Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-09 / 32. szám

BRATISLAVA t. KEr» 12.Ä Népdalok ii7.30; Fiatalom világa 18.00 Kivánság- hanffvei-jwny 20.00 Nona szerel­me . rádiójáték; SZERDA:: 11.00 Ö.j könyvek 15.30 Szimfo­nikus táncok 16.1.5 Operett- hangverseny 20.20 Tánczenei CSüTÖWröK'. 10.-tO Népi muzsi­ka 12.85 Fúvós/ene 17.15 Pioní­rok félórája 20.00 Csillagok a lelki ismeret felett... rádiójá­ték; PÉNTEK: 11.30 Jó hangu­latban. 12.05 Egy csokor dal 18.00 KTvánságftangverseny 20.30 Ezüst a kezünkben; SZOMBAT: 11.20 Jó hangulat­ban 12.03 Népdalok 13.10 Vidám hétvége 14.00 Pionírdélután 18.00 Asszonyoknak 20.00 Tánc- zene; VASÁRNAP: 9.00' Kato­náink életéből 9.30 Körhinta 13.00 Földműveseknek 16.30 Táncolj velünk.1, 17.30 Sport 20.00 Kívánsághangverseny. TELEVÍZIÓ — BRATISLAVA KEDD 20.00 Rövidfilm 2Ö.50 Négy Mrdövendég; SZERDA: 18.00 Legkisebbjeinknek 20.00 Felvonó az akasztófához... francia film. CSÜTÖRTÖK: 20.00 Knockout 21.45 Ifjú szemmel; PÉNTEK: 18.00 Gyermekeknek 20.06 Magyar népdalok és tán­cok 201.415 Özönvíz előtt... fran­cia film; SZOMBAT: 12.45 Ke­rékpáros' viliágbajnokság 22.20 A tűzföld kialszik... argentin füfea; VASÁRNAP: 15.00 Kerék­páros világtoajnofaság 20.30 A Rang foíyó>... koreai film. BUDAPEST, KOSSIUTH RÄDIÖ KEDD: 13.0® Magyar száza­dok: Kölcsey 14.20 Tarka tudo­mány 201.25 Nyitott ablakok. SZERDA: 13.10 Magyar nóták 15.H31 Mesélő városok 16.00 Élő­szóval — muzsikával 18.00 Tisz­telet a kivételnek! CSÜTÖR­TÖK! 11.2Q Csehszlovák operet­tekből 12.10 Magyar tájak mu­zsikája 16.10 Szív küldi __19.00 A mi kis városunk... színmű; PÉNTEK: 13.15 Zenés földrajz 15J0 Fiatalok filmklubja 17.15 Szív küldi... 21J.5 Tánciskola; SZOMBAT: 13.50 Síziv küldi... 15.10 Zengjen dalunk! 18.30 Kedves prímásaink 20.30 Au­gusztusi bazár; VASÁRNAP: 10.00 Budapesti nyár 13.00 Könnyű zene 15.45 Mindenki kedvére 18.10 Sport 20.20 Pa­rasztbecsület ... opera. Keresztrejtvény Indulás Plzeň felé. 8 városban A CSISZ SZKB mellett műkö­dő magyar népművészeti együt­tes a napokban visszatért két­hetes csehországi körútjáról. Hogy hol, merre jártak az ének és a tánc szerelmesei? Tessék gyorsan elővenni a térképet: Smrdáky, Vimperk, Plzeň, Bor u Tachova, Cheb, LitoméHce, Litomyšl és Most. Megannyi helységnév, megannyi látnivaló! Július elején kezdődött a szép­emlékű körút és aztán nap mint nap fellépés valahol. Fárasztó volt nagyon a buszozás, de megérte... A cseh városok kö­zönsége megismerkedett a ha­zai magyarok népművészetével, temperamentumos énekével és táncával. Ág Tibor igazgató, llll!IIKIilllMiniliil!llllini!liIllllMllllllllllil!l!tliinillilinil!lii(ll!l!llllllll!lin!1lffllllllllillllil!!lM!lilil9llll!llllll Kvocsák József koreográfus, valamint Végh Dezső titkár szerint az együttes műsorszá­maival Vimperken, Plzeňben, Cheben, Moston és LitomySíén átütő sikert ért el. Ez utóbbi két városról még érdemes is mondani egyet-mást. Kezdjük talán Mostval, ahol a közönség igen kimérten, úgyszólván lan­gyosan tapsolt. Bizony, ha köz­be nem jön valami, úgy térnek haza, azzal a benyomással, hogy a városnak hűvös közönsége van. Persze, kíváncsiak, mi volt az a valami. Megmondjuk: egy következő program mindjárt a fellépésük után. Valamelyik prágai tánczenekarnak volt még műsora. S amint játszani kez­edet t a zenekar, mindjárt kide­rült, hogy a közönség nem lett buzgóbb a tapsban. Mi történt tehát? Semmi. Hogy tetszett az együttes műsora, az kitűnt az indulásnál, amikor a mostiak felállva integettek, búcsúztak a hazai magyar népművészet propagálóitól. Olyan spontánul nyilvánították ki tetszésüket, hogy a tánczenekar vezetője is félbeszakította a műsort és egy beintésre integetni kezdtek a zenészek is a távozó fiatalok­nak ... Litomyšlt megint azért érdemes megemlíteni, mert a nagy zeneszerző, Smetana szü­lővárosa s itt mindenért, ami művészet, nagyon hálás a kö­zönség. A magyar népművészeti együttes vendégszereplésével kapcsolatban azt kell elmonda­nunk, hogy az utolsó szám tol­mácsolásakor már javában esett az eső, de a háromezer főnyi közönség nem mozdult. Az együttes zenészei ezúttal türel­metlenebbnek bizonyultak a li- tomyšlieknél... A csehországi körút legsike­resebb számai: Feketekői kas­tély, Hej, halászok, Jánosnapi köszöntő és a Rezgőcsárdás című tánckompozíció, amely már a televízióból ismert volt. Az énekkari számok közül pedig a Kuma, kuma, a Pŕídi k nám (cseh népdal) és Kodály Békes­ségóhajtása aratott sikert. És ezzel jelentésünk végére értünk. Befejezésül talán még egy kér­dést. Vajon van-e igazán értel­me egy-egy ilyen nyári körút­nak? Gondoljunk csak Fábry Zoltán vezércikkére az Irodalmi Szemle első számában. A kitűnő tollú esszéista kifogásolja, hogy az egy hazában élő népek nem ismerik kellőképpen egymást. Nos hát a magyar népművésze­ti együttes idei kőrútján mint­egy húszezer főnyi közönség előtt adott ízelítőt a csehszlo­vákiai magyarok énekéből és táncából. Nyolc városban iga­zolta pártunk helyes nemzeti­ségi politikáját, nemzeteket és nemzetiségeket összefogó ké- pessségét. És hogy útja nem volt hiábavaló, azt mindenek­előtt az bizonyítja, hogy az 1961-es esztendőre Karlovy Va­rgha, Litomyšlbe és Hradec Královéra a meghívó zsebében! MACS JÓZSEF 15 évvel ezelőtt 1945. augusz- 7. Dél-koreai város. 8. Észak­tus 15-én szabadult fel Korea koreai kikötő. 14. Németh Ká- a japán elnyomóktól. roly. 15. Koreai területmérték (0,99 ha). 16. Cipészszerszám. VÍZSZINTES: 18. Svéd folyó. 19. A fa erősebb hajtása. 23. Kőhalmaz. 24. A ta­1. Nagy ko­reai város (184 ezer lakossal). 9. Arab főnök. 10. Ha esne rá az eső, akkor .... II Disznó lakja. 12. A diplomá­ciai képviselet autójának rövi­dítése. 13. Fiú — szlovákul (de csak mint a szülő gyerme­ke). 16. Kártya­lap. 17 Piszkos a zubbony! (a kockákban a névelő felesle­ges). 20. O. M. 21. Kötőszó, 22. Nézd csak! 25 Jobb épületrész, 29. Kiváló ko­reai szobrász, a szocialista rea­lizmus hazai megteremtői közé tartozik. nulő ül benne. 25. Eszik — cse­hül. 26. Két bé. 27. F. K. 28, Koreai dinasztia (1392—1930). B. P. FÜGGŐLEGES: 1. A reggeli frisseség vagy nyugalom országa. 2. Fontos textilipari termék, Korea kivi­teli cikkei közé tartozik. 3. Fájdalmas kiáltás. 4. Nők ke­verve! 5. Lakat. 6. Kettősbetű. A keresztrejtvényt olvasóink szórakoztatására közöljük. A megfejtőket nem részesítjük jutalomban. A 31. szám megfejtése: Víz­szintes 1. Szép Lenka. 32. A pá- vatoll. Függőleges: 10. Dobozi. 13. Remete. 23. Róza. Kölcsey Ferenc 1790-1838 E z év augusztusában ün­nepli a világ minden haladó gondolkozást! embere a magyar iroda­lom sajátos sorsú kiváló költője, gondolkodója és politi­kusa, Kölcsey Ferenc születé­sének 170-ik évfordulóját. 1790. augusztus 8-án született, alig egy évvel a francia forradalom kitörése után. Irodalmi és poli­tikai tevékenységével a jakobi­nus-mozgalom hagyatékainak ápolója és az 1848-as forrada­lom előfeltételeinek megterem­tője. A korán eszmélő, magá- bazárkózott, széles műveltséget szerző ifjút hamar elragadják a kor uralkodó eszmeáramlatai. Érzékeny, mindent magába szí­vó lelke megtelt a polgári ha­ladás nagy ideáljainak csodála­tával. Politikai éleslátását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már irodalmi pá­lyafutásának kezdetén Kazinczy nyelvújító mozgalma mellé állt, mely a kor adta körülmények­nek megfelelően az egyetlen járható út volt Magyarországon a polgári haladás feltételeinek megteremtésére. Ezért tulajdo­nítunk olyan nagy jelentőséget a Kölcseytől támogatott, Ka­zinczy által vezetett nyelvújító mozgalomnak, mely végül is megteremtette a polgári hala­dás nélkülözhetetlen eszközét: a kor műveltségének megfelelő nyelvet. Fiatalkori költészete a ború­látó, érzelgős német költészet­ben gyökerezik, amely legin­kább az ellenforradalom győ­zelme után virágzott. Pesszi­mista versei ellenben nem azonosak a forradalomból kiáb­rándult német polgárság pesz- szimizmusával. Kölcsey a ma­gyarság elmaradottságán kese­reg, amelyen nem változtattak az Európában lejátszódó forra­dalmi események. Éz a hang — mely a hazáját mindenekfelett szerető, jövőbe látó költő ke-* sergése népe jövőjének kilátás- talanságán — lett alaphangja egész költői munkásságának. Erre építette fel máig sem hal­ványuló életművét, mely a két forradalom határolta korszak legnagyobb lírikusává avatta. A Zrínyi második éneke és az unokaöccséhez írt, politikai hitvallásnak számító filozófiai végrendelete, a Paraneisis, ko­losszális művek. Roppant irodalmi műveltsé­gével, természetéből fakadó kritikai érzékével és igazmon­dásával jelentősen hozzájárult az elvi alapokon nyugvó magyar irodalomkritika megteremtésé­hez. Kritikai felfogását híven tükrözik a Berzsenyiről és Csokonairól írt bírálatai. Az előbbinél a „nemesi dagályos­ságot“, az utóbbinál pedig a „paraszti közönségességet“ bí­rálta. Csokonai ellen intézett támadása kétségkívül esztétikai és történelmi tévedés volt, mégsem nélkülözte teljesen az igazságot, mert a nagy magyar költő által követett népies irányban még fellelhetők voltak a patriarkális vonások. Mint politikus, gondolkodó és országgyűlési képviselő, a ver­seiben felvetett célokért küz­dött. Még nem közvetlenül a népet, hanem a nemesség azon rétegét képviselte, mely a hiányzó polgári rétegek helyett a polgári haladás szószólója volt Politikai elgondolásait tükrözik az 1832/38-os országgyűlésen elmondott beszédei. Különösen nevezetesek a szatmári adózó nép állapotáról, a sorozás meg­reformálásáért, valamint a nyelv érdekében elmondott be­szédei. Szót emelt a lengyel nép szabadsága mellett, amely helyesen értelmezett nemzeti­ségi nézeteit bizonyítja. Szó­noklatai lenyűgöző hatásúak voltak. Minden felszólalásából kitűnik, hogy világosan látta a kor legégetőbb problémáját; a jobbágyság helyzetének meg­javítását. Politikai tevékenysé­gének jelszavait így foglalta össze: „Jelszavaink vajának haza és haladás“. Kölcsey magasan túlnőtt kora határain. Életműve összekötő kapocs Csokonai és Petőfi kö­zött. Mint költő, politikus és filozófus mindig a haladás har­cosa volt. Hazafiasság, szabad­ság, humanizmus voltak a cél­kitűzései. Súlyos, jövőbe látó gondolatait, kolosszális életmű­vét csak bámulták kortársai, de továbbvinni nem tudták. Köl­csey Ferenc jelentőségét teljes mértékben csak a felszabadulás után ismerhette meg az iroda­lomkedvelők tábora; csupán most váltak igazán időszerűvé a költő halhatatlan szavai: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!“ SZEBERÉNY1 ZOLTÁN em látta meg senki a bujkáló asszonyt. De pillanatnyilag nem is törődött az­zal , hogy megláthatnák. Behúzódott az orgonabokrok közé, s szájtátva hallgatódzott. Felfigyelt a leghalkabb neszre is — s szemét belemeresz­tette a sötétségbe. Pedig maga se tudta, hogy mit akar. Elindult hazulról a kocsma felé s félúton megtorpant. Megijesztette a falusi éjszaka csendje, s a képzelete iszonyú rémeket uszított a szívére a fekete mindenségból. Rettentő agyarak vicsorogtak, gyilokraszánt karmok görbültek feléje — * úgy osont el előlük bok­rok védelmébe, akár a bujkáló tolvaj. Száraz gally reccsent, s ebből is átszökött az asszonyba a félelem gonosz manója. Végigbor- zongott minden porcikáján, s mintha villamos áram bizsergett volna még a haján is — attól tartott, hogy rögtön megőszül. — De mire vélnék a bujkálását, ha rajtakap­nák? — rebbent fel agyából az önvádló gon­dolat. A bokrok még sötétebbek, mint az országút fölött az átláthatatlan semmi. A rettegő inkább elkerüli őket, semhogy oltalmat keresne alat­tuk. Jucit azonban épp itt juttatta most embe­rek közelébe az önkéntelen menekülés. Szinte csak sejteni lehet a sövény mögötti függöny- hályogos ablakot, de már ez is biztonságot jelent. Bukdácsolva odább settenkedett. Mit se törő­dött már a jóhlrével, rányomta fülét az üvegre. Szeretett volna bekiabálni a szobába, s könyö­rögni egy két jó szóért. Hiszen otthon senkije sincs, aki enyhítené a vergődését... A férje a kocsmában a „hét végét“ tartja, s szokás szerint éjfélig ottfelejti magát. Pedig úgyis csak szombatonként látogathat haza a távoli munkahelyéről, s hétfőn virradóra már visszafelé robog vele a vonat... Juci ugyan nem ellenzi az „idegpihentetést“, de a hosszas poharazgatások miatt egy jó be­szélgetései időt se töltöttek együtt már hetek óta. Későre jár most is, haza kellene csalogatni Dénesi. Csakhogy ö nem olyan nyűgös asszony, hogy hívatlanul kölönc legyen az ura nyakán. És ha mégis odasompolyogna az asztalához? — Bizonyos, hogy egyetlen odaadó tekintetével magához édesgetné s indulásra bírná azonnal. — Hazacsalom, magamhoz édesgetem — sut­togta szavakká az önbizalmát. De a hang elpityeredett a szájában, s a csa­lódás epfje felszívódott az agyáig. — A jó férj magától is hazatalál — gondolta lemondóan, s a lábában meddő szándékként rekedt meg ismét a kocsmához tervezett mozdulat. Érthetetlen beszédfoszlányok szűrődtek ki a szobából: csengő vágyakozás feleselt rz mély­hangú szenvedéllyel. Ez azonban még kegyetlenebbül felzaklatta az idegeit: — Hisz csupa titok, csupa szerelem ez a hó­dító nyári éj, s 3 mégis mily magárahagyatott, mennyire boldogtalan! Női cipellők kipp-koppja közelgett abból az irányból, ahonnét 3 jutott ide. — Hm, jóféle teremtés ez is, ha magányosan kóborol éjnek idején — ítélte el a tovasiető árnyat. És szokatlan, visszás érzések igázták le az akaratát: a női önzés s az irigységgel vegyes érthetetlen féltékenység. A képzeletbeli agyarak női fogsorrá idomul­tak hirtelen, s körülöttük a csókraszomjas ajkak koszorúja. Majd formás körmökké egye­nesedtek a rettenetes karmok is s — mint női ujjacskák pengéi — belevájtak Juci szívébe. A férjét ölelte egy idegen asszony.,. ehogy se tudott megszabadulni a maga­képzelte képtől, sőt egyre bántóbbá erőltette a furcsa látomást. — Ezt visszaadom! — fortyant fel benne a bosszú. És most valóban képes lett volna rá, hogy tolvajként elorozza a másét. Azt se bánta, hogy egy ismeretlen férfi szerelmén osztoznia kelle­ne valakivel. A máséra nem volt féltékeny, csupán a magáéra — s most csak a bosszúállás és a birtoklás diadalára sóvárgott mindenáron. Homloka az ablakhoz koppant, s a bentiek jutottak eszébe ismét. Megirigyelte boldogsá­gukat s részt kívánt belőle, ösztönösen. Közelgő zaj verte fel újra az éjt, s a fel­riasztott csendet messzire kergette innét, a bokrok közeléből. Valakik a kocsmából bal­lagtak hazafelé. — Szeretsz, kisanyám ? — csuklotta egy férfi, s fölényes kacagás csilingelte rá a kimondatlan igent. A szerelmes pár a sötétség palástjában felis- merhetetlen, a hang azonban annál ismerősebb, a férje követelő, boráztatta hangja. A nyomukba lopakodott, de néhány tétova lépés után fejébe szökött a vér, elnehezült a keble, perzselő forróság öntötte el a~ test ét. Sarkallta a bosszú s úgy érezte mégis, hogy a férje nélkül nem mehet tovább egy tapodtat se. Csaknem tehetetlen bábbá merevedett, akár egy elátkozott mesehős a megváltó csókig ... — A férje azonban mással enyeleg ... Juci óvakodott minden kellemetlenségtől, a féltékenységre azonban keresve kereste az oktalan okot: — Hátha a munkahelyén is szeretőt tart a férje s azt boldogítja hétfőtől szombatig, amíg 3 itthon csak ingyen-cseléd? A kétség megkeserítette a házasélet eddig boldognak hitt pillanatait is: — Hátha az eddigi kedveskedés, gyöngédség ccowács : , ...................un se volt őszinte soha? Hátha csak azért része­sült benne néhanapján, hogy .az ura gallérjaiból zokszó nélkül szappanozza ki az idegen rúzs- foltokat, a ,,borotvától kiserkedt vért“? És tán azért, hogy ingyen vesződjék a más gyerekei­vel? Első férjét könnyű szívvel hagyta faképnél, mintha csupán a gorombaságnak fordítana hátat. Hét tél-hét nyár megmutatta, hogy nem egymáshoz valók — s vége Megszabadult tőle s már nem is emlékezne rá, ha nem maradt volna utána gyerek. Mostani férje egészen más. Kisujjal se bánt­ja, zárkózottsága azonban rosszabb a verésnél. Szüntelen töpreng, ábrándozik, s szavát se lehet venni olyankor. Ha faggatják gondjai felől, rögtön a kocsmába szalad. Igaz, akkor se volt beszédesebb, amikor eau- bekeltek. — Asszony kell a házhoz, anya a gyerekeim­nek. A tiédnek meg apa — így kérte meg a kezét, de akkor legalább mosolygott. De nemsokára mintha a halott asszony, az első feleség állott volna közéjük. Azóta persze akadt egy élő! — Megcsúfítom, kiforrázom a szemét! — lobbant fel Juciban ismét a harag. Nem tudta hirtelenében, hogy a nőt, vagy a férfit kell-e megcsúfítania. — A csábítót — határozott bölcsen. — És máris maga előtt látta az agyonégett arcot, meg a beesett szempillát. Látta a resz- keteg kezet, amint a papíroson matat s ahogy a körzőt simogatja tehetetlenül. — Megérdemelné a Sorsát, s legalább nem kellene többé senkinek — motyogta. Vidám hangulat az úton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents