjük egymást. — A másik történet még róvidebb. Szintén három jó barátról van szó. Az egyik én vagyok. A véletlen úgy hozta, hogy mi is tanítónők­nek akartunk udvarolni. Most már szégyellem beval­lani, de mindegy: nem vol­tunk józan állapotban. Egy kicsit a szokásos időponttól Is eltértünk, amikor lányok­nál látogatást szokás tenni. Az éjjeli órákban „szere­nádot“ adtunk a tanítónők­nek. Helyesebben szólva macskazene volt. Természe­tesen leöntöttek bennünket egy pohár hideg vízzel, ami kijózanított. Nem fogadták el „udvarlásunkat“, pedig a három jó barát közt egy szellemi munkás Is volt, mégpedig tanító. Ezt a történetet főként • három jó barátnak mondtam el. Ha ők is ilyen módon akarták elnyerni a tanító­nők kegyelt, akkor felesle­ges volt szót emelni az új­ság hasábjain csalódásuk miatt. Jó szerencsét TAPASZTALT LÁNY Nekem csupán annyi a hozzászólásom, hogy érett­ségizett lány sose kezdjen ki olyan fiúval, aki fizikai munkát végez és főként ak­kor ne, ha a fiú nem Isko­lázott, vagyis nincs érettsé­gije. Tizennyolc éves diáklány voltam, hogy megismerked­tem egy fiúval, aki fizikai munkás volt. Később leé­rettségiztem, de a barátsá­gunk továbbra is fennált. Nem néztem azt, hogy én tanítónő vagyok, ö pedig egyszerű munkás, sose vet­tem mellette ezt figyelembe, Szüleim tiltották, hogy nem hozzám való, de én ezzel sem törődtem. Hittem a fiúnak vakon, de utoljára kiderült, hogy a szerelmet csak hazudta, mert amikor harcolnia kellett volna ér­tem, egyszerűen megijedt. Feladta a harcot és félre­állt. Végül azzal nyugtattam meg magam, bizonyára ő, sajátmaga belátta, hogy nem hozzám való., Ezek vagytok ti, fizikai munkát végző fiúk, egysze­rűen megijedtek a saját ár­nyékotoktól és félreálltok. Ti vagytok azok, akik csak azért akartok tanítónő fele­séget, hogy a többiek irigy­kedjenek rátok, és majd mellette lumpolhassatok az­zal a gondolattal, „mit, hisz a feleségemnek megvan a flx-fizetése!“ Nem, ezt, ha az eszemet oda tudnám ad­ni minden lánynak, ezt nem érnétek el! Érettségizett lá­nyok, tanítónők, ne álljatok -jj pm utau >[Ot?zzoq aqpzs úkkal, mert ez az Iskolázott lányokra csak megalázást jelent! Fiatal érzelmeiteket ne pazaroljátok olyan fiúra, aki nem érdemli meg. Rá­jöttök magatok is, hogy nem volt érdemes, és amikor el­jön az igazi, nem tudtok majd hinni neki. Azóta már menyasszony vagyok. Egy hozzám hason­ló érettségizett fiú a vőle­gényem. Nagyon szeretjük egymást. Ne haragudjon a három jó barát, ezt mind saját életemből, tapasztalatból merítettem. S egyáltalán nincs jó véleményem fizikai munkát végző fiúkról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents