Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-02 / 31. szám

A csehszlovák olimpiai csapat névsora Szerdán július 27-én este a Csehszlovák Olimpiai Bizott­ság elnöksége és CSTSZ. KB tit­kársága közös ülésen véglege­sen összeállították azok névso­rát, akik részt vesznek a római olimpiai játékokon. Csehszlová­kia színeit tehát a következő versenyzők képviselik: KERÉKPÁROZÁS: Tandem: J. Miklušica — D. .Škvarenina. Üldöző verseny: F. 1946-ban egy cseh falucská­ban néhány fiatal gyerekből ál­ló kis baráti társaság egyszer azon tanakodott, hogy az iskola és a délutáni tanulás után mi­vel üsse agyon szabad idejét. Ketten, hárman amellett kar­doskodtak, hogy jó volna délu­tánonként focizni, mert kezd. már unalmassá válni, hogy nap mint nap valamelyikük lakásán jönnek össze és mindig csak valami társasjátékot játszanak. Ast kezdeményezők balszeren­cséjére azonban a többiek egy­hangúan leszavazták őket, mondván,'hogy nem tudnak fo­cizni, meg aztán mit szólnának otthon, ha mindig „szétrúgnák“ a cipőjüket. így aztán egy lé­péssel sem jutottak előbbre, maradt a társasjáték. Másnap azonban „forradalmi“ változás állt be a gyereksereg életében. Ezen a napon is a szo­kott helyeit találkoztak, hogy megbeszéljék a további, teendő­ket, de valaki hiányzott közü­lük. — Hol lehet Karel? — kér­dezgették egymástól. — Máskor mindig ö az első, aki itt van. Mindegy, várni kell. Mert az már csak természetes volt, hogy egymás nélkül egy lépést sem tesznek. Már éppen el akartak indulni pajtásuk lakása felé, amikor feltűnt a kis Karel Paulus, egy alacsonyt ermetií szőke fiú. Egyik kezében nagy gumilabdát szorongatott a másikban pedig valami ruhaszárit óköt elet ló- bált, nyilván otthonról csente el. A többiek elképedve tekint- gettek, hol egymásra, hol meg Duchoň, J. Volí, SI. černý, J. Chlistovský, Tartalékok: B. Jauering, J. Opavský. LOVAGLÁS: Idomitás: F. Šembera, Fr. Hrúzik. KAJAK — KENU: .C 1: T. Polakovič, C 2: J.. Ko­des,« V. Vokál. K 1: VI. Čep- čiansky. K 2: Fr. Vršovský — Fr. R íha. 4X500 m K 1: VI. Čep­rá. Sehogysem értették, mi fog ebből kisülni. — Gyertek csak velem — mondta Karel, a többiek pedig szótlanul követték „vezérüket". Elvezette őket a ligetbe, fogta a kötelet, kifeszitette két fa közé, majd ellentmondást nem tűrő hangon szögezte lg: — Volley-ballozni fogunk. — Huurá! — kiálltottük a többiek, örvendezvén az új já­téknak. . .. Pillanatok alatt megválasz­tották a• két csapatot és meg­kezdődött a ülték. Ettől kezdve abbamaradtak a társasjátékok, mert hát a volleyball, az az igazi. Hírük hamarosan elter­jedt az egész faluban, s mivel a jó példa ragadós, másutt is szerveztek hasonló csapatokat úgy, hogy rövidesen valóságos kis bajnokság alakult a fiatalok között. Paulus azonban nem sokáig játszott barátai között, mert egyszer az egyik ifjúsági csapat edzője meglátta ót és rábeszél­te, hogy menjen csapatába ját­szani. Körei nem hitt a fülének. „Lehetséges ez? Igazi sportoló lesz belőlem?“ — kérdezgette magában. Dg nem sokat töpren­gett, hanem boldogan követte jövendő edzőjét, hiszen tudta, érezte, hogy igyekezettel, tö­retlen akaraterővel és lelkese­déssel jó sportoló válhat belőle. És Paulusból nem ' csakhogy jó, hanem kiváló sportoló lett. Olyan, aki nemcsak Csehszlová­kiában ismert, hanem akinek a nevét rövidesen az ország határain túl is megtanulták. čiansky, VI. Špaček, Fr. Vršov­ský, M. Pavelec. Tartalék: VI. Holý. Nők: KI: E. Kutová, K 2: E. Kutová — E. Kolínska. ATLÉTIKA: 200 m: V. Mandlík, 4X100 m váltó: J. Trousil, VI. Mandlík, Zd. Váňa, J. Jirásek, J. Slégr, 5000 m és 10 000 m: M. Jurek, J. Bohatý, Maratón: dr. P. Kan- torek, Magasugrás: J. Lanský. Mert attól kezdve, hogy minő­sített sportoló lett, az esemé­nyek rohamosan követték egy­mást. Nemsokára bekerült az ifjúsági válogatottba, majd. az alig 18 éves játékost a nagy- válogatott keret edzéseire is meghívták. 1953-ban elérkezett élete nagy pillanata. A bukaresti Vi­lágifjúsági Találkozón részt vett a csehszlovák válogatott is és Paúlus India ellen bekerült a'csapatba. Mindjárt első nem­zetközi szereplése igen jó be­nyomást keltett, olyannyira, hogy ettől kezdve állandó tagja a válogatott keretnek. Pedig azóta már hét év telt el, de Paulus még mindig a régi. Tudása, népszerűsége cseppet sem kopott meg. Nincs egyet­len olyan játékos sem, aki any- nyi éljenzést, annyi tapsot ka­pott volna, mint éppen ó. Ami­kor az ellenfél valamelyik játé­kosának hatalmas elütése után már-már minden elveszettnek látszik, akkor valahonnan, mintha csak a föld alól buk­kanna ki, ott terem Paulus és hatalmas ruganyosságával, nagyszerű labdaérzékével meg­menti a szinte lehetetlen hely­zetet. Hét év... Mennyi, kedves em­léke fűződik Paulusnak e hosz- szú időszak nagy eseményei­hez ... A legszebb emléke azon­ban mégiscsak az, amikor 14 évvel ezelőtt kis röplabda-csa­patát megszervezte. Ki tudja vajon e nélkül lett volna-e belőle világhírű játé­kos ... Távolugrás: J. Netopilík. Rúd­ugrás: R. Tomášek. Súlylökés: J. Skobla, J. Plíhal. Diszkosz: Zd. Némec, Zd. Cihák. Nők — gerely: D. Zátopková, VI. Pes­kova. 800 m: B. Kulhavá, 80 m gátfutás: A. ^Stolzová. Távolug­rás: VI. Pfikrylová. ÚSZÁS: 200 m pillangó: P. Pazdírek, 200 m mellúszás: V. Svozil, M. Kadlecová, 100 m pillangó: M. Skupilová. TORNA: Férfiak: F. Danis, K. Klečka, J. Šťastný, P. Gajdoš, J. Trmal és valószínűleg P. Krbec Nők: E. Bosáková, V. Cáslav- ská, A. Tačová, L. Švédová. A további két versenyzőt A. Ma- toušková, L. Honzíková, H. Ru­žičková és V. Trmalová közül választják ki. ÖKÖLVÍVÁS: B. Nemeček, J. Törő, J. Nemec. SÚLYEMELÉS: Zd. Otáhal, Zd. Srstka, V. Sy­rový. EVEZÉS: Kétpárevezős: V. Kozák, P. Schmidt, Nyolcas: B. Janoušek, J. Švéda, J. Véntus, L. Pojezný, J 5v*c, V. Pavkovič, J. Jindra, 3t. Lusk, M. Koníček. Kormá­nyos négyes: P. Pulkrábek, O. Tikal, P. Hofman, R. Nový, M. Koníček. Kormányos kettős: M. Strejček, V. Chalupa, Fr. Stanek, Kormányos nélküli né­gyes: M. Jíška, R. Libái, J. Sta­rosta, J. Blažek. BIRKÓZÁS: J. Kormanik, J. Švec, V. Tóth, K. Matoušek, B. Kubát. SPORTLÖVÉSZET: Sportpisztoly: VI. Kudrna, K. Mucha, tartalék: Fr. Maxa. Gyorspisztoly: J. Hrneček, J. Sváb, tartalék: V. Trojan. Kisö­bű sportpuska: O. Hofínek, D. Houdek, tartalék: J. Sulovský. Nagyöbű sportpuska: VI. Stíbo- rik. Fr. Prokop, tartalék: K. Perrhan. Koronglövés: V. Zavá­žal, V. Kolba, tartalék: J. Hrách. KOSÁRLABDA: J. Baumruk, Zd. Bobrovský, J. Kinský, Zd. Konečný, Fr. Konvička, B. Lukašík, D. Luka- šík, VI. Pištelák, B. Ryllich, J. Šťastný, J. Tetiva, B. Tomášek. Tartalékok: K. Baroch, VI. Cho- choláček, J. Marek. Tippelj velünk 1. Honvéd—Dorog 1 2. Ferencváros—Pécs 1 3. Diósgyőr—Csepel 1 4. Vasas—MTK 1 X 5. Győr—Szeged X 2 6. Tatabánya—Dózsa X 2 7. Salgótarján—Debrecen 1 8. Ostrava—VŽKG 1 9. Chomútov—Plzeň 2 X 10. Náchod—Radotín 1 11. Slovan Blava—Piešťany 1 12. Motorlet—Košice 1 13. Sokolov—Kladno 2 14. Kurím—Žižkov 2 t így kelleti volna Športka: 14, 19, 22, 35, 43, 44 Sazka: 111X12111211 ■ mmm­Már három hét múlva megkezdődnek Rómában az olimpiai játékok. A képen Róma egy részét, előtérben az új stadiont, mellette az edzési stadiont látjuk. floudu’0 mág, müwUfy a Lengyel remények . A lengyeleknél is meggyor­sultak az olimpiai előkészüle­tek. Jelenleg több mint 300 versenyző szerepel az olimpiai keretben. A végleges 200 tagú csapatot a napokban jelölik ki. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve a lengyel ver­senyzők csak az utolsó pilla­natban augusztus 22-én utaz­nak Rómába, mert nehezen bír­ják a huzamosabb külföldi tar­tózkodást. Alig egy hónappal az olimpia előtt Önként felvetődik a kér­dés, milyen sportágakban vár­hatnak a lengyelek jó szerep­lést Rómában. Elsősorban atlétikában. Isme­retes, hogy az utóbbi két évben milyen nagyot lendült előre a-lengyel atlétika Akkor, ami­kor Melbourne-ben még csak két : érmet szereztek — Krzesinska női távolugrásban arany-, Sidlo pedig gerelyhají­tásban ezüstérmet — az 1958-as stockholmi Európa-bajnokságon már hat számban szereztek a lengyelek első helyet. Az Európa-bajnokok — Krzyszko- wiak (5000 és 10 000 m), Chromik (3000-en akadály), Szmidt (hármasugrás), Piat- kowszki (diszkosz) és Rut (ka­lapács) — keményen dolgoznak az olimpiai kitüntetésért. Az idei nemzetközi versenyeken azonban még csak Krzyszko- wiak, Szmidt, és a 400 m-es Kowalszki szerepelt kiemelke­dő formában, de Piatkowszki is kezd magára találni. Rut sé­rüléséből felépülve ismét szor­galmasan edz. A lengyel atlé­ták edzője azzal ifidokolja ezt a viszonylagos lemaradást, hogy versenyzőit „késleltetve“ — az olimpiára akarja csúcsformába hozni. ökölvívásban, amely sportág ugyancsak a lengyelek erőssé­gei közé tartozik — még inkább elfogadták a késleltetett for­mába hozás elméletét, azzal érvelve, hogy az ökölvívókat-Rómára még az atlétáknál is nehezebb huzamosabb ideig csúcsformá­ban tartani. A lengyelek kipró­bált nagy versenyzőiken, kívül — mint például a háromszoros Európa-bajnok félnehézsúlyú Pietrzykowszki és a középsúlyú Walasek — néhány új erősség­re is számítanak. A számbelileg is komoly utánpótlás ugyanis nagy reményekre jogosít fel. A fiatal kisváltósúlyú Kasprzyk például a tavaszi ranglistán még csak a negyedik helyen áll súlycsoportjában, ma a lengye­lek komoly római ígéretének- látszik. A súlyemelés az egyik leg­fiatalabb sportág Lengyelor­szágban, rohamos fejlődése alapján azonban a lengyelek jó szereplést várnak versenyzőik­től Rómában. Az 1959-es varsói világbajnokságon megszerzett második helyet szeretnék meg­őrizni a nagy nemzetközi se­regszemlén is, ami nehéz fela­datnak látszik, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok csa­pata is szeretné helyre állítani megcsorbított nemzetközi te­kintélyét. Vívásban a lengyelek első­sorban kardcsapatukra számí­tanak. Melbourne-ben csapat­ban és egyéniben második he­lyen végeztek a magyarok mö­gött. Az 1959-es budapesti VB-n pedig felküzdötték magu­kat az első helyre. Vívóik most jó formában vannak és jogosan bizakodnak a sikeres szerep­lésben. Párbajtőrözőik is sokat fejlődtek, hiszen az idén sorra került budapesti nemzetközi párbajtőr-versenyen a második helyen végeztek a magyarok mögött. Labdarúgásban a lengyelek bíznak abban, hogy megszerzik a csoportelsőséget és bejutnak a középdöntőbe. Ott azonban valószínűleg a magyarokkal ke­rülnek szembe, amit már sokkal nehezebb feladatnak tartanak. Ezen kívül szeretnék még be­jegyezni nevüket evezésben — Kocerkával — tornában — Kottownával — valamint kajak­kenuban és céllövészetben is a legjobbak közé. Fontosalib-e a szerelem? Nem szabad olyan kije­lentéseket tenni, mint azt a „Férfi“ tette: „... igazi szerelem a nők részéről nincs“. Ez természetesen — különösen a nők soraihan — nagy felháborodást keltett. Nem állítjuk, hogy nem való, amit írt, viszont tekin­tetbe kell venni azt, hogy milyen nő mondta. Mert egy rendes gondolkodású lány nem tesz olyan kijelentése­ket, hogy ő csakis orvoshoz vagy mérnökhöz megy fele­ségül. A továbbiakban pedig „Ibi“-nek szeretnék felelni. Nem véletlen, hogy ön sem ért egyet a „Férfi“-vel. Viszont Ön épp olyan szigo­rúan bírálta el a férfiakat. Gondolkodjon el rajta, egyik félnek sem szabad a mási­kat ilyen szigorúan bírálni. Nem szabad egy kalap alá venni sem a nőket, sem a férfiakat. Vannak nők és vannak férfiak, akik tudnak igazán, őszintén szeretni és mindkét részről vannak vi­szont olyanok, akik a mási­kat csak bolondítják. Nem ■ szabad azt állítani, hogy egy férfi vagy egy nő sem tud szeretni igazán, hiszen ak­kor nem lennének boldog házasságok, márpedig van­nak és lesznek is. Molnár Béla LEMONDANI KELL! Nem mindig elég a kitar­tás ahhoz, hogy megpuhít­suk szüléink elhatározását. Saját magamról tudom. Még az' iskolában megismerked­tem egy fiúval, aki szintén diák volt. Három évig jár­tunk együtt, akkor tetszett, de később rájöttem, nem ő az igazi. Érettségi után munkahelyemen megismer­kedtem egy másik fiúval, aki nem végez éppen fizikai munkát, de nincs érettségi­je, csak két éves mesteris­kolája, és falusi. Nagyon megszerettük egymást és két évig kitartottunk. Ami­kor szóbakerült, hogy össze­házasodunk, szüleim kita­gadtak. Férjem anyjához költöztem, megesküdtünk és nagyon boldogan élünk. Mind a ketten dolgozunk. Nem kaptam hozományt, sem nászajándékokat, de a legszükségesebbet már be­szereztük. Persze, hogy ezt meg tudja valaki tenni, ah­hoz szeretet, megértés, az egymás segítése és a beosz­tás elengedhetetlen. A három jóbarát egyiké­nek azt üzenem, nem volt az a lány igazán szerelmes, ha nem tudott lemondani sem­miről. Talán még kevesebb­ről sem mint én — a szülői szeretetről, fényes esküvő­ről, háromszobás berende­zett lakásról, nászajándék­ról. Talán önző voltam, mi­kor nem az ő akaratukat, de a saját boldogságomat néz­tem ? „Egy fiatalasszony“ _________________________’J NEM AZ ÉRETTSÉGIN MÚLIK Figyelemmel kísérem az Új Ifjúság hasábjain megje­lenő hozzászólásokat a „há­rom jóbarát“ leveléhez. Érintve érzem magam annyiból, hogy én is tanító­nő vagyok. Egy nagyobb községben tanítok, ahol több tanítónő, tanító és sok fia­tal van. Van alkalmam megismer­ni őket, mert a CSISZ-szer- vezet összehoz minket. Ezek közt a fiatalok közt is van mindenféle foglalkozású, képzettségű és gondolkozá­sa Sajnqs, itt is tapasztal­tam, hogy vánnak fiatalok és nem csekély számban, akik nem igyekeznek és nem is akarnak beleilleszkedni a kollektívába. Miért? Egyszerűen azért, mert nem szívesen szórakoznak el minden fiatallal, hanem mindig az „új“ után szalad­nak. Ha valaki megjelenik a láthatáron, különösen értelmiségi dolgozó vagy olyan családból való, mind­járt hozzáférkőznek és vele foglalkoznak. Ezek után méltán hábo­rodhatnak fel azok a fizikai munkát végző lányok, akik munkatársaik a fent emlí­tetteknek, hogy mint mun­katársaikat még csak illem­ből sem kérik fel egy tánc­ra. Egyesek állítását, , hogy a tanítónők sokat képzelnek magukról — mert érettsé­gizettek — nem lehet álta­lánosítani. Nem egy fiatal és idősebb kolléganőm férje végez fizikai munkát, még­is boldog házaséletet élnek. Szerintem nem az érett­ségin múlik két fiatal bol­dogsága, hanem az őszinte­ségen, megértésen és sze­retetem Egyetértek Papp Benő le­velével, hogy mindenki vizs­gálja meg önmagát és azu­tán keressen egyéni jelle­mének megfelelő élettársat. Czakó Vera BOLDOG HÁZASSÁGOK VOLTAK ÉS LESZNEK Figyelemmel kísérem az Új Ifjúság hasábjain meg­jelenő vitahozzászólásokat. Ügy gondolom, hogy hozzá­szólásainkkal már eddig is számtalan fiatalnak segítet­tünk a helyes út megválasz­tásában. Az sem kerülte el azonban figyelmemet, hogy az utóbbi időkben a vita egyes esetekben egyre job­ban kezdi elveszíteni erede­ti küldetését. Igaz ugyan, hogy azért vita, hogy vitáz­zunk, megmondjuk vélemér nyűnket. Szem előtt kell tartani azonban azt is, hogy az újságot és hozzászólá­sainkat több ezren olvassák és ezért fontos, hogy mie­lőtt leírnánk véleményün­ket, újra átgondoljuk.

Next

/
Thumbnails
Contents