Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-16 / 33. szám

K ét hónapig szinte észre sem vették, hogy ott van. Tisztes távolból nézték, meg­mosolyogták, mert zöldnek festette a patakot, pedig ók kéknek látták. Művész úrnak hívta mindenki, csak az elnök szólította festő elvtársnak. Náluk _ volt beszállásolva. Néha már hajnalban vállára akasztotta a zöld szatyrot, meg az állványát, s egy ládával, vászonnal végigment a falun, a régi malom felé, ahol már a fundamentuma is alig látszott az épületnek. Mehetett volna festeni a kastélyba, ott minden a régiben volt, a bokrokat is szépen nyírták, az utakra kavi­csot hordtak, s a tulipánja egyenesen arra termett, hogy lefessék. De a festő inkaob elkapta a csámpás Gerzson bácsit, azonmód, azogy ment haza a vetésből, rávette, üljön le, hadd rajzolja. Még azt sem engedte, hogy lemosakodjon, s legalább az ünneplő kabátjat, meg egy jó inget vegyen magára. Az asszonyo­kat is csak úgy szerette rajzolgatni, ahogy rájuk talált, ebédhez kutyorodva, a kertészeti kunyhó árnyékában. _ — Majd én megfésülöm a ceruzával — mon- doaatta. De a papíron még kócosabbak lettek az asz- szonyok. Egyik-másik úgy vélte, hogyauaió- ságban sokkal szebbet mutat, mint Csató mii VéS<Csató Géza, amióta kikerült a főiskoláról, először dolgozott saját kedvére, teljesen kötet­lenül. Állami ösztöndíjat kapott, s penged’ ték, hogy pár hónapot egy íermeidszoueffrezef- ben töltsön. Ö választhatta meg magúnak hova mpnv Örült hogy idejött, ahol lassan, de kéz denek felolvadni az emberek. Gerzson bácsi 'kezdetben ünnepélyes arca te^^ttTTlzeTs'ö zott azon a képen, amit nyolc héttel az elto Után raizolt róla. Mert hiába ült most is kihu­« «í. . lf “ "£ „Ptni kóvésáaokat kitalálni, fárasztó napok ufón'is atíbésies jókedvűnek. Ilyennek is raj. TteS me,Mi, — W** Tejárni a tsz-klubba. Sokan már w«»«™ haz"' Sf-S" ä SÄŕaf futtában a papíron ismerős arcokat hív elő. A lánvok megállapították róla: nem is kul°n leges megnevetni való furcsaság, hanem cs.no« fiatalember, csak éppen fest. ^Vl^mástk iUe ,, kezdte magát, különösen azok, akiket 9 Í'JL raizolt le igazságtalannak éreztek helyzetüket a többiekkel szemben. Némi joggal, mert úgy látták, akadt volna közülük szebb - A Péntek Ica például a legszebb lány a tsz-ben, de még soha nem mondta a ^^PeTen retné lerajzolni. Pedig az Ica után meg Pesten ÍS Z7slTdTenki'sem mondta volna meg a mfl- véTúrnak6 Az ő dolga, hogy kit nem. És ebben lassan meg is nyugodtak Egészen addig, amíg Csató Géza egy P ..maszkálás után meg nem találta a "ré™' rba_ «í»" ásássá talon kis állatok, akik óriás, cuclis f jekből ügyetlenkedtek ki maguknak a tejet, amit " s« csák óiért, mert a borjúnevelőnek kevesebb■ « ideje még vasárnap is ott van a kis jószágok ki! hanem mert különben sem volt elmenős mn„hElvélezte az iskolát, s már négy éve itt van a kisborjúknál. úgy megszokta őket, hogy nem is hiányzott neki más tarsasag. Kepes volt m?a éjszaka is fennmaradni, ha ellésre variak, vedia nem az ő dolga, hiszen az állatorvosnak, Zgy ľbTigádvezeťónek kell felnié olyankor. Zgy minden rendben menjen De ha ólaim akarta már születésénél a klsbor^t’ ? lesz hoauan kell majd vele bánni, eleg eros e, nem szorul-e külön 'gondozásra Már a másna­pos borjakat is meg tudta egymástól ku ö"b°*' tetni, éppúgy, mint az °?eVebb%°*’ ‘smerfe, mplvik a rossz evő, melyik az etkes. Beszelt tx Zitájuk, mint a kicsi gyerekhez szokásigu- nyögött az oktalanokkal, korholta rogy <Hcsérfe őket sdanolászott is nekik. Etetés után leült a kis pihenőszobába, és beírta, melV%*“b°nrj* hogy evett, látta-e az állatorvos oket.nem kell e valamelyiknek orvosság. Ha dig olvasott, vagy kötögetett, vagy mind ci k*t tőt együtt csinálta, mert ha nemmintás a pu­lóver, nem is kellett a kötésre néznie, nyugod­tan olvashatott mellette. . » mikor Csat6 Géza meglátta úgy *•*«*« /I neki, mintha egy szép Jeher kígyó ülne /n szoltnáti a bocik között. il _ J6 napot kívánok — köszönt a festő — jaj, de kedves kis hely ez, még nem ÍS ÉvZZsszaköszönf és fel akart ugrani, mire a festő riadtan ellenezte:- Jaj. ne keljen fel, maradjon még egy ki csit hadd nézzem... Nem jó, látja, máris egészen más, hogy megfordult, egészen más­képpen ül, mint az előbb... mert Viráa Éva rettenetesen zavarba jött, meri nem értett semmit az egészből. Noha tudta, hogy ez a férfi művész, de még nem találkozott veZ. és nem'is gondolt rá, mint ahogy, „ * ioalalt ember nem tud azzal törődni ami a munkájú,ól'távol történik Az előbb, helyű­ié? próbálta megkeresni, de maga «£«*•. hogy belemerevedett, a dereka meffhwddo«. a kis Panni is elmozdult a helyéröl és az üveg helyett Éva kezénél keresgélt, érdes Msnyel- vével. A lány végül is felállt, s úgy hajolt le a kisborjóhoz, tovább etetni. — Hogy hívják magát, kedves?...-- kér dezte Csciió Gém, s kezet nyújtott a lánynak, megszorít vári lazán odatartott ujjait. Bemutatkozót! Csató Géza vizsgálódva vé­gignézte a vékony, magas alakot. Szokatlanul törékenynek tetszett, cseppet sem falusiasnak. Ez az ami a lányt különösen visszahúzta a társaságtól. Hogy itt. a kisborjuk között sen­kinek sem jutott eszébe, hogy megjegyzést tegyen rá. Itt nem kell elviselnie a mellőzést, Szem«s Piroskai lü iáqqat hogy amíg más, vele hasonló korú lányok pö­rögnek a táncban, ö petrezselymet árul, mivel olyan „hitvány". Ügy érezte, hogy a festő is ezt a hitványságot nézi rajta, ami talán a szal­mán ülve nem is látszott, de így, felállva, rög­tön szembeötlőit. Fehér kendője lecsúszott a tarkójára, amitől még inkább zavarba jött. Lábához tette a cuclisüveget, és lehúzta ken­dőjét, hogy újra felkösse, most már szorosan. Sötétszöke, sima haja kontyosán volt feltűzve, s ez a hajviselet kiemelte kék szemének ferde vágását. — Ne haragudjon, — szólt újra a festő —, hogy így magára törtem, de szeretném meg­kérni egy szívességre. A lány fellélegzett, s már nyugodtan mondta: — Tessék... — Üljön nekem modellt.., — Mit? — Szeretném lerajzolni. — Engem? — biggyesztette le száját, őszin­tén meglepődve. — Igen. Persze, majd én alkalmazkodom ma­gához, megmondja, hogy mikor ér rá, és én bejövök ide... — De mér’ engem? — csodálkozott Éva. — Hiszen annyi szép lány van... Én nem vagyok alkalmas... — Ugyan — nevetett a fiú. — Ehhez én job­ban értek. Éva először hallott olyasmit életében, amit dicséretnek foghatott fel. Nagyon bizonytalanul fogadta, bár nem hitt a festő őszinteségében, de jólesett. E zen az estén, amikor hazament, és már mindenki lefeküdt, maga elé állította a kis tükröt. Minden oldalról jól meg­nézte magát ét felfedezte: a festőnek igaza van. Persze, nem olyan telt, mint a többi lány, azért csak sovány a karja, a melle is alig látszik a fehér köpenyben, csak puló­verben valamelyest, de az arcbőre sima, ha sápadt is, és a foga is olyan, mint egy színész­nőé. Egyszer maga fedezte fel, amikor azt ol­vasta, hogy Amerikában müfogükat csinálnak azoknak a színésznőknek, akiknek nem egyen­letes, szabályos a fogsoruk. A festő ettől kezdve naponta többször is bement hozzá, felállította állványát, szénnel rajzolta, s néha odaszólt: — Ha fáradt,xcsak mondja meg, pihenhetünk is... Éva nem volt fáradt. Akár órákon át elült volna. Csak a kezdések voltak nehezek. Azok a pillanatok, mikor viszontlátta a festőt. Olyankor mindig zavarral küzdött, ami csak akkor múlt el, ha elhelyezkedett már és moz­dulatlanná vált. Egyszer eszébe jutott, milyen jó, hogy nem látják mások az ember gondola­tát. Hiszen így nyugodtan képzelhet magának mindent, még azt is, hogy nagyon szép és ezért kérte meg a művész éppen öt, hogy lerajzol­hassa. De lehet, hogy másért. Hogy így akar közelebb kerülni hozzá, mert szerelmes... Sohasem a beszélgetés percei, hanem a modell- ülés órái voltak a legszebbek. Amikor a festő belefeledkezett a rajzolásba, és ö ábrándozha­tott, miközben nyugodtan, leplezetlenül kísér­hette a férfi minden mozdulatát. Olajos bőrét, szépen metszett orrát, kissé apró szemét, amellyel majdnem mindig hunyorított, kivéve, ha beszélt. Rakoncátlanul előrebukó barna, göndör haja és kissé erős álla, meg a duzzadt, határozott vonalú szája, amellyel munka köz­ben magáról megfeledkezett grimaszolt, hol beharapta, hol csücsörített, nem zavarta Évát, s nem tudott mosolyogni a leggroteszkebb vo­násokon sem. — Éva, kedves — szólt egy hét múlva a festő — nincs olyan napja, amikor nem itt, hanem nálam ülhetne? — De, majd csinálok — mondta gyorsan a lány is egészen megijedt. Sok erőt fordított ugyanis arra, hogy el ne áruljon gondolataiból, érzelmeiből semmit a festő előtt, — A szabad­napomon ... Három van, amit még ki sem vettem... i Hát azt nem kívánom, hogy rám áldozza .. „ ha néhány órát rám szánna még ... Mert nekem nemsokára lejár a megbizatásom, ét szeretnék még egy másik képet is festeni magáról, tudja, nem úgy, köpenyben, hanem civil ruhában ... A lány csak most döbbent rá, hogy egyszer el­készül a kép. Aztán mi lesz? Borzasztóan fájt arra gondolnia, hogy mást fest majd utána. A* pedig szinte valószínűtlennek hatott, hogy egy­szer el is megy. Éva megpróbálta magát hozzászoktatni mind a két érzés elviselésé­hez. Egy ideig még örömét lelte abban, hogy saját titkának csak ő a tudója, de idővel fájni kezdett. Minél jobban fájt, annál világosabban látta, hogy reményt elet nül egyol­dalú a szerelem. Mert tudta, hogy szerelmes. Most megörült, hogy nemcsak az istállóban kell ülnie, hanem a festőnél is. Elhatározta, hogy a kis sárga pulóvert veszi fel a zöld szoknyával. — Jaj, de csinos lett mára! — mosolygott a fiú. \ Egy dívány állt a sarokban, egy szekrény, s az állványok. Három. Mindegyiken félbema­radt kép. — Sándor bácsiék kivitték innen a bútoro­kat? — kérdezte Éva szinte méltatlankodva, mert egyszeriben sértőnek találta a szoba üres­ségét. — Igen, én kértem meg, hogy legyen he­lyem ... Különben nem tudnék dolgozni. Még így is kicsi a szoba és a fény sem mindig jó, csak délelőtt, amikor nem süt ide a nap. El is felejtettem megkérni, hogy valami színes ruhá­ban jöjjön, de ahogy látom, jobbat nem is találhatott volna ki... Most majd megnézzük, hogy hova üljön... Éva nagyon boldog volt. Ügy érezte, már járatos a titokzatos mesterségben, nem kérde­zősködött, nem csodálkozott, hogy ötször is helyet kellett változtatnia, amíg megfelelőt talált neki a fiatalember. Akkor aztán nézeget­ni kezdte minden oldalról és magában, félhan­gon beszélt: — Innét egyértelmű a sárga fény, az árnyék meg bedögleszti az egészet... Viszont... mondja Éva, ilyenkor nincs errefelé sárga virág ? — Sárga virág ? Nem tudok róla ... Hacsak a vízililiom nem jó... — Dehogynem! Hol van? Éva megmondta, hogy a patak mentén szo­kott látni, de az nem olyan virág, amit érde­mes leszedni. Csató Géza másképpen vélekedett, mire a lány is módosította álláspontját és a festővel együtt valósággal végigrohantak a falun, le a patakig. Amikor visszajöttek, Éva karján a sárga vízi- virággal, a fiú elvette tőle, kiszedte ecsetjeit a tejesköcsögból és beállította a nárciszt. — Lány sárga virággal,., — Tessék? — Ez lesz a kép címe! Tudja mit? — és oda­lépett a lányhoz, megfogta a szoros kontyot és próbálta kiszedegetni a hajtűket. — Olyan jó, hosszú nyaka van, és érdekes lenne egy lófarkfrizurával... Éva már szedte is a tűket. Csató Géza gyönyörködött a lány mozdula­taiban, de egy pillanat megzavarta. Elkapta Éva tekintetét. Azt a tekintetet, mely nem munka közben néz rá, hanem készülődéskor, és ebben felfedezte mindazt, amiről Éva arca eddig nem árulkodott. Megfeledkezett arról, hogy modell­je nemcsak esztétikai tárgy, élmény, hanem érző, fiatal lány, aki talán alig sejt valamit abból, hogy neki, a festőnek csak „anyag“. Pedig más is lehetne. De mi? Tudná szeretni? tereklti É Vem. Soha nem lenne nyugodt a leUtiismerete, ha reményeket keltene ebben a fiatal lányban és illúziókat rombolna. Érezte, hogy vigyáznia kell. Megsérteni nem szabad, hiszen a vissza­utasítás mindennél fájdalmasabb, de óvakodnia kell attól, hogy ez a kedves, nagyon bájos lány a férfit érezze meg benne. Mindezt tudta, még­sem volt óvatos. A festő előbbre váló, mint a kíméletes férfi. Ahogy szemével átfogta a lány szépen ülő figuráját, valami megoldást keresett a képhez, mert a magas, sárga nyakú pulóver abroncsnak hatott a lány nyakán. A szín tetszett, de a forma bántotta a szemét. Háta mögé ment is látta, hogy a pulóver zipp- zárral nyitható. — Éva, ne haragudjon, megkérném valamire, de ne értsen félre... A lány máris félreértette, de palástolta. — A kép miatt szükségem lenne arra, hogy több lássék a nyakából... A válla is. Látom, tippel jár a pulóverje, ha lehúzza, ki tudjuk kerekíteni a nyakat... |iiától most nem tudott volna semmi olyat kérni, amit megtagad. Talán még teg­nap igen. A vízililiom óta mindenre haj­landó. Mint egy megbüvölt kis kolibri, engedelmeskedett. Csató segített kihúz­ni a pulóver nyakát, s Éva törékeny vállának kis csónak-alakú kivágása valósággal vakított a sárgából. Három délelőtt ült a képhez. Egyszer elme­nőben utánaszóltak az utcán a lányok: — Mi az, felfedeztek? Boldogan nevetett rájuk. Hiszen ezek irigy­kednek! Az utolsó napon is boldog volt. Nem gondolt rá, hogy elkészül a kép, pedig tudta. Amikor Csaló Géza letette az ecsetet, s a festékes ru­hával megtörölgette a kezét, a terpentin szaga édes, hűvös illattal csiklandozta Éva orrát. — Kész vagyunk! — csapta össze a kezét és Éva mosolygott. — És most nagyon szeretném magának megköszönni... Nem tudom, milyen sikere lesz a képemnek, de ha lesz, akkor maga is részes benne.., Most nem tudom másképpen viszonozni a kedvességét, mint ezzel a képpel, de talán majd egyszer mással is... Egy kis keretbe foglalt képet adott át. Évát ábrázolta, kedves, kicsinyített vázlata volt a borjúitató képnek. A lány mosolyogva köszönte meg. Mondani akart még valamit, de révedezéséböl felébredt, s elköszönt. Tudta, hogy a festő másnap el­megy. Elbúcsúztak. És 6 várt. Ügy döntött: ha eljön, megmondja neki, mit érez iránta. Még akkor is, ha nem viszonozza. Csak, hogy tudja. Mert nem szégyen az. Miért lenne szégyellni való, ha valami fáj? Hiszen 0 nem kérné a vi­szonzást. Minek, ha nem jön magától? És ábrándozott, jajgatott a szive. Kinézett a ma­gas istállóablakon. Az elnök kocsijának tetején már jelkötözve álltak a festő csomagjai. Látta a fiút, sokan körülfogták, messziről és mégis közelről látta. Hiszen, ha lehunyta a szemét, akkor is élesen felidézhette arcát, annyiszor nézte. Most érezte igazán, mennyit mulasztott. Még tegnap meg kellett volna mondania. Mert ez különös ember ... Nem furcsállotta volna, hogy 6, a lány vallja meg elsőnek a szerelmét. Lehet, hogy elcsodálkozik rajta, és azt mondja: „De Éva, miért nem szólt előbb ?... Én is sokat gondoltam magára... És nekem sem mindegy, hogy elválunk..." Nem, ez túlzás. De azt biz­tosan mondta volna: „Higgye el, jön majd va­laki más, aki érdemes lesz a maga szereimért. Hiszen szép... látja, én is megfestettem, elvi­szem a kiállításra a képeit.. “ Az autó motorja felbugott. Éva kezére meleg cseppek potyogtak, t a hajnalban született kis „Böce" oktoniin nyalo­gatta le. A lány észrevette, hogy távolodik a gép, kezébe fogta a borjú ragacsos szőrű bumfordi fejét, s gyöngén megrázta: — Mért nem mondhatja meg a lány, ha szeret ? ... Miért ? ... Böce kihúzta a fejét, s ledőlt aludni. Gyenge volt még. 15 éves o Indonéziai köztírsnsdi E 2 3 r ' 6 ‘ 7­Á 1 % ÍÖ~ 11 L L2 k 5 15 .... . K 16 S ÜJ ^8 ü 19 t. 20 K 2 21 3 22 23 25 V 2T H 11 MMMSOi n n VÍZSZINTES: 1. Botanikus kertiéről világ­hírű Indonéz város, láva szige­ten. S. Indonéziai sziget (Malu­ku). 8. A szerelem megtestesí­tője. 9. Vissza: a cérnafonalat dolgozza ki. 10. Borneo északi városa. 12. Fehérnemű 14. A. V. IS. Kerület kezdete. 16. Ilyen a jó víz. 17. 0. K. 19. A kocsis közhasznán szava. 21. Vissza: időjelző. 22. Indonésia fő kivi­teli cikkel közé tartozik (a vi­lág legnagyobb termése Itt van). 25. Somái kikötőváros. 26. India miniszterelnöke (az utolsó betű felesleges). 28. A népknltflra Indonéziai egyozUlete (Lemba­ga Kebudajaan Rákját rövidíté­se). FÜGGŐLEGES: 1. Az indonéziak kedvelt kel­mefestő eljárása. 2. Az elektro­mos ellenálás neve (fon.) 3. A GAMELAN indonéziai népzene­kar egyik ütőhangszere. 4. Szántanak — szlovákul. 5. Ten­gelyke — szlovákul. 6. Merész­ség, nyaktörő vállalkozás. 7. Atomcsoport egyike. 9. O. U. 11. Híres. 13, Tibet és India között a Himalája völgyeiben fekvő vldékbeli. 18. Szárított kékuszpáimamag, mely Indoné­zia kiviteli cikkei közé tartozik. 20. „A"-nélkül; rom. omladék. 21. Megnyugtató szín (névelő­vel). 22. Malária ellenszere; In­donézia a világon a legtöbbet termel és exportál (90 száza­lék). 23. Cég peremei. 24. Fran­cia egyes. 27. H. R. B. f. A keresztrejtvényt olvasóink szórakoztatására közöljük és Így nem szükséges a megfejtést beküldeni. A 32. szém megfejtése: Víz­szintes: 1. Csondzsin. 28. Kim Bök Din. Függőleges: 1. Cső­szén. 2. Selyem. 7. Incson. 8. Nadtzln. IS. Csenbo. 28. U.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents